Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)
1976-08-07 / 31. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 197B. augusztus 1, 10 mesteri Mindig csodálattal adóztam azoknak, akik öltést öltés mellé tűzve hosszú órákat, napokat és éjszakákat áldoznak egy-egy remekbe szabott abrosz, párna, terítő vagy kendő kihímzésére. Az olyan kézimunka pedig, amelybe alkotója népi elemeket felhasználva egyéni Ízlését, szépérzékét, fantáziáját is beleszövi, pénzzel megfizethetetlen művészi értéket jelent. Ez már a népművészet régiója — amit ma már igen kevesen ápolnak. Nemrég találkoztam egy fiatalaszszonyal, akire teljes egészében ráillik az a meghatározás, hogy egyiké népművészetünk ápolóinak, fenntartóinak és. továbbfejlesztőinek. Hogyan hozott össze a sors Szabó Terézzel? A magyarázatot messziről kell kezdeni. Szerkesztőségünk vagy másfél évtizede szoros, személyes kapcsolatot tart fenn a szaratovi Kommunyiszt napilap szerkesztőségével. Szovjetunióbeli laptársunk pedig az évben ünnepli fennállásának 75. évfordnlóját, s ez alkalomból szerkesztőségünk ajándékai között lesz egy, a csehszlovák szovjet barátságot és testvériséget szimbólizáló hímzett kép is. A képet a Dolný Peter-i (alsépéteri) szövetkezet ajánlotta fel és gondoskodott elkészítéséről. A kép kiszabé Ernöné legkedvesebb szórakozása a kéztmuűkázás. hímzésére művészi munkáiról már nemcsak lakhelyén, Pribetában (Perbetén), hanem a távolabbi környéken le jól ismert Szabó Ernónét kérték fel. S hogy megismerkedhessünk a remekbe szabott ajándék alkotójával, otthonában kerestük fel Szabó Teréz elvtársnőt. A rövidri tervezett beszélgetésből hosszú eszmecsere lett. Elsősorban természetesén a kézimunkázás, a hímzés kérdéseire terelődik a sző. —A sok közül a hímzés egyik legkedvesebb szórakozásom, hobbym, — válaszolja kérdésemre Szabóné. — Legszívesebben a kalocsai lapos hímzést használom, de egyéb technikát is alkalmazok. Hosszú volt azonban az út amíg eddig eljutott. S érdekes, hogy kislány korában egyáltalán nem szeretett varrni, sőt még égy gomb vagy patentkapocs felvarrása is problémát okozott számára. A beszélgetés során egy érdekes életút körvonalai bontakoznak ki. Nem is két évtizede agy alsópéteri kislány az egészségügyi középiskola sikeres elvégzése után kerül Pribetára. Mint egészségügyi nővér tevékenykedik. Viszont a magyar iskola napközi otthonában nevelőnő hiányzik. Elvállalja a tisztséget. Közben férjhez mégy, s már mint családanya teszi le a második érettségit, hogy pedagógusi képesítést szerezzen. Azóta tizenöt éve nagy szeretettel végzi ezt a nem csekély energiát követelő munkát. Otthon pedig várja a háztartás, férje és két lánya. De a társadalmi munka is időt követel. A Nőszövetség helyi elnöknőjeként e szervezet egyré aktívabb tevékenységét szorgalmazza. A Nőszövetség által szervezett kézimunka körben hetente egyszer rendszeresen találkozik a hímzés és más kézimunka iránt érdeklődő harminc lány és asszony. S az elnöknő itt is szívesen segít, gyakorlati tanácsot ad. Így azután nem csoda, ha csak az éjszakai órák maradnak kézimunkázásra. — A kézimunkakörben a hagyományos népi motívumok felhasználására serkentem a tagokat — jegyzi meg Szabó elvtársnő. — Már három éve minden esztendőben kézimunka kiállítást rendezünk, rendszerint márciusban a nőnap alkalmából. Most, hogy visszaemlékezem az első kiállításra, ahol még a giccses kézimunkák voltak túlsúlyban, úgy a haladás könyen lemérhető idei kiállításunk anyagán. Most már a népművészeti élemeket felhasználó kézimunkák, a valóban értékes hímzések képezték a kiállítás anyagának zömét. — A kézimunkázás azonban, amint említette, csak egyik szórakozása. — Pérsze, hogy van más is. Férjem tanító és gyakran segítek neki a színdarabok betanításéban. Közösen szerezzük be a kellékeket és ha szükséges szerepet is vállalok. Dehát ilyen a falusi tanító élete, a társadalmi munkában élen kell járnia. — Púdig akadnának a községben mások Is, — kapcsolódik be a beszélgetésbe a férj, Szabó Ernő •— akik hatékonyan segíthetnének a falu kulturális életének fejlesztésébe^. Csakhogy az rendszerint, valami régi hagyomány alapján, kizárólag és egyesegyedül a tanítók vállára nehezedik. — Valóban sok az, ami a pedagógusokra, a falusi tanítókra hárul — veszi át iámét a szót Szabóné. — De ha szívvel, kedvvel csinálja, az eredmény is megmutatkozik. Például a Nőszövetség helyi szervezetében körülbelül B5 volt a taglétszám, amikor az elnöki tisztséget átvettem, s most már vagy 120 tagunk van. Sikert pedig csak akkor lehet elérni, ha a tagságot bekapcsoljuk a tevékeny munkába. A kézimunka körön kívül olvasókört és főzőtanfolyamot is szerveztünk. 4 I МШ ОТ ШУШШ ■ A ль:л*и}£- •Á.titiffiib.fo-~'.yд. ii*i*j.V,v'.>r: Kár, hogy a fényképfelvétel nem tudja hűen visszaadni a mesteri kézzel hímzett kép pompás színeit, nagyszerű technikáját. — Mit szél a férje, ha néha késő éjszakáig kézimunkázik? — kérdezem. — Engem különösképpen nem zavar — mondja Szabó Ernő elvtárs. — Csak az a hiba, hogy az esténkénti hímzés, a lámpafény melletti kézimunkázás erősen rontja a szemet, a látást. Az iskolára, a szabadidő kihasználására, a község életére, a vadászatra, a falu ellátására és még számtalan más kérdésre terelődik a sző. Egyik gondolatot a másikba öltve folyik az eszmecsere. Csupán amikor az órára pillantok, veszem tudomásul, mennyi értékes időt raboltam él a Szabó házaspártól. Pedig csupán röpke perceknek tűnt. Viszont az a jóleső érzés töltött el, hogy a falu kulturális életét, általános felemelkedését szívügyének tartő értékes házaspárral, a jővőt, a boldogabb holnapot, a falu tartalmasabb életét, a szocializmust épftő nagyszerű emberekkel ismerkedhettem meg. OBENAU KAROLY Műterem látogatásán Bácskái Bélánál Július 26-án látogattam meg Bácskái Bélát persei otthonéban. íppen ezen a napon ünnepelte 41. születésnapját. Rövid ott-tartózkodásom alatt megtekinthettem nemrég készült alkotásait. Főleg olajképeit akartam látni és elbeszélgetni mindenről, ami alkotó munkásságával összefügg. Legújabb festményeinek színskálája, nemcsak az árnyalatok élénkebbek vagy tompítotabb változatát öleli magába, hanem a látvány nyújtotta érzelmi és gondolati élmények reális hatású képi átírását Is lehetővé teszi. A lefestett táj olyan költői értelmezést kap, amelyben a szépnek is van helyé, és az élet igenlésének felemelő érzését Is tolmácsolja. Stílusa elválaszthatatlan a kép tartalmából, és festői módszertanát is az immár sajátos hangú mondanivalója alakítja ki. Az a típusú festő, aki élvezettel érzékeli a környező világ jelenségeit, s örömmel számol be művészileg érett benyomásairól. A látottakat sohasem szenvtelenül, hanem mindig nyitottan, mozgékony fantáziával szemléli, s így valóságképe az elvontabb festői jelek sajátos ízű átkomponálásóra Is készteti. Tájképei nemcsak a teret és az Időt tükrözik, hanem a humánum égész szféráját jelenítik meg. Innen talán, hogy müveiből még az avatatlan szemlélő is megérezhét valamit a gömöri táj atmoszférájából, dombjainak, embereinek jelleméből, mindennapjaink gondjaiból, örömeiből. gpülőföldjének, Perse környékének különös táj- és színjelenséget! foglalja sajátos képrendszerébe. Máskor a guszonai dombvidék vegetációján átsütő belső rendet kutatja, vagy szemléli a környező falvak sajátos munkarészlegelt, ember-típusait. De' a fülek! zománcedénygyár életét feldolgozó ciklusaiban is a természetesség és a cselekvés öröme kap hangot: a munka és a gyár, mint az új embér és a felépülő űj világ műhelye jelenik meg rajzain, illusztráló vázlatain, tömören értelmezett festményein. Az idén számos kiállítást rendezett már, többek között szülőfalujában, Persén is bemutatta műveit. A megnýitón többszázan jelentek meg és a hangulat valóban ünnepélyes volt. Ez a tárlat Is igazolta, hogy a képzőművészet ugyanolyan közügy lett, mint az irodalom, a színház vagy a zené. Hisz igényli a falu, a város egyaránt. A közönség és a kritika is meggyőződhetett nem Sgyszer, hogy szükségesek és hasznosak az ilyen falusi tárlatok. Valós keresztmetszetét adják a kiállító művész munkásságának és alkotásainak tartalmiformai megértéséhez is támpontot adnak. A szín- és a témavariánsok' fogalmi körén túlmutató, elgondolkodtató, sőt vitákra is serkentő mesterségbeli szívességen át vezetik el a szemlélőt a helyes értelmezésig, a jő és a rossz megkülönböztetéséig, egyéni kritikai állásfoglalásukig. Bácskái Béla nem a divatot népszerűsíti, Kenem a művészet barátainak és a művészettel ügyre jobban ismerkedő társadalmi rétegek érdeklődését akarja szolgálni, amikor bemutatja alkotásait. Rövid látogatásom során ismét i megállapíthattam, hogy Bácskái a látvány egységbe foglalását, az elénk tárt téma teljes egészét keresi. Azt a pontot, ahol a kép már önmagában hordozza jelentését és nincs szükség holmi támasztékra, okoskodó kimagyarázkodásra. Nem ábrázolni, — kifejezni akar. Magyarázni a szín erejével, a tónusértékekben, a színellentétekben munkálkodó indulati töltéssel, mához szőlő expresszióval. Lelki világának mozgását kívánja felerősíteni a láttatás nyelvén. Vágyainak, szenvedélyeinek eszenciáját, zamatát érezteti immár kiforrott, letisztult festészetében. Ogy érzem, már ezért is érdemel biztató és elismerő szót Bácskái Béla festészete, mert nem adja fel önmagát, nem akar hagyományainak és újabb eredményeinek hátat fordítani, egyszerűen átvenni mindazt, amit a felületes dlvatozás korszerűként ajánlgat. Töprengő „visszatartásában“ annak a felismerése érződik, hogy csak a komoly munka, az élmélyültség és a szakmai értés lehet az igazi felismerés ereje, nem pedig a látványos fordulatok. Az igazi festészet mindig a művész önkifejezése volt, soha nem volt puszta másolata a látványnak, utánzása az életnek. Mert nem az elvontabb formánál, hanem a mélyebb, tartalmasabb gondolatnál kezdődik mindez. Nem a tételek Illusztrációjáról, hanem korunk megértéséről van szó. , Bácskái Béla színei, tónusai nemcsak gyönyörködtetnek, hanEm a felszíni jelenségek mögött rejlő lényeget is közvetítik. Ez a magyarázata, hogy festészetében minden cselekvésének közösségi jelentősége is van. Egyéni észrevételei ugyanis az egész társadalmát érintő és foglalkoztató kérdéseit summázzák, illetve válaszolják még közérthetően. Szuchy M. Emil Körút előtt 1970-én alakult meg Bratislavában a CSEMADOK Központi Bizottsága mellett a SZŐTTES népművészeti együttes. Vezetői, és tagjai hazai magyar folklórkincsünk gyöngyszemeinek felkutatását, ápolását és magasszintű tolmácsolását tűzték ki célul az Induláskor. Az eltelt hat év alatt az együttes több szép sikert ért el, nemcsak idehaza, hanem külföldön is. Fő célja azonban, hogy hazai közönség előtt mutassa be műsorát, megszerettesse, ápolja népi hagyományainkat. Ennek érdekében évente' több mint ötven alkalommal lépnek fel falvainkban és városainkban, nyáron pedig — immár hagyományosan — nagyobb lélegzetű körúton vesznek részt. Az idén augusztus 7 és 22 között ismét „tájolni“ fog az együttes. Erről beszélgetünk az együttes szervező titkárával, Molnár Lászlóval. Első kérdésem: Hány he'lyeri lép közönség elé a csoport és hol? — Tizenöt fellépést biztosítottunk a Kassa-vldéki (Košice-vidiek), terebesi (Trebišov), rimaszombati (Rim. Sobota), rozsnyói, (Rožňava), nagykürtösi (V. Krtíš) és lévai (Levice) járásokban. Reméljük mindenütt telt ház előtt szerepelünk majd. Az előadásokat szövetkezetek, népművelési központok, helyi nemzeti bizottságok és CSEMADOK-szervezetek vették meg. Három fürdői előadásunk Is lesz: Gyűgyben (Dudíncé), Csízen (Ciz) és Stőson (Štós). — Milyen műsorral lép; fel az együttes a körúton?. — Hogy úgymondjam „körúti műsort“ állítottunk össze. Szerepel benne több egész estét betöltő műsorunk sikeresebb száma és két tánc — a Tavaszi táncok (Ag—Quittner) és a Játékos szerelem (Bušo—Frimmel) — a készülő új műsorból. Ezenkívül ismét látbatja a közönség a Kapuvári verbunkot, a Myjavai táncokat, a Katonakísérőt, a Györgyfalvi legényest, a Gömöri hangulatokat, az Üveges lassú és friss című tánckompozíciót és egyéb sikeres táncokat. Meg kell émlítenem a Három erdélyi táncot, mély az első bemutató óta állandóan szerepet, s most is benne van a műsorban. Az együttessel fellép majd kőrútunkon Pereszlényi Irén szólistánk is, aki széki, ipoly-vídéki és gömöri népdalokat ad elő. A táncosokat tizennégy tagú zenekar kiséri majd Bušo János vezetésével. — Az előbb sző esett a bemutatóról. Megtudhatnánk erről valami közelebbit? — A közelmúltban a SZŐTTES tagfelvételt hirdetett. Az új műsor már jelentős mértékben a fiatal tagokra épül. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a régi gárda tapasztalt tagjai nem táncolnak benne. A műsor a „Szerelmek és nászok“ címet viseli majd és szeptember végére tSrvezzük a bemutatót. Köszönöm a beszélgetést, sikeres körútat, sok tapsot kívánok. (gj) (Kontár Gy. felvétele)
