Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-11-27 / 47. szám

SZABAD FÖLDMŰVES

1978. november 27,

Különleges oktatási óra

Hogyan soroljuk be a szövetkezeti munkaiskola tananyagába az efsz saját problémáit.

Vasárnap reggel van. Az egységes földművesszövetkezet elnöke egész vezérkarával — az efsz vezető dolgom zőíval — az agronémus szobájában tárgyal. Árpád, a mezőgazdász éppen beszámol a betakarítási munkák menetéről és Sándorral, a gépesltővel együttesén javasolják, hogy a mai vasárnapon Is legalább két kombájn dolgozzék a kukoricaföldön. Kint a földeken a csapadékos Időben ugyan nem kellemes a munka. Viszont a terményszállítőnak elegendő készletet kell biztosítani, hogy a három műszakos üzemelés zökkenőmentes legySn.

— A munkaerők kérdésében a helyzet lényegesen javult, egyrészt azáltal, hogy szövetkezetünk vadásztagjai, de általában a község összes vadásza éjjelenként őrzi a termést és traktorokon járják a határt a kukoricatáblák körül. Így a traktorosok éjjel pihenhetnek és nappal friss erővel dolgozhatnak. Ezen kívül hazatért szövetkezetünk kiránduló csoportja, amely a Szovjetunióban járt — egészíti ki jelentését Károly, a szövetkezet pártszervezetének 'elnöke. S az efsz elnöke máris kiadja határozott és egyértelmű utasításait.

— Küldjétek ki a kombájnokat legalább oda, ahová eljuthatnak. A szárítót nem állíthatjuk le,, még ha a hátunkon kellene is behordani a kukoricát. A gyűlést befejezem, de még küldjétek be Mihályt, hadd beszélgetek el vele, hiszen most tért haza a Szovjetunióból.

A szövetkezet vezérkara szétszéledt, ki ki munkahelyére, az egyik a mezőre, a másik az istállóba, a harmadik a szárítóhoz, vagy a műhelybe.

Rövid idő múlva már az Irodában volt Mihály, az Idős szarvasmarhagondozó. Mindig vidám, huncut szeme most komolyan hunyorog, mintha sejtené, hogy valami nincs rendjén. S az elnök már rá is kezdi:

— Mindenekelőtt itt van égy pohárka grúz konyak, nehogy kiessél a gyakorlatból, hiszen már munka után vagy. Aztán ülj lé és meséld el, hogy Is volt az az árvíz Kijevhen?

Mihály bátyó hallgat, mintha a kérdés nem is őt, hanem a fiatal zootechnikust, Kálmánt illetné, akit az elnök szintén becitált valami más „ügyben“.

— Hát jó, ha semmire sem emlékszel, ügy majd felfrissítem emlékező tehetségedet. A járás megbízásából részt vettem a szomszéd község szövetkezetének taggyűlésén. Mielőtt elbúcsúztam, meghagyták, kérdezzem meg tőled, hogy is volt az az árvíz, amit lakótársaddal együtt okoztál a kijevi szállóban. Nyitva hagytátok a vízcsapot a fürdőszobában, persze mert alaposan felöntöttetek a garatra. Nyugodtan elmentetek, a szoba kulcsát is magatokkal vittétek, mintha a borospince kulcsa lenne, s a víz folydogált. Már a lépcsőkön hömpölygott, mint a Niagara vízesés s mire ti visszaérkeztetek, az egész szálló felbolygatott méhkasként fejetetején állt. Hát így tartottátok még szavatokat. amit indulás, előtt adtatok, hogy illően képviselitek szövetkezetünket, amely jó munkájával érdemelte ki a Munkaérdemrendet, valamint a kormány és a Szövekézeti Földművesek Szövetsége Központi Bizottságának Vörös Zászlaját. így képviseltetek minket, községünket, amelyről tudják, hogy nemcsak a járásban, hanem a kerületben, sőt egész Szlovákiában a gabona- és a hústermelésben — amihez te is jelentősen hozzájárulsz — az élenjárók között vagyunk. Hát ezt szépen köszönöm. A többieknek már megmostam a fejét s veled még a pártgyűlésen találkozunk. Holnapután kedves vendégeket várunk a testvérbaráti szaratovi területről. Hát lesz mivel fogadni őket. Lehet, hogy már ők is tudnak a dologról. Legszívesebben elsüllyednék szégyenemben.

Mihály komolyan, elgondolkozva ült az elnök előtt és zavarában sapkáját gyűrögette. Rövid hallgatás után megszólalt.

— Igazad van elnök elvtárs, nem viselkedtünk illendően, dehát mindenütt olyan szívélyesen fogadtak, és úgy megvendégeltek, hogy nehéz volt betartani a mértéket. De elmondom az egész kollektíva előtt, hogy hibánkat jó munkánkkal igyekszünk jóvátenni. S ezt mondd meg szaratovi vendégeinknek Is.

Nos hát ilyen a szövetkezeti munkaiskola rendkívüli leckeőrája a szövetkezetben, ahol az első lektor és az oktató maga a szövetkezet elnöke. Vagy talán úgy vélik, hogy ilyen szövetkezet nem létezik, és egy kitalált történetét vetettünk papírra? Bizony van ilyen szövetkezet. S ez a Luö na Ostrove-i Efsz a Dunajská Streda-i f duna szerdahelyi) Járásban s az említett oktató a Munkaérdemrenddel kitüntetett Bartal Ferenc elvtárs, a szövetkezet elnöke.

M. ĎURDIAK

Ésszerűsítési

tapasztalat

A Szlovákia efsz-eibén tevékenykedő komplex ésszerűsítő brigádok vézetői kétnapos értekezleten cserélték ki eddig szerzett tapasztalataikat és kitűzték e mozgalom további feladatait. Az értekezleten részt vett Ján Janik elvtárs, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára, Pavel Jonáš, az SZFSZ Országos Központi Bizottságának elnöke, Ján Janovic mérnök, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere, Németh Jőnő mérnök, mezőgazdasági miniszterhelyettes.

Fő beszámolójában Ján Blháö elvtárs, az SZFSZ Szlovákia Központi Bizottságának elnöke rámutatott arra, hogy a mezőgazdaságban eddig elért sikereket a dolgozók aktív kezdeményezése alapozta meg. A szocialista brigádok, valamint a komplex ésszerűsítő brigádok tapasztalatainak felhasználása komoly támogatást jelent mezőgazdaságunk továbbfejlesztésében. Jelenleg Szlovákia efsz-eiben 71 komplex ésszerűsítő brigád dolgozik 2250 taggal. Tevékenységük által a hatékonyság fokozásával terven felül vagy 200 millió korona értéket tudtunk kitermelni és többmilliós összeget tesz ki a nyers-, fűtő- és üzemanyag, valamint az energia megtakarítása által kimutatható érték.

A tudományos-műszaki forradalom jelenlegi időszakában e brigádok munkája egyre nagyobb jelentőségre tesz szert mezőgazdaságunk igényes és komoly feladatainak sikeres teljesítésében. A november 17—18-án megtartott országos értekezlet anyagával jövő heti számunkban bővebben foglalkozunk majd.

(ben)

Kezdeményezés és verseny

Napjaink mozgalmas, gyors ütőmű életritmusa gyökeresen megváltoztatta a néhány év előtt meg szokott munkajelleget. A hajdani egyedi tevékenységet egyre inkább a kollektív, közösségi együttműködés, egy egy csoport közös munkája váltja fel. Ez egyúttal a munkaközösségén belül, de ugyanakkor az egyes kollektívák közötti versengés széliemét fejlesztette ki. S éppen a szocialista társadalomban talál jó talajra az egyre Jobb eredmények Elérését célzó versengés. Gyökere a Nagy Októberi Szocialista Forradalom utáni esztendőkre, a szovjet szubotnyíkok önkéntés társadalmi munkájában született mozgalomra nyúlik vlszsza, amely egy új életszemlélet csíráját hordozta magában. S ma már a szocialista országokban a társadalmi aktivitás egyik formáját jelenti a széles alapokon fejlődő szocialista verseny.

Egvmástól elválaszthatatlan tényező ebben az egyr'é hatalmasodó folyamatban a versengés és a dolgozók kezdeményezésé. Csupán ott alakulhat ki jó versenyszellem, ahol a munkaközösségek dolgozói egyéni kezdeményezésükkel járulnak hozzá a hatékony és jelentős gazdasági hasznot hozó mozgalom kiszélesítéséhez. Az ilyen megfontolt, célratörő, a gazdaság eredményességének fokozására irányuló kezdeményezés az egyetlen olyan beruházás, amely különösebb anyagi észközöket nem igényel. Más szavakkal ez a legolcsóbb beruházás, amely hatalmas értékek kialakítását segíti elő.

Távol áll tőlem, hogy számadatokkal i támasszam alá azt az állítást, milyen hatalmas gazdasági erőt kénvisel a szocialista verseny. De említést érdemel, hogy a Szovjetunióban a kilencedik ötéves tervidőszak észtendeiben a szocialista verseny segítségével 32 milliárd rubelt tett ki az így kialakított anyagi eszközök értéke s ehhez járult még a nyersanyag-, energia-, fűtő- és üzemanyag megtakarítással elért 14 milliárd, valamint az újítási javaslatok megvalósításával felhalmozott 19 milliárd rubeles tételek összége. S ez a szocialista versenynek csupán az anyagiakban mérhető eredménye. Hol van még az a pénzértékben alig kifejezhető erkölcsi eredmény, amely a dolgozók hozzáállását, munkaigyekezetét, áldozatkész munkavállalását és a termelés minőségi javulását érzékeltetné.

Hazánkban ugyanígy a szocialista verseny eredményességé, a gazdasági mutatók javulása hatott legmarkánsabban a dolgozók gondolkodásmódja átalakulásában, személyiségük kibontakozásában, a munka és a közösség iránti viszonyuk gyökeres megváltozásában tükröződik vissza. Nemcsak saját munkájukat értékelik, hanem Jobban megbecsülik mások munkáját is. Tudatosítják azt, hogy jobb munkájuk a közösség, s ezen túlmenően egész társadalmunk további eszmei, kulturális, szociális fejlődését segíti elő éppen az eredményesebb termelés, a jobb gazdasági eredmények elérésével. S ebben kereshetjük a szocialista verseny létjogosultságát, hatalmas, tömegeket mozgató erejét.

Teljesen felesleges . felemlíteni azokat a milliós és milliárdos értékeket, amelyeket a szocialista verseny által hazánkban, szocialista mezőgazdaságunkban elértünk. Hiszen a dolgozók kezdeményezéséből született vállalások teljesítésével szövetkezeteink gazdasági és társadalmi téren egyaránt mind szilárdabbak lettek. Ezen*az úton tovább haladni mezőgazdasági üzemeink minden dolgozójának kötelessége; s egyben egyéni érdeke is. Ne legyen az anyag- és energiatakarékosság csupán feldobott jelszó, hanem ezt tudatos igyekezettel segítse' mindenki saját munkakörében, erejéből tellően a legjobban megvalósítani. ,

A megfontolt, ésszerű takarékosság, a munka minőségének javítása, jó közösségi szellem kialakítása az egyéni kezdeményezéssSl párosulva képezik a szocialista versenv általános érvényű és jó eredménnyel kecsegtető bázisát. A versenyszellem további bővítése és a versengés fejlettebb formáinak kialakítása, amely a szocialista brigádoknak és a komplex' ésszgrűsítő brigádoknak nemcsak formális, hanem valóban élő mozgalmában éri el tetőpontját, olyan eszméi-politlkaí és erkölcsi, de ugyanakkor gazdasági erőt is képvisel, amelyet nem felhasználni örök vétek. Bővítése és fejlesztése pedig mindannyiunk társadalmi és egyéni érdeke. (obenau)

Miként hasznosul

a szociális-kulturális alap?

Há a Veľký Krtíš-i (nagykürtösi) Járás vinicai (ipolynyéki) szövetkezetéről esik szó, nyomban az jut eszem be, hogy az elsők között kezdeményezték s szabad szombat bevezetését. Nagy dolog volt ez akkor, a hetvenes évek legelején. Akaratlanul, ismételten rákérdeztem, hogy pontos, félreérthetetlen választ kapjak az ak kor még üzemgazdászi tisztet betöltő Juraj Greüótól, Többféleképpen indokolta elhatározásukat, többek között a munkásosztályéhoz hasonló szociális, és munkaszervezési feltété leket is alapul véve.

Noha, nagyon kecsegtető volt ez a megoldás, nem ment éppen símán. Módosítani kellett a napi munkarenden, a régi szervezésmódon. Aztán, lassan belezökkentek a rendes „ke-Greňo Juraj, a szövetkezet elnöke.

rékvágásba“. Mostmár jólesik az emlékezés a kezdeményezésre, amely beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Emberibbé, jobbá váltak a munkafeltételek; ha néha még feszítettebb a dologvégzés, ez a növénytermesztésben jut kifejezésre, főleg a munkacsúcsok időszakában ...

Az egykori üzemgazdász arcán gondterheltség látszik. Nem véletlenül, hiszen jóval elfoglaltabb, az immár közel háromezer hektáros sző vetkezet elnöke.

Üjfent a szövetkezeti tagok szociális-kulturális igényei kielégítésének kérdését bogozzuk. A beszélgetés sora kihozza, attól függetlenül, hogy a közös gazdaság vinicai gazdasági épületeiben nappali szoba, tisztálkodási lehetőség biztosított, folytatják a čelovcei (csali) részlegen a szociális helyiségek létesítését.

Mivel a szőlészetük aránylag sok munkaerőt foglalkoztat, a leklincei dűlőn már tető alá hoztak egy szociális helyiséget, s most látnak hozzá a körei dűlőben egy 60—80 férőhelyes, télen-nyáron egyformán jó szolgálatot tevő szociális helyiség építéséhez.

Mire jó ez? Legfőképpen arra, hogy a helyszínre kiszállított meleg ételt ne kelljen az árokparton, vagy a táblaszélen, az időjárás szeszélyeinek kitéve elfogyasztaniuk, hanem kulturált környezetben, asztalok mellett, védett helyen.

Jó dolog ez! Dicsérik az emberek. Merthát, egészen más az, ha koszos kézzel, a térdek közé fagott edényből kanalazza valaki az ebédet, vagy tiszta kézzel, terített asztalnál, ahol még az étek is jobban ízlik.

Ezen kívül épül egy központi, többcélú létesítmény, négymillió korona beruházási költséggel. Az emeleti télben a közös gazdaság irányító gár riája, s adminisztratív munkaerői kap nak helyet. A földszinti részben kétszáz férőhelyes étterem létesül, kor szerű konyhafelszereléssel, napi félezer ebédes kapacitással. Töhhszáz férőhelyes tanácsteremmel is számolnak, ahol a tagvűléseket lebonyolít hatják majd; eddig a tagság efféle, nagyobb üléstermet nélkülözött.

S most nézzük meg, mire fordítót ta, vagy fordítja a szövetkezet a szociális-kulturális alapon levő, ez évi 180 ezer koronát?

Mindenekelőtt szóljunk a tanul mányútról, amelyen 44 dolgozó vett részt a Német Demokratikus Köztársaságban. Három szövetkezetét látogattak meg, s melegen érdeklődtek a munkaszervezés különféle módozatai ról. Saját szemükkel győződhettek meg a vinicai szövetkezet tagjai ar ról, milyen példás ott a munkafegyelem. S azt sem várják, hogy a „sült galamb a szájukba repüljön“... Szó val, hasznos tapasztalatokat szereztek a látottak, hallottak alapján, a meghitt, baráti légkörben zajló eszmecsere közepette.

Az NDK-ból hazafelé jövet megtekintették a Ceské Budéjovice-i „Zem živitelka“ nevű, majd Nitrán az Agro komplex ’76 kiállítást, összekötve a kellemest a hasznossal.

Baráti kapcsolatot tartanak fenn a Magyarnándori TSZ-szel (Magyar Népköztársaság), amelyről elismeréssel beszélnek a vinicaiak. A kölcsö nős látogatás nagyon barátságos légkörben zajlik, s egyéb hasznos célt is szolgál. A magyarnándoriak Hajdúszoboszló gyógyfürdőjébe vitték el a vendégeket. Ezt a vinicaiak azzal viszonozták, hogy a magyarországi vendégek megtekintették Bojnicét. Az ilyen kölcsönös együttműködés, országlátással összekötve, minden bizonnyal elősegíti a szomszéd népek baráti kapcsolatainak szilárdítását, a történelmi és kulturális nevezetességek, műemlékek, sajátos népszokások, termelési problémák megismerését, hasznos tapasztalatok szerzését.

Szólni kell még arról, hogy a szövetkezet jelentős pénzösszeget fordít a gyermekek hazai és külföldi üdültetésére: tízen nyaraltak Cičmanyban, s húsz gyermek boldog két hetet töltött az idén a Balaton mellett, pionírtáborban. Ezen kívül a szövetkezet a sportélet fejlesztését is szívügyének tartja; nem beszélve arról, hogy a kulturális és művelődési igényeket is igyekszik kielégíteni. Konkrétan: húsz személy részére népviseleti ruhákat vásárolt, emellett szakfolyóiratokat, újságokat járat — köztük a Szabad Földműves-t is, jelentős példányszámban —, könyveket (szépirodalom, mezőgazdasági szakiroda lom) vásárol.

A sportélethez kiegészítésképpen:

A Előtérben .Vinica házai, háttérben a szövetkezet gazdasági épületei.

(A szé’rzö felvételei)

három labdarúgó-csapat működik (A. és B. csapat, valamint a kölyökcsa pat), s ezen kívül sakkcsapatuk is van. A szövetkezet minden falun kívüli mérkőzésre díjmentesen autóbuszt biztosít, s a szövetkezeti tagok a legszenvedélyesebb szurkolok. A sportszervezet elnöke például a szövetkezet jelenlegi üzemgazdásza, aki nem rest a sportélet fejlesztésén fáradozni, sőt az anyagi támogatást is szorgalmazza.

Természetesen, a szövetkezeti tagok a szociális-kulturális igényeik következetes kielégítését lelkiismeretes, jó közösségi mnnkával, ismereteik sokoldalú gyarapításával viszonozzák. Az ilyen célra fordított pérz busásan, kamatostól visszatérül a szövetkezetnek. (KOVÄCS)