Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-07-24 / 29. szám

A Most pri Bratislave-i Cseh­szlovák Magyar Barátság Efsz­­ben a gyümölcs és szőlőn kívül fólia aiatt és a szabadban zöld­ségféléket is termelnek. Az utóbbi területe nem nagy, mind­össze hat hektárnyi. Ezen hu­szonöt vagon zöldséget kell termelniük ebben az esztendő­ben. Ez nem csekély feladat. Célkitűzéseiket aktív, követke­zetes munkával tudják csak megvalósítani. Ebből kifolyólag az eddiginél nagyobb gondot fordítanak a talajelökészítésre, a trágyázásra, gyomirtásra stb. és nem utolsósorban a fajta kiválasztásával igyekszenek a talajt gazdaságosan kihasználni. — Korai és őszi zöldségfélé­ket termelünk — mondotta Fon­­drková Pavlina főkertész. — Célunk elsősorban az, hogy zöldségtermesztésünk és a szál­lítás folyamatos legyen és ter­mékeink minőségileg is megfe.­­leljenek a követelményeknek, így kis kertészetünket bizonyos zöldségfélék termesztésére spe­cializáltuk. Például karalábéból csak a prágai kék fajtát ter­mesztjük tiszta kultúrában és zeller között. Másfél hektáron karfiolt, melynek betakarítása után őszi káposztát termelünk. Hogyan termelünk? A talaj­­előkészítésen és a sorközi talaj­művelésen kívül mindenütt dől gozó asszonyaink kétkezi mun­kája érvényesül. A palántaneve­léstől kezdve, a növényápoláson át egészen a betakarításig min­den munkát az asszonyok vé geznek. Nagyon örülök annak hogy négy év óta olyan tíz tag ból álló kertészcsoportom van amelyre mindig lehet számítani hiszen ez alatt az idő alatt ezek в dolgozó nők szabadságukon kívül egy napot sem hiányoz­tak. Pelier Mária például tizen­egy évé dolgozik a kertészet­ben. Igen aktív dolgozónk Po krivka Vladimír, rokkant. Sokat segít a szállításnál. A felvásárló központból vagy korán reggel vagy az esti órákban érkezik meg a teherkocsi. Ilyenkor még nincsenek itt vagy már haza­mennek az asszonyok, de Po­­krívka Vladimír akár hajnal­így is lehet ban is fölkel és segít a rako­dásnál. Amint említettem, már a pa­lántákat is magunk neveljük, mégpedig a negyven méter hosszú és nyolc méter széles, központi fűtéssel ellátott üveg­­házban, majd átpikírozzuk egy nyolcszáz ablakos melegágyba. Innen a szabad földbe ültetjük. Csak példaként említem meg, hogy az idén a kertészcsoport 360 ezer zellert, 120 ezer kara­lábét és 50 ezer karfiolt ültetett ki. Naponta egy-egy személy 2400—2600 darabot. Természete­sen jó lenne egy palántázó gép. Ez nagyon megkönnyítené az asszonyok munkáját. Egyébként a melegágyakat a palánta kiül­tetése után jól kihasználjuk az uborka termesztésére. Ugyanis a terv szerint ötven mázsa salá­tának való uborkát itt terme­lünk. Milyen volt a korai termés? A karalábé és a karfiol szép termést nyújtott. Az első félév­ben 30 ezer karfiolt és 50 ezer karalábét szállítottak az Ivánka pri Dunaji-i felvásárló központ­ba. A kertészasszonyok a meny nyiség mellett a minőségről sem feledkeztek meg. Arra töre­kedtek, hogy áruik az első osz­tályba kerüljenek. A karalábé esetében a feltétel az, hogy ne legyen repedezett és 6 cm át­mérőjű legyen, a karfiolnak tizenkét centiméter szélesnek és hófehérnek kell lennie. Ezt el is érték. A karfiol darabjáért négy koronát, a karalábéért még július első felében is nyolcvan fillért fizetett a felvá­sárló központ. Áruikat az első osztályba sorolták be. Ennek következtében féléves tervüket hatvanezer koronával túlteljesí­tették. Ezenkívül a negyven áras fó­liaberendezés alatt PCR papri­kát termeszlenek. A múlt évben még salátát is termeltek, de az idén áttértek a paprikára. Az első kiültetésben nagy kárt tett tavaszi fagy, ezért másodszor kellett palántázniuk. Viszont a második kiültetés jól sikerült. A „paprika-szüret“ július else­jén elkezdődött. Az első szedés három mázsányi volt, de a ké­sőbbiek során hetente tíz má­zsát szüretelnek és adnak át az illetékes helyre. Az első termés kilóját tizenöt koronájával ér­tékesítették {fővárosunkban hu­szonöt korona volt kilója). Tervük? Száz mázsa paprika eladása. Minden bizonnyal túl­teljesítik. Attól nem kell fél­niük, hogy nem veszik át. Hi­szen jó kapcsolatot teremtettek az Ivánka pri Dunaji-i felvásár­­ib központtal. Ez a kapcsolat Fondrková Pavlina érdeme, va­lamint a tíz aktív dolgozó asz­­szonyé, akik jó minőségű mun­kát végeznek. A tíz asszony keze nyomán értékek születnek és bevételűikkel gazdagítják szövetkezetüket. A főkertész és Pelier Mária még arra kértek, ha írok róluk ne csak az ő nevüket említsem meg, mert így nem lenne igaz­ságos, hiszen a többiek ugyan­úgy dolgoznak, mint ők vagy még jobban. Kérésüknek eleget teszek, íme a tíz kiváló kertész­­asszony: Podmanicková Anna, Pokrívková Anna, Omastová Jo­zefina, Kosibová Margita, Sán­dor Mária, Hegyi Teréz, Bisku­­pičová Viera, Kotvasová Petro-­­nella, Vógelová Pavlina és Pel­ier Mária, élén Fondrková Pav­lina főkertésszei. Nagy Teréz Uborkaszüret a Malinovói részlegen. 1 U <26 Aki a virágot szereti, ; rossz Ember nem lehet, tartja a közmondás. Jórészt így igaz, csakhogy a virágot nem élég szeretni, ápolni és nevelni, mert akkor aligha lesz örömünk benne, ráadásul még kelle­metlenségeink is származhatnak a kedvtelésből tartott dísz­növényekből. Barátságosabbá, melegebbé varázsolják otthonun­kat, munkahelyünket a virágok. De vigyázat! Igen sok szép ’dísznövényünk van, amely az emberi szervezetre káros — esetleg halálos kimenetelű — hatással van. A mérgezés túl­súlyban a növényi részek szervezetbe jutásával következik be, tlE nem égy növénynek már az illata is kábító, mérgező ha­tású. Főleg a gyermekeknél fordulnak elő virágmérgezések, de a felnőttek megbetegedése sem ritka dolog. Ezért gondolom nem árt, ha közelebbről is megismerkedünk dísznövényeink­kel. A következő néhány folytatásban azokról a legismertebb szobai, kertivirágokról, cserjékről és díszfákról ejtünk szót, amelyek az emberi szervezetre káros anyagokat, mérgeket termelnek, tartalmaznak. Talán a szinte minden házban ismert aloevel kezdeném a Sort. Húsos levelű, pozsgás dísznövény. Igénytelen, főleg akkor г/«/«глг/л,/«/аг/лг/«/ж/^/аг/4г/4Г/ж fejlődik szépen, ha megfeledkezünk róla és ritkán, de ki­adósán öntözzük. Levele vagy a növény nedve is károsan hat szervezetünkre. A mérgezés görcsös gyomorbántalmakkal és hasmenéssel jelentkezik, ingerelheti a vesét Is, minek követ­keztében véres lesz a vizelet. Végül halál előtti vegyületek jelennek meg a vérben. Kismamák számára különösen veszé­lyes. Erős vérbőségét idéz elő a kismedencében és a nő elve­szítheti magzatát. Ezért nem szabüd Depurgan nevű hashajtót ■ sem használniuk a kismamáknak. Ez a gyógyszer aloin nevű hatóanyagot tartalmaz, amit az aloeből nyerünk. Az elsősegélynyújtás lényege, hogy kiprovokáljuk a hányást és 5—10 széntablettét adjunk be a betegnek. A tabletták lekö­tik a mérgező anyagokat, s az nem szívódhat fel a szervezet­ben. A többi az orvos dolga. El kell még mondani, hogy sokan csodagyógyszerként emle­getik — és sajnos használják is — az aloét. A macerálással nyert kivonatot gyomorgyulladúsokra, gyomoridegekre, fe­kélyre, sőt rák ellen is szedik, és állítják, hogy hatásos. Az •orvostudomány szerint ez önámítás, sőt káros dolog. Tény, hogy számos olyan növényt elismer és mind szélesebb körben alkalmaz az orvostudomány, amelyet korábban csak a nép­gyógyászatban használtak, de az aloéről még csak kezdetleges ismereteket szereztünk. Nedvéből készítjük az erős hashajtót, Filatov szovjet tudós Aloe Extract elnevezésű injekciót kísér­letezett ki belőle, amit krónikus gyulladások esetén a szervezet áthangolására használunk fel. Egyébként mint gyógyhatású növényt még nEm ismertük el, főleg úgy nem, ahogy azt a népgyógyászatban jártasok állítják. Dr. Nagy Géza Ha az ember szívből teszi, л Samorínban (Somorján) a kö­zelmúltban akaratom ellenére kihallgattam két idős bácsit, akik az útszéli pádon beszélget­tek. Az első mondatok halla­tára nyomban megértettem, vérbeli kisállattenyésztők. Valahogy így történt: — Ha tiszta vérű új-zélandi nyulat akarsz vásárolni, keresd fel a Czucz fiút — mondta az egyik. — Persze csakis „kartolék-Czucz István, ölében a csehországi új-zélandi bakkal. kal“ ellátott bakot veszek, mért új-zélandival szeretném keresz­tezni a törzskönyvezett kalifor­niai fehér nyulaimat — mondta a másik. Majd kisvártatva még megkérdezte, hogy hol, melyik házban lakik a fiatal kisállat­tenyésztő. Szombat délután volt, amikor a Béke utca végétől visszafelé számolva a harmadik ház ajta­ján kopogtattam. Öt perc is el­telt, de senki sem nyitott ajtót. Elindultam a kerten át a ba­romfiudvar felé. Közben néze­lődtem. Az egyik almafán szá­molni kezdtem a tojásnagyságú almákat. Motorzúgásra lettem figyelmes. A kétkerekű kistrak­­toron fiatal fiú ült, a vontató szénával volt megrakva. A kétkerekű nyerge üresen, az utánfutó megrakottan ma­radt a kerti úton. Először a kocsiszínhez hasonlító épít­ményhez mentünk. Ott „L“-alak­ban sorakoztak a nyúlketrecék. A Csehországból származó két­éves baknyúl ólja azonban pár méterrel odébb, a helyiség egyik sarkában volt elhelyezve. Maga az ól hordóhoz hasonlí­tott, kör alakú volt, 40 cm-es átmérővel. István elmondta, hogy a "bak ólját nem' véletlenül távolította el a többi ketrectől. Ugyanis megfigyelte, hogyha a nősté­nyek látják a bakot, vagy ha érzik a szagát, az első, biztosra vett pároztatás is könnyen kárba veszhet. Ez pedig a kis­­állattenyésztőnek nem lehet kö­zömbös, mivel ilyen esetben a tervezett évi négy ellés helyett csupán hárommal számolhat. Ha négy anyánál fordul elő az em­lített eset, akkor barátok között is 32 darab süldő értékesítésé­től esik el a tenyésztő. Ez pe­dig az új-zélandi, illetve a kali­forniai nyulakná! közel 1700 korona veszteséget jelent. István hat éves kora óta fog­lalkozik nyúltenyésztéssel. Illet­­vS, akkor kapott nevenapjára egy fekete szőrű nyulat. örült, végtelenül boldognak érette magát. A „kis haszontalan“ azonban egyik, réggel eltűnt a ketrecből. A sírás persze nem segített. (Pityuka elfelejtetté' bereteszelni a ketrec ajtaját.) így lett a fekete szőrű tapsifü les a kert lakója. Teltek múltak a hetek, sőt a hónapok, de Istvánnak nem si­került kézre keríteni a szabad­ságot kedvelő nyuszit. Később éppen ezért tűnt hihetetlennek számára, hogy a baromfiudvar közepén a nőstény körül két fekete és négy fehér színű nyűlfióka szaladgál. Kiderült a turpisság: István édesapja egy nap titokban megfogta a nyulat és bepároztetla. A fiatal kisállattenyésztő az elmúlt évben 4 anyától 4200 ko­rona értékben adott el nyúlfió­­kákat. Az idén 9-re növeli az anyák számát, s így lényegében megduplázza bevételét. EhhEz hozzásegíti a nitrai BRANKO nemzeti vállalat is, mivel ápri­lisiéi fogva nem 16, hanem 17 koronát fizet az új-zélandi és a kaliforniai fehér nyitlak kiló jáért. Czucz István a továbbiakban még elmondotta, hogy a ketre ceket maga tervezte és készí­tette el. A siitdők 1,5X1,5 mé­teres ketrecekben vannak elhe­lyezve, s az almot nem ismerik. A padlózatot rácsszérüen oldot­ta meg: a lécek 3—4 cm-re van­nak, (ésszerű lenne 1,8—2 cm­­re csökkenteni a lécek távolsá­gát — a szerk. megjegyzése) egymástól leszögezve. Az anyák ketrecé 1X1 méteres, a padló­zat fele tömör, a másik felérE pedig drótháló van kifészítve. Az ún. széna-zsebeket (jászla­kat) a ketrec falán helyezte el. Ennek előnye, hogy ai eleségEt nem taposhatják maguk alá az állatok. Talán ennek is tudható be, hogy a nyulak között még egyszer sem ütötte fel a fejét betegség, s Istvánnak évek óta egy nyula sem pusztult el. A*t is megkérdeztem, vajon hogyan telik el egy napja a fia­tal kisállattenyésztőnek. — Reggel hat órakor kelek — A műanyag láda megkönnyíti a nyulak mérését. [A szerző felvételei.) válaszolta —•; darával kevert paraszeltet adok a nyulaknak. Aztán átismétlem a napi leckét,, s indulok az iskolába. Délután szénát és vizEt adok a süldők­nek, az anyák pedig nyáron zöl­det kapnak. Három órától öt éráig tanulok, majd este hét óráig a nyíllak körül foglala­toskodom. Alkonyatkor nyúl­­táppal látom el a tapsifülesé­­ket. István 15 éves. Szereti a nyu­­lukat és minden apróállatot. Eddig valamennyi iskolaévet kitüntetéssel fejezett be. Ez pe­dig azt jelenti, hogy a kedvte­lésből űzött kisállattenyésztés vagy más munka csalás akkor lehet eredményes, ha az ember szívből teszi, amit végez, s ha az semmi esetrE sem megy a tanu­lás vagy más munka rovására. Öváry Péter A süldők ráccsal ellátott ketrece. AZ IDŐSEBB TOJÓK SELEjTEZÉSE. Az idősebb tojókat meg­felelő körültekintéssel és a szerzett ismeretek alapján kell kiselejtezni az állományból. Az első hasznossági időszakban, amely megközelítően 10—12 hónapig tart, érik el a tyúkok a legnagyobb hasznosságot. A tollváltás után veszi kezdetét a második hasznossági időszak. Minden további évben az előző­höz viszonyított 15—20 százalékkal csökken a tojástermelés. Negyed évszázaddal ezelőtt még általában két-hároin hasz­nossági időszakon át tartották a tojókat, ma viszont csupán egy évig tartjuk nagyüzemi feltételek közepette a tyúkokat, amikor a legnagyobb a tojástermelés. A kistényészetckben ágy ajánlatos elvégezni a selejtezést, hogy a legtöbb tojást termelő egyedek a következő hasznossági időszakban is az állomány­ban maradjanak. .Ezt persze csak akkor biztosíthatjuk, ha rendszeresen ellenőrizzük a termelést. A második évben ezek a tyúkok már nagyobb tojást fognak tojni, mint az első hasz­nossági évben levők, s továhbtartásuk a hasznosságot tekintve egyébként is kifizetődő. (Drobiarsztvo) TOJÁS A TOJÁSBAN. Ha valamilyen oknál fogva hirtelen fél­beszakad a petefészek periodikus tevékenysége (nem termelő­dik tojás-sárgája), közben a tojócső nyálkahártyája folytat­hatja tevékenységét és megfelelő helyekén normális mennyi­ségű tojásfehérjét termelhet a tojócsőben. Ezt a fehérjét hár­tyával vonja be, ami körül kialakul a héj. Ilyenkor a tyúk sár­gája nélköli tojást tojik. Az ilyen tojások néha igen kicsinyek, olyannyira, hogy esetleg az állat nem bírja a tojócsövéből a kloakába tolni. A tojás a tojócsőben marad, körülötte ismét tojásfehérje, majd hártya és ismét héj képződik, fgy alakul ki tojás a tojásban. (Chovatel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom