Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)
1976-12-11 / 49. szám
Okszerű trágyázással megelőzhető a károsodás Л* egészséges, nép és jé gyümölcs iráni egyre no a kereslet Az igényeket azonban még távolról sem tudjuk saját termelésbe! kielégíteni. Mert bér hazánk talaja és éghajlata kedvez a gyümölcstermelésnek, nagyon sok mezőgazdasági üzem és kiskertészkedő még nem tett meg mindent az adottságok következetes kihasználásáért. Kremmer Dezső, a lap Kertészet és Kisálletfonyésztés szakrovatában „Az én kertemben nincs Usztharmati“ címmel megjelentetett trás szerzője is ezt igyekszik bizonyítani, amikor vitába száll a jonathán almát élmarasztalókkal. Szinte hihetetlennek tartom, hogy egy agrármérnök Ilyen tanácsot adjon: akinek Jonathán fája van, mielőbb vágja ki, ültessen helyette olyan fajtákat, amelyek jobban kedvelik a mi éghajlatunkat.“ A szerző e tanáccsal nem ért egyet, s igaza van. A vitatott cikkben a többi között ezt olvashatjuk: „Megfigyeltem, hogy a korábban gyümölcstermelésre nem használt területre telepített fák 10—12 évig is szépen fejlődnek. Viszont a nagyobb fák közelébe ültetett csemetéknek még fiatalon elszárad a levelük, a kivágott fák helyére ültetett csemeték pedig olykor meg sem maradnak. Nem az éghajlat alkalmatlansága miatt történik mindez, hanem mert a talaj túlságosan ki van használva. Ezzel kapcsolatban nehéz véleményt mondani. Tény azonban, hogy a gyümölcsfák tápanyagpótlását igen sokan ki tudja hányadrendü kérdésként kezelik. A szerves- és műtrágyát nagy becsben tartó növénytermesztőktől és kiskertészkedők szájából Is hallottam már olyasmit, hogy a gyümölcsfák trágyázás nélkül Is jól fejlődnek, gyökérrendszerükkel jól átszövik a talajt és kellő mennyiségű tápanyagot képesek felvenni a behálózott nagy területről. Gondolom, nem kell hangsúlyozni, milyen téves ez a nézet. Minden erőnkkel a fogyasztók növekvő igényeinek messzemenő, hazai forrásból történő kielégítésére törekszünk. Beleértve a gyümölcs-* csel, főleg almával való ellátás javítását is. És § törekvés eredményességét nagy mértékben befolyásolja a gyümölcsö-Csupán néhány dolgot szeretnék megemlíteni. Tapasztalatom szerint némely kiskertészkedők „találomra*, mások meg helytelenül kiszámított alapterület szerint meghatározott trágya-adagokat használnak. Ezért megemlítem, hogy a gyümölcsfa trágyázan= dő földterületének nagyságát hogyan kell helyesen kiszámítani. A fa törzsétől a koronasök okszerű trágyázása is. A hozzáértők tudják, hogy a gyümölcsfának milyen sok tápanyagra van szüksége az erős, Jól szétágazó és egészséges gyökérrendszér kifejlesztéséhez. S még mennyi tápanyagra van szüksége a fának ahhoz, hogy maga is megfelelően növekedjen, gazdagon teremjen és megőrizze a betegségekkel — közöttük az almafa-lisztharmattal — szembeni ellenálló képességét. A jó gyümölcsész mindezt figyelembe veszi, amikor a trágyázás kérdésében kell dönte* nie. Valahogy így van ezzel Kremmer Dezső is: okszerű trágyázással igyekszik kialakítani és erősíteni a fák természetes ellenálló képességét, megvédeni fáit az oly sok problémát okozó betegségektől, főleg a liszharmatttól. A valóság sajnos olyan, hogy a legtöbb gyümölcsfa csak telepítéskor jut trágyához. Pedig helyes trágyázás esetén korábban termőre fordulnának, gazdagabb és egyúttal biztosabb termést nyújthatnának. A gyümölcsfák tápanyagszükségletével, a trágyázás elméleti és gyakorlati tudnivalóival a szakirodalom behatóan foglalkozik, ezért a kérdésre nem kívánok bővebben kitérni. csurgóig mért távolságot önmagával, majd 3,14-gyel beszorozva kapjuk a trágyázandó terület nagyságát. A terebélyes koronát fejlesztő fák esetében a törzs és a koronacsurgő között mért távolsághoz még hozzá kell számítani 1—2 métert, hogy a szorzások után megkapjuk a gyökérzet által ténylegesen behálózott terület nagyságát. Ugyancsak téves az a még napjainkban Is gyakran hangoztatott — és alkalmazott — elv, mi szőrint a fát a korona alatt kell trágyázni. Nem egy kiskertészkedő még ma is úgy tudja, hogy a fa gyökérzete csupán addig ér el, ameddig a korona terjed. Aki ennek megfelelően végzi a trágyázást, a kívánt hatás természetesen nem érheti ők Mert a gyökerek sokkal messzebbre hatolnak a földben, mint ameddig а кого** na a levegőben terjed. Minél silányabb minőségű és sekélyebb termőrétegű talajban él a fa, annál nagyobb területet hálóznak be a gyökerei. Ez természetes, hiszen a rosszabb tőidben nagyobb területről kel! tápanyagot gyűjleniük a fa számára. Német gyümölcsészek már a múltban bebizonyították, hogy ez nemcsak az alacsony növekedésű, terebé* lyes koronájú fák esetében van így, hanem a magas törzsű, inkább hosszú, mint terebélyes koronát nevelő fáknál is. Egy idősebb jegenyenyárról bebizonyosodott, hogy holott a koronája körének átmérője csak 5 méter, gyökérzete körének, vagyis a koronatányérnak az átmérője 12 méter volt Ebből következik, hogy minden esetben szakszerűen és pontosan kell kiszámítani a fák trágyázandó földterületét; s a szükséges trágyamennyU séget (100 négyzetméterre 3— 4 kg szuperfoszfátot, 2—3 kg 40 százalékos káliumtrágyát és ugyanennyi mésznitrogént vagy kénsavas amméniumot) nem az egész területre elszórva, hanem ősszel a koronacsurgón (vagy inkább valamivel azon kívül — a szerk. megjegyzései ásott árokba, a gyökerek közelébe kell juttatni. Ha gyors hatást akarunk elérni, akkor az utóbbi trágyaféleség felét-harmadát mészsalétrom* mai helyettesítjük. Istállőtrágvázás esetén ne adjunk még nitrogéntartalmú műtrágyát is, mert a nitrogén túladagolása túl buja növekedést okozhat. Tehát mindig okszerűen végezzük a tápanyagpétlást, mert csakis így biztosíthatjuk fáink számára a optimális feltételéfeet, így erősíthetjük betegség gekkel szembeni Ellenálló képeségüket és serkenthetjük őket a bő termésre. Kmosko László, mérnök, Bratislava Ajándékozzon könyvet! Ä könyv mindig örömöt okoz, s hasznos segítőtársa lehet Kiskertészkedőinknek, kisállattenyésztőinknek a mindennapi munkában. A Príroda Könyv- és Lapkiadó nemzeti vállalatban megjelent szlovák nyelvű szakkönyvek közöl a következőket ajánljuk: KrejCa: Letničky; Malik: Moderný chov králikov; Ponec: Hmyz okolo nás; Volf: Kvetinárstvo; Gavorník: Spracovanie hrozna; Ma t uška: Veľká kniha o víne; Vrzgula: Choroby oviec; Machovec: Kvetiny v byte; Hričovský: Pestovanie a Zúžitkovanie drobného ovocia; Ehmke: Rekreakčná záhradka. A kiadó vállalat magyar nyelvű szakkönyvel nehezebben hozzáférhetők, mert egyrészt kisebb példányszámban jelennek meg, másrészt nagy érdeklődés mutatkozik irántuk. A Slovenská kniha egyes boltjaiban vagy a kiadó, esetleg a szerkesztőségünk címére küldött megrendelések útján még beszerezhetők az alábbi kiadványok: Hričovský: A bogyősgyümölcsök termesztése és hasznosítása; Zaoral: Hogyan készítsünk nyúlketrecet, baromfiólat, galambdúcot és egyéb állatszállást; Kopec: A gyümölcs tárolása; Vanek: A gyümölcstermő növények; szőlő és zöldségnövények betegségeinek és kártevőinek atlasza. Buzogányvirág A buzogány virág, ismertebb nevén Dieffenbachia, a legérdekesebb mutatós szobanővényeink közé tartozik. Kedvező föltételek közepette szépen fejlődik, vastag, ízelt szára olykor egy méternél is nagyobbra nő. Hatalmas ovális, foltos leveleivel minden virágkedvelőt meghódít. Amerika trópusain, Brazília őserdeiben vadon nő, mint nálunk a páfrány. А XIX. században egy növénygyűjtő expedíció jóvoltából került Európába, pontosabban Bécsbé. Harminc faja közül nálunk leginkább a vajszínű foltokkal tarkázott levelű. .D. pieta van elterjedve. Vízigényes növény. Törzsavirágzata jelen féktelen. Ha gyönyörködni akarunk benne, lehetőleg ne tegyük hideg, fűtetlén szobába és óvjuk a légáramtól. E sorozatban azért említem meg, mert a mérgező hatású növények közé tartozik. Az elfogyasztott levél vagy a szervezetbe ke rülő tejszerű növényi nedv előbb csípős fájdalmat okoz, majd mégduzzad a száj és a nyelv. A mérgezésben szenvedő egyén néhány napig beszédképtelen. A mérgezés ilyen megnyilvánulása ismereté bőn Indiában a Dieffénbachiát „némító nád “ nak is nevezik. Dr. Nagy Géza December a kisállattenyésztésben Az év utolsó havába léptünk. Hideg van, s őzt a rosszul előkészített, helytelenül szigetelt állatszállások lakói is meg*» érzik. Különösen a tyúkok számára fontos mSgfeieiő környezetet biztosítani, mert a hideg hatására nemcsak a hasznosság csökken, hanem romlik a tojások minősége is. A hideg hatására sok-sok apró, szabad szemmel nem látható repedés keletkezik a tojáshéjon, s ezt csak a sikertelen keltetés árulja el. Ha módunkban áll, villanyvilágítással igyekezzünk meghosszabbítani a nappalokat. Ezzel kedvezően befolyásolhatjuk a hasznosságot. A tyúk csak világosban vesz fel élelmet, s a meghosszabbított nappalokon csaknem annyi feleséget fogyaszt, mint nyáron, tehát a hasznosság is ennek megfelelően alakul. A rendszeresen tojók sok jelraktározott tápanyagot használnak fel, ezért úgy kell őket etetni, hogy • legfontosabb tápanyagokat, ásványi anyagokat és vitaminokat megkapják a napi adagban. A vitaminokat A + Ds vitaminkészítménnyel, esetleg csíráztatott magvak vagy tápoldatban nevelt zöld növények etetésével biztosíthatjuk tyúkjaink számára. Az esti etetéskor szemet is adjunk az állatoknak. A takarmányrépa ilismertéa jó baromfieleség, de a keltetés! tojást termelők most már csak minimális mennyiségben vagy egyáltalán ne adagolják, mert az esetleges túladagolás rontja a tojások minőségét. Főtt, párolt vagy sült burgonyát továbbra is etethetünk. A sütéssel van legtöbb munka, de megéri; mert a sült krumpliban marad meg károsítatlanul a legtöbb vitamin. A szemeieségek közül télen elsősorban a kukoricát etetjük. Az ivóvizet rendszeresen cseréljük és gondunk legyen rá, hogy ne fagyjon b§ az itató edényben, s az alom se legyen nedves tőle. A nagytaréjú tyúkok és a kakasok taréját a hideg napok beköszöntésekor kenjük be étolajjal. Lassan tojni kezdenék a kacsák. Rendszeresen ellenőrizzük őket, nehogy „eltojják“ a tojásokat. Ügyeljünk_ a tisztaságra, a tojófészket tartsuk tisztán. A kacsák etetése a novemberi szinten maradhat. Az idősebb ludak már kezdenek párzani, ezért némi zabot is adjunk nekik. A 80 grammos napi és darabonkénti adag a legmegfelelőbb. A párzó ludakat külön kütrecben, lehetőség szerint külön helyiségben kell tartani, mert az egyéb állatok jelenléte zavarólag hat, s rossz lesz a keltetési tojások termékenyítettsége. Reszelt sárgarépát is tanácsos adni a ludaknak, mert az A-vítamin hiánya esetén rossz a termékenyítési arány. Ez évben utoljára ellenek a nyulak. A ketreceket, főleg a vemhes vagy szoptatós anyákét, különösen gonddal óvjuk a hidegtől és a közvetlen széltől. Az állatok testét meleg bunda védi, de az orr és a szem kötőszövetei védtelenek a légárammal szemben. Gondosan kezeljük az újszülött fiókákat, mert a decemberi alomból származók kiváló tulajdonságokkal rendelkeznek és rendszerint kitűnő tenyészállatokká fejlődnek. Ha nem alkalmazunk téli szaporítást, biztosítsunk teljes nyugalmat nyulainknak, hadd pihenjenek. A nőstényeket csak január végén pároztatjuk. Kéllő válogatás után a kiselejtezett nyuszikat öljük le, mert most nyújtanak legjobb minőségű gereznát. Ha nem bírjuk elfogyasztani, valamilyen eljárással tartósítsuk a húst. Fagyaszthatjuk, füstölhetjük, készíthetünk belőle szalámit, kolbászt stb. A füstölt nyúl például valóságos ínyencfalat. A gereznát feszitőfára húzva úgy függesszük föl száradni, hogy az egerek ne férhessenek hozzá. Dolgozzuk ki az új pároztatási és utódnevelési tervet, jelentsük be az ál latorvosi ellenőrzéssel és kezeléssel, valamint a fölvásárlással kapcsolatos igényeinket. Tüzetesen vizsgáljuk meg a leölt állatok máját és tüdejét, mert ezek árulkodnak legjobban až állatok egészségi állapotáról. Tenyészállatainkat tartsuk tisztán és lehetőleg ne hizlaljuk meg. Folytatjuk az ezüst- és platinarókák leölését és téprémezését. A hónap derekáig fejezzük be ezt a munkát, mert utána romlik a prém minősége. Ez egyben azt is jelenti, hogy végleg el kell döntenünk, melyik állatokat hagyjuk meg az alapállományban. Ezeket állandó helyükre tesszük, hogy megszokják környezetüket. Körültekintően dolgozzuk ki a pároztatási tervet, hogy elejét vegyük a rokontenyésztésnek. A fagyok beállta vagy az első hő megjelenése után ajánlatos a rókákat kiengedni a kifutóba vagy a szabadban elhelyezett tágas két recekbe. Egyszerre 3—4 nőstényt és egy hímet engedünk ki, ezzel meggyorsítjuk a párzást. A napi takarmányadag összeállításakor vegyük figyelembe a közelgő ivarzást. Állati és növényi eredetű takarmányokat egyaránt etethetünk, de a derembervégi méréskor kövérnek bizonyuló egyedeket kisebb és kaióriaszegényebb Adagokkal tápláljuk. Ne feledkezzünk meg a védőoltásról, a tenyészállatok férégteieuítésérol és a fülek tisztántartásáról. Némely nyérc prémje megkésve érik he, ezeket az állatokat most kell leölni. Befejezzük a válogatást az alapállomány összeállítását. A hónap végén fogyni kezdenek az állatok, ezért az ellenőrző mérések alapján egyedi takarmányozást vezetünk be. Jó minőségű, sok B- és E vitamint tartalmazó takarmányt etetünk. A pároztatási tervet úgy állítsuk össze* hogy lehetőleg azonos minőségű gereznát nyújtó állatokat pároztassunk egymással. Az állatok számára biztosítsuk a kellő hőmérsékletet, és lehetőleg-szobameleg vízzel Itassuk őket. A nutriákat igyekezzünk jó kondícióban tartani, s ha nem muszáj, december utolsó napjainál korábban ne kezdjünk hozzá a leöléshez. A legfiatalabb egyedeket hagyjuk utoljára, hadd érjen a prémjük. A leölés előtt az állatokat ne engedjük ki az ólbő) és ne etessük őkét. A leölt állatot egy két óráig hűlni hagyjuk, csak utána kezdjük a leprémezést. A feszítőfára húzott prémes bőrt ne szárítsuk túl meleg helyiségben; mert megcsavarodik, megszakadozik a bőr. A száraz bőrökét mielőbb értékesítsük, mert kárt tehetnek bennük a különféle kártevők. A nutria húsa emberi fogyasztásra alkalmas* 20— 22 százalék emészthető fehérjét tartalmaz, számos országban keresett csemege. A húst felhasználás előtt ajánlatos mögvizsgáltatni az állatorvossal. A téli hónapokban a délutáni órákban kell etetni a nutriát. A takarmányt az őlak bejárata elé tesszük, csak a széna kerül a kifutóba. Sárgarépán kívül csak kevés egyéb kapást etessünk, mert könnyen fagykárt szenvednék. Répából és krumpliból keveset, dó több alkalommal adjunk az. állatoknak, s félóra elteltével a maradékot távolítsuk el az ólak közeléből. Gazdagon almozzunk és a kifutókat hintsük föl homokkal, fűrészporral vagy tőzeggel, s az erős fagyok idejére engedjük ki a vizet a medencéből. Ne feledkezzünk még a kellő vízellátásról. Az istállókat vagy más állatszállást úgy szigeteljük, hogy biztosított legyen a kecskék által igényelt hőmérséklet. Ettől függetlenül szellőztetni rendszeresen kélll Különös gondot kell fordítani a körömápolásra, mert a keveset mozgó állatok* körme nem kopik úgy, mint nyáron. Megkülömböztetett fii gyeimet kell szentelni a vemhes állatok gondozására, takarmányozására. A galambokat úgy kell etetni, hogy megtartsák jó kondíciójukat, de ne gondoljanak a fészekrakásra. A napi adag fő összetevője az árpa, ehhez a valóban hideg napokon kevés kukoricát is adunk az esti etetéskor. A galamboknak sok vízre van szükségük, ezért ügyeljünk rá, hogy mindig legyen friss Ivóvizük. Tiszta és száraz környezet biztosítására törekedjünk. Az egzotikus madarak számára mesterséges • úton Igyekszünk hosszabbá tenni a nappalokat- A kanárik lassan befejezik az „énekiskolát“, januárban pedig a végső vizsgatétel következik. A nagy versenyen nemcsak a madarak, tenyésztőik is vizsgáznak majd — hozzáértésből, tenyésztői tudományból. —kr— Örömet keltő látvány a népes nyúlcsalád, viszont ajtnál lehangolóbb a körös körül megrágott ketrec. A tenyésztő bizonyára elfelejtett „fogkoptatót“ biztosítani kedvencei számára, így azok jobb híján a ketrec oldalát, deszkáit kezdték ki. Ha időnként néhány faágat teszünk az állatok elé. ilyesmi aligha fordul elő. Erről a téli hónapokban sém szabad megfeledkezni, mert az ilyen megrágott ólba a hideg szél, a csapadék és a rágcsálók is könnyebben befutnak. S már egy egér is nagy kárt okozhat: betegségeket terfeszt, puszta jelenlétével nyugtalanítja az állatokat, s ha netán a fészekbe kerül, a nőstény dühösen szétszórja az almot, fiókái megfáz» nak és elpusztulnak. Foto: —bor
