Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-09-11 / 36. szám

SZABAD FÖLDMŰVES. 1976. szeptember 11. a siaviTKeiín !■ ■ fOLnMuvfsth Ь fl^H L Ki slÖVHSiGÍHEK FÓRUMA Éli 4 SZOVĹTKÍZtT/ i Щ fÖLDMÚVFStA i m SZÖVI TSÍGÍHFK !*:[__ FÓRUMA Az ember felőli gondoskodás a szociális program tükrében Hazánkban az 1976—1980-as évekre kidolgozott gazdasági és szociális programot kitűző Irányelvek a dolgozók ggészsége felöli gondoskodás mó­dozatait Is megszabják. Az Irányelvek szerint továbbra is folytatni kell az össztársadalmi egészségügyi program megvalósítását harcolva az ér­rendszer- és a szív megbetegedései, a rák és a vírusok okozta betegsé­gek ellen. Az aratási munkák hazánk legészakibb járásaiban is be­fejeződtek. A jól végzett mun­ka után földműveseink végre t egy kis pihenőhöz jutnak. Ahol erről megteremtették a feltéte­leket a szövetkezeti tagok sza­badságra mehetnek, hogy áj erőt gyűjtsenek az őszi mun­kák és földjeink további ter­ményeinek betakarítása előtt. Még egyszer a szövetkezeti földművesek szabadságolásáról A Szövetkezeti - Földművesek Szö­vetségének Központi Bizottsága a párt és a kormány szociális programjával összhangban kitűzte azokat a konk­rét feladatokat, amelyek e téren a szövetkezeti földművesek felöli kom­plex gondoskodás keretében szüksé­gesek. A Munka- és Szociális Ügyek Minisztériumával karöltve minden év­ben biztosítja a szövetkezeti földmű­vesek és családtagjaik gyógyfürdői kezelését a nemzeti bizottságok szer­veinek és a SZFSZ járási bizottságai­nak közreműködésével. A szövetkezeti tagoknak az állami alapokból ingyen adott gyógyfürdői utalványok beszerzésén kívül a Szö­vetkezeti Földművesek Szövetsége sa­ját anyagi eszközeiből is lehetővé teszi az arra rászorulók fürdői gyógy­kezelését hazai, illetve külföldi gyógyfürdőkben. A kerületi nemzeti bizottságok szociális ' és munkaerő-ügyi osztályai az egyes járási bizottságoknak az elmúlt évben 9293 gyógyfürdői utal­ványt adtak a szövetkezeti földműve­sek számára. A beutalások legtöbbje reumatikus megbetegedés és szív­betegségek kezelésére szólt. A szo­ciális biztosítás járási véleményező bizottságai a szövetkezetek aktív tag­jai számára 6121 beutalást, a még dolgozó nyugdíjas tagoknak 1449 és a már nem dolgozó nyugdíjasoknak 885 beutalást adtak ki. A SZFSZ Központi Bizottsága ál­tal, illetve üdülési osztálya űtján tavaly 1985 szövetkezeti dolgozó, il­letve a szövetkezeti tagok hozzátar­tozója részesült gyógykezelésben. A járások között, ahol a szövet­kezeti dolgozók, az efsz-ek aktív tag­jai a legtöbb gyógyfürdői beutalást kapták, találjuk a galántai, Dolný Kubfn-i, bardejovi és a Cadcai já­rást. A szövetkezetek nyugdíjas tag­jait illetően a legtöbb beutalást a Nové Zámky-i, a trebišovi és a seni­­cai járásban adták ki. Ha annak okait vizsgáljuk, hogy egyes járásokból miért mentek keve­sen gyógyfürdői kezelésre, arra a megalapításra jutunk, hogy csaknem minden járásban az okok hasonlóak. A gyógykezelésre rászoruló szövet­kezeti tag vagy családtagja legtöbb esetben azért nem mehet a fürdői gyógykezelésrS, mert megbetegedett, avagy a mezőgazdasági csúcsmunkák akadályozzák. Egyes járásokban a gyógykezelésre rászorulók visszauta­sítják a távolabb eső gyógyfürdőkbe szóló beutalókat, és igen gyakori eset az is, hogy nincs elég hely — elsősorban a reumatikus megbetege­dések gyógykezelésére alkalmas für­dőkben. Lényegében megállapíthatjuk, hogy a szövetkezeti dolgozók felöli gon­doskodás e szakaszán az illetékesek­kel még 1973-ban létrehozott meg­egyezés alapján foganatosított intéz­kedések által lényeges javulás állt be. E javulás elsősorban abban mu­tatkozik, hogy mindinkább szorosabb lesz az együttműködés a nemzeti bi­zottságok, valamint a SZFSZ járási bizottságai között a fürdői beutalók elosztásánál és bizonyos rendszer is kialakult e munkában, ami általános megelégedést eredményez a fürdői gyógykezelésben részesülő szövetke­zeti tagok és nyugdíjasok körében. Pillanatnyilag legfontosabb az, hogy a SZFSZ járási bizottságai még nagyobb mértékben aktivizálják a szövetkezetek szociális albizottságait és hatékonyabban együttműködjenek a járási nemzeti bizottság véleménye­ző albizottságával, a jnb-ok szociális ügyosztályaival. Csupán így sikerül­het teljesíteni a CSKP XV. kong­resszusán kitűzött célt — a legna­gyobb mértékben elősegíteni a szö­vetkezeti dolgozók felöli komplex gondoskodás további javítását. J. PRQKES mérnök Pártunk és kormányunk sokéves igyekezetét, hogy fokozatosan ki­egyenlítődjék a szövetkezeti földmű­vesek és népgazdaságunk többi ága­zatában foglalkoztatott dolgozók élet- és munkafeltételei közötti különbség, siker koronázta és megteremtettük annak lehetőségét, hogy az új mező­­gazdasági szövetkezeti törvény ren­dezze egységes földművesszövetkeze­teinkben a munkaviszonyokat is. E rendezés új minőségi jellemzője, hogy a szövetkezeti földművesek helyzeté ma már lényegesen megközelíti a többi dolgozóét a munkakapcsolatok terén. A szövetkezeti földművesek munka- és életfeltételeiben, beállott gyökeres változást jellemzi az is, hogy az egységes földművesszövetkezetek tag­jai is részesülnek üdülési szabadság­ban. Az új törvény értelmében az üdülési szabadságot olyan feltételek mellett és olyan időtartamban isme­rik el számukra, mint a többi, mun­kaviszonyban álló dolgozónak. Természetesen az új törvény hang­súlyozza: az egységes földművesszö­vetkezeti tagok számára törvényesí­tett üdülési szabadság megadásának feltétele, hogy a szövetkezet kiala­kítsa az ehhez szükséges gazdasági adottságokat (a mezőgazdasági szö­vetkezeti törvény 113 §-a és a Minta­alapszabályok 51. cikkelyének 1. be­kezdése), tehát, hogy a szövetkezet­nek van kellő anyagi eszköze a sza­badságolással járó költségek fedezé­sére. Ez azt jelenti, hogy 1976-tól kezdődően csupán az olyan szövetke­zetek tagjainak nyílik igényük üdü­lési szabadságra, ahol a termelés­ben, a gazdasági és szervezési kér­désekben kedvező feltételeket alakí­tottak ki. Tehát elsősorban azokban a szövetkezetekben, amelyek ilyen adottságukat ki tudják mutatni az­zal, hogy tagjaiknak szabadságot már az új törvény hatálybalépése előtt (1975-ben, esetleg a korábbi eszten­dőkben] biztosítottak. A többi egységés földmfivesszövet­­kezet tagjainak a törvényben meg­szabott feltételek mellett és időtar­tamban csupán akkor adhatnak üdü­lést szabadságot, ha ehhez — az illetékes járási mezőgazdasági igaz­gatóság véleménye szerint — kiala­kították a szükséges gazdasági fel­tételeket. Addig, amíg ezt nem tud­ják felmutatni, tagjaiknak csupán a szövetkezet saját alapszabályaiban feltüntetett (a törvény 113. paragra­fusa és a Minta-alapszabályak 51. cikkelyének 2. és 3. bekezdése) rész­letesen megszabott feltételei mellett és időtartamban adhatja meg. Külö­nösen és mindenekelőtt a szabadság időtartamát rögzíti le a szövetkezet alapszabályaiban úgy, hogy ez a szövetkezet gazdasági-pénzügyi lehe­tőségeivel összhangban álljon. A szabadság megadásának egyik alapfeltétele, hogy a szövetkezeti tag állandóan, dg legalább öt hónapon keresztül (ez a várakozási idő) és minden egyes esztendőben, amikor szabadságot kér, legalább 75 napot dolgozzék. E szabályok alól azonban néhány kivétel akad, amit a törvény a következőképpen szövegez meg: — ha a szövetkezet a tagot toborzás útján nyerte meg a mezőgazda­ságban végzett munkára, avagy ha addig másutt dolgozott, a tobor­zásról szóló előírás szerint, — ha eddigi munkahelyét átszervezés miatt hagyta el és ezután lett a szövetkezet tagja, — ha a szövetkezetbe: egészségügyi okok miatt lépett át előző munka­helyéről, esetleg ha állapotos nő lett a szövetkezet tagja stb. Az üdülési szabadság alap-időtar­tama két naptári hét az illető nap­tári esztendőben. Három hét szabad­ságra azoknak a szövetkezeti tagok­nak van Igényük, akik 18. életévük betöltése után legalább öt esztendeje tagjai a szövetkezetnek, továbbá azoknak, akik még nem töltötték bd 18. életévüket, és végül azoknak, akik már betöltötték 50. életévüket. Négy hét szabadságot az a szövet­kezeti tag kaphat, aki legalább 15 esztendeje tagja a szövetkezetnek, 18. életévének betöltésétől számítva. A szabadság megkezdését a szövet­kezet a szabadságok tervezete alak­ján szabja meg és arra kell töreked­nie: a szabadságot a tagok lehetőleg folyamatosan merítsék, hogy célját teljesítse. A szövetkezeti tagok ugyan­is gyakran veszik ki szabadságukat a házkürüli munkák elvégzésére és a szabadságot egy-két naponként me­rítik. Ha a szövetkezeti tag részle­tekben kívánja szabadságát meríte­ni, úgy legalább egy ízben egyhetes szabadságot, a fiatalkorúaknak pedig két hét szabadságot kell meríteniük. A szövetkezet a szabadságok terveze­tét termelési felaadtainak figyelembe vételével dolgozza ki, számolva a szükséges munkák elvégzésével, de szem előtt tartja a szövetkezeti ta­gok jogos igényeit is. A szövetkezeti tag számára a sza­badságot úgy adja meg, hogy ezt az év közben meríthesse, de legkésőbb a következő év április 30-ig teljes egészsében kimerítse. A Munka Törvénykönyvé' meghatá­rozásaitól eltérően az efsz-ekben an­nak a szövetkezeti tagnak, aki az egész naptári év folymán különösen megerőltető vagy az egészségre ár­talmas munkát végez, pót-szabadpág­­ra Is nyílik igénye, egy naptárt hét tartamára. Az ilyen szabadságra azonban nem lehet jutalom-térítést számítani, tehát ezt feltétlenül meri-: teni kell. A tagsági viszony megszűnés? ese­tében a szövetkezeti tagnak megad­ják a szabadság arányos részét, csu­pán akkor nem, ha a szövetkezeti tagot kizárják, mert ez esetben el­veszti, igényét a naptári évre eső szabadságra is. Az üdülési szabadság lekurtítására akkor kerül sor, ha a tag katonai szolgálat, munkaképtelenség, szülési szabadság vagy más okból nem dol­gozta le a szövetkezetben az év fo­lyamán szükséges munkamennyiséget. A szabadság idejére számított ju­talom-térítést a törvény a munkáért adott jutalom, esetleg a természet­beni juttatások érékének átlagában állapítja meg. Ezt a szokásos kifize­tési időpontokban számolják el. JUDr. Michal ßurdiak A verseny, a haladás motorja Dologidőben érkeztünk. Az elnö­köt kerestük, helyette a titkárnő fo­gadott. Kisvártatva jött is Csémi József mérnök, a Zemianská Olča-1 (nemesócsal) Csehszlovák Hadsereg Efsz elnöke. Szigorú — okos arcú, kutató szemű ember Még le sem ül, máris elintéznivalója akad, megy a te­lefonhoz. Később is többször kény­telen felállni, s egy alkalommal két telefonon is beszél egyszerre. Az ara­tásról, a szocialista versenyről kér­dezzük. — Ezer nyalcvanöt hektárról arat­tunk búzát, jó volt a terméshozam, 64,35 mázsás átlagot értünk el hek­táronként. Az árpa ugyan kissé gyen­gébben fizetett, annak ellenére gabo­nát az 1416 hektár összterületről 60,01 mázsás átlagot arattunk. Gyen­ge terméstadott a Kaukáz. aminek a kőüszög az oka, ez Iljicsovkából viszont 83,90 mázsás hektárhozamot értünk el átlagban. — Hány kombájn vett részt a mun­kában? ■— Huszonegy. Négyet kisegítőként kaptunk n libereci, nyolcat meg a senicai járásból. Az aratás legfőbb sikerét abban látom, hogy hagytuk Jól beérni a gabonát. A felvásárló központ munkáját is dicséret illeti, talán még nem is volt ilyen évünk, hogy ne kellett volna itt, helyben tárolni a gabonát. A szemet azonnal szállíthattuk. így aztán nyolc mun­kanap alatt sikerült learatni. Most már a szalma is be van hordva. Se­gítséget az állattenyésztés dolgozói nyújtottak, a lakosság és a tömeg­szervezetek segítségére égyszólván nem volt szükség. — Szem veszteség? — 1,4—1,8 százalék között. — Milyen volt a dolgozók ellátása az aratás alatt? — Az élelmezést, frissítőt a Jedno­ta biztosította. A kombájnosok, trak­torosok bejártak ebédelni, felváltva, bogy addig se álljon a munka. S ter­mészetesen nemcsak ők, hanem a többiek is, akik részt vettek az ara­tásban. Szocialista verseny folyt minden vonalon. A kombájnosoknál legered­ményesebbek voltak: Antala József és Cseh Ernő, akik együtt 100,2 hek­tárt vágtak le, második helyen említ­jük Neština Jaromírt és Sárközi Ká­roly kisegítőjét 83,53 hektárral, Jakab jános, Cseh Tibor kisegítőjével pe­dig 80,98 hektárt arattak le. A maghordást teherautók szerint értékelték,. így a 4—8 tonnásoknál Boros József és Antala Zdenek vé­geztek az első helyen, az előbbi 3745 mázsával, az utóbbi 3997 mázsával. A 7—9 tonnás teherautóknál: Boros János 4733 mázsát, Balogh Károly pedig 2029 mázsát szállítottak be a felvásárló központba. Csicsai Gyula és Kalmár Gyula pré­selték a legtöbb szalmát, személyen­ként 162 hektárról. De jól dolgozott Leiszner Imre, aki 137, és Kalmár Lajos, aki 136 hektáron préselték bá­lákba a szalmát. A felszedös szalmabégyűjtésnél Le­— Hogyan állnak a silózással? Mi­kor kezdik? decki Sándor 208 hektárról, Rehus Milan pedig 203 hektárról gyűjtötte be a szalmát, hogy csak a legjobba­kat említsük. A tarlóhántásnál első helyén vég­zett Salma Ferenc, aki 842 hektárt járt bé Škoda 180-as traktorával. V—650-es traktorral Herdisz László ért el legjobb eredményt, aki 187 hektárral lett első. A kazalrakást is értékelték. Ezt hektár, a kazal formája, s a csopor­tok erkölcsi hozzáállásai!} szerint végezték. Itt a legjobbak /Nagy Ár­pád, Both Sándor, Szente Károly csoportjai voltak, s a legnagyobb földterületről Nagy Nándor és cso­portja rakott kazlat, 273 hektárról. Még az öntözést említhetnénk. Ezt is a terjedelem szerint értékelték s aszerint, hogy hány munkaszünnapon dolgoztak a dolgozók. Itt Fi tus Imre csoportja ilégzett az első helyen, 186 hektárt öntöztek még. Jakab István csoportja lett a második, 144 hek­tárral. — Hogyan zárták a félévet? . — A tavalyi év elsős félévéhez vi­szonyítva 118,6 százalékra nőtt a termelés, az idei féléves tervet pedig 108,4 százalékra teljesítettük. Az állattenyésztés nyerstermelési tervé­nek teljesítése az első félévben 108,9 százalékra sikerült, az előző évhez viszonyítva az index 113,2. A munka­termelékenység 123,3 %-üs. Összesít­ve, a bruttó mezőgazdasági terme­lést 126,3 százalékra teljesítettük. Mint látjuk, valamennyi mutatót száz százalékon felül teljesítettük. — A tervek szerint szeptember ti­zedikén szeretnénk elkezdeni a siló­zást; 300 hektárról (izénkét nap alatt akarjuk elvégezni a munkát. Ez len­ne az ideális időszak, bogy elérjük a 29—31 százalékos szárazanyag tar­talmat. Mind az időhúzás, mint a korai kezdés veszteséget jelentene. Kilőne silókombájn áll rendelkezé­sünkre, tehát napi 150—180 vagon­nyit levághatunk. Erre az időre min­den szükséges jármüvet mozgósítunk, hogy ne legyen fennakadás. — Problémáik? — Az első félévben fennakadás mutatkozott a sertéshús eladásánál, amit a januárban történt egyesítés vont maga után. Nem volt egységes a Sertésállomány. A közeljövőben vi­szont szeretnénk majd építeni egy nagy hizlaldát. — Tehát nemrég egyesülték'. Fél­éves rövid útról tett visszatekintés­sel: mennyire sikerült a szövetkeze­tek összevonása? —Állíthatom, jól. Földjeink csak­nem azonos lehetőségeket nyújtanak, csak itt-ott mutatkozik némi eltérés. Az emberek hangulata is jő, s a fi­zetésben sem mutatkozik különbség az egyes telepek dolgozói között. A beszélgetést befejezve, Csémi József megjegyzi, még egy gyűlés Is vár rá. Elköszönnünk, nem tartóz­tatjuk tovább. Kövesdi Károly Elsődleges kötelességüknek tartják A társadalmi és szociális fejlesz­tési terv feladatainak teljesítését elsődleges kötelességének tartja a Szövetkezeti Földművesek Szövetségé­nek rožňavai járási bizottsága. Ez egyben a szövetkezetek fontos társa­dalmi feladatainak egyikei is, mivel nekik kell gondoskodniuk arról, hogy a társadalmi és a szociális fejlesztés terjedelme, minősége összhangban álljon a termelés szintjével, a szö­vetkezet gazdasági helyzetével és a tagok pillanatnyi szükségletével. E járás szövetkezetei a kulturális és szociális szükségletek alapjából nagyon eltérően merítettek. Míg egye­sek, például Dlhá Vas (Hosszúszó) és Slavošovce túl merítették, mások* például Silica, Roštár, Vlachovo, Li­­cince (Lice), Honce, Gemerská Polá­rna csupán a tervezett összegek felét vagy még ennél is kevesebbet hasz­náltak fel az első félévben. Igen megfontoltan kezelik a kulturális és szociális alap pénzeszközét a Brzn­­tini (berzétei) Efsz-ben, ugyanis ax idei évre tervezett 70 ezer koronás összegből az első félévben 41 ezer koronát merített — legtöbbet a gyer­mekek üdültetésére (23 ezer), vala­mint politikai-kulturális célokra (14 ezer koronát) adtak ki. A honcei szövetkezet jelentősebb összeget (27 ezer) az üzemi étkeztetés céljára, to­vábbá a gyermekek üdülésére (14 ezer) és szociális segélyekre (18 000 koronát) fordított. A túlmerítés jobbára abból Bred* hogy a szövetkezetek nagyobb há­nyadában a kulturális és szociális alap feltöltése aránylag csekély, fgy nem fedezi a tagság ilyen irányú szükségleteit. Ennek következménye, hogy ezekben a szövetkezetekben a társadalmi és szociális szükségletek kielégítését korlátozni kénytelenek. Ezért talán nem lenne érdektelen a kulturális és szociális alap feltölté­sének rendszerét az ipari üzemekhez hasonlóan végezni, egy állandó dol­gozóra megszabott összeget véve a feltöltés alapjául. (ben) «

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom