Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)
1976-12-18 / 50. szám
I 12 SZABAD FÖLDMŰVES 187B. december 18. A acaratovl terület a Szovjetunió egyik legjelentősebb gabonatermesztő bázisa. A bet millió hektárt meghaladó mezőgazdasági területének körfilbelfll hetven százalékán gabonát tarmeastenak. Vannak — főleg a Volgán ttill vidéken olyan mezőgazdasági üzemek is, amelyek tizenöt-húszezer hektáron termesztenek szemesekéit A gabonatermesztés feltételei ezen a vidéken eléggé bonyolultak. A sajátos természeti-éghajlati viszonyok, a rövid ideig tartó nyár és gyakori aszály sok gondot okoz mindazoknak, akik a gabonatermesztés fejlesztésén szorgoskodnak. 'A Szaratovban működő Jugo-Vosztok Magnemasitő és Szaporító Tudományos Intézet, amely 1910-től létezik, rendkívül komoly szerepet tült be a kedvezőtlen természeti-éghajlati adottságok leküzdésében, sokat tett azért, hogy a mezőgazdasági dolgozök törgkvéseit a gabonafélék hektárhozamának növekedése kísérje. Ás Intézet magnemesitő munkája — az éghajlati viszonyokhoz igazodva — évtizedeken keresztül a rövid tenyészidejű és nagyhozamú tavaszi búza nemesítésére irányult. Az éghajlati viszonyokhoz alkalmazkodó őszi búza és rozs nemesítését intenzívebben csak a Nagy Honvédő Háborút követő évektől szorgalmazzák. Az őszi búza és a rozs nemesítésében a hozamnövelés mellett a fagyállóság, valamint a tenyészidö lényeges lerövidítése került előtérbe. El akarják érni, hogy a Volga menti öntözött területeken őszi búza és rozs után másodnövényeket is termesszenek, vagyis évente két termést takaríthassanak be. Az Intézet által kinemesített több mint száz gabonafajtából — a jő tulajdonságai következtében — kiválik a Szaratov 52-es tavaszi bűze, amely többezer hektáros területen, átlag 48 mázsa termést adott hektáronként, valamint a Szaratov 4-es rozs, amely az utóbbi években rekordterméssel, hatvannégy mázsás hektárhozammal hálálta meg a namesítők és termelők szorgalmas munkáját. Michail Machajlovics Popugajev igazgató nagy jövőt jósol az említett rozsfajtának. .Véleménye szerint an-A szovjet emberek életéből Lépést tart a Juao-Vosztok пак térhódítása lényeges változásokhoz vezethet a gabonatermesztésben. Ezért előtérbe helyezték a Szaratov 4-es rozsfajta intenzív szaporítását s belátható időn belül el akarják érni, hogy a vetésterület 35—40 százalékát az említett rozsfajta uralja. A Szaratov! Magnemesitő és Szaporító Tudományos Intézet jó hírneve — az utóbbi két évtized folyamán — túlnőtte a szaratovl terület határát, vagyis országos méreteket öltött. A hatalmas szovjot ország különböző vidékein összesen harmincötmillió hektáron termesztenek szaratovi nemesítésű gabonafajtákat. A Szovjetunióban termesztett tavaszi búzának hatvanhét, a kölesnek pedig hatvanöt százaléka Szaratovből származik. Például szaratovi származású tavaszi búzát huszonkilencmillió hektáron termesztenek. Ezek a tények kommentálás nélkül is bizonyítják, hogy az említett intézet derekas munkát végzett. A gabona nemesítése mellett — a hatvanas évek elejétől — rendkívüli figyelmét fordít az intézet a takarmány-cirok és szemes kukorica nemesítésére is. Ezzel a feladattal a Jersovban székelő .Volga menti Nemesítő Állomás van megbízva, jurij Dmitrijevics Kozlov igazgató szívesen tájékoztatott az elért eredményekről. Nem titkolta azt sem, hogy ez említett növények nemesítésében és meghonosításában sok buktatón mentek keresztül s így az eredmény sokéves munka gyümölcse. A takarmánycirok A Jugo-Vosztok vezető dolgozóinak társaságában. és a szemes kukorica nemesítésében is a vegetációs Idő lerövidítése volt a fő cél. Főleg a kukorica jelentett komoly gondot, mivel olyan kukorica hibridet kellett kinemesíteni, melynek vegetációs ideje nem haladja meg a száz napot. Törekvésüket, a türelemmel párosuló tudományos munkásságukat siker koronázta. A jersovi takarmány-cirok — amely már jelenleg is a sllótakarmányoknak jelentős részét képezi, több mint ötszáz mázsa zöldtömeget adott hektáronként. A Szaratov 16-os szemes kukorica pedig mint azt hangsúlyozták, remekelt. Öt éves átlagban ötvennyolc mázsa hektárhozamot takarítottak bü. Rekordtermést 1973-ban értek el, mégpedig 85 mázsát hektáronként. A nagy hozam mellett a Szaratov 16-os hibrid kukorica egyik legfőbb jó tulajdonsága, hogy rendkívül rövid, vagyis csupán kilencvenkét napos vegetációs időt igényel, tehát a június közepén elvetett kukorica szemtermése a hideg idő és az esetleges havazás előtt, vagyis szeptember második felében betakarítható. A kifogástalan, acélos szemet termő Szaratov 18-os hibrid kukorica lehetőséget ad a szemes kukorica termesztésének széles körű meghonosítására egy olyan vidéken, ahol a kedvezőtlen természeti adottságok miatt e hibrid megjelenése előtt szemes kukoricát nem termesztettek. Csupán idő kérdése, hogy a szemes kukorica termesztése egyik kiemelkedő termelési ágazattá váljon. Terjeszkedése természetesen nem lehet Irreális „ugrások“ következménye. Lépésről-lépésre, vagyis évről-évre növelik a vetőmagbázist, majd bővítik a vetésterületet. Tervek szerint a jövő esztendőben a Szaratov 16-os szemes kukorica hibridet — főleg a Volga menti öntözött területeken — már hatszáz hektáron termesztik. A Szaratovi Magnemesítő és Szaporító Tudományos Intézet eredményei és a mindjobban terebélyesedő fajtanemesítő munkája is arra hagy következtetni, hogy a szovjet emberek hozzáláttak а X. ötéves tervidőszakra előirányzott feladatok teljesítéséhez és a szaratovi terület mezőgazdasága a növekvő társadalmi igények kielégítése céljából lépést tart a fejlődéssel. PATHO karoly Jú* utóbbi évtizedben Jelentős változásokra került sor a borjak etetési technológiájának tekintetében. E változások első szakaszát a teljes értékű tejről az egalizáltra tör*, ténő áttérés jellemzi, amely kétségtelenül — a hagyományos borjúetetéssol szemben — nagy előrehaladást jelentett, elsősorban a teljes értékű tej megtakarítása szempontjából. Ennek gllenére az elfogyasztott tejmennyiség így is jelentős volt; mivel egy-egy borjú felneveléséhez — háromhónapos korig — az anyatejen kívül 200—300 liter egalizált és még ennél is nagyobb mennyiségű fölözött tejre volt szükség. Ezen túlmenően a nagy mennyiségű tej Itatása műszaki nehézségekbe ütközött, főként az etetési költségek nagy részaránya miatt. Ezáltal a borjak nagyüzemi, összpontosított tartási módszerét is hátráltatta. Ezek a nehézségek és a nagyüzemi tartási technológiának a rohamos elterjédése a borjúellátás egy egészen új, korszerű megoldásához vezetett. Ennek célja a minél egyszerűbb etetési technológiának, a gazdaságosságnak, de elsősorban a nagyüzemi tartástechnológiához való alkalmazkodásnak a létrehozása volt, a megkövetelt súlygyarapodás és a minél kisebb tejfogyasztás elérése mellett. E törekvések eredményeként többféle etetési eljárás jött létre, de valamennyinek közös vonása az itatás időszakának a csökkentése. takarmAnypogAcsAk ETETÉSÉN ALAPULÖ MÓDSZEREK Jelenleg hazánkban a borjak korszerű etetési technológiájának széles körű bevezetését az iparilag előállított „TG“ megjelölés alatt forgalomba hozott takarmánypogácsák teszik lehetővé. Az ilyen takarmánypogácsán vagy egyéb iparilag gyártott takarmánykeveréken alapuló etetési eljárások célkitűzései a következők: 0 csökkenteni az egy-egy borjú felneveléséhez szükséges teljes értékű tej mennyiségét ötven literre; 0 csökkenteni a tejpótló keverékek (Laktosan) fogyasztását húsz kilogrammra; 0 minél előbb áttérni a takarmánypogácsa etetésére, hogy a tejpótló itatási időszaka rövidebb legyen; 0 elérni a születéstől számított 180 napos korig a 0,650—0,800 kg-os átlagos napi súlygyarapodást; 0 csökkenteni egy kg súlygyarapodás előállításához szükséges takarmányozási költséget nyolc koronán aluli értékre. Valamennyi — ajánlott és a nagyüzemi tartási módnak megfelelő — etetési eljárásnál a teljes értékű tej Takarékos itatása a borjak profllaktóriumi tartózkodási időszaka alatt, tehát 7—10, de az üzemeltetési körülményüktől függően 14 napig is tart. Ebben az időszakban — az esetek túlnyomó részében — a borjak átlagosan 50 liter teljes értékű tejet fogyasztanak. Az eddigi eredmények alapján a borjak megfelelő fejlődéséhez ez a tejmennyiség teljes mértékben megfelel. Az állatoknak a borjúnevelőbe való áthelyezéséi után — 41—50 napos korig — vízben oldott tejpótló (Laktosan) itatására kerül sor. Az itatási időszak befejezéséig a Laktosan napi adagja 7,7 kg-ról fokozatosan 3,3 kgra csökken. A borjak egyidejűleg a kezdeti időszakban tetszés szerint, a kor előrehaladásával pedig fokozatosan növekvő adagban TG takarmánypogácsát és szénát kapnak. Ez a módszer lehetővé teszi az átmeneti időszak nélküli rátérést a kizárólagos TG takarmánypogácsa és a széna takarmányozására, mert a borjak 50 napos kortól már képesek egy kilogrammnál nagyobb takarmánypogácsa adagot is elfogyasztani. Az eddigi tapasztalatok szerint már tíznapos kortól a széna jó minőségű szenázszsal helyettesíthető. Ezenkívül bevált — 5—6 hónapos kortól — a széna részleges vagy teljes helyettesítése jó minőségű kukoricaszilázzsal. Ezáltal a növendékmarhák takarmányozására való átmenet nagymértékben megkönnyíthető. A TG takarmánypogácsák összetétele mind dietetikai, mind ízletességl szempontból teljes mértékben megfelel az előirányzott követelményeknek és annak a célnak, hogy az itatási időszak befejeződése után a borjak alaptakarmányát — amely rendszerint széna vagy szenázs — megfelelően kiegészítse. A TG takarmánypogácsát 8—14 mm-es granulátum formájában gyártják. A keverékek 4,5 százalékos cukortartalma növeli a táp energetikus értékét és ízletességét. Mivel az utóbbi években a takarmánycukor beszerzése nehézségekbe ütközik, jelenleg ezt forró levegővel szárított darált cukorrépával helyettesítik. Ezenkívül a 4,5 százalékos cukorrépadara hét százalék melaszszal is pótolható. A takarmánypogácsa dietetikus értéke egyik esetben sem romlik. A TG takarmánypogácsák etetésével szerzett eredmények alapján — üzemi viszonyok között — 0,650—0,850 kg-os átlagos napi súlygyarapodás érhető el. Az egy kg súlygyarapodás előállítására fordított takarmányozási költség 6,50—7,50 korona között váltakozott. A TG takarmánypogácsán kívül az idén már hasonló össztételű takarborjúetetési mánykeverék is beszerezhető. Ez a pogácsázó és melaszoló gépsorral rendelkező gazdaságokban lehetővé teszi a saját üzemen belüli melaszszal kevert takarmánypogácsa előállítását. A borjak korszerű takarmányozásának további — üzemi viszonyok között már bevált — változata a huszonhat százalékon felüli szárazanyag-tartalmú, megfelelő minőségű kukorlcaszilázs etetése. Ezt az állatok a borjúneveidébe való áthelyezésük első napjától kezdve tetszés szerint fogyaszthatják. Az alaptakar-A TUDOMÁNYOS-TECHNIKAI TÁJÉKOZTATÓ INTÉZET KÖZLEMÉNYE mányt kizárólag kukorlcaszilázs képezi. Ennél a módszernél — egy-egy borjú felneveléséhez — nyolcvan liter teljes értékű tej és tizenhat kilogramm Laktosan tejpótló szükséges. A szilárd takarmányok napi adagját állatonként 1,1 kg TG takarmánypogácsa és 0,6 kg szárított lucernaszecska képezi. Az átlagos napi súlygyarapodás 0,780 kg-os volt. Az egy kg súlygyarapodásra fordított etetési költség nem haladta túl a hét koronát! GAZDASÁGI TAKARMÁNYOKON ALAPULÖ ETETÉSI MÓDSZEREK A saját gazdasági forrásokból előállított takarmánypogácsáknak az alkalmazását főleg két ok tette szükségessé: Elsősorban a TG pogácsák széleskörű elterjedésével beközetkezett hiány, máspdsorban pedig az a tény, hogy számos gazdaságban a pogácsázó és keverő gépsorok fejlettsége olyan színvonalra emelkedett, amely már lehetővé teszi a borjak etetésére alkalmas takarmánypogácsák előállítását. Ezek bizonyos takarmányozási rendszer keretében elérhetik a TG pogácsa tápíálóértékét is. A saját gazdasági takarmányoknak a borjúnevelő tápok előállításánál történő felhasználása nem utolsó sorban a gazdaságok önellátását, valamint a felvásárló és ellátó vállalattól való függetlenségét is szolgálja, mivel a kereskedelmi őrölt olajpogácsák a takarmánykeverék készítésénél nélkülözhetők. Ezenkívül a takarmánykeverék előállításának a rumódszerek galmassága is biztosított, mért — az adott lehtőségektől és az egyé* takarmánykeverékektől függően — lehetővé válik a keverék összetételének a módosítása. Az Sredményes üzemi kísérletek alapján a következő összetételű gazdasági takarmánypogácsa ajánlható: 26 százalék búza-, 10 % árpa-, 15 % zab- és 20 % lóbabdara, valamint 15,5 százalék szárított lucerraaszecska, 11 % melasz, 1 % nátriumpírofoszfátsav, 1 % karbamid és 0,5 százalék T-biofaktor adalék. Ennél az etetési módszernél a borjak 180 napos korig ötven liter teljes értékű tejet, húsz kilogramm Laktosant, 261 kg gazdasági takarmánypogácsát és 283 kg lucernaszénát fogyasztanak. A takarmánykeverékben a kellő mennyiségű nitrogéntartalmú anyagokat a lóbab és a karbamid biztosítja. A borjak már 11 napos koruktól — külön etetőkbe — kapják a gazdasági takarmánypogácsát, melyből tetszés szerint fogyaszthatnak. Ebből azonban az első napokban csak kis mennyiséget vesznek fel. A felvett mennyiség fokozatos növelésével a bendő mikroflórája a takarmány összetételéhez alkalmazkodik, s így a karbamid etetése -sem okoz emésztési zavarokat. Ezenkívül a lucernaszéna etetése kedvezően befolyásolja a leveles gyomor fejlődését, ami szintén a karbamid bioszintézísét fokozza. A takarmánypogácsa előállításának alapvető fontosságú követelménye az, hogy a keverék egyöntetű legyen, elsősorban a karbamid egyenletes elkeverése szempontjából. Üzemi viszonyok között száz kilogramm keverék előállítási költsége — a keveréssel és pogácsázással egybevéve — 175,67 korona volt. Az egy kg súlygyarapodás előállítására fordított etetési költség 7,50, az önköltség pedig 11,70 korona volt. Az egész felnevelési időszak alatt a borjak átlagosan 0,644 kg-os napi súlygyarapodást értek el. Az eddigi — üzemi — eredmények alapján szerzett tapasztalatokból arra következtethetünk, hogy az említett módszer bevált, elsősorban egyszerűsége, az elért súlygyarapodás, a kedvező gazdasági mutatók és az aránylag kis méretű abraktakarmányfogyasztás szempontjából. Ezt túlmenően lehetővé teszi az itatásról a szilárd takarmányokra való folyamatos rátérést. A borjak már húsznapos kortól Jól fogyasztják a 8 mm-es átmérőjű gazdasági takarmánypogácsát. Az egész felnevelés! Időszak alatt az állatok egészségi állapota megfelelő volt. Tekintettel arra, hogy ez a módszer főleg a gazdaságosság és takarékosság szempontjából bevált, a közeljövőben széles körű elterjedésével lehet számolni. Már az idén megkezdődött a „KOT" elnevezésű vitamín- és ásványi anyagokból összeállított koncentrátumnak a gyártása. Ez bizonyos mértékben a mezőgazdasági üzemekben megkönnyíti a gazdasági takarmányok előállítását. A borjak gazdaságos takarmányozásának egy további változata az üzemen belül előállított takarmánypogácsák etetésén alapszik, melyek teljes értékűek és tömegtakarmányok etetésére nincs szükség. Ennél a módszernél egyegy borjú felneveléséhez — 180 napos korig — ötven liter anyatejet, 15 kg Laktosant és 34,50 kg TG takarmánypogácsát használtak fel. A takarmányozás alapját két — üzemen belül előállított — teljes értékű takarmánypogácsa képezte. Az első keverék 44 százalék TG pogácsát, 51 % szecskázott szénát és 5 % melaszt tartalmazott A másik — a már említett előbbi módszerhez hasonlóan — csak saját gazdasági takarmányokból volt összeállítva. Mindkét takarmánypogácsát 8—14 mm-es átmérőjű granulátum formájában alkalmazták. A felsorolt etetési módszerek bizonyítják, hogy a mezőgazdasági üzemeknek módjukban áll a borjakat eredményesen és gazdaságosan felnevelni a takarmányok — elsősorban a gabonafélék és olajpogácsák — megtakarítása esetében is, valamint saját takarmánykészletből jó minőségű takarnánypogácsát előállítani. (K. M.J
