Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-09-11 / 36. szám

1 1976, szeptember 11, SZABAD FÖLDMŰVES A fiatalokban látják ■ ■■ //■■■! . lovoiuket A szeszélyeskeclő, tréfálkozó természet ezen a szombaton valahogy kegyesnek mutatko­zott az emberekhez. A kelle­mes reggeli meleg ugyan a Szlovákiai Nemzeti Aratóünne­pély kezdetéig hőséggé, dél­utánra pedig kimondott káni­kulává fokozódott, s bizony a rekkenő hőségben tömegek vá­rakoztak a sok-sok rögtönzött Italbolt és csemegeüzlet előtt, hogy szomjukat oltsák és át­adják magukat a fizikai élve­zetek gyönyörének. A felvonu­lók derékhada már gyülekezett a kijelölt helyen, de a sok­sok ismerős találkozása Szlo­vákia minden részéből csak hátráltatta a réndezők munká­ját, az ünneplő közönség teljes létszámú összehozását. Viszont az ilyen szétszóródás igen jó alkalom arra, hogy fesztelen hangulatban, kötetlen beszél­getés keretében megszólaltas­suk a földek dolgozóit, mond­ják el, minek örülnek a leg­jobban és mi nyomja szívüket. Sándor és társa pedtg 98 hektáros teljesítménnyel győzött a kombájno­­sok versenyében. A mestert körülvették tanítványai: Vanya Péternek és Csányi Zoltánnak eltökélt szándéka, hogy kitanulása után Is marad a szövetkezetben. Va­nya Péter szavaival élve, itt látják életük értelmét. Nagy sző ez fiata­loktól, de teljesen hihető. Hisz élet­útjukat a szövetkezet is egyengeti: házasságkötéskor 2500 koronát kap ajándékul, ha pedig benősül szövet­kezeti családba, azaz mindketten tag­jai lpsznek ugyanannak a szövetke­zetnek, akkor 5000 korona jár nekik. És meg is kapják ... Érthető, hogy az ilyen szövetkezet­ben állandóan ébren tartják a ver­senyszellemet. Most is megnyilvánul az őszi munkák kezdetén, amelyek elvégzéséből a fiatalok derekasan ki­veszik a részüket. A vetőszántást már 160 hektáron elvégezték, 120 hektárnyi területet pedig meg is trá­gyáztak. Gondot fordítanak az ősziek jó és veszteségmentes betakarítására és már most gondolnak a jövő évi termés jó megalapozására. ... Találomra szemeltük ki három szövetkezet küldötteit. Ami elbeszé léseikben közös volt: a sikerekre való büszkeség és a munka gyümö! cse láttán érzett öröm, továbbá a fiatalok felkarolása, jövőjük biztosi tása. Ez pedig nem véletlen. A szlová kiai aratóünnepélyt is ez a szellem hatotta át. Rengeteg volt a fiatal are s aki látta a lelkesedő ifjakat, szilárd meggyőződéssel vallhatja, hogy biz­tosított a szövetkezetek jövője, van utánpótlás! lörincz László Д kezét néztem. Tenyere kérges volt, ujjai ** a nehéz munkától megvastagodva. Ko­rábban munkás lehetett. Arcizmai erősen ki domborodtak, halántékát vastag erek hálózták. Nyugodt mozdulattal cigarettája még pislákoló parazsát az asztalon lévő hamutálcába nyomta, majd beszélni kezdett. — Aztán nehogy azt higgye, hogy mindig ilyen író­asztalhoz kötött szakmám volt, mint jelenleg. Több tíz­éven kérészül Itt Kürtösön voltam bányász, s a Dolina - bánya tizes számú aknájában dolgoztam. Sokan — bará­tok, ismerősök —megkérdezték: „Miért nem keresel már végre könnyebb, veszélytelenebb munkát?" Vála­szom nagyon rövid volt: A múltam szívósságra, kitar­tásra tanított. Koštial József a Čierny Balog-t véres események részt­vevője és szemtanúja volt. De nézzük csak hogyan is került kapcsolatba az itt állomásozó II. ejtőernyős par­tizánbrigád harcosaival, milyen módon küzdött a gyűlölt fasiszta hordák ellen. 1944-ben, egy borús délutánon, József lihegve tért haza és anyjához csak ennyit szólt: „Kenyeret kell sütni. Sok ,sok kenyeret. Azonnal hozom a lisztet, addig gyújt­son be a kemencébe. A fejkendős falusi parasztasszony kérdően nézett a fiára, de szólni már nem tudott, mert József — betéve maga után az ajtót — eltűnt a közeli erdő sűrűjében. — Ilyen jóízű kenyeret utoljára otthon, az anyám kemencéje mellett ettem, — szól Józsefhez egy szovjet tiszti egyenruhás partizán,aki, az ejtőernyős partizán­brigád parancsnoka volt, majd így folytatta: — Aztán üzend meg az édesanyádnak, jó kenyeret sütött, s azt is, hogy megháláljuk hamarosan. József, aki eleinte csak közvetítőként, hírszerzőként segítette a falujuk mellett állomásozó brigádot, később aktív tag lett. A Čierny Balog-i harcokban egy kiépített nehézgéppuska állásból fedezte a partizánok veszélye­sebbnél veszélyesebb akcióit. A harcok után egy piros­arcú, zömök szovjet katona így szól Koštialhoz: „Hal­lod-e te fiú, jól kezelted a „hangszered“. Biztosan em­lékszel, hogy Oleggal és a többiekkel átrohantunk a völgyön, hogy hátba támadjuk a németeket. De csak addig lőttek, amíg rájuk nem állítottad a golyószőródat. Amikor lőni kezdtél, a „friccek“ úgy potyogtak, mint az őszi legyek.“ KoStial József: „A régi brtgádtagokkal mindig szívesen találkozom . ..“ Csendes merengésemet Kôštial József szaval törték meg: ■ — Mivel férfíkorom teljében bányász voltam, Így nem egyszer eltöprengtem afelett, értékelík-e az emberek a bányásit? Fel tudják-e fogni, milyen munka ez? So­kat beszélgettem erről barátokkal, közeli' ismerősökkel* fiatalokkal, idősebbekkel, s nem egy alkalommal csaj lódtam. Akik persze nem dolgoztak bányában és nem éltek bánya közelében, másképp vélekedtek: „Mit akar-* . tok?, Jó! kerestek, és csak hat órát' dolgoztok.“ Persze én csak mosolyogtam, és közben azokra a kisóvodásokra gondoltam, akiket egyszer a brigádunk meglátogatott, Koštial József, a Dolina bányában brigádvezetókénť dolgozott, s egy életveszélyes munkákat végző csoport élén állt. A legprőbáltabb bányászgárdáv.al a megron* gálődott tartópilléreket szedték ki s "újakkal helyette-* sftették. A bánva vezetőségének állítása szerint nem egy alkalommal kerültek kritikus helyzetbe, de az „öreg mármint Koštial József, mindig tudta mit kell tennie. Embertársainak épségéért rrtindig kész volt bármilyen bonyolult mentési feladatot megoldani. — Tudja, nyugdíjazásom után, április derekán jav** solták az elvtársak: „Megüresedett az Antifasiszta Har* cosok Szövetségének járási titkári széke, téged talál­tunk legalkalmasabbnak erre a posztra, elfogadhatnád?* Meglepődtem, szabadkoztam. Fáradt vagyok, sanyargal a háborús fejsérülésem is. De aztán hosszas rábeszélő* után, mégis beleegyeztem: Ha úgy látjátok, hogy szűk­­ségtek van rám, mint öreg kommunista, ilyen jelentős pártfeladatot nem utasítok vissza. Igen, a tapasztalt nyugdíjas bányász csupán néhány hónapja tölti be az említett tisztséget, ennek ellenéri már több olyan említésre méltó akciót szervezett, amf igazán férfimunka volt. Erről tanúskodtak a járási 6* helyi kötelezettségvállalások is. Amikor a 61 éves férfival a jelenlegi beosztásról be­szélgettem jóleső érzés volt hallani szavait. Őszinte* kitűnő emberi tulajdonságokkal rendelkező kommunista vezeti az Antifasiszta Harcosok Szövetségének Velký Krtíš-i járási bizottságát. KoStial József mondataiból kicsengett, hogy szerve­zeteik tagjai mind idősebb, küzdelmes évek viszontag­ságaitól meggyötört emberek, akik pártosságukkal á fiatalabbak ideológiai támaszául szolgálnak, agitálnak* véleményt mondanak. ★ Egy becsületesen helytálló, elkötelezett kommunista sorsáról villantottunk fel néhány momentumot. Amint kitűnt, egyáltalán nincs szükség „babérosztásra", hiszen e kommunista helyett tettei beszélnek. KALITA GABOR Az élvonalban, a nyugat-szlovákiai kerület járásai között elsőkként vo­nultak fel a Dunajská Streda-í (du­­naszerdahelyi) járás szövetkezetesel. Egy idősebb dolgozó kézenfogva vo­nult az unokájával. A topoTníkv-i Inyárasdi) szövetkezetből jött. Früh­­wald Dezső traktoros élete java ré­szét a szövetkezetben töltötte. Ma is megállja helyét a traktor nyergében. Büszke rá, hogy neki is része volt a szövetkezet jó eredményeinek eléré­sében, hisz az idén búzából 68, árpá­ból 52 mázsás átlagos hektárhozamot értek el. A szorgalmas, áldozatkész dolgozók 25 százalékos prémiumban részesültek, így mindenképpen ftido­­kolt a jókedvük. A szlovákiai aratóünnepélyre jel­lemző volt a sok fiatal részvétele. Láttunk anyákat karonülő gyermekek­kel, de nem ezekre a „fiatalokra“ gondolunk, nem Is Frühwald Dezső kisunokájára, hanem olyanokra, mint Szajkó András gépésztanonc a Trhové Mýto-1 (vásárúti) szövetkezetből. A 15-—16 éves legényke többedmagával jött a szövetkezetből az aratőünne­­pélyre. Elárulta, hogy nagyon tetszik neki a szövetkezetben. Nemcsak a jövőjét látja olt, hanem közvetlenül érzi vezetőjük, Földes elvtárs szinte atyai támogatását. Ezt más vásár­­útiak is megerősítették: Földes elv­társnak szívügye a fiatalokkal való törődés, a premizálás helyes érvé­nyesítésével, kedvező feltételek te­remtésével mindent megtesz azért, hogv a fiatalok valóban jól érezzék magukat és ne kívánkozzanak el. Mészáros Antallal, a Tvrdošovcei (tardoskeddi) Efsz gépesítési részle­gének a vezetőjével akkor találkoz­tam, amikor fiataljai körében „fizi­kailag erősítette magát“ az egyik csemegésbódénál. Eleinte szűkszavú­nak látszott, de nem palástolta, hogy örömest jött ünnepelni, mert ez az 6 ünnepük, a mezők dolgozóié, és olyan szövetkezetét képvisel, amely мк van mivel büszkélkednie. Hisz * búzából 53, az árpából 56 mázsás átlagos hektárhozamot értek el az Idén kibővült szövetkezetben: a Tvr­došovcei Efsz ugyanis egyesült a Ja­­tovt és Palárikovoi Efsz-szel. A megnagyobbodott közösben foko­zódott a versenyszellem. Bizonyítják az idei eredmények: öntudatos SZ1SZ- esek, például a Cirik—Žilinský kom bájnos páros 105 hektáros, Csányi A TÁVOLSÁG NEM AKADÄLV • • MÉLYÜL А В ARAT í KAPCSOLAT A végtelenbe nyúló Alföldi róna lenyűgöző. A táj szépségét különösen az értékeli, aki hegy vagy dombvidék szülötte. Itt a folyók is lecsendesed­nek, megszelídülnek. Nyár közepén a folyók medrében itt Is ott is, ho­mokpadok, szigetek bukkannak elő, a fürdözők nagy örömére. Megpihen­ni az árnyas fák alatt, a végtelen csendjében különös élmény. Sokan viss^emlékeznek az itt jártak közül a Kőröstorokra, a Tiszahátra, Cson­­grád környékére, ahol megszelídülve buggyan a Kőrösök sárga hordalékos vize - a szőke Tiszába. Van is egy közmondás: Ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szive vissza. És egyre több azoknak a száma, akik a messzi északról Csehszlovákia hegyes-dom­bos vidékéről idelátogatnak. A Mor­vái táj elüt ettől a vidéktől. Ennek ellenére mélyülő barátság szövődött két szövetkezet között néhány esz­tendővel ezelőtt. — A barátság újkeletű, mondhatni úgyis, hogy a véletlen szüleménye, — magyarázza mosolyogva a Felgyői Alföldi Róna Mezőgazdasági Termelő­szövetkezet elnöke. Nagy Istók Sán­dor, akit másfél évtizede választott az egykori tanyavidék a szötjetkezet vezetőjének. — Szakosított tehenésze­tünkben a fejőgépeket Csehszlovákiá­ból hozatjuk. Az Agrostroj Mezőgaz­dasági Gépgyár munkásai végezték a szerelést. Közben összebarátkoz­tunk az esti beszélgetéseken, poha­­razgatás közben. És e barátság évek alatt kiszélesedett, elmélyült. Ma már rendszeres a cserelátogatás tag­ságunk, meg a Pocátky-ak között. Mi és a szomszédos szövetkezetek, a Vörös Csillag, a Tisza, az Arpád és a& Alkotmány itt a Csongrád város közelében lévő Kőröstoroki üdülőben látjuk vendégül a csehszlovák szö­vetkezeti- tagokat és munkásokat. A viszonzás? Tagjaink gyönyörű feny­vesekben levő hegyi üdülőben tölte­nek ugyanennyi időt. Közben persze megtekinjük egymás gazdaságait. El­mondjuk hogyan kezdtük, s hol tar­tunk ma. Persze a számok Ismerete: közel 500-an gazdálkodunk három­ezer hektáron, közös vagyonunk 52,5 millió forint, évi árbevételünk meg­haladja a 90 millió forintot, az egy tagra jutó évi jövedelem majdnem 35 ezer forint — csak annak mond so­kat, aki maga is bejárta, megismerte a szélhordta futóhomokot és a bíbic­­járta szikes rétedet. No és annak, ki élte a múlt egyéni gazdálkodóinak éjt nappallá tevő keserves életét és ma fürdőszobás, parkettás, városba illő modern lakásokban, villákban idézi nagyritkán a 15 év előtti ese­ményeket. • • * I960, január 27-én délelőtt 9 óra­kor kezdődött az alakuló gyűlés — írja memoárjában Nagy Istók Sán­dor, aki akkor végezte Hódmezővá­sárhelyen a Mezőgazdasági Techni­kumot. — Péntek volt, lassan gyüle­keztek. Emlékezetem szerint 167 tag alakuló gyűlése volt ezen" a napon. Mosolytalair, fáradt, mogorva, sem­mibe tekintő arcokat láttam. Általá­ban hétköznapi munkaruhában, sza­kállasán, ünnepélyesség nélkül jöt­tünk. A közgyűlés előtt a tanács­elnök szobájába hivattak néhányun­­kat. Rövid üdvözlés után Huszka Ró­kus tanácselnök közölte, hogy a párt­ós állami vezetés Szepesi Józsefet, a köztiszteletben álló gazdát javasol­ja elnöknek. Mezőgazdásznak —■ el­nökhelyettesnek — engem javasol­nak. Könyvelőnek pedig Ötvös Sán­dor adóügyi előadót. Nyilatkozni kel­lett: jónak tartjuk-e a javaslatot. Szé­­pesi Józsi bátyámat először láttam. Ö is engem. Egymásra néztünk, majd kedvesen, tekintetében meleg biza­lommal kezet nyújtott. — Kát szervusz öcsém! Szeressük könnyen ment. Jött azonban a név­egvmást és a többi majd jön magé- adás, a keresztelő. Ez már nehezebb tói” — mondta és megölelt. Fáradt dolog. Mi legyen a neve_ az új szö­­szemében egy könnycseppet törölt vetkezetnek. Lenin? Vörös Október? szét. Szebb élet? — Minden tiszteletem és törekvé Benedek Sándor bácsi kért szót: sem Józsi bátyámé — mondtam, és — Alföldön alókitjiik ezt a szövetke­­az elvtársakhoz fordulva kijelentet- zetet, legyen a név azzal összefüggő,­­tem; _ Vállaljuk! mondjuk Rénaság? Ekkor már én is — Most már a könyvelő van hátra nekibátorodtam. Szőt kértem; — törte meg a^csendet Huszka Rókus — Alföldi Róna legyen!... — és tanácselnök, s hivatta a másik szó- elfogadták. bábán foglalatoskodó Ötvös Sándor * * * adóügyi előadót. 0 zavartan, közvet­len szavakkal köszönte a bizalmat, de hozzátette: új házas, biztos mun­kahelyre és keresetre van szüksége. Nagyon jól érzi magát a tanácshá­zán, jelenlegi munkahelyén. — De ha senkit nem sértek, java­solnék — mondta rövid hallgatás után. — A feleségem nem dolgozik. Érettségizett, s jelenleg a mezőgaz­dasági technikum második évfolya­mán tanul... Gyors döntés. Egy autó máris ment Otvösnéért a távoli tanyára. Megkezdődött a közgyűlés ... Az emelvényen a közsági, járási párt- és állami vezetők, a szomszédos állami gazdaság igazgatója és párt­titkára. Üdvözlések, majd szólamok a korszerű mezőgazdaságról és az álomszép jövőről. Szép szavak, a tegnapi egyéni gazdákhoz, akikben sok mindennek össze kellett dőlnie, hogy a romokon új élet sarjadjon. Fennkölt gondolatok hangzottak az emelvényen, lent meg földre simult minden tekintet. Hátulról egy bor­virágos hang szólalt mög recsegően: „Piros bort ittam az éjjel..Sze­gény Papp Józsi bácsi volt. Meghalt azóta. Gyorsan kivezették. Senki sem nevette. Azután jött a jelölés. Elnök­nek: Szepesi Józsefi Józsi bácsi fel­állt. Csendes morajlés, meg egyetlen eltévedt éljen üdvözölte. Szavazás kézfelnyújtással. Megvolt az új el­nök! Mezőgazdásznak: Nagy Istók Sándor. Felálltam. Csend. Szavazás. Kész! Könyvelőnek... A név elhangzása után erélyes hang: KI az?! Mutat­kozzon be. Pirulás. Ötvösné szóhoz sem tud jutni zavartságában. Aztán mondja mindkét nevét. A lánykorit is meg az asszonyit is. Szavazás, kézfelnyújlás: van főkönyvelő is! A (ovábbi tisztségviselők megválasztása Az Alföldi Róna Mezőgazdasági Termelőszövetkezet újságja havonta jelenik meg. Rendszeresen közöl visszaemlékezésekét á régi időkröl,- és a megalakult szövetkezet törté­netéről. Persze ott vannak a könyo­­matosban a mostani eredmények is. Néhány cím csupán: Ünnepre készü­lünk ... Mi vétene fel a rekonstruk­ció kérdését a szarvasmarha ága­zatban?... A munkaszervezés a sző­lőtermesztésben ... Mégegyszer a zár­számadásról . . . Amire szívesen emlé­kezünk .. . A hírekből megtudjuk, hogy hat szocialista brigád dolgozik ma már a gazdaságban: Büszkélkednek vele: külföldi üdültetésre 80 ezer forintot; hazánk megismerésére pedig .200 ezer forintot, adtunk a legjobban dolgozó tagoknak, öregeknek és fiataloknak. Tudatják, hogy lucerna-szárítójukhoz megvették a második gépsort is, így 400 vagonnal több takarmányt szárí­tanak az idén,, amlbőí 150 vegonnytt exportálnak. A háztájiból ezer hízót vásárolnak fel, s a helyi húsfeldol­gozójukban kolbászt, töltelékárut és tőkehúst készítenek belőle. Szép ez az Alföldi táj. A föld is meghálálja a gondos murtkát. Az Alföldi Róna tagsága a jómódúak közé tartozik. Mi sem bizonyítja mindezt jobban, mint az, hogy az egykori grófi szérűn több száz vado­natúj ház hirdeti egy modern köz­ség létezését, fejlődését. Minden ház­ban televízió, hideg és meleg víz. Persze megvannak még a régi tanvák Is néhol. A lebontottak helye is lát­szik a nagytáblákon, mert ott még silányabb a termés. A vendégnek, a barátnak megmu­tatnak mindent. A múltat nem szé­gyellik, s büszkék a jelenre ... Förgeteg Szilveszter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom