Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-02-14 / 6. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1978. február 14. 14 ♦ TÖBB ZÖLDSÉGET SAJÄT TERMELÉSBŐL + A TERMELÉSFEJLESZTÉS FELTÉTELE — A GÉPESÍTÉS ♦ HASZNÁLJUK KI a NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS ÉS A MUNKAMEGOSZTÁS VÍVMÁNYAIT Az emberiség egyre több zöldségfélét igényel egészséges táplálkozásához, ugyanakkor az egész világon jelentős nehéz ségekbe ütközik a zöldségfélék termelésének fokozása. A termelésfejlesztési tervek megvalósításába ugyanis nagy mérték ben beleszól a növekvő munkaerőhiány. Köztudott, hogy a zöldségtermelés mezőgazdaságunk egyik legmunkaigényesebb ágazata. Éppen ezért világszerte előtérbe kerül a szántóföldi zöldségtermesztés egyetemes gépesítésére való törekvés. A szocialista táboron belül a Szovjetunió után talán Magyarország tett és tesz napjainkban is legbátrabb lépéseket ezen a téren. A magyar kutatók, szakemberek és termelők karöltve igyekeznek megoldani a kérdést, jól működő zárt termelési rendszerek kialakításán fáradoznak. A legfontosabb gazdasági növények termesztésének rendszeresítésében már jelentős eredményeket értek el, s most a szántóföldi zöldségtermelés fejlesztésének hasonló elvek szerinti megoldását tűzték célul. Abból az egyszerű alapelvből indultak ki, hogy zöldségre akkor is szüksége van és lesz az országnak, ha mégoly drágán fogják is termelni. Vagyis, termelni kell, csak nem mindegy, milyen módszerekkel. Amit a területi felaprözottság miatt ed dig nem sikerült megoldaniuk, azt a szakosított termelési rendszerekben játszva megvalósítják — korszerű gépekkel termelnek. Meglehet, így lett lényegesen olcsóbb a termelés, de nem is ez volt a végcél, hanem a társadalmi igények saját forrásokból történő messzemenő kielégítése. S ezt a jelek szerint sikerült elérniük. A paradicsomtermelés ugyancsak sok kézi munkát igényel, viszont a paradicsomra szükség van a piacon és a konzerv iparban. Magyarországon hat évvel ezelőtt láttak hozzá a konzervipari paradicsom zárt rendszerben (Soroksári paradi csomtermesztési rendszer — SPR) történő termesztésének kifejlesztéséhez. Tavaly már hét termelőszövetkezet dolgozott a rendszerben és 940 hektárról összesen 3340 vagon nyers paradicsomlevet állítottak elő. Csehszlovákiában is sok problémát okoz a zöldségtermesztés fejlesztése. Meglehet, a tárolási és elosztási fogyatékos Ságok által előidézett felvásárlási problémák is a fejlődés kerékkötői közé tartoznak, a legégetőbb kérdést azonban itt is a munkaerők létszámának állandó csökkenése képviseli. A termelésfejlesztési kívánalmakkal azonos arányban no a korszerű gépek iránti igény. Nem marad más, mint lépést tartani a haladással. Ez lényegében annyit jelent; meg kell hono sítanunk a külföldön legjobban elterjedt és bevált módszere két, és gépeket kell mielőbb kifejlesztenünk az előbbrelépés siettetésére. Nem vitás, hogy az első módszer lenne az észszerűbb és gazdaságosabb is, hiszen a szocialista munkamegosztás keretén belül egyes kérdések már megoldást nyertek, mások pedig aránylag gyorsan megoldhatók lennének. Hazánk legkorszerűbb konzervgyárát nem véletlenül a Nové Zámky-i járásban építették fel. Szlovákia déi részén is ebben a körzetben (a galantai. Dunajská Streda-i, komárnoi, Nové Zámky-i, levicei járásban) terem a legtöbb zöldség. Persze, még mindig nem annyi, amennyire a korszerű üzemnek szüksége lenne. Tehát további lépéseket kell tenni az össztermelés növelésére. Gondolok itt elsősorban a termelés ésszerű összpontosítására, szakosítására, a gépesítés egyéb fettételeinek mielőbbi megteremtésére, valamint a feldolgozóipar és a termelő üzemek célt szolgáló, sokrétű együttműködésének kibontakoztatására. A nevezett konzervgyár körzetében szinte állandó problémát jelent a konzervipari paradicsom tervezett mennyiségének biztosítása. A chiJtíni szövetkezet vezetői és tagjai elsősorban ezen probléma enyhítését szem előtt tartva határozták el, hogy hazánkban elsőkként kísérletet tesznek a gépesített paradicsomtermeléssel. A megkötött szerződések értelmében, a magyar termelők „kölcsönözték“ — előre meghatározott térítés fejében — a szövetkezetnek a gépeket. S ezzel kapcsolatban hadd jegyezzem meg mindjárt, az agrotechnikai határidők betartásáról alig lehet beszélni, mert a gépek túlsúlyban későn érkeztek meg. Érthető, hiszen a tulajdonos szintén szem előtt tartotta saját érdekeit. Tapasztalatszerzésre azonban mégis jó volt ez az együttműködés, mert bebizonyosodott, nem mondva-esináltan jó ez a Magyarországon már lényegében meghonosodott és elismert paradicsomtermelési rendszer. A közelmúltban a chotíni szövetkezetben jártam. Kihasználtam az alkalmat, dr. Novobáczky Andornak, a Budapesti Me zögazdasági Gépgyár, valamint Barna józsefnek, a Komplex képviselőjének jelenlétét és a szövetkezet két szakemberét — Lamy Miklós mérnököt és Csintalan Csaba mérnököt — be vonva, kisebb kerekasztal-beszélgetést rögtönöztem, melynek során főleg az új módszer nyújtotta hazai tapasztalatok és az együttműködés további lehetőségei felől érdeklődtem. Az említett párád icsomtermelési rendszer alapját az ágyásos vezetóbaráxdás termesztástechnológia adja A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár VBG vezetőbarázdás géprendszere és a Mezogéptröszt más vállalatai által gyártott kisegítő gépek segítségével a talajelőkészítéstől a betakarításon át az elöfeldolgozásig minden munkaművelet elvégezhető. — Géprendszerünk gépeinek előnye a nagy területteljesítmény — hangsúlyozta Novobáczky elvtárs. — Velük egy menetben három 1,6 méter széles ágyás, vagyis összesen 4.8 méter termőterület művelhető. Korszerű gépeink sík, morzsalé kos felületű magágyat biztosítanak; egyenletesen osztják el és azonos mélységbe dolgozzák be a vegyszereket; úgy végzik el a helybevetést vagy a palántázást, hogy a sortávolság ne gördítsen akadályokat a kultivátorok és talajmarók munkája elé. Az sem lényegtelen, hogy gépeinkkel egy menetben végezhető a vegyszeres felületkezelés és a rotációs gyomirtás. — A gépek minőségével messzemenően elégedettek vagyunk —, vette át a szót Lamy Miklós szövetkezeti elnök — és ugyancsak örülnénk, ha egy ilyen teljes géprendszer a tulajdonunkat képezné. A gépkölcsönzéssel kapcsolatos tapasztalataink, hadd tegyem hozzá, sajnos, nem a legjobbak. Az agronőmus helyeslőén bólogatott e szakvakra, közben egy fehér papírlapra számokat írt. Végül megszólalt. — Az első naptól kezdve örültünk, hogy végre határozott lépéseket tehetünk a termelés korszerűsítéséért. Előzőleg 10—IS hektáron termeltünk paradicsomot attól függően, a szőlő mellé még hány hektár munkaigényes növényt (paprika, dohány) ültettünk. Tavaly egyszeriben huszonhárom hektárra növeltük a paradicsom termőterületét. Nem véletlenül — bíztunk a felkínált gépekben! Igyekeztünk mindent elkövetni a vállalkozás, az együttműködés sikeréért, mert úgy éreztük, rajtunk is múlik, mit hoznak az elkövetkező évek a zöldségtermesztés fejlesztése szakaszán. Tavasszal olyan talajelőkészítéat végeztünk, ősszel sem igen lehetett volna jobbat. Kellően gondoskodtunk a trágyázásról és a növényvédelemről. Hektáronként 540 kilogramm hatóanyagot — a lombtrágyázást is beleszámítva — adtunk a paradicsom alá. jól bevált gyomirtókat használtunk, a növényvédő szerekre sem sajnáltuk a pénzt. Csupán paradicsomvész ellen négy ízben permeteztünk! Hát még az egyéb betegségek és a burgonyabogár elleni védekezés. Három levele volt a növény kéknek, amikor a vetést elverte a jég. Sokan ki akarták szántani az egészet. Meggyőztük a kardoskodókai, s igazunk lett. Olyan szép paradicsomunk és gazdag termésünk még egyszer sem volt, mint 1975-ben. De olyan kevés termést sem szüreteltünk, mint tavaly. Kárba veszett, amiért tavasztól őszig fáradoztunk, amit már kitermeltünk. Késtek a betakarító gépek, s később is csak a kombájn jött meg az egész gépsorból. A szövetkezetesek örültek a gépnek, mégis nemsokára álljt parancsoltak neki. A vízzel tölthető billenőtartályos pótkocsik és az előfeldolgozó gépsor nélkül nem lehetett és nem is lett volna ésszerű üzemeltetni. Pedig olyan kiváló munkát végzett, nem győzték csodálni. Minimális veszteséggel, aránylag tisztán dolgozott, a piros futószalag is kedvező volt. A betakarított bogyók 89, később 90 szaázaléka piros volt, a fennmaradó tíz százalék zömét pedig utóérlelhetö színes. (sárga) bogyók adták. Nem véletlenül bosszankodtak és bosszankodnak még ma is a szövetkezet vezetői. Azelőtt 300—350 mázsa paradicsomot termeltek hektáronként, s már örültek az eredménynek. Most meg a terület jelentős részén több mint félezer mázsa bogyó maradt kint. A Rovinkai Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet szakemberei megállapították. 520 mázsa körüli átlaghozamra számíthattak volna a termelők, ha sikerül időben és maradék nélkül begyűjteniük a termést. Gépek helyett kézzel kellett nekilátniuk a szedésnek, és ... Az eredményről jobb hallgatni! A nópgazdaságfejlesztési irányelvek és az utóbbi pártplénumok határozatai egyöntetűen hangsúlyozzák, az új ötéves tervidőszakban további hathatós fejlődést kell eszközölnünk egyebek között a zöldségtermesztésben is. A fő cél, mind ésszerűbbé és egézségesebbé tenni táplálkozásunkat, ugyanakkor a lehető legmesszebbmenőkig fokozni az igények saját termelésből történő kielégítését. Nos, a cél adott és a hozzá vezető út is mindinkább kirajzolódik. Sokan vannak, akik már mozdulnának, tennék, amit elvár tőlük a társadalom. Csakhogy az elhatározás, az akarat még nem minden, kedvező feltételekre is szükség van. Chotínban például, a gépek hiánya okoz problémát, de mér nem sokáig; a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium már jelezte a szövetkezetnek, hogy megkapják a kért gépeket. Január végén Erdélyi Szilveszter mérnöktől, a bratislavai Poľnohospodárske potreby igazgatójától érdeklődtem a gépek sorsa felől. Megerősítette az eddig említetteket. Elmondta közben azt is, hogy az ötéves tervidőszakban negyedmillió koronával tervezik növelni a mezőgazdasági kellékek forgalmát, miközben a gabona betakarítás utáni kezelésének, valamint a zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermesztés legkorszerűbb gépekkel való ellátását tekintik elsődleges feladatuknak. A közeljövőben főleg hagymahetakarító gépsorokat, a zöldbab, a cukorborsó és az uborka begyűjtését segítő gépeket hoznak be a termesztők számára. A konzervipari paradicsom termelésfejlesztésének meggyorsítását egyelőre két géprendszer behozatalával támogatják; az egyik géprendszert a chotíni szövetkezet részére rendelték meg. Most már bátran lehet tervezni, bízni az elképzelések valóraválthatóságában. A merész vállalkozás — sokak jóslatával ellentétben — tehát mégsem fulladt kudarcba. Éppen ellenkezőleg, megmutatta a gyors előrelépéshez vezető legegyszerűbb utat, amelyen —_az illetékes szervek helyes politikaigazdasági hozzáállása jóvoltából — reméljük jelentős távot tesznek meg a szövetkezet tagjai és igazolni fogják az irántuk tanúsított bizalmat. KÄDEK GÄBOR Megoldódik a hígtrágya tárolása! Szocialista mezőgazdaságunk a termelés nagyarányú fellendülésével párhuzamosan a gépesítés terén is figyelemre méltó sikereket ért el. Az állattenyésztésben is korszerű gépek és gépsorok könnyítik az emberek munkáját, a takarmányok előkészítését, kiosztását, a trágya eltakarítását stb. Az állatállomány összpontosítása azonban újabb gépek és gépsorok igénybevételét teszi szükségessé, amelyek az egyes munkafolyamatok komplettizálásához szükségesek. Idesorolható egyebek közt a hígtrágya kezelése és felhasználása is. Köztudomású, hogy ezzel a problémakörrel a tudományos kutatóintézetek egész sora foglalkozott és foglalkozik. Ennek eredményeként alakították ki a hígtrágya manipulálására alkalmas gépeket, berendezéseket, technológiai vonalakat. Így az aljazó nélküli istállókból származó hígtrágya elszállítását célzó gépek birtokába Jutottunk. Megoldásra vár azonban a híg anyagnak későbbi felhasználásra való előkészítése. A technológiai vonal egyik nagyon fontos kelléke a nagy kapacitásra méretezett — acéllemezből készített — tartály. Tulajdonképpen ezzel megoldódik a talajvíz tisztaságának a védelme is, mert hiszen a tartályban felgyülemlő hígtrágya megfelelő kezelés után kerül csak a talajba. Sajnos, azonban ilyen tartályok elkészltésséhez nem áll rendelkezésre igényelt mennyiségű acéllemez. A tartályokat kezdetben a Kráfove Pole-i Gépgyárak készítették, azonban 1973- ban a külföldi feladatok bővülése végett képtelenekké váltak a mezőgazdaság igényeinek a kielégítésére. Új gyártót kellett keresni és „aki keres, az talál“ alapon a Bratislavai Mezőgazdasági Tervezőintézet a GTÄ-k és Mezőgazdasági Gépjavító Üzemek rovinkai vezérigazgatóságához fordult segítségért. A nagy kapacitású fémlemeztartályok gyártását végül a prešovi GTA vállalta. Persze, kezdetben sok gondot okozott a gépállomás munkaközösségének a termelés átállítása, de végül is győzött az önzetlen akarat. Első lépés volt az előkészület megszervezése, hiszen nem kisebb, mint 825 és 1100 köbméter űrtartalmú tartályok készítéséről volt szó. A régi gyártó vállalat segítette a gépállomást az előkészületekben. Átadta a dokumentációkat, megmutatta a gyártás folyamatát, kezdetben az alapanyag beszerzésében is segített, hiszen egy-egy tartály elkészítéséhez nem kevesebb, mint 44 tonna fémlemez szükséges. A prešovi GTÄ bizonyos időn belül a tartályok két variánsának (825 — 1102 köbméter) a gyártását aránylag gyorsan elsajátította. Eddig 32 tartályt A képen látható tartályok mindegyikében 825 köbméter hígtrágya fér el. (A szerző felv.J készítettek a mezőgazdasági üzemek részére. Ilyen tartályok a kelet-szlovákiai kerületben a vinnéi, a Nižná Olšava-í szövetkezetekben, a Budulovl Állami Gazdaságban és egyéb helyeken találhtők. Ebben az évben előreláthatólag .48 hígtrágya tárolót készítenek. Érthető, hogy a környező mezőgazdasági üzemek szívesen fogadták a prešovi GTÁ dolgozóinak a kezdeményezését. A gyártás azonban nem a kapacitás-hiány végett, hanem főleg az elkészítéshez szükséges alapanyag korlátozott juttatása miatt nem érheti el az igényelt mennyiséget. A gépállomás ugyafiis képes lenne a gyártás fölfejlesztésére, hiszen vannak jó szakemberei, berendezései stb., csupán fémlemez kellene. Természetesen, a nyugat-szlovákiai mezőgazdasági üzemek is igénylik a hígtrágya tárolásához alkalmas nagy kapacitású tartályokat, s ezzel védeni akarják a nemzeti kincsként számon tartott altalajvizet. Csodák csodájára a törvény által védett területeken még egyetlen hígtrágya tároló sincs. Állítólag a Hubicei Állami Gazdaságban kerül sor a jövőben két tartály elhelyezésére. Kezdetnek persze, ez is valami, de ml lesz a többi gazdasággal, vagyis azokkal az állattartó telepekkel, ahonnan a hígtrágya tároló-kapacitás hiányában elfolyik. Természetesen, a prešovi GTÄ a jövőben is mindent megtesz azért, hogy bővítse a termelést. Ez azonban nemcsak tőle függ, hanem attól, kap-e ehhez igényelt mennyiségű nyersanyagot? Ondrej Zeltnan, mérnök
