Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-02-07 / 5. szám

SZABAD FÖLDMŰVES

«

197B. február 7,

Továbblépni

korpa

rancs

A galántai járás mezőgazdasági üzemei is hathatós intézkedéseket foganatosítottak az utóbbi pártplénumok határozatainak következetes valóra váltása és az eddigieknél is igényesebb, új termelésfejlesztési feladatok sikeres teljesítése érdekében. A közeljövő legfontosabb feladatai egyikének a szemesekkel — főleg a gabonafélékkel — való ésszerű sáfárkodást, s vele párhuzamban a növénytemesztéssel kellően összehangolt állattenyésztés fejlesztését tartják. Ugyanakkor tudatosltjták, hogy az abraktakarékossági törekvések nem gátolhatják az állománynövelési és hasznosságfokozási célkitűzések teljesítését. Ennek megfelelően jártak el már a múlt év őszén és végén is, amikor kidolgozták az állatállomány átteleltetésének részletes tervét.

Először is, felmérték a rendelkezésre álló takarmánykészletet, valamint a „pusztiók“ számát, majd ebből kiindulva üzemenként meghatározták a helyi adottságoknak legjobban megfelelő és alkalmazásra kerülő takarmányozási technikát. A napi adagokat az állatok hasznosságának és a takarmányok laboratóriumilag megállapított tápértékének ismeretében állították össze.

Nagyon helyesen cselekszenek, amikor a tej- és a marhahús-termelés területén keresik az abraktakarékosság eddig fel nem tárt, legnagyobb lehetőségeit. A központi takarmányozási irányelvekkel összhangban kimond ták, hogy a háromezer literes tejhasznosságot meg nem haladó tehenek nem kaphatnak literenkénti negyed kilogramm abraknál többet. A háromtól három- és félezer literig terjedő tejhozajnú fejősök huszonhét és fél, az ennél is többet fejő tehenek pedig harminc dekagramm erőtakarmányt kaphatnak egy liter tej kitermelésére.

Azt Is megfogadták, hogy a hasznosság szerinti egyedi takarmányozáson kívül meghonosítják a megosztott takarmányozási módszert. Vagyis, hogy például a háromezer liter évi tejhozamú tehénnek járó hétszázötven kilogramm abrak negyvennyolc százalékát a laktáció első száz napjában, huszonnégy százalékát a második, tizennégy százalékát a további száz napon, a fennmaradó százöt ki-Trávník a komdrnot Járás kisközségeinek egyike. A nem egészen háromszázshúsz hektár mezőgazdasági földterülettel rendelkező szövetkezete — a „kicsi a bors, de erős" mondás igazságát bizonyítva — nem óriási, de mégis említésre méltó eredményeket ért el az éppen lezárult ötéves tervidőszakban. Főleg az állattenyésztés fejlődött ígéretesen, ám mégsem olyan ütemben, mint ahogy azt a helybeliek szerették volna. Az utóbbi évben már komoly akadályba ütközött az előbhrelépés. Olyanba, amit a saját erejükből nem tudtak és nem is tudhattak megoldani. Mindenki csak addig nyújtózhat, ameddig a takarója ér, ők meg már annyi állatot tartottak, hogy kicsinek bizonyult hozzá a határ.

— Háromszáztizenegy hektár szántónk van, ebből 1975-ben kétszáztizenötön gabonát és kukoricát, egyszóval szemest termeltünk — tájékoztatott decemberi látogatásomkor Dobronyi István, aki egy személyben elnöke és állattenyésztője volt a szövetkezetnek. — A legjobb földbe vetettük őket, volt is mit csépelni. A szemes kukorica például hetvenhét mázsát adott. Azért „csak" ennyit, mert a terület harmadrészén a jég is „besegített" — átlagosan harminc mázsát „vitt el" területegységenként.

Az értékelések szerint a nevezett szövetkezet a járás azon élenjáró mezőgazdasági üzemei közé tartozott a múlt évben — és az utóbbi öt évben egyáltalán amelyek a legtöbbet tették az állattenyésztés hathatós fejlesztéséért. Elsősorban is tervszerűen növelték az állatok számát. Az év végén százhektáronként immár hetvenkilenc szarvasmarhát, illetve — a huszonegy darabos ■ járási átlagot jócskán túlszárnyalva — harmincöt tehenet tartottak és a sertésállományuk sem volt éppen kis létszámú. Az állatsűrűségből következik, hogy nem lehetett valami könnyű dolguk a kellogrammot pedig a szárazonállás idején adják az állatnak.

UTÖDNEVELÉSSEL KELL KEZDENI

Végre ebben a járásban is rádöbbentek arra, hogy a szarvasmarhatenyésztési, de főleg a tejtermelési eredmények javítására törekvést tulajdonképpen az ütódnevelés szakszerűbbé, következetesebbé tételével és körültekintőbb válogatással kell elkezdeni. Persze itt is szem előtt tartják a takarékossági célkitűzéseket. Elhatározták, csak egyéves korig adnak erőtakarmányt a borjaknak, később — egészen a megtermékenyítésig — kiváló minőségű tömegtakarmányokkal helyettesítik az abrakot. A vemhesség megállapítása után kiadós, de egyben ésszerű táplálással igyekeznek kellően felkészíteni az állatot az ellésre, az utódnevelésre és a laktációra.

A marhahizlalással foglalkozó mezőgazdasági üzemek sajátos adottságaiknak megfelelő módon igyekeznek úgy megoldani a hízók takarmányozását, hogy a takarmányozási napok-A SERTÉSTENYÉSZTÉSBEN IS ÉSSZERŰEN

A sertéstenyésztésben megkülönböztetett gondot fordítanak a megkezdett hibridizációs program valóraváltásfira. Olyan utódokat igyekeznek minél nagyobb számban nyerni; amelyek az eddigieknél jobb haszontulajdonsággal és tökéletesebb takarmányértékesítéssel jeleskednek. Közben az abraktakarékosabb gazdálkodás elmélyítését szorgalmazzák. Sokat várnak a dolgozók anyagi és érdekeltségének fokozásától.

A sertéstenyésztés fejlesztésének útját egyengetve azon szorgoskodnak, hogy minél előbb befejezzék a Salai és a vlčanyi központi sertéstelepek kiépítésének zárószakaszát. A tenyésztés efektivitásának hathatós növelését szolgálja a hasznosság javítására és az ezidáig aránylag sok gondot okozó elhullás csökkentésére irányuló törekvés is. E téren jelentős javulás remélhető az állatorvosi és a tenyésztői munka színvonalasabbá tételétől, valamint az állategészségügyi és egyéb óvintézkedések következetesebb betartásától. Persze elengedhetetlenül szükséges sort keríteni a gazdasági épületek korszerűsítésére, az új állattartási takarmányozási technológiák mind szélesebb körű elterjesztésére is.

A MUNKAVERSENY IS SEGÍTHET

A tervek, elképzelések valóraváltása emberek feladata. Éppen ezért nem mindegy, hogyan viszonyulnak az egyének a feladatokhoz. Aránylag sokat teszneí e járásban a dolgozóknak

2žôä

ra számított átlagos darabonkénti abrakfogyasztás ne haladja meg az egy kilogrammot.

A termelésfejlesztési tervek kidolgozásakor is következetesen jártak el. Felmérték járásuk állattenyésztésének fejlettségét, elemezték az állomány összetételét és az üzemi lehetőségekből kiindulva határozták meg a további tennivalókat. Szilárd elhatározásuk tovább növelni az állatok számát. Száz hektár mezőgazdasági földre számított átlagban negyedszáz darab tehenet szeretnének tartani! A tejtermelési és eladási feladatok maradéktalan teljesítése emellett megköveteli a hasznosság tervszerű fokozását is. Az idén háromezerháromszáz literre szeretnék növelni az egyedenkénti átlagos évi tejhasznosságot.

a megoldásra váró időszerű feladatokkal történő alapos megismertetése és sokrétű politikai-szakmai oktatása érdekében; tudom, hogy a különféle meghatározott céllal indított munkaversenyek szervezésében is sok tapasztalattal rendelkeznek. Éppen ezért nem értem, az abraktakarékosság ügyének előbbreviteléről vajon miért feledkeztek meg?! Pedig egy jól megalapozott és körültekintően kibontakoztatott szocialista versenymozgalom bizonyára sokat segíthetett volna a múlt évi abraktakarékossági eredmények javításában. A jövőre nézve tervbe foglalták egy — az abraktakarékossággal kapcsolatos — versenymozgalom széles körű kibontakoztatását. Reméljük, nem feledkeznek meg róla „menet“ közben.

—dek—

Kibúvók helyett a tartalékokat kutatják

Tavaly a moldavai síkságon Is alaposan megkeserítette mezőgazdasági dolgozóink életét a szeszélyes Időjárás. Néhol beletörődtek sorsukba az emberek, másutt megfeszített munkával és megsokszorozott szorgalommal igyekeztek ellensúlyozni a természeti csapások vagy szélsőséges feltételek okozta károsodást. És termett a föld, búzát, kukoricát, cukorrépát és burgonyát, sőt takarmányt is, ha nem is annyit, amennyit elvártak tőle a verejtékezők. Persze nem mindenütt egyformán termett. A hozamkülönbség többnyire az emberi szorgalom függvénye volt. Mert — bár oly sokat beszélünk a feladat fontosságáról — az adottságokat még korántsem használták ki mindenütt megfelelően. A čečejovcei szövetkezet határát épp úgy nem kerülte el a rossz idő, mint ahogy a períni, a buzicai, a turiíai, a seüai vagy más efsz-ek határát sem kímélte. A hetekig tartó, esőzés itt is kárt okozott, és amikor a legjobban kellett volna a csapadék, errefelé is hiába kémlelték az eget, egy borsónyi esőfelhőt sem hozott az út porát keverő szél. A növénytermesztők igyekezete mégis eredményhez vezetett. A környéken például a čečejovcei földek adták a legtöbb szemes kukoricát — hektáronként több mint 60 mázsát.

Ez már szép eredmény 400 hektáron, de meg is kellett dolgozni érte. „Čečejovcén büszkék a szövetkezetesek az eredményekre“, mondogatják a közeli falvakban, de azt már kevesen tudják, hogy a tervezéstől kezdve egészen az elraktározásig mindenki szívügyének tartja a feladatok hibátlan teljesítését. Máshol bizonyára felesleges, fontoskodásnak vélik az aprólékos tervkészítést. E községben viszont parcellánként terveztek, figyelembe véve a talaj termőképességét, a vetett fajta igényeit stb.

S nemcsak a kukoricával tettek Így. Ennek, valamint szorgalmuknak az eredménye, hogy a čečejovcel szövetkezeteseknek nem kell szégyenkezni az utóbbi ötéves tervidőszak feladatainak teljesítéséért. Minden mutatót teljesítettek, jónéhányat túl is szárnyaltak. A gabonafélék átlaghozamét 10 mázsával növelték 5 év alatt, árutermelési tervüket például 7,1 millió koronával lépték túl. Túlteljesítették húseladási tervüket, az egyedenkénti átlagtejelékenységet 2825 literről több mint 3000 literre javították. A dolgozók munkatermelékenysége öt év alatt 70 815 koronáról 121 620 koronára nőtt. Részt vállaltak a szocialista versenymozgalom kiszélesítéséből, eredményesebbé tételéből is. A hazánk felszabadításának 30. évfordulója tiszteletére vállalt 1,7 millió korona értékű kötelezettségeiket 800 000 koronával túlteljesítették.

Megszívlelték a párt takarékosságra ösztönző szavait is. Persze nem látványosságra, hanem ésszerűségre törekszenek. Fő tennivalójuknak a termelési-eladási feladatok teljesítését tartják, ennek rendelik alá a takarékossági célkitűzéseket. Gabonafélékből 43, szemes kukoricából 65 mázsa átlaghozamot szeretnének elérni az idén, az állattenyésztésben pedig egy hektár mezőgazdasági földre számítva 565 liter tejet, 429 kg húst terveznek kitermelni. Az abraktakarékossággal kapcsolatban célul tűzték ki, hogy 1 liter tejet 0,25 kg, 1 kg sertéshúst legfeljebb 4 kg, 1 kg marhahúst pedig 2,10 kg erőtakarmányból termelnek. Vagyis a korábbiakhoz képest 2845 mázsa abrakot takarítanak meg az új ötéves tervidőszak első évében.

A fejlődés tükrében

lő takarmányalap és a kívánt hasznosság biztosításában.

— Ez így igaz. A szántónak legalább huszonnégy százalékán évelő takarmányokat kellett volna termelnünk, de csak negyven hektár lucernánk volt. Nem vethettünk többet, mert nem jutott volna föld a siló- és csalamádé-kukoricának. A takarmányrépának már így sem jutott hely, pedig annak segítségével ugyancsak kedvezőbbé tehettük volna az abrakfogyasztást. A siló- meg a csalamádékukoricát már így ts csak dirib-darabka földekbe, еду-két hektáros táblákba tehettük. Nem is csodálkoztunk rajta, hogy rosszul fejlődött és elgyomosodott a növényzet, hogy kisebb

//

//

a

takarít"

lett a termés és rosszabb a minőség. A silókukorica még így is jól bevált — négyszáz mázsát adott hektáronként —, s talán ez a szerencsénk, hogy van tömeg, mert a minőség bizony nem a legjobb. A normális körülmények közepette elégséges harminc-harmincöt kiló helyett félszáz kilogramm szilázst etetünk, hogy tejeljenek is az állatok, ne csak bőgjenek. Abraktakarékosság? Higgye el, nem igen van rá módunk.

A szövetkezet tehenészete tavaly háromezer literes egyedenkénti tejtermelési átlagot ért el, a tejeladás tervét mégsem teljesítette a közös. A literenkénti több mint harminc dekagrammos abrakfogyasztás pedig az elnök-zootechnikus szavait igazolta: rövid lett a „takaró", annyi állat száját már nem lehetett háromszáz hektár szántóról nyert eleséggel betömni. De nem ám, hiszen a hízóbikák is 3,15 kilogramm abrakot igényeltek egy kiló hús kitermeléséhez. Gondolom, nem véletlenül, hiszen az egyedenkénti hasznossággal nem volt baj — egy kilogramm fölötti volt a napi súlygyarapodás. A sertéstenyésztésről most csak annyit, az ' elkövetkezőkben javulást kell eszközölni a súlygyarapodásban /0,50 kg), akkor nem lesz baj a termelési-eladási tervfeladatok és az abraktakarékossági célkitűzések teljesítésével.

— Kinőttük a „takarónkat", kicsi a határ, sok az állat. De már nem sokáig tart ez az áldatlan helyzet, mert az új évben új — reméljük, felfelé ívelő — útra lépünk mondotta akkor búcsúzóul Dobronyi elvtárs.

A napokban hallottam, hogy az új év első napjaiban a Duna partján valóban életre hívtak egy többezer hektáros nagygazdaságot, melynek alapító tagjai között a trávníki szövetkezeteseket is nyilvántartják. Dobronyi elvtárs szeméből az új, az eddigieknél sokkal kedvezőbb termelési feltételek megteremtése feletti örömöt olvastam ki pár héttel ezelőtti. Remélem, sok-sok hozzá hasonlóan lelkesedő tagja van az egyesült szövetkezetnek, mert ez a tény már magában kellő biztosítékot nyújt ahhoz, hogy az elöbbrelépés immár adott feltételeit egyetértésben és szorgalmas munkával messzemenően kihasználják a közjó érdekében.

KÄDEK GABOR

Elérkezett az az Időszak, amikor mezőgazdasági üzemeinkben kiértékelhetik az ötödik ötéves tervidőszak éveiben elért eredményeket. Brányik Károly mérnökkel, a bohatái (bagotai) szövetkezet főállattenyésztőjével beszélgettem az állattenyésztési termékek termelésének fejlődéséről, alapul véve az 1971-es és az 1975-ös évben elért eredményeket.

A szövetkezet 1971-ben többek között sertéshúsból 1105, marhahúsból 809 mázsát, tejből pedig több mint 780 ezer litert értékesített. Az állattenyésztési termékek összeladási értéke ebben az évben elérte a 4 millió 200 ezer koronát.

Négy évvel később — a járási irányelveknek megfelelően — 330 tehenet tartottak számon. Az évi és az egy tehénre számított tejelékenység 33Ö0 liter volt. A sertés- és a baromfihús felvásárlásának állami tervét a szövetkezet százötven, illetve ötven mázsányival túlteljesítette és összesen 2750, illetve 300 mázsát értékesített. A marhahús felvásárlásával kapcsolatosan már nem ilyen kedvező a helyzet, mert százharminc mázsányi lemaradás volt tapasztalható, de még ennek ellenére is 1320 mázsát adtak el a húsfeldolgozó üzemnek. Ez a mennyiség az 1971-es eladással szemben körülbelül hatvanhárom százalékkal több, tehát e téren is fejlődést tapasztalunk. Egyébként a szövetkezet 1975-ben az állattenyésztési termékek tervezett (nyolc millió korona) eladási értékét egymillió koronával túlteljesítettel Ez nagymértékben hozzájárult ahhoz is, hogy a szövetkezet az állattenyésztés szakaszán körülbelül 700 ezer korona tiszta jövedelemhez jusson.

A szövetkezetben bekövetkezett fejlődésről még átfogóbb képet kapunk, ha az egyes tenyészetekben előforduló problémákat, nehézségeket is figyelembe vesszük.

Mivel a szarvasmarha-tenyésztés szakaszán nem rendelkeznek megfelelő istállókkal és a gyakorlati életben nem tudják alkalmazni a tudományos-műszaki haladás vívmányait, kicsi az egy állattenyésztési dolgozóra eső munkatermelékenység. A helyzetet a gyakran előforduló munkaerőhiány is súlyosbítja, ami bizonytalanságot idéz elő az állattenyésztési termelés tervszerű fejlődésében. Hogy a kedvezőtlen istállózás káros következményeit mérsékeljék és lehetőség nyíljon a nagyüzemi módszerek alkalmazására, elkezdték ezek felújítását, újjáépítését.

A sertéstenyésztésben még úgyszintén akad bőven tennivaló; a problémák kiküszöbölésével tovább növelhetnék a termelés hatékonyságát. A szövetkezet vezetőségének a sertések hizlalása terén a jövőben elsőrendű feladatnak kell tekintenie az egy kg súlygyarapodás kitermelésére eső abrakfogyasztás — ami a bagotai szövetkezet esetében öt kilogramm körül mozog — minél előbbi csökkentését! Egyébként a szarvasmarha-istállók felújítása után számolnak a sertésistállók korszerűsítésével is.

Baromfiak közül csak hízócsirkéket tenyésztenek, az egyik tehénistálló padlásán. Egy turnusban általában tízezer csirkét hizlalnak és a hízócsirkék eladási értéke eléri az évi egymillió koronátl Ezen a szakaszon már beszélhetünk munkatermelékenységről, mert a tízezer csirkét — évente öt turnusban — csak ketten gondozók, etetik.

Fejlődés tapasztalható az állatsűrűség tekintetőben is. Míg 1971-ben egy hektár mezőgazdasági területre pl. 18 tehén jutott, addig 1975-ben már több mint 21 darab. A szakszerű állattenyésztési ismeretek gyakorlati megvalósítását e téren az üszőnevelés is befolyásolta. A múlt évben pl. 118 üszőt befedeztettek, ami módot ad a nagyobb arányú selejtezésre, a nagyobb termelőképességgel rendelkező üszők tehenek sorába való átcsopom tosítására, és ezáltal a hasznosság növelésére is.

Az állati termékek előállítása megfelelő mennyiségű és minőségű tömegtakarmány biztosításával a jövőben még hatékonyabbá és gazdaságosabbá tehető. Ennek megvalósítását a jelenlegi időszakban az gátolja, hogy a szövetkezet szántóterületének kétharmada homoktalaj és csak egyharmada felel meg teljes mértékben a nagyüzemi növénytermesztés feltételeinek, valamint alkalmas az öntözés adta lehetőségek maradéktalan kihasználására.

A szövetkezet dolgozói és vezetői azonban bíznak abban, hogy a társadalmi követelményeknek — az állattenyésztési termékek termelését illetően — az idén is eleget tesznek, hozzájárulva ezzel a lakosság egyre növekvő szükségleteinek hazai termelésből történő fedezéséhez.

(BARA)