Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)
1976-08-21 / 33. szám
-f 10 SZABAD FÖLDMŰVES 1976. augusztus 2Í. A szerénység mintaképe Fábry Zoltán szellemi hagyatékát a CSEMADOK örökölté. As íré halála után emlékszobákat rendeztek be a sziliéi házban. A rendbehozott Fábry Zoltán emlékházat a máit évben adták át rendeltetésének. Azóta a meredek dombok alatt meghúzódó falucska az irodalmat szeretők „Mekkája“ lett. A közelmúltban szintén „elzarándokoltam'1 Stószra, és megtekintettem ■ könyvek birodalmát. Az alábbi kis történet az egyik találkozásunkról jutott az eszembe. Fábry Zoltán ritkán mozdult ki stószi „odújából“. Csak a könyvei között érezte magát igazán otthon. Az Irodalmat és az írót kedvelők kérésére néha azért elszánta magát és résztvett egy-egy szerzői esten. Közel húsz esztendővel ezelőtt a CSEMADOK szenei szervezete meghívásának tett eleget és a találkozó előtt egy nappal előbb vonattal feldöcögött a fővárosba s megszállt az ismerősénél, kipihenni a fáradalmat. A törékeny testű szellemi nagyságot mindig megviselte az utazás. Mint a CSEMADOK dolgozóját, rám bízták a nagyra becsült íróval való törődést, amelyet különben csak a stószi gazdasszonya tudott kedvére elvégezni. Másnap délelőtt meglátogattam Zoli bácsit s elmondtam, mi az elképzelésem a találkozóval kapcsolatban. — Ahogy gondoljátok, — válaszolta tömören. Tekintetemmel végigsiklojtam a dlszelnökünkön, s lehet elfintorítottam az orrom. — Mi nem tetszik — vagy régen nem láttál, azért mustrálsz ilyen alaposan — nézett rám kérdőn. — Nem azért... — Mi a csoda tetszik rajtam? — Ne haragudj, de mondanék valamit. — Ki vele! Nem vagyok már sértő- Hékény suhanc, de mintha a ruhámat mustrálnád. — Szóval nehogy megnehezülj, de nem vagy a legelegánsabb. — Nemcsak a ruha teszi az embert — dörmögte. De azért a mennyezetig érő tükör elé állt és vizsgálgatta a ruháját. — Ezt aligha a gazdasszonyom készítette ki — valóban nem festek valami dicsőül. Attól félek, a szenciek megszánnak és vesznek egy új öltönyt. Most légy okos Domonkos. Különben te vagy a felelős, találj ki valamit. — Egyforma magasak lennénk — méregettem szememmel • a vendéget. De a váll és a „tekintély“ az különböző. Igaz, megvan a vőlegény ruhám, amelyet talán kétszer sem öltöttem magamra. Ez a kétsoros zakóm a pocakommal is hadilábon áll. Elhozom, megpróbálhatnád. — Nekem ebben a korban már semmi kedvem nősülni. Ámbár, ha jónak látod, hozd el azt a ruhát, amelyben járomba hajtottad a fejed. Rohantam haza és átvasaltam a „rabiga“ öltönyt, majd siettem vissza, szerencsét, illetve ruhát próbálni. — Még nem sokszor nősültél, mert egész újnak néz ki — mondta mosolyogva az író. A nadrággal kezdtük. A hossza éppen jó volt, de a derékbőség nem tetszett Zoli bácsinak. — Nem gondolod, hogy másodmagammal is beleférnék? A kabátról ne is beszéljünk. A vájlak a könyökénél lógtak s az egész egy bő csuhához hasonlított. — Kéne ebbe még valaki —• mondta kacagva Zoli bácsi. — Vagy jó kereskedő, aki hátul összefogja, s rábeszél, hogy elől jól áll. — Keveset adnak neked enni — ]égyemtem meg. — Tudod, hegyekben élek, ott csak a zab terem meg. — S most mi tévők legyünk — jegyeztem meg. — Vagy elfogadnak, amilyen ruhában vagyok, s ha nem, legfeljebb útilaput tesznek a talpam alá. — Valamit mégis tenni kéne. — Ti vagytok a mindentudók, CSEMADOK funkcionáriusok. — Kérdeznék valamit, ha nem veszed rossznéven. — Most eléggé jókedvű vagyok — csak nem autogramot akarsz? — Egész másra gondoltam. — Ki veié! — Hogyis mondjam, nincs valami pénzmagod? — Pénz...? Kicsit töprengett, aztán a belső zsebébe nyúlt. Ördögadta jő! emlékszem, azért hoztam magammal kétezer koronát, hogy valami tisztességes gúnyát vegyek. Valóban a pénztárcában lapult a húszdarab százas.' — Ennyi pénz talán még soha sem volt nálam — mondta nevetve. — Hát akkor? Ne kérdezd, hanem menjünk. Ktlencszáz harmincért vettünk egy szürke öltönyt. A 48-as szám egészen jól állt, és Zoli bácsi elegánsan léphetett a szenei közönség elé. Az est résztvevői aligha sejtették, milyen gondot okozott, míg megoldódott a gordiuszi csomó. A felejthetetlen antifasiszta írónk aligha gondolt az új öltönyére, mindent a mondanivalójára összpontosított és halk szavakkal beszélt életéről, munkásságáról, őszintén kiállva a béke igazáért. TÖTH DEZSŐ Aki „örök tavaszt11 varázsolt hazánk földjére Napjainkban szivárványos színekben pompázik Szlovákia botanikus kertje, Tesárske Mliňany-ban. Alapítója dr. Ambrózi—Migazzi István a kertet „Arborétum sempervirens et semperflorens“-nek nevezte. Vagyis, olyan kertnek, amely mindig zöld és mindig virágzik. Az arborétum létesítése óta nem egészen egy évszázad telt el — a jövő évben ünnepli fennállásának 95. évfordulóját —, s a világ tudósainak, turistáinak érdeklődése reá irányult, mint különlegességre. S nem véletlenül, hiszen az arborétum füvészkertjében bambuszligetek, kínai tűlevelű fák, speciális tuják — s télen át Is zöldellő tölgyek találhatók, hogy csupán néhány fakülönlegességet említsünk. Helyes az a megállapítás dr. Stefan RAKOVSKÝ és társai által Irt „Zlaté Moravce és környéke“ című könyvében, hogy „sehol éhhez hasonló kedvező éghajlati körülményeket nem sikerült fellelni másnak, mint dr. Ambrózi Istvánnak, az amatőr dendrológnak: összegyűjteni és sikeresen nevelni a csupasz ég alatt tíz és tíz örökzöld fafajtát, válfajt, formát, amelyek csakis a nedvesebb és forróbb éghajlatú földrészeken díszlenek, egész éven át “ Rapaics Rajmund botanikus, aki ugyanezen időben Košicén tevékenykedett, Ambrózi művét ekképp jellemezte: „örök tavaszt“ varázsolt hazánk földjére. Nem az én feladatom, hogy e rövid cikk keretében szakmailag elemezzem az arborétum botanikai csodáit, ezt már elvégezték az erre hivatott szakemberek, csupán az alapító személyiségét hangsúlyoznám; a kortársai — még neves szakemberek is — kétkedőén csóválták a fejüket, s nem hittek tervei valóra váltásában. S nemes társai egyenesen kinevették az általuk „bolond malonyai bárő“-nak nevezett Ambrózit. Mondván; ilyen hiábavalóságokra költi a pénzét, ahelyett, hogy Monte Carlóban eldáridózná. A Migazzt-család Svájcból származott, de' Szlovákiába már Tirolból vándorolt be. Migazzi Kristóf gróf (1814—1893) váci püspök, majd bécsi érsek volt, aki Zlaté Moravcében megvásárolta a kihalt Paluška grófok kastélyát az államtól, (amely mindmáig városi múzeumi, földbirtokot is szerzett, amivel megalapozta Szlovákiában a Migazzi-csatád életlehetőségeit. A család címere jelenleg Is az említett épületen látható. A Migazzi-család utolsó férfitagja Migazzi Vilmos gróf volt, Bars megye főispánja; Ambrőzi István az 6 lányát vette feleségül. S hogy ne vesszen a családi név a feledés homályába, hatósági engedéllyel felvette feleségé családi nevét is. lgv lett belőle dr. Ambrózi—Migazzi István. M. L. Hajdanában csak az úri kastélyok környékét ékesítették díszcserjék. Napjainkban — hasonlóan, mint Seöiankán (Szécsénkén) sok középület környéken vannak díszbokrok. A CSEHADOK ÉLETÉBŐL A CSEMADOK salkai helyi szervezetének tagjai a közelmúltban dr. Turcsi Lajossal, a falu szülöttjével találkoztak. Az elismert kritikus, egyetemi tanár, ezúttal a község történetével kapcsolatosan tartott előadást. Főleg a törökvilág idejéből merítette témáját, majd napjainkra térve a község fejlődését méltatta. • Ugyancsak az említett szervizet, hagyományaihoz hfven az idén is megrendezte az „Ipoly-parti randevút“. A festői környezetben lejátszódó dal- és táncünnepély kellemes szórakozást nyújtott a környékről összesereglett nézőknek. A CSEMADOK helyi szervezetének menyecske kórusán, citerazenekarán és tánccsoportján kfvül itt voltak a Kamenica nad Hronom-i (garamkövesdi), nánai és obidt (abedi) éneklőcsoportok is. Ezen kívül Biüa község férfi kórusa is részt vett az ünnepségén Kecskés Ferenc vezetésével. Valamennyi szereplő tudása legjavát nyújtotta a lelkes közönségnek, amely szűnni nem akaró tapssal jutalmazta az egyes számokat. Az egyéni énekesek közül Farkas józsef emelkedett ki, aki a „Bözsike drága“ című dalia! kitörő sikert aratott. A jelenlevőknek gazdag élményben volt részük. A kellemesen eltöltött napért minden dicséretet megérdemel a CSEMADOK vezetősége. Majerszky Márton -Dr. BUGA LÄSZLÖ: Dr. Buga László érdemes orvos, egészségügyi néptanító,a közelmúltban ismét egy hasznos és kellemes szórakozási tehetőséget nyújtó könyvvel ajándékozta meg olvasóközönségét s gazdagította orvosiról munkásságának tárházát. A szerző ugyan ezt nem állítja könyvéről, s mi több a bevezetőjében, a könyve népszerűségét megalapozni hivatott vallomásában így vélekedik: „A kedves olvasó talán nem is gondolja, hogy most egy marék tükörcserepet tart a kezében, és iparkodik azokat egymás mellé lllesztgetni. Ne tegye! Úgysem sikerül. Nincs ezekben rendszer, szabály, megszokott forma. Nincs itt időrend, folyarpatosság, kapcsolat vagy efféle. Még a mondanivalók összetartozása is homályos. No de miért is lenne köztük? Hiszen csak egy marék ócska tükörcserép. Csak a címe komoly. Olyan, mint egy mindig derűs, öreg háziorvos arca, amikor rádöbben arra, hogy: nincs segítség!“ Mivel ismerem a szerzőt, így feltételezem, nincs szándékában megfosztani az olvasót attól a jogától, hogy könyvéről véleményt alkosson. Persze, kifejteném a könyvéről alkotott vélemnyem még akkor is, ha a hajbakapás veszélye fenyegetne. A képletes kifejezési módnál maradva, én például azt állítom Buga doktor könyvéről, az Orvosnaplómról, hogy olyan, mint egy jó falusi bolt, amelyben minden szép és hasznos dolog kapható. S ami azt illeti, a szerző, mint „kirakatrendező“ is jó munkát végzett. Talán éppen azzal, hogy szellemi termékeit rendezetlennek tűnő rendszerbe foglalta. Tehát helyeslem, hogy fittyet hányt a szokványos sablonoknak, azoknak, amelyek gyakran még a legjobb „táplálékot“ is unalomkiváltő formákban tálalják. Az „Orvosnaplóm“ nem szorítkozik §gy orvos hétköznapjainak, munkáséletének, élményeinek és tapasztalatainak hiteles összegezésére. Sokkal több annáll Irodalmi alkotás, amely a faluorvos, a néptanító és orvos-író sok-sok élményét, tapasztalatát és jó tanácsait élvezetes olvasmányként tárja az olvasó elé. A könyvnek külön erénye, hogy mentes a szószátyárkodástól, a céltalan és felesleges fecsegéstől, vagyis az események felduzzasztásától. Továbbá az, hogy a mesterien szőtt rövid írások mindégyikének van csattanója, megszívlelendő tanulságokat hirdető mondanivalója. A műfaji szempontbői aránylag sokrétű könyv stílusa pedig töretlen, egységes és kiforrott Buga-stílus. Hangvétele mentes az erőltetett mesterkéltségtől, míg meseszövését a „Buga doktoros“ szellemesség és könnyedség jellemzi. A szerzőnek persze dicséretére válik az is, hogy @z a legújabb könyve — az előzőekhez hasonlóan — félreérthetetlenül érzékelteti azt az elmélyült felelősségtudatot, amit a faluorvos, az egészségügyi néptanító több évtizedes munkásságában is tapasztalhattunk. Írásaiból szinte sugárzik az emberszeretet és a szülőföldi emlékekhez való kötöttség, őszinte ragaszkodás. A szerző szülőfaluja, a Duna mentén szerénykedő Ebéd (Obid) és az ottani emlékei rangos helyet kaptak a gyűjtemény-kötetben. Gyerekkori cslnytevésekkel, felnőttkori élményekkel Ismerkedhet meg az olvasó „A szipka“, a „Koponyabál“, a „Pöse néni búbánata“ című s még jónéhány további Írásából. Persze, Buga doktor szeretettel ápolja a muzslai élményeit Is. írásaiban például találkozhatunk Mencl nénivel, az egykori bábaasszonnyal, Balázs bácsival, a volt kisbíróval, de megtudjuk azt is, hogy a szerző, mint körzeti orvos hogyan kapott „fizetség-muzsikát“ Józsikától, a nevető zenésztől. Búcsi élményei közül a „kísérletjárásról“, Szőgyénből pedig a „drága lázmérő esetéről“ emlékezik meg. Kétségtelen, hogy az „Orvosnaplőm“ minden tekintésben rendkívül értékes és érdekes irodalmi alkotás — mesteri „betakarítás egészségtarlón“. PATHO KAROLY CSONTOS VILMOS: ' ( . . : ' * QíTsiKiyeezebés* Csodás volt ma az ébredés: Fénnyel Uxent a föld — értem, Azt üzente; dinnyeszSdés Örömében lehet részem. — S elindulok, pár fiatal lény, fié mögöttem jönnek, Utol is érnek — mihamar, S vidám „jóreggelt“ köszönnek. Gurulnak aztán kerekre Hízva a lomha „görögök“, Az érkező szekerekre Amfg rakom, szinte nyögök, Mért kosaramban nyolc kilós, S négy darab Is péposodik, — faj, egy leesik és piros Vére a földön szétfolyik. Ahol megyünk, a hereföld Szélén éj kazal, magéról Álmodva áll, — rákönyökölt Pihenni az elevátor. Innét csupán néhány lépés A dinnyeföld, — s már nap ragyog. Kezemben csillan a kés — és Egy jó falatba harapok ... Üj csoport érkezik, — gyerekek A szünidő pont erre jó, És nekik is szeletelek, S egész nap tart a kóstoló ... — Csodás volt ma az ébredés: Fénnyel üzent a föld értem, Mdgüzente; dinnyeszedés Ürömében lehet részem ...
