Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-08-07 / 31. szám

6 SZABAD FÖLDMŰVES 1976. augusztus t, A felhívás szellemében dolgoztak Sikeresen befejezték az aratást A CSKP KB ég a szövetségi kormány aratási felhívása nagy visszhangra ta­lált mezőgazdasági üzemeink vezetői­nél, dolgozéinál. így voit ez a Rohov­­cei (szarvai) Állami Gazdaságban is. Felkerestük az AG vezetőit, kombáj­nistáit, hogy meggyőződjünk arról, hogyan tették magukévá a már emlí­tett felhívást és milyen eredményeket értek ül idén a gabonafélék termesz­tésében. — Az idén 800 hektár gabonaféle betakarítása várt ránk, — kezdi a beszélgetést Both Elemér, az AG fő­­gépesitője. — Búzát 4S0, árpát pedig 150 hektáron termesztettünk. A beta­karításra összesén nyolc saját aratő­­cséplögép állt rendelkezésünkre, ezek közül hat SZK—5-ös (Nyiva) és két SZK—4-es. A kombájnosok naponta nyújtott műszakokban dolgoztak. Ezek becsületes és áldozatkész munkája ré­vén és a viszonylag kedvező időjárás következtében nyolc nap alatt betaka­rítottuk a gabonaféléket: július 13-án kezdtük és 20-án fejeztük be. Idény előtt a kombájnok kijavítására és elő­készítésére fordítottunk nagy figyel­met. Az alkatrészek körüli problémá­kat olyan formában oldottuk meg. hogy szétszedtünk négy régi, már nem üzemképes SZK—4-est és ezek pót­­alkatrészeit használtuk fél az esetle­ges javításoknál. Az arató-cséplőgépek üzemképessége és vezetőik felkészült­sége magas színvonalú volt, hiszen egy óránál többet egyik kombájnunk sem állt a nyolc nap folyamán! — Hogyan készültek fel az idei ara­tásra a felhívás értelmében? — te­­szém fel a kérdést Borbély László elvtársnak, az AG káderosztálya veze­tőjének és az üzemi pártszervezet el­nökének. — A CSKP KB és a szövetségi kor­mány aratási fölhívása után összehív­tuk az AG tagságát, főleg az aratás­ban résztvevő dolgozókat és lebontot­tuk az ebből eredő feladatokat saját feltételeinkre. Közvetlénül az aratás megküzdése előtt tervét dolgoztunk ki, ami tartalmazta az összes tenni­valót, kezdve a betakarítástól egészen a tarlóhántásig. Kombájnosaink jól felkészültek az idei aratásra mind szakmai, mind pedig politikai téren. Közülük négyen tagjai a CSKP-nak. — Mit tettek annak érdekébén, hqgy az aratás problémamentes le­gyen? — Elsősorban a kombájnok csopor­tos bevetésére törekedtünk, amit az állami gazdaságban már több éve si­kerrel alkalmazunk, — kezdi a be­szélgetést az AG igazgatója, Viktor Bilkovié élvtárs. — Az aratási munká­latok helyes szervezésével és irányí­tásával égy növénytermesztési cso­portvezetőt bíztunk meg, aki állan­dóan a kombájnok között „sürgött­­forgott“ és feladata többek között a szemveszteség meghatározása és ezek után a szükséges óvintézkedések meg­tétele volt. Az aratás előtt figyelmet fordítottunk a kombájnok előkészíté­sére. Ezt olyan formában végeztük, hogy 36 órán keresztül járattuk őket, majd javítóink újra átnézték és eltá­volították az előforduló hibákat. Már több éve azt a módszert alkalmazzuk, hogy a kombájnokra a javítóműhely aratás előtt kétízben is voltam előké­szítő tanfolyamon, aminek jó hasznát vettem. Segédem, Feketevízi Tibor, aki az idén fejezte be tanulmányait a szaktanintézetben, szintén jó munkát végzett. Kölcsönösen a minőségi mun­kára törekedtünk. — Az idén a szemveszteség átlago­san 0,5 százalékot tett ki, — újságolta Farkas János, az állami gazdaság nö­vénytermesztési csoportvezetője és a FSZM üzemi szervezetének elnöke. О volt ugyanis megbízva ennek ellenőr­zésével. — Az SZK—4-es típusú kom­bájnok esetében a szemveszteség 1,3 százalék között mozgott (régi arató­cséplőgépekről van sző), az SZK—5- ösök esetében viszont csak 0,3 száza­lék volt. — A szemveszteség megálla­pítását naponta többször végeztem. Ennek eredményeit figyelembe vettük, azután a szocialista versenyben is, ami a minőségi munkára ösztönözte a kombájnosainkat. Ezenkívül ösztön­ző prémiumot is kaptak a kombájno­sok, mégpedig minden mázsa kicsé­pelt termés után 0,10 koronát, ami naponta átlagosan 50 koronának fe­lelt meg. A kombájnosok napi kerese­te a célprémiummal és a karbantar­tással együtt 260 korona körül inga­dozott. Szerintünk ezt megérdemelték! Ezenkívül az ebédet és az uzsonnát is ingyenesen kapták, ezzel is serken­tettük őket a lehető legjobb munkára. — Milyen eredményt ért el az álla­mi gazdaság az idén a gabonafélék Gabonaszemek. A kegyetlen szá­razság ellenére vaskosak, teltek. A köves úton vettem észre egy kt­­lányit belőle. A tarlóról kiforduló — túlságosan megrakott — pótko­csiról került az útra. Néhány gaz­daságban örömtől sugárzó arccal újságolták: 55—60 mázsa, sőt he­lyenként több is termett belőle hekáronként. Nem ütközik nehéz­ségbe a tervben meghatározott ál­lami feladat telfesítése. A tarlón a kombájnok után ár­gus szemek vizsgálták a vesztesé­get. Nem haladta meg az egy szá­zalékot. Az útra került gabonára senki nem figyelt fel, pedig érde­mes lett volna. A párt és kormány felhívása ugyanis minden szem ga­bona megmentésére vonatkozik. Itt nemcsak a szóban forgó kilónyt gabonáról, hanem a hasonlóan kár­ba veszett többi kilókról Is szó van. Ha ugyanis a kihullott gabona minden szemét megmenthetnénk, lényegesen több jutna belőle a tár­sadalmi alapba. Tartalékolni kelle­ne, mert a készlet a legjobb biz­tonság. Szóra sem érdemes? Dehogy­nem'' Hiszen ahol tegnap nem fi­gyeltek fel kilónyi gabonamennyi­ség veszteségre, ott sajnos, más alkalommal se veszik észre meny­nyi hullott az út porába. Napjainkban sok szó esik a ta­karékosságról. Figyelmeztetés ez, hogy akkor takarékoskodjunk ami­kor van mivel. Nem takarékosság az, ha a szarvasmarhát széna vagy szilázs helyett szalmával tömik. Ez legfeljebb csak kényszermegol­dás. Ha a bőségesebb években készleteznénk takarmányt, ilyesmi nem fordulhatna elő. A gondos gazda nem egyik napról a másikra él, hanem távlatokban gondolko­dik, kelló tartalékkal rendelkezik, s a többletet a termés teljes men­nyiségének begyűjtéséből szerzi. Ismeretlen részére a veszteség. Kilónyi gabona az út porában. Rá se hederítenek. Közönyösek az emberek. (hoksza) Boldog pillanatok. A kombájnosok arca is elárulja, hogy az állami gazda­ságban sikeresen befejezték az aratást. A kombájnosok versenyéből az idén Pálffy Lajos (jobbról az első) és segédje, Feketevízi Tibor (jobbról a má­sodik) kerültek ki győztesen, 94 hektárról takarították be a termést. (A szerző felvétele) dolgozóit ültetjük, ök «égzik külön­ben a kombájnok előkészítését és ja­vítását. Ha valamelyik arató-cséplő­gép munka közben meghibásodott, a javítók azonnal — a helyszínen — el­távolították a hibákat. Az idén a kombájnosok mellé segédmunkásként a šamoríni (somorjal) szaktanintézet öt végzős diákját soroltuk be, akiket az AG küldött iskolázásra. Ök is dere­kasan kivették részüket a sikeresnek mondható aratásból. Nagy segítségnek számított az, hogy a műhely dolgozói­nak többsége háromféle szakképzett­séggel is rendelkezik. Ez örvendetes, mert sokféleképpen hasznosíthatják szaktudásukat. Az aratásban részt­vevők ellátásáról egy kiselejtezett VOLGA-tipusú személygépkocsival gon­doskodtunk, ami mozgó büféként lát­ta el a dolgozókat frissítővel és éle­lemmel. Az állami gazdaságban már több éve versenyt hirdetnek a kombájno­sok között. Itt figyelembe veszik a ki­csépelt termény mennyiségét és a szemveszteséget. Az idén az első he­lyen Pálffy Lajos kombájnos és segéd­je Feketevízi Tibor végeztek, akik 94 hektárról 5180 mázsa termést takarí­tottak be. A második helyen Ferenci Árpád és Kiss György (86 hektár — 4744 mázsa), a harmadikon pedig Magyarics Béla és Méry Zoltán (86 hektár — 4731 mázsa) kombájnosok végeztek. Az első helyezettek 400, az utóbbiak pedig 300, illetve 200 korona pénzjutalmat kaptak. — Amikor megtudtam, hogy kom­bájnra ülhetek, első feladatom volt, hogy átnézzem. Utána arra töreked­tem. hogy a gép üzemképessége maxi­mális legyen, — vallja magáról Pálffy Lajos, az AG idei legjobb kombájnosa. — A nyári hónapokban, mint mező­­gazdasági gépjavító traktorosként te­vékenykedem, télén pedig a műhely­ben dolgozok. Az idén első ízben ül­tem kombájnra. Ez arra kötelezett, hogy jól felkészüljek az aratásra. Az termesztésében? — kérdezem a gaz­daság igazgatóját. — A búzából átlagosan 54,87, az ár­pából pedig 56,28 mázsát takarítot­tunk be hektáronként. Az átlagos hek­tárhozam a 800 hektár területről 55,08 mázsát tett ki, ami Felső-Csallóközben jó eredménynek számit. Az AG telje­sítette a gabonafelvásárlás állami ter­vét is. Ennek keretében 116 vagon mennyiségű búzát és 50 vagon meny­­nyiségű árpát adtunk az állami alap­ba. Egyébként önellátóak vagyunk ga­bonafélékből. — Hogyan halad a szalma betakarí­tása és a tarlóhántás? — Július tizénkilencüdikéig mintegy 200 hektárról takarítottuk be a szal­mát. A tarlóhántást eddig csak rész­ben valósítottuk meg (76 hektár), de 21-től, tehát az aratás befejezése után nyújtott műszakokban több gépet al­kalmazunk. Július 23-ára általános brigádot szerveztünk a szalma beta­karításának meggyorsítása érdekében, melyen az AG összes dolgozója példá­san kivette a részét. Az elkövetkező napokban minden tőlünk telhetőt el­követünk a szalma betakarítása gyor­sítása és a tarlóhántás fokozottabb végzése érdekében! Az elmondottakból arra következ­tethetünk, hogy a Rohovcei Állami Gazdaság vezetői és dolgozói az idén mindent elkövettek a „mindennapi kenyerünk“ megmentése érdekében. Ebben segítette őket a CSKP KB és a szövetségi kormány aratási felhívásá­nak saját körülményeikre való lebon­tása is, hiszen munkaerkölcs szem­pontjából már tizenhárom évé nem volt ilyen sikeres aratás, mint az idei. BARA LASZLÚ Érdekazonosság a termelés fellendítésében Mezőgazdaságunkban az anyagi­műszaki és bilőgíai alapok belter­­. jes hasznosítása, a hatékonyság általános javítása mindenekelőtt az anyagi termelésben s a szerve­zésben dolgozó emberek politikai­­szakmai képességének függvénye. A termelés színvonala minden helyzetben embereken múlik, s ez a jzínvonal napjainkban attól függ, hogyan hasznosítják a gazdaságok­ban a tudományos-műszaki haladás által rendelkezésre bocsájtott vív­mányokat, mennyire figyelnek oda a párt- és állami szervek által Jóváhagyott, az egész társadalom .érdekeit szolgáló intézkedésekre, felhívásokra. Köztudomású, hogy mezőgazda­­sági üzemeink többségében nagyon pozitívan reagáltak a CSKP KB és a kormány július elején élhang­zott felhívására, ami nagy társa­dalmi aktivitás kibontakozását se­gítetté elő a terimés takarmányok jó minőségben való begyűjtésében, a szárazság — termést károsító — hatásának a leküzdésében, a kalá­szosok veszteségmentes betakarítá­sában és raktározásában s a társa­dalmi alapok tervszerinti feltölté­sében és nem utolsó sorban a jövő évi jó termés feltételeinek a meg­teremtésében. A napokban a Trhové Mýto-t {vásárvámosi) szövetkezetben jár­va Csömör Géza elvtárssal beszél­gettem, aki elmondta, hogy az idei rendkívüli aszály ellenére a gabo­nák hektárhozama minden várako­zást felülmúlt. Ez természetesen nem meglepetés, hiszen a szövet­kezet és a társadalom is mindent megtett a kimagasló hozamok ér­dekében. A szövetkezét kifogásta­lanul végezte a talajmunkát, ideális volt az elővetemény, a táp­anyagpótlás és nem utolsó sorban a biológiai anyag, vagyis a vető­mag. Csupán egyetlen szem hiány­zott ebből a láncból, tenyészidő­­ben a természetes csapadék. Most azonban kellemes visszagondolni arra, mennyire fontos a fajtára jellegzetes agrotechnika betartása. Ez a terméseredményben, főleg szélsőséges időjárási viszonyok közt mutatkozik meg. A tavaszi árpa begyűjtését kövé­­tően azt látták,- hogy nincs ok az aggodalomra, mert hektáronként B0 mázsán felüli hozamot értek el. Ugyanakkor a búzavetés egyes parcellái 70—73 mázsa hektárát­laggal remekeltek s ha valami nem Jön közbe, akkor a kalászosok át­lagos (üzemi) hektárhozama jócs­kán 60 mázsán felüli lesz. A szövetkezet elsődlegesnek tar­totta a tervezett mennyiségű gabo­nának a társadalmi alapba való juttatását. Csak aztán kerül sor az alapok feltöltésére. A szövetkezetben idén is min­dent megtesznek azért, hogy a nö­vények mindegyike’ a lehető leg­jobb hozamot nyújtsa. Az emberek szorgalma, munkához való jó vi­szonya a termelési eredményekben tükröződik. Az aszály arra ösztö­nözte őket, hogy maximálisan hasznosítsák a rendelkezésre álló öntözőrendszert, ők pedig megad­ják a növénynek az életet, s a jó ;■ termésátlagot biztosító vízmennyi­séget. Érdemes megemlíteni, hogy eb­ben a gazdaságban az 500 hektá­ros — beépített középhatósugarú — öntözőrendszerrel az idény kez­detétől, vagyis áprilistól július 8-ig 461 ezer 500 köbméter vizet juttattak a szomjazó növényekre. A fenti mennyiségből júniusban 204 ezer 230, július 8-ig pedig 119 ezer 800 köbméter vizet kaptak a növények! A párt és kormány felhívását követő napokban megszervezték a napi két műszakos (12—12 órás)' üzemelést és használatba vették azt a mobil öntözőberendezést is, amely a múlt években szükségte­lennek bizonyult. Öntözik a cu­korrépát, a silókukoricát, az évélő takarmányokat, a gyümölcsöst és a kerti növényeket. Ha összegez­zük a felhasznált víz mennyiségét azt láthatjuk, hogy hektáronkénti 40 mm-es adagban több, mint ezer hektárra elegendő víztömeget hasznosítottak. Ennek velejárója­ként a mesterséges csapadékban részesített növények szépen fejlőd­nek, s minden feltétel meg van ahhoz, hogy rekord termést érje­nek el. Nagy Mihály elvtárs. a gyümöl­­csészet és a kertészet vezetője el­mondta, hogy nála nagyon jónak bizonyultak a sávos öntözőberen­dezések. A gyümölcsösbén s a 15 hektáros kertészetben húsz van be­lőlük használatban. KSllő időben beöntözték a 116 hektáros gyümöl­csöst, azonban szükséges is, mert a speciális növénytermesztésnek idén 10 millió korona értékű árut kell produkálnia'. Nagy elvtárs megállapította, hogy a gyümölcsös több vizet igé­nyelne, mint amennyit a sávos ön­tözőberendezések egyszeri alka­lommal nyújtanak, ezért kis újí­tást, módosítást végzett a berende­zéseken. Kifúrta a sávos öntöző­­berendezések dülznijét, hogy a ta­laj hektárjára egy adagban 40 mm csapadékot jutasson. Ez a vízadag már ideálisnak mutatkozott. Ha idén nem lesz elemi csapás, akkor a gyümölcsös megadja az el­várt mennyiséget és a tervezett pénzösszeget. A kertészet azonban sokszorta töbhet jövedelmez, mint hitték. Étkezési paprikát két hek­táron fólia alatt termesztenek. Terv szerint 60 mázsát kellene értékesí­teni belőle, azonban ezt a feladatot július 20-ig teljesítették, s előre­láthatólag még 400 mázsányit ad­nak belőle piacra. Az első félévben 430 mázsa mennyiségű paprikát szállítottak a társadalmi alapba, mégpedig 17 koronás kilónkénti átlagárban, ami kitűnő eredmény. A dinnye értékesítését július vé­gén kezdték s terv szerint 20 va­­gonnylt kell belőle piacra adniuk, azonban 10 vagonnal több termést várnak, ami további tartalék a pénzügyi terv túlszárnyalásában. Étkezési tökből összesen 65 ezer korona bevétellel számoltak, eddig azonban 175 ezer koronát értek el. Kertészetükben a kimagasló eredmények elérését az emberek hozzáértése, lelkiismertes munkája s nem utolsó sorban az öntözés tette lehetővé. A nagy termésátlag elérése" persze nemcsak egyetlen évre, hanem az egymást követő öt esztendőre vezethető vissza. A többre, a jobbra törekvés folya­mata ez. Az utóbbi öt esztendőben gyümölcsből 173 mázsa termést értek el hektáronként, ami arról tanúskodik, hogy a gyümölcsös és a kertészet jó kezekben van, a dol­gozók mindegyike elvárt módon teljesíti a szőkébb és a tágabb ér­telemben vett társadalom által ki­tűzött feladatot. A termelés további fejlesztése megköveteli azonban, hogy még korszerűbb feltételeket létesítse­nek, módosítsák, tökéletesítsék a termelés struktúráját, ami termé­szetesen beruházással jár. Köztu­domású, hogy a hatodik ötéves tervidőszakban jelentős javulást kell Síérnünk a gyümölcstermesz­tésben is. A szövetkezet erre úgy reagál, hogy 40 hektáron felújítja gyümölcsösét, vagyis a korábbi magastörzsű fák helyébe ikersor­ban törpefákat telepít. Mindenek­előtt figyelembe veszi a fogyasztók igényeit, s énnek kapcsán piros almát termő fákat telepítenek. A beruházások megvalósításában azt tartják fontosnak, hogy a termelés alapja a dolgozók életszínvonala emelkedésének s a szociális prog­ramban kitűzött feladatok teljesí­tésének. A szövetkezet termelése már ed­dig is olyan színvonalat ért el, hogy másoknak is jó példa lehet. Eredményes a dolgozókról való gondoskodás is. A gyümölcsös hű­­tőtárolőjának szomszédságában új szociális létesítményt építenek, s ennek egyik helyiségében a dol­gozók télen melegben válogathat­ják a gyümölcsöt. Korábban ugyan­ezt a munkát fűtetlen helyiségben, nem éppen kellemes légkörben vé­gezték. Amint látjuk emberek az értelmi szerzői minden érték létrehozásá­nak, megvalósítói a társadalom ál­tal kitűzött minden feladatnak, (gv jut kifejezésre a gyakorlatban az egyén és a társadalom érdeke. Hoksza István

Next

/
Oldalképek
Tartalom