Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)
1976-07-10 / 27. szám
Hány évig tartsuk? A madárszakértők már régen megállapították, hogy némely niad intelek irigylésre méltó hossziiéietüséggel jeleskednek. Ezek közé tartozik például a héja, a varjú, a sólyom, a bagoly stb. Némelyikük száz évnél is tovább él. Kryžskovsky szerint a héja 118, a közönséges sas ВО—80, a királysas 104, a varjú és a súlyom 100, a bagoly általában 60—70, de némelyik száznál is több évig él. További megfigyelései szerint a további madarak — köztük a baromfiak — a következő életkort érhetik el: gólya 70, papagáj 80 és több, pulyka és gyöngytyúk 30, sirály, daru és galamb 40—50, kakukk 50, tyúk 15—20, házi lúd 80, kanári 24, rigó 18, kacsa 20, bantam tyúk 15, bankivá tyúk pedig legfeljebb 20 év. • Tekintet nélkül a hosszúélet őségre, a házi madarak, baromfiak nemi aktivitása és szaporodási tevékenysége nem tart ennyi ideig. A kakasok nemi aktivitása például 4—5 évig tart, a tyúkoké 6—7 évig, a pulykáknál a baké 3—4, a tojóé egészen 5 évig, a kacsák nemi aktivitása 4—8, a ludaké 5—8 évig tart. Az egyes baromfiféléknél más-más korban következik be a nemi érettség ideje. Mindig a hímek érnek be nemileg korábban. Gyakran már a harmadik hónap végén észlelhetők náluk a nemi érettség jelei. A gyöngytyúk kakasok az 5.—8. hónapban, a gácsérok a 8. hónapban válnak éretté. A pulykakakasoknál és a gúnároknál az első év végén mutatkoznak a nemi érettség jelei. A tojók, a nőstények nemi érettsége — a tojás termelés kezdete — később jelentkezik: a tojástermelő tyúkoknál 140—150, a hús tojás és hústlpusú nagyobb testű tyúkoknál 180—180 napos korban. A pulykák és a kacsák 210— 240, a hidak pedig 270— 300 napos korban kezdik a tojásrakást. A kistenyészetekben és a külterjes tenyésztést folytató kisállattenyésztők állományaiban a nemi érettség elérésének és a tojásrakás megkezdésének idejére az öröklött tulajdonságokon kívül a környezeti viszonyok (takarmányozás, gondozás) és az adott évszak is jelentős hatással van. A téli tojástermelés a tyúkok téli termelésre való kiválasztásának eredményeként jelentkezik és függ a termelést serkentő tényezőktől is. Ezek közé tartozik főleg a gondozás, az istállózás, takarmányozás és a fénygazdálkodási rezsim. A jércék valamivel korábban kezdik a téli tojástermelést, mint az idősebb tojók. A tavaszi időszak természetesebb és kedvezőbb szaka a tér melésnek. A nyári időszakra a tojásrakás intenzitásának foka zatos csökkenése jellemző — a rossz tojóknál korán jeleutka zik a vedlés és az azt kísérő termelés szüneteltetés. Ősszel — a jércék kivételével — vedlenek a tojók és teljesen szünetel a termelés. Ebből következik, hogy minél nagyobb az őszi és a téli hasz nosság, annál nagyobb az állatok tenyészértéke. Az első évben nagy hasznosságról tanúskodó tojók általában a következő évben is kiváló teljesítményt nyújtanak. A több éven keresztül kiváló hasznosságot felmutató állatuk között is kiemelkedő helyen kell megemlíteni a világrekordot tartú USA beli legborn tojót, amely a szakemberek pontos megfigyelései szerint I év 9 hónap és 9 nap, vagyis összesen 3201 nap alatt 1315 tojást termelt. Ez 47,34 százalékos hasznosságnak felel meg. Ez a tojó hathónapos korban kezdte a termelést, öt leánya az első hasznossági évben átlagosan 239 darab tojást termelt. A Kucsinszki Állami Fajtanemesítő Vállalatban is elértek hasonló szép eredményeket. A 2305. számú leghorn tyúk életének hét éve alatt 1158 darab tojást termelt. Évenkénti hasz nossága a következő volt: 150, 209, 208, 180, 189, 135, 107 darab tojás. A 813. számú tyúk öt éve alatt összesen 1047 darab, átlagosan 82 gramm súlyú tojást tojott. A tojó 2,1 kilogrammot nyomott. Az 547-es számú tyúk öt és fél év alatt termelt 1057 tojást. A tyúkok hoszsúéletőségével és nagy hasznosságával kapcsolatban még számos példát felsorolhatnánk. Persze nem minden tyúk termel élete folyamán ezer vagy ennél is több tojást. Azoknak a tyúkoknak a többsége, amelyek több éven keresztül nyújtanak hasznot, általában 8—7 évig tojnak és közben átlagosan 600—700 tojást termelnek. A ludak később kezdenek tojni, mint a többi baromfifélék, de hasznosságuk rendszerint nagyobb is az első 2—3 évben. A szovjet szakemberek megállapítása szerint a kacsák a második évben 5—10 százalékkal több tojást termelnek, a harmadik évben pedig az első év színvonalára csökken a hasznosságuk. Azt is megfigyelték viszont, hogy a szakszerűen és rendszeresen takarmányozott és gondozott, rekorderedményt felmutató kacsák tojáshasznossága négy öt évig is kiemelke dően magas színvonalon tartható. A pulykák tojástermelése a második évben általában csők ken: a moszkvai fehér fajtáknál 80—82 százalékra, a bronzpulykák esetében pedig az első évben elért hasznosság 55—58 százalékára. A kolchozok és a szovehozuk baromfitelepéin nagy haszuosságú tojástermelő és hústípusú baromfifajtákat tartanak. Ezért a keltetett csirkék túlsúlyban nagy hasznosságú baromfiaktól származnak és kiváló tojás- vagy hústermelési eredményt érnek el. Helyes nevelés és a továbbiakban is megfelelő takarmányozás esetén nem veszítik el reprodukciós tulajdonságú kát, tehát a kistenyészetekben, a háztájiban ésszerűen hasznosíthatók: a tyúkok, gyöngytyúkok és a kacsák három évig, a ludak legalább öt évig, a pulykák pedig legfeljebb két évig. (Ptyicevodsztvo 1975, 8. szám) Füvesítés vagy Kevés tenyésztőnek van saját földje, ahol kedve szerint berendezkedhet galambtartásra. Sokan úgy vannak vele, hogy a városokban már nem érdemes igényes tenyésztő berendezéseket létesíteni, mert a városfejlesztés következtében előbb vagy utóbb úgyis fel kellene számolniuk mindent. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy az egyszerű galambház is kielégíti az igényeket. Persze csak akkor, ha az állatszállásokról és a teuyésztői berendezésekről rendszeresen gondoskodunk. Ha rendszeresen figyeljük az állatokat, azonnal észrevesszük, mikor mit hiányolnak. A tisztátalan környezetben gyorsan megtelepszenek a kártevők, kifejlődnek a betegségek. A fertőzés megelőzése érdekében az ülőkék alá tanácsos drótszövetet erősíteni — mint a tyúkólban — az ürülék felfogására. Célszerű hetente több ízben kitakarítani a galambházat, padozatáról is eltávolítani minden szennyeződést. Aki biztos akar lenni a dolgában, szalmával, fűrészporral vagy gyaluforgáccsal almozhat be vékonyan a galambházban, amit takarításkor azután az összegyűlt tisztátalanságokkal együtt el kell égetni. A madárházak földje többnyire csupasz vagy füvesített. Az ürülék rendszeres eltávolítása minden esetben elengedhetetlen feladat. Ajánlatos évente legalább egyszer vagy kétszer néhány centiméter vastagon eltávolítani a felső földréteget, legrosszabb esetben legalább felásni vagy megkapálni és ismét bevetni. Felvetődik a kérdés, vajon nem lenne jobb deszkával beborítani az egész padlót és a hasadékokat megfelelően betömni? így az egész felületet öntözőkannával és súrolókefével könnyebb volna rendszeresen tisztogatni. Esetleg egyszerűen gumitömlő segítségével is lemosható lenne. A vízbe deszkapadló? mindig tehetnénk fertőtlenítő szert, ami hatékonyabbá tenné a galambok élősködői elleni hareot. Ez esetben a zöldet apróra vágott fűvel, salátával és kerti vagy konyhai zöldséghulladékkal pótolhatnánk. Persze a galambok kezdetben bizalmatlanul fogadják az így „felszolgált“ zöldeleséget, ezért a takarmányt meg kell hinteni sóval. Kipróbáltam ezt a módszert, bevált. Az apróra vágott fokhagyma — kis adagokban juttatva — növeli az étvágyat és kedvezően hat az egészségi állapotra. Ugyanakkor el kell mondanom, hogy helytelen az a nézet, mely szerint a fokhagyma bevált féregtelenítő. A tisztaság, pontosság és az évszaknak megfelelő takarmányozás a galambtenyésztés sikerességének alapjai —sb— A zöldségfélék vízigénye Zöldségeink teljes súlyának 80 —95 százaléka víx. Eletfulya niataik zavartalan menetéhez is igen sok kell belőle. Egy kilogramm szárazanyag előállításához több száz, aszályos vagy viharosan szeles időben több ezer liter vizet használnak fel. jól beállt állományuk száraz, napos időben tíz nap alatt annyi vizel von ki a talajból, amennyit csak 25 mm eső vagy öntözővíz pótol. Ha a száraz talajt nem töltjük fel újra vízzel, vagy nem kap alapoz osöt, akkor a növény, hogy életben maradhasson, bezárja a légzőnyílásait, csökkenti párologtatását. Ez azonban azzal jár, hogy a légcseréje is szünetei, nem vesz fel a levegőből széndioxidot, az asszimilációjának nélkUlözhetet len nyersanyagát, s fejlődése leáll. Ha időben vízhez juttatjuk, akkor az aszály csak a tenyészidejét hosszabbította, ha azonban nem kap a hervadása előtt vizet, akkor hozama jelentősen csökken, szélsőséges esetben a tartós lankadást követően elpusztul. MIKOR, HÁNYSZOR ÖNTÖZZÜNK? A naponkénti öntözés nem gazdaságos. Ha csak locsolgatjuk a zöldségágyásokat, azzal a növényeinken nem sokat segítünk. Jói fognak azonban fejlődni, ha vízkapacitásig telített talajba velünk, illetve ültetünk, s később aszályos időben pótoljuk az elvesztett vizet. Nemcsak a növények, a nedves talajfelszín is párologtat. Sok vizet takaríthatunk meg, ha a talajt nem bolygatjuk fölöslegesen, s csak a néhány centiméter felszínt por hanyítjuk a gyomok elpusztítása céljából. Ez a száraz porhanyó réteg a talaj vízkészletét megóvja a párolgástól. Ritkábban öntözzünk, de akkor elegendő vizet adjunk. Aszá lyos időben homokos talajon 10, kötöttebbeken 20 naponként telítsük vízzel a gyökérzónát. Minden zöldségnek van különö sen sok vizet igénylő korszaka. Az ilyenkor adott vizet nagyobb hozammal hálálják meg. A káposztafélék, a gyökérzöldségek a fogyasztásra szolgáló szerveik fejlődése kezdetén kapjanak elegendő vizet. A borsót a sziromlevelek hullásakor öntözzük, ezzel a fejlődő szemek számát gyarapíthatjuk a hő velyekben, a szernek növekedésekor adott víz pedig azok nagyságát növeli és zsengeségét tartja fenn. A virágzás előtti ön tözés pusztán a zöldtömeget gyarapítja, a szemhozamra nincs hatással. A bokorbab virágzáskor kapjon sok vizet, a futóbab azonban rendszeresen, akkor egészen a fagyokig bőven fog kötni és hüvelyt fejleszteni. A levélzöldségeket csak száraz idúben öntözzük, vagy a fejtrágya gyökérzánába juttatása céljából. A korai burgonyát keléséiül lássuk el bőven vízzel, a késői fajtákat a gnmőképződés kezdetekor — a virágzás idején. MENNYI VIZET ADJUNK? A vízadag nagyságát az egyes zöldségfélék igényéhez, gyökérzetének nagyságához szükséges igazítani. Az állomány fejlettsége, az időjárás változékonysága, a talajok eltérő vízháztartása nem engedi általános érvényű recept összeállítását. Egy mm vízborítás egy centmiméter mélységig áztatja át a középkötött talajt. Homokon mélyebben, agyagon sekélyebben. Az egy mm magasságú vízborításhoz négyzetméterenként egy liter víz kell. A 20—30 mm vízpótló öntözés esetén tehát négyzetméterenként 20—30 liter (2—3 vödörnyi) víz beszivárgását keli megvárnunk. Ebből következtethetünk a néhány perces locsolásunk hatékonyságára! Az ágyás nagyságából (m2), a vízkivitel teljesítményéből (liter/perc) kiszámíthatjuk, hogy a kellő vizadagot hány perces öntözéssel tudjuk kijuttatni. Ha nem akarunk számolgatni, akkor öntözés után (amikor úgy véljük, már elég vizet adtunk) egy ásónyomnyit emeljünk ki, és mérjük meg a beázás mélységét. A gyökérzóna mélység gél összehasonlítva így is megállapíthatjuk, hogy zöldségfélénk elegendő vizet kapott-e. Ha nem, akkor folytassuk az öntözést. MIT VARHATUNK? Jogosan vetődik fel a kérdés. Kevés jő minőségű öntözővíz zel kell jól gazdálkodnunk. Az öntözés munkaigénye, a bérén dezés költsége tetemes. Megéri e? A megfelelő idűben elegen dő vízzel végrehajtott egyszeri öntözés is hozamnevelő hatású. Négyzetméterenként számolva is jelentős a többlettermés, hektáronként pedig 40—60 mázsa (késői burgonya esetében 100 mázsa) többlet a csak csapadékból gazdálkodó zöldségek hez képest. Ezt a hozamnövekedést nem szabad kiaknázatlanul hagynunk. (D) Az uborkalisztharmat elleni védekezésről Az uborkának sok ellensége van, betegségek és kártevők károsítják. Vírusbetegségei közül a mozaik, baktériumos megbetegedései közül a szögletes levélfoltosság és a gombák által is előidézhető tőhervadás, a gombabetegségek sorából pedig a lisztharmat, a fenésedés, valamint a mézgás varasodás okozza a legtetemesebb károkat. Az uborkalisztharmat minden évben fellép és bosszúságot okoz a termelőnek. Száraz, meleg vagy esős, nedves, párás időben egyaránt károsíthat. Ezért van az, hogy a legtöbb kertben és gyakran a nagyüzemi kertészetekben is már messziről felismerni a lisztharmatos uborkát. A fertőzésre utaló első tünetek általában júliusban jelentkeznek, tehát a korai uborkát nem, vagy csak kis mértékben, a tnásodnövényként, késői szedésre termeltet pedig annál nagyobb mértékben károsítja. Eleinte csak elszórtan észleljük a leveleken a fehér szövedékkel bevont, lisztharmatos foltokat, amelyek kedvező feltételek közepette hamarosan ellepik az egész levelet, később a levél fonákját és az egész növényt beborítják. A fertőzött növény lombfelülete jelentősen csökken, minek következtében kevesebb és gyengébb minőségű termést hoz. A vegyszeres védekezést azonnal az első tünetek észlelésekor meg kell kezdeni, különben kár a fáradozásért. Kéntartalmú készítményeket a legcélszerűbb használni. Ezek a szerek az emberre és az állatokra nézve is ártalmatlanok, tehát az egész tenyészidőben felhasználhatók. Javukra írható még, hogy a lisztharmatot okozó gombákon kívül némely pókszerű kártevőket, az atkákat, a takácsatkákat is gyérítik. Viszont másra meg ügyelni kell alkalmazásukkor. Például arra, hogy némely gyümölcsfák és bokrok érzékenyek a kénre. Ezért permetezéskor vagy porozáskor úgy járjunk el, hogy a Jonathan, a Golden delicious, a James Grieve, a Croncelni, az Ontário stb. almafajtákra, a Bose kobakja, a Lucas, a Párizsi és a Vilmos körtefákra, a kénre érzékeny ribiszkére, málnabokorra és köszmétére ne jusson pecmetlé vagy por. A szakirodalom szerint szerves gombaölő szerekkel (Acrex 50 W, Benlate, Fundazol, Crotothane, Kara thane) is permetezhetjük az uborkát liéztharmat ellen, de ez körülményessé teszi a védekezést és a szedést, mert ezek a készítmények károsan hatnak az emberi szervezetre és használatuk után be kell tartani a feltüntetett egészségvédelmi várakozási időt. Az uborka pedig akkor terem bőven és akkor nyerünk szép friss, egészséges, eltevésre is megfelelő gyümölcsöket, ha rendszeresen, két-háromnaponként szedjük. Ezért Inkább a kéntartalmú készítményeket részesítsük előnyben. A Sulikol К 0,5—0,75 %-os töménységben hasznosítható, Thiovitból 0,3 %-os, Polybaritból és Sulkából 1 %-os töménységű oldatot kell készíteni. Az uborkalisztharmat gyakran megtámadja a begóniát, dáliát, krizantémot, cikláment, a kecskerágót, a dinnyét és a tököt is. A kéntartalmú készítményekről még tudni kell, hogy permetlevük 25 C-fok feletti hőmérséklet esetén perzselést- okoz. A Sulikol és a Polybarit Ilyenkor felére csökkentett töménységben használható, 30 C-fok feletti hőmérsékletben pedig egyáltalán nem tanácsos permetezni. Legjobb, ha korán reggel vagy este permetezzük az uborkátl A vegyszeres védekezésen kívül az is sokat segít az uborkatisztharmat elleni harc eredményesebbé tételében, ha rövidebb, borús napokon nem öntözzük, nem harmatosítjuk be a növényzetet, vagy ha az üvegházban és a fóliasátor alatt szakszerűen öntözzük az uborkát és a követelményeknek megfelelően szellőztetünk. ká— Egységes állományú hajtatott uborka, goto, -to
