Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)
1976-10-16 / 41. szám
1976. október 16. SZABAD FÖLDMŰVES, 15 к méhek szerepe a növénytermesztésben Szövetségünk legfontosabb politikai szervezési feladata a CSKP XV. kongresszusa határozatainak konkretizálása és fokozatos magvalósítása, mégpedig a Központi Bizottságtól az alapszervezetekig. E fontos célkitűzés érdekében a SZMSZ valamennyi helyi szervezetében a téli időszakot arra kel! kihasználni, hogy a szövetkezetek kel, az állami gazdaságokkal és a többi mezőgazdasági szervezettel együtt felmérjék az őszi repce, a herefélék és gyümölcsültetvények területeit, melyek beporzását az egyéni, valamint a mezőgazdasági üzemek méhészeinek állandóan szem előtt kell tartaniok. A méhek jelentősége, főleg a növények beporzása szempontjából a belterjesen gazdálkodó mezőgazdaságban egyre növekszik. A kultúrnövények nagy területei, a mezőgazdaság színvonalának állandó növekedése, a gyomirtó szerek fokozottabb használata egyre inkább kipusztítja a vadon élő beporzó rovarokat, csökkenti azok számát. A vegyszerek használata a gyomok és növényi betegségek éllen, sajnos, a hasznos rovarokat is irtja. Becslések szerint a magasszárú növényeknek kb. nyolcvan százalékát rovarok porozzák be, s ami különösen fontos, hogy a méhészkedés lehetővé teszi a beporzás tervezését is. A méhekre jellemző, hogy valamennyi méhészot maximális számú egyedet tarthat, hogy a méhek röpte gyors, könnyed és hogy a virágpor, nektár gyűjtése közben alkalmazkodnak a különböző növényfajtákhoz. A méhek ilyen szempontból a legfontosabb és leghatékonyabb növénybeporzó rovarok közé tartoznak. Ez mindenekelőtt a nagy vetésterületek esetében lényeges. A CSKP XV. kongresszusának határozatai igen nagy fontosságot tulajdonítanak a tartalékok feltárásának és felhasználásának, mégpedig éppen azon növényfélék hektárhozamainak növelésével, amelyek beporzásánál a méhek játsszák a legfontosabb szerepet. Ilyenek az összes olajnövények, a hüvelyesek, gyümölcsösök, mezei zöldségfélék, a szemes hereféleségek, amelyek termésének növelésével kell megszilárdítani a takarmányalapnt, mégpedig belső tartalékokból. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság gazdaságai szociális fejlesztését célzó 1978 —1980-as évekre vonatkozó Előírások szerint növelni kell a takarmánynövények és a hüvelyesek vetésterületét. A zsiradék tartalmú nyersanyagok termelése érdekében növelni kell az olajnövények, főleg az ő^zi repce, napraforgó és szója vetésterületét. Az élelmiszerek öszszetételének javítása érdekében a zöldségfélék vetésterületét és termesztését fogjuk növelni, továbbá az ültetvények összpontosításával bővíteni fogjuk az -in tenzív gyümölcstermesztést. Ezen feladatok valóraváltásában a méhészetek aktív részt vállalnak s ugyanakkor jelentős méhlegalőkhöz jutnak, s ezzel javul a méz, a virágpor és viasz termelésének a teltétele. Ennek mind az élelmiszer mind a gyógyszeripar hasznát veszi. Már a hatodik ötéves tervidőszak második évében szemmel látható fejlődésnek kell bekövetkeznie. Cgy a külföldi, mint a hazai tudományos és gyakorlati ismerétek azt bizonyítják, hogy az őszi repce esetében mintegy harminc százalékkal növekszik a hektáronkénti terméshozam, ha elegendő számú méhcsaládot szállítanak a területre. Kedvező feltételek közt a mustár és napraforgó esetében negyven-hatvan százalékos, a gyümölcsnél ötven százalékos terméshozamemelkedéssel számolhatunk! A magvashere termesztésénél többszörös hozamnövekedés várható. Hasonló eredmények érhetők el a magra termesztett zöldség, valamint az uborka, tök, paradicsom, paprika és más zöldségfélék termesztésében. Az a tény, hogy a méhek im naponta a virágok millióit látogatják és egy méhcsalád évente kb. harminc kilogramm virágport és hetven kilogramm nektárt használ fel — ez csupán átlagos érték — meggyőzően bizonyítja, hogy a méhek segítenek a mezőgazdasági kultúrák beporzásánál s az egész hozzáférhető vetésterületet értékesebbé teszik. Ha tekintetbe vesszük a hatodik ötéves tervben a nektárt nyújtó növények és kultúrák vetésterületeit, azt látjuk, hogy lényeges növekedésről van szó és az nagy lehetőséget jelent a méhészetek számára. Hiszen az 1975-ös évhez viszonyítva 1977-ben az őszi repce vetésterülete több mint kétezer hektárral, 1980- ban több mint ötezer hektárral növekszik. A napraforgó vetésterülete 1977-ben több mint hatezer és 1980- ban tizenhat ezer hektárral növekszik. 1980 ig a szója vetésterülete 7500 hektárral nő. A hüvelyesek vetésterülete 1977-ben több mint kétezer hektárral növekszik. Ugyancsak lényegesen bővül az évelő növények (takarmányok) vetésterülete, ami más növényfajták területeinek növelését is megköveteli. A gyümölcsösök esetében 1980-ig hatezer hektáros területnövekedéssel számolunk. Az imént felsorolt területbővítéssel egyidőben a terméshozamok növelésével is számolni kell. Ez lesz. a méhészetek, különösen a vándorméhészek feladatainak súlypontja. A méhek vándoroltatása valamennyi méhkedveló növényhez és kultúrához már nemcsak méhészeti, hanem népgazdasági szempontból is fontos. A vetésterületek felmérése és a méhészetek helyps széthelyezése nemcsak a méhészeknek, hanem az irányítószerveknek is feladata. A Szovjetunióban a méhészeti szakemberek bebizonyították, hogy a lucerna beporzásának gazdasági hatékonysága egy méhcsaládot tekintve 460 rubelt jelent. E kutatások alapján egy hektárnyi területre tizenegy-tizenhat keretes méhkaptár elhelyezését szabták meg, számba véve a poszméheket (vadméheket) is. Juraj Ferenčik mérnök, a SZMSZ KB titkárságának a vezetője. (Folytatjuk) Lövés előtt a szarvasbikák koráról (II.) A „golyóra érett bikánál ugyancsak rendkívül fontos a kormegállapítás. Tudjuk, hogy a jó agancsfejlesztési hajlammal rendelkező bika legalább 10 éves korig, de sokszor 12—14 éves koráig egyre erősebb agancsot hoz, s amíg agancsét fejleszteni képes, addig kilövése káros és nagy hiba. A sokágú, jó koronájú, hosszüszárú bikák agancsffejlődése nem szokott a tizedik életévével kulminálni, ezeket kíméljük meg egy-kéí évig. A kormeghatározáshoz kidolgoztak egy olyan eljárást, amely a vadászati gyakorlatban könnyen keresztülvihető és elsajátítható. Ez a „geríncvonalas kormeghatározás“. Ezt 1963-ban publikálták először, azóta finomították és az alábbiakban közöljük, hogy a vadászok hasznát vehessék. Ennek lényege, hogy a bika hátának kontúrvonalát, tehát a képzeletbeli gerincvonalat előre meghosszabbítjuk; Щг a vonal a korra jellemző helyen hagyja el a testet. Egyszerűbb megértés és szemléltetés céljából rajzokat mellékelünk a leíráshoz, ezeken bemutatva az elsőtől a tizenkét 4agancsú bikáig a kormegállapítást. Az eljárás a gyér esti vagy hajnali világításban erdei félhomályban is alkalmazható. Beválik a bőgés előtti „döhér“ bikánál ép-Kilenc-tíz éves. pen ügy, mint a bőgés alatti vagy utáni leromlott bikánál, de a téli bikák esetében is. Mindössze annyit kívánunk a megszemlélendő bikától, hogy megközelítőleg vízszintesen álljon és oldalát mutassa, ez egyébként is lövés előtt feltétel. Nem szükséges az egész testet látni, elég ha csak a hétvonalát, nyakát és fejét mutatja. Ez a gyakoribb eset. Tehát a csalánban, nádban, kukoricában mozgó bikán is alkalmazható az eljárás. Lényeges, hogy a bika álljon és ne ránk figyeljen, mert akkor mér magasabbra emeli a fejét, mint természetes tartásban. Legelés közben vagy lehajtja a fejét, vagy ágak után ágaskodik, és meredek hegy- vagy lejtállásban is mélyebben hordja a fejét, mint egyébként. Ilyen esetekben vár-Hét-nyolc évűt. juk meg, amíg a bika, oldalt fordul és gyanútlanul figyel. A fotn š ills köz-lpékke A képek talán többet mondanak a leírásnál, mégis röviden megemlítjük, hogy az első agancsú (nyársas) bika gerincvonala a torok közepetáján lép ki, a II. agancsúé az álla alatt 3—4 ujjnyira, a IV. agancsúé az' állal vág egybe, a VI. agancsúé az orránál hagyja el, a VIII.-é az orr és szem között, de mindenképpen a szem alatt, a X. agancsúé a szemen vág keresztül és ha a szem felett mégy el, akkor a bika idősebb 10 évesnél. (Sz. J.) Tizenkét évesnél öregebb. INNEN-ONNAN Bratislava környékén kétszáztíz állatfaj részesül védelemben. Ezek közé tartozik a jávorszarvas is, amely csak bizonyos időközönként jelenik meg a Kis Kárpátok déli vonulatain. Erre a ritka vendégre a vadásztársaságok tagjait külön is figyelmeztették. * Az NDK-ban az ornitológusok 37 ezer denevért gyűrűzték meg. A cél az, hogy továbbra is tudjanak élőbbrehaladni ezen állatkák tanulmányozásában, főként szokásaikat illetően. * Oj-Zélandban marha- és baromfi vágásánál előforduló hulladékokból értékes fehérjetartalmú tápot állítanak elő az állatok részére. A kísérletek eredményei bebizonyították, hogy az előállított táp. Illetve takarmány olyan értékes, mint a szójababból készített. * Szovjet ornitológusok a Csendes-óceán partján olyan érdekes tengeri „albatrost“ fedeztek fel, amelynek tollazata hasonló a leopárd bőréhez. A tudósok megállapították, hogy a tengeri madár tollazatának színé több fázison megy keresztül. Fiatal madaraknál a tollazat színe barna, az idősebbeké fehér, fekete végződéssel. Az átmeneti fejlődésben viszont a fehér tollakon szép barna foltok láthatók. Ezt az időszakot „leopárd stádiumnak“ nevezték el. * Az NDK-ban a 19. század végén 2350, botanikus pontossággal leírt növényt ismertek. Ez idő szerint már csak 61 százalék létezik, a többi kiveszett. A flórának ezt a nagyszázalékú kiveszését elsősorban a levegő szennyeződésének tulajdonítják, a talaj kemizálását csak másodsorban említik. (J. M. H.) Folyófenekeink állandó csavargó, kutató hala a D é- V é r. Azért nevezem csavargónak, mert a dévérek hatalmas falkákba verődve vonulnak élelem után. Vonulásuk idején mindent felesznek, illetve felfalnak, ami csak ehető és útjukba kerül. Egy-egy dévérvonulás hossza lehet akár egy kilométer is több tíz méter szélességben. Éppen ezen tulajdonságánál fogva csak ekkor számíthatunk kapásra és halra. Ilyenkor addig van kapás, amíg a dévérek vonulása tart. Dévér; tudományos névén Abramis Brama. Horgászatét az teszi élvezetessé, hogy számos példányt foghatunk belőle, természetesen csak abban az esetben ha ráakadunk tanyájukra, a A csavargó tanyán tartózkodó csapatra. Azt is megtehetjük, hogy előre beetetünk egy erre alkalmas helyet. Ilyen esetben azonban vigyázzunk. E tevékenységünket irígyelnk, vagy „ellenlábasaink“ ki ne lessék, mert másnap reggel alaposan meglepődhetünk ha a beetetett varázshelyre érkezünk. Esetleg ott találjuk a kileső, megelőző horgászkollégánkat. A beetetett horgászhellyel nagyobb számú dévércsapatot köthetünk le egyszerre. Érdekes, hogy a dévér nem tartozik ez óvatos halak közé, sőt annyira figyelmetlen és könnyelmű, hogy a horogra akadt társuk vergődése sem riasztja él a többieket. E tulajdonságával hasonlít a compóhoz. Ez az oka annak, hogy a folyófenék homokján vagy iszapján túró valamennyi tagját könnyen kifoghatjuk. Ezért helyenként a dévért legelésző folyami csordaállatnak is nevezik. A dévérkeszeg teste lapos, igen magas. Színe ezüstösen csillogó. Az öregebb példányoké kissé sárgásabb árnyalatú. Háta szürkészöld. Gszói világosszürkék. Feje kis mérete miatt parányinak is nevezhető. Szája harmpnikaszerűen nyújtható akár a pontyé. Horogra leginkább a tíz-harminc dekásak kapnak. Az apró jószágokat a becsületesebb horgászok visszadobják a vízbe: „Eredj vissza a vízbe és nőjj nagyobbra!“ — mondják. De nem ritka a kilón felüli példány sem. Leginkább az 1,30 kg-sak kerülnek horogra. Ezeket a dévéreket a horgászkörökben lapátdévérnek becézik. A dévérkeszeg májusban ívik. lvása után felkeresi a lassúbb folyású és mélyebb vizeket, a osendesvizü, mély tavakat. Itt nagy csapatokban, többnyire a víz legmélyén tartózkodik. Tömegesen ívik a partszéli növényzetekben. Ivó testét — akárcsak a többi keszegfajtáét — nászkiütések borítják. Ilyenkor dorozsmás keszegnek is nevezik. Kot;a tavasztól késő őszig jól kap a horogra. Horgászatához három méteres vékony és érzékeny, valamint hajlékony műanyagnyél a legalkalmasabb. A Dunán legalább tíz dekás, kisebb folyókon pedig az öt dekás ólommal ellátott alkalmatosság felel meg, végén közepes nagyságú tűhegyes dévéréző horoggal. Csalétkül kora tavasszal és ősszel vékony piros elevenen fickándozó trágyahernyót, vagy a folyók füves partjaiban található rózsaszínű vastag gyephernyőt használunk. De csontkukacot, főttkukoricát is használhatunk. Fogságba esése után bármit is teszünk vele, rövidesen elpusztul. Ekkor a test színe pirosra változik. Egyes horgászok úgy vélik, hogy szégyenében teszi. Bántja őt az, hogy túljártak az eszén és fogságba került. A Duna ás a Vág vizeiben sok olyan hely van, ahol tömegesen tartózkodnak. Ilyenek folyóink zátonyos részei, mint például az aranyosi, nagyiéli szigetek, kis- és nagyharcsás!, leányvári és az izsal zátonyok. Ebből kiderül, hogy a dévér legszívesebben a zátonyos részeken tanyázik. Élvezetes horgászatáért, ízletes búsáért Komárno környékért sokan horgásszák. Szenvedélyes dévérhorgászok például Székely Lajos, Pálfy István, Juhász Ferenc, Krepsz Vilmos, Vincze Jenő, Bőké Gyula, Czanek László, Csepresi Miska, akikkel legtöbbször találkozunk horgászás közben. Sokéves tapasztalataik alapján a dévérek fogását művészetté fejlesztették s ď nemes sportot minden évben februártól novemberig űzik. Ez nem is csoda, mert nemcsak a dévérkanás és fogás nagy élmény, hanem a^hal húsa is rendkívül ízleletes. Fogyasztható sütve, halászlének, halgulyásnak elkészítve. A kisütött dévéreket hagymás ecetes lábén hosszabb ideig tárolják. Elkészítése ntán hetekig Is eltartható, a legfinomabb halkonzervvel is felveszi a versenyt. Kapása nagyszerű és élvezetes. Nem is kell a nyél végét „hipnotikusan" vizsgálgatni, mert ha horgunkra egy érdemesebb példány rákap, akkor a horognyél vége legalább tíz centimétereseket is vág. Ilyenkor természetesen bevágjuk. Ha szerencsénk van, akkor a zsákunkba kerül. De csak akkor van ez így, ha a dévér szája felső részével kerül a horogra, amely kemény és szívós. Azonban ha az alsó puha szájaszélével marad függve horgunkon, akkor előfordulhat, hogy a part felé vontatása közben a kis horog kiakad, vagy kiszakad — oda lett a szép hal. Ebből az a tanulság, hogy a kivontatás utolsó métereinél legyünk rendkívül óvatosak. HOLCZER LÁSZLÓ Távoli vizeken Pisztrángok a tengerben? Bolgár halbiológusok egy meg nem nevezett pisztrángfaj egyedeit — kísérleti célból — kihelyezték szoszopoli (Fekete-tenger )egy elkerített részére. A hálóval elkerített tengeröbölben a halak jól érzik magukat. Táplálásukra apró, értéktelen halakat adnak, amelytől kiválóan növekednek, s rövid idő alatt elérik a 80 dkg súlyt. * A koros horgászhölgy sikerei. A 81 éves Bayd aszszonyság még mindig aktívan hódol kedvenj sportjának, a horgászatnak. Az elmúlt évben volt olyan nap, amikor öt lazacot akasztott a skót vizekben.
