Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)
1976-11-27 / 47. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1978. november 27. 6 Az fistermelés és az élelmiszeripar kapcsolatok 9 A * összpontosítás ás a szakosítás hatása az élelmiszer feldolgozásra # Az együttműködés gyümölcsöző lehet # Az ésszerű táplálkozás a figyelem előterében ф Egyes ága zatok jö tapasztalatai • Ä népélelmSzésről való gondoskodás egyre inkább síílyos világproblémává fejlődik. TCílzás nélkül álíltható, hogy minden ország gazdasági fejlettségének fokmérője az, mennyiben képes elegendő mennyiségű és megfelelő összetételű élelmiszert rendelkezésre bocsájtani, mindenekelőtt saját nyersanyagkészletéből. A mezőgazdaságban egyre inkább fokozódik a termelés összpontosítása és szakosítása. Ezzel a mezőgazdasági vállalat mindjobban bizonyos kevesebb választékú nyersanyag előállítására összpontosítja figyelmét. Ezen változások következtében a lehető leghatékonyabb ágazati együttműködésre, ökonómiai és műszaki hatásgyakorlásra, két- vagy több szakágazat kombinációjára lenne szükség, amelyek ^részt vesznek az élelmiszerelőállításban. Ezzel előtérbe lép az integrációs viszonyok és folyamatok szükségessége, mint a társadalmi munkamegosztás •elmélyülésének elkerülhetetlen következménye. Az integráció iránti igyekezet így bizonyos értelemben a piaci viszonyok ösztönös, elemi formájának felszámolására irányuló igyekezet. Ez egyúttal a piaci kapcsolat szabályozásának formája, mégpedig azzal, hogy a piaci fejlődést hosszabb időre előrelátja és ezen kapcsolatok révén igyekszik a jövőbeni piaci helyzetet formálni. Elsőrendűként előtérbe lép az élelmiszer előállításban résztvevő összes ágazatok egyenletes fejlődésének kérdése. Az in tegráció folyamata főleg a mezőgazdasági üzemeknek az élei miszeripari üzemekkel valö közvetlen szerződéses viszonyba lépésével valósul meg. A folyamat továbbá kölcsönös szolga latok nyújtásában, esetleg a tárgyi és pénzügyi eszközök egyesítésében nyilvánul meg, a megegyezés szerinti célok le hnlő leghatékonyabb elérésének érdekében. GYÁRTMÁNYOK IRÁNTI IGÉNYES KÖVETELMÉNYEK Az élelmiszeriparral kapcsolatos tudományos és műszaki fejlődés legfőbb célja ezért a termelés műszaki színvonalának emelése, valamint a gyártmányok minőségének további javítása lesz. A gyártmányoknak magasfokú biológiai értéket kell elérniük, s megőrizniük az összes szükséges tápanyagokat és vitaminokat. Ezt a célt csakis új technológiai formák alkalmazásával, valamint új készítmények bevezetésével lehet elérni, az ésszerű táplálkozás elveinek betartásával. Az élelmiszeripari készítmények fogyasztásával és eladási lehetősé snivel kapcsolatos fejlődési irányzatok elemzésével, valamint mélyebb piackutatással megerősödik az irányításba vetett hizalnm ezen a munkaterületen. Az élelmiszeripar egyes szakágazataiban főleg a mezőgazdasági üzemekkel kialakuló adás-vételi viszonyok ésszerűbb érvényesítéséről lesz szó. Az élelmiszerfeldolgozó iparban legmegfelelőbb az ún. vertikális integráció (függőleges kapcsolati elrendeződés) formájának alkalmazása, amelyet főleg a készítmények gyártásának és eladásának lehetőségeivel összhangban kell fejleszteni, tekintettel a fogyasztói igények fej-A gabona önellátottságra való törekvésünk fontos eleme ” a készletekkel való helyes gazdálkodás. A gabonakészletek ésszerű felhaijználása az önellátottsági program elválaszthatatlan része, miközoen a népgazdaság szükségleteit fedezni kell. Hazai viszonyaink között a gabonatermés megközelítően kétharmadát állatállományunk takarmányozására használjuk fel. Ezért a CSKP KB és a SZLKP KB múlt évi októberi ülésének határozatai joggal hangsúlyozták, hogy a szemestakarmány-hiánv megoldásában legnagyobb tartalékok annak ésszerű felhasználásában vannak. A gazdasági állatok döntő csoportja, ahol az állattenyész lesi termékek előállításakor a szemes takarmányok megtakarításában tartalékok kereshetők, a szarvasmarha állomány. E közben nincs szó valamiféle kényszer- vagy kikényszerített intézkedésekről, hanem koncepciós megoldásról. Számos kísérleti és gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy állandó jelleggel nagy tejtermelést és szarvasmarha súlygyarapodást csupán a jó minőségű teriméstakarmányok kellő kihasználásával érhetünk el. S éppen ebben van a szarvasmarha egyedülálló helyzete az állattenyésztési termékek, főként fehérjék előállításában emberi fogyasztásra A fehérje kérdés meg oldásában a szarvasmarha-takarmányozás szakaszán, nevezetesen a szintetikus nitrogénanyagok nem kielégítő kihasználásával még mindig nagy tartalékkal rendelkezünk. A takarmánykészletek kihasználásának jelentős tartaléka az állattenyésztési és technológiai fegyelem he nem tartásában rejlik. A meg nem felelő istállói környezet, a túlzsúfolt térség és az állatenyészté^i rezsim be nem tartása a sertéshizlaldákban egyhatodával, sőt kirívó esetekben egészen egynegyedével csökkenti a takarmányozás hatékonyságát. Nem kis tartalékokkal lehet számolni továbbá a szintes takarmányadag megszabott súlymennyiségének csökkentésé vei, mégpedig minden állatféleségre vonatkozóan. Az 197B os év első felében a mezőgazdasági üzemekben el ért eredmények feldolgozása alapján elmondható, hogy az egv terményegységre megállapított takarmányfogyasztási normát az üzemek általában túllépik, ami ától kivételt csupán a tojás termelés és a sertéshizlalás szakasza képez A* értékelt időszakban egy liter tej előállítására a mezőgazdasági üzemek szlovákiai átlagban 0,29 kg szemes takarmányt használtak fel. Ezzel egyenlő takarmányfogyasztást mutatták ki az állami gazdaságok, azonban a szövetkezeti szektor ettől egy dekával kevesebbet. Minden kilogramm szarvasmarh súlygyarapodáshoz a tárgyalt Időszakban átlagosan 2,43 kg szemes takarmányt használtak fel, s így a megszabott normát egyharmad kilogrammal lépték túl. A sertéshizlalás szakaszán Szlovákia szocialista szektorában 4,08 kg szemes takarmányt, az állami gazdaságokban azonban 0,45 kg-al többet használtak fel átlagosan, minden kg súlygyarapodás eléréséhez. A peesenyecsirke tenyésztés takarmányfogyasztásának normáját egytizeddel lépték túl. A kimutatásban egy kilogramm vágóbaromfi előállításához négy és egynegyed kilogrammos szemes takarmányfogyasztást mutatnak ki átlagosan az üzemek, azonban az állami gazdaságok 4,71 kg-ot tartanak nyilván, ami egyhatoddal nagyobb felhasználás mint a szövetkezetekben. Jelentős abrakfelhasználási különbséget okozott a választott malacok nevelésében az állatok eltérő jövedelmezősége. Szlovákiában egy választott malac nevelésére átlagosan 97,4 kg szémestakarmányt használtak fel. kölcsönösen egymás kedvében jár lödésári és a feldolgozásra kerülő nyersanyagod, valamint a készítmények szállítási távolságainak rövidítésére. A] integrációs kapcsolatok fontos tényezője a mezőgazdasági vállalatok érdekeltségének növelése a nyersanyagok minőségének és választékának tarén, továbbá az idénykilengésekkel kapcsolatban. Fontos szerepet játszik a feldolgozó ipar hatása a növénynemesítésre, a vetőmag szaporításra és használatra, az agrotechnikai tanácsadó szolgálat hatékonyabbá tételére, a hulladék Illetőleg mellékes anyagok jobb kihasználására az élelmiszer és takarmányiparban. Azok az élelmiszeripari vállalatok, amelyek zöldséget és gyümölcsöt dolgoz-' nak fel, nemcsak szerződéseket köthetnek a mSzőgazdaságt üzemekkel gyümölcs- és zöldségeladásra, de tagságot vállalhatnak a nyersanyagtermelő közös vállalatban. Főleg a konzervipar élénkítette az utóbbi időben együttműködését a mezőgazdasági vállalatukkal. Ezek közös társulásokat alakítanak, amelyekben a konzervipar képviselői aktívan részt vesznek az együttműködés fejlesztésében, s főleg az agronómiái szolgálat tevékenységei teszik intenzivebbé. Hasonló a helyzet a dohányfeldolgozó iparban is. Fontos azonban a gépi betakarítással szerzett, valamint további taoasztalatok gyors átadása, hogy a dohánytermesztés a mezőgazdasági vállalatok részére vonzóbb legyen. Elmélyültebben kell ezentúl foglalkozni a növénynemesítéssel, s a feldolgozásra legalkalmasabb dohányfajták kiválasztásával. A malom- és pékipar, a bőripar, a keményítőipar és más iparágak szakaszán megfelelő formában szintén bővíteni kell az együttműködési tevékenységet és kellő módon érdekeltté tenni a szocialista mezőgazdasági nagyvállalatokat a nyersanyagtermelés növelésében. KÖZÖS LÉTESÍTMÉNYEK Az állattenyésztés területén. — a baromfiiparral már eddig is jól fejlődő integrációs viszonyon kívül, az üzemközi baromfitenyésztő telepei^ mintájára — szükséges bővíteni az együttműködést a tejipar, a húsipar és a mezőgazdasági vállalatok között. Már a hatodik ötévps tervidőszak folyamán számolunk a húsipar és a mezőgazdasági vállalatok közötti közvetlen adásvételi kapcsolatok kialakításával, azon változás következtében, hogy a vágóállatok felvásárlását ezentúl nem a közbeiktatott felvásárló vállalat szervezetei végzik majd. A húsipari vállalatok az üzemközi vállalatok tagjaivá lesznek és hozzájárulnak a nagykariacitású marhahizlaldák, sertéshizlaldák, brojler-juh nevelők! stb., építéséhez. A tejfeldolgozó vállalatok pedig részt vállalnak a speciális fejőstehén tenyészetek épületeinek létesítésében, hogy az innen származó tejet tejipari különlegességek, sajtok és gyerektápszerek • készítésére használhassák fel. A MUNKAMEGOSZTÁS ELKERÜLHETETLEN A tapasztalatok azt mutatják, hogy jövőben a fejlődés további munkamegosztáshoz vezet, mégpedig nemcsak az élelmiszergyártó vállalatok között, de az egyes ágazatokon belül is. A társadalmi munkamegosztás elért fokozata a népélelme zés szakaszán, más gazdaságilag fejlelt országokhoz viszonyít va. nálunk egyelőre nem kielégítő. Az a helyzet, hogy az integráció jelenlegi szakaszában és a tudományos-műszaki fej lődés gyorsabb érvényesítésének idején, az élelmiszergyártás útjában számos gazdasági, adminisztratív, jogi és szervezési akadály áll. Ezen a téren főleg egyes ökonómiai akadályok rugalmas eltávolításáról, és až irányítás tökéletesített rendszeré" ökonómiai eszközeinek további fejlesztéséről van szó. FRANTIŠEK MARTIŠ mérnök, az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi ' Minisztériumának dolgozója Ä megszabottnál nagyobb a szemes takarmányfogyasztás Mivel a szövetkezeti szektor üzemei az első félévben kocánként több választott malacot értek el, mint az állami gazdaságok, ezért az utóbbiak takarmányfogyasztása 4,2 százalékkal kisebb. Főleg a szarvas marhaállomány takarmányadagjának fontos része a terményszárító üzemekből kikerülő granulált, pelleti rozott- vagy pogácsázott takarmány, »amely részben lehetővé teszi a szemestakarmány helyettesítését. Ezek részaránya abszulút értékben a szemestakarmány fogyasztásból termékegységre számítva a tejtermelés és a marhahizlalás esetében egyhatodrészt, a választott nevelésében 4 százalékot, s a többi állattenyésztési termékekre vonatkozóan egy-két százalékot jelent. Ha a termékegységenként felhasznált abraktakarmány részarányát vesszük szemügyre szektorok szerint, úgy ez a szövetkezetekben nagyobb, mint az állami gazdaságokban. A takarmányadagban szemestakarmányt helyettesítő elemeket a Cseh Szocialista Köztársaságban nagyabb arányban al kalmaznak, mint Szlovákiában, ami végeredményben megmutatkozik a csehországi kisebb szemestakarmány fogyasztásban egy termékegységre számítva. Nem kevésbé érdekes a szemes takarmányfogyasztást negyedévenként szemügyre venni. Ez áprilisban, májusban és júniusban együttesen az első negyedévhez viszonyítva csökkent, mégpedig a szocialista szektorban a tejtermelés szakaszán csaknem egynyolcadával, a választott malac nevelésben tizenegyedével, a sertéshizlalásban és a tojástermelésben hat százalékkal és a vágóbaromfira vonatkozóan 11 százalékkal. Ilyen tényállást többek között az újra, termelési folyamat részbeni időszerűsége és természetesen a gazdasági állatok élelmezésének a második negyedében bekövetkező javulása okoz. A szemestakarmány fogyasztás egy termékegységre a második negyedévben a szarvasmarha és a pecsenyecsirke hizlalás szakaszán viszont megnövekedett. Kerületi összehasonlításban az egy állattenyésztési termékegységre jutó szemes takarmányfogyasztás az első félévben a következő képet nyújtja, A nyugat-szlnváklai kerület mezőgazdasági üzemei egy liter tej előállításához, napi 8,5 literes átlagos tejelékenységgel égyidőben 0,29 kg szemestakarmányt, a közép-szlovákiai kerületben két dekagrammal többet, a kelet-szlovákiai kerületben pedig 6 dekával kevesebbet használtak fel. Persze figyelembe kell venni, hogy a nyugat-szlovákiai kerületben az átlagos napi tejelékenység 27 százalékkal nagyobb, mint a másik két kerületben. A marhahizlalás száláén október elején láttak hozzá a Komárne! (Komáromi) Állami Gazdaságban a répahetakarftás munkálataihoz és célul tűzték, hogy ezt a komoly feladatot minél hamarább és minimális veszteséggel végzik el. A betakarítás kétmenetes elvégzéséhez rendelkezésűk re állt öt répakíszántő és három fejelőgép. Problémát okoz, hogy a fejelő- és klszántőgépek teljesítménye nincsen összhangban. Kiutaltak részükra ugyan egy kétsoros magajáró fejelőgépét, de ez sajnos, idejében nem érkezett meg. Eddig a hektšrhozam 380—400 mázsát mutat, ami figyelembe véve az idei nyári szárazságot, nagyon is jó eredmény. A betakarítási veszteségek csökkentése érdekében el végzik a gépi munkálatok során a földeken maradó répa kézi utánszedését. A Komárími Állami Gazdaság közel 2000 darab juhot tart. A juhok utólegelése során ezek a betakarított föl debről minden növényi maradékot, például répalevelet és répadarabkákat elfogyasztanak, s ezzel is jelentős mennyiségű értékes tabarmányfélét takarítanak meg. A répafejet árpaszalmával keverve silózzák. A gazdaság vezetősége és dolgozói minden lehetőt megtesznek, nehogy az idei rendkívüli szárazság okozta terméscsök kenés különben is nagy kárát a betakarítási veszteség még tovább növelje. HOLCZER LÄSZLO Megfelelő biztosíték A melléktermékek közé sorolt szalma a takarmány alap fontos része, s.a trsticei (nádszegi) efsz-ben idén különösen nagy gondot fordítottak betakarítására. Ez annál is inkább indokolt, mivel szemcsézett takarmányt is készítenek, melynek egyik fontos tartozéka a szalma. Szemcsézett takarmány formájában több szalmát tudnak megetetni a kérődző állatokkal, s így az értékesebb ta karmányok egy részét megtakarítják. Ennek főleg az idei aszály sújtotta évben van nagy jelentősége. A szalmát háromféle módon tárolják: ömlesztett, há lázott és szecskázott állapotban. A szalmához hasonlóan a többi terimés takarmány betakarítására és táró lására is nagy gondot fordít a szövetkezet; ezekből aránylag kevesebb ál! rendelkezésre, mint az elmúlt években. Ezért tartják indokoltnak a különféle silúz ható takarmányok és a répafej, valamint a kukorica kóró tartósítását. Ezekkel a melléktakarmányokkal pó tolják majd a hiányzó terimés takarmányokat. A répa fejet magában, a répaszeletet pedig kukoricakórnval és szalmával keverve silózzák, hogy meg legyen a knllő szárazanyag mennyiség és csökkenjen a szemestakar mény fogyasztás. Bíznak benne, hogy az igv létrehozott takarmányalap megfelelő hiztnsitéknt nyújt a megnövő kedett feladatok teljesítésére. GYŐRI IRÉN kaszán 1 kg súlygyarapodásra a legnagyobb szemestakarmánv mennyiséget a közép-szlovákiai kerületben használtak fel 2,58 kg erejéig, míg a másik két kerületben 0.2 kg-al kevesebbet. A sertéstenyésztés Szlovákiában a legmagasabb színvonalat a nyugat-szlovákiai kerületben éri el, ami a takarmányfogyasztásban is megmutatkozik. Pl. egy választott malac felneveié séhez a megkívánt időszakban 95,3 kg szemestakarmányt használtak fel, ami 9,1 százalékkal illetőleg 4,1 százalékkal kevesebb, mint a másik két kerületben. Nagyjából hasonló a helyzet a sertéshizlalás terén is, ahol a megszabott takarmánynormát a közép-szlovákiai kerületben 2 dekával túllépték. Az egy tojás előállítására számított legkisebb, vagyis 18 dekagrammos takarmányfogyasztást a kelet-szlovákiai kerület üzemei mutatnak ki, ami 1 dekával kevesebb, mint Szlovákia fennmaradó területén. A pecsenyecsirke hizlalás szakaszán az 1 kg súlygyarapodásra megállapított takarmányfogyasztási limitet mindhárom kerületben negyedkilóval túllépték. A nyugat szlovákiai kerület feltételei között egy liter tej előállításához legkisebb szemSs takarmányfelhasználást a trnavai járás mutat ki, mégpedig negyedkilogrammot, a senicai egy dekával, a topolčanyi pedig két dekával többet. A gyobb szántóterületaránnyal rendelkező járásokban, mint amilyen a galantai (galántai), a komárnoi (komáromi) és a levicei (lévai) 0,30 kg-os, a bratislavaiban 0,32 kg-os, a Dunajská Streda-iban (dunaszerdahelyiben) pedig — ahol egyébként legnagyobb a tehenenként! napi fejési átlag, — 0,33 kg-os az egy liter tej előállításához szükséges szemes takarmányfogyasztás. Ez a szükséglet az elért termékegységgel arányos. Szarvasmarhahizlalásban jó eredményeket érnek el a nitrai, a senicai és a trenčíni járás mezőgazdasági üzemei. Az egy kg-os szarvasmarha súlygyarapodáshoz megszabott 2,1 kg ta karmányfógvasztást legnagyobb mértékben a Nové ^ámky-l férsekújvári) járásbap 0,65 kg-al és a komárnoi járásban 0,41 kg-al lépték túl. Egy kilogramm sertés súlygyarapodáshoz légtöbb szemest a komárnoi járás, 4,28 kg-ot, a legkevesebbet nedig a trenčíni járás 3,70 kg-ot használt fel. Az üzemközi mSzőgazdasági vállalatok kiváló tenyészanyag segítségével az tojás előállításához felhasznált szemes takarmányfogyasztást 16 dekagrammra csökkentették (a levicei, a trenčíni és a topoľčanyi járásban). Ezzel szemben csaknem negyedkilós fogyasztást tartanak számon a galántai járásban. Szükséges azonban hangsúlyozni, hogy a szemes takarmány megtakarítást beleszámítva a gabonát és a hüvelyeseket is. szélesebb összefüggésben kell értelmezni. Nincsen szó egyszerű takarmányadag csökkentéséről, hogy égy termékegységre kisebb szemes takarmány mennyiség jusson, hanem az esetleges szemes takarmány arány növekedés még gyorsabb hasznosság-növekedési tempót tegyen lehetővé, s így egy termék egységre végeredményben csökkenjen az átlagos takarmányfogyasztás. ^Végezetül megállapíthatjuk, hogy a céltudatos politikai-szervézési munka, amelyet a reszort, az állami és a pártszervek, valamint az irányítás szervezetei minden fokozaton kifejtettek, pozitív éredményeket hozott. Az eddigi tapasztalatokból kiindulva szükségesnek mutatkozik ezt a tevékenységet elmélyíteni, azzal a céllal, hogy a rendelkezésre álló takarmánykészleteket optimálisan használjuk, s így sikeresen áthidaljuk az idei nyári szárazság állattenyésztésünkre ható következményeit. KOCIAN ŠTEFAN, mérnök
