Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)
1976-11-27 / 47. szám
I 1976. november 27. SZABAD FÖLDMŰVES — Megszoktam már, húsz éve ezt csinálom. — Mennyit gyalogol naponta? — Húsz-huszonöt kilométert. Elfogyasztotta az ebédjét. Fizet. Vállára emelt a börtáskát és elköszön. Szmolyák Béla, a leleszi posta kézbesílöje. Utána nézek, s látom, a kerékpárján egy másik húszkilós táska is csüng, újságok kandikálnak kt belőle. A postahivatalban tudjuk meg, hogy a körzethez tartozó négy kthnrdónak bizony sok és nehéz a munkája. A községhez tartozó Baőkát ésPolanyt (PÓlyántj is olvasó nép lakja, összesen mintegy 1350 sajtótermékre, elsősorban napi- és hetilapra fizetnek elő a lakosok; a többi között 342 Oj Szóra, 121 Szabad Földművesre, 352 Zempléni Szóra, örvendetes tény. A tavalyihoz képest gyarapodott az újságelőfizetök száma. A szóbanlevő posta négy kézbesítője naponta körülbelül ezer házba kopogtat be és összesen mintegy százhúsz kilométernyi utat tesz meg. Jóleső érzés tölti el az embert, hogy falvainkon mind több az újságolvasó, rendszeresen művelődő ember. S hogy a kézbesítők vállalják a többet, naponta új előfizetőket szereznek, amiért tisztelet, s társadalmi megbecsülés Illett őket. Nemcsak belesen, Polányban, Baíkában, hanem másutt, szerte az országban is... —ib— TOLLHEGYROl — Kézbesítők dicsérete Délelőtt, tizenegy Óra. A degeszre tömött bőrtáska az I oldalán csüng, amikor belép a vendéglőbe. Maga mellé teszi a székre. Menynyi lehet a súlya az „útravalónak“...? Taksálom. S kiváncsi vagyok, mit rendel a kézbesítő. Hamarosan kiderül mindkettő. — Idejár ebédelni, minden nap? — Nem. Csak néha. A bográcsgulyást nagyon szeretem. — Hány kilót nyomhat a táskája? — Ügy, húsz-huszonöt biztosan megvan. / — Mennyt újságot kézbesít naponta? — Háromszáznál jóval többet. — Hány házba, udvarba kell bemennie, vagy megállni a kapu előtt? — Háromszáz körül. De van egyéb kézbesíteni való is, nemcsak újság. Például pénzesutalvány, csomagszelvény, ajánlott, vagy közönséges levél. Máskor meg a nyugdíjjáradék kézbesítése ... A szerdát és a pénteki nap j a legszorosabb ... • Mélyszántás: éjjel-nappal, váltott műszakban VAN ENNÉL KŐNYEBB MUNKA IS — Arra még nem gondolt, hogy másutt könyebb lenne? — Nem, nem hinném, hogy másutt Jobb lenne. — A múlt hónapban mennyi fizetést kapott? — Mondjak számot? — Hogyne, úgy a legtisztább a kép. — Ötezerötszázat kaptam. • -7- Tehát meg van elégedve? — Azt hiszem igen. Persze van ennél könnyebb munka is. — S ha végeznek a betakarítással? — Megyünk vissza a Javítóműhelybe. ötezer koronán felüli fizetés. Az ember sóhajt egyet, s szabadjára engedné gondolatait, aztán csak meghőköl: azért reggeltől estig, hétköznapon, ünnepnapon — néha még éjszaka Is — dolgozni: nem gyerekjáték Ez az ember megérdemli az utolsó fillérig a fizetését. Csak egyet kívánhatunk neki: kétnapos lakoda lom után egy szép nászutak —KÖVI— Foto: nki Д trebiiovl (tőketerebesi) járásban is hosszéra nyúlt a kedvezőtlen időjárás. Ennek ellenére a termés a járás gazdaságainak többségében fedél alá került, s minden lehetőség adott ahhoz, hogy a még lábon álló kukoricát éa a földben levő zöldségféléket is veszteség nélkül begyújthassák. FÉRFIAS HELYTÁLLÁS A Veiké Kapuáany-i (nagykapnsl) szövetkezetben Tóbiás Zoltán termelési felelős határszemlére invitál. Míg előkerül a kocsi, az őszi mun kákról beszélgetünk. — Az őszi búzát, másfélezer hek tárnyi területen, jól előkészített ta lajba, idejében elvetettük. Az Iljicsov ka fajta került előtérbe. Ez a búza fajta a mi talajviszonyaink közepette 56 mázsás hektárhozamnt adott. Be tegség- és fagy nem fog ki rajta. S jól bírta a nyári hosszan tartó aszályt. A lóhab ném váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Kétszeri permetezés ellenére a kártevők támad ták meg. A kétszáz hektáron termesz tett napraforgó is bőségesebb termést adhatott volna. A napraforgó vetés területét — tekintettel a tapasztalat szerzésre — a jövő évben már há rnmszáz hektárra bővítjük. A termelési felelős elmondta még, hogy a szélsőséges időjárás ellenére a cukorrépaterméssel elégedettek, 130 hektárnyi területről idejében begyűjtötték. Az 1200 hektárnyi kukoricából még «lábon állt néhányszáz hektárra való, amikor ott jártunk. Határszemle közben S u 1 ó к a Lászlóval beszélgettünk., ö a három kom hájnos közül az egyik, aki éppen a táhlaszélre ért E—512 es kombájnjá val. — Valójában szerelő, de „másod állásban“ knmhájnos — mutatta he a termelési felelős a szép pirosbarna, jól megtermett férfit. — Nehéz az idei ősz — magyaráz za a kombájnns. — Nyers a kukorica, nem mindenütt érett be rendesen. S nehezíti munkánkat az esős idő járás. — Mi nyújt legnagyobb örömet a knnibáinosnak? — Akkor örül a magamfajta gépszerető ember a lóg jobban, ha látja, mennyi ember munkáját képes a gép (ROZSNYÓ FERENC HÉTKÖZNAPJAI) Mikor észrevesz, lejön, s úgy néz ránk, mintha legalábbis várt volna minket. Bemutatkozunk. Recska időközben tovább indul a Kolosszal. Ott maradunk egymásnak a szélfúvásban. — Mióta kombájnos? — Idestova nyolc éve., Az idén flgész nyáron, s most ősszel is. Az aratásban szép eredményt értünk el, a SZISZ által hirdetett aratási versenyben első helyen végeztünk Járási és kerületi mérétben. — És most? — Hasonlóképpen néz ki a helyzet, azt hiszem elsők leszünk Ismét. A munkacsúcs végére legalább 425—430 hektárt levágunk. — Igen, reggel hatkor folytattuk a munkát a mezőn. — Mit szól ehhez a család? — Még nem vagyok nős, a szüleimnél lakom. Van egy ményaszoyom — most is, ha végzek, beülök a kocsiba s megyek érte Nové Zámky-ba (Újvárba). (A Slovlik-ban dolgozik). Ügy két hónap múlva szeretnénk megtartani a lakodalmat. — Hogy áll a szabad Idővel? — Abban aztán nem dúskálhatok. A múlt hónapban két vasárnap kivételével minden nap dolgoztam, összesen 28 vagy 29 napot. Este, munka után pedig fáradt az ember, nem nagyon van kedve csavarogni. — Tavaly milyen eredményt értek — Hogyan gondoskodnak a dolgoél? zókról a szövetkezetben? Fejeskáposzta-vásár. — Az aratás kezdetétől kpmbájnos — mondja a Dvory nad 2itavou-i (Udvard) Auróra egyesített szövetkezet főgépesftője. — Tavaly SZK—4-essel járt, az idén már Koloszt kapott, azzal vett részt az aratásban is, majd szinte megállás nélkül az őszi betakarításban. November végéig azt hiszem le sem száll a gépről. Egyébként a műhelyben dolgozik, géplakatos. A határban négy kombájn harapdál]a a kukoricatábla utolsó darabkáit. Itt találkozunk Rozsnyó Ferenccel is. Kisegítőjével, Recska Lajossal a kombájn vezetőfülkéjében állnak. Két apró ember a hatalmas gépen. — Kétszázhuszonöt hektárt, de akkor SZK—4-essel dolgoztunk. Ez a gép sokkal nagyobb teljesítményű, szinte össze sem hasonlíható a kettő. Igaz, nagyobb a meghibásodása is, de ha Jól megy, háromszor annyit végez, mint a másik. — Nyolc éve kombájnozik. Mit tudna tanácsolni a többieknek, akik szintén ezt a munkát végzik? — A szemveszteség szempontjából sok múlik az adapter beállításán és a sebességen is. Legjobb kettessel haladni. — Mettől meddig tart a munkaideje? — Reggel hatra Jövünk, este fél hatig, hatig vagyunk kint. Ha valami hiba akad a gép körül, akkor a műhelyben folytatjuk a „szórakozást“. Volt olyan eset, hogy éjjel egy óráig javítottuk a sebességszekrényt. — Azt hiszem jól. Nekünk kihordják az ebédet. A fizetés is Jó, nem lehet okunk panaszra. —Volt már ön is üdülésen a szövetkezetből? — Nem, eddig még nem. Pedig járnak, télen például Karlový Vary-ba egy-két hétre. — S miért nem volt még? — Már hívtak vagy hároipszor. De tudja, van egy Taunusom, ha abba beülök, oda megyek, ahová nekem tetszik. — S a kocsin kívül van valami hobbyja? — A madarak. — ??? — Galambjaim, aranyfácánjaim, ezüstfácánjaim vannak. — És reggel ismét hatra? Birkózás az időjárással Sulóka László, a szövetkezet egyik legjubb kumbájiutsa. elvégezni. Mekkora öröm például az, A termelési felelőssel együtt hallha látja a halomba gyűlő piros, vagy gátjuk a kiváló szerelő és kombájnos aranysárga búza, illetve kukoricasze vallomását. Kísérőmet büszkeség tölti meket. el. S büszke Pcsolenszky Istvánra, Csatasorban a lánctalpasok. (A szerző felvételei.) Láko Istvánra, akik ugyancsak gépjavítók. Faluszarte becsülik, tisztelik a de rék gépjavító-kombájnosokat, s a mű halytársaik szintén. Kemény, férfias munka az övék. Derékas helytállást, kitartást igényel. Különösen ilyentájt, a ködös időben. IRÁNY A MÁSIK DŰLŐI Elbúcsúzunk Sulóka Lászlótól. Irány a másik dűlő, amely szintén az erdőszélen terül el. Nehezen megközelíthető ilyen esős őszi napon, hiszen jókora kátyúkat kerülgetünk, tilök nyugodtan a civilizáció benzingőzös vívmányában, s gyönyörködöm az erdős tájban. Figyelem a sötétzöld erdőkoszorúig telszaladó búzavetést. Közben Tóbiás Zoltán elújságolja, hogy már 825 hektáron alagcsövezést végeztek, 770 hektárnyi területen me szezték a talajt, s 950 hektárt istálló trágyáztak. Megérkeztünk a dűlő végére. A hét traktoros egyike másika cigarettára gyújt, majd egy nyurga legény szól, a legidősebb. — A kampányokból ml sosem fo gyünk ki. Az őszi munkacsúcshoz hasonló azonban nincs... Ez a legjobban igénybe vesz minket. Ilyenkor éjjel nappal menni kell. Az éjszakai műszakba úgyszólván a géppark minden traktorosa bekapcsolódott. Vetés alá kellett előkészíteni idejében a talajt, hogy jó vetőágyba kerüljön a mag. Ennek az éjjel-nappali munkának köszönhető, hogy még az esőzés beállta előtt befejezhettük a bú zavetést. Ahogy megtudtam, ebből a munkából oroszlánrészt vállalt Kocsis István, Kovács Tivadar és Fullajtár Ambrus, akik egyenként félezer hek tárnyi talajt készítettek elő. Ugyanide sorolható még Vaszl és Kardos traktoros, akik az S—180 as traktoron váltották egymást, s dernkas munkát végeztek a talajelőkészítést illetően A szántást Baranyai, Ignác, Kovács tap és Kafala traktorosok végezték az őszi mélyszántást is beleértve. Mn soly ül az arcukra, amikor azzal dl csekednek, hogy a mélyszántással is már a befejezés előtt tartanak. Elszívták a cigarettát, s elköszönnek. Ilyen a traktorosok élete. S végtére, ez a kötelességük. Illés Bertalan
