Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-01-24 / 3. szám
— SZABAD FÖLDMŰVES 1976. január 24, Sürgető feladatok mezőgazdaságunkban A CSKP KB októberi plénuma részletes elemzését adta szocialista mezőgazdaságunk ötéves eredményeinek. Kihangsúlyozta, hogy a CSKP XIV. kongresszusát követő években a mezőgazdaságiélelmezésipari komplexum keretében az önellátás tekintetében jelentős sikereket értünk el, s néhány mutatóban kifejezőbb eredményre tettünk szert, mint feltételeztük. Ez azt bizonyltja, hogy a termelés fejlesztését célzó gazdaság-politikai irányelvek helyesek voltak. Elősegítették a belső források mozgósítását, a munkakezdeményezés kibontakoztatását s ez jelentős módon hozzájárult a hatodik ötéves terv feleadatai teljesítését szorgalmazó egészséges politikai légkör kilakításához. Társadalmunk fejlődésére minden vonatkazásban a spirális fejlődés jellemző. Érthető, hogy a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexummal szemben támasztott mostani követelmények nagyobbak, mint az elmúlt öt éveben voltak. Azt is érthető, hogy a termék-mennyiség fokozása mellett lényeges javulást kell elérnünk a minőségben is. Ez természetesen, az emberek politikai és szakmai képességének a javítására is vonatkozik. Köztudomású, hogy a termelés általános minőségének fokozása több összetevő együttes függvénye. Az összpontosítás a szakosítás, valamint a kooperáció tulajdonképeni kifejezője a mezőgazdaság spirális fejlődésének, az előrehaladásnak, a társadalmi munkamegosztás kibontakozásának. Végeredményben a kooperáció, az üzemek közti termelés összekapcsolója és a társadalmi munkamegosztásnak a velejárója. Az utóbbi években a mezőgazdasági termelés összpontosítása és szakosítása terén elért eredmények legkézenfekvőbb bizonyítékai a termelőerők dinamikus fejlődésének. Ebben a folyamatban a mezőgazdasági tudomány is termelőerővé vált. Amikor 1972-ben a CSKP KB felhívta a figyelmünket a mezőgazdasági termelés összpontosításának és szakosításának a szükségszerűségére, alapvető dokumentumban körvonalazta a valóraváltás hogyanját. Azóta persze, ez a folyamat tovább tökéletesedett. Így került napirendre az októberi plénum is, mint a következő időszak időszerű feladata. Mezőgazdasági üzemeink többsége valamilyen formában részt vesz az összpontosítás és a szakosítás valóraváltásában és azt eszközként használja fel a termelés belterjesitésében. A termelés összpontosítása tulajdonképpeni kifejezője annak a folyamatnak, amikor több kisgazdaságot nagyüzemmé egyesítenek. Tehát folyamat és egyben állapot is, más szóval, a társadalmi termelés nagyüzemivé szervezett formája. A szakosítás egyes termékek termelésének a különválasztását fejezi ki, vagyis azt, amikor egy nagygazdaság vagy több kisüzem dolgozói elhatározzák, hogy bizonyos termelőtevékenységet nagy terjedelemben folytatnak, vagyis áttérnek a szakosított termelési struktúrára, s ezzel a társadalmi munkamegosztás tökéletesebb formáját választják. Tehát a termelés ésszerű szakosításának elengedhetetlen előfeltétele a korszerű technikára alapozott összpontosítás. Ugyanakkor a szakosított termelésben nagyon előnyösen hasznosíthatók a bonyolult gépsorok, a korszerű technológiák, vagyis a szervezés haladó formái. E azt jelenti, hogy míg az egyik oldalon a szakosítás elősegitője a műszaki haladásnak, a másikon a műszaki haladás tökéletesltöje a szakosításnak. Kooperáció alatt mezőgazdasági vonatkozásban az üzemek termelési együttműködésének a tervszerűségét értjük. Horizontális változatában a földműveléssel foglalkozó gazdaságok kooperációjáról van szó, vertikális változatában pedig a mezőgazdaságiélelmiszeripari komplexumhoz tartozó üzemek együttműködését értjük. Az együttműködést minden esetben szerződős szabályozza, tehát nem kerül sor az egyes üzemek jogi önállóságának a megszűnésére. Adataink arról adnak számot, hogy pl. 1974-ben országos méretben mintegy 480 olyan üzemközi kooperációt tartottak számon, amikor a mezőgazdasági üzemek nem adták fel önállóságukat, vagyis nem jöttek létre jogi személyt képező új üzemek. Ezek közül 104-ben állattenyésztéssel, 165- ben gépcserével, 60-ban takarmányok szárításával, lisztté és pogácsává való feldolgozásával, 34-ben növénytermesztői, 38-ban pedig egyéb tevékenységgel foglalkoztak. Az említett kooperációk közül a legnagyobb jövője a növénytermesztő tevékenységgel foglalkozó együttműködésnek van, egyelőre azonban a gazdaságok többsége idegenkedik ettől a formától. A növénytermesztés soronlevő feladatai azonban azt sürgetik, hogy a gazdaságok vezetői ne sokáig elmélkedjenek, mert aki ezt teszi az egy helyben topog és könynyen a sereghajtók közé kerülhet. Már volt rá példa, hogy az országos hírű kitűnő szövetkezetek némelyike a vezetés maradisága miatt a közepes színvonal alá süllyedt! Az utóbbi esztendőkben jó tapasztalatokra tettünk szert a gabunabetakarító kombájnok, gazdaságok és körzetek közti szervezett cseréjében. Egymást segítették a gazdaságok, s a körzetek a gabona gyors begyűjtésében. Cjabban azonban a gépek csoportos bevetése még inkább elősegítette a gazdaságos üzemelést, az energiahordozókkal való takarékosságot, a jobb szervezettséget stb. Tulajdonképpen ez is munkamegosztás és kooperáció, azonban annak a legegyszerűbb változata. Egyelőre sajnos, csak kevés mezőgazdasági üzem tért át a kooperáció bonyolultabb formájára. Ebben a tekintetben tulajdonképpen a kezdet kezdetén tartunk. Ennél a változatnál a csoportosuláshoz tartozó önálló mezőgazdasági üzemek gondosan összehangolt terveket készíthetnek, s a növénytermesztés ellátása ilyenkor már a szervezés magasabb színvonalát igényli, mivel egy-egy növényfajtát többszáz hektáron termesztenek. Ez szükségessé teszi új vetésforgó kialakítását, hogy nagy területen célszerűen helyezhessék el az egyes növényfajtákat, s olyan takarmányokat termesszenek, amilyeneket az egyes gazdaságok szakosítása megkövetel. A kooperációs körzeteken belüli növénytermesztés színvonalas igazgatása leehtővé teszi a termelési eszközök jobb kihasználását, s a kifejezőbb eredmények elérését és a költségek jelentős csökkentését. A földterületek összpontosítása, a géppark közös használatba vétele és új, nagy teljesítményű gépsorok közös pénzeszközökből való beszerzése mind-mind elősegftői a termelés fellendítésének. A növénytermesztői tevékenység összpontosítása és szakosítása nem egyedül a munkatermelékenység fokozásának és bizonyos mennyiségű munkarő más ágazatokba való irányításának az elősegítője, hanem lehetővé teszi azt is, hogy a mezőgazdaságban hasonló munkafeltételeket teremtsünk a dolgozók részére, mint amilyen a népgazdaság más ágazataiban vannak. Ennélfogva az összpontosításnak és szakosításnak mélyen emberi vonatkozású célja van. Ugyanakkor tudomásul kell vennünk azt is, hogy az összpontosítás beruházási, anyagszükségleti és más igény tekintetében eléggé költséges és nem máról holnapra lebonyolítható folyamat. Nekünk ugyanis nem statisztikai adatokra, hanem jól átgondolt gyakorlati megvalósításra van szükségünk, hogy maradéktalanul teljesíthessük a hatodik ötéves tervidőszakban körvonalazott össztársadalmi feladatokat. Figyelmünket olyan célszerű beruházásokra kell fordítanunk, amelyek részét képezik az államilag jóváhagyott feladatoknak és a lehető legkisebb költségráfordítással a lehető legnagyobb hasznot hozzák társadalmunknak. Nem véletlen tehát, hogy a jövőbeni beruházások jelentős szerepet töltenek be növénytermesztésünk fellendítésében, a termelés összpontosításában és szakosításában. Ezt a célt szolgálja egyebek közt az agrokémiai közös vállalatok hálózatának a kiépítése is, ami szintén a kooperáció keretében jön létre azzal a különbséggel, hogy egy-egy ilyen vállalat önálló igazgatással, jogi személyt képez. Természetesen a kooperáció keretében más jellegű önálló vállalatok kialakítása is lehetséges, ilyen pl, a körzeteken belüli borjúneveldék, a tojástermelő üzemek, a gyümölcs feldolgozását célzó közös vállalatok létesítése, amennyiben minden feltétel megvan a termelés hatékony fokozására, s a társadalom érdeke megköveteli az ilyen vállalatok létrehozását. A növénytermesztés összpontosítása és szakosítása szempontjából jelentős szerepe van mindennemű tevékenység ésszerű szervezésének mégpedig azért, mert a kooperációs csoportosulásokban a növénytermesztésben olyan szakosítás jön létre, minek következtében egyes növényfajtákat ideálisnak mondható nagytáblás rendszerben termeszthetnek. Persze nem minden egyes gazdaságban ugyanazt a növényt vagy növényeket, hanem mindenütt éppen azt, amely az adott területről a társadalomnak a legnagyobb hasznot nyújtja. Ennélfogva a kooperációs csoportosuláson belül a termékek értékesítését is közösen kell megoldani, a költségek leszámítása, az adók folyósítása, az alapok feltöltése stb. után a tiszta hasznot a szerződésben meghatározott „kulcs“ szerint kell elosztani. Nem vitás, kezdetben problémát okozhat az, ha esetleg a kooperációs csoportosuláson belüli gazdaságokban a teljesítménynormák eltérőek, esetleg a gazdaságok színvonal-különbséggel lépnek együtttműködésre, vagy az alapok nem egyformán telítettek, s a munkadíjazás is eltérő. Ez az egyszerű kooperációban nem okozhat zavarokat. Azonban a kooperáció bonyolultabb formájára való áttérésnél a felsorolt különbségek már nem fordulhatnak elő. Ezért mielőtt rátérnének a bonyolultabb, tökéletesebb változatra, mindent rendezni kell. Nagyon fontos az is, hogy a kulcsfontosságú funkciókat rátermett emberek töltsék be. Nagy baj — sokszor helyrehozhatatlan károkkal járhat —, ha a vezetésben vagy a vezetés valamelyik lépcsőfokában zavar keletkezik, mondjuk a vezetők nem viszonyulnak egymáshoz úgy, ahogyan a közösésg érdeke azt megkövetelné. A tapasztalat azt bizonyltja, hogy a vezető dolgozók rossz viszonyulása, a termelésben általános zűrzavart idézhet elő. Ezért fontos, hogy a vezetést rátermett, hozzáértő emberekre bízzák. Ismeretes, hogy mezőgazadságunknak a hatodik ötéves tervidőszak végére jobb eredményt kell elérnie, mint az előző öt esztendőben. A termelésnek országos méretben mintegy tizenöt, Szlovákiában pedig több mint tizennyolc százalékkal kell emelkednie. A bőségesebb ellátás érdekében főleg a növénytermesztésben kell elérni jobb eredményt, ahol évente mintegy 3,7 százalékos javulással számolunk. Gabonafélékből pl. 30, hüvelyesekből 80, olajnövényekből 70, burgonyából 25, zöldségfélékből 27, gyümölcsből pedig 70 százalékkal kell többet felvásárolni a társadalmi alapba, mint az előző öt évben. Szlovákia állatállományát olymódon kell fejleszteni, s a hasznosságot javítani, hogy az 1975-ös évi tervhez képest 1980 ban 22—23 százalékkal javuljon a vágóállatok, 21—22 százalékkal tej, 30 százalékkal a tojás és 34,8 százalékkal a vágóbaromfi árutermelése. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a tervszerűen fejlődő és szolid keretek közt bővülő élelmiszeriparnak bőségesebb nyersanyagbázist kell teremtenünk, ami vitathatatlanul mezőgazdaságunk feladata, mégpedig elsőfokon azokban a járásokban, ahol az élelmiszeripari üzemek vannak, mert a feldolgozáshoz szükséges nyersanyagok távolról való szállítása legfeljebb ideiglenes és szükségmegoldásnak tekinthető. Ideális és célszerű megoldásnak az minősíthető, amikor egy élelmiszeripari üzem a nyersanyagot környezetéből, nem pedig külföldről, vagy a távoleső gazdaságokból szerezheti be. Ha ez nem lehetséges, az élelmiszeripari üzemet belátható időn belül olyan körzetbe kell áttelepíteni, ahol megtermelik részére a feldolgozáshoz szükséges nyersanyagot. Itt lép előtérbe a nyersanyag szervezett, összehangolt termelésének nagyobb igénye. Ezt a „hézagot“ a jövőben jól betölthetik a szerződéssel összekapcsolt tervekkel rendelkező, vertikálisan együttműködő (kooperáló), a mezőgazdasági-élelmi szeripari komplexumhoz tartozó vállalatok. Ne feledjük el, hogy a termelés csak akkor fokozható kisebb erőfeszítéssel és jobb eredménnyel, ha a cél érdekében kihasználjuk a rendelkezésre álló eszközöket. HOKSZA ISTVÁN V9bb tejre van szükség! ■ De hogyan termeljük ki? A kelet-szlovákiai kerület mezőgazdasági üzemeiben jelenleg 187 ezer körül van a tejelő tehenek száma. Ha 1975-ben minden tehéntől háromezer liter tejet fejtek volna, akkor pontosan 561 millió liter tej lett volna a végeredmény. Voltak törekvések a háromezer liter elérésére, de az eredmény tavaly alig ötven egynéhány százalékra közelítette meg a célt. Az egy-egy tehén után kifejt tej sok gazdaságban még a kétezer litert sem érte el. Ezért is hasznos egy-egy gazdaság jó tapasztalatait közre adni. A košicei (kassai) járásban levő cani szövetkezet tehenészeti telepén Varga József elnökkel és Szügyi András főállattenyésztővel beszélgettünk eredményekről, gondokról, tervekről. — A szakosított 200 férőhelyes telepet öt éve létesítettük — mondotta Varga József szövetkezeti elnök. — Nem a legkorszerűbbek az istállóink, a régi típusúak közül valók, de hektár vetett legelőnk van. A legeltetést nem gazdaságossági, hanem egészségügyi szempontból tartjuk fontosnak, mert az állatoknak szükségük van mozgásra. Az elmúlt éven 95 hektár silókukoricát vetettünk és hektáronként 450 mázsás hektárhozamot értünk el. A 90 hektár lucernánk nagyobb részét szenázsoltuk. Itt meg kell Jegyeznem, hogy a Jövőben a takarmányfélék betakarítását akarjuk korszerűsíteni, mert tavaly a begyűjtésnél elég nagy volt a veszteség. Végeredményben minden adott lehetőséget kihasználtunk a takarmányalap biztosítására, és elmondhatom, hogy úgy az abrak, mint a tömegtakarmányok terén teljesen önellátók vagyunk. Tavaly szántóföldünk 62 százalékán termeltünk gabonafélét és azt hiszem, hogy a 47,9 mázsás átlagos hektárhozara feltételeinkhez mérten szép eredménynek mondható. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy most már az abraktakarmányokkal ne takarékoskodjunk. Sőt ellen-Hasznos tapasztalatok a tejtermelésben a céljainknak, terveinknek megfeleltek és megfelelnek. Az istállók korszerűsítésével a szarvasmarhatartás korszerűsítésére az ágazat jövedelmezőségének növelésére törekedtünk. Körültekintő gondossággal végeztük el a beteg állatok selejtezését, és azóta is nagy gonddal óvjuk az állományt. A fajta a hagyományos szlovák tarka. Vidékünkön a hagyományos szlovák tarka-fajta a hasznos, és ha a tartás, a takarmányozás kielégítő, a jó eredmény sem marad el. Ahhoz, hogy a tejtermelés mennyisége és minősége megfelelő legyen, hatékony munkára van szükség. Ebben szerepe van az állategészségügynek, a takarmányozásnak, a dolgozók bérezésének, a munkafegyelemnek és még nagyon sok mindennek. Mi erről a főállattenyésztő véleménye? — Az 1975-ös évben jutottunk el odáig, hogy egy tehéntől évi átlagban 3500 liter tejet fejtünk. Ez nem tartozott a könynyen megoldható feladatok közé. Jó útmutatásul szolgáltak a CSKP XIV. kongresszusa idevonatkozó határozatai. Különösen nagy gondot fordítottunk a vemhes üszők tehén-sorba Juttatására. Ezeknek külön istállót biztosítottunk, ahol megfelelő takarmányozásban részesülnek, és az első laktáció ideje alatt megfigyelés alatt állanak. A nem megfelelő, főleg kis tejelékenységet mutató egyedeket az állományból kiselejtezzük, a beváltakat pedig törzskönyvezzük. Ezzel az a célunk, hogy teheneink évi tejelékenysége 3500 liter felett legyen. Nagy gondot fordítottunk a megfelelő szakgárda kialakítására. Megszerveztük az állatgondozók iskoláztatását. Kötelezővé tettük számukra a szövetkezeti munkaiskola látogatását. Erre azért volt szükség, mert a gondozók ismerik leginkáb a rájuk bízott teheneket, ők tudják, mit kell tenni annak érdekében, hogy a tejtermelés növekedjék. A jó tejelés érdekében a lehetőségekhez mérten szűkítjük a két ellés közötti időt. Az ellési arány 98 százalékos. Egyébként az ellési arányból is következik, hogy tehenenként a napi fejési átlag 9—10 liter tej. De ami a legfontosabb, 1 liter tejet 2,19 koronáért termelünk ki, mégpedig literenként 25 dekagramm abraktakarmány felhasználásával! — A korszerű szarvasmarhatartás feltételezi a megfelelő takarmányelláfást. Mi a helyzet ilyen vonatkozásban a szövetkezetben? — Amit személy szerint nagyon fontosnak tartok, az a szántóföldi takarmánytermesztés és a legelő — mondotta Szilágyi elvtárs. — Ugyanis mindössze 534 hektár mezőgazdasági földterülettel rendelkezünk, amelyből 484 hektár a szántóföld. A telep körül őtven kezőleg! Az abraktakarmányok fogyasztási normáit a jövőben is betartjuk. A tömegtakarmányokat ízesítjük és az etetés korszerűsítésével a téli hónapokban is tartani tudjuk a napi 9—10 literes fejési átlagot. A silózott cukorrépafejet és répaszeletet szecskával keverve etetjük. Az istállókat járva találkoztam a gondozókkal is. Sándor Anna fejőnő, a második számú bronzérmes szocialista munkabrigád tagja elmondotta, hogy havi keresetük eléri a háromezer koronát. Ez függ a végzett munkától, egy-egy gondozó egyéni eredményétől. A meghatározott zsírszázalék nem teljesítése, vagy túlteljesítése csökkenti, illetve növeli a keresetet. Náluk általában évről évre növekszik a kereset. Dolgozóink elégedettek, és ezt legjobban a munkaerővándorlás megszűnése bizonyítja. Szokoli Margita, az első számú szocialista brigád tagja; arról beszélt, hogy az utolsó öt év alatt a tehenek fejési átlagát évenként 120 literrel növelték. A szép eredményekért a szövetkezet vezetősége a legjobb teljesítményt elérő dolgozókat úgy erkölcsileg, mint anyagilag is megbecsüli, értékeli. Szólnunk kell még arról, hogy ebben az efsz-ben a szövetkezeti munkaiskola keretében jól megszervezték a dolgozók iskoláztatását. A szakmunkások és a szakmák jobb megbecsülése érdekében hároméves tanfolyamot szerveztek. A tanfolyam után a dolgozók vizsgát tesznek. Ahogy megtudtam, a szövetkezet vezetősége ezzel azt a célt akarja elérni, hogy a szövetkezetben minél több jó képességű, átlagon felüli tudással rendelkező szakmunkás legyen. A hallgatók az előadások alkalmával megismerik a technika új vívmányait, a bonyolultabb mezőgazdasági termelő munkafolyamatokat, ezen kívül társadalmi és politikai ismeretekre is szert tesznek. Jelenleg a szövetkezeti munkaiskolát a dolgozók hatvan százaléka rendszeresen látogatja. A hároméves tanfolyam után, vagyis a vizsgák után a dolgozók szakképesítést nyernek s ez nemcsak erkölcsi elismerést, hanem anyagiakban is sokat jelent. A jövőbeni tervekről csupán annyit , hogy a čániak rövidesen hozzálátnak egy 500 férőhelyes modern tehénistálló és egy B—-6-os takarmányszárító építéséhez, persze valamelyik szomszédos szövetkezettel társulva. Cáiíban a szarvasmarhatartás, a tehenészet a gazdálkodás fő profilja, ennek megfelelően kezelik, fejlesztik az ágazatot. Azt tartják, munkájuk hatékonyságát az értékesített tej mennyiségével lehet mérni. Illés Bertalan
