Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-02-28 / 8. szám

TAPASZTALATOK 4 TERMELÉSI TAPASZTALATOK 4 TERMELÉSI TAPASZTALATOK 4 TERMELÉSI TAPASZTALATOK 4 TERMELÉSI TAPASZTALATOK 4 TERMELÉSI TAPASZTALATOK 4 TERMELÉSI TAPASZTALATOK 4 12 SZABAD FÜLDMOVES 1976. február 28 TERMELÉSI TAPASZTALATOK 4 TERMELÉSI TAPASZTALATOK 4 TERMELÉSI TAPASZTALATOK g Tapasztalataink az árpatermesztésben (4 A Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járásban a bú­za vetésterülete 26, a tavaszi árpa pedig 9 százalékát foglalja el a szántóterületnek. Ezt a százalékarányt a búza és az árpa között hűen tükrözi az, hogy már a ne­gyedik ötéves terv időszakában a búza átlagos hektár­­hozáma 6,34 mázsával jobb volt, mint az árpáé. A vetés­­terület ilyen százalékarányát az is indokolttá teszi, hogy 1974-ben, amikor a legjobb gabonahozamot értük el, a búza járási átlag-hektárhozama 58,1, az árpáé pedig 53,4 mázsa volt. Az árpa összhozamát az ötödik ötéves terv­ben 128,3 százalékra teljesítettük, a negyedik ötéves terv­vel szemben a búza összhozamát pedig 148,5 százalékra. Az ötödik ötéves terv idején az árpatermesztést 114, a búzáét pedig 131,5 százalékra teljesítettük. Ez tette szük­ségessé járásunkban az árpaterület csökkentését, de eh­hez hozzájárult az is, hogy az 1975-ös évben a kukorica járási átlag-hektárhozama 76,5 mázsa voltl Ez nem jelenti azt, hogy járásunkban az árpatermesz­téssel kevesebbet foglalkoznánk, mint a búzáéval. Az árpatermesztésnek is megvan járásunkban, országos és világviszonylatban a gazdaság-politikai jelentősége. Az állattenyésztésben jé dietikus hatása miatt nélkülözhe­tetlen. A sörgyártásban pedig pótolhatatlan termék. Nem beszélve arról, hogy exportálása jelentős valutát hoz tár­sadalmunknak. Az 1975-ös év árpa hektárhozamának az 1974-es évvel szembeni csökkenését a következőkkel magyarázhatjuk: Az 1974-es őszi esőzések alkalmával a betakarításnál a gépek a talajt összegyúrták, a szántás sem lehetett tö­kéletes. Mivel téli fagyuk nem voltak, a talaj struktú­­rátlan maradt. Ez az állapot a növény részére vetés utón fékezte a tápanyagfelvételt a talajból. Ennek következ­tében az árpák a fejlődésben megkéstek, megsárgultak, ritkák maradtak. A bokrosodást a száraz meleg időjárás kedvezőtlenül befolyásolta, megrövidítette a fejlődési szakaszokat. Az árpák közül a kedvezőtlen behatásra legérzékenyebben reagált az Ametyst-fajta, annak elle­nére, hogy ebből több egyedet vetettünk hektáronként — a szár szilárdságára való tekintettel — mégsem ér­tünk el optimális sűrűséget. Ezt a kedvezőtlen hatást kevésbé vette észre a Trumpf-, a Favorit- és az Elgína­­fajta. Az árpákat nálunk az 1975-ös évben a lisztharmat jobban károsította, mint az előbbi években és ez a ter­més rovására ment. Feltétlenül említésre méltó az, hogy a Trumpf-fajta volt a legellenállóbb a lisztharmattal szemben. A Favoritot pedig legjobban támadta az összes fajta közül. A vázoltakon kívül az időjárás szeszélye a termést aratás előtt is károsította, mert a szokottnál korábban beköszöntött nagy forrőság gyorsította az árpa beérését, a magvaknak nem maradt elég idejük a teljes kifejlődésre, mert a nagy melegben lerövidült a virág­zás és az érés közötti időszak. A kényszerérés kapcsán pedig nagyon csökkent az 1600 magsúly. A kedvezőtlen időjárás az egész tenyészidő alatt alkalmat adott a ter­melőknek, hogy környezetükben megállapítsák, melyik fajta ellenállóbb az említett káros tényezőknek. Járásunkban a nagy hozamok elérésében a követke­zőkre ügyelünk: A múlt években a gabonatermesztés agrotechnikája betartására nagy figyelmet fordítunk. Ebben jelentős sikert értünk el. Véleményem szerint ezen a téren járá­sunk felveheti a versenyt a gabonatermesztő államok legjobbjaival. Tudjuk, hogy a tavaszi árpa a gábonane­­múek közül a legérzékenyebb a talajművelésre. Éppen ezért ezt a műveletet különös gonddal kell végezni. Van­nak ugyanis olyan agrotechnikai tényezők, amelyeknek korábban nem tulajdonítottunk kellő figyelmet, de he­lyes alkalmazásuk feltétlenül a nagy hozam eléréséhez vezet. Eddig pl. az irodalom és a gyakorlati termesztők is azt bizonyították, elegendő az árpánál a 3 cm vető­mélység. A magam részéről ezt a nézetet helytelennek tartom, mert amikor a talajt száraz tavaszon a vetés előtt elmunkáljuk, felszíne 3 cm mélységig kiszárad, s ha nincs eső, hiányos lesz a kelés. E hiba elkerülése miatt a tavaszi árpát 4—6 cm mélyre kell vetni! Ennek a vetőmélységnek a helyességét igazolja a legjobban, ha az időjárás vetés után száraz marad. Tehát jobban bírja a szárazságot az olyan növény, amelynek a magja 5—6 cm mélységből bocsájtott gyökereit, mint amelyik 3 cm mélységből kelt. Természetesen a vetőmélységet úgy kell beállítani, hogy a vetőmag semmi esetre ne kerüljön mélyebbre, mint 6 cm. Azért ne, mert a 6 cm-nél mé­lyebbre kerülő magvak kelése nemcsak egyenletlen. ha­nem a növénykék vékonyak, megnyúltak és elgyengültek maradnak. Az egyenletlenség nemcsak a kelésnél, ha­nem a virágzásnál és az érésnél is megmutatkozik. Fajta-összetétel tavaszi árpából 1971—1975 % az össz-árpaterületből Fajta 1971 1972 1973 1974 1975 Jantár 18,4 11,8 — — . — Diamant 21,9 23,7 30,5 11,1 12,2 Dvoran 51,2 45,5 37,6 15,3 — Sladár 1,7 — — — — Denár 3,6 14,7 5,3 0,9 — К—64 1,4 2,2 21,6 — — Ametyst — 1,2 1,5 54,6 47,0 Elgina — — — 15,4 30,3 Topas — — — 0,6 — Favorit — — — — 4,6 Trumpf — — — — 1,6 KM—1192 — — — — 0,5 H—593 — — — — 1,2 Kísérletek 1,8 0,9 3,5 2,1 2,6 Az árpa alá a talajt a fajta tulajdonságainak megfe­lelően készítjük elő. A hosszúszárú, megdőlésre hajla­mos árpafajták, mint a Dvoran, a Denár, az Elgina, se­kély talajmüveléssel jobb hasznot adnak, mint mély talajmüveléssel. Azért, mert a mélyművelésnél, vagyis 25 cm mélységű szántás esetén könnyebb és nagyobb a tápanyagfelvétel a növények részére, mint a sekély mű­velésnél. Főleg nitrogénből, amely megdőlést idéz elő és kisebb a termés. Ha azonban az utóbbi időben kineme­sített rövidszárú fajtákat vetjük — amelyeknek a szár­szilárdsága jó, mint pl. a Diamant, az Ametyst, a Trumpf és a 4593-as, amelyek a nitrogént képesek nemcsak fel­venni, de hasznosítani is — szükséges a szántást 25 cm mélyen végeznj, s a talaj felső rétegét 10 cm mélyen lazítani, különben nincs nagy hozam. A tavaszi árpa tápanyagellátása nagyon fontos műve­let. Ettől függ. a hozam nagysága és minősége. Az árpa legfontosabb tápanyaga a nitrogén. Ennek helyes ada­golásához nagy gyakorlatra van szükség. Ismerni kell a talajt és az árpa fajta igényét. Tudnunk kell a követ­kezőket: A rövidszárú árpafajták több nitrogént és fosz­fort igényelnek, mint a hosszúszárúak, de kevesebb ká­liumot. A hosszúszárú fajták pedig több káliumot vesz­nek fel és kevesebb nitrogént, valamint foszfort, mint a rövidszárúak. Járásunkban a nitrogén-adagolás hektá­ronként hatóanyagban a hosszúszárú fajtáknál 40—50, a rövidszárú árpáknál pedig 50—70 kg. A típusanyag aránya a hosszúszárú fajtáknál 1:2:3, a rövidszárúaknál pedig 1:2:2. A hosszúszárú fajtáknál akkor helyes a táp­anyagellátás, ha az NPK kétharmad részét beszántottuk s egyharmadát a vetés előtti talajelökészítésnéi dolgoz­zuk a talajba. A rövidszárú fajták esetében jobb a ho­zam, ha az NPK teljes mennyiségét vetés előtt dolgoz­zuk a talajba. (Folytatjuk) SZUTTER PÄL Céljuk: az 50 mázsán felüli hektárhozam elérése! A Simonovcei szövetkezet (rima­szombati járás) egyike azon gazdasá­goknak, ahol a gabonatermesztés te­kintetében jó eredményt értek el. A szövetkezet 1939 hektár mezőgazda­sági, illetve 1307 hektár szántóterü­leten gazdálkodik. Rét- és legelőterü­lete 632 hektár. Földjeinek többsége a Rima-folyó és a helyt patakok völ­gyében terül el. Mível a talaj jelen­tékeny mennyiségét alagcsövezték, el­vezették a károsító vadvizeket, a föl­dek termőképessége eléggé jó. A múlt évben a szántó 61,6 száza­lékán termeltek gabonát. Idén azon­ban előreláthatólag további 1,9 száza­lékkal bővítik az ősziek vetésterüle­tét. Cukorrépát a szántó 9,2; hüvelye­seket, dohányt és zöldséget a szántó 5,3; szántóföldi takarmányokat pedig a terület 22 százalékán termesztenek. Szemes terményekből több egymást követő évben jő eredményt értek el. Így pl. 1973-ban 41,8 és 1974-ben 48,4 mázsát. Az 1975-ös évet rendkívülinek tartják, mert az árvíz a földterület jelentékeny hányadán károsított, így az őszi búza, de a tavaszi árpa hek­tárhozama sem nyújtotta a várt ered­ményt. Mindamellett nem, hogy a sze­mes kukorica termésátlaga 48,2 má­zsa volt. Az említett kedvezőtlen fel­tételek mellett a szemesek átlagos hektárhozama 38 mázsa lett. A szövetkezet dolgozóit az elemi csapás nem törte le. Ez abból is lát­ható, hogy a hatodik ötéves tervidő­szak éveiben a gabonafélék hektárho­zama tekintetében egyre kimagaslőbb sikerekre törekednek, s ezzel hozzá akarnak járulni a tartalékok gyarapí­tásához. Ezt pedig csak következetes agrotechnikával érhetik el. A szövet­kezet egyike azoknak, ahol a gabona­­termesztés fogyatékosságairól érdem­ben tárgyaltak, s a jobb eredmény — az önellátás —■ elérése céljából kellő intézkedést tettek. Egyike ezeknek a talaj szakszerű elmunkálása, ami ab­ból áll, hogy az elővetemény begyűj­tése után a talajt rögtön megszánt­ják, s egészen a vetésig porhanyós állapotban tartják, s a kibújt gyomo­kat megsemmisítik. A szántást a ve­tés előtt hat héttel fejezik be, hogy a talaj jól „megpihenhessen“. A vetést olymódon végzik, hogy a magvak 6 cm mélyre kerüljenek a földben. Ezzel a kelés egyenletes s a zsenge növényt kevésbé károsítják a téli hó­nélküli fagyok. A vetés idejét a fajták határolják be. Kedvezőnek tartják a szeptember 15—20 és az október 5— 10 közti vetést. Az alaptrágyát kétszerre munkálják a talajba, éspedig kétharmadát az őszi szántással, egyharmadát pedig vetés előtt. Esetünkben a foszforról és a káliumról van szó. A fejtrágyát szintén két adagra osztják. Az egyik adagot ősszel, a másikat pedig ta­vasszal adják a növényre. A hozamok fokozásában fontosnak tartják a faj­taválasztékot. A szövetkezetben ebben az esztendőben és a következőkben is 90 százalék erejéig a szovjet búzá­kat vetik, s a hátralevő 10 százalék lesz a kísérletet képező egyéb búza. Foglalkoznak továbbá tavaszi árpa- és kukorica-termesztéssel is. Az árpát az időjárás adta lehetőségek szerint, a lehető legkorábban teszik a talajba, hogy maximálisan kihasználhassák a télen felgyülemlett nedvességet. Ko­moly fogyatékosságnak számít azon­ban a körzetre jellegzetes szegényes kukorícavetőmag-választék. A múltban félkorai és kőzépkései kukoricát kaptak vetésre, melynek a beérése a gyakori koraőszi fagyok végett bizonytalan volt, ezért a jövő­ben számolnak azzal, hogy vetésre korai, vagy félkorai hibrideket kap­nak, melyeknek a beérése biztonsá­gos. A nagy hozamok elérésének további feltétele a szakszerűen végzett vegy­szeres kezelés. Előfordultak olyan esetek, hogy a tavasszal gyomtaían­­nak talált gabonákat nem vegyszerez­­ték, a tenyészidő további felében ezért eléggé elgyomosodtak, ami ho­zamcsökkenéssel Jártl Ebből tanultak s úgy döntöttek, hogy a jövőben a gab'ona teljes területét gyomirtóval kezelik. Az agrotechnikai eljárások betartá­sával a szövetkezetben a hozamok javulásában jelentékeny szerepe volt a jól szervezett begyűjtésnek is. Ügyeltek a betakarító-kombájnok munka-sebességének a betartására és a cséplőrendszer helyes beállítására, ezzel csökkentették a veszteséget. A jövőben erre még jobban ügyelnek. Céljuk, hogy gabonafélékből belátható Időn belül elérjék az 50 mázsán felüli hektárhozamot. Ez azonban nemcsak a Slmonovceíek, hanem egyben a Já­rás többi mezőgazdasági üzemének az óhaja Is. Du&an Kováč mérnök, a JMI főagronőmusa MOXVTVXZSVdVX IS3T3WH3X 4 MOXVTVXZSVdVX IS3T3W33X 4 MOXVTVXZSVdVX IS313WH3X ♦ NÖVÉNYVÉDELEM A növényi betegségek elleni biológiai védekezés perspektívái A biológiai védekezés fejlődé­sének története azt mutatja, hogy minél gyengébben kapcso­lódott az elmélet a gazdanövény szerkezetének és funkciójának ökológiai, mikrobiológiai tanul­mányozásához, annál kevésbé volt érdemes alkalmazásuk a növényvédelem gyakorlatában. Ebből következik, hogy a bioló-' giai védekezés területén elért haladás kapcsolatban van a környezet különösen a gazda­növény környezete élő elemei­nek tanulmányozásában elért elemekkel. Ezen a területen új kutatási módszereket kell al­kalmazni (például a biotikus Sorok módszere) és ezeket a módszereket szakadatlanul tö­kéletesíteni kell. A biológiai védekezés új for­máinak keresése feltehetően sok irányban fog folytatódni, de véleményünk szerint legva­lószínűbbek a kővetkező Irány­zatok: 1. biológiai védekezési folyamatok megszervezése a gazdanövény környezetében; 2. a gazdanövény környezetében folytatott védekezéshez szüksé­ges biológiai készítmények elő­állítása és alkalmazása; 3. a hasznos növényfajták megen­gedhető terhelésének meghatá­rozása. Az első irányzat — ez min­denekelőtt a gazdanövény kör­nyezetében az agrotechnikai, mechanikai, fizikai, stb. eljárá­sok következményeként végbe­menő ökológiai, mikrobiológiai változások tanulmányozása, és ennek alapján a környezet tu­datos alakításának lehetőségeit kell kialakítani a biológiai védekezés következményeinek megfelelően. A lényeg — a gaz­danövény környezetében olyan biológiai folyamatok indulása, amelyek megvédik a növényt a patogénektől. A második irányzat — olyan biológiai eljárások, amelyek többé-kevésbé felválthatják a jelenleg alkalmazott kémiai vé­dekezéseket. A kémiai készít­mények biológiai készítmények­kel történő felváltásáról van szó. Már ma is megemlíthetünk különböző típusú biológiai ké­szítményeket, amelyek bedol­­gozhatók akár a talajba, akár a talaj felszínére por vagy fo­lyadék formájában, és amelyek­nek profilaktikus és terápiás hatásuk van, tartalmuk egysze­rű vagy összetett. Megfelelő ku­tatási módszerek birtokában igen bonyolult biokészítmények előállítására is törekedhetünk, amelyek különböző antagonista mikroorganizmusokat tartal­maznak és különböző ökológiai feltételek mellett (nedvesség, hőmérséklet, stb.) képesek ak­tivizálódni, olyan mikroorganiz­mus-csoportokat tartalmaz, a­­melyek stimulálják az előbbiek aktivitását, valamint táp- és egyéb, a készítmény hatástar­talmát növelő anyagokat. Az ilyen készítményt még a kör­nyezetben élő antagonista mik­roorganizmusok aktív élettevé­kenysége számára kedvezőtlen környezeti feltételek között is lehetne alkalmazni vagyis, a­­mely körülmények nem bizto­sítják a készítményben levő kísérő mikroflóra-tartalmat és nem táplálkoznak a készít­ményt energiát adó anyagaival. (n, sz.) A mocsár helyén - termő föld Jól terem a kelet-szlovákiai föld, de a nehéz réttalajokon ugyancsak sokat kell bajlódni vele. Ki kell fogni a megfelelő talajnedvességet a munkálatok­hoz, mert esőzések után hol el­merül a traktor, hol kettő húz­za a két vasú ekét, s még jé ha nem szakadnak le a fejek. Ilyen körülmények Jellemzők Bodrog­közre. Ung-vidékére, a Molda­­vai síkságra és a Gömörre. Megvédeni termőterületeinket a talajromboló erők s gyakran az emberi hanyagság káros kö­vetkezményeitől — mindnyá­junk elsődleges, állandó felada­ta. Ámbár törvénybe iktatott kötelességünk, s mégis újból szólnunk kell róla, mindaddig, mig a vlzmosásoktől úrkolt szántóföldeket, elhanyagolt, gyomlepte, pusztuló legelőket látunk. Csakis örömmel nyugtázhat­juk az utóbbi években azt, hogy egyre rohamosabb ütemben tűnnek el a sivár pusztaságok, gyengén termő földek a kelet­­szlovákiai kerület falvainak ha­tárából, egyre Inkább megvaló­sulnak a tudományos igényes­séggel készült talajvédelmi és területrendezési tervek. A belvizek lecsapolását és az egész övezet ármentesítísét kí­vánták rendezni a Latorca folyó szabályozásával, amit csak rész­ben sikerült megoldani, mert a Tisza magas vízállása esetén a Bodrog, Latorca és a Labore, valamint a Latorca mellékfo­lyója továbbra is kiönt, a ter­mőterületet elvizenyősíti és a talajt kilúgozza a talajvíz gya­kori emelkedése. Ezt hivatott helyrehozni az új, építés alatt levő lecsapoló rendszer, a mel­lékágak csatornázása és szi­vattyútelepekkel való bekötése. Szép hasznos munka a lecsa­­polás, amelyet a kelet-szlová­kiai kerületben az utolsó öt év alatt 46 688 hektáron végeztek el, csupán az ötödik ötéves terv utolsó évében 18 ezer hektáron csapolták le a földekről a vizet. Ugyanakkor több panaszt la hallottam. A kiásott földet bull­dózerrel ugyan olteregetfk, de az árkok mentén 30—40 cm magas peremet képeznek. Mind­ez rendben van, de az elterege­­tés következtében a táblák fe­lülete tányérhoz hasonlóvá vá­lik, a nagy záporok vagy hóol­vadások idején a viz összefut rajtuk. A Moldovai síkság öve­zetében tapasztaltuk, hogy ilyenkor mozgósítják a tagsá­got a víz levezetésére, mert hiába a tábla szélén a csatorna, a nehéz kötött talajon lassú az átszivárgás. Mire az összegyűlt víz lefut a csatornába, a kultúr­növények jelentős része meg­sínyli a vízpongást. Egyszóval ily módon csökken ugyan, de nem kerülhető el a károsodás. Kelet-Szlovákiában a szövet­kezetek elnökeivel arról beszél­tünk, milyen nagy szükség van nehéz traktorokra, mert a mi régi traktoraink gyengék, a ke­rekek pedig csúsznak, amikor a réttalajokat szántják. Szükséges a mélyszántás. A nagy teljesítményű traktorok ha megfelelő ekékkel lesznek ellátva, ugyancsak feltörhetik a talajt és legalább 30—40 cm-es mélyszántásokkal lénye­gesen jobb eredményeket lehet majd elérni az összes növé­nyeknél. A kerületi pártbizottság tit­kárától Miien Sukuba mérnök elvtérstól megtudtam, hogy az ötödik ötéves tervidőszakban a kerület mezőgazdasági üzemei­ben a tervezett 30 ezer hektár alagcsövezés helyett 30 380 hek­tárt csöveztek. A hatodik öt­éves tervben a kerületben újab­ban 100 ezer hektáron kell alagcsövezni a talajt. Ha elké­szülnek a lecsapolással s mun­kába állnak a nehéz traktorok, valamint az új technológiához szükséges gépsorok, ha megfe­lelő mennyiségben és összeté­telben használják a műtrágyá­kat és gyomirtókat, ez a kerü­let is felfejlődhet — és bizto­san fel is fejlődik, mert hozzá­értésben, szorgalomban, oda­adásban nincs hiány — az út­mutató nyugat-szlovákiai kerü­let színvonalára. I. B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom