Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-02-28 / 8. szám
sére szakosított vállalatokban a szántóföld több mint 13—15 százalékán fognak cukorrépát termeszteni. Ez a részarány meghaladhatja a 20—25 %-ot is. • Repcetermesztés. A repce vetésterületét a burgonyatermelési körzetekben, és részben a répatermelési körzetek határvidékén lehet bővíteni. Termesztését a szakosított vállalatokba és kooperációs társulásokba kell összpontosítani, ahol a repce szántóföldi részaránya 5—10 % körül fog mozogni. ф A burgonya termesztési területének stabilizálása. A korai burgonya termesztésének 80 %-át a melegebb éghajlatú körzetekbe összpontosítjuk. A fogyasztási burgonya árutermelésének súlypontja a hűvösebb éghajlatú burgonyatermelési körzetekbe összpontosul. A burgonyatermelés szakosítását fokozatosan, a termelésben, kezelésben és tárolásban kiépített vállalatközi kooperáció alapján kell megoldani. A fogyasztási burgonya minőségét lényegesen javítani kell, és a kooperációs társulások keretében egyetlen haszonirányzatot (ültetési, fogyasztási, ipari burgonya) kell érvényesíteni a termelésben. A szakosított vállalatokban vagy kooperációs társulásokban a burgonya szántóföldi részarányának el kell érnie a 15—25 százalékot. # A zöldségtermelés növelése. A termelés szerkezeti változásaival szemben jelentős igényeket támaszt a növénytermesztés lényeges növelésére irányuló terv. A zöldségtermesztés regionális tervezésekor a hagyományos zöldségtermelő körzetek teljes mértékű kihasználását a zöldségtermesztés szakosításának elmélyítésével, valamint a minden kerületben létesítendő zöldségtermelő központok kialakításával fogják kombinálni. Tekintetbe veszik a fogyasztói központokat. A zöldség 250—400 hektárnyi területekre való összpontosításával számolunk. A MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK TELJES MÉRTÉKŰ HASZNOSÍTÁSÁNAK KÖVETELMÉNYE-A mezőgazdaság és a feldolgozóipar célszerű összehangolása a növénytermesztési és állattenyésztési termékek maximális kiaknázásának előfeltétele. Az eddigi együttműködés a mezőgazdasági nyersanyagok biológiai értékének és technológiai tulajdonságainak javítására irányult, amit tanácsadói szolgálattal, minőségi biológiai anyag szállításával, az építkezések pénzügyi, anyagi, épülettervezési és másnemű támogatásával valósítottak meg. Kibővítették a gyümölcs, zöldség és tojás közvetlen felvásárlását is, bevezetésre került a sertések „húsosság“ szerinti értékesítésének rendszere, és az utóbbi években az egyes nyersanyagok leszállítására hosszúlejáratú szerződéseket kötnek. Az együttműködés legmagasabb formája a közös beruházási akciók megvalósítása két partner között, vagy az együttműködés különféle formáinak keretében. Az élelmiszeripar pénzügyi vagy részes hozzájárulása eltérő, de az utóbbi két év folyamán sor került a kooperációs kapcsolatok további elmélyítésére és megszilárdítására. A mezőgazdasági őstermelés és a feldolgozóipar közötti kooperációs és integrációs kapcsolatoknak az említett jóváhagyott elvek szerinti fejlesztése elsősorban a következő irányban halad: — a termelést megelőző munkaszakaszok összekapcsolása e termeléssel és a feldolgozással, beleértve a kutatómunkát és a fejlesztést is; — a mezőgazdasági és a feldolgozóipari vállalatok belkereskedelmi szervezetekkel való közös társulásainak létesítése. Ezek célja a jobb minőségű mezőgazdasági nyersanyagok termelésének fejlesztése és leszállítása, azok racionális feldolgozása, valamint a termékek fogyasztókhoz vezető útjának lerövidítése; — a feldolgozóipar mindennemű hulladékanyagának a takarmányozás céljaira és a takarmánykeverékek minőségének javítására való feldolgozása és hasznosítása. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar közötti kooperációs és integrációs kapcsolatoknak a fejlesztési tervekből kell kiindulniuk, amelyek a 6. ötéves terv irányelvein alapulnak, és ezekből erednek az érdekelt gazdasági szervezetek közötti hosszúlejáratú szerződések is. A növénytermesztésben ezeknek a vállalatközi kapcsolatoknak fejlesztésére megfelelő szervezeti formát jelent a bor, dohány és komló termesztése és feldolgozása szakaszán a termelői céltársulások kiépítése, mint a mezőgazdasági őstermelés és a feldolgozóipar integrációjának magasabb formája. Ez a társulás írásbeli együttműködési szerződés alapján létesül, amelyben lerögzítik a társak konkrét jogait és kötelességeit. A társulás tagjai megőrzik függetlenségüket, önállóságukat, tehát ebben az esetben olyan együttműködésről van szó, amelynél nem keletkezik új szervezet. A gyümölcs-, zöldség- és burgonyatermesztés szakaszán a vállalatközi együttműködést a feldolgozóipar és a kereskedelem részvételével társulások útján kell kibővíteni. Ennek az együttműködésnek célja a betakarítás utáni kezelés, feldolgozás, tárolás biztosítása és a fogyasztókhoz való mielőbbi eljuttatás. A betakarítás utáni kezelést végző gépsorok, légkondicionált tárolók, burgonyatárolók és feltakarmáuyozható hulladékanyagok felfogására és feldolgozására szolgáló berendezések építését közös erővel, forrásokkal és eszközökkel meg lehet gyorsítani. Ezek a társulások az élelmiszeripari nyersanyagok egy részét a mezőgazdasági vállalatban dolgozhatják fel, majd a feltakarmányozható jó minőségű hulladékanyagokat a saját állattenyésztési termelésben hasznosíthatják. A cukorgyárak, szeszgyárak és keményítőgyárak mellett is kooperációs társulást kell létesíteni a szarvasmarha-nagyhizlaldák és szárítóüzemek, mint a mezőgazdasági vállalatok és a feldolgozóipar közös létesítményeinek felépítésére. A felsorolt típusú társulások létesítésekor meg kell oldani az összes feltakarmányozható hulladékanyag felfogásának, feldolgozásának és további hasznosításának módját. Ez a tejüzemekre, malátagyárakra, sörgyárakra és a húsipari üzemekre vonatkozik. Ezeknek a társulásoknak a létesítésében nem jelentenek akadályt sem az eltérő tulajdonjogi viszonyok, sem az eltérő gazdasági és irányítási rendszerek. Ezekbe a társulásokba be kell kapcsolni a termelést megelőző tevékenységek szférájába tartozó szervezeteket és vállalatokat — a kutatást, fejlesztést és nemesítést is. Ez lehetővé teszi a biológiai anyag fejlesztésének, nemesítésének ős szaporításának raconális szabályozását, a termékek termelését, feldolgozását és az áru kikészítését egészen a kész termékek kereskedelmi hálózatba való juttatásának az össztársadalmi szükségletekkel és a fogyasztók érdekeivel összhangban való tervszerű irányításáig. TEREMTSÜNK FELTÉTELEKET az Állattenyésztési termelés TERVFEL ADATAINAK TELJESÍTÉSÉRE A mezőgazdaság további fejlesztésének az összpontosítás, szakosítás és a kooperáció különféle formái felé vezető útja az állattenyésztési termelésben teljes mértékben érvényesült és az állatok egyes csoportjainak esetében ipari jellegűvé vált. Ezt a tényt az 5. ötéves tervfeladatok teljesítése dokumentálja a legmeggyőzőbben. A terv szerint az 1971—75-ös évek folyamán 5 967 000 tonna vágóállatot, 641 300 tonna vágóbaromfit, közel 2 lmilliárd liter tejet és 10 milliárd tojást kellett felvásárolnunk. Az eddigi eredmények szerint az ötéves tervfeladatokat a vágóállatok felvásárlása szakaszán 107 %-ra, a vágóbaromfi szakaszán 118 %-ra, a tej felvásárlásában 103 °/o-ra, és a tojás felvásárlása szakaszán 119 %-ra teljesítettük. Hála az állattenyésztési termelés szakaszán elért jó eredményeknek a lakosság tej-, tojás- és baromfiszükségletét teljes mértékben fedezni tudtuk, s lényegében a hús és a húskészítmények iránti keresletet is kielégítettük. Az élelmiszeripari termékek mennyiségével és minőségével szembeni igények azonban továbbra is növekedni fognak. Ezért az állattenyésztési termelés eddigi fejlődési irányzatát továbbra is tartanunk és fejlesztenünk kell olyképpen, hogy az árutermelésitervfeladatokat teljesíteni tudjuk. A 6. ötéves tervidőszakban az állattenyésztési termelés növekedését elsősorban a termelés intenzitásának fokozásával, s csak másodsorban az állatok állományainak növelésével fogjuk biztosítani. A tyúktenyésztésben, hála a gyors ütemben növekvő termelőképességnek, valószínűleg sor kerül az állományok csökkentésére. Az állattenyésztési termelés belterjességének növelése lehetővé teszi a tartalékok mozgósítását és a tulajdonképpeni mezőgazdasági termelésbe, de elsősorban a termelést megelőző munkaszakaszokba való beavatkozást. Ez a népgazdaság mezőgazdaságot ellátó többi szektorának szállítmányaira, valamint a tudomány és a kutatómunka kívánatos fejlesztésének biztosítására vonatkozik. A gyakorlati életben be kell vezetni az állattenyésztésnek az állatok olyan összpontosítási mértékén alapuló rendszerét, amely a legnagyobb munkatermelékenység és a leghatékonyabb termelés eléréséhez vezet. Figyelmünket a technológia problémáinak megoldására keli összpontosítani, elsősorban az állatoknak a tenyésztés nagyüzemi formáihoz való szoktatására anélkül, hogy ezek termelőképessége és genetikai alapjának fejlődése veszélyeztetve lenne. A sok állatot összpontosító állattenyésztő telepek szervezése és irányítása szakaszán a számítástechnika bevezetésével hatékony tájékoztató és irányító rendszereket kell kiépíteni. Az elektronikus számítógépek segítségét igénybe kell venni az állattenyésztési termelés üzemmenetében, elsősorban az állatok takarmányozása szakaszán, ahol a számítógép a termelőképesség ellenőrzése és a takarmányok táplálóanyag tartalma alapján számíthatja ki a hatékony takarmányadag öszszetételét. Számolni kell azzal, hogy az állattenyésztési termelés takarmányszükségletének kb. 75 %-át továbbra is a mezőgazdasági üzemekben fogják tartósítani és tárolni. Az eddigi 30 %-os veszteségek 12—15 %-ra való csökkentése, valamint a takarmánynövények étrendi szempontból legértékesebb részeinek megőrzése érdekében fontos a forró légfúvós szárítás további fejlesztésének, a jelentkező energetikai problémák figyelembevételével való megoldása. A takarmányozási technika szakaszán olyan rendszer kifejlesztésére van szükség, amely biztosítja a konverziós hatékonyság állandó növekedését és kedvező hatással lesz az állatok egészségi állapotára, újratermelő képességére és alapvető életmegnyilvánulásaira, ugyanakkor tekintettel lesz a nagy termelőképességű egyedek szükségleteire, amelyeknél feltételezhető a tápértékkel szembeni fokozott érzékenység. A MUNKAFOLYAMATOK AUTOMATIZÁLÁSA Az állattenyésztési munkafolyamatok műszaki színvonalát az automatizálás bevezetése útján kívánjuk növelni. A gazdasági állatok és a baromfi tenyészeteiben érvényesített munkafolyamatok egyes fontosabb szakaszain az automatizálás bevezetésére a következő előfeltételek vannak: ф Takarmányozás. A sertések és a baromfi számára gyártott teljes értékű takarmánykeverékek fizikai és mechanikai tulajdonságai lehetővé teszik az egész anyagmozgatás teljes automatizálását egészen a takarmány adagolásáig. A szarvasmarhák takarmányozására szolgáló gazdasági takarmányok tulajdonságait úgy kell módosítani hogy azok kezelését teljes mértékben automatizálhassuk. ф A termékek nyerése. A fejőkészülékkel végzett fejésnél és a fejőkészülék kezelésénél sok olyan munkaművelet van, amelyet kézi érővel kell elvégezni és csak nehezen automatizálhatók. Ilyen mindenekelőtt a tőgy egészség] állapotának ellenőrzése, a fejőcsészék felrakása, a gépi utánfejés. A technika érvényesítésének megkönnyítése érdekében nemesítéssel és technológiai selejtezéssel megfelelő nagyságú és formájú csecsbimbókkal rendelkező, gépi fejésre alkalmas tulajdonságokkal rendelkező állattípust kell kifejleszteni. Az automatizálást a tojás gyűjtése, tisztítása és osztályozása szakaszán már érvényesíteni kezdtük. Ф Trágyakitakarítás. Az ürülék kitakarítására a szarvasmarha tenyészetekben legegyszerűb az önesés kihasználása. Ez almozás nélküli üzemelést kíván, amely az emberek munkáját erősen megkönnyíti ugyan, viszont bizonyos hátrányai vannak. Ezek közé tartoznak a nagy épületberuházási költségek, valamint a felszíni vizek és a talajvíz szennyezésének veszélye. Ezen a szakaszon még néhány kérdést kell a kutatóknak megoldaniuk. A TUDOMÁNY ÉS A KUTATÁS FELADATA A TENYÉSZÁLLATOK BIOLÓGIAI POTENCIÁLJÁNAK NÖVELÉSÉBEN A CSKP XiV. és XV. kongresszusa közötti időszakot a termelőerők átütő fejlődése jellemezte. Hozzáláttunk a mezőgazdasági termelés iparosításához. Ezt a tudományos-műszaki haladás tette lehetővé, amely elsősorban az állattenyésztési termelésben teremtett feltételeket a termelési folyamatok ipari módszerek szerinti szervezésére és irányítására, amelyet a nagy munkatermelékenység, a termelés nagy hatékonysága és a termelési folyamat fokozódó intenzitása jellemez. Ennek a fejlődésnek sajátságos jellege van. Azzal tűnik ki, hogy megszűnik a növénytermelés és az állattenyésztés közötti közvetlen kapcsolat, amely még röviddel ezelőtt a mezőgazdasági vállalatok szervezésének alapját képezte. A termelőerők gyors ütemű fejlődése ezeket az elveket túlhaladottakká tette. Ennek gyakorlati megnyilvánulása az egyes állattenyészetek elszakadása a földtől való közvetlen függőségtől, ami abban is megnyilvánul, hogy kiválnak a mezőgazdasági vállalatokból és gazdasági önállóságra tesznek szert. Ez a mezőgazdasági vállalatok szervezésében bekövetkezett alapvető változás lehetővé teszi a munkamegosztás elmélyítését azokban a tenyésszetekben, ahol a termelési folyamat egyes biológiai-műszaki szakaszai szerinti szűk szakosítást érvényesítenek. A tudomány és a kutatás az elmúlt időszakban fontos szerepet játszott a mezőgazdaságban, mivel a legújabb tudományos-műszaki felismeréseket éppen az összpontosítás és а szakosítás folyamatában lehetett hasznosítani. Az állattenyésztési termelésre azonban még további, az eddiginél igényesebb feladatok várnak, amelyek a termelés magasabb színvonalából és az érvényesített tudományos szempontokból erednek. Az állattenyésztési termelés néhány, az ipari termelés jellegzetes elemeit érvényesítő szakaszán már elértük a jelenlegi állatfajták élettani termelőképességének legfelsőbb határát. A tudományra és a kutatásra vár az a feladat, hogy pl. a baromfitenyésztés szakaszán új tojótípust tenyésszenek ki. A tudományra hasonló problémák várnak az állattenyésztési termelés többi szakaszán is, beleértve a takarmánytermelést és az ürülék hatékony felszámolását. Ugyanakkor biztosítanunk kell a tudomány és a kutatás közvetlen kapcsolatát a gyakorlattal, valamint a tudományos kutatómunka eredményeinek minél gyorsabb kipróbálását és gyakorlati érvényesítését. Olyan tudományos kutató társulások létesítéséről lesz szó, amelyek biztosítani fogják a kutatóintézetek és a mezőgazdasági vállalatok közötti közvetlen kapcsolatot és felelősek lesznek a mezőgazdaságban az összpontosítás és a szakosítás tudományos-műszaki felismerések érvényesítésén és hasznosításán alapuló gyors ütemű fejlődéséért. A BAROMFI-, SERTÉS- ÉS JUHTENYÉSZETEK HATÉKONYSÄGÄNAK NÖVELÉSE A sertéstenyésztésben és hizlalásban fokozott figyelmet kell fordítani a hústermelés gazdaságosságára, ahol eddig még nem értünk el kielégítő eredményeket. Az új kapacitások építésekor tekintettel kell lenni a fogyasztói központok és a húsipai követelményeinek megfeleő típus és telephely megválasztására, hogy az ürülék felszámolásával kapcsolatos problémák megoldása után ezeket kibővíthessük a távlati tervekben előirányzott maximális kapacitásra. A hizlaldák befogadóképességének teljes kihasználása és a sertéshús-termelés jő eredményei a szopósmalacok megfelelő számától függnek. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a már kiépített nagyhizladáknak nem tudunk folyamatosan megfelelő számú szopósmalacot biztosítani. Ezért le kell zárni a termelési ciklus minden szakaszát, a saját forrásokból származó szopósmalacok termelésétől kezdve az előhizlaláson át a tulajdonképpeni hizlalásig. Vagyis a hizlaldákban fiaztatókat kell építenünk. Az az elv lép érvénybe, hogy a nagy befogadóképességű létesítmények részére előirányzott szopósmalacok termelése közvetlenül rákapcsolódik a hizlalásra. Jelenleg a racionalizálást és a tudományos műszaki haladást ipari alapokon a tojástermelésben és a vágóbaromfi termelésében lehet maximális mértékben hasznosítani. Mível a baromfi elsősorban a takarmánykészítő ipar által takarmányozási célokra feldolgozott töménytakarmányokat fogyasztja, ezt a termelési ágazatot teljes mértékben iparosíthatjuk és így a biológiai anyagot hatékonyan kihasználhatjuk. A fejlődés ezen a szakaszon a mezőgazdasági vállalatok termelésének a nagy befogadóképességű létesítmények javára történő csökkentése felé vezet. Az állattenyésztési termelés továbbra is mellőzött szakasza a juhtenyésztés. A gyakorlatban kiegészítő termelésnek tekintik és a kistermelés minden hibáját magán viseli. A bárány- és birkahús termelésének és fogyasztásának növelésére irányuló árutermelési és árukiviteli terv azonban megköveteli az ipari jellegű új technológia fokozatos bevezetését. Ez természetesen megköveteli az állatok nagyobb mértékű összpontosítását, amit kooperáció formájában lehet megvalósítani. A legelők belterjes kihasználásának, és az új, nagy befogadóképességű juhhodályok építésének céljaira összpontosítani kell az érdekelt vállalatok pénzeszközeit. Ezenkívül a közös mezőgazdasági vállalatokban a feldolgozó ipar részvételével terjeszteni kell a bárányok intenzív, iparilag szervezett hizlalását. ÖSSZPONTOSÍTÁS és szakosítás a szarvasmarhatenyésztés egyes kategóriáiban Az 5. ötéves tervidőszakban a műszaki és technológiai lehetőségek fokára való tekintettel csupán a baromfi- és a sertéstenyésztést szakosíthattuk. A 6. ötéves tervidőszakban a mezőgazdasági vállalatok megfelelő területi összpontosítása esetén a szakosítás a szarvasmarhatenyésztésben is megvalósítható. Elsősorban szükségessé válik a vállalatok termelési programjának a szarvasmarha egy, esetleg két csoportjára való szűkítése, amit az állatok egyes csoportjainak vállalatok közötti okszerű cseréjével valósíthatunk meg. Ez lehetővé teszi, hogy a marhahizlalást és a borjúnevelést fokozatosan az ipari jellegű szakosított termelési egységekbe összpontosítsuk. Az épületberuházási lehetőségek szerint fokozatosan kiépítjük az újratermelési folyamat minden egyes láncszemében érvényesített összpontosítás fokának megfelelő, szélesebb körű vállalatközi kooperációba kapcsolt új kapacitásokat. A fokozatos összpontosítás és szakosítás ebben az ágazatban feltételezi az új, progresszív technológiai berendezések létesítését, a nagykapacitású épületek felépítését és mindenekelőtt a már létező berendezések célszerű átépítés utáni kihasználását. A szarvasmarha egyes csoportjainak tenyésztésében a szakosításra az állatforgó körzeteken belüli megnyitásával teremtjük meg a feltételeket. A tejtermelést a nagy fogyasztói központok és a feldolgozó üzemek közelében fogjuk összpontosítani. Az üszőnevelésre elsősorban a hegyvidéki, hegyaljai és határmenti körzeteket fogjuk kihasználni. Ezzel szemben a marhahizlalást a húsfeldolgozó ipar üzemeire kapcsolódva elsősorban az alföldi körzetekbe fogjuk összpontosítani. A mezőgazdasági vállalatoknak éppen a szarvasmarha állományforgójának kooperációs körzeten belüli, vagy annak határait is meghaladó megnyitásával tesszük lehetővé a szarvasmarha egy vagy két csoportjának tenyésztésében a legszűkebb körű szakosítás bevezetését. Ezzel egyúttal meggátoljuk az épületberuházások, az anyag és a berendezések szétaprózódását. A termelési körzetek és vállalatok szakosítása és összpontosítása számára megfelelő marhatípust kell kitenyészteni, amely termelőképesség, és a típus kiegyensúlyozottsága szempontjából eleget tesz a nagyüzemi technológia követelményeinek. A következő időszakban a szarvasmarha haszontulajdonságainak és a technológia által megkövetelt tulajdonságainak tervszerű nemesítő programjából kell kiindulnunk.
