Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-02-14 / 6. szám

1976. február 14. SZÖVETSÉGI SZEMLE új törvényei [ JURAJ VYSOKAJ A SZÖVETKEZETI TAGSÄG A mezőgazdasági szövetkezeti törvény abból indul ki, hogy a szövetkezeti tagság bonyolult társadalmi viszony, melynek munka- és birtokjogi, önrendelkezési és közösségi jellege van. Az új törvény a korábbinál részletesebben foglalkozik a tag­sági viszony kérdéseivel, tekintetbe veszi az egyéni és a szö­vetkezeti érdekek összhangját, növeli mindkét fél — a tag és a szövetkezet — jogbiztonságát. Figyelembe veszi továbbá a szövetkezeti szervek szerepét a jelenlegi fejlődési szakasznak megfelelően, mindazt, ami a gyakorlatban célszerűnek és szükségesnek bizonyult. Az efsz tagja lehet minden polgár a kötelező iskolalátogatás befejezése után. A tagsági viszony létrehozásához ki kell nyilvánítani a jelentkező akaratát és az efsz álláspontját. A Jelentkező ezt a belépési nyilatkozat eláírásával fejezi ki, a szövetkezet pedig döntést hoz a kérdésben. A jelentkező sze­mély a tagságot nem kötheti feltételekhez. A tag felvételéről a vezetőség javaslata alapján a tagsági gyűlés dönt. A tagsági viszonyra, a tagok jogaira és kötelességeire vonatkozó rendel­kezéseket az efsz mintaalapszabályai tartalmazzák. A SZÖVETKEZET SZERVEZÉSE, IRÁNYÍTÁSA ÉS IGAZGATÁSA A CSKP az utóbbi években előtérbe helyezte az irányítás Jelentőségét. A szervezés és az irányítás színvonala döntő mértékben hat a feladatok teljesítésére. A törvény megálla­pítja, hogy az efsz célszerű belső szervezeti felépítése és a szövetkezeten belüli irányítás hatékony rendszere alapvető feltétel a tervezett feladatok sikeres teljesítéséhez. Az irányí­tás belső szervezeti felépítése az efsz termelési irányzatától, nagyságától, a szakosítás és a koncentráció fokától, valamint a földterület elrendezésétől függ. Ä vállalaton belüli önálló elszámolást alkalmazó szervezési egységek az ágazati vagy a területi irányítás elvét, e két elv ésszerű kombinációját választhatják. Az efsz-ek mintaalapszabályai részletesen ki­térnek az efsz belső szervezeti és irányítási felépítésére, s a szövetkezeten belüli haladó ágazati irányítás érvényesítésére helyezik a hangsúlyt. Az efsz-ben a szövetkezeti demokrácia elvei érvénysülnek. A szövetkezeten belüli irányításban továbbra is érvényesül a tevékenység alapvető kérdéseire vonatkozó kollektív döntés és a kollektív szervek határozatainak teljesítéséért felelős személyi irányítás egysége. A szövetkezett demokrácia rend­szeresen alkalmazkodik az efsz egyes fejlődési szakaszaihoz, az efsz nagyságához, a területi rendezés és a szervezés fel­tételeihez. Ennek megfelelően állandóan növekszik a szakirá­nyítás jelentősége, szilárdul a termelési részlegek szakveze­tőinek helyzete. Ugyancsak növekszik a termelési tanácskozá­sok jelentősége, ahol érvényesülhet a tagok kezdeményezése és aktivitása, elmélyülhet a tagság irányításban való részvé­tele. Az efsz-ek fejlődésében bekövetkezet változásokat az új törvény is figyelembe veszi. A mezőgazdasági szövetkezeti tör­vényben az efsz alábbi választott szervei szerepelnek: a kül­döttek testületé, a vezetőség, az elnök, az ellenőrző bizottság, a szociális bizottság, a munkavédelmi bizottság és az egyezte­tő bizottság. A mintaalapszabályok értelmében az efsz szer­veit öt éves időszakra választják. Az efsz legmagasabb szerve továbbra is a taggyűlés. A FÖLDTERÜLETEK ÉS A TERMELŐESZKÖZÖK ÖSSZEVONÁSA A földterület egyesítésének és a termelőeszközök szövetke­zetesítésének rendezése az eddigi bevált alapokra épül. A tör­vény azonban a gyakorlat szükségleteinek megfelelően rész­letesebben elemzi ezeket a kérdéseket. Megerősíti az efsz használati jogát az egyesített földterületre vonatkoztatva, s figyelembe veszi a tagok megváltozott álláspontját a háztáji műveléssel kapcsolatban. Az efsz tagja köteles: a] a szövetkezetnek átadni a birtokában levő földterülete­ket, illetve azokat a földterületeket, amelyeken a belépés ide­jén gazdálkodott, továbbá azokat a földterületeket, amelyek tagsága idején kerülnek a tulajdonába, b] az efsz tulajdonába juttatni a további termelőeszközöket, ha azokra szüksége van a szövetkezetnek. A közös szövetkezeti gazdaságba nem egyesítik és nem szövetkezetesítik: a) azokat a földterületeket, amelyek a szövetkezetbe való lépés idején mér a szövetkezet, vagy más szocialista szerve­zet használatában voltak, b) azokat a földterületeket, amelyeken személyi tulajdont képezhető épületek vannak, továbbá azokat az udvarrészeket és kerteket, amelyek lakóházhoz tartoznak, továbbá a község beépített területén fekvó telkeket, ha területük nem haladja meg a 0,10 hektárt. (A kertek területe kivételesen ennél na­gyobb is lehet.) A törvény alapjában véve az eddigi előírásoknak megfele­lően rendezi a szövetkezeti használati jog kérdését a közös szövetkezeti gazdálkodásra egyesített földterületekkel kapcso­latban. Ojszerű a törvényben az, hogy a szövetkezeti haszná­lati jog bérmentes és korlátlan időre szól. A törvény azt is szabályozza, hogy az efsz a jnb engedélyével mikor engedheti át a földterületeit más szocialista szervezet, társadalmi szer­vezet vagy szövetkezeti tag használatába. A törvény lehetővé teszi a háztáji nélkül gazdálkodó tagok számára, hogy mezőgazdasági termékekhez jussanak tenyész­tett állataik takarmányozása és személyi fogyasztásuk számá­ra. Azokban a szövetkezetekben, ahol még nem döntöttek a háztáji föld nélküli gazdálkodásról, az efsz háztáji területet juttat azoknak a tagoknak, akik ezt kérik. A háztáji gazdál­kodásra vonatkozó előírásokat részletesen tartalmazzák az efsz mintaalapszabályai, valamint a Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium hirdetménye. MUNKAVISZONY A SZÖVETKEZETBEN Az efsz-ek társadalmi viszonyainak régebbi jogszabályozá­sában az efsz-tagok munkaviszonyainak kérdése volt a leg­jobban elmaradva. Megfelelt az efsz-ek kezdeti fejlődési sza­kaszának, amikor a szövetkezetek még gazdaságilag gyengék voltak. Ebben az időszakban nem lehetett a felek — a tagok és az efsz — viszonyait úgy rendezni, mint a munkásoknál és az alkalmazottaknál, ahogy azt a Munkatörvénykönyv 1966 óta biztosítja. Ez az állapot fékezte az efsz-ek továbbfejlődését, nem vonzotta a szakembereket és különösen a fiatalságot az efsz-be. A Munkatörvénykönyv pozitív szerepet töltött be az efsz­­tagok munkaviszonyainak rendezésében. Néhány rendelete az efsz-tagokra is vonatkozik (a munkavédelem, a balesetekért járó kártérítés, an ők és a fiatalkorúak alkalmazása, a tanu­lóviszony területén). Egyúttal lehetővé tette, hogy az egyes efsz-ek fokozatosan a többi rendelkezést is átvegyék. Az efsz-ek többsége ezt a lehetőséget ki is használta, így ezek­ben fokozatosan megközelítették a többi dolgozó munkaviszo­nyainak jogi szabályozását. A CSKP céltudatos politikája és a szövetkezeti földművesek életszínvonalának emeléséről való gondoskodása következté­ben fokozatosan kialakultak a feltételek ahhoz, hogy a szo­cialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés elért színvonalá­nak, az efsz-ek termelési, szervezési és gazdasági helyzetének megfelelően az efsz-tagok munkaviszonyai is új minőségű jogi kereteket kapjanak. Ennek az a fő célja, hogy döntő mérték­ben megközelítse egymást a szövetkezeti földművesek és a többi dolgozó munkaviszonyának jogi elrendezése, hogy ezzel megerősödjön a munkások és a szövetkezeti földművesek osz­tályszövetsége, amely a szocialista állam osztályalapját ké­pezi. A mezőgazdasági szövetkezeti törvény értelmében az efsz­­ben végzett munka a tagok feladata. A személyi munkavégzés az efsz-tagok alapvető kötelességei közé tartozik. Az efsz ki­vételesen munkayiszonyban is alkalmazhat dolgozókat, eset­leg más munkajogi kapcsolatban is. A munkaszervezés, a belső rend és a munkafegyelem elmé­lyítése érdekében a tagsági gyűlés munkarendet fogad el, amely egyaránt kötelező az efsz, a tagság és a munkaviszony­ban dolgozó személyek számára. Az új mezőgazdasági szövetkezeti törvény az efsz-tagok munkaviszonyainak javításával összefüggésben a következő jogi normákat tartalmazza: a) a munkafeltételekre vonatkozó egyezmény bevezetését, b) a fizetett üdülési szabadság rendezését, c) a munkafegyelem és az okozott kárért viselt felelősség előírásainak fokozottabb egységesítését, d) az efsz és a tagság közötti vitás kérdések rendezését. A munkafeltételekre vonatkozó egyezmény részletesen ki­fejti az efsz és a tagok jogait és kötelességeit. Az egyezmény­ről már a tag felvétele alkalmával tárgyalnak. Az egyezmény aláírás után érvényesíthető. Tartalmaznia kell a munka (a be­osztás) megnevezését, a munkahely megnevezését, valamint a munkábalépés időpontját. Ha a szövetkezet nem tud egész évi munkát biztosítani a tagnak, az egyezménynek a munkatevékenység terjedelmét is tartalmaznia kell. Az efsz kötelessége, hogy ilyen esetben lehetővé tegye a tag számára a más szervezeteknél végzett átmeneti munkát, és segítségére legyen a munkaalkalom ke­resésében. A törvény az üdülési szabadság kérdéseit is rendezi, ame­lyet a CSSZSZK Alkotmánya a szövetkezeti földművesek szá­mára is biztosít. Azokban az egységes földművesszövetkeze­tekben, ahol még nem biztosították a tagoknak az üdülési szabadságot a törvénynek megfelelő terjedelemben, a törvény szerint fognak eljárni, mihelyt kialakították annak gazdasági feltételeit. Az efsz-ben a tagokon kívül a következő személyi kategó­riák dolgozhatnak: a) az állandó munkaviszonyban levő alkalmazottak, akikre a Munkatörvénykönyv előírásai vonatkoznak, b) olyan dolgozók, akik a munkaviszonyon kívüli munkát szerződéses alapon végzik, c) brigádosok és egyéb alkalmi dolgozók, d) tanulók (tagok és nem tagok). A dolgozók említett kate­góriáiban a munkaviszonyt a Munkatörvénykönyv előírá­sai szabályozzák. e) az ún. állandóan dolgozó nem tagok, vagyis az olyan személyek, akik nem tagjai a szövetkezetnek, s nincse­nek a szövetkezettel állandó munkaviszonyban. Ezeknél a személyeknél ugyanolyan előírások érvényesek, mint a tagoknál. Ha a szövetkezetnek szüksége van az ilyen személyek munkájára, az 1976-os év végéig rendeznie kell velük a munkaviszony kérdéseit, éspedig úgy, hogy ezek a dolgozók vagy a szövetkezet tagjaivá válnak, vagy pedig munkaviszonyba lépnek a szövetkezettel. E határidő után ilyen személyek nem végezhetnek munkát az efsz-ben. VITAS KÉRDÉSEK AZ EFSZ ÉS A TAGOK KÖZÖTT A mezőgazdasági szövetkezeti törvény az eddigi állapottól eltérően úl és érthetőbb formában rendezi az efsz és a tagság között felmerülő vitás kérdéseket. Ilyen ellentétek elsősorban akkor keletkeznek, ha a tag, vagy az efsz nem teljesíti törvényes kötelességeit, megsérti a jogi normákat. Ilyen esetekben az egyik fél megsérti a tag, a szövetkezet és a társadalom érdekegységét. Az efsz és a tagok közötti vitás kérdések rendezésére az egyeztető tárgyaláson vagy a bíróságon kerül sor. Az új tör­vény bevezeti az egyeztető tárgyalás intézményét. Az egyeztető tárgyalásokon oldják meg: a) azokat a vitás kérdéseket, amelyek az efsz és a tagok között a munkajogi és a tulajdonjogi igényekkel kapcso­latban merültek fel; b) azokat a vitás kérdéseket, amelyek az efsz és az alkal­mazott dolgozók között a munkaviszony kérdéseire vo­natkoznak. A bíróság elé csak akkor kerülnek ezek a kérdések, ha a) az egyeztető tárgyalásokon 30 napon belül nem sikerült az ügyet lezárni, b) ha a szövetkezetben még nem létesítettek egyeztető bi­zottságot. Az egyeztető bizottságot, melynek 5—9 tagja van, a tagsági gyűlés választja meg. Az egyeztető bizottság tevékenységéért felelősséggel tartozik a tagsági gyűlésnek. A kisebb szövetke­zetekben (300-nál kevesebb tag esetében) az egyeztető bizott­ság hatáskörét az ellenőrző bizottság veszi át. A bizottság által jóváhagyott megegyezésnek jogi ereje van, s egyaránt kötelező a felek és a szövetkezeti szervek számára. Ha az egyik fél nem teljesíti az egyezményből reá háruló feladatokat, a sértett fél bírósági eljáráshoz folyamodhat. A bíróság törölheti az egyezmény jóváhagyását, ha az ellentét­ben van a jogi előírásokkal. Ilyen esetben a kérdés tárgyá­ban is a bíróság dönt. Az egyeztető eljárásnak az a célja, hogy az előforduló vitás kérdések rugalmasan rendeződjenek-EGYÜTTMŰKÖDÉS A MEZÖGAZDASÄGBAN A mezőgazdasági szövetkezeti törvény a mezőgazdaságban való együttműködés kérdéseiben az 1972/2 számú hirdetmény­ből indul ki, amejv már rendezte a kooperációs kapcsolatok problémáit a mezőgazdasági termelés szakosításával és kon­centrálásával kapcsolatban. A törvény jogi keretet biztosít a kooperációs kapcsolatok további fejlesztése számára. A mezőgazdaságban az együttműködést úgy kell szervezni, hogy összhangban legyen a társadalmi érdekekkel, a kon­centráció és a szakosítás elért színvonalával, a nagyüzemi technológia és gépi berendezések hatékony kihasználásával. Az együttműködés alapvető jogi eszköze a szerződés. Az együttműködés írásba foglalt szerződés alapján jön lét­re, éspedig vagy olyan formában, melynél nem keletkezik új szervezet (kooperációs társulás), vagy pedig olyan formában, ahol új szervezet jön létre (közös mezőgazdasági vállalat). A kooperációs társulás az efsz-ek és az állami gazdaságok olyan tevékenységi területein felel meg, amelyeket nem lehet kiemelni a mezőgazdasági elsődleges termelés kereteiből, s ahol meg kell tartani a szervezetek közvetlen felelősségét. Ezzel szemben közös mezőgazdasági vállalatok olyan tevé­kenységek végzésére létesíthetők, amelyeknél célszerű a sza­kosított termelés kiemelésére. A szakosítás és a koncentráció helyes fejlesztése érdekében ezeket a folyamatokat tervszerűen kell irányítni az egyes területi adminisztrációs egységek keretében. Ezt a feladatot a szocialista állam szervei végzik a járásokban és a köztár­saságok központi szerveiben. Az együttműködésre vonatkozó szerződéseket, amelyeknél nem jön létre új szervezet, a Járási mezőgazdasági igazgatóság (kivételes esetekben a kerületi mezőgazdasági igazgatóság) hagyja jóvá. A közös mezőgazda­­sági vállalatok alapítására vonatkozó szerződések érvényesí­téséhez az SZSZK, illetve a CSSZK Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztériumának jóváhagyása szükséges. A törvény az együttműködés mindkét formájának csupán alapvető rendezését tartalmazza. Ezek főleg a keletkezés és a megszűnés kérdéseire, a kooperációs szerződésekre, a közös mezőgazdasági vállalat szerveire és dolgozóira, a közös mező­­gazdasági vállalat gazdálkodásénak alapelveire vonatkoznak. A törvény említést tesz azokról a közös mezőgazdasági válla­latokról is, amelyek szakosított szolgáltatásokat végeznek a növénytermesztésben. « AZ EFSZ EGYESÜLÉSE ÉS MEGSZŰNÉSE A mezőgazdasági szövetkezeti törvény a gyakorlat szükség­leteinek megfelelően rendezi az efsz-ek egyesülésének és meg­szűnésének kérdéseit. A jelenlegi időszakban ezek nagyon Időszerű kérdések. Az egységes földművesszövetkezetekre vo­natkozó 49/1959-es számú törvény nem szabályozta sem az efsz-ek egyesülését, sem az elosztás, a megszűnés, illetve a keletkezés kérdéseit. Az új törvény értelmében a szövetkezetek az állam által irányított tervszerű koncentráció és szakosítás folyamataiban egyesülnek. Ez megköveteli az állami szerv, a járási nemzeti bizottság jóváhagyását, a járási mezőgazdasági igazgatóság javaslata alapján. Két vagy több szövetkezet egyesülésével új szövetkezet jöhet létre, esetleg egy vagy több szövetkezet be­társulhat valamelyik fennálló szövetkezetbe. Az egyesülésnél a szövetkezet felszámolás nélküli szűnik meg. A egyesült szö­vetkezet azzal a nappal szűnik meg, amikor az új szövetkeze­tei beírják a vállalati regiszterbe. A megszűnt efsz-ek jogait és kötelezettségeit, valamint a vagyonát az új efsz veszi át. A megszűnt szövetkezetek tagjai az új, egyesült szövetkezet tagjaivá válnak. A földterület és az egyéb mezőgazdasági vagyon használatára vonatkozó törvény A szocialista mezőgazdasági termelés növelésének igényes feladatai szükségessé teszik a mezőgazdaság legfontosabb alapeszközének, a termőtalajnak intenzívebb kihasználását. Ezt a földterületen való gazdálkodás tulajdonjogi rendezésében is elő kell segíteni. A szocialista mezőgazdasági szervezetek — az efsz-ek és az állami gazdaságok különböző jogcímek alapján gazdálkodnak a területeiken. Az eddig érvényes Jogi előírások, főleg a 47/1955-ös számú, valamint az 50/1955-ös számú kormányren­delet, ma már nincsenek összhangban a mezőgazdaság új fel­adataival. A földkerületek használatára vonatkozó jogszabá­lyozások fogyatékosságainak felszámolása időszerű és poli­tikai-társadalmi jelentőségű feladat. A földterület és az egyéb' mezőgazdasági vagyon használa­tára vonatkozó törvény a kővetkező fő célokat teljesíti: a) jogi alapot biztosít a termőtalaj tökéletes kihasználásá­hoz a szocialista mezőgazdasági szervezetek által, a mezőgaz­dasági termelés fejlesztésének igényes feladatainak megfele­lően; b) leegyszerűsíti a termőtalajra vonatkozó bonyolult és né­ha áttekinthetetlen jogi előírásokat, megszünteti azt az álla­potot, hogy egyes területeket a mezőgazdasági szervezetek megfelelő jogcím nélkül használnak; c) lényeges mértékben egységesíti a földterületek használati Jogának tartalmi vonatkozásait; d) erősíti és szilárdítja a szocialista használati viszonyokat, elősegíti a magántulajdoni kapcsolatok gyengítését és a túl­haladott viszonyok felszámolását; e) Jogi alapot nyújt az olyan magántulajdont képező föld­területek szocialista szervezetek általi megművelésére, ahol a tulajdonosok nem gondoskodnak azokon a mezőgazdasági termelésről.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom