Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)
1976-07-24 / 29. szám
1976. július 24. SZABAD FÖLDMŰVES, Eremurus Kleopátra tű|e Nagyszerű, pompás illatú és rendkívül jól mézelő virág. Hazánkban teljesen éj és páratlan a maga nemében. Igazi dfsze a virágoskerteknek. Tulajdonságai: a virágnak kigyészerűen elágazó gyökerei vannak, amelyek egy kicsit hasoniftanak a pünkösdi rózsa gyökérzetéhez. Hatalmas iide sötétzöld színben pompázó, nagyméretű rügyei és hajtásai megjelennek már a tél utolsó napjaiban, amikor elég gyakoriak a derek ás a fagyok. Később ezek a rügyek levelekké fejlődnek és elérik a 25—30 cm-t, majd széjjeltárulnak. Középükből fejlődnek a virág szárai. Annyi szár, ahány virág képződik. És ebben van a dolog csattanója. A szárak gyors növekedésbe mennek át és gyakran elérik a két és fél, sőt a háromméteres magasságot is. Szaporítása az elvirágzás után történik, amikor maga a virág és levelei teljesen megsemmisülnek és a földben maradt gyökerek, várják az éj tavaszt. Érdekessége, hogy a virágokat hozó szárak alulról kezdenek virágzani fokozatosan felfelé. Van égy, hogy alul teljesen csupasz a szár, de felül még virágzik, sőt még friss bimbókat is hoz. Ilyenkor a méhek meglepik, mert a virágai rendkívül mézdásak. Az Eremurus Kleopátra tűje a hó elolvadása után azonnal kidugja hajtásait. Gyorsan fejlődik, úgyhogy április végén, május elején teljes pompával virágzik. Ezért tanácsos lenne továbbszaporításáról gondoskodni, a komárnoi járás területén is, mert amellett, hogy igénytelen és mindenütt megterem, nSmcsak rendkívüli szépek virágai, hanem nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a méhészek kaptárai megteljenek. Holczer László A Varroa atka terjeszkedése A múlt év folyamán Bulgáriában is felfedezték a Varroa terjedését, de behurcolták a dél-amerikai Paraguayba is. A „British Bee Journal" című angol méhészlap idei februári számában egy finn szerző azt írta, hogy Lengyelországban is van. Terjedését támogatja, hogy felületes rátekintésre méhtetühöz hasonlít. Valamivel nagyobb ugyan, de szintén barna és nősténye a méhre csimpaszkodik. A méhtető nem tartozik a mézelő méh legveszélyesebb kártevői közé. Valójában szárnyatlan légy. A méh szájából szerzi meg táplálékát. Az erősen ellepett anya a hiányos táplálkozás miatt rosszul petézik. A méhtető nyűve a mézes lép fedelébe épített vékonyka alagutakban fejlődik, s rontja az eladásra szánt lépesméz értékét. Már dohányfüst is elég, hogy az anyán ülő méhtetvek lehulljanak. A Varroa atka ellenben veszedelmes élősködő, a méh vérével táplálkozik. A fiasításos sejtekben fejlődik az álcákon, bábokon éiősködve. Kifejlődve a mellekre kapaszkodik, anyára, dolgozóra, herére egyaránt. Szárnyfalán lévén, csak méhekkel. léppel. Hasítással juthat egyik családból a másikba. Terjeszti tehát a vándorméhészkedés, a méhcsaládok, rajok, anyák éladása, a rablás, a méhek elszállása (idegen kaptárba tévedése). Olyan messzire, mint Paraguay, csupán a méhkereskedelem vagy idegen méhre vágyó tenyésztő juttathatja el. Hozzájárulhat a titkolódás is. Bulgáriában sem ütötték azonnal dobra, Paraguayban pedig néhány év telt el behurcolása és ismertetése között. Mindezeket tudva is meglepő, hogy ez év tavaszán egy Erdélyből érkezett küldemény vizsgálatakor négy méhtetű társaságában egy Varroa jacobsonni nőstényt találtak Magyarországon is. A vándorlás nagy gazdasági hasznával szemben áll a méhek egészségének veszélyeztetése, a fertőző betegségek terjedésének kockázata. A zsúfolt vándortanyák különösen alkalmasak a méhek eltévedésére. Ez nemcsak egyazon méhészetben gyakori, hanem egymás közelébe, kivált egymás elé települt idegen méhészetek közt is. A Varroa atka tehát könnyen terjedhet. Ezért a magyar jogszabály úgy intézkedik, hogy az országhatártól 10 km-es körzetben az ismeretlen eredetű méhrajt a hatóságnak be kell jelenteni. Az gondoskodik elpusztításáról. Sok méhész nem törődik ezzel, fölöslegesnek tartja. Pedig az ázsiai nagy méhatka országról országra való terjeszkedésének egyik magyarázata éppen az idegen raj befogása. De az a raj akkor is veszélyes marad, ha valahol ridúban vagy más helyén megtelepszik és egészségügyi vizsgálat, felügyelet nélkül éldegél. Vannak, akik szívesen kiszedik az ilyen családot és kaptárba telepítik. Eddig is kockázatos volt ez; méginkább aggasztó most, a Varroa terjedése idején. Az ilyen gazdátlan méhcsaládokat le kell kénezni. Hivatalosan pedig úgy készülhetnénk az ázsiai nagy méhatka fogadására, ha beszereznők elpusztítására alkalmas füstölő szert. Ilyen a bolgárok „Varroazin“ nevű készítménye. Alkotó részei: paraformaldehid és fenotiazin. Az atkán kívül a méhtetvet is elpusztítja. A bolgárok eddig sok ezer méhcsaládon próbálták ki eredményesen. Használatakor a külső levegő hőmérsékletének legalább 14—28 C-nak kell lennie. A meggyújtott tablettát alkalmas tartón dugják be az alsó kijárón. Az erős és ■ közepes méhcsalád egyszeri adagja három tabletta, a gyenge családé 1—2 Tavaszi kezeléskor 8—9 naoonként kétszer, ősszel három naponként 4—5 ízben égetnek el tablettát. ö. Z. Az ózvad nászának varázsa Az emlékezés valamilyen jótékony ködfátylat borít vadászmúltamra, hogy ezzel szebbé, színesebbé fesse a megtörtént eseteket. A vadászat nagy szenvedély. Nem lehet semmit tenni ellene. Pillanatok köznapi mámora; kSserű boldogság és felfedezés deres fejemre. Volt egy nagyon kedvéit vadászterületem Krupina környékén. Háromezer hektár szántóföld és rét, ezer hektár erdő, takaros vadászházikóval. A tavasz már vége félé járt, a nyár lassan, észrevétlenül osont vidékünkre. A réteket sok színű virágszönyeg borította. Az erdők közti legelőkön a bogarak sokasága zümmögött, a levegő fenyőillattól volt terhes. Elérkezett az az idő, amikor a vadász kora reggel körülnézett területén, cserkész utakon járva, magaslesről kémlelve a bakokat, agancsaik minőségét, nagyságát, az állatok egészségi állapotát. Közben megfigyelte a tenyésztésre alkalmatlan egypdeket is. Egy alkalommal, jóval a Nap felkelte előtt észrevettem a rét középén egy legelésző bakot. Nyugodtan fogyasztotta a zsenge füvet és csak néha emelte fel agancsos fejét, neszeit, vizsgálta a környezetet. A figyelőt önkéntelenül is elkapta a vadászláz; lőjjön-e vagy sem? Sok fiatal bakot is láttam, kapitálisokat, amelyeket a rigyetés idejére hagyogattam egészséges, jó egyedek nemzése céljából. A vadak nyugodtak voltak, csendesen legeltek. A nász láza még nem érte őket, de már nem volt meszsz'd. Konyhára kerestem valami legyöngült testű, rossz agancsú bakot. Kedveskedni akartam vendégeimnek, mivel nagyon szerették az őzgerincből készült büftököt. Akkor reggel egy dugóhúzó agancsút és egy öreg visszarakott hatos bakot vettem észre, melyet verekedő természetéről jól ismertem — s veszélyeztette baktársait. Jól irányzott lövéssel vetettem végét életének. Elérkezett július vége. Forró nyári nap, tele színnel, illattal és gyümölccsel. Az őzbakok megigézve a szerelmi láztól kóboroltak, sutádat kerestek. Az öregek üldözték a fiatal bakokat és az egyenértékű erővel rendelkező bakokkal, a „riválisokkal“ életre-halálra szóló harcot vívtak. Reggelente csodaszép látvány volt számomra a szerelem után vágyódó vad viselkedése. A legérdekesebb vadászat egyike az őzbak síppal való hívása párzási időben: azaz július végén és augusztus élőjén. A fiatal bakot a szerelmi láz hevében könnyű becsapni, azonnal törtetve ugrik. Az öreg bak azonban bizalmatlan, elővigyázatos, sokáig határozatlan míg végre elindul, akkor Is lassan, megfontoltan. Szómontartottam egy öreg bakot, mely olyan elővigyázatos volt, hogy képtelen voltam puskavégre kapni. Tapasztalatból tudom, hogy a bak a síp hívására szaglászva a földön, lépésben közeledik. Büszkén tartott fejjel beugrik és vágtában jön a hívózó félé. Az öreg, ravasz bakok néha olyan csendesén közelítik .még a vadászt, hogy csak akkor veszik észre, amikor háta mögül nagyokat ugorva menekül. Emlékszem, augusztus harmadiké volt. A levegő perzselt a melegtől. A fákon még a levél sem mozdult, derült azúrkék volt az ég. A hívózás csalsíppal ilyenkor lehet eredményes. A vágás szélén — ahol az öreg bak tartózkodott — csendesen lopakodva behúzódtam egy széldöntötte bükk gödrébe'. Húsz percét vártam, majd megszólaltattam sípomat, utánozva a rigyétő suta finom, gyengéd hívását. Csend, semmi mozdulat. Ismét húsz percet vártam s megimételtém a vágyakozó suta hangját. Már hallottam is, amint messziről egyenesen félém törtetett. A féltékeny állat úgy jött, mint a gőzös. Tíz lépésnyire előttem szépen magasra emelt fejjel megtorpant és szembe nézett velem. Csak egy pillanatig, mert léterítette a szügyébé küldött puskám golyója. A vén remete bak az égész őzállományra nézve káros lehet olyan területén, ahol nem lövik ki idejében. Állandó verekedő kedvé és féltékenysége a gyengébbeket kiüldözi saját birodalmukból, s ezzel nagy károkat okoz. Ezért a tenyésztés érdekeit szigorúan szem előtt tartva — az öregebb bakokat Időben ki kell lőni. J. M. Habrovský A Dunából eltűntek e vizák, így hazánkban harcsa képviseli a halnemzetség óriását. A többi honos hal közül egyik sem veheti fel vele a versenyt sem súlyra, sein nagyságra. Ezért nem csoda, hogy horgászaink ma sem sajnálják az időt harcsalesen tölteni. Annak ellenére, hogy már eléggé ritkulóban van, még itt-W* akad szép példány a horogra. Gyakori az olyan „vendég“, ami épppen csak megüti a mércét. Lehet fogni szép példányokat is, csak jó figyelőnek kell lenni, és jól keli ismerni a vizet. Hiába horgászunk olyan helyén harcsára, ahol a környéken nem fordul elő. A harcsa jelenlétét hömpölygésável A harcsa horgászásáról árulja el, leginkább az esti órákban. Aki jó megfigyelő, és felfedezi tartózkodási helyét, annak a legtöbb esetben sikerül horogra kerítenie, mert jó étvággyal elfogyaszt mindent, ami az útjába akad. A legjobb eredményt, kora tavasszal, — ha horgászása engedélyezett, — lehet elérni. A téli pihenésből ébredve a legfalánkabb. gát, de szükség esetén a szilón engedjen a hal húzásának. A vélemények ebben megoszlanak. Egyik ismerősöm csak felhúzott fékkel horgászik. Egyszer szemtanúja voltam a kapásnak, de mielőtt engedett volna az orsón, már késő volt. Fenékhorgászatnál a csalit aszerint választom, hogy milyen a víz. Áradáskor, ha zavaros, elsőbbséget adok a vastag harmatnyivnek, vagy a lótetűnek. A tiszta vízben jobban beválik a kishal. Attól pedig szemet gyönyörködtetőbb látvány nem lehet a harcsára leső horgásznak, mint amikor az első kapás után röviddel a víz színéig hajol a horgászbot. Ilyenkor a horgász biztos lehet abban, hogy harcsát akasztott, a bevágással nem is kell teketóriázni. A gyakorlott horgász a hal húzásából eltalálja a megakasztott hal nagyságát. Ilyenkor a horog legtöbb esetben jól akad a harcsa szájába, tehát megéri tovább fárasztani a siker érdekében. De jó lenne egy szép példányt fognil Amikor harcsára készülök horgászni, mindig két fontos dolgot tartok szem előtt. Egyik a terepszemle. Ha nem észlelem a harcsa hőmpölygését, nem is próbálkozom. Ha a szemlélődés pozitív eredménnyel járt, akkor alapos ellenőrzést tartok a horgászboton, orsón és a szilónon. Ez egy másik fontos dolog, mert egy rossz gyűrű a boton, a meghibásodott szilón, vagy a rosszul beállított fék kellemetlen pillanatokat szerezhet égy jól megtermett harcsa megakasztásánál. Az is igaz, hogy engem még nem igén tettek próbára a harcsák (a legnagyobb amit fogtam 14 kg volt, de hallottam eseteket, amikor a harcsa horgászbotot tört és magával vitte a százötven méter szilónt is. Indokolt a vastagabb szilón használata. A horgot aszerint választom ki, hogy mivel szándékozom horgászni. Ha csali harmatnyiv vagy lótetű, feltétlenül egyágú horgot alkalmazok. A nyári hónapokban és ősszel a kishallal való horgászatnál már inkább használom a hármas horgot. Ez azonban szokás dolga. Vizeinkben nemcsak harcsa él, így a harmatnyívré, vagy a Iótetűre más hal is rákaphat, a kishalra pedig, harcsa helyett akadhat csuka is. Ezért szerelékemet a következőképpen állítom öszsze: A legtöbb esetben harcsára fenéken horgászom. A horgászbotot minden esetben bebiztosítom. Az orsó fékjét úgy állítom be, hogy kapás esetén a harcsa akár maga is megakaszthatja ma-Egyik barátommal kint voltunk horgászni, s talán életem legnagyobb harcsáját szalasztottam el. Fárasztáskor már éreztem a szilón rángatózását, a harcsa is engedett. Már kint volt a partnál. Barátom a nagy hal láttán olyan izgalomban volt, hogy nem találta a vágóhorgot. Itt követtem el a végzetes hibát. Behúztam a féket, arra gondoltam, hogy a hal már úgy is kifáradt. A közben odasereglett horgászok zajától megriadt hal utolsó erejét összeszedve megugrott. Harcsám, melyet már úgy véltem, hogy az enyém, boldogan távozott a mély vízbe. Ekkor megtanultam, hogy a jól beállított féken menetközben sem tanácsos változtatni, még akkor sem, ha a hal fáradtnak látszik. Oszós horoggal harcsára csak abban az esetben horgászom, ha a csalihal csík. Ez azért szükséges, mert a csík betelepszik a víz fenék iszapjába vagy valamilyen akadályhoz és nincs kapás. Harcsára kevés horgász indul villantóval. Pedig az őszi hónapokban, amennyiben ismerjük a vizet, meggyőződhetünk a harcsa jelenlétéről, érdemes villantóval is próbálkozni. Legjobban beválik a nehezebb vesealakú fajta. Napos Időben a vízszint közelében, míg borús időben jobban megéri a mélyben vezetni a villantöt. Ilyenkor a harcsa kapását úgy észleljük, mintha elakadt volna a villantó. Ha ezután húzást érzünk a szilónon, harcsát fogtunk, ha pedig nincs húzás, valóban elakadt a villantó. Adamcsík Ferenc
