Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-08-21 / 33. szám

Az állatok szállításával és kiállítási részvételével kapcsolatos állatorvosi előírásokról A gyakorlati tapasztalatok ar­ra késztetnek bennünket, hogy ismételten és behatóan foglal­kozzunk az állatok kiállításo­kon és árverési vásárokon való részvételére, a keltetési tojások, a gazdasági apró állatok és a postagalambok szállítására vo­natkozó új állatorvosi, vagy ha ágy tetszik állategészségügyi előírásokkal. az Állatok szAllItäsAval KAPCSOLATOS TUDNIVALÓKRÓL Az összes dísz- és gazdasági állatok fertőző betegségek elle­ni védelmét szolgálják azok az állatorvosi előírások, amelyek meghatározzák, hogy a kiállítá­sokra, tenyészállat elvezetések­re, aukciós vásárokra, verse­nyekre, vetélkedőkre és vizs­gákra szállított állatoknak ér­vényes állatorvosi bizonyítvány­nyal kell rendelkezniük, amely­ben fel van tüntetve az állatok származási helyének fértőzött­­ségi helyzete, az állatok egész­ségi állapota és az egészségvé­delem szempontjából fontos egyéb adatok. Az igazolványon mindig külön fel kell tüntetni az érvényesség időtartamát. A tulajdonos lakóhelyéről más községbő, esetleg más já­rásbeli szocialista szektorba át­helyezett haszon- és tenyészba­­romfiakat el kell látni olyan állatorvosi bizonyítvánnyal, a­­mely bizonyítja, hogy a barom­fiak egészségesek és a barom­fiakra átvihető veszélyes beteg­ségektől mentes helyről, illetve helyekről származnak. Az igazolványban továbbá azt is feltüntetik, hogy a baromfi ellenálló az álpestisnek és a fertőzési helyzettől függően a további, ökonómiailag jelentős fertőzésekkel szemben. A nemileg érett kaparóbarom­fiak és a pulykák esetében azt is feltüntetik, hogy a szállított állatok nem szenvednek tífusz­ban (fehér hasmenésben) és gümőkórban, illetve azt, hogy a vízibaromfi paratífusz-fertő­­zéstől mentes. A baromfitífusz­­fertőzöttség megállapítására vo­natkozó vizsgálatok eredményei legföljebb 2—7 naposak, a ba­­romfigümőkór-vizsgálatok ered­ményei pedig legtöbb 14 napo­sak lehetnek a szállítás meg­kezdésekor. A baromfiak átbelyezhetősé­­gének további feltétele az arról szóló igazolás, mi szerint a szállítást megelőző három nap­ban elvégzett klinikai vizsgála­tok során nem észlelték az ál­latokon semmilyen fertőző be­tegség tüneteit. Növendékbaromfit csak a cél­nak tökéletesen megfelelő, ki­mutathatóan rendesen fertőtle­nített és olyan közlekedési esz­közökkel szabad szállítani, ame­lyek megfelelőén fel vannak szereivé ahoz, hogy védelmet ■yájtsanak az állatoknak a lég­árammal, a megfázással vagy a túlzott felhevüléssel szemben. az Állatok kiállításon VALŰ RÉSZVÉTELÉRŐL A kisállattenyésztői tevékeny­ség kicsúcsosodása a kiállítá­sokon, versenyeken és jegyéb tenyésztői rendezvényeken való részvétel. Ilyenkor általában a legkiválóbb tenyészállatokat összpontosítják. Az állatok össz­pontosítása, kezelésé és a szo­katlan környezet, esetenként az egészségi állapotra is károsan ható stresszel válthat ki az ál­latoknál, sőt még az addig rej­megfelelöen megkövetelik a ba­romfiak védőoltásban részesíté­sét. Továbbá feladatul adják a kiállítási ketrecek hatásos fer­tőtlenítését, kiállítás előtti és utáni tüzetes tisztogatását, vala­mint a kiállítási terület állandó tisztántartását és fertőtleníté­sét. A kiállítási területen tilos a kiállításra be nőni nevezett ál­latokat tartani, vagy árusítani! A felügyelettel megbízott ál­latorvos számára lehetővé kell tenni, hogy már átvételkor tü­zetesen megvizsgálja a kiállítás­ra érkező állatokat. A beteg­­gyanús és az olyan állatukat, tett lefolyású betegségek is vá­ratlanul felüthetik a fejüket. Így bekövetkezhet annak veszé­lyé, hogy az egészséges álla­tok is megfertőződnek és a be­mutatóról hazatérve behurcol­ják környezetükbe a kórt. Ezt a veszélyt előzi meg az állatorvosi felügyelet, amely az egyetemes állategészségügyi gondoskodás keretén belül min­dent elkövet annak érdekében, hogy az összes nem kívánatos hatásnak elejét lehessen venni. Legkésőbb négy héttel az ál­latok kiállításra vagy más ren­dezvényre való összpontosítása előtt a rendező szervezet min­den esetben köteles kikérni az illetékes nemzeti bizottság és a járási (városi) állategészségügyi intézménynek a kiállítás meg­tartására vonatkozó engedélyét. A kiadott állatorvosi feltéte­lekben meghatározzák, hogy minden kiállításon szereplő ál­latot kötelezően el kell látni az egészségi állapotról és a szár­mazási hely kifogástalanságáról szóló állatorvosi bizonyítvány­nyal. Az egyes állatféléknek és a fertőzöttségi állapotoknak amelyek nem rendelkeznek az előírt és szigorúan megkövetelt állatorvosi bizonylatokkal (bi­zonyítvány, védőoltásról szóló igazolás), nem engedik bevinni a kiállítás területére és azonnal visszaküldik a fegyelmezetlen tenyésztőnek. Persze, nem csak a kiállításra küldött baromfinak, hanem az aukciós tenyészállat-vásárokra érkezőknek is rendelkezniük kell olyan állatorvosi bizonyít­vánnyal, amely igazolja, hogy az állat egészséges és maga is a kaparó- és vízibaromfiakra áthurcolbató betegségektől men­tes vidékről, környezetből szár­mazik. KELTETÉSI TOjASOK SZÁLLÍTÁSA A keltető üzemekbe szállított köttetési tojásoknak feltétlenül az illetékes bizottság által elis­mert tenyészetekből kell szár­mazniuk. A tenyészet egészségi állapotáról szóló állatorvosi bi­zonyítványt a keltető üzem kéri ki a keltetési tojások átvétele előtt. A tojásoknak minden eset­Fürödnek • kacséit. (Andriskin ). felvétele) ben tisztáknak kell lenniük, sőt a vízibaromfitól nyert tojásokat az állatorvosi szolgálat utasítá­sainak megfelelően még fertőt­leníteni is kel). POSTAGALAMBOK SZÄLLÍTASA Postagalambokat edzésre vagy kiállításra speciálisan galamb­­szállításhoz átalaktíott teher­gépkocsin vagy szállító kosa­rakban lehet szállítani. Tekintettel arra, hogy éppen a postagalamboknál gyakori a torokgyík előfordulása, a kü­lönféle védőanyagokkal beoltott galamboknak szállítás közben nem szabadna érintkezniük a védőoltásban nem részesített állatokkal. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az említett kö­vetelmény be nem tartása nagy­ban elősegíti a torokgyík terje­dését, amely betegség az utóbbi években sok kellemetlenséget és felesleges gondot okozott a tenyésztőknek. szAllítú lAdAk, VESZTEGZÄR A kaparó- és vízibaromfit át­helyezéskor olyan speciális szállító ládákban helyezzük el, amelynek méretei megfelelnek a szállított baromfiféléknek és az állatok számának. Egy ládá­ban csak annyi állatot szabad elhelyezni, amennyi ülve ké­nyelmesen elfér egymás mellett a láda fenekén. A vesztegzárral kapcsolatban meg kelt jegyezni, hogy a ta­pasztalt és szakmailag fejlett tenyésztők számára magától ér­tetődő dolog, hogy minden át­helyezés után — főleg a vásár­lást vagy a kiállításról történő visszaérkezést követően — vesztegzár alá, tehát a többi állattól elkülönítve kell elhe­lyezni az állatokat. Sok-sok esetleges kellemetlen meglepe­­téstős és bosszúságtól óvja meg ezzel magát a körültekintő te­nyésztő. Nem ritkaság ugyanis, hogy a különféle rendezvények­ről visszatérő vagy vásárolt ál­latok azonnal fel nem fedezhe­tő fertőző betegségeket hoznak magukkal, s ha azonnal érint­kezésbe kerülnének a többi ál­lattal, bizony akadna tennivaló­ja a tenyésztőnek, hogy meg­mentse állományát a pusztulás­tól. Végezetül még annyit: állat­egészségügyi szempontból igen fontos, hogy a különféle szállí­tási kellékeket, az etetőket és az itató edényeket is minden felhasználás után rendesen megtisztítsuk és fertőtlenítsük. A fertőtlenítéshez 3 százalékos meleg kloramin- vagy lúgolda­tot használhatunk. Ugyanúgy gondolni kell a közlekedési esz­közök tüzetes tisztogatására és fertőtlenítésére is. (A „Záhradkár chováte!“ nyomán) Szüret előtt a szőlőben és gyümölcsösben ^Augusztus a szőlő fejlödé­­sében már a szüret előtti Időszak. A hajtások, a lombozat teljesen kifejlődött, a tűrtök és a bogyók elérték a fajtára jel­lemző nagyságot. A hónap má­sodik felétől már a színeződés és a cukorképzés időszaka kö­vetkezik. Sokan úgy véleked­nek, hogy ebben az Időben nincs szükség a növényvéde­lemre, hiszen a szőlő már ellen­áll az esetleges fertőzéseknek. Sajnos, ez nem mindig így ala­kul. Példa rá az elmúlt eszten­dő, amikor a tartós szárazság után augusztus végén és szep­tember első napjaiban kiadós csapadék hullott és a már érés­ben levő szőlőbogyók a hirte­len csapadékfelvétel következ­tében megrepedeztek. Főleg a vékonyhéjú fajták (pl. a Mül­ler, az Ezerjó, a Leányka stb.) ezután a szürkepénész olyan erősen fertőzött, hogy sok he­lyen szinte napok alatt letarolta a már érésben levő termést. A tanulság ebből az, hogy még augusztusban is résen kell len­ni a kertészeknek! Mindenekelőtt ismerni kell a gombabetegség fellépését. A szürkepenész gombája a meg­sérült, vagy esőtől felrepedt bo­gyókon kezdheti meg kártéte­lét. Elsősorban a mélyebb fek­vésű helyeken, de tartősabb ko­ra őszi esők után mindenütt fel­léphet. Különösen a vékonyhéjú és tömött fürtű fajtákon terjed gyorsan, néha annyira, hogy az egész termés szinte napok alatt rothadni kezd. A megtámadott bogyókon szürkésbarna, pené­szes bevonat jelenik meg és erősebb rothadás folytán az jogász fürt szőrösnek tűnik. A rothadt bogyók később össze­száradnak. Párás, ködös idő esetén az is megtörténhet, hogy a fertőzött fürtök léhullanak a földre és a bogyók szétfolynak. A szürkepenész kártételét megelőzheti a fakórothadás, a­­nieiy a szőlő minden zöld ré­szét megtámadhatja, de kárt in­kább csak a fürtökben okoz. Leginkább jégverés után lép fel és a megsérült részeken ke­resztül fertőz, amikor a már ki­fejlett, vagy érésben levő bo­gyókban komoly pusztítást vé­gez. A bogyók fertőzése a ko­­csányből kiindulva kezdődik és rajtuk különböző színű kör­körös övék alakulnak ki. Ké­sőbb aztán a megtámadott bo­gyók héja a fehér. fajtánál fa­kóra, kávébarnára, a kék fajtá­kon pedig vörösbarnára színe­­ződik, és a bogyók száraz idő­bén megfeketedve összezsugo­rodnak. HOGYAN VÉDEKEZZÜNK A KARTÉTEL ELLEN? Szürkepenész ellen már vi­rágzás kezdetétől kell védekez­ni. Közvetlenül a virágzás előtt vagy utána, majd fürtzáródás­kor Fundazol, vagy Topsin ké­szítmény 0,10 %-os oldatával permetezzünk. Ahol Ez a keze­lés bármely oknál fogva élma­radt, ott még megbízható védel­met nyújt a bogyók színeződése és puhulása idején alkalmazott fürtmosás (0,12 %-os Fundazol vagy Topsin). Hasonlóan jó anyag az Euparen is, amelyet 0,2 %-os töménységben kell al­kalmazni. Ez tehát gyakorlati­lag azt jelenti, hogy az egyes fajtákat — érési sorrendben — még augusztus második felében, sőt a későn érőket (pl. az Olasz­­rizling) még szeptember elején is nagyon fontos permetezni a fenti anyagok valamelyikével. A fakórothadás megelőzésére jégverés után azonnal perme­tezzünk Dithane M 45-ös (0,3 %), vagy Perözin 75 (0,4 %) készítménnyel a fenti anyagok valamelyikének hozzáadásával. Fontos betegség-megelőző éljá­rás még az is, hogy augusztus­ban a fürtöket szabaddá, lég­­járhatóvá tesszük úgy, hogy közvetiénül a fürtök körül levő lévélzetet eltávolítjuk. Ezt a munkát óvatosan végezzük, ne­hogy túl sok levelet távolítsunk él és túlságosan csökkentsük az asszimilációs felületet. HARC A LISZTHARMAT ELLEN A gomba a levelekén, a haj­tásokon és a fürtökön telepszik meg. Ha a fertőzött részeket nagyítóval vizsgáljuk, azt lát­juk, hogy a gombafonatok sűrű, szürkésfehér bévonatot alkot­nak. A gomba nem hatol a nö­vény szöveteinek belsejébe, 'ezért könnyen letörölhető és a fertőzött rész erős penész-sza­got áraszt. A fertőzéshez és a betegség terjedéséhez melegre van szükség, ezért a fertőzés gyakran augusztusban tetőz. Felismerhető tünetei: a fertő­zött levelek kanalasan meggör­bülnek, bepödrődnek. A fertő­zött bogyók héja felreped és a bogyóból a magvak a felszínre kerülnek. A betegség foltokban terjed és rendszerint évről-évre ugyanazon a helyen pusztít. Az egyes szőlőfajták fogékonysága között jelentős különbség van. Az erős vegetációjú, sok haj­tást nevelő tőkéken (Leányka, Burgundi-fajták stb.) gyakrab­ban károsít a lisztharmat. Legbiztosabb a megelőző vé­dekezés, ezért ha peronoszpóra ellen permetezünk, minden al­kalommal keverjünk a permet­­lébe kéntartalmú, vagy más liSztharmat ellen védő anyago­kat (Sulikol, Thiovit, Polsulkol, Fundazol stb.). Erős fertőzés esetén kénporral porozunk, vagy a Karathane 0,15 %-os ol­datával permetezünk. Megelőző védekezés a fürtök szellőssé, szabaddá tétele. Nem szabad megfeledkezni az ű) telepítésű fiatal szőlőkről sem. Itt a gom­­babétegségek elleni védekezést egész augusztusban, de még szeptember első felében is foly­tatjuk, mert a fiatal hajtásokat a peronoszpóra és a lisztharmat ebbén a'z időben is károsíthatja. A GYÜMÖLCSÖSBEN az őszi-téli alma- és körtefajtá­kat kell védeni a kártevőktől. Az idei rendkívül száraz és me­leg időjárás nagyon kedvezett a kártevők elszaporodásának. Ezért ajánlatos augusztusban is egy-két pérmetezéssel védekez­ni a gombabetegségék és kárte­vők ellen. Az almamoly már régóta až almafák legnagyobb kártevője. Ha tavasszal csak felületesen védekeztünk ellene, második nemzedéke késő őszig károsít Hernyója a gyümölcsben járato­kat képez és ezzel, valamint ürülékével a gyümölcsöt érték­telenné teszi. Egy hernyó több gyümölcsöt is károsíthat és ha nem védekezünk hathatósan, a férgek a termés nagy részét tönkre tehetik. A fertőzött gyü­mölcs nem tárolható és fo­gyasztásra sem alkalmas. Véde­kezésre a kontakt hatású ké­szítmények (pl. a 0,2—0,3 %-os Metation) vagy a felszívódó ha­tású Ultracid (0,1 %) oldatával történjen. Az őszi levélmoly második nemzedéke is augusztusban je­lenik meg és a lombozatot ká­rosítja. Legnagyobb pusztítást az almafákon végez. Kedvező időjárás esetén a harmadik nemzedéke Is károsít. A pókhá­lós almamoly a körtét és almát' egyaránt károsítja. A levelet a csúcstól rágják, a megtámadott levelek megvörösödnek, meg­bámulnák és elszáradnak. Ezál­tal csökken az asszimilációs felület, és száraz időjárás ese­tén, mint az idén is, totális pusztítást végez gyümölcsfáin­kon. A védekezés itt is hasonló,­­mint az almamolynál. A gomba­­betégségük közül legnagyobb' kárt tesz a varasodás és a mo­­nília. A varasodás a lomboza­tot és a gyümölcsöt is megtá­madja. Erős fertőzés esetén a levélzet nagy részé elszárad, le­hull, ezáltal az asszimiláció csökken és a gyümölcs idő előtt lehullik. Védekezés: rend­szeres permetezés a Dithane M 45 0,2—0,3 %-os, vagy a Pé­­rozin 0,4 %-os, esetleg a rézré nem érzékeny fajtáknál a Kup­­rikol 0,5 %-os oldatával. A le­hullott leveleket szedjük össze és égessük el! A moníliás rothadás főleg az alma- és körtefák betegségé. A gomba azonban a cseresz­nyét, meggyet, szilvát stb. Is megtámadja. Mindenekelőtt a gyümölcsöt károsítja. A gyü­mölcsön a tenyészidőben vagy a raktározás folyamán rotha­dást vált ki. A gyümölcs a fer­tőzés helyén megbámul, felüle­tén rövid Időn belül apró pe­nészpárnák keletkeznek. A pe­nészpárnák színe kezdetben fe­hér, később sárga, majd barna lesz. A fertőzött gyümölcs egy része a fán marad, mumifikálő­­dik és a további időszakban a fertőzés forrásait képezi. A gomba a raktárakban fekete­rothadást vált ki; itt a rothadt alma felülete fényesen fekete színű, húsa barna, vagy barnás­­fekete. A gomba a darazsak szí­vása és egyéb rovarok által okozott sérüléseken keresztül fertőzi meg a gyümölcsöt. Ez a betegség nagy károkat okoz az elhanyagolt, hiányosan kezelt gyümölcsösökben és a rosszul fertőtlenített raktárakban. A vé­dekezés inkább csak a megelőz z5 intézkedésekre szorítkozik. Fontos a beteg gyümölcs lesze­dése és szüret után a fán maj radt gyümölcsmúmiák eltávolf* tása, elégetései Varga József A körtefák gazdag termést ígérnek, nem árt, ha fokozott figyelmet szentelünk a kártevőkkel és betegségekkel szembeni védelmükre. Foto: —bor

Next

/
Oldalképek
Tartalom