Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-08-14 / 32. szám

6 SZABAD FÖLDMŰVES 1976. augusztus 14. Tíz nap zúgtak a gépek Késő délután érkeztünk Bohatára ÍBagotára). A Nap halványodó ko­rongja már csaknem lébukott a látó­határ szélén, a helyi földművesszövet­kezet udvarán mégis javában folyt a munka. A szerelő brigád tagjai egy meghibásodott gép javításán munkál­kodtak, pór lépéssel odébb bádogvöd­rökkel felszerelt kisebb csoport jóked­vűen mérte zsákokba a gépszínben szárított aranyló gabonát. Érthető a vidámságuk, Ismét gazdagon fizetett a búzájuk, árpájuk, és máris tető alá tették az egész termést. — Már biztonságban van a kenyér­­nekvaló, most jöhet az eső, hogy más­ból Is ilyen bőven legyen — jegyzi meg egy szőke tincsű fiatalember, jobbjával elkeni homlokán a veríték­­cseppeket, újra megmarkolja a vödröt s már telik is a zsák. felhívását és annak szellemében dol­goztunk. Rendszeresen ellenőriztük a gépek munkáját, s ha nagyobb szem­veszteséget észleltünk, azonnal álljt parancsoltunk és intézkedtünk a hiba eltávolításáról. A betakarítási szem­veszteség — az üzemeltetett géptípu­soktól függően — esetenként 0,5—1 százalék között váltakozott. Volt egy Kolosz típusú kombájnunk, amely az első napon bizony sok magot hagyott hátra a tarlón. Leállítottuk. Gépjaví­búza 52 mázsás átlaghozammal hálál­ta mgg a sokrétű gondoskodást. A Száva és a Zlatná Dolina fajták nyúj­tották a legkiadósabb termést. Árpá­ból 43,5 mázsa termett hektáronkénti átlagban. Ezek az átlagok a tavalyinál egy kicsit gyengébbek, d'é a hosszan tartó szárazság után remélni sem mertük, hogy ennyi gabonánk lesz. — Eladási kötelezettségeiknek ele­get tettek? — Természetesen! összesen 32,5 va­gonnal több gabonánk termett a ter­vezettnél, így néhány száz mázsával megtoldottuk az állami alapok feltöl­téséhez való hozzájárulást. Az elő­irányzott 151 vagon helyett 156 va­­gonnylt adtunk el erre a célra. — Az aratás fogalma nem csak a szemtermés begyűjtését foglalja ma­gába, hanem a szalma letakarítását és a tarlóhántást is. Labszky Imre elnökhelyettestől az aratás lefolyása, a gabonatermesztés ez évi eredményei felől érdeklődöm. — Az idén összesen hatszáz hektá­ron termeltünk gabonát — vette a szót a kérdezett. — A termés betaka­rítását igyekeztünk a lehető legjob­ban megszervezni. Ügy felkészültünk, hogy az esetlges kedvezőtlen időjárás sem okozott volna számunkra külö­nösebb problémát. Összesen nyolc gép vágta-csépelte a gabonát. A próba­aratások idejét leszámítva, alig tíz napig zúgtak a kombájnok a határban. Mindez annak ellenére, hogy nem annyira a gyorsaságot, mint inkább az elvégzett munka minőségét tartot­tuk döntő mutatónak. Ennek alapján értékeljük az aratási szocialista mun­kaversenyt is. A kicsépélt mag elhor­­dása folyamatos volt, így felesleges kényszerpihenők nélkül, zökkenőmen­tesen dolgozhattak a gépek. — Szemveszteség? — Megszívleltük a CSKP KB aratási Mezőgazdasági üzemeinkben nagy gondot fordítottak a szemveszteseg csökkentésére. Bohatán 0,5—1 százalékos veszteséggel dolgoztak a kombájnok. tóink addig „bütykölték , amíg a meg­felelő legminimálisabbra nem csök­kent a szóródási veszteség. Ezt köv'e'­­tően kifogástalanul dolgozott és szép teljesítményt ért el a gép. — És most dicsekedjünk egy ki­csit?! — Van mivel — nyugtat meg siet­ve Labszky elvtárs. — A 450 hektár — Mi is így értelmezzük, őzért is nem mondtam, hogy már befejeztük a? aratást. A szem már biztonságban van, de a szalma még a múlt héten i§ gondot okozott. Csupán egy szalma­présünk van és munkaerő dolgában sem állunk a legjobban. No nem az átlagos életkorral van baj, mint más helyeken általában, viszont egy em­ber, az csak egy ember. Ilyenkor, az idénymunkák idején bizony jól jönne még tíz-húsz markos gyalogmunkás. Tény, hogy kissé megkéstünk a szal­mával, s ez kedvezőtlenül befolyásol­ja a tarlószántás menetét is. Pedig nyújtott műszakban dolgozunk minden munkaszakaszon. A szalma zömét szabadon ömlesztve fújattuk kazalba. Itt már az állattenyésztésben dolgo­zók is segítettek, önként jelentkeztek: Néhány napig segítenénk, ha igényt tartanak a munkánkral jól jött a nö­vénytermesztő csoportnak a segítség, meg is köszönték az emberek. így most már csak a barázdák szaporodá­sát ügyeljük, hogy mielőbb jelenthes­sük — befejeztük az idei aratást! A kombájnok es a szalma betakarító gepek után azonnal meg)elentek a tarlón a szántást végző traktorok. Néhol, mint például a meglátogatott szövetkezetben is, kissé lemaradtak a tarlószántással, mert a kelleténél lassabban haladt a szalma begyűjtése. Foto: —bor — Mintha vetőgépet is láttam volna idejövét a határban. — Száznegyven hektár másodnö­vényt vetünk. Csalamádénak való ku­koricát, Hyso hibrid szudánifüvet és némi keveréket. Ezzel is igyekszünk fokozni a termőterület ésszerű ki­használását és gazdagabbá, változa­tosabbá tesszük a takarmányalapot. Az állattenyésztési tervfeladatok telje­sítésében is szeretnénk becsülettel megállni a helyünket! Kádek Gábor Tapogatódzás helyett aktív kezdeményezést A salkai Nový Život (Üj Elet) ne-** vet viselő egyesített szövetke­zet (Nové Zámky-i járás) nem tarto­zik az élenjáró mezőgazdasági üze­mek közé. Ennek több oka is van. A gazdaság bizonyos objektív és szub­jektív nehézségekkel küzd. 2424 hek­tár földterületen gazdálkodik, ebből 1832 hektár a szántó, a többi rossz minőségű rét. Természetesen feltéte­leik nem a legkedvezőbbek. Területeik hegyes-dombosak, melyeken nehéz a nagytáblás termelés kialakítása és a nagyteljesítményű gépek alkalmazása. A belüzemi szakosítás is „gyerekcipő­ben“ halad. Ennek következtében a növénytermesztés eredményei nem a legkedvezőbbek, ami kihat az állat­­tenyésztés színvonalára és a tervfel­adatok teljesítésére. — A belső ok az, hogy a vezetők gyakran cserélődnek. Megriadnak a nehézségektől és az első adódó alka­lommal elmennenk a szövetkezetből — panaszolta Bános Jozef mérnök, a szövetkezet elnöke, aki az egyesülés óta ott van, a problémák ellenére sem hagyta el a szövetkezetét. Addig nem is nyugszik, amíg a gazdaság nem kerül a legjobbak közé. — A szakembernek nem válik di­csőségére, ha megfutamodik a problé­mák elől. Éppen azért került a szö­vetkezet élére, hogy azt fejlessze, előbbre vigye. Nagyon jó lenne egy vezetőgárda, olyan szakemberekből, akikre mindig lehet számítani — mondta az elnök A szövetkezet „újdonsült“ agronó­musa Korponay János. Nincs még fél éve sem, hogy ide került. Világosan látja, hogy igen sok a tennivaló. Bá­nóé elvtárs, Monoé Jozef főgépesítő és a többiek elmondták: megfelelő veze­tő emberekkel remény van arra, hogy a nehézségek ellenére az elkövetkező időszakban a gazdaság eredményei javulhatnak. Az előbbrelépés érdeké­ben igen fontosnak tartják a gépesí­tést. Gépeikét új telepre összpontosí­tották. A gépparkot fokozatosan fel­újítják, mert a meglevő korántsem elegendő a munkálatok elvégzéséhez. Az idén földterületük tizennyolc százalékán termesztenek évelő takar­mányokat: hatvanöt hektáron lucer­nát áfpa alávetésével; tizenöt hektá­ron magra. Ez nem sikerült, ezért zölden etették feť az állatokkal. A te­rületet felszántották, majd silókuko­ricával bevetették, hogy ezáltal is pó­tolják a hiányt — mondta Korponay elvtárs. Ezenkívül ötvenhét hektáron tavaszi (árpa, zab, bükköny) és őszi keveréket (rozs, bükköny és napra­forgó), és harminckilenc hektáron csalamádét termesztenek, hogy kora tavasztól késő őszig biztosíthassák a zöldtakarmányozást. A téli takarmánykészlet biztosítása ebben az évben még nehézségbe ütkö­zik. Igaz ugyan, hogy a lucerna ön­tözés nélkül sem fizetett a legrosz­­szabbul. Hetven mázsa, átlag-szénater­­mésre számítanak. Bajok vannak a takarmány begyűjtésénél és tárolásá­nál. A begyűjtést kaszáló és felszedő­gépekkel végezték. Hagyományos mód­szerrel tartósították. T—174-es rakó­­val kazlaztak és ventillátorral szárí­tották a szénát. Szenázst, szilázst nem készítenek, mert erre nincs gépi fel­szerelésük. Nagyon kellene egy E— 280-as, E—301, vagy egy K—420-as típusú önjáró kombájn, meg egy szá­rítóberendezés, hogy korszerűen le­hessen begyűjteni és tartósítani a ta­karmányokat. De talán majd a közel­jövőben ... — mondta Monoi elvtárs gépesítő. Természetes, ez korántsem elegendő az állatállomány részére, amely 1200 darab. Így ameddig csak lehet keve­rékeket etetnek. Ezenkívül 150 ha-on termesztenek silókukoricát. Ezt KS— 2,C-os silőkoinbájnnal — adapterrel felszerelve — takarítják be és meg­felelő tartósítással tárolják. Etetésre felhasználják a cukorrépa mellékter­mékeit is. Tekintettel arra, hogy hagymater­mesztéssel nagyüzemileg foglalkoz­nak — a cukorrépa vetésterülete csak A fejlődés új korszaka A Szovjetunió Kommunista Párt­ja és a szovjet társadalom megte­remtette a mezőgazdaság további belterjesítésének lehető legjobb feltételeit. Ebben a tekintetben mindenekelőtt a tudomány és tech­nika vívmányaira támaszkodnak, mely elősegítője az egész társada­lom szociális és közgazdasági elő­rehaladásának. A munkaszervezés módozatai kö­zül napjainkban a legnagyobb gon­dot a mezőgazdasági termelés összpontosítására és szakosítására fordítják, mégpedig a kolhozok közti, továbbá a kolhozok és az állami vállalatok közti tevékenység szorosabbra fűzése érdekében. A tapasztalatok azt mutatják, hogy­­ez a legjobb módja a beruházások hasznosításának. A kolhozok és szovhozok közös létesítményei le­hetővé teszi az átmenetet az alap­vető mezőgazdasági termelésből az iparosításra, nemcsak szórványo­san, hanem úgyszólván a mezőgaz­dasági üzemek mindegyikében. Ez év január elején a Szoviet­­unióban mintegy 6000 kooperációs együttműködést és szervezetet tar­tottak számon. Ez azt jelenti, hogy minden egyes kolhoz két-három közös vállalattal együttműködik. Ugyanakkor minden második szov­­hoz tart fenn együttműködést va­lamely gazdasággal. Az üzemközi vállalatoknak 96 százaléka legalább egyirányú tevé­kenységet folytat. Ez azt jelenti, hogy nemcsak az a cél, hogy a ko­rábbinál nagyobb gazdaságokat hozzanak létre, hanem főleg az, hogy a tudományosan megalapo­zott termelési technológia megho­nosításával a lehető legnagyobb mértékben szakosítsák a termelést. Ez természetesen nagymértékben befolyásolja a termelőerők fejlődé­sét, s alapvetően megváltoztatja a termelés szerkezetét is. A kooperá­ciós társulási forma tulajdonkép­pen Lenin szövetkezetesítést tervé­nek minőségileg új változata, s eb­ben az az új, hogy a kooperációs együttműködés nem a hajdani kis­üzemekkel valósul meg, mint a kezdet kezdetén, hanem a szocia­lista nagyüzemekkel, s ez nagyban elősegíti a munkatermelékenység fokozását. így például a tamba­veszki automatizált sertéstelepen egy mázsa hús termeléséhez mind-­­össze 0,7 óra szükséges, ami lénye­gesen kevesebb, mint az ország más gazdaságaiban. A kooperációra alapozott terme­lés magas hatékonysága azzal ma­gyarázható, hogy azon belül gyor­sabban jutnak érvényre a tudo­mány vívmányai. Köztudomású, hogy a tudomány befolyása a ter­melésre nemcsak annak eredetisé­gétől, hanem főleg a termelés szer­vezésének és szerkezetének szín­vonalától függ, így jutnak érvény­re a tudomány vívmányai. A ' falvak termelést fellendítő kooperációjának további lényegbe vágó feltétele, hogy amíg a múlt­ban a gazdaságok azért társultak, hogy közös erőfeszítéssel oldják meg a termelés fellendítését, (épít­kezések, villamosítás, talajjavítás, gépesítés stb.) addig manapság a kooperációnak sokszorta konkré­tabb küldetése van. Elősegíti a ter­melés hatékony fokozását, a ter­melékenység javítását, s részt vál­lal a kitermelt termékek feldolgo­zásában is. A Szovjetunióban a múlt év vé­gén 56 agráripari komplexumot és 512 közös vállalatot tartottak szá­mon. Ezekben összesen 622 ezer személy dolgozott, s a termelő alap értéke' túlhaladta a 4,6 mil­liárd (egy rubel 10 korona) a mezőgazdasági és ipari termelésük értéke pedig elérte a 4 milliárd rubelt. Napjainkban az agráripari komplexumokban termelik a szőlő — országos mennyiségének — egy­­harmadát, s a termés több mint 50 százalékát fel is dolgozzák. A Szovjetunióban fmgyon fontos szerepet tulajdonítanak a mezőgaz­dasági termelés összpontosításának és szakosításának, a gazdaságok közti kooperáció kibontakoztatásá­nak, valamint az agráripari komp­­plexumok integrációjának. Ez a fo­lyamat — amint a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXV. kong1 resszusán Leonyid Brezsnyev ielv­­társ hangsúlyozta — nagy lehető­séget nyújt a termelés gyorsütemű fejlesztésére, a munkatermelékeny­ség fokozására, s a költségek csök­kentésére. .—A. I. Előtérben a kiváló minőség! A galántai járás területén 1055 hek­táron termesztenek évelő takarmányo­kat, amit az állattenyésztés szempont­jából két csoportra tagolnak. Több mint hétezer hektár termését közvet­lenül az állattenyésztésben értékesí­tik, több mint háromezer hektár zöld­anyagát pedig szárítókban takarmány­­lisztté alakítják át. Iványi Vince a jmi főagronómusa szerint az évelő takarmányok nagyrésze lucerna. A ké­négyvenöt hektár. Répaszeletet vásá­rolni szeretnének. Mi lesz abban az esetben, ha nem lesz kínálat?) Hiszen az idei aszály gondot okoz az egyéb­ként kiváló takarmánytermelőknek is. A hiányosságokból okulva, a tapasz­talatokat leszűrve a szövetkezet ve­zetősége körültekintően foglalkozott a takarmánynövények termesztésével. Ettől az évtől kezdődően minőségi változással számolnak. Jó jövedelem­­forrásnak bizonyul a rét. Jelenleg 150 hektárnyi területen rekultiváció fo­lyik, ezért az idén csak negyven hek­tárt tudnak kaszálni. Ellenben a ta­lajjavítási munkálatok befejezése után áttérnek a szántóföldi takarmánynövé­nyek termesztésére. A gépek jobb ki­használása szempontjából 50—60 hek­táros parcellán vörösherét termesz­tenek. Hatvan hektárt bevetettek lu­cernával (tiszta kultúrában), húsz hektáron pedig fűkeverékeket ter­mesztenek szakszerű ápolással. Erról a területről a füvét egyszer kaszálják, majd jól kihasználják legelőként. Végezetül csak annyit: a vezetők maguk is látják, hogy előbbre kell lépniük. A takarmánykészlet megala­pozása igen fontos feladat. Remélem, hogy nagy gondot fordítottak a szal­ma betakarítására és a kukoricakórőt sem hagyják tönkremenni. Nagy szük­ségük lesz rá. „Üj Élet“, új kezdeményezés. Tárják fel rejtett tartalékaikat, ezáltal javít­sanak eredményeiken és járuljanak hozzá társadalmunk önellátásához! N. T, szített lucernaliszt zöme eladásra ke­rül és nagy részét takarmánykeverék formájában ugyancsak a járás állat­­tenyésztésében is hasznosítják. A járás területén tizenkilenc ter­ményszárító-berendezés működik. Ezek évi termelési kapacitása 2700 vagon mennyiségű liszt. A lucernaliszt egy­­részét a már üzemelő berendezések­kel szemcsézik. Régebben a lucernát kaszálás után juttatták a szárítógépbe. Akkoriban problémáik voltak á termék homoge­­riizálásával, mivel a zöld növény szár­­részében több volt a víz, mint a leve­lekben. Ezt főképpen az első kaszá­lás alkalmával figyelték meg. Ha egyenértékűvé akarták tenni a lucer­nalisztet, úgy rendkívül sok nyersola­jat kellett elfogyasztaniuk a szárítás­hoz. Az elmúlt években és az idén már alkalmazták az NDK gyártmányú nö­­vényszár-zúzókat, amelyek a növény­szár rostjait fellazítják, s levélzetét nem sértik. A géppel történő gyors szárításhoz az így előkészített zöldta­karmány a forgődobban csaknem egyenletesen szárad. Minél apróbb a szecska, annnál gyorsabb a száradás. Az üzemanyag megtakarítása céljából legalkalmasabbnak a 10—15 mm-es szecska mutatkozott. Két éve úgy zajlik tö a betakarítás, hogy a magajáró kaszálógépből a zöld lucerna a szárzúzón keresztül rendekre kerül. Ott néhány órán át fonnyad, majd a második menetben felszedik és a terményszárítógépbe juttatják azt. Bár a második menet­ben végzett felszedés többlet üzem­anyag felhasználásával jár, viszont a fonnyadt anyag szárítása során a nyersolaj fogyasztás csökken. Ez a módszer szokásos a szenázskészítés­­nél is. A laboratóriumi vizsgálatok ered­ménye azt mutatja, hogy az említett módon készített szenázs minősége a régi módszerrel szemben lényegesen jobb. A szárzúzó-gép átalakítással fel­használható a lucerna s egyéb mag­vak szárításában is. Kucsera Szilárd.

Next

/
Oldalképek
Tartalom