Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)
1976-07-24 / 29. szám
Az alvószemzés a gyakorlatban legelterjedtebb ivartalan szaporítási mód. A faiskolákban is alvó szem zéssel szaporítják leginkább a gyümölcsféléket. Az alanyra helyezett szem nem hajt ki azonnal, hanem néhány hét alatt összeforr az alannyal, egy telet „átalszik“ és csak tavasszal indul fakadásnak. Alvószemzéskor az alanyt a növekedés második időszakában, a második nedvkeringés idején, tehát július elejétől szeptember közepéig szemezzük be a különféle alanyok uedvkeringéséhez igazodva. Alsószemzéssel magunk is kinevelhetjük a kiskört betelepítéséhez szükséges fákat, aminek nagy jelentősége van, hiszen a faiskolák vajmi kevés ültetoanyagot tudnak rendelkezésére bocsájtani a kiskertészkedőknek. Az ALMÄT vad alanyra vagy vegetativ úton szaporított alanyokra szemezzük. Vad alanyt csak akkor használunk, ha magas vagy közepes törzsű fát kívánunk nevelni. Ha alacsony tiirzsű fákra vágyunk, akkor M XI, MM 109, MM 111 vagy A 2 alanyokat, a gyenge növekedésű, valamint a spur-típusú fajták esetében vadonc alanyokat is felhasználunk. Törpefák előállítása céljából M I, M II, M IV és MM104 alanyokra oltjuk az almát. Kisebb alakfák és orsófák létrehozásához gyenge növekedésű M IX és MM 10Б alanyokra van szükségünk. A KÖRTET vad alanyra és vegetatív szaporítási! birsre oltjuk. Vadkörtére akkor, ha magas vagy közepes törzsű fát szeretnénk nevelni. A birsre oltott gyengébb növekedésű fajták általában nem válnak be, ezért szaporításukhoz ugyancsak vad alanyt használjunk. Birsre csak azokat a körtefajtákat ajánlatos szemezni, ameiyak a tapasztalatok szerint jól fejlődnek az ilyen alanyon. Olthatunk rá nagygyümölcsű BIRSALMÁT, esetleg NASPO LYÄT, de ha törpe alakó naspolyát akarunk, akkor galagonyára oltsuk. A SZILVÁT, a RINGLÓT és a MIRABELLAT sárga szilvára, duráncira, Cachtieei szilvára, St. Julién vagy vegetatív szaporításé M Dumas C, M St. Julien és Maranka alanyra szemezzük. A KAJSZIT vad alanyra vagy szilvára (sárga szítva, kecske-A gyümölcs-és díszfák alvószemzése szilva, duránci, St. Julién, vegetatív szaporításé M Dumas C, M St. Julién és Maranka) kell oltani. Az ŐSZIBARACKOT általában magoncokra szemezzük. A nehezebb és nedvesebb talajokra kerülő őszibarackot inkább St. Julien szilvára vagy vegetatív szaporításé M St. Julién és Maranka (Ackermann szilva) alanyokra, a száraz terepre szánt fajtákat pedig mandulára tanácsos oltani. A MANDULÁT keserűmandutára, a CSERESZNYÉT hagyományos alakú fának nevelve vadcseresznyére, alacsonyabb alakfának nevelve pedig rajmeggyre (törökmeggyre j szemezzük. A RÓZSAT leggyakrabban Rosa caninára és ennek változataira, vagy Rosa multiflora alanyra szemezzük. ORGONÁT közönséges orgonára (Syringa vulgaris L.J, a teltvirágá JAPAN DÍSZCSERESZNYÉT pedig vadonéra lehet oltani. A vadkörték, a szilvacseméték és a csipkerózsa nedvkeringése hamarább megszűnik, ezért előbb ezeket szemezzük be. Augusztus elején kell sort keríteni az alma magoncok, az MM 104, az M IV, M II, M XI, M I, MM1B6 és az M IX, valamint a cseresznye és a kajszi magoncok alvószémzésére. A kétéves birs, sajmeggy, őszibarack és galagonya magoncokat augusztus tizediké után vegyük sorra. A hónap végén szemmshetök az egyéves őszibarack, mandula és sajmeggy magoncok. Az orgona augusztus elején, a Rosa multiflora viszont az egész hónapban szemezhető. Oltóvesszöt csak termékeny és egészséges Iáról vegyünk. Főleg a vírusbetegségekre ügyeljünk, mert az oltóvesszővel áthurcolhatjuk az oltványra a betegségeket! Jól beérett éves hajtást válasszunk a fa déli vagy délnyugati részéről, a külső termőfelűletről, mindig a legjobb és legtöbb termést adó fáról. A levágott vessző leveleit azonnal eltávolítjuk és csak mintegy 1 cm hosszú levélnyelet hagyunk meg. A kötegelt és névcédnlával ellátott oltőveszszöket nedves szövetbe csavarjuk. A magoncokat 5—6 cm-rü, a vegetatív szaporítása alanyokat pedig 10—15 cm-re a löld felszínétől oltjuk be. A T-alakü bevágást az nralkodó szelek oldalán készítjük úgy, hogy előbb körülbelül 2,5 cm-es függőleges, majd utána a felső vízszintes bevágást végezzük el. A szemet mindig éles (lehetőleg oltó-) késsel vágjuk le az oltóvesszőről és úgy, hogy az mintegy 2,5 cm hosszú legyen. Cgy végezzük a szem levágását, hogy minél kevesebb fás rész maradjon rajta, mért a fás rész nem forrad össze az alannyal. Rózsa oltásakor a szem vágási felületéről le kell hámozni a fás részt, mert az erős szél kitördelné a gyenge hajtásokat. A megfelelően elkészített szemet helyezzük a T vágásba és kötözzük be fóliacsíkkal vagy rafiahánccsal. Cgy kötözzünk, hogy a szemre és a meghagyott levélnyélre ne kerüljön kötözőanyag. Tíz nap múlva ellenőrizzük, megeredt-e a szemzés. Ha a bekurtított levélnyél érintésre lehull, az oltvány megeredt, ha viszont szórazak a szemek, az oltás nem sikerült. Jó nedvkeringés esetén megismételhetjük a szemzést, mégpedig valamivel az előző szemzés helyet alatt és az alany másik oldalán. A gyenge, hagyományos módszerrel nem szemezhető alanyokat Forkert-féle szemlapozással oltjuk be. Ezt főleg akkor alkalmazzuk, ha az alany nem adja a héját. Döntő tényező, hogy a szempajzsot adó oltóvessző ugyanolyan vastag légyen, mint az alany. Most felülről, tehát fordítva vágjuk a szempajzsot, majd az alanyon ugyanolyan vágást készítünk, amilyen alakúra a szempajzs sikerült. Általában 1,5—2 cm hosszúságú héjdarab eltávolításáról van sző. A két metszlapot úgy illesztjük össze, hogy azok pontosan fedjék egymást. A levélnyelet most is meghagyjuk a szempajzson. Sűrűn, szorosan kötözünk és a szemet is beborítjuk fóliával vagy rafiaháncscsal. KRAMPL Š. Az ábrán: a — T vágás az alanyon (csupán a kérget Ijpll felhasítáni, a fa testét nem), b — szempajzs, c — Forkert-féle sz зт lapozás, vágási felület az alanyon, d — az - oltóvesszőrőJ levágott Szem pajzzsal, é — az alany vágási felületére illesztett szempajzs, f — rózsa szempajzs fás résszel, g — rózsa szempjazs előkészítés uián, fás rész nélkül. (A szerző rajza) Vízben az étet Az öntözés szerepe a növénytermesztésben közismert. A víz nélkülözhetetlen a növények számára, mert a talajban- levő táplálékot csak oldott állapotban tudják felvenni. A víz tehát oldószere, de egyben szállítóeszköze is a felvett tápanyagoknak. Vízre van szökség a párologtatáshoz is, amely a növények védekezése a túlzott felmelegedés ellen. A víz alkotóelemei: a hidrogén és az oxigén, pótolhatatlan növényi tápanyagok. Nélkülük a felkészültség megszűnik, hervadni, lankadni kezdenek a virágok. Ez már általában nagyfokú vízhiányt mutat. A levelek ilyenkor összeráncosodva lógnak, vagy pedig befelé hajlanak, és szivarszerüen összezsugorodnak. A növény fgy igyekszik a párolgási felületet csökkenteni. Az öntözéssel az esőt kell pótolni, és biztosítani a növények egyenletes fejlődését. Helytelen tehát, ha csupán felületesen „locsolgatunk“. A víznek a gyökerekig kell érnie. Nagy melegben a talaj 20—30 centiméter mélységig kiszárad. Ilyenkor, ha csupán a talaj felszínét éri a víz, hamarosan elpárolog, és az egész munkánk értelmetlen volt. Szerencsésebb dolog, ha ritkábban, de bőségesen öntözünk, mintha akár naponta — dd csak felületesen. Ha van elegendő vizünk, akkor a sorok közé húzott barázdát árasztjuk él, vagy a kis ágyak szélét felhúzzuk, és így árasztjuk el az ágyat. Víztakarékosság esetén egy karóval vagy ültetőfával a növény köré fúrunk lyukakat, és ebbe öntjük a vizet, azután porhanyós földdel fedjük be. A víz így lehúzódik a gyökerekhez, és nem párolog el. Nagy szárazságban minden növényt öntözni kell, de a legvízigényesebbek a paprika és a káposztafélék. A burgonya főként' a gumókápződés időszakába kapott csapadékot hálálja meg. A zöldségfélék csak szárazság esetén igénylik az öntözést. Az uborka nagyon kedveli a páradús környezetet, ezért célszerű esőszerü öntözést alkalmazni, a dinnyefélék viszont szárazságtűrők. A hagymafélék rossz vízfelvevők, de a vizet nagyon takarékosan használják fel. A természetes csapadék általában elegendő. Ha az időjárás szükségessé teszi, és mégis öntözni kell, akkor is csak kevés vizet adjunk, és itt is a legmegfeieőbb az esőszerü öntözés. Az állandó helyre vetett salátát, ha száraz a talaj, a vetés után azonnal öntözni kell. Ezt követően a ritkítás utáni öntözés a leghatásosabb. Közvetlenüt a fejesedés előtt már ne öntözzünk, mert akkor a salátalevelek lazák lesznek. Amennyiben a növények kevés vizet kapnak, akkor hiába van napfény, meleg, tökéletes és korszerű agrotechnika és trágyázás, a termés kevés lesz, mert a termés mennyiségé a rendelkezésre állé vízhez is igazodik! K. Z. Újjászervezés után s azok részére, akik befizették elmaradott tagsági illetményeiket, már némi eleségét is sikerült szerezniük a központi alapokból. S ami szintén nagyon fontos: az előzetes felmérés szerint a tagok a kapott eteséget valóban a fajtatiszta állatokkal etetik fel, tehát a célnak megfelelően és az előírások értelmében hasznosítják a nem éppen olcsó takarmányt. A beszámoló hangsúlyozta, az idei tagilletmények összegyűjtése úgyszólván semmiféle gondot nem okozott. Ez arra vall, hogy a. megújhódott szervezet tagjai komolyan gondolják, amit tesznek és valóban szeretnék behozni a mulasztást, fellendíteni a helyi kisállattenyésztést. Miko élvtárs, a szervezet legidősebb tagja felszólalásában rámutatott, mindent meg kell tenniük a jövőben a fiatalok megnyerése érdekében. S ez nem csak az idősebb tenyésztők dolga, hanem maguknak a fiataloknak is sokkal nagyobb érdeklődést kell tanúsítaniuk az ügy iránt. Sokkal nemesebb szórakozás ez, mint az ivóban üldögéiés! A helyi kilencéves alapiskolában varamikor jó nevű kisállattenyészto szakkör tevékenykedett. Az utóbbi időben valahogy keveset hallunk a ténykedéséről. Jó volna, ha az SZKSZ helyi szervezete megbízna egy tapasztalt kistenyésztőt, aki rendszeresen eljárna a fiatalok közé, irányítaná a munkájukat, a szakkör tevékenységét és — gazdag tenyésztői tapasztalatait átadva — segítené a gyermekek, a pionírok látókörének bővítését, szakmai fejlődését és nemes érdeklődésének elmélyítését. (Mi) Nehéz választani A kezdő nyültenyésztők általában nehezen tudják eldönteni, melyik fajtát válasszák, melyiket kezdjék tenyészteni. A nagy testű fajták ugyan sok húst adnak és a gereznájuk is nagyobb, de ugyanakkor jóval több, nagyobb férőhelyet igényelnek és többet is fogyasztanak. A standardnak megfelelő élősúlyt viszont csak kiadós takarmányozással érhetjük el, amihez ülég sok gabonára vagy más erőtakarmányra Is szükségünk van. Azt is meg kell mondani, hogy a vágóérettség eléréséhez több időre van szükségük a nagy testű nyulaknak. A közepesen nagy testű nyúlfajták gyorsabban növekednek, kevesebb eléséget fogyasztanak, jő minőségű gereznát nyújtanak és kisebb élettérrel, szerényebb ketrecekkel is beérik. A kis testű fajtákról sokan azt állítják, nem gazdaságos a tartásuk. Ez alaptalan állítás, mivel igen kicsi ketreceket igényelnek, nem feltétlenül fontos őket naponta abrakkal traktálni, ugyanakkor kiváló ízű, minőségű húst termelnek. A vágóérettséget sokkal korábban érik el, mint a nagy vagy a középnagy testű fajták. Általános vélemény, hogy a kezdőknek nem valók az igényes, színrájzolatos gereznájú fajták, tgy Igaz. Ezen nyulak tartása már nagyobb hozzáértést, több kiadást és kitartást igényel. A kitűzött tenyészcél elérése és a megfelelő válogatási lehetőség biztosítása megköveteli, hogy a színrajzolatos nyulakat tenyésztők nagyobb állományt tartsanak, mint akik egyszínű fajtákkal foglalkoznak. Azonkívül sok-sok türelmet is kíván a tenyésztőtől az ilyen munka. (Be) Szöszeksz Tetszetős külsejű, kettős hasznosítású fajta. A dorking, a bráma és a kosin fajták keresztezésével hozták létre az angliai Sussex és Ként grófság területén, ahol immár másfél évszázada tenyésztik. Ez a legrégibb angol fajta valamikor a századforduló idején került Európába. Ma már a háztájiban, a kisállattenyésztők állományaiban is gyakori. Van aki tetszetős külseje miatt kedveli, mások jó vegyes hasznosítása végett tartják. A kakas testé a derékszögű háromszöghöz hasonló felépítésű, s a háromszög alapját a hát képezi. A test mélységének és hosszúságának helyes aránya 1:1,5—1:1,6. Feje közepesen nagy, jól fejlett 4—5 fogazatú taréja felálló, szintén fejlett zászlóval. Csőre rövidebb, világos szaruszínű. Szeme vörös vagy kárminvörös, arca szintén vörös színű. Aliebenyél közepesen fejlettek. Középhosszú nyakát dús tollazat borítja. Telt, széles melle, igen széles és enyhén gömbölyödő felépítésű teste van. A farokrész tetőszérű kiképzésű, tollai legyezőszerűen helyezkednek el. Magasan elhelyezkedő szárnyai testhez símulóak. A tojó teste vízszintesen hordozott téplalap vagy trapéz alakú. A taréjnak fejlett zászlója van. Nyaka aránylag rövid. A takaró tollak csaknem teljesen elfedik a kormánytoliakat, amelyeknek csak a vége látszik ki. A testet laza tollazat fedi. A szöszeksz bőre és húsa fehér, csüdjé halvány hússzínű, lába világosszürke. Az ún. kolumbiai színeződést a fajtaelőállftó keresztezésben résztvevő bráma fajtától örökölte: tollazatának alapszíne fehér, nyaktollai és faroktollai feketék. Néha a kakasok nyeregtollai sárgába hajló színűek, ami ugyanúgy nem kívánatos és selejtezésre okot adó jelenség, mint pi. a sárga csőr és láb, vagy a füllébenyek fehér színe. Az ellenálló fajták közé tartozik, az időjárás változékonysága nem befolyásolja kitűnő hasznosságát. A. tyúkok jő tojásterméléssel tűnnek ki és a többi középnagy testű fajtához mérten korábban válnak ivaréretté. Évente átlagosan 160 darab halványbarna héjú, 55—60 gramm átlagsúlyú tojást termelnek. Ami ugyancsak előnyére válik, a tojástermelés arányosan megoszlik az év folyamán, tehát télen is tojnak a tyúkok. Hústermelésben is helytállnak, a vágóérett állatok jól hasznosítható, ízletes húst nyújtanak. A fejlett kakas súlya 3,5—4 kilogramm, a tojóé pedig 2,5—3 kilogramm. Nem árt tudni, hogy a szöszeksz az „aranyfaktor“ fölött domináló „ezüstfaktor“ hordozója, minek következtében az arany, sárga, vörös vagy barna fajtával keresztezett szöszeksz Fi nemzedékű naposcsibéi Ivar szerint könnyen megkülönböztethetők. Minden fajtával azonban nem keresztezhető! Rýdlová szerint csupán a fogolyszínű olasz fajta, a rodejlend, a nyuhemsir, az orpington, a barnefeldi, a velszömi, valamint az indiai viador fajták kakasai jöhetnek számításba keresztezéskor. A felvételen jól fejlett, csaknem négy kilogrammos szöszeksz kakas látható. A kép Gecző János Ipefský Sokolec-i kisállattenyésztő udvarán készült. Kép és szöveg: —bor ^у/»/ууу»/ЧЛ/^Л/У%Л/Ч/УЧЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛАЛ Még nem is olyan régen elismerésre méltó munkát végeztek Michufanyban a kisállattenyészsük. Az utóbbi években viszont ellaposodott, majd pedig teljésen megszűnt a szervezeti élet. A lelkes kistenyésztük szomorúan nézték az atapszervezet halódását. Végül is nem hagyták annyiban a dolgot. Már tavaly összefogtak a legaktívabbak, és ideiglenes vezetőséget választva hozzáláttak a szervezeti munka felújításához, a nemes ügy iránt komolyan érdeklődők ismételt szervezetbe tömörítéséhez. A* ideiglenes vezetőség fél éves tevékenysége után, februárban került sor a munka értékelésére és a további célok kitűzésérB, a tényleges vezetőség megválasztására. Ezen a 7ERVEZETt ,straní ни1!! gyűlésen részt vett az SZKSZ trebišovi járási bizottságának alelnöke és a hnb megbízottja is. Mindkét elvtárs örömmel üdvözölte a szervezet ismételt «létrehívását, hangot adva abbeli óhajának és reményének is, hogy szeretnék, ha a helyi kisállattényésztők végre megtalálnák a számukra legmegfelelőbb vezetőket, akik valóban szívükön viselik majd a szervezet tevékenységének fejlesztését, és hogy végre megtalálják azt az utat, amelyen ezennel már nemcsak elindulni akarnak, hanem járni is. Dostál Anton elvtárs beszámolt róla, hogy a múlt év végéig a régi tagok közül sokan rendezték tagsági viszonyukat,
