Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)
1976-12-18 / 50. szám
187B. december 18. SZABAD FÖLDMŰVES 13 politikai és mezőgazdasági kőr rökben a CSKP KB múlt évi októberi plénumát követő beszélgetések és eszmecserék, valamint egyes értekezletek közvetlen vagy közvetett témaköreként napirendre került a termelés fellendítését sürgető ágazati szervezeti felépítés és az ezzel szorosan összefüggő racionális bérezés alapelveinek a megismerése. A beszélgetések, viták során többen kifejtették ezzel kapcsolatos véleményeiket. Akadtak olyanok is, akik a szövetkezetek belüzemi felépítésének és irányításának korábbi módozatát már ágazati jellegűnek tartották. Erre csak azt mondhatjuk, hogy a szövetkezetek előző beliizemi szervezeti felépítése és irányítása valamint a dolgozók bérezése, s a mai értelemben vett ágazati felépítés és racionális bérezés közt nagy az eltérés, jóllehet mindkettő ugyanazt a célt szolgálja, persze jelentős színvonal, illetve minőségi különbséggel. Valóban úgy igaz, hogy a korábbi szervezeti felépítésben hasonló ágazatok — növénytermesztés, állattenyésztés stb., — léteztek a szövetkezetekben mint az újabb szervezeti formában, a kettő mégsem ugyanaz! Régebben — és sok helyen ma is — az agronómus, a zootechnikus és más ágazatok szakemberei csak közvetve feleltek a rájuk bízott munkaszakaszok termelési-pénzügyi feladatának teljesítéséért, az irányításban, valamint a bérezésben az „ahány ház, annyi szokás“ alapelv uralkodott. Ezzel szemben az ágazati szervezeti felépítés mindazon „játékszabályokat“ összesfti, amelyek kizárják az egyénieskedést és társadalmi értelemben kollektívvé teszik, összefogják, illetve ágazatokra bontják az irányítást és az ezzel járó felelőssé- 8®t. ami tovább szilárdítja, konkretizálja a csúcsszerv — a központi vezetőség — szerepét. Ez nagyrészt abban jut kifejezésre, hogy az üzemitermclési-pénzügyi terv készítésénél és realizálásánál minden egyes ágazat önálló. A lebontott tervet az ágazatoknak a lehető legjobban kell teljesíteniük. Ezért az ágazatok vezetői felelősséggel tartoznak a csúcsszervnek, vagyis a vezetőségnek, továbbá a szőkébb és tágabb értelemben vett társadalomnak. A csúcsszerv az ágazatok rendelkezésére bocsájtja a tervben mégha-Az ágazati szervezeti felépítés a tudományos gazdálkodás eszköze tározóit anyagi-műszaki alapot (gépeket, épületeket, jutalmazást célzó pénzeszközöket stb.) és a kellő menynyiségű emberi erőt. Az éremnek azonban ez csak az egyik oldala, hiszen az ágazati irányítás a maga nemében a Munka Törvénykönyvének alapelvei szerint realizálódik, ami megköveteli azt, hogy komolyan vegyék, mert ezen alapelvek betartása törvényeink értelmében kötelezői Az ágazati-szervezeti felépítés és irányítás persze a régi munkanormák és bérezés mellett csak „fából vaskarika“ lenne. A fokozatosság elve alapján tehát szükségszerűvé válik az egységes és műszakilag is indokolt, államilag jóváhagyott munka normák, valamint ehhez illő racionális bérezés kialakítása. Az ágazatiszervezeti felépítés további nélkülözhetetlen láncszeme a termékeknek belüzemi árakban való meghatározása, s az ágazatokon belüli önelszámolás kialakítása és a termékcsere kölcsönös lebonyolítása, ami magától értetődően a lehető legpontosabb elsődleges nyilvántartás vezetését teszi szükségessé. A termeléssel és az üzemen belüli termékcserével kapcsolatos megbízható információk így összegyűlnek, s jó alapot nyújtanak az ágazatok termelési-péznügyi terve teljesítésének az értékeléséhez, valamint az egységnyi termékre jutó költség eléggé pontos meghatározásához. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ezen információk összegyűjtése nem cél, hanem eszköz abban a törekvésben, hogy a mezőgazdasági üzem a tudományos ismereteknek az irányításban való meghonosításával a termelésben minél jobb eredményt érhessen el, amire korábban a hiányos információk folytán csak részben kerülhetett sor. A tudományos alaposságú gazdálkodás megköveteli ugyanis, hogy a mezőgazdaság belüzemi szervezése egységes egészet képezzen — ne legyen széjjeleső — mert csak Így Vegyszerezés tudományos alapon A mezőgazdaságban óriási jelenősége van a kemizálásnak. Minél ejlettebb egyes országok mezőgazdasága, annál jobban veszik gőnybe a különböző vegyszereiéi. A vegyipar termékei jelentősen elősegítik a termelés haté(onyságának növelését, s egyben csökkentik az élő munka felhasználását. A kemizálás sokoldalú folyamat, de tartozik a tápanyag-utánpótás, növényápolás, s növényvédeem, gyógyhasználati szerek, valamint a takarmányadalékok felhasználása, a műanyagok mezőgazdasági alkalmazása. Magyarországon a nagyüzemi növénytermesztésnek a növényvédelem azon területe, ahol legdinamikusabb a fejlődés. Amíg ezelőtt 27 esztendővel 32 millió forint értékű növényvédőszert használt fel a magyar mezőgazdaság, napjar inkban már több mint hat milliárd értékű az igény. A növényvédő szerekkel saját értékük dupláját, esetenként háromszorosát kitevő kárt lehet megelőzni. Emellett az is lényeges, hogy a vegyszerek jelentős szerepet játszanak a munkaerőigényesség csökkentésében. Magyarországon már jó ideje — megyei szinten — tudományos alapon szervezik a növényvédelmet. Egy jő évtizeddel ezelőtt jártam a Fehér-megyei Növényvédő Állomáson. Akkoriban még az állomás végezte gyakorlatilag a növényvédelmet a megye mezőgazdasági üzemeiben. Azóta a helyzet megváltozott és a növényvédő állomások szerepe napjainkban tudományos kutató, szervezési Irányító jellegű. Nemrégiben egy verőfényes őszi napon látogattam el a Vas-megyei Növényvédő Állomásra, amelynek tágas udvara botanikus kertre hasonlít. Dr. Sípos Endre igazgatfi nagy természetbarát, s főleg az ő érdeme, hogy sok fa- és virág különlegességet láthatunk a kastély környékén. A sokszínű botanikus kert annak Is köszönhető, hogy az állomás feladata az erdővédelem Is s így könnyebben hozzájuthatnak a díszfákhoz és a fenyőcsalád-különlegességekhez. Sipos elvtárs dióhéjban ismer tette a növényvédő állomás múltját, jövőjét és jelenét és kihang súlyozta, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 1967-ben határozta meg a növényvédő állomások új feladatát, vagyis a gyakorlati növényvédelem helyett, tudományos irányító szerep betöltését. Az állomás fő feladatai közé tartozik a növényvédő szerek NÓVENYVEDELEM használatának engedélyezése, az állami operatív védelem, a szaktanácsadás és emellett a talajvizsgálat is. A növényvédő állomáson 79 személy dolgozik s ebből 54 a szakember. Közülük 24 mérnök, az egyetem elvégzése után még két évig növényvédő szakiskolába jártak. A növényvédő állomás legfontosabb feladatai közé tartozik a növényvédő szerek használatának rugalmas és folyamatos ellenőrzése. A hazai növényvédő szerek mellett külföldről sokfélét importálnak Magyarországra. Ebből a szempontból különös jelentősége van a rendszeres ellenőrzésnek, tanácsadásnak. Nagy fontossága van az előrejelzésnek, vagyis milyen kártevők támadnak bizonyos időben egyes növényeket és hogyan kell ellenük védekezni. Természetesen az állomás szakemberei az új védőszerek gyakorlati használatát is ellenőrzik, hogyan hatnak azok, mennyire ártanak a környezetben. szolgálja jól a termelés általános fellendülését. Az ágazati rendszerben a tervben meghatározott feladatokért a felelősség ágazatonként oszlik meg. Az egyes vezetők állandóan az „ütőéren" tartják a kezüket és szinte napról-napra tudják hányadán állnak. A felmerülő problémákat így hamar felismerik és szükség esetén azonnal beavatkozhatnak. A közelmúltban az ágazati-szervezeti felépítés és irányítás, valamint a racionális bérezés gyakorlati tapasztalatairól Mészáros Ernővel, a Trhové Mýto-i (vásárúti) szövetkezet ökonómusával beszélgettünk. Sokan téve sen úgy emlegetik az ágazati szervezeti felépítést, hogy „bevezették“, holott mint minden szervezeti felépítés, úgy az ágazati is s azon belül a ra cionális bérezés valahol elkezdődik, aztán tökéletesedik, tehát nem tekinthető befejezettnek, hanem a társadalom igényeivel összefüggő szüntelen előrehaladásnak. A szövetkezetben az ágazati irányítás és a vele kapcsolatos racionális bérezés realizálására 1974 májusában került sor, azonban ez a folyamat már 1970-ben elkezdődött, mert a társadalmi igény ezt megkövetelte. A három fő termelési ágazatot — nö vénytermesztés, állattenyésztés, gyümölcsészet — és a két kiszolgáló ágazatot — központi műhely, építési részleg — egy-egy személy vezeti, aki a csúcsszervnek, vagyis a központi vezetőségnek teljes felelősséggel tartozik az ágazatra lebonott termelési-pénzügyi terv teljesítéséért. Meg kell jegyezni, hogy az ágazatok mindegyike önelszámoló egység, s a termékcsere is a belüzemi adás-vételi játékszabályok szerint történik, ami egyben a takarékos gazdálkodás velejárója. Ez egyben azt is szemlélteti, hogy nem a forma, hanem a tartalom a fontos, ami végeredményben a termelés belterjesítésében, szüntelen fokozásában csúcsosodik ki, amit az alábbiak is szemléltetnek. A növénytermesztésben már nagy jelentősége van a vegyszerezésnek. A megyében a cukorrépa és a burgonya növényvédelmét teljes egészében ellátják. A kukorica vetésterületének közel kétharmadán szintén a vegyszeres gyomirtás a mérvadó. A megyében levő mező- és erdőgazdasági üzemekben 74 növényvédő szakember, mérnök és technikus tevékenykedik és 780 a szakmunkások száma. A szakmunkásokat a növényvédő állomáson képzik, három-öt hónapos bentlakásos tanfolyamon. Három év után történik a továbbképzésük, amikor megismertetik őket az újabb vegyszerekkel, azok hatásával, a növényvédelmet végző legkorszerűbb gépekkel. A növényvédő állomás feladatai közé tartozik még a gabonatárolók ellenőrzése, a technológiai tervek készítése, vagyis előre kidolgozni, mi a legfontosabb feladat a növényvédelem terén. ' A Vas-megyei Növényvédő Állomás valójában tudományos kutatóintézet. Jól felszerelt laboratóriumokat jártunk végig, ahol a tudományos vizsgálatokat végzik a szakemberek. A növényvédő állomás dolgozói tudományos vizsgálatából, eredményeinek mérlegelése után kinti szakemberekkel a helyszínen tanácskozzék meg a tennivalókat és folyamatosan ellenőrzik a kivitelezést. — Nálunk katonás rend van — jelentette ki határozottan az igazgató. — Nehéz lenne másképp ilyen komoly, felelősségteljes feladatot ellátni, mint napjainkban a növényvédelem. . TÖTH DEZSŐ Dr. Sipos Ernő igazgató Dr. Masinszky Lászlóval, az információs központ vezetőjével beszélget. Fotto: —tt— A szövetkezetben as 1970—78-os években búzából 29,2, árpából pedig 21,9 mázsával javult a hektárhozam, de a la kormány termesztés is nagyon eredményes, hiszen lucernából 100 mázsa körüli a hektárátlag. Az 1854 hektár mezőgazdasági, illetve 1523 hektár szántó területen termelő szövetkezetben a szarvasmarhák 100 hektárra jutó száma 92, s összesen 610 jáhasznú tehenet tartanak. Az 1970—76-os- években 230-al szaporodott a tehénállomány, s évi átlagban az egy tehénre jutó tejhasznosság 3100 liter lett. Az említett időszakban a teljesítmények egy hektárra jutó átlaga a korábbi 17 810-ről 27 250 koronára emelkedett. Egy dolgozó munkatermelékenysége az 1970. évi 84 833-rál a múlt esztendőben 125 350 koronára javult. Talán mondanunk sem kell, hogy az új helyzet mind a vezetőktől, mind pedig a tagságtól azt követelte, hogy a tervben kitűzött feladatokat komolyan vegyék, s itt került előtérbe a tudományos ismereteknek megfelelő ágazati elrendezés alapos előkészítése. Nagyon fontos feladat volt a tecn dők politikai megalapozása. Elsősorban ugyanis azokkal kellett megértetni az ágazati felépítés és a ráció nális bérezés lényegét, akiknek azt a gyakorlatban későbben realizálniuk kellett. Az irányítás új teltételeihez idomították a bérezést. Rátértek az ötnapos munkahétre — két szabad nappal — ami természetesen nem ment zökkenőmentesen. Főleg az idősebbek vonakodtak az új szervezéstől, nehezen értették meg, hogy az ötnapos munkahétre való áttérés elsősorban az ó érdekeiket szolgálja. Olyan normákat alakítottak ki, me lyek lehetőséget adnak a meghatáro zntt munkaidő korábbinál célszerűbb kihasználására, s a felszabadult munkaerőnek a váltásban való alkalmazására. A növénytermesztésben a differenciált munkaidő bizonyult célravezetőnek, moly télen napi 7, nyáron pedig napi 10 órából áll. Az évi munkaidőalap étiaga személyenként és naponta 8,5 óra. Ugyanígy rendezni kellett a bérezést is, mely az állami normákra támaszkodik és igazságosabb jutalmazást tesz lehetővé mint korábban. Igaz, hogy az alapbér egyes kategóriákban nem nagy, ami nem Is nagyon lényeges, hiszen az új bérezési sendszerben lehetőség nyílik különféle pótdíjak és kiegészítők juttatására — természetesen egy-egy gazdaság lehetőségeinek keretében — ami nagy előny. A korábbinál igazságosabban honorálható minden olyan munka, mely e megengedett normánál több energiakifejtést követel az embertől, vagy olyan munka, amelyet rendkívüli körülmények közt kell végezni. Ilyen például a növények vegyszeres kezelése, ahol éránként 0,70 Kös pótlékot fizetnek a dolgozónak, de a szombatokon és ünnepnapokon végzett munkákért és a túlórákért is pétiék jár. Az új szervezeti felépítés szinte kényszerítette a gazdaság vezetőit olyan prémiumalap és más ösztönzők kialakításéra és juttatására, melyek segítői a minőség fellendítésének. Meg keli jegyezni azonban, hogy az ágazati, szervezeti felépítés ős irányítás, továbbá a racionális bérezés gyakorlati alkalmazásának a színvonalára elsősorban a vezető dolgozóknak kellett felnőniük, csak így tájékoztathatják helyesen a beosztottakat. a racionális bérezés előnye mellett szól az, hogy az embert az elvégzett munka minősége és terjedelme alapján értékelhetik, ami módot nyújt az iparszerű munkamódszerek és technológiák meghonosítására. Szükséges azonban, hogy a vezetők a racionális bérezés keretében minden számottevő változásra érzékenyen reagáljanak. Amint ugyanis módosul egy bizonyos munkafajta technológiája, erre tüstént a norma módosításával, illetve a bértarifa és a bérkiegészítő helyesbítésével kell reagálni, mert csak így lehet igazságos és valóban célravezető a jutalmazás, csak így segítheti elő a célt, vagyis a termelékenység fokozását és a lehető legjobb takarékosság elérését. HOKSZA ISTVÄN Elsőrendű feladat a kalászosok termésátlagának fokozása A luőenecl (losonci) járás mezőgazdasági dolgozói nem éppen a legideálisabb feltételek közepette gazdálkodnak. A szántóterület mintegy 37 százaléka a hegyi, hegyaljai és a burgonyatermelő körzetben van. A földalap Ilyen irányú széttagolósa akadályozza a gabonafélék átlaghozamának a növelését. A pontosság kedvéért szeretném megemlíteni, hogy a járás 54 ezer hektár mezőgazdasági területéből csupán 25 ezer hektárt használnak ki belterjessenl Ennek a területnek viszont a hatvan százalékát gabonafélék alkotják. A járás mezőgazdasági dolgozói ezért különös figyelmet fordítanak a kalászosok termesztésére. Az azonos feltételek közt gazdálkodó üzemek eltérő eredményei azt igazolják, hogy nem mindenütt használják ki a tudomány és a gyakorlat haladó tapasztalatait! Igaz, hogy a külömböző éghajlati és talajtani viszonyok jelentik a legnagyobb problémát. Ezekről a kérdésekről Pavel Vyletel elvtárssal, a jmi főmérnökével beszélgettem. járásunkban a legfőbb probléma a gabonatermesztés, — mondta Vyletel elvtárs. — A járás déi részein (pl. a holtšal -szövetkezetben 48—67 mázsás átlaghozam J ugyan kedvező eredményeket értünk el, de ugyanakkor az északi üzemekben csak 17—28 mázsát ha-onként. Az idén 14 ezer hektárról takarítottunk be kalászosokat, ebből az őszi búza 980Ö hektár volt. A hozamok tekintetében az. elmúlt ötéves tervidőszak éveiben némi javulás állt be, ami az 1970-es évhez viszonyítva több mint 37 százalékos növekedést jelentett. Ez lényegében az agrotechnikai intézkedések komplex megoldásának, a tápanyagpótlásnak és a nagyhozamú fajták alkalmazásának az, eredménye volt. Milyen fajtákat termesztenek és mit ért az agrotechnikai intézkedések komplexumán? — Búzából elsősorban szovjet — Auróra, Kaukáz, Bezosztája, Mironovszká — fajtákat termesztünk. Az agrotechnikai intézkedéseket lényegében a tudományos Ismeretek és a legjobb gabonatermesztők gyakorlati tapasztalatai alapján dolgoztuk ki. 1973 éta alkalmazzuk a gabonatermesztési programokat, melyek kidolgozásánál komoly segítséget kaptunk a Nitral Mezőgazdasági Főiskola szakembereitől. Milyen egyéb intézkedéseket tartalmaznak a gabonatermesztési programok? r ° — Elsősorban a kemizálásra fordítunk kellő figyelmet. Viszonyaink között általában a korai búzafajlákat (Száva Iljicsovka) alkalmazzuk. 1976- ban a vetésterület 40 százalékán termesztettük a korai búzafaltákat. Fontos kérdésnek tartjuk az. elővetemények helyes megválasztását Arra törekszünk, hogy minél kevesebb gabonafélét termesszünk gabonaféle után Mit tesznek a talaj termőképességének fokozása érdekében? — A talaj kémhatásának javítása céljából egy mészkőbányát nyitottunk melynek évi kapacitása eléri a 46 ezer tonna mennyiséget. A mészkő alkalmazásával nagymértékben csökkentettük a talaj savas kémhatását Erre nagy szükség volt, hiszen földalapunk mintegy 84 százaléka savas kémhatású! járásukban is a legfőbb kalászos az őszi búza. Tudjuk, hogy e téren külön búzatermesztési programot is kidolgoztak. Milyen intézkedéseket tartalmaz? — Ez lényégében hosszúlejáratú program, amelyet a Nitral Mezőgazdasági Főiskola szakemberei Is jóváhagytak. A tomášovi szövetkezet és más mezőgazdasági üzem tapasztalatai alapján kidolgoztuk a megfelelő fajtaösszetételt. Javítottunk a mezőgazdasági üzemek gépparkján, főleg a vetőé3 a talajelőkészltő gépek tekintetében. Minden gazdaságban külön gabonatermesztési specialista tevékenykedik, akinek feladata csakis a gabonatermesztés színvonalának a fokozása. Azt mondhatom, hogy ezek az intézkedések már meghozták a várt eredményt. Ezt az őszi talajelőkészítés színvonala ts Igazolta A vetőmag — ahol azt az éghajlati feltételek megengedték — időben és megfelelő magágyba került. Most már csakis rajtunk múlik, hogyan fogjuk ápolni és trágyázni a veteményeket! Beszélgetett: Jozef Sluka T I
