Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-08-28 / 34. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 4 1978. augusztus 28. Huszonöt év tükrében гататависта pompás zöld köntösbe öltözött ■ parkban gyülekeztek a BaJ- csl Állami Gazdaság dolgozói a béke-aratóünnepélyre. A hazánk­ban állomásozó szovjet hadsereg fúvószenekarának ritmikus zenöjei köszöntötte, szórakoztatta a gyüle­kezőket. Kosztanko Antal elvtárš,' až ál­lami gazdaság Igazgatója értékelte tömören a fontos nyári munka el­végzését és az év elsó hét hónap­jában elért eredményeket. Rendkívül mostoha volt az Idő­járás. Az amúgy is csapadéksze­gény vidéken mintegy kétszáz mil­liméterrel kevesebb volt a sokévi átlagnál. S ennek ellenére búzából — 1500 hektárról — elérték a 45 mázsás átlaghozamot. Valójában hektáron­ként 340 kg gabonával takarítottak be többet, mint tavaly. Az aratást tíz nap alatt elvégez­ték. Az otrokovcel, berounl és az Osti nad Labem-1 vendégkombájnos kollektívák, valamint a gazdaság­beliek kiváló -munkát végeztek; a szemveszteség a 0,6 százalékot sem haladta meg. Psenák Károly agronómus öröm; m'el újságolta, hogy őszi repcéből kétszáz hektáron 21,54 átlaghoza­mot értek gl. A gazdaság haraszti részlegén 140 hektáron közel 28 mázsa volt az átlaghozam. Jórészt a kiváló munkaszervezés­nek köszönhető, hogy az aratással egyidőben serényen folyt a szalma betakarítása és kazlazása. A szal­ma Jelentős részét takarmányozási célokra használják majd fel. Ter­mészetesen a tarlóhántást Is gyor­san elvégezték a nagyteljesítmé­nyű traktorok. A gazdaság irányítói már levon­ták a gabonatermesztés tanulsá­gait. Megállapították, hogy a talaj Jó előkészítése, a tápanyagellátás és a növényvédelem mellett na­gyobb gondot kell fordítani a vető­mag kiválasztására. Voltak fajták, (Slavónia, Mironovszkája), ame­lyekből bizonyos táblákon 60 má­zsán felüli 'hektárhozamokat értek el. Az állami gazdaság és a szom­szédos mezőgazdasági üzemek csúcseredményei arra figyelmeztet­nek, hogy az éghajlatnak és a ta­lajviszonyoknak megfelelően kell kiválasztani a vetőmagot, ha to­vább akarják növelni az átlaghoza­mokat. Az állattenyésztésben — a takar­mánygondok' bllenérí Is — figye­lemreméltó 'eredményeket értek el. Sertés- és marhahúsból 818 mázsát ■ termeltek terven felül. A tejterme­lésben Is élenjárók és közel száz­ezer litert adtak el a közellátásnak terven felül. Szépek az eredmé­nyek a malac- és a borjúelválasz­tásban is. Az állattenyésztés Irá­nyitól és dolgozói nagyon gondos munkát végeztek a hatodik ötévls tervidőszak hónapjaiban. Kedvező a gazdasági mérleg az első félévben mind a munkaterme­lékenység, mind a tiszta Jövedelem A jól végzett munka örömére ünnepeltek szempontjából. Az önköltségén több mint egymillió koronát takarítot­tak meg. A Jó eredmények elérését Jelen­tősen elősegítette a munkaverseny, a kötelezettségvállalások teljlsíté­­se és a különböző munkahelyeken tevékenykedő szocialista brigádok. Fóka Vilmos elvtárs, a komáromi Járási pártbizottság titkára felszó­lalásában nagyra értékelte a gaz­daság Irányítóinak és dolgozóinak áldozatkész munkáját. Kiemelté az összüzeml és a részlegpártszerve­zetek tevékenységének jelentősé­gét a problémák megoldásában. A nagy család ünnepé gondosan volt megszervezve. A tömör ünnepi aktust gazdag kulturális műsor kö­vette. Különböző sportrendezvé­nyeket láthatott a közönség. Az óriás fák árnyékában a Jól végzett munka örömére összecsen­dültek a poharak és a késő éjjeli órákig szórakoztak a gazdaság dolgozói. —tt— SELICE — az egykori agrárprolatá­­rok, ma Jómódú szövetkezeti tagok lakhelye, gyakran szarepgl ax újságok hasábjain. Persia, mégcsak ne is fel­tételezze a kedves olvasó, hogy az újságírók a selicaieknek reklámot akarnak csinálni. Szó sem lehet rek­­lámróll Márcsak azért sem, mert a sebestektől távol áll az a szándék, hogy reklámozással öregbítsék a szor­gos munkával kivívott jó hírnevüket. Mégis mi az oka, hogy a seliceiek rangos helyen szerepelnek a közgaz­dasági propagandában? Az, hogy eb­ben a községben található a galántal Járás legjobb egységes földművesszö­vetkezete, amely a termelés korszerű­sítésében, az anyagi Javak gyarapítá­sában és a lakosság mnnka- és élet­­feltételeinek Javításában már ilég ré­gen Jó példát mutat. Kétségtelen — s ezt az eredmények bizonyítják —, hogy ez a szövetkezet Jól startolt a hatodik ötéves tervidő­szak alsó évében is. A tervezők ugyan itt sem számoltak a rendkívüli mére­teket öltő szárazsággal. Az évi ter­melési és pénzügyi tervet a hatodik ötéves tervidőszakra előirányzott irányszámokból kiindulva készítették el. Még sincs csalódás, kellemetlen meglepetésl A mezőgazdasági össztermelés fél­évi tervét 700 ezer koronával teljesí­tették tál. Persze, a többlet nagyobbik része az állattenyésztés szakaszán jött létre, de ami meglepő — márcsak azért Is, mert a szárazság itt is sokat kellemetlenkedett — a növényter­mesztés értékalkotásában sincs lema­radás. S ez főleg a gabonatermésztés­­bSn elért nagyszerű eredményeknek köszönhető. A seliceiek bizony most is, amikor sok gazdaságban csak pa­naszt hallunk, gazdag terméssel di­csekedhetnek. S legyünk őszinték — joggal! Mert nem kicsiség a kedvezőt­len Időjárás mellett hétszáznyolcvan hektár vetésterületen közel ötvenhat mázsa búzatermést elérni hektáron­ként, árpából pedig megközelíteni az ötvenegy mázsás hektárhozamot. Ilyen eredmények láttán bizony nem lehet fukarkodni a dicsérő szóval. Kiérdemlik azt mindazok — legyenek vezetők vagy a termelés sorkatonái —, akik hozzájárultak a Jó termés elő­feltételeinek megteremtéséhez s egy­ben ahhoz, hogy szövetkezetük az idén is Jó példát mutasson, tovább öregbítse jó hírnevét. A seliceiek a minap kettős ünnepet tartottak. Az aratóünneppel párosítot­ták a szövetkezet megalakulása hu­szonötödik évfordulójának ünneplé­sét. Időszerű volt, mert harmincöt volt agrárproletár 1951-ben, vagyis huszonöt évvel ezelőtt rakta le a falu boldogulásának, a szocialista szövet­kezeti nagyüzemi termelés alapjait. Az évforduló közhangulatát persze nem­csak az. említett termelési eredmé­nyek formálták, hanem az is, hogy már az „úttörők“ említett kis csoport­ja jól indított, s lényegében már hu­szonöt évvel ezelőtt, 1951 októberében a földműves lakosság szinte teljes lét­számban csatlakozott a kezdeménye­zőkhöz. Huszonöt év távlatából eltörpülnek azok a problémák, amelyeket az indu­lást követő években kellett megoldani. A vívmányok, amelyek a szövetkezetét a legjobbak közé juttatták ma is tün­dökölnek és évről-évre gyarapodnak. Természetes, hogy a seliceiek legfőbb vívmánya a termelés rendkívül gyors ütemű növekedése. Ennek a 2500 hek­táros gazdaságnak mezőgazdasági ter­melése csupán az utóbbi tíz esztendő folyamán több mint kétszáz százalék­kal növekedett. Tehát míg 1985-ben a mezőgazdasági össztermelésnek érté­ke 25 millió 10 ezer korona volt, ad­dig 1975-ben 70 millió 99 ezer korona. Alapeszközeinek értéké a múlt eszten­dőben meghaladta a hatvannégy mil­lió koronát s a tíz év előttinek dup­lájára növekedett. A mezőgazdasági termelés magas fokú intenzitását azonban talán az érzékelteti a leg­szembetűnőbben, hogy az egy hektár mezőgazdasági területre eső mezőgaz­dasági termékek értéke a mú’t eszten­dőben 27 ezer 743 korona volt, mely­nek több mint hatvan százalékát az állattenyésztési termelés érte el. Joggal vetődhet fel a kérdés, ho­gyan tudott ez a szövetkezet ilyen ma­gas szintre kerülni?! A jelenségek so­kasága arra utal, hogy azért, mert a szövetkezeti tagok rendkívüli szorgal­mával, felelősségteljes helytállásával a vezető dolgozók leleményessége, el­méleti és gyakorlati felkészültsége, fejlett szervező — és dicséretre méltó kezdeményezőkészsége párosult. Ebben a szövetkezetben — mint azt az eredmények mutatják — szósze­­rint értelmezték a párt vezető szervei­nek azt a határozatát, hogy a mező­­gazdasági termelésben fontos követel­mény a növénytermesztés elsődleges fejlesztése. S ezt az elvet nemcsak a gabonatermesztésre korlátozták, ha­nem a takarmányalap további fontos tényezőire is. Például lucernát — szá­raz anyagban számítva — a múlt esz­tendőben hektáronként több mint száz mázsát termeltek, silótakarmányokból pedig 688 mázsát. Lényegében tehát pz az egyik „titka“ a selicei szövetke­zet gazdagodásának. Persze, ehhez még hozzákivánkozik érvelésként az arra irányuló törevkésnek az említése is, hogy a növénytermesztés termékei lehetőleg minél nagyabb százalékban az állattenyésztésen keresztül realizá­lódjanak. A gazdasági állatállomány múlt évi nyilvántartásából arra lehet következ­tetni, hogy a seliceiek a takarmány­bázis növelésével, minőségének javítá­sával párhuzomosan növelték az álla­tok létszámát. Már a múlt év végén 1723 szarvasmarhát, 4973 sertést és körülbelül 10 ezer tojó- és pecsenye baromfit tartottak. S az állattenyész­tésük jó jövedelemforrásnak bizonyult annak ellenére, hogy a tejtermelésben átmenetileg stagnálás tapasztalható. A százöt vagon hús, a 15 millió tojás és a 3 millió napos csirke értékesítésé­vel komoly bevételt értek el. A szövetkezet gyorsütemű fejlődését szolgálta a termelés céltudatos gépe­sítése, korszerűsítése is. Ennek a kér­désnek még akkor is komoly figyel­met szentelt a szövetkezet, amikor anyagilag rosszabbul állt. Nem osztot­ták el, nem élték fel a szövetkezet jövedelmét,, hanem évről-évre növel­ték a beruházási alapokat. A növénytermesztés és až állatte­nyésztés már hagyományosnak tűnő gépesítési mellett nem riadtak vissza nagyobb méretű beruházásoktól sem. Lucerna-, illetve takarmányszárltót építtettek (évente 400 vagon lucerna­lisztet készítenek), 120 ezer férőhe­lyes korszerű baromfitenyésztő tele­pük és a száz vagonos hűtőház is nagy beruházásokkal járt. Nem fogtak mellé! — bizonyítja ezt az is, hogy a szövetkezetei beruházási hitelek — egyetlen korona erejéig sem terhelik. Pedig más célokra is tetemes össze­geket költött. Így például számottevő összeggel járult hozzá a községi mű­velődési ház építéséhez, ez állatte­nyésztési telepek mindegyikén szociá­lis épületet létesített és ötmillió koro­nás beruházással — városnak is dí­szére váló — palotát építettek, mely­ben a szövetkezeti irodán kívül kor­szerű étterem, ifjúsági klub, olvasö- és emlékszoba is található. Mivel a munkaképes lakosság több­sége a szövetkezetben dolgozik, így a község arculatának szépülése és a la­­losság életkörülményeinek alakulása is a szövetkezet gazdagságának a kö­vetkezménye. Ma a már 'említett mű­velődési ház, szövetkezeti „palota“, a huszonkét tantermes korszerű iskola, melyben tornaterem és étkezde is ta­lálható, valamint a község központjá­ban levő kávéház és étterem mellett körülbelül kétszáz új családi ház és a lakáskultúra magas színvonala jelzi a szocialista falu szüntelenül szépülő arculatát. Természetesen rendkívül kedvező hatással vannak a község fej­lődésérő azok az építmények is — amelyek a választási akcióprogram megvalósítása nyomán, a lakosság ak­tív közreműködésével készültek. Em­lítést érdemel a 18 kilométer hosszú vízvezeték-hálózat, a sportpályán ké­szült öltöző, a halottasház, a tűzoltó­szertár, a sok kilométer hosszú beton­járda, a mocsár helyére varázsolt ha­lastó, melyek építéséhez a lakosság három millió korona értékű társadal­mi munkával járult hozzá. Selice fejlődésének van azonban egészen más jellegű mutatója is. Gon­dolok itt a lakosság szellemi életérő és esztétikai fejlődésére kedvezően ható szervezett népnevelő és kultu­rális-művészeti tömegmozgalml mun­kára. A felmérések arra utalnak, hogy az őgységes földművesszövetkezet itt nemcsak tessék-lássék módon törő­dik tagsága politikai és szakmai látó­körének bővítésével. A szövetkezeti munkaiskola betölti küldetését. Az if­júság politikai nevelését a SZISZ helyi szervezete szorgalmazza. A Nőszövet­ség és a CSEMADOK helyi szervezete pedig a kulturális-művészeti tömeg­­mozgalom, főleg a zenekultúra és az öntevékeny előadóművészét ápolásé­ban és fejlesztésében jeleskedik. A komolyabb gondot — mind a szö­vetkezet, mind pedig a község vezető­ségének — a cigányszármazású lakos­ság népes csoportjának egy része, a vándorlással és tiltott „gyűjtögetés­sel“ gyarapodó munkakerülők díszes társasága okozza. Ezek keserítik meg eléggé gyakran nemcsak a vezető dol­gozók, hanem a község minden dolgos polgárának harmónikus életét, Tamaékoviő Károly szövetkeze­ti elnök, K r u p a Milán hnb titkár és mindazok, akikkel szót váltottam, bizakodva beszéltek a község gazda­sági és társadalmi életének távlati fej­lődéséről. Tudják, hogy összefogva s a pártvezető szerepének következe­tes érvényesülésével a legbonyolul­tabb problémák is megoldhatók. Sell­­cén az sem vált ki különösebb izgal­mat, hogy a szárnyát bontogató žalai kooperációs csoportosulás a selicei és a Trnovec nad Váhom-i szövetkezet egyesülését sürgeti. Feltételezik — mégpedig joggal —, hogy a kooperá­ciós viszonyok fejlesztése, a mezőgaz­dasági termelés még nagyobb méretű összpontosítása, céltudatos szakosítá­sa a termelés és a lakosság életszín­­színvonalának még szembetűnőbb emelkedéséhez vezet. PATHÖ KAROLY Vasárnapi Esős vasárnap délelőttön fordulunk a szövetkezet udvarára. Az Irodaház előtt egy nő és egy férfi. Az utóbbi — Üveges Gyula, a szövetkezet agronó­­musa. Gondterhelten nézi a felhőket, láthatóan bosszankodik. Rövidesen megtudtuk az okát: — ötven hektáron termelünk takar­mányborsót, azt vágja két kombájn. Reggel is kimentek, sajnos, az eső közbeszólt, vissza kellett jönniük. — Jól sikerült az idei aratás? — Augusztus harmadikén végez­tünk, elsőként a járásban. Jó ered­ménnyel. Búzából 38,5 mázsás hektár­hozamot értünk el, árpából 36,3 má­zsát. Mindezt csak két saját kombájn­nal, egyet meg a gépállomás adott, egyet pedig a Bárkái Efsz. Nagy segít­séget jelent az új szárítóberendezés, ami éppen az aratás előtt készült el. — Gabonán kívül? — Mint említettem, van még 50 hektár takarmányborsó és 40 hektár kukorica. Ez utóbbival azonban min­dig megjárjuk. A határ mellett va­gyunk, s a magyarországi oldalon vadrezervátum van. Aratás után csak a kukorica marad a földeken, ennek aztán nekiesnek a vadak. — S a vadászok? — Azok inkább nevelik a vadat. Ta­valy például a termésnek legalább 25 százalékát tették tönkre a vaddisznók. — Kártérítés? Biztosító? — Abban nincs szó a vadkárról. Vízkár, szél, jégverés, tehát a termé­szeti csapásokért fizet a biztosító. Pedig mindent megtettünk, hogy ment­sük a kukoricát, valóságos inspekciót tartottunk. Éjszakánként még traktor is járta körbe a földet... — A völgyben van két halastó is. — Igen. Azok államiak. A nagyob­beszélgetés bikban (182 hektáros) beszüntetik a halnevelést, s 40 hektáron tőzeget fog­nak kitermelni. A többi a miénk, már meg is kezdtük a szántását. Ez növeli a földalapot is. — Zöldség? — Húsz hektáron termesztünk zöld­séget. Sárgarépát, karalábét, tehát a kevésbé igényes fajtákat. Hat éve próbálkoztunk zöldpaprikával és pa­radicsommal is. Uvegházat építet­tünk, szépen nőtt a termés, aztán ... Jött égy szélroham, s halomra döntöt­te az egészet. Még egy éven. próbál­tuk, aztán fölhagytunk vele. A sárga­répa, karalábé viszont jól térem. — A vadakon kívül tehát a szél a másik rákfene? — Igen, a széllel sok a gondunk. Mindig rettegünk, amikor Jön a vihar. A gyümölcs is jól teremne, de az is félős emiatt. — Szőlője is van a szövetkezetnek. — A hatvanas évektől kezdtük tele­píteni, azóta 41 hektáron van Rizling, Zöld veltelíni, Tramin. Az ú] boros­pincénk 1977-ben készül majd el. + Változik a szín, a gépjavító műhely­ben vagyunk. Szerencsénk van, a leg­jobb kombájnosolc egyikét éppen ott találjuk: Jenyo János és kisegítője, Körtvély József éppen apróbb javítást végeznek egy SZK—4-es kombájnon. Munkatervük változott reggel óta, ők Indultak a borsót vágni, az eső miatt most bent hasznosítják munkaidejü­ket. — Hét évö veszek részt kombájnos­­ként az aratásban — mondta Jenyo János —, egyébként traktoros vagyok és szerélő. — Hány hektárt vágtak le a mostani aratásban? —■ Százkilenc hektárt. Körülbelül 14—17 nap alatt — nem tudom pon­tosan megmondani, mert voltak fél napok, közbeeső javítások is. — ElégedStt a bérezéssel? — A fizetésen eleinte vitatkoztunk egy kicsit. Tizenhat órás napi mun­káért bizony kevés a 120 korona. Vé­gül aztán megegyeztünk. A frissítővel kicsit rosszabb volt a helyzet, vagy melegen hozták ki a mezőre, vagy nem is hoztak. Sokszor magunknak kellett biztosítani. Ebédelni bejártunk a szövekezeti konyhára, azzal már nem volt probléma. Egymást váltva Jártunk be, hogy addig se álljon a munka. — Mióta dolgoznak együtt?. — Második éve. Az idei aratásban a legjobb" ered­ményeket érték el: Körtvélyi Géza kombájnos, Hanesz László kisegítővel, valamint a Jenyo János — Körtvély József kettős. További jó munkát kí­vánunk nekik. Burkns János elnökkel beszélünk a szövetkezet dolgozóiról: — Vannak olyan tagjaink, akikrd büszkék lehetünk. Itt van például Gürtvei Józsi bácsi: Amikor átvette a hízómarhák nevelését, a napi súly­gyarapodási átlag 50 dkg körül volt. Aztán egyszerre 85, majd 90 és 105 dkg lett. Józsi bácsi kapta az első ál­lami kitüntetést is. A régi tagok mind a magukénak érzik a szövetkezeti tu­lajdont. Mind a maga földjén nőtt fék­ért a munkájához, szereti... — Nincsenek munkaerő-gondjaik? — Nálunk olyan nincsen. Sőt, in­kább gondot okoz, milyen munkát ad­junk a dolgozóknak.- Tavaly például csak a szőlőben 30—40 diákot alkal­maztunk brigádmunkára, az idén nem volt szükségünk rájuk. — Hány női dolgozójuk van? — összesen 86 női dolgozónk van, á tagságnak körülbelül a fele. — A nők csak manuális munkát végeznek? Más szóval a munka nehe­zét? — Nézzék, férfiakat nem állítha­tunk oda kapálni. Vagy hat, hét éve próbáltunk kiképezni nőket traktoros­nak. Egy kivételével nem nagyon ment nekik. egy szövetkezet hétköznapjairól A Hrhovi (görgői) Efsz-nek jó híre van. Á rožňavai (rozsnyói) járás egyik legnagyobb, jellegzetesen „hegyaljai“ szövetkezete. Talaja homokos és agyagos. Legjövedelmezőbb termékei: gabunaneműek, kukorica, zöldség­félék, szőlő. Másik fő termelési ágazatuk az állattenyésztés. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom