Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-08-28 / 34. szám

1978. augusztus 28. SZÖVETSÉGI SZEMLE A kenyér ünnepéről Enyhén bólogató nyárfák árnyékában Ölünk. A pár méternyire levő pódiumról jó hallatszik Hacsek és Sajó mókás vitája. Ásztaltársalm ldóbarázdálta arca félderül a nevettető csattanók nyomán. Ahogy elnézem ezeket a nyugdíjasokat, azt találgatom, vajon mire gondolhatnak. Fiatalságukra? A 40—50 évvel ezelőtti aratásra? jól adják, ml? — szakítja félbe elmélkedésemet Hor­váth Mihály bácsi. — Az, az jól komédiáznak — helyeselnek a többiek. — Bezzeg a ml Időnkben — folytatta az öreg — ném volt ám Ilyen nagy cécó, ünneplés. Az aratás végeztével a gazda, akinél dolgoztunk vagy meghívott ebédre, va­csorára, vagy nem. Ha meghívott jóvolt, oszt’, ha nem úgy Is. — Vagy például vegyük' magát az aratást. Tg fiú, azt mondom én neked, hogy akkoriban a mostani területek tlzedrészén majd’ egy hónapig tartott a munka. A Jó ka­szás egy-másfél holdnál többet nem vágott le naponta. Most meg nekiéngedlk ezekét a hatalmas kombájnokat és pár nap alatt „felfalják“ a többezer hektárnyi gabo­nát . . ; — Tíz éve vagyok kombájnos —■ mosolyog Széllé Miklós. — Most, hogy kint a határban végeztünk, vissza­megyek a műhelybe. így van Igor? —' veregeti hátba partnerét, az Ifjú Egreczkyt, aki az idén 'először Irányította a dohogó „kalásznyelőt“. Mindketten gépjavítók, most bizonyíthatták, hogyan r,pofozták“ helyre a masinákat. Különben ez a két fiatalember nyérte a vydranyl (ho­­dosl) székhellyel működő Dunajská Stréda-1 (dunaszer­­dabelyi) egyesült Dukla Efsz szocialista munkaversényét. Már mint a kombájnosokét. 6k ketten 5030 mázsa gabo­nát takarítottak be az Idén. Szép teljesítmény az bizo­nyos, de megdolgoztak érté. Szélig Miklós például — aki három gyermek apja — elmondta, hogy az aratás alatt bizony alig látta csemetéit. Hiába, hajtott a munka ... Tovább bolyongtam az összegyűlt szövetkezeti tagok, vendégek színes, ünneplős forgatagában. Az emberek között, akik azért találkoztak itt a vydranyl sportpályán, hogy az aratás eredményeit ünnenpeljék, hogy a jól vég­zett munka után elbeszélgessenek, elszórakozzanak. Németh Katalin és Z á t o r 1 Mária árgus szemmel figyelték a komárnot MATESZ vendégművészeinek hu­moros jelenetét, amikor szóba elegyedtem velük. Mindketten Idén végezték a mezőgazdasági szakközép­­iskolát és jelenleg „gyakornokokként“ dolgoznak a kö-* zösben. — Hogyan járultatok hozzá az idei aratáshoz? — A szemveszteséget ellenőriztük — felelt Kati, a be­szédesebb. — No és respektáltak benneteket a kombájnosok? —’ tudakoltam tovább. Ismét forradalmi változások szem­tanúi, s részesei vagyunk. Most­­már nemcsak az iparban, a mező­­gazdaságban is. Köztudott, a fejlődést megállítani képtelenség, csupán fé­kezhető, ideig-őráig. Aki viszont ke­rékkötővé válik, a néptömeg tanítja meg kesztyűbe dudálni... Az utóbbi negyed-évszázad is élég sok példát statuált arra vonatkozóan, hogy a mezőgazdasági dolgozók meg­győződhessenek róla: együttesen, kö­zös erőkifejtéssel sokkal könnyebben leküzdhetők a nehézségek, teljesíthe­tők a tervfeladatok, megoldhatók a vaskosnak tűnő, bonyolult problémák. Hozzátehetit: de csak úgy, ha az em­berek idejében túlteszik magukat a már megcsontosodott szokásokon, ma­radi nézeteken, előítéleteken; ha a kor követelményeihez mérten, újsze­rűén gondolkoznak, okosan, jövőbené­­zően cselekszenek. Emlékeznek az öregek: „Bezzeg a mi időnkben nem becsülték meg úgy a föld mnnkásait, mint manapság...“ (Foto: Andrejkovics P.) — Hát hogynel Különben is öröm volt dolgozni, hiszen egyikük sem lépte túl a megengedett 1,5 százalékot, így hát nem Is volt szükség figyelmeztetésre. Elmondták, hogy csak két hónapja dolgoznak, de már most úgy érzik, talán végérvényesen itt „ragadnak“ a közösben. Az Idősebbek bíznak bennük, megbecsülik munkájukat. Zátorl Mária, aki állattenyésztési szakaszon végzett, szeretné mielőbb közvetlenül is részt venni a termelésben. Türelem. Ha a vezetők látják, hogy Igyekvő, szakmai tudása is megfelel, nem kell sokáig várnia. A közönség tovább szórakozott, gyönyörködött a Csal­lóközi Dal- és TáncSgyüttes „tüzes“ műsorában, felszaba­dultan nevetett a budapesti művészek mókáin és kedv­telve hallgatta a helyi CSEMÁtlOK citeraégyüttesének fülbemászó dallamait. Nekem meg az elnöki beszámoló Jutott az eszembe. Hogy is mondta Piver Dezső: .... „A szemesek termesz­tése az egyesült szövetkezét szántóterületének mintegy 60 százalékát veszi igénybe. Voltak olyan parcelláink, ahol búzából 67—08 mázsát is elértünk hektáronként. Árpából pedig 59—80 mázsa között Ingadoztak a hektár­hozamok. Szép eredmény ez, amit dolgozóink odaadó munkájának köszönhetünk... A jövőben mindent meg­teszünk annak érdSkében, hogy Idei eredményeinkét is túlszárnyaljuk. Ennek érdekében Javítjuk a dolgozók munkakörülményeit, hathatósabb munkaszervezéssel, szakágazati irányítással bizonyára elérjük majd kitűzött céljainkat.“ Lám már a jövőre gondolnak. S a fölszabadultan ne­vető dolgozók arcáról leolvashattam, hogy úgy mint az idén, az elkövetkezendő időszakban is bátran lehet rá­juk építeni. BARAK LÄSZLÖ Lényegében ebből az utóbbi mondat alapgondolatából indultak ki a váhov­­ceiek (vágaiak) is, akik az év elején csatlakoztak ingó és ingatlan közös vagyonukkal, személyi alapjukkal együtt a galántai Május 9. szövetke­zethez, hogy az immár hét falu hatá­rát egyesítő, 4418 hektáros közös gaz­daságon belül az eddigieknél is job­ban boldogulhassanak. Tény: szaporí­tották is a mezőgazdasági nagyüzem kormányosainak gondját-baját, a meg­nia... így azután ném csoda, ha ■ gépek javítási költsége meghaladja az előirányzott összeget. S tisztelet a ki­vételnek, a traktorosok, gépkezelők alaposabb, szakszerűbb és lelkiismere­tesebb karbantartó munkát végezhet­tek volna, kUlünősin ai első negyed­évben. Igaz ugyan, hogy ezen a téren tőr1 tént intézkedés, ami a helyzet javulá­sát eredményezte! a második negyed­évben, azonban az anyagi kár, a ki­adástöbblet helyre nem hozható, a közös kasszából hiányzik majd a zár­számadáskor. Tanulság: a helytelen irányban ha­ladó, elfajult dolgoknak idejében gá­tat vethettek volna, ha jóval rugal­masabb, következetesebb az ellenőr­zés, ha tökéletesebb a munkaszerve­zés. A hányaveti munka gyakoribb géphibásodáshoz, költségtöbblethez vezetett. Ezt bizony elkerülhették vol­na, még akkor Is, ha a géppark je­lentős része már elöregedett, az átla­gosnál nagyobb javítási költséget Igé­nyel. Es, ha iegalébb ideiglenes gép­szín alá tessékelik a gépeket. A féléves gazdálkodási mérleg ál­lattenyésztéssel foglalkozó része ugyancsak számos fogyatékosságra utal... De mindenekelőtt szólni kell arról, hogy a tej és marhahús terme­lése, s az ez irányú eladási kötelezett­ségek teljesítése jé mederben haladj Versenyt a rohanó idővel — Más, jobb megoldás nem adódik? Esetleg valami melléküzemág? — Sosem törekedtünk melléküzem­­ágak létrehozására. Szerintem egy szövetkezet fordítson fó gondot az igazi profiljára, a mi esetünkben a növénytermesztésre és állattenyész­tésre. Adódott egy jó megoldás, ami sok női munkaerőt foglalkoztathat, s nem is esik messzire céljainktól. Borfeldolgozóra gondoltunk, sok után­járással már el is készült a terve. Ti­zenhét milliós befektetéssel. Mintegy negyven asszonyt tudna foglalkoztat­ni, s ami a fő, állandó munkalehető­séget biztosítani, tehát téli Időszakban Is.. Janovic miniszter élvtárs lttjárta­­kor javasolta, hogy ne csak borfeldol­gozó legyen, hanem gyárthatnának üditö italokat is, mint például a Vi­­neát. Ez nagyon jó megoldásnak lát­szik. — A szőlőnél maradva: négy szocia­lista brigád dolgozik. Asszonybrigádok. Célunk: minél több dolgozót bekap­csolni a szocialista brigádmozgalomba. Mióta ez a négy működik, azóta a vincellérnek nem fáj a feje'. Gyakran maguk az asszonyok figyelmeztetik: Jancsi bácsi, ideje lenne már ezt meg ezt elvégezni... — Az állattenyésztésről légyen szí­ves szólni valamit. — Tejtermeléssel és szarvasmarha­hizlalással foglalkozunk. Tavalyi fe­­jésl átlagunk jó volt, a tervezett 3130 liter helyett 3250 litert teljesítettünk. Idén mutatkozik egy kis lemaradás, de be fogjuk hozni. Már most a napi 1800 literes tervet átlag 100—120 li­terrel túlteljesítjük. Ezerkilencszázhetvenháromban kér­tük a tehenek keresztezését a hol­land fekete-tarka fajtával, 'ehelyett az ayslr fajtával keresztezték, ez a mi helyi viszonyainknak nem felel meg, mivel nincsenek hegyi legelőink, s an­nak a fajtának az kell. Így aztán el­maradtunk a tervezett átlagtól. Az Az efsz-elnök, az agronémus, vala­mint Jenyo kom­bájnná és Körtvély józsef kisegítő. idén, március l-től engedélyezték a holland fekete-tarkával való kereszte­zést. Ebben látjuk a tejhozam emelé­sének legjobb lehetőségét, ezzel a faj­tával el lehet érni 3200—3300 literes évi átlagot, sőt, akár 4000-et is. Az ayslrokat leadjuk a Dlhá Ves-1 (hosz­­szúszói) szövetkezetnek. Ezen a téren is korszerűsítünk: 320 férőhelyes új tehénistálló építését ter­vezzük, s 1977-től kezdődik egy új fejőház építése, 12 milliós befektetés­sel. Oj takarmányszárítópk is lesz, jövőre már használni tudjuk. — Százhúsz hízómarhánk van, vala­mint 164 üszőnk a legelőn. — Kik a legjobb dolgozók az állat­­tenyésztésben? — Elsőként említeném leső János fózootechníkust, aztán Körtvély Lajos zootechnikust. űk is régi emberek, s nagy odaadással végzik munkájukat. Meg kell említeni Danko József szo­cialista brigádját, amely három éve alakult, s tavaly bronzérmet kapott. Ez a brigád is kiválóan végzi a dol­gát, s ha valami nem sikerül, annak csak objektív okai lehetnek. — Az emberek elégedettek ...? / — Általában igen. A munkakörnye­zet kedvező, a gépesítés is könnyíti a munkát. 1974 júliusában új bérezési rendszert vezettünk be, s ötnapos munkahetet. Ezt eleinte ellenszenvvel fogadták a dolgozók, hogy a hét nap­ból most majd kettő kiesik, ami a fizetésnél is megmutatkozik ... Ezt is megoldottuk az új normákkal, a dol­gozóknak jobb, ha csak öt napot'kell dolgozniuk, s napi nyolc és fél órát. A vasárnapokat természetesen jobban fizetjük, 50 százalékkal többet, mint más napokon. — Az egy dolgozóra eső átlagkere­set? — Az átlagkereset 1732 korona. — S még egy kérdést: ml a vélemé­nye az Időjárás befolyásáról? — Nálunk ez talán rosszabb, mint másutt. A vadkár, s a néha jelentkező erős szélvihar, sok gondot okoz. Délutánba hajlik az idő, mire ma­gunk mögött hagyjuk Görgőt. A felhők Is oszlanak, s nemsokára megcsillan­nak a halastó vízén az elsó napsuga­rak. Kövesdi Károly oldásra váró problémák számát, do­hát, nincs ez másként... Ezt a meg­jegyzést azonban ne vegyék holmi el­marasztalásnak, szemrehányásnak! Való igaz, alaposan neki kell gyűr­­kőzniük a dologtevésnek, hogy felzár­kózhassanak a szövetkezet többi gaz­dasági egysége mögé, elérve azok jóval magasabb termelési-szervezési szintjét. Ezért nagyon sokat kell még tenni, az a szerencse, mostmár — együttes erővel. 2 Atböngésztem-tanulmányoztam a Má­jus 9. szövetkezet ez Idei félévi gaz­dálkodási mérlegét. Sok minden kitű­nik belőle: az eredmények éppúgy, mint a fogyatékosságok. A szorgalom­ból, derekas helytállásból, hozzáértés­ből, s kezdeményezőkészségből táplál­kozó sikerek, s nemkülönben az em­beri gyarlóságból, a tervfegyélem­­szegésből, a hatékonyabb, tökélete­sebb irányítás és ellenőrzés szorgal­mazásának mellőzéséből eredő hibák, amelyek anyagi kárhoz, vagy jövede­lemcsökkenéshez vezettek. Szóval, olyan ez a mérlegvonás, mint az érzékeny földrengésjelző mű­szer — nemcsak rögzíti a pillanatnyi helyzetet, hanem a veszélyzónák is körülhatároltak, jól kitapinthatők. Nos, merő szócséplésre vállalkoz­nék, ha most azt a kérdést vitatnám, miért is szántottak ki ebben a szövet­kezetben 114 hektárnyi cukorrépát, 80 hektár többéves takarmányt, vagy miért kell majd szűkösebb szőlőter­méssel beérniük, mint mondjuk a múlt évben? A rendkívül szélsőséges idő­járás, a sorozatos természeti csapás (jégeső, növényt tépő szélvihar, tava­szi fagy, majd a hosszantartó aszály) megtette a magáét; érzékeny kárt oko­zott a növénytermesztésben, ami köz­vetlenül, vagy közvetve kihat az állat­­tenyésztésre, annak jövedelmezőségé­re is. A milliókat érő gépparkot azonban jobban óvhatnák az időjárás viszon­tagságaitól. Annak biz’ nem szabadna a csupasz ég alatt telelnie, nyarai­éitól függetlenül, hogy e szakasz sem mentes az alapvető problémáktól. Szinte az állattenyésztés majdnem minden területére jellemző, az egyes gazdasági részlegeket kivéve, a lét­számterv be nem tartása, a tervezett­nél nagyobb állatelhullás, a szakszerű és lelkiismeretesebb állatgondozás hiányossága, az állategészségügyi rendszabályok következetesebb betar­tására is jobban ügyelhetnének. Az állatutánpótlást eléggé sújtja a nagy­arányú vetélés. Ez különösképpen ki­rívó a borjazások esetében. A borjú­­elhullásban például a matuikovoi részleg vezet, 10,4 százalékkal. Dd nem kivétel ez alól a váhovcei részleg sem. Szarvasmarha-elhullásban úgy­szintén Váhovce, Matuškovo, Kajal és Javorinka jeleskedik az első félévben. A sertéselhullás főleg az előhizlalásra fogott állategyedek kategóriájában a legszámottevőbb. Ehhez fertőző állat­­betegségek (bronchopneumónia, dy­zentéria), valamint mát takarmányke­verék etetésére való átmenet is hozzá­járult. Ilyen körülmények között azután az üszők tehénsorba állítási terve sem teljesülhet. Hiány mutatkozik ízen a téren a javorinka—Hody-i és a váhov­cei részlegen. Csupán néhány dolgot említettünk az állattenyésztést illetően, ám abból is kiviláglik, van tennivaló bőven, melyeknek elvégzése nem ismer csü­­rést-csavarást, halogatást. Becsületes munkával, jobb hozzá­állással, a versenyszellem istápolásá­­val, az üzemen belüli további terme­lésszakositással, a szakágazati irá­nyítás gyakorlati alkalmazásával, a tudományos ismeretek még bátrabb alkalmazásával jelentősen hozzájárul­hatnak a munkatermelékenység foko­zásához, a tervfegyelem betartásához^ a gazdasági egységek közötti terme­lési szintkülönbségek kiegyenlítésé­hez, a szövetkezet gazdasági-politikai szilárdításához, a dolgozók szocialista tudatformálásához. N. KOVÁCS ISTVÄN Az ö/ kenyér ünnepén híres-neves együttesek is dobogóra léptek, szórakoz­tatva, ilymódon is Jutalmazva a gaboaacsata résztvevőit, hőseit. [Foto: kovács)]

Next

/
Oldalképek
Tartalom