Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-02-28 / 8. szám

A KOOPERÄCIÖS és az integrációs KAPCSOLATOK KIBŐVÍTÉSE

A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban a kalóriafogyasztás már hosszabb Idő óta kielégítő. Egy személyre és napra átszámítva, átlagban 3100 Kcal körül mozog, ami azonos a világ legfejlettebb Ipari államainak színvonalával. A CSKP XIV. kongresszusa után a kalóriaszükségletet gyakorlatilag a köztársaság egész területén és a lakosság minden társadalmi csoportjában teljes mértékben kielégítettük. Ezek szerint az élelmiszerfogyasztás szakaszán a társadalmi eltérések köztársaságunkban világviszonylatban a legkisebbek közé sorolhatók. Lakosságunk élelmezésében az említett kétségtelenül pozitív jelenség ellenére is akad még néhány minőségi jellegű fogyatékosság. A mi élelmünk még ma is túlságosan gazdag „üres“ kalóriákban, amelyek a cukor, a zsiradékok, a liszt és a pékipari termékek túlzott fogyasztásából származnak. Egészségügyi szempontból problémát jelent a nagy zsiradék- és cukorfogyasztás. A túlzott kalóriafogyasztás a helytelen táplálkozásból eredő betegségek — a beteges elhízás, cukorba], vérkeringést és emésztési zavarok előfordulási mértékének növekedésében tükröződik vissza. Ezek a betegségek a fiatalabb korosztályt támadják, mivel megváltozott a munka jellege — kevesebb a megerőltető fizikai munka, ennek helyébe a szervezet nagyobb neuropszichikai megterheléssel járó, irányító tevékenységet igénylő munka lépett. Az élelmiszerfogyasztás jelenlegi struktúrája, főként minőségi szempontból már nem felel meg az új követelményeknek. Ez az egyre gyorsuló folyamat már a mostani ötéves tervidőszak folyamán elég komoly változásokat követel az élelmiszeripari termékek struktúrájában, ami új követelményeket támaszt a mezőgazdasági nyersanyagok minőségével szemben. Az élelmiszerfogyasztás távlati terve feltételezi a táplálkozás kalóriatartalmának a tápanyagtartalom javára való csökkenését.

Ezek szerint a mezőgazdasági és élelmiszeripari komplexum termelésének lényege már nem csak a legfontosabb termékek termelésének növelésében rejlik. Elsősorban gondoskodnia kell a dolgozók élelmiszerellátásáról, másodsorban a megtermelt termékeket kell feldolgoznia és a lehető legkisebb veszteségekkel forgalomba hoznia. A mezőgazdasági termeléshez hasonlóan az élelmiszeriparban is szükség van az élelmiszeripari termékek minőségének javítására a munka termelékenységének növelésére, a hulladékok mennyiségének csökkentésére és a leszállított termékek kiaknázásának fokozására.

Ezeknek a társadalmi szempontból fontos követelményeknek teljesítését a mezőgazdasági vállalatok és az élelmiszeripar közötti kooperációs és integrációs kapcsolatok fejlesztése teszi lehetővé. Ezek céljává a jobb minőségű termékek gyártását és a termelés hulladékanyagainak takarmányozásra való maximális kihasználását kell tenni. A kooperációs kapcsolatok mezőgazdasági és élelmiszeripari komplexum keretében való kiépítése az élelmiszerek termelése szakaszán érvényesített munkamegosztás elmélyülésének a következménye. A mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a kereskedelem az élelmiszerek termelésének és forgalmazásának természetes alapját képezi és az élelmiszerellátás közvetlen és döntő fontosságú feladatát teljesíti.

A TERMELÉS HATÉKONYSÁGA MEGKÖVETELI A SZÉLESEBB KÜRÜ KAPCSOLATOK KIÉPÍTÉSÉT

A mezőgazdasági termelés belterjességének és hatékonyságának további növelésével kapcsolatos célkitűzések elérése megköveteli, hogy a szakosítás és az összpontosítás folyamatát a mezőgazdaság és az élelmezésügy irányítási fokán céltudatosan szabályozzák, és az állam befolyását az eddiginél nagyobb mértékben érvényesítsék. A tapasztalatok igazolják, hogy az összpontosítás és szakosítás további fejlesztése, valamint a kooperációs és integrációs kapcsolatok elmélyítése megköveteli a tudományosan indokolt távlati tanulmányokból kiinduló, anyagi, szervezési és törvényhozói előfeltételekkel alátámasztott világos tervezet szerinti eljárást. Az egész folyamat irányításának súlypontját az egyes körzetek termelési feltételeinek a mezőgazdasági vállalatok célszerű szakosítására irányuló leghatékouvabb kihasználása érdekében megvalósított tervszerű irányi tomunkában kell látnunk. Az összpontosítás és a szakosítás ezen folyamatainak támogatására a

6. ötéves tervidőszakban a mezőgazdaság tökéletesített gazdasági irányítási rendszerének keretében sor kerül néhány gazdasági ösztönző szükségnek megfelelő módosítására.

Ezen a szakaszon a mezőgazdaság összpontosításának és szakosításának fejlesztése érdekében néhány célszerű intézkedést foganatosítottunk. Ide tartoznak az egyes termékek árához csatolt pótdíjak, a különbözeti pótdíjak rendszerének módosítása, az agrokémiai vállalatok szolgáltatási díjainak meghatározása. A szubvenciós és a dotációs politika szakaszán is megoldottuk az állatok minimális összpontosításának kritériumait, az adóztatás szakaszán az adókedvezmények kérdését, a hosszúlejáratú beruházási hitelek nyújtását stb.

Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy a kooperációs kapcsolatok egyre nagyobb mértékben fejlődnek és kiterjednek a vállalatközi kooperációs kapcsolatok keretében végzett termelés és tevékenységek szervezésére is. Ez a fejlődés elősegíti a kooperáció keretében megvalósított szakosított termelés jövedelmezősége némely problémájának megoldását a kooperációs szervek által érvényesített kölcsönös (kooperációs árak] újraelosztás útján.

KOMPLEX vAllalatkOzi KOOPERÁCIÓ

A mezőgazdaság fejlődésének jelenlegi szakaszát a termelőerők gyors ütemű fejlődése, a mezőgazdasági termelés iparosítási folyamata, a termelés biológiai tényezőinek, a kemizálás, a technika, a szervezési és irányítórendszerek gyorsuló ütemű inovációja jellemzi. A termelés fejlődésével kapcsolatos tevékenységek súlypontja egyre inkább a termelést megelőző munkaszakaszokra tolódik át, és fokozódnak a tudományos műszaki haladás érvényesítésére irányuló minőségileg nagyobb követelmények.

A kooperációs kapcsolatok érvényesítése útján megtaláltuk az egyes ágazatok termelésének fejlesztéséhez és köztulajdonba vételéhez vezető differenciált utat anélkül, hogy szükség lenne az együttműködő vállalatok nagyságának aránytalan növelésére. Abból a felismerésből indultunk ki, hogy a vállalat nagysága nem statikus állandó, mivel a termelőerők és azok egyes részeinek mindennemű változásával együtt az is változik. Ezenkívül a vállalat nagysága az egyes ágazatok összpontosításának és szakosításának mértékétől függ. Ezt tudatosítanunk kell. A mi viszonyaink között a jelenlegi ismeretek és a mezőgazdaság termelőerőinek adott színvonala mellett, a mezőgazdasági vállalatok többsége már nem töltheti be saját termelési alapján a tudományos-műszaki haladás hordozójának és megvalósítójának önálló szerepét. Ez annyit jelent, hogy a mai mezőgazdasági vállalat az összpontosítás és szakosítás folyamatában egyre inkább a mezőgazdasági termelés újratermelési folyamatának integrált részévé válik, miközben azok a keretek, amelyek között az egész újratermelési folyamatot egységesen lehet irányítani, gyorsuló ütemben növekednek.

Az irányítási rendszer szervezeti megoldásának kiindulási alapjaként meg kell teremteni a feltételeket az újratermelési folyamat minden termelési fokának és fázisának egyetlen, a gazdasági kapcsolatok hatékony szabályozásával rendelkező ipari termelési folyamattá való technológiai és szervezési koordinálására. A vállalatközi kooperáció különféle formáit a tökéletesebb gazdasági rendszer bizonyos fejlesztési stádiumának kell tekintenünk.

A mezőgazdasági vállalatok együttműködésének egyik magasabbrendű formája a komplex vállalatközi kooperáció, amelynek keretében a mezőgazdasági vállalatok mint önálló gazdasági egységek olyan termelési feladatok és fontos tevékenységek közös tervezése és biztosítása alapján szövetkeznek, amelyek racionális elvégzése nem lehetséges, sem az egyes mezőgazdasági vállalatokban, sem a kooperációs társulások keretében. Csupán a 15—30 ezer hektárnyi területet felölelő kooperációs körzet teremt megfelelő teret az olyan termelés és tevékenységek szervezése számára, amelyek elvégzését a hozzájárulások hatékonysága és ésszerűsége szempontjából nem lehetséges szűkebb keretek között biztosítani. Elsősorban a speciális és nehéz technika közös tervezéséről, vásárlásáról és használatáról van szó, beleértve a gépesítő központok és pótalkatrész-raktárak, vagy nagy teljesítményű szárítóberendezések építését, a szállítótartályos rendszerű, nagy teljesítményű szállítás szervezését, a nagy befogadóképességű borjúnevelő istállók építését, az egyes szarvasmarhacsoportok szakosított mezőgazdasági vállalatok közötti átcsoportosításának tervezését és megvalósítását, és a szarvasmarhák állományforgójának megnyitását. Ezért ez a területi nagyság sokkal kedvezőbb lehetőségeket nyújt a közös mezőgazdasági vállalatok továhbi építésére.

A várható fejlődés a komplex vállalatközi kooperációhoz vezet, amely a mezőgazdasági vállalatok anyagi-termelési bázisának új horizontális szervezési formája. Ezért kell gondoskodni a komplex vállalatközi kooperáció szisztematikus előkészítéséről és a létesítéséhez szükséges előfeltételeket céltudatosan és tervszerűen kell kialakítani. A komplex vállalatközi kooperációk a szervezői és koordináló tevékenységüket a körzeti tanács útján valósítják meg. Ez lehetővé teszi, hogy a kooperációs körzet keretén belül szervezett kooperációs együttműködés folyamán megoldjuk a szocialista tulajdon két formája közötti különbségek némelyikét, valamint a kooperáció társadalmi küldetésének egész igényes programját, például a dolgozók iránti komplex gondoskodás problémáját, amely a jelenleg megoldás alatt álló problémák előterébe került.

A TUDOMÁNY ÉS A KUTATÁS EGYÜTTMŰKÖDÉSE AZ AGROKOMPLEXUMMAL

A mezőgazdasági és az élelmiszeripari termelés további összpontosítási és szakosítási folyamatában rendkívüli jelenszerint a legközelebbi évek folyamán önellátókká kell válnunk a szemesek termesztésében és az élelmiszerek termesztése szakaszán is fokoznunk kell az önellátottságot, sürgeti az említett kérdések alapvető megoldását. A 6. ötéves tervjavaslat követelményei szerint az 1976—80-as években meg kell gyorsítanunk a növénytermesztés fejlesztésének ütemét, tovább kell növelnünk a gabona-, cukorrépa-, gyümölcs- és zöldségtermelést, és egyúttal gondoskodnunk kell a növénytermesztésnek, elsősorban a takarmányalapnak az állattenyésztési termelés fejlődésével szembeni időelőnyéről.

A mezőgazdasági termelés nagy fejlődési ütemének megőrzése érdekében ki kell küszöbölnünk azokat a nem kívánatos befolyásokat, amelyek az 1971—75-ös években fékezték a növénytermesztés fejlődésének ütemét, sőt, az eddiginél még jobb anyagi, műszaki, szervezési és irányítási feltételeket kell teremtenünk az eddiginél is nagyobb termelési feladatok teljesítésére, a tudományos kutatómunka eredményeinek maximális, széles körű gyakorlati érvényesítésével. Ugyanakkor rendkívüli figyelmet kell fordítanunk a mezőgazdasági termelés növelésének alapvető forrását képező földalap védelmére, hasznosítására és csökkenésének korlátozására. A kutatás, a fejlesztés és a termelés közötti hasznos együttműködés kiépítésével feltételeket teremtünk az együttműködés új formájának érvényesítésére — a termelők szövetségének, esetleg a tudományos-termelő társulatok megalapítására. Ezek vennék át a felelősséget nemcsak a tudományos kutatómunka legújabb felismeréseinek, hanem a gyakorlati tapasztalatok minél szélesebb körű érvényesítéséért is, és lényegében átvennék annak az ágazatnak az ügyvitelét, amelyek számára kijelöljük őket. Ezzel egyidejűleg kitűnik a szolgáltatások fontossága a mezőgazdaságban. Ezek a hagyományos feladataikon kívül azzal is bekapcsolódnak a termelési folyamatokba, hogy elvállalják azoknak az erősen specializált munkálatoknak elvégzését, amelyek nagy szaktudást, specializált mesteri szakképzettséget és speciális termelőeszközöket követelnek. A szolgáltatások befolyása lényegesen nagyobb lesz a tudományosműszaki felismerések gyakorlati bevezetése szakaszán. Jelentős mértékben teljesítik maid az áttételi tényező szerepét és egyes programok hordozóivá vagy ügyvivőivé válnak. Tevékenységük rendkívüli jelentőségűvé válik a mezőgazdaság termelőalapjának kiépítésében. Ez megköveteli a szogáltatások minden típusának, mint a mezőgazdaság integrált részének a további kiépítését és azt, hogy ezeket az eddiginél nagyobb mértékben kapcsoljuk be a tervszerű, hosszúlejáratú szerződéseken alapuló vállalatközi együttműködésbe, és a kooperációs kapcsolatok különféle formáiba.

A növénytermesztés szakaszán érvényesített biológiai szolgáltatások esetében arra fektetjük a súlyt, hogy a felelős szervezetek (Oseva, Slovosivo stb.) a mezőgazdasági szervezeteknek olyan biológiai anyagot szolgáltassanak, amely teljes mértékben megfelel az összpontosított és szakosított nagyüzemi termelés követelményeinek, módszertani és tanácsadói tevékenységgel biztosítsák azok helyes kezelését és ellenőrizzék azok hatékony gyakorlati hasznosítását. Ez a gyakorlati életben azt jelenti, hogy az új búzafajtával együtt a termelő megkapja az utasítást is, milyen termelési körzet számára alkalmas, milyen agrotechnikát követel, milyen trágyázásra és védelemre van szüksége és az előírások betartása esetért milyen hektárhozamokat nyújt.

A TUDOMÁNYOS IRÁNYÍTÖMUNK\ ŰJ FORMÁI A NÖVÉNYEK TÁPANYAGELLÁTÁSÁBAN

Az ipari trágyaszükséglet az 5. ötéves tervidőszakban a hektáronkénti 174 kg-ről 222 kg-na emelkedett tiszta tápanyagokban, és a mezőgazdasági vállalatok 1975-ben 2 millió hektárnyi területen alkalmaztak növényvédő vegyszereket. Az ipari trágyaszerek és peszticídek leszállított mennyisége a következő évek folyamán növekedni fog. Javítani kell a velük való gazdálkodást is. A rossz tárolás és a helytelen alkalmazás következtében beállott veszteségek jelenleg elérik a közel 20 százalékot. Ez a tény megköveteli a növényvédelem és a növények tápanyagellátásának jobb szervezését. Ezeket a tevékenységeket tudományos alapokra kell helyezni, hogy a tápanyagellátást a talajelemzés eredményei alapján végezzük ei, a fejtrágyázást a növények földfeletti részeinek elemzése alapján irányítsuk és hasonlóképpen biztosítsuk a növényvédelmet is. Ezzel a feladattal együtt fogjuk megoldani az ipari trágyaszerek tárolásának és a gazdasági trágya hasznosításának a problémáját is. Ennek a feladatnak a megoldásával az agrokémiai vállalatokat fogjuk megbízni, ezek fogják a maguk körzetében tudományos alapokon irányítani és biztosítani a növények tápanyagellátását és védelmét. Az agrokémiai vállalatok jelentősége a jelenlegi időszakban annál is nagyobb, hogy az ipari trágyaszerek és az agrokémiai szerek hatékony kihasználása a növénytermesztés gyorsabb fejlesztési ütemének egyik alapvető feltétele, és a döntő fontosságú belső tartalékok egyikét képezik.

Az agrokémiai vállalatok tevékenységének súlypontja az ipari trágyaszerek elemzésen alapuló és tudományosan indokolt hasznosítása és kezelése, hogy így megakadályozzuk a tápanyagveszteségeket. Az agrokémiai vállalatok kiépítését nein lehet az új raktárépületek költséges építéséhez és azok új technikával való ellátásához kötni. Ki kell használni a tagvállalatokban található tárolótérségeket, épületeket és technikát, és ugyanakkor keresni kell a trágyaszerek költséges építkezés nélküli, pl. szállítólapok segítségével történő tárolásának és kezelésének új, progresszív módszereit. Az agrokémiai vállalatok tevékenységét célszerű lesz fokozatosan kiterjeszteni az istállótrágya alkalmazására is.

A növények tápanyagellátása és védelme tudományos rendszerének kiépítését össze kell kötni a megbízható Információs és laboratórium-hálózat létesítésével, hogy lehetővé váljék a növénytermesztésben és az állattenyésztésben szükséges ellenőrző elemzések gyors megvalósítása. Az agrolaboratóriumokat egységes módszertani irányítással, tudományos eljárások alapján, az egyes munkahelyek és egész agrolaboratóriumok szakosításával néhány járás szükségleteit szolgáló korszerű területi központok formájában építjük ki.

A TALAJ TERMOEREJÉNEK AZ EGYES KÖRZETEK

szakosítása Utján valö kihasználása

Az eddigi tapasztalatok megmutatták, hogy a növénytermesztés szakosításának és összpontosításának folyamata, amely nem választható el a földtől, bizonyos sajátosságokkal rendelkezik. A talaj természetes termőképességének racionális kihasználására irányuló követelmény néhány kivételtől eltekintve kizárja az állattenyésztési termelés egyes ágazataihoz hasonló erős szakosítás vállalat keretein belüli érvényesítését. A legszigorúbb szakosítás esetén is többnyire csak a vetésforgó leszűkítéséről lesz szó, amikor a gabonafélék és a szántóföldi takarmánynövények mellett 1—2 piaci terméket fognak termeszteni, hogy betarthassák a gazdasági növények váltogatását. A növénytermesztés szakosításának és összpontosításának további jellemző vonása, hogy a tudományos műszaki forradalom minden elért fokozatán eltérő követelményeket támasztunk az egyes termesztett növények és az egyes tevékenységek területi összpontosításának színvonalával szemben. Ezért a növénytermesztés összpontosításának és szakosításának további fejlesztésekor alapvető szempont annak a területnek a meghatározása, amelyen optimális gazdasági eredményeket lehet elérni.

A kísérleti és a gyakorlati tapasztalatok szerint a növénytermesztés számára a 4—7 ezer hektárnyi terület jelenti a legoptimálisabb területi egységet, a természeti, terep- és talajviszonyoktól, közlekedési lehetőségektől, valamint a szakosított növénytermesztés és állattenyésztés konkrét termelési irányzatától függően. Ott, ahol a vállalat termelőterülete nem éri el ezt a nagyságot, az eddiginél nagyobb mértékben kell érvényesíteni a kölcsönös kooperáció megfelelő formáit. Ám vannak olyan tevékenységek is, amelyek esetében még így sem lehet megfelelő mértékű összpontosítást érvényesíteni, ezért ezeket nagyobb termelőgazdasági területen kell megszervezni. Ez elsősorban a növények tápanyagellátásának és védelmének, a takarmány szárításának és formázásának (brikettezésének), a gépjavításnak, a szállításnak, a korszerű számítástechnika kihasználásának stb. tudományos alapokon nyugvó irányítására és biztosítására vonatkozik. Ezeknek a tevékenységeknek hatékony kihasználásához 15—30 ezer hektárnyi terület szükséges. Ebből következik, hogy még a nagy vállalatok és szakosított termelési egységek is kénytelenek az említett tevékenységek szakaszán kooperálni és szélesebb körű vállalatközi együttműködéssel számolni.

A szakosított növénytermesztésnek abból az alapvető feladatból kell kiindulnia, hogy a gabonatermesztésben önellátókká kell válnunk. A kukoricatermelési körzetben, a szemestermények, főként a kukorica termesztésére szakosított vállalatokban, ahol a kukoricát a vetésforgóban kapásnövénynek tekintik, a gabananeműek részaránya eléri a 70 %-ot, a zöldségtermesztő vállalatokban pedig ez a részarány 50 °/o körüli lesz. A többi termelési körzetekben a gabonaneműek részaránya maximálisan 62 °/o lehet.

A mezőgazdasági termelés fejlesztési tervezete, főként a Cseh Szocialista Köztársaságban, számol a szemes kukorica termesztésének további növelésével. Tervezett részaránya 8—14 %. A kukorica árutermelését szakosított vállalatokba összpontosítjuk, ahol a szántóterület 30 %-át fogja elfoglalni.

A takarmányalap biztosítása érdekében minden mezőgazdasági vállalatban vagy kooperációs társulásban számolnak a szántóföldi takarmánynövények szakosított termesztésével. Ebből következik az az alapvető követelmény, hogy a szakosítás a növénytermesztésben megköveteli a vállalat vagy kooperációs társulás termelési programjának olyan mértékű leszűkítését hogy a gabonaféléken és a takarmánynövényeken kívül legfeljebb 1—2 további gazdasági növényt termesszenek.

Ezeknek a gazdasági növényeknek termesztését a következő elvek szerint kellene eldönteni:

0 A szakosított cukorrépa-termesztést elsősorban a répatermelési körzetekbe összpontosítjuk. К cukorrépa termesztő-