Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-04-17 / 15. szám

Mikor friss a tojás? fclőször is lássuk a legfon­­“ tasabbakat: a tojás át­világításakor (nagyobb üzletek ben tojásátvilágító lámpa áll a fogyasztok rendelkezésére) lát­juk, hogy a tojásnak, nem az egész belsejét tölti ki tojástar­talom, a tompa végén üres tér, ún. légbuborék van. Ez a tojás tartalmának fokozatos kiszára­dásával összefüggésben egyre nagyobbodik: ez a tojás öre­gedésének a következménye. Л friss tojások légbuborékja nem lehet nagyobbb 8 milliméternél, a hűtőüzemi tojásokban nem haladhatja meg a 12 millimétert. Ha egy teljesen friss tojást óvatosan széttörünk úgy, hogy egyenletes felületet alkosson, megfigyelhetjük, hogy a fehérje sűrűbb és ritkább részből áll, melyek aránya kb. 3:2. Az öre­gedés folytán ez az arány ki­egyenlítődik, sőt, az öregebb tojásokban fordított. A friss tojás sárgájának a körvonala átvilágításakor csak tompán látható és a tojás köze­pén helyezkedik el. öregedés folytán fokozatosan elválik a tojás közepétől és a héja felé tolódik át. A tojássárga helyzet­változtatását c keményre főtt, felszeletelt tojáson is megfi­gyelhetjük. A régi tojás átvilá­gításakor sárgája világosan lát­ható, sötét, excentrikus test­ként figyelhető meg. Az óvatosan feltört friss to­jás sárgája a fehérje közepén magas, gömbszerű képződmény­nek látszik, öregedés folytán süllyed, szétfolyik és nagyobb területet foglal el a tojássárga. Színe nem függ össze a tojás frisseségével. A kiselejtezett tojás kevésbé értékes, leszállított áron áru­sítják. Az ok: standardon aluli csekély súlyuk, felületük túl­­szennyezettsége, pattant héj és egyéb hibák. HOGYAN VÁSÁROLJUNK TOJÁST ÉS HASZNÁLJUK FEL A HÄZTARTASBAN? Minden háztartásban és köz­­étkeztetési üzemben legyen tar­talékban tojás. Mennyisége a háztartásokban a tagok számá­tól, korösszetételétől, egészségi állapotától, valamint attól függ, mennyire kedvelik a tojást és a tojásos ételeket. Tojás szerepel­jen mindig az ún. nagy bevá­sárlásban, amikor rendszerint lisztet, cukrot, olajat stb. vásá­rolnak. Tojást a legjobb 30 da­rabonként alátéttel, vagy 12 és 8 darabos kisfogyasztói csoma­golásban vásárolni. A nem osz­tályozott friss tojást súlyra vesszük, általában mintegy 18 darab jut egy kilogrammra. Szokásos használatra rendsze­rint friss tojást veszünk. Az a nézet, hogy a hűtött (vagy kon­zervált) tojást csak akkor kell venni, ha nincs friss, nem egé­szen indokolt, mert az ételek többféleségénél tel lehet hasz­nálni a tartósított tojást, amely olcsóbb is. Előnybe helyezzük a friss tojást a tojásfehérjéből vert habbal készült ételek ese­tében. A kisgyermekeknek to­­jássárgával készült ételeknél osztályon felüli és friss tojást használunk. A legfontosabb az, hogy a tojások frisseségi je­lekkel legyenek ellátva és felü­letük tiszta legyen. Ugyanez vo­natkozik a majonéz, a saláta­félék, nyers tojással készült egyéb ételek vagy italok elké­szítésére használt tojásra. A kiselejtezett tojások csak nagy hőfokon történő elkészi tésre alkalmasak, például leve­sekbe, mártásokba, tésztafélék­be stb. Nem hőkezelt ételek esetében nem használunk erő­sen piszkos felületű (a szennye­zettség határaként a felület Vs­ának szennyezettségét jelölik meg), kiselejtezett és héj alatti repedt hártyájú tojásokat. Eze­ket az ún. folyós tojásokat használhatatlanoknak tartják, nem árúsíthatók. A tojás tar­talma ugyanis nagyon jó közeg a tojás felületéről és környéké­ről behatoló mikroszervezetek alkalmazkodására és szaporo­dására. A héj alatti hártya megrepedése folytán e mikro­­szervezetek a tojás tartalmában annyira elszaporodhatnak, hogy ilyen tojások nyers állapotban történő fogyasztása bélbetegsé­geket okozhat. Tojás okozta tö­meges bélfertőzés számos eseté­nek kivizsgálása szinte egyön­tetűen bizonyítja, hogy ezeket másodlagos fertőzésű tojások vagy tojáskészítmények okoz­ták. A friss tojások, érzékszervi megállapítás szerint sértetlen tojások tartalma steril ugyan, de megfertőződhet a hosszú és szakszerűtlen tárolás folyamán azáltal is, hogy mikrobák hatol­nak a tojás héjáról a tartal­mába. A tojás tartalma ilymó­­don rendszerint a nem kóroko­zó mikroflórától fertőződik meg, amely a tojás belső rom­lását okozza (rothadását, záp­tojást, a fehérje elszennyeződé­sét, penészesedénél stb.). Eze­ket az elváltozásokat átvilágí­tással és főként a tojás feltö­rése után biztosan felismerjük. A sértetlen tojásnak kórokozó baktériumok általi fertőződése belső romlásának egyidejű meg­nyilvánulása nélkül nagyon va­lószínűtlen és ezt a kísérletek sem igazolták. Vásárlás után sohasem mos­suk meg a tojásokat. Felhasz­nálásuk előtt csak abban az esetben mossuk meg, ha lehető­ségünk és időnk van tökéletes megszárílásukra. A mosás ugyan megsérti a kutikulának nevezett felületi réteget, mely eltörni a pórusokat és megakadályozza a mikróbák behatolását a tojás­felületről tartalmába. A kuti­kula eltávolítása csökkenti a tojás elállóságát és tárolhatósá­gát. A mosott és a meg nem szárított tojásuk feltörésekor pedig a szenny és a mikrobák a felületről a vízzel együtt jut­nak a készülő ételbe. A tojásokat nem egyenesen a készülő ételbe ütjük, hanem előbb külön pohárba vagy csé szébe. így elkerüljük azt a le­hetséges kellemetlenséget, hogy egy romlott tojás miatt az egész készülő ételt el kell dob­nunk. HÁZTARTÁSI TOJASTAROLAS A tojást sötét és hideg helyen tároljuk, leginkább hűtőszek­rényben. A 16 fokot meg nem haladó hőfokú sötét légkamrát is felhasználhatjuk. A hűtő­szekrényben műszakilag kikép­zett külön részben, vagy a leg­alsó polcra helyezzük a tojást, mindig a tompa végével felfelé. A hűtőszekrényből mindig csak annyi tojást veszünk ki, amennyire szükségünk van. Ha nem hűtött térségben (a kony­hában) hagyjuk a kivett tojáso­kat, ennek következménye ún. izzadás, amely hasonló veszélyt jelent, mint a tojás mosása. (váz) ► **♦ »J» **• *3* «3* *3» »3* *3* *3* *♦* *3* *♦* *** *♦* *3* *3* *3* *3* *3" :* ♦> ♦:* * ♦> ♦> »3* *3« *3* *3* »3» ❖ »3* *3» *!• »3» ❖ »3« »3« ❖ *3» < Szakszerű munka, szép eredmények A Pohr. Ruskov-i (oroszkai I „Virágzás“ Eísz-ben működő baromfitenyésztési részleg nem­csak a szövetkezeten belül, de szlovákiai viszonylatban is ki­emelkedő eredményeket ér el. Ottjártunkkor a közös elnöke, Muzslai Sándor elvtárs hívta fel figyelmünket a baromfite nyésztők Jő munkájára. A baromfifarmon Fabó Már ton mérnök fogadott, aki 14 tagú kollektívája élén öt éve foglalkozik a csirkék tenyész­tésével. Amint elmondta az ide­kerülő naposcsirkéket két hó­nap alatt nevelik fel. Ez idő alatt 1,63 kg-os súlyt érnek el, ami szlovákiai viszonylatban a második legjobb eredménynek számít. Az elhullás mindössze 3,34 százalékot tesz ki. Az üzemvezető szerint a jó ered­ményeket elsősorban a szaksze­rű, céltudatos munkának kö­szönhetik A brojler csirkék Bényi Irén és Filová Rozália munkája nagy gondosságot, odaadást igényel. (A szerző felvétele.) ugyanis csak akkor érik el Ilyen rövid idő alatt a meghatá­rozott súlyt, ha gyarapodásuk­hoz szükséges körülmények, ki­fogástalanul biztosítottak. Az állatgondozók részéről elsősor­ban a kellő hőmérséklet betar­tása a fontos, de a rendszeres és jó minőségű táplálék, vala­mint itatás is fontos követel­mény. A 9 női dolgozónak egy­szerre 65 ezer darab csirkéről kell gondoskodnia, ami csakis a nagyüzemi gazdaságban, szo­cialista termelési módszerekkel lehetséges, hisz egy négyzetmé­ternyi területen évente 2934 kg húst állítanak elő. A dolgozók szakszerű munkája minden té­ren eredményekhez vezetett. Egy kg-os súlygyarapodás el­éréséhez a tervezett 2,65 kg-al szemben 2,54 kg takarmányt használtak fel, s emellett 1 szá­zalékkal csökkentették az el­hullást is. Munkájuk eredmé­nyességét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy évente több mint 400 tonna baromfi­húst termelnek dolgozóink asz­talára. Benyák József Л Л Л Л Л Л Л Л ŕ V у у у «{♦ у у у у у у ♦> у у у у ♦> у у у ♦> у у у у ♦> ♦> у у ♦> у у у ♦> у у у у у у у ♦; Л л Л л ttt ttt ttt ttt ♦ v ♦ v ♦ v v V V ♦ ♦ V V V V ♦ ♦ V ♦ V ♦ ♦ ♦ ♦ Л Л ♦% ♦% A ▼ф» V^V V^V V^V тфг V^V V^V V^v vy Jól működő szervezet A Szlovákiai Kiskertészkedők és Gyümölcsészek Szövetségé­nek Dvory nad Žitavou-1 (ud­­vardi) helyi szervezete 13 éve alakult meg. Napjainkban 208 tagja van. Pár évvel ezelőtt a tagok száma több volt, de so­kan hátat fordítottak a szerve­zetnek. A tagok elsősorban vi­rágmag-, szőlő-, zöldség- és gyümölcstermesztéssel foglal­koznak. Az utóbbi évek azt mutatják, hogy a virágtermesztés elterje­dőben van a tagság körében. Ezt lényegében az is elősegítet­te, hogy a helyi szövetkezet tizenöt éven keresztül foglal­kozott virágmagtermesztéssel, de napjainkban ezt teljes mér­tékben kiszorították. A múlt év­ben hatvanegy tag 2,36 hektár­nyi területen tizenhét-féle egy- és kétnyári virágot termesztett szerződéses felvásárlás kereté­ben. Az elért eredmények biz­tatóak. Például az 1974-es év­ben termesztett magvakért a tagság több mint 418 ezer koro­nát kapott a bratislavai SEMEX vállalattól. A bevételek egy százaléka a szervezet pénztárá­ba kerül. Legnagyobb mérték­ben a leányrézsát (Zinia), fá­tyolvirágot (Gpyshohpilla), gre­nadin szegfűt (Dianthus ear) és a mályvarózsát (Althaea) termesztik. ' A múlt évben a szervezet tag­jai 290 ezer fejes salátát, 100 mázsa uborkát, 80 mázsa fok­hagymát, 35 ezer csomó sárga­répát és 12 ezer csomó retket értékesítettek a ZELENINA vál­lalatnál. A felvásárlást e válla­latnak egyik kirendeltje végez­te, de csak a leszerződött ta­goktól. Ugyanis a szervezet minden taggal külön-külön szerződést köt bizonyos meny­­nyiségű zöldség kitermelésére és eladására. A végén összege­zik ezeket és szerződést kötnek a ZELENINA vállalattal. A gyümölesfélékből elsősor­ban a sárgabarack a legelter­jedtebb, de kisebb mértékben más gyümölcsöt is termeszte­nek. A múlt évben javarészt csak a sárgabarackot értékesí­tették, mintegy hatvan mázsá­­nyi mennyiségben. A szervezet vezetősége nagy figyelmet fordít a tagság szak­­képzettségének a fokozására is. Ezt egyrészt előadások, más­részt tanulmányutak, kiállítások és gyakorlati bemutatók segít­ségével érik el. Az előadásokra általában a szövetkezet vezető dolgozóit hívják meg, akik szí­vesen elbeszélgetnek a tagok­at. Például a legutóbbi elő­adáson a borkezeléssel és a pincegazdasággal kapcsolatos kérdéseket vitatták meg. Tanul­­mányutakat általában évenként szerveznek a tagok számára, melyet gyakran egybekötnek egy kiállítás megtekintésével is. Zöldségkiállítást a szervezet ve­zetősége ^kétévenként rendez. Legutóbb 1974 ben került erre sor és az idén ismét megrende­zik. Gyakorlati bemutatókat el­sősorban a szőlő és a gyümölcs­fák metszése idején a helyi szö­vetkezet szőlészetében, illetve gyümölcsösében szerveznek. A tagság kiveszi részét a fa­­luszépitési akciókból is. A múlt évben 350 óra társadalmi mun­kát dolgoztak le, a díszcserjék és díszfák kiüitetésénél. Igényesek a szervezet ez évi feladatai is. Ami a virágmag­­termesztést illeti, az idén 1,8 hektár területen termesztik az egynyári, egy hektár területen pedig a kétnyári virágokat. A ZELENINA vállalattal az idén is szerződésük van. Negyvenhat mázsa fokhagyma, 389 mázsa paradicsom, 117 mázsa uborka, 301 ezer fejes saláta, 58 ezer 280 csomó sárgarépa, 13 ezer 200 csomó zöldhagyma és 4 ezer csomó retek értékesítésé­vel számolnak. Ezenkívül 3,4 hektár területen fűszerpaprikát is termesztenek. A gyümölcs­félék közül ismét csak a sárga­barackkal számolnak, közel 50 mázsányi mennyiséggel. A szervezet vezetősége az első félévben az ideológiai ne­velés tehén kél előadást rendez. Februárban a Februári Győze­lem évfordulója tiszteletére, májusban pedig megtárgyalják a CSKP XV. kongresszusa hatá­rozatainak saját feltételeikre való lebontását. A tagság szak­­képzettségének további fokozá­sa érdekében szintén két elő­adással számolnak, mégpedig hazánk ehető és mérges gom­báiról, valamint a virágmagter mesztés problémáiról. A szervezet tagjai szocialista kötelezettségvállalást tettek a CSKP XV. kongresszusa tiszte leiére. Négyszáz óra társadalmi munkát dolgoznak le faluszépí tési akciók keretében. Az elmondottakból arra kö­vetkeztethetünk, hogy az SZK­­GYSZ Dvory nad Žitavnu-i he lyi szervezetének tagjai jó man kát végezlek. Meg kell jegyezni azt is, hogy az udvardi nép szorgalmas és sokat tesz a kert kultúra érdekében. A jelenlegi tagok Maczkó László elvtárs. a helyi szervezet titkára szerint ma már nemcsak a pénzt, hasz­not figyelik, hanem azt is, ho­gyan lehet széppé tenniük kert­jeiket! Reméljük, a tagság az idén is mindent elkövet igényes feladataik megvalósítása és a további sikerekhez vezető út megteremtése érdekében! (bara) ARTICSÓKA Az articsóka Az articsóka (Cynara scoly­­musj — vagy olasz paréj, — a Földközi-tenger keleti partvidé­kén honos, magastermetű, szár­nyasán osztott levelű, fészkes vlrágzatú növény. Minden évben új tőlevélrózsát fejleszt. Évelő növény, vtrágfészke erősen nagy, néha a 15 cm-t ts eléri. Levelei 1,5 méter hosszúak, erő­sen szabdaltak, halványzöldek, fonákjukon molyhosak. A hosz­­szú szárán egyetlen virágzat és több oldalhajtás fejlődik. Fé­szekpikkelyének töve vastag, húsos, csúcsa tövises. Termése négy oldalúan lapított, bóbitája tollalakú. Virágzatának húsos alapi részét, a fészekpikkely leveleit még ki nem nyílt álla­potban, bimbóként fogyasztják. A mérsékelt éghajlatot ked­veli. A Földközi-tenger vidékén kívül a Rajna mellékén és Ausztriában is termesztik. Ma­gyarországon, Eger környékén hagyományai vannak. Az articsóka régóta ínyenc eledel. Galenosz többek között azt ajánlja, hogy korianderrel, borral és faolajjal készítsék. Szicíliába Leventéből jutott, 1466-ban, Firenzébe, majd 1474- ben Velencébe, s a XV. százsad elején Franciaországban és Angliában is ismerték. A mélyrétegű, tápdűs talajon, különösen párás levegőjű vidé­ken díszük jól, ott fejleszti ki virágzatát, amiért termesztik. 'Magvetéssel vagy sarjakról sza­porítják. Magját február végén, márciusban langyoságyba vetik. Az előnevelt palántákat május elején ültetik ki 1X1 méter fészektávolságra. Szükség sze­rint kapálásban és bő öntözés­ben részesítik. Nyár végefelé a legtöbb nö­vény virágszárat fejleszt. Egy virágszáron csak 3—4 virágot ajánlatos hagyni, így azok erő­teljesebben tudnak fejlődni. A ki nem nyílt bimbókat 15—20 cm-es szárral vágjuk le, és így értékesítjük. Termesztésben az articsókát 3—4 évig hagyják egy helyen. Kissé fagyérzékeny. Magnyerés céljából a virág­zatot a második évben, ősszel vágjuk le, midőn a legfelső fészekpikkelyek sárgulnak. Ek­kor a pikkelyek szétnyílnak, s a fészek a fenyőtobozhoz ha­sonlít. Az articsókát egyes kártevők igen kedvelik. Gyökerét a cse­­rebogárpaior rágja. Fiatal haj­tását, virágbimbóit a bogáncs­­levéltetű szivogatja. Ez utóbbi kártevő különösen a növény fej­lődését, a bimbó képződését hátráltatja. A cserebogárpajo­rok ellen a talajt porozzuk, a­­melyet azután bekapálunk. A levéltetvek ellen májustól, meg­jelenésűk után 14 naponként permetezzünk, ügyelve az utol­só permetezés és a fogyasztás közötti várakozási időre. E zöldség elsősorban a fran­cia és az olasz konyhák ínyenc eledele. Salátának, főzeléknek elkészítve egyaránt jóízű és egészséges étel Többféle elké­szítési módja közül egyet Is­mertetünk. A megtisztított vi­rágbimbó csúcsát éles késsel, fészekpikkelyeinek végét pedig ollóval vágjuk le, és sós vízben főzzük puhára. A bimbókat ez­után egyenként előmelegített kisebb porcelántányérokra he­lyezzük — személyenként egy bimbót számolva —, majd rá­helyezünk 1—2 szelet citromot, s majonézzel leöntve előétel­ként tálaljuk. (szf)

Next

/
Oldalképek
Tartalom