Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-02-28 / 8. szám

1871. február 28. SZABAD FÖLDMŰVES IS A problémák ellenére is kedvező eredmények Egyre több az olyan mezőgazdasá­gi üzem, mely a problémák és nehéz­ségek ellenére teljesíti a tejtermelés! feiadatokatl Ezek közé tartozik a kol­­tai egyesült szövetkezet is, ahol száz hektár mezőgazdasági területre hat­vanöt szarvasmarha — ebből 25 tehén — jut. A szarvasmarha-állomány ter­vezett darabszáma a múlt évben 1747 volt, ebből a tehén 635. Év végével az előbbit nyolc, az utóbbit pedig hét darabbal túlteljesítették. A tehenek évi tejelékenységében — az 1974. évi eredménnyel szemben — ugyan némi csökkenés tapasztalható, azonban fgy is tizenöt literrel túlszárnyalták a tervezett (3635 literes) évi tejelé­­kenységet, ami már a jobb eredmé­nyek közé sorolható. Kedvezően ala­kult a tejfelvásárlás is. Terven felül 83 ezer liter tejet adtak el. Egyéb­ként a szövetkezet egy hektár mező­gazdasági területre számítva 800 liter te|et és 325 kg húst értékesített. Hogyan sikerült a szövetkezetben elérni a kedvező eredményeket? Ez­zel a kérdéssel fordultam Ladislav Pekárik mérnökhöz, a főállattenyész­tőhöz. A szövetkezetben a szlovák tarka marha fajtatiszta tenyésztése folyik. Ez, amint tudjuk, a nemesítés alapve­tő anyaga és tartása hazánk azon a tájain indokolt, ahol célunk, hogy ki­egyensúlyozott kettős hasznosítású, tej és hústermelő marhatípust alakít­sunk ki. A szlovák tarka marha olyan típusáról van szó. amely gazdaságo­san, bőségesen tejel és ugyanakkor jól hizlalható. A kottái szövetkezet ilyen állománnyal rendelkezik. A tehenek takarmányozását illetően ngyan a mennyiség megfelelő, azon­ban a minőség annál inkább nem. A pillagósok közül csakis a lucernát termesztik, melyet egyrészt zöld álla­potban feletetnek, másrészt szenézsol­­jók. A borjak részére kevés szénát is készítenek. A szenázs minősége a múlt évben gyengébb volt. A lucerna begyűjtése elhúzódott, mert a gépesí­tés nem megfelelő. Általában a több­éves takarmányokat a szántóterület IS—18, az összes takarmányféléket pedig 22—23 százalékán termelik, ami mennyiségben elegendőnek mondha­tó. A silókukoricát — ami a szövetke­zet takarmánybázisának alapját képe­zi — ugyan időben betakarították, de nem tudták 'jól légteleníteni. Így bi­zonyos mennyiség megpenészedett. A betakarítás is hosszadalmas volt, a kukorica növényzete megvénült, a minőség gyengébb lett, a tejsavas er­jedést a nem kívánatos vajsavas vál­totta föl. A szövetkezet takarmánykészlete egyébként január elsejével 11 vagon­­nyi szénából, 427 vagonnyi silóból (ebből 45 vagonnyi szenázs) és 12Ü vagonnyi leveles répafejsilóból tevő­dött össze. Ezenkívül takarmányozás­ra felhasználják a friss cukorgyári répaszeletet is. A főállattenyésztő sze­rint a takarmánykészlet kb. május végéig tart. A cukorgyári répaszelet szállításával kapcsolatosan egy érde­kességgel is találkozhatunk: a har­minc kilométer távolságra levő burá­nyi cukorgyárból saját gépjármüveik­kel szállítják a szeletet! Az ökonó­miai elemzés azt mutatta, hogy a nagy távolsággal járó költség nem drágítja a termelést! Naponta gondos­kodnak friss répaszeletről, a veszte­ségek minimálisak. A tehenek takarmányadagja 8 kg szenázsból, 2D kg cukorgyári répasze­letből, 3 kg takarmányszalmából és 3 kg abrakból áll. A szövetkezet ál­lattenyésztői már huzamosabb ideje elégedetlenek az abrakkeverék minő­ségével, ami a tehenek hasznosságá­nak a csökkenésében is megmutatko­­bik. Egyébként a múlt évben egy liter tej termeléséhez 0,31 kg abraktakar­mányra volt szükségük, ami a 3850 literes évi tejelékenység mellett ked­vezőnek mondható. A szövetkezetben kellő . figyelmet fordítanak az üszönevelésre. E téren ugyan problémákkal küszködnek, a múlt évben mégis 158 üszőt csoporto­sították át a tehenek sorába, ami hét db-val volt több a tervezettnél. Saj­nos, — az Aujeszky-féle betegség kö­vetkeztében — a részlegek között az állatok átszállítása, összpontosítása nem lehetséges, fgy mindkét részle­gen kénytelenek foglalkozni borjú- és üszőneveléssel. A férőhelyek és a le­gelő hiányában általában négy öt át­csoportosításra van szükség, amíg az üszők az elsőborjasok istállójába be­kerülnek. Az üszőket 350—360 kg-os élősúly elérésekor 15—18 hónapos korban fedeztetik be. Napjaink egyik aktuális kérdése: száz tehéntől száz borjút elválaszta­ni) E téren már némi javulás tapasz­talható a szövetkezetben. A múlt év­ben pl. 95 borjút sikerült elválaszta­ni, sőt a öechyi részlegen az elválasz­tás több mint száz db-ot tett ki. A kedvező tejtermelési eredmények eléréséhez nagymértékben hozzájárul­tak az etetők, fejők, akik lelkiismere­tesen végzik feladataikat. Hátrány, hogy többségük már ötven éven felüli és a fiatalság valahogy vonakodik az állattenyésztési munkáktól. A szövet­kezetben havonta kiértékelik az ered­ményeket (fejési átlagot). A legjobb etetőket, fejőket ez is aerkenti a tej­­termelési feladatok maradéktalan tel­jesítésében. Mindkét gazdasági rész­leg (a koltai és a öechyi) első helye­zettje elnyeri a vándorzászlót és pénz­beli jutalmat kap. A múlt évi kiérté­kelés alapján a koltai részleg legjobb etetői és fejői Jozef Svinöák és Jozef Kopáč elvtársak voltak. Az előbbi ti­zenhét tehéntől 66 ezer, az utóbbi ugyanannyi tehéntől 65 ezer liter te­jet fejt, ami több mint 10,5 literes napi átlagnak felel meg. A öechyi részle­gen Júlia Barancová és Anna Majer­­öáková fejőnek érték el a legjobb eredményt 11—11 literes fejési átlag­gal. Említést kell tenni az istállók hely­zetéről és a férőhelyek alakulásáról is. A szövetkezetben csak a régi, már elavult К—98, 98-as tehénistállók van­nak, ahol a gondozók munkáját csak a takarmányok kiosztására és az is­tállótrágya kihordására szolgáló füg­gővasút ,.könnyíti“. Részben ezzel is utóbbi Időbon elégedetlenek az állat­egészségügyi szolgálat munkájával. Ez részben az állatorvosok hiányával magyarázható, mert néha csak három mezőgazdasági üzemre jut egy állat­orvos, nem beszélve az állategészség­ügyi technikusokról, közülük egy jut három állatorvosra! A főállattenyész­tő nem tartja helyesnek azt sem, hogy a tehenek selejtezését kimondottan az állatorvosok engedélyezzék és irá­nyítsák. Ugyanis gyakori jelenség a szövetkezetben, hogy az állatorvos nem engedélyezi kiselejtezni a takar­mányt és az abrakkeveréket pazarló, tejet már nem termelő teheneket! Ez szerintem sem helyes eljárás, főleg az olyan időszakban nem, amikor ta­karmány- és abrakhiánnyal küszkö­dünk. Az elmondottakból arra következ­tethetünk, hogy a koltai szövetkezet­ben a kedvező eredmények elérése mellett rengeteg probléma adódik, melyek kiküszöbölésével még tovább fokozható a termelés. Annyi bizonyos, hogy a kedvező eredmények elérésé­hez legnagyobb mértékben az állat­­gondozók járulnak hozzá. Csakis az ö becsületes és lelkiismeretes munká­juk tette lehetővé az ötödik ötéves terv célkitűzéseinek teljesítését. Hi­szen a szövetkezet a tervezett mező­­gazdasági termelést 108 százalékra teljesítette, ami több mint öt millió korona értéket képvisel. A tejtermelést idén is nagy gond-Felvételünk a koltai gazdasági részleg szarvasmarha-telepét mutatja. (Foto: Kováč Pavel) magyarázható a fiatalok vonakodása ettől a munkától! Mivel a szövetkezet kevés tehénistállóval rendelkezik, a teheneknek mintegy fele üszőnevel­­dékbe került, ahol a tudományos­­műszaki haladás vívmányait nem tud­ják alkalmazni. Volt már ugyan korábban arról szó, hogy a szövetkezetben az ötödik öt­éves terv éveiben egy 600-as tehénfar­mot építenek, de az előrejelzések alapján erre még a hatodik ötéves terv éveiben sem lehet számítani! Így tehát a jövőben is nehézségekbe üt­közik a fiatalság megszervezése, ha­csak nem korszerűsítik a régi istálló­kat, mint azt máshol teszik. A szövetkezet állattenyésztői az dal végzik. A szarvasmarha-tenyész­tésben, elsősorban a tehenészetben dolgozók jól értelmezik azokat az in­­tékedéseket, melyek tejtermelésünk további fokozását szorgalmazzák. Ezt bizonyltja az is, hogy a január tizedi­kéi tejfelvásárlási kiértékelés alakján a Nové Zámky-i (érsekújvári) járás­ban a koltai szövetkezet értei el a legjobb eredményt 8,59 literes napi, egy tehénre számított árutermeléssel! A szövetkezet főállattenyésztője és a tehenészet dolgozói a jövőben min­dent elkövetnek a tejtermelés! felada­tok teljesítése érdekében, hozzájárul­va ezzel lakosságunk tejtermékekkel való ellátásához! BAKA LÁSZLÓ Csehszlovákiában 1951. február 15-én államosították az állategész­ségügyet. Az államosításig az ál­lategészségügy hatósági emberei a járási és a kerületi állatorvosok voltak. A főhatóságot a Mezőgaz­dasági és Erdőgazdálkodási Mi­nisztérium, illetve a Megbízotti Hivatal mezőgazdasági osztályán alkalmazott állatorvosok képvisel­ték. Az állatorvosi gyakorlatot megánállatorvosok végezték mint községi-, Illetve városi állatorvo­sok. Huszonöt évvel ezelőtt az állat­­állomány nagyobbik része magán­­tulajdonban volt, ahol az állator­vosi praxis, kevés kivételtől elte­kintve, a beteg állatok gyógyítá­sából, kezeléséből állt. Az ipari üzemek államosítása után hamaro­san megalakultak az efsz-ek, ami az állatállomány összpontosításá­val járt. Az eddigi állatorvosi gyakorlat már nem volt megfele­lő. A nagy állattelepeken a járvá­nyos betegségek megelőzése, a prevenció jelentette a fő célt. A nagy állatszámú gazdasági udva­rokban érvényét vesztette az a gyakorlat, amely szerint csak a már fellépett járványos betegségek ellen végeztünk védőoltásokat. Ol­tani kellett az állatokat mindazon fertőző betegség ellen, amelyek tíz éven belül előfordulhattak az országban. Mindehhez nagy anyagi befektetésre volt szükség, amit csak állami támogatással lehetett megvalósítani. Az állategészségügy államosítása után ingyenes lett ügy az oltóanyag, mind az oltási munkák végzése. Ez lehetővé tette, hogy a fertőző betegségek elleni küzdelem eredményesebbé váljon. 1951-től központi irányítással álla­mi akciók indultak az egyes Járvá­nyok megszüntetésére. Ennek az eredményeképpen kimagasló sikert értünk el a sertéspestis, a sertés­­orbánc és a baromfipestis elleni oltásoknál. A rendszeres oltások­nak köszönhető, hogy volt körze­temben — ahol pedig több mint 30 ezer állategység volt — meg­Egészen más volt a helyzet az ál­lami gazdaságokban és az efsz­­ekben, ahol sikeresen lehetett fel­venni a küzdelmet a legkülönbö­zőbb járványos betegségekkel szemben a megfelelő és a már központilag irányított állategész­ségügyi óvintézkedésekkel, mint a tuberkulinizáció és a vérvizsgák. Sikerült megszüntetni az óriási nemzetgazdasági károkat okozó és az emberek egészségét is veszé­lyeztető gümőkórt és a brucelló­zist. Huszonhat éves az állami állategészségügy! szűnt a veszettség, a lépfene, a sercegő üszög és az Aujeszky-féle betegség. A rendszeres védekező eljárásoknak és a megelőző óvin­tézkedéseknek köszönhető, hogy megmenekültünk olyan ragályos betegségektől, amelyek a háború után előfordultak, mint pl. a ta­konykór és a lovak tenyészbéna­­sága. Az egyes járványos betegsé­gek, mint a sertésorbánc és a ba­romfikolera teljes megszüntetését sokáig akadályozta az egyes állat­tulajdonosok maradi gondolkodá­sa. Nem engedték az állatokat be­oltani, annak ellenére, hogy az állam milliókat áldozott az állat­oltásokra. Mindenki meggyőződhe­tett arról, hogy a védőoltásban nem részesült állatok járvány ide­jén sorra elpusztultak, ugyanakkor a beoltottak megmaradtak még ak­kor Is, ha közvetlen érinkeztek a beteg vagy az elhullott állatokkal. Kezdetben az efsz-ek gazdálko­dásának akkori keretek közötti küzdelme nagyon nehéz volt az úgynevezett Istállójárványok ellen; egyrészt azért, mert nem voltak megfelelő istállók, valamint az öt­venes években még szakemberek is hiányoztak. Így szinte lehetetlen volt a gümőkór és a fertőző elve­télés elleni küzdelem mindaddig, amíg a legelemibb védőintézkedé­seket sem tudták megvalósítani, mint pl. a nyílt gümőkórban szen­vedő állatok levágatását, vagy a fertőzött egyedek elkülönítését. A járványos betegségek elleni küzdelem sokkal eredményesebbé vált amikor kiépültek a modern gazdasági udvarok, s az efsz-ek állattenyésztésének a vezetése fő­iskolát végzett zootechnlkusok ke­zébe került, akik megértették az állategészségügyi előírások Jelen­tőségét és igyekeztek azokat be­tartani. Így sikerült aztán a leg­veszélyesebb járványokat is fel­számolni, mint amilyen a gümőkór, a brucellózis, a sertéspestis, az Aujeszky-féle betegség stb. Mint magánorvos 1948-ban út­törőként kezdtem a kancák lnsze­­minálását. Az államosítás után ha­marosan tanfolyamok indultak az inszeminátorok kiképzésére és így lehetővé vált az inszemináció be­vezetése országos viszonylatban már a teheneknél is. Az ún. mes­terséges megtermékenlyítéssel si­került kiküszöbölni az állatok kü­lönböző nemi és egyéb fertőző be­tegségét, több meddő állatot ki­kezelni és sikeresen megterméke­nyíteni. Ma már a tanyákra s csak­nem minden gazdasági udvarra is aszfaltozott utak vezetnek, ame­lyek nemcsak a személyek, hanem a takarmány szállítását, a trágya­hordást, az Összes termény behor­­dását, továbbá a felügyeletet és az irányítást is könnyebbé teszik. Az állategészségügy államosítá­sa tette lehetővé, hogy az állam­határon, az átkelő helyek mind­egyikénél határmenti állategész­ségügyi szolgálat létesült, s ezzel hathatósan védhetjük állatállomá­nyunkat a külföldről fenyegető ragályos betegségektől. Ugyancsak az államosításnak köszönhetjük, hogy kiépültek a kafilériák, ame­lyek gondoskodnak az állati hul­lák ingyenes elszállításáról és azok ipari célra való felhasználá­sáról, és tápokban való felhaszná­lásáról. Azonkívül minden járási székhelyen épültek modern állat­egészségügyi intézmények, ame­lyek laboratóriumokkal és más fontos kellékekkel rendelkeznek. Or. Patus Sándor Miért kevés a tej? Ez a kérdés joggal foglalkoztatja a Rimavská Sobota-1 (rimaszombati) járás mezőgazdasági szakembereit. A múlt évi feladatok közül csupán a tejeladás tervét nem sikerült teljesí­teni. Az egy tehénre Jutó tejhozam 2464 liter volt, s ez az 1974-es év eredményéhez képest 310 liternyi visszaesés. A tejtermeléssel szorosan összefügg a tejfelvásárlás. Az elmúlt évi terv 36 millió 900 ezer liter el­adását írta elő az efsz-ek és az álla­mi gazdaságok számára, a valóságban azonban 532 ezer 240 literrel keve­sebb került eladásra. • Miért? Ezt a szakembertől, Elláé Ján mérnöktől, a JMI zootechnikasé­­től kérdeztük meg. — Elsősorban is az állatok elégte­len táplálását említeném. Mezőgazda­­sági üzemeink többségében még min­dig a szokványos gazdasági tömeg­­takarmányokra támaszkodnak, s an­nak csak kis hányadát készítik elő Ipari módon, gyakorlatilag csupán tá­pokat. Ehhez még az is hozzájárul, hogy a tömegtakarmányok begyűjtése és tartósítása is a kezdetleges szín­vonalon történik. Ebből eredően az­tán az állatoknál gyakoriak az emész­tőszervi rendellenességek, amelyek nem mindig kimondottan betegségben nyilvánulnak meg, azonban csökkentik és zavarják a szfvonalas újratermelést. A tehenek etetése az ellés előtti utol­só napokban és a borjazás utáni 4—5 héten a legigényesebb. Viszonyaink közt éppen ebben az időszakban nem ■ fordítanak kellő figyelmet a teendők­re, elégtelenül végzik a differenciált etetést és gondozást, az elenyésző ki­vételtől eltekintve nincsenek megfe­lelő elletőik. Akárcsak a többi állatnál, a fejős­tehenek esetében is veszélyeket rejt magában a másféle takarmányokra való hirtelen átállás. Így minden meg­gondolatlan gyors átmenet kedvezőt­lenül befolyásolja mind a tejhozamot, mind a vemhes tehenek utódainak és szervezetének az ellenállőképességét. Anyagcsere-zavarokat azonban nem­csak az etetés hirtelen változtatása okozhat, hanem az egyes tápanyagok­nak a takarmányba való szakszerűt­len vegyítése is. Járásunkban a nyári hónapokban gyakran pazarolják a fe­hérjéket. A legeltetett állatokkal ki­zárólag lucernát és lóherét etetnek, mig télen a tápanyagok túlsúlyban a szénhidrátos táplálékra tolódnak át. Az ilyen takarmány még a fenntartó adagokra sem megfelelő, a termelés­ről nem is beszélek. A további okok közül az újratermelés rossz szervezé­sét, a gondozás hiányosságát, a te­nyésztési technológia és koncentráció hibáit, valamint a zoohigiénta elha­nyagolását kell nyomatékkel hangsú­lyoznom. • Néhány mezőgazdasági üzemünk az ismert nehézségek ellenére la meg­birkózott a feladatokkal. — A tejeladási kötelezettségüket tudó és teljesítő mezőgazdasági üze­mek, DrienCany, Hrnč. Zalužany, Mar­­tinová, Nová Bašta, Rím. Janovce, Štrkovec és Veiké Teriakovce Jó pél­dát muttnak a sereghajtóknak. Ezek­hez csatlakozik még a Bátkal Állami Gazdaság. Komoly tartozással zárták az évet a Gemerská Ves-i, a husinál, a lenártovcei, az toročoki, a Rimavská Seö-i, az Uzovská Panica-i és a vöe­­lincei efsz-ek, valamint a Jesenskél Állami Gazdaság. • Ezekután mit várhatunk ai 1976-os esztendőtől, milyen feladatok várnak mezőgazdasági üzemeinkre a következő időszakban? — Az idei tejtermelést és felvásár­lási feladatok igényesek. Teljesítésük érdekében feltétlenül meg kell szer­vezni a fejőstehenek optimális táplá­lását, éspedig a növénytermesztési és állattenyésztési ágazatok vezetőinek és dolgoziónak együttműködésével. Meg kell oldani a takarmányalapban felmerülő problémákat és az etetési technikát. Számolni kell az alap­tehénállomány mennyiség fokozódásá­val, gyorsítani kell az üszők átcso­portosítását, következetesen kell vé­gezni a tenyészkíválasztást, növelni kell a tehenek arányát. El kell érni, hogy 100 tehéntől száz borjút válasz­­szanak el stb. Egyrészt a kezdeményezés fokozá­sára, másrészt az irányítás tökéletesí­tésére van szükség. A JMI mindenek­előtt a fejlődésben lemaradt mező­gazdasági üzemek termelésének a fel­lendítésére törekszik. Hacsi Attila, Kim. Sobota

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom