Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-02-28 / 8. szám

X termelőerők dinamikus fejlődése, mint az előretörő tudományos-műszaki forradalom eredménye megköveteli az egyes tevékenységek további elmélyítését és fokozását. Ennek a folyamatnak jelentősége elsősorban abban rejlik, hogy lehetővé teszi a legújabb tudományos és műszaki felismerések hatékonyabb érvényesítését, a szervezés ipari formáinak a bevezetését, valamint a termelési és munkafolyamatoknak a vállalatok termelési struktúrája egyszerűsítésének útján való racionalizálását. Ez végső fokon a mezőgazdasági termelés belterjesítésének és hatékonyságának további fokozásához vezet, ugyanakkor fokozódik a munka kulturáltsága, javulnak a munkaviszonyok, és ezzel egyidejűleg lehetővé válik a mezőgazdasági dolgozók életszínvonalának emelése is. Mezőgazdaságunkban az összpontosítás és szakosítás új lehetőségeket teremt a szocialista nagyüzemi termelés és a szocialista termelési viszonyok előnyeinek sokrétű érvényesítésére.

Szocialista mezőgazdaságunk anyagi és műszaki bázisa napjainkban az átépítés fontos szakaszába lépett. Az anyagiműszaki bázis átépítése a termelőerők színvonalában bekövetkező változásoktól és a tudományos-műszaki haladás eredményeinek egyre gyorsabb ütemű bevezetésétől függ. A tudomány termelőerővé válik, és tárgyiasított formában a nagy teljesítményű gépesítési eszközök, a nagy befogadóképességű üzemrészlegek új építészeti megoldása, valamint az értékes biológiai anyagok és hatékony vegyszerek útján érvényesül.

Szocialista mezőgazdaságunk további fejlődésének céljait a CSKP KB XIV. kongresszusa határozta meg, és ezeket a CSKP KB plenáris üléseinek a határozatai, elsősorban az 1972 áprilisában, továbbá az 1974 májusában és novemberében, valamint az 1975 októberében megtartott plenáris ülések határozatai dolgozták ki részletesebben.

Mezőgazdaságunk legfontosabb célkitűzéseit igen röviden a következő alapelvekkel lehetne jellemezni:

1. A növekvő élelmiszerszükségletet a mezőgazdasági termelés további belterjesítése útján saját termeléssel kell fedeznünk, néhány év leforgása alatt önellátókká kell válnunk a szemesek termesztésében, és általában az élelmiszeri cikkek termelésében is fokoznunk kell az öneliátottságot.

A saját mezőgazdasági termelésből származó élelmiszerek termelésével szemben támasztott fokozott követelményeket csakis a mezőgazdasági termelőerőknek és termelési viszonyoknak a termelés hatékony belterjesítésével párhuzamos további fejlesztésével tudjuk biztosítani. A hatékony belterjesítés előfeltétele a mezőgazdasági termelés tudományos-műszaki haladáson, és a termelés racionális szervezésén alapuló fokozatos, megfontolt és céltudatos iparosítása.

2. A társadalom szükségleteinek jobb kielégítése és az élelmiszeripari termékek választékának állandó javítása.

Az élelmiszeripari termékek választékának további fejlesztésében az emberi táplálék kalóriaértékének csökkentésére, és az élelmiszerek táplálőértékével és érzékszervi értékével szemben támasztott fokozott követelményekből kell kiindulni. A diétás, diabetikus, alacsony kalóriaértékű termékek, gyermektápok, zöldségtermékek, és a házimunkát megkönnyítő készítmények lényegesen gyorsabb ütemű inováciőjáről van szó.

3. A termelés gazdasági hatékonyságának lényeges növelése.

Ennek előfeltétele a mezőgazdasági termelés dinamikus fejlődésének a tudományos-műszaki haladás sokrétű érvényesítése alapján történő biztosítása, amely a műszaki, biológai és társadalmi tényezők hatékonyságának a növekedésében nyilvánul meg, beleértve a termelés minden ágazatában foglalkoztatott dolgozók szakképzettségének hasznosítását is. Fontos szerepet tölt be ezen a téren a mezőgazdaság, az ipar, és a népgazdaság többi ágazatai közötti munkamegosztás elmélyítése, valamint a termelőerők eltérő fejlődési színvonalából eredő különbségek leküzdése.

A párthatározatok nemcsak szocialista mezőgazdaságunk alapvető céljait tűzték ki, hanem egyúttal azokat az utakat és módszereket is, amelyek a kitűzött célok eléréséhez vezetnek.

A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS ÖSSZPONTOSÍTÁSÁNAK ÉS SZAKOSÍTÄSÄNAK JELENTŐSÉGE

Az egyik alapvető út a mezőgazdasági termelés összpontosítása és szakosítása, amely lehetővé teszi a racionalizálás minden alapvető tényezőjének, mind a műszaki, technológiai és biológiai, mind a szervezési tényezők érvényesítését. Az összpontosítás és szakosítás fejlesztése azoknak az állandóan növekvő hatékonyságú termelőeszközöknek teljes mértékű érvényesítése és a lehető leghatékonyabb kihasználása útján valósul meg, amelyeket a mezőgazdaság a tudományos-műszaki fejlődésnek köszönhet. Gyakorlatilag arról van szó, hogy a tudományos-műszaki haladás a termelési folyamatot teljes egészében befolyásolja, amit vállalati méretben, ahol az univerzális termelés van túlsúlyban, nem lehetséges megvalósítani. A termelés összpontosításának és szakosításának tervezete megköveteli, hogy a mai mezőgazdasági vállalatok újratermelési ciklusát a vállalati határok fölött megnyissuk, és a kooperáció útján kibővítsük az egyes vállalatok és termelési ágazatok közötti munkamegosztást.

Azok a tapasztalatok és eredmnéyek, amelyeket nálunk és a többi szocialista államban szereztek, azt bizonyítják, hogy ez az út nemcsak a termelés belterjességének a fokozásához, hanem a munkatermelékenység lényeges növeléséhez és a termelési költségek csökkentéséhez is vezet.

A mezőgazdaság pótolhatatlan szerepet játszik a társadalom legalapvetőbb szükségleteinek — a lakosság élelmiszerszükségleteinek kielégítése szakaszán. Fejlődése ez ötödik ötéves tervidőszak folyamán dinamikusabb volt a CSKP XIV. kongresszusa által előirányzott fejlődési ütemnél. Az élelmiszerellátás stabilizálódott, és a mezőgazdaság népgazdaságunk keretében a gazdasági, szociális és politikai stabilizátor szerepét tölti be. Ezt a pozitív fejlődési irányzatot a 6. ötéves tervidőszakban is tartani és fejleszteni kell.

A mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlődését az ipari trágyaszerek, vegyszerek, mezőgazadsági technika, energia és építőanyagok szállításával a szállító ágazatok is befolyásolják. Fontos szerepet játszott a szocialista közgazdasági integráció és a külső gazdasági kapcsolatok is. Érmek ellenére vannak még olyan problémák és feladatok is, amelyek megoldását a hatodik ötéves tervidőszakra tervezzük. Ezek a következők:

1. A 6. ötéves tervidőszak elsőrendű feladatának kell tekintenünk a növénytermesztés fejlődési ütemének meggyorsítását és hatékony belterjesítését a tudomány, a kutatás és a növénynemesítés okszerű összehangolásával, hogy így meggyorsítsuk az új, nagy lermőképességű növényfajták gyakorlati bevezetését. Nagy súlyt kell fektetni a tudományos alapokon nyugvó tápanyagellátásra és növényvédelemre. Ugyanakkor a vállalatok és a termelőkörzetek okszerű szakosítása révén hasznosítani kell a földek természetes termékenységét. Ezzel egyidejűleg az őstermelés és a feldolgozóipar okszerű összehangolásával, kell gondoskodni a mezőgazdasági termékek teljes mértékű hasznosításáról.

2. Az állattenyésztési termelést olyan mértékben kell fejleszteni, hogy biztosítani tudja a termelési és árutermelési tervfeladatok teljesítését. Ezt a célt a tenyészállatok biológiai képességének a növelésével, valamint a baromfi-, sertés- és juhtenyésztés okszerű összpontosításával és szakosításával érhetjük el. A szarvasmarhatenyésztésben fokozatosan át kell térni az egyes állatcsoportok összpontosítására és a szakosításra. Az élelmiszercikkek minőségének javítása érdekében bővíteni kell az őstermelés, a feldolgozóipar és a kereskedelem közötti kooperációs és integrációs kapcsolatokat.

3. A termelés hatékonysága megköveteli a szélesebb körű kapcsolatok kiépítését is: a nagyobb területi egység keretében kiépített vállalatközi komplex kooperációt, a tudomány, a kutatás, a mezőgazdasági termelés, az élelmiszeripar, esetleg a kereskedelem együttműködését.

A MEZŐGAZDASÁG FEJLŐDÉSE A HATODIK ÖTÉVES TERVIDŐSZAKBAN

Vizsgáljuk meg ezeket a kiszemelt feladatokat a CSKP KB 1972 októberében megtartott plenáris ülésének határozatai szempontjából.

A CSSZSZK növénytermesztésének a termelés nagysága, struktúrája és minősége alapján értékelt színvonala az 5. ötéves tervidőszakban jelentős mértékben megnövekedett. Az elért sikereket elsősorban a döntő fontosságú gazdasági növények termesztésében, az ötéves terv által kitűzött gazdasági feladatok teljesítésének tervezettnél nagyobb dinamikájában, és a növénytermesztés gyors növekedési tempójának stabilizálásában kell látnunk. A tervfeladatok teljesítése és túlszárnyalása annak a vállalatok keretében végzett politikai-szervezői munkának az eredménye, amely a CSKP KB XIV. kongreszszusa által kitűzött feladatokból indult ki. Az 5. ötéves terv szerint az 1971—75-ös évek folyamán 41—42 millió tonna gabonát kellett termelnünk, tehát csaknem egyötödével többet, mint a 4. ötéves tervidőszakban. Már az 5. ötéves tervidőszak 4 évében 37,7 millió tonna gabonát termeltünk és 1974-ben gabonából 34,6 q átlagos terméshozamot értünk el hektáronként. Az ötéves tervidőszak utolsó évében 9 300 000 tonna gabonát termeltünk és így lényegesen túlszárnyaltuk az ötéves tervfeladatokat. A gabonatermelés 1971—75-ben elért nagy növekedési dinamikáját nemcsak a gabona vetésterületének bővítésével, de elsősorban a hektárhozamok növelésével sikerült elérnünk.

Habár a növénytermesztés általánosságban igen kedvezően fejlődött, az 5. ötéves tervidőszakban néhány olyan hiányosságot is észleltünk, amely kedvezőtlen befolyást gyakorolt a növénytermesztés egyes szakaszaira. Nem sikerült teljes mértékben teljesítenünk a cukorrépa termesztésében kitűzött tervfeladatokat, és ennek következtében lemaradtunk a cukorgyártásban is. A gyümölcs- és a zöldségtermelésben sem termeltük meg a tervezett mennyiséget. A takarmánytermesztésben elért növekedés, főként a rétek gyepnövényzetének hozamai sem kielégítőek. Mezőgazdaságunk új célkitűzése, amely

tősége lesz a tudományos és a kutató munkának. A tudományos-műszaki fejlődés komplex érvényesítésére vonatkozó követelmény megkívánja, hogy a tudományos-műszaki haladás érvényesítéséért való felelősséget a mezőgazdasági vállalatról azokra a szervezetekre ruházzuk át, amelyek a termelést megelőző munkálatok szakaszát biztosítják, tehát elsősorban a termelőeszközök és anyagok szállítóira. Ezzel a tudomány közvetlenül bekapcsolódna a fejlesztési folyamatokba és közvetlenül befolyásolná a megoldott problémák és feladatok hasznosítását.

Alapfontosságú feladatnak tekintjük, hogy a mezőgazdasági és élelmezésügyi reszort és a többi betársult termelési ágazat tudományos kutatóbázisa a mezőgazdasági célvállalatokkal és a szolgáltatási szervezetekkel együtt megteremtse a mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripar kollektív befolyásának célszerűen összehangolt rendszerét. Ez végső fokon a már létező termelőalap és az összes újonnan befektetett eszköz lehető legracionálisabb hasznosításához vezet. Ennek a rendszernek lehetővé kell tennie a kutatás feladatainak gyors megoldását, a káderek és az anyagi kapacitások jobb kihasználását, valamint a kutatás — fejlesztés — termelés — fogyasztás ciklusának szorosabb összhangját.

Ezeknek a programoknak megvalósítása feltételezi:

— a tudományos kutatóbázis, a fejlesztő mnukaholyek és a gyakorlat megfelelő együttműködési formáinak és célszerű kapcsolatainak megteremtését a progresszív hazai és külföldi tapasztalatok teljes mértékű hasznosításával;

— ezt a kapcsolatot sürgősen ki kell építeni elsősorban azokban az ágazatokban, ahol ezt a termelés jellege az egész termelési ciklus összehangolása érdekében egyenesen megköveteli és ott, ahol a termelőerők fejlődése magas színvonalra emelkedett. Ennek megvalósítása differenciált eljárást követel mind a megfelelő szakaszok, mind a megfelelő formák megválasztásában;

— a tudomány és a kutatás célszerű együttműködésének legmegfelelőbb formája a termelési társulás, vagy esetleg a tudományos termelési társulás, amelynek vállalnia kellene

a felelősséget a legújabb tudományos-műszaki vívmányok érvényesítéséért.

Ezeknek a szervezeti formáknak lényegében vállalniuk kellene a fejlődés irányítását és koordinálását azokban az ágazatokban, amelyek érdekében létesülnek. A legközelebbi időszakban ez elsősorban azokat az ágazatokat érinti, ahol a termelőerők és a termelés a legmagasabb fejlődési színvonalra emelkedett, például a tojás- és a baromfihús-, majd később a sertéshús termelését is. Ezek a társulások megőrzik a tagvállalatok jogalanyiságát, és a termelés előkészítő szakaszának szervezeteit és vállalatait összekapcsolják a tulajdonképpeni termeléssel, felvásárlással, feldolgozással és értékesítéssel. Ez lehetővé teszi az egész újratermelési folyamat alapfontosságú részeinek racionális szabályozását, azaz a biológiai anyag fejlesztésének, nemesítésének és szaporításának, továbbá a termelés, a feldolgozás és az árukikészítés szabályozását, beleértve a szállítmányok össztársadalmi szükségletekkel és fogyasztói érdekekkel összhangban álló tervszerű irányítását a kereskedelmi hálózatba.

Különösen nagy súlyt fogunk fektetni a tudomány és a technika gyakorlati érvényesítésére, amely végső fokon a már létező termelőalap és a termelésbe újonnan befektetett eszközök lehető legracionálisabb kihasználásához vezet. A tudomány és a kutatás ezen feladata a mezőgazdaság és az élelmiszeripar további fejlesztési folyamatában semmiképpen sem jelenti azt, hogy a gyakorlatnak alá lesznek rendelve, ellenkezőleg, a tudomány részvétele az egységes technológiai rendszerek megoldásában és a konkrét szintetikus realizálási fokozatok kidolgozásában, továbbá a tudománynak a legfontosabb feladatok felé való irányítása, valamint a tudományosműszaki információk átviteli rendszerének kidolgozása megszilárdítja a tudományos dolgozók társadalmi felelősségérzetét, és a tudományt a termelőerő színvonalára emeli.

A kutatómunka és a gyakorlat közelebbvitele érdekében a megfelelő küldetésű kutatóintézetek közül néhány a szakigazgatóságok és a szakigazgatósági vállatok közvetlen irányítása alá kerül. A többi kutatóintézet esetében is elmélyül a kutatás és a mezőgazdasági vállalatok közötti kapcsolat. A jóváhagyott alapelvek nagy fontosságot tulajdonítanak a mezőgazdaságnak nyújtott szolgáltatásoknak Erősen fokozódni fog a tudományos-műszaki vívmányok gyakorlati érvényesítéséért és hasznosításáért vállalt felelősségük. A termelési és a tudományos termelési társulásokhoz hasonlóan a biológiai szolgáltatásokért felelős szervezetekbe is megfelelő szervezeti formában szakosított kutatóintézeteket építünk be. Azokat a szakigazgatóságokat és szaklgazgatősági vállalatokat, amelyek ezzel a tevékenységgel lesznek megbízva, termelési irányzataik alapján bekapcsolják a termelési társulásokba, és ezek alsóbbfokú szerveit a jellegüknek megfelelő kerületi, járási vagy kooperációs körzeten belüli kooperációba.

A speciális gazdasági növények távlati fejlesztésének érdekében a komlótermesztés szakaszán tudományos termelési

társulásokat létesítünk. Ebbe bekapcsolódik a komlőtermesztési szakigazgatóság, a Komlótermesztési Kutató Intézet, a komlótermesztő állami gazdaságok és egységes földművesszövetkezetek is. Ezek a társulások a nemesítő munkán kívül gondoskodni fognak a komló összpontosított termelésére megfelelő területek kiválasztásáról, a komlótelepek létesítéséről, a nagyüzemi technológia és technika bevezetéséről, valamint a komló kereskedelmi adjusztálásáról és értékesítéséről.

A szőlőtermelés szakaszán az oltványok nemesítésének és termelésének irányításával és koordinálásával a Csehszlovák Szocialista Köztársaság egész területén a Bratislava! Szőlészeti és Borászati Kutató Intézetet bízták meg, amelyhez hozzácsatolták az illetékes szőlészeti és borászati nemesítő állomásokat a hozzájuk tartozó létesítményekkel együtt. Ez a kutató intézet a nemesítő munkán kívül gondoskodni fog az egyes fajták megfelelő körzetesítéséről, a szőlőtelepítések tervezéséről, és a bortermő vidékeken az alapvető kutatómunka elvégzéséről is.

A többi speciális gazdasági növény és a gyümölcs esetében a nemesítésért vállalt felelősséggel az illetékes szakosított kutatóintézetet ruházzák fel, és ezekben az ágazatokban is tudományos termelési és termelési társulásokat létesítenek.

Hasonló alapokon és elvek szerint látunk hozzá a gazdasági állatok nemesítésének megoldásához is. A szarvasmarha, juh és ló- nemesítő programjának szervezéséért, valamint a szarvasmarha-, juh- és lótenyésztéssel kapcsolatos tevékenységekért a felelősség továbbra Is a Szlovák és a Cseh Szocialista Köztársaság állattenyésztő vállalatainak szervezetét Illeti. Az állattenyésztő vállalatok szervezetéhez csatoljuk az illetékes kutató intézeteket és kutatőállomásokat is. Ide fognak tartozni a szakosított állami gazdaságok állatnemesítő telepei Is. A juhtenyésztés szakaszán kidolgozzuk a tudományos termelési társulás létesítésének feltételeit, amelyet a Trenčíni Juhtenyésztés! Kutató Intézet alapít meg a Movis állami vállalat, a illetékes állami állattenyésztési kutató intézetek, valamint a kijelölt állami gazdaságot és egységes földművesszövetkezetek közreműködésével.

A sertéstenyésztésben a hibridizációs program megvalósításával a Nagyhizlaldák szaklgazgatősági vállalatot bízták meg, amely magára vállalja a kiindulási anyag nemesítéséért és szaporításáért való felelősséget. Ezen a szakaszon megoldás alatt áll a sertéstenyésztésre szakosított kutató intézetek szakigazgatóság útján való átkapcsolása. A baromfinemesítés és szaporítás szakaszán szakigazgatóságot létesítünk, ezt bízzuk meg a baromfi és a pulyka tojó- és hústípusainak nemesítésével és szaporításával.

A halgazdálkodás fejlesztése szakaszán országos hatáskörű tudományos termelési társulást létesítünk, ebbe bekapcsoljuk a Halgazdasági és Hidrobiológiái Kutató Intézeted a halgazdasági és hidrobiológiái laboratóriumokat és az Állami Halgazdaság szaklgazgatősági vállalatait.

A tudományos termelési társulások létesítésének az a célja, hogy lehetővé váljék a tudományos-műszaki haladás eredményeinek komplex érvényesítése, és komplex tudományos munkacsoportokat létesíthessünk az ágazat jelenlegi és távlati fejlesztési terveinek a kidolgozására, racionálisan hangolhassuk össze és szabályozhassuk a termeléstechnológiai és újratermelési folyamat egyes szakaszait, és végső fokon összpontosítsunk nemcsak minden erőt. hanem pénzeszközt is az illetékes ágazatok progresszív nagyüzemi fejlesztésére.

BEFEJEZÉS

A CSKP XIV. kongresszusa az 5. ötéves tervidőszakra a következő alapvető feladatot tűzte ki: a legfontosabb élelmiszerek és mezőgazdasági nyersanyagok fokozott szükségletét saját termeléssel kell fedeznünk. Ezt a feladatot sikerült teljesítenünk. A 6. ötéves tervidőszak alapvető célkitűzése marad ennek a feladatnak a további fejlesztése és tökéletesítése nemcsak a mezőgazdaságban, de az élelmiszeriparban is, a lakosság racionális élelmezésével kapcsolatos alapelvek tiszteletbentartása melleit. A legnagyobb súlyt tehát a termelés minőségi mutatóinak teljesítésére fektetjük. Egész sor olyan termék esetében kell önellátókká válnunk, amelyek hatékony termesztésére a mi termelési viszonyaink között jó feltételek vannak. Ez mindenekelőtt az állati eredetű élelmiszercikkek egész sorára vonatkozik.

A mezőgazdasági és élelmezésügyi reszort elért fejlődési színvonalának és dinamikájának értékelése az utóbbi évek folyamán lehetővé tette a belterjesítő jellegű alapvető tényezők, valamint a mezőgazdasági termelés nagyobb fokú értékesítéséhez és hatékonyságához vezető további tényezők specifikálását. így aránylag megbízhatóan jelölhetjük meg azokat a tényezőket, amelyek a 6. ötéves tervidőszakban döntő módon befolyásolhatják az egyes ágazatok fejlődésének dinamikáját. Elsősorban a tudományos-műszaki haladás tárgyiasított eredményeinek általános, sokrétű érvényesítéséről lesz szó a mezőgazdaság és élelmiszeripar minden szakaszán.