Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1975-12-27 / 52. szám
SZABAD FOLDMßVES 197S. december 27. 12 Az összpontosítás és a szakosítás útja Irta: JÄN GIB At A, az SZLKP Rimavská Sobota*! Járás! Blsottságának vezető titkára. A Rimavská Sobota-1 (rimaszombati) Járásban a mezőgazdaság termelőerőinek dinamikus fejlődése a legutóbbi esztendők során a szakosítás és az összpontosítás hatékonyabb megvalósítását követelte meg. A termelési alap megváltozása természetesen ennek arányában módosul. Az elmúlt években az összpontosítás megoldásának elsődleges formájaként a mezőgazdasági üzemeknek nagyobb egységekbe történő összevonását tartottuk. Ezt az a tény is igazolja, hogy az 1970-ben létpző 112 mezőgazdasági üzem száma napjainkig 42-re csökkent. Az egyes üzemek földterülete az átlagot számítva 898 hektárról 2428 hektárra emelkedett. Ez évben a járási pártszervek elbírálták és Jóváhagyták a területi összpontosítás megoldásának további irányait, hogy csökkentsék az üzemek {elaprózottságát. Az állami mezőgazdasági üzemek megszilárdítása érdekében tovább folytatják a kisebb üzemek összevonását, a földterületek kicserélését égy, hogy a következő ötéves terv végéig a mezőgazdasági üzemek száma 24-re csökkenjen, ebből 18 lesz a szövetkezet, 3 állami gazdaság és 3 központilag irányított üzem. A földterület átlaga a szövetkezetekben 3861 hektárra, az állami gazdaságokban pedig 7124 hektárra növekszik. Az üzemek többsége 3500- tól 5000 hektárig terjedő földalappal rendelkezik majd, ami a járás adottságai között meggyorsítja a szakosítás folyamatát. Tudjuk, hogy az összpontosítás és a szakosítás fejlesztésének nem ez az egyetlen útja, viszont mind nagyobb mértékben kell kihasználniuk az együttműködés különböző formáit a legegyszerűbbtől a legfejlettebbig. Ezt egyértelműen hangsúlyozzák a CSKP KB Elnöksége, valamint a szövetségi kormány által jóváhagyott alapelvek is. Járásunkban fokozatosan meghonosodott és egyre inkább meghonosodik e folyamatnak az a formája, amelyről és az ezzel kapcsolatban szerzett tapasztalatainkról, elképzeléseinkről szeretnénk beszámolni. iAz összpontosítás és a szakosítás járásunkban különösen az állattenyésztés egyes ágazataiban, nevezetesen a tojás és a vágósertés előállításában érte el a legmagasabb szintet. Így például a Baromfitenyésztők Közös Szövetkezeti Vállalata a piacra adott tojásmennyiség 72,5 százalékát termeli ki, a sertéshúst előállító kooperációs vállalat pedig a járás sertéshús mennyiségének 13,8 százalékát adja. Az elért termelési és gazdasági eredmények egyértelműen Igazolják az így szakosított és összpontosított termelés előnyeit. Viszont a kezdet kezdetén járunk a szarvasmarha és a Juhtenyésztés összpontosításában és szakosításában. Az ötödik ötéves tervidőszakban 7 nagy befogadóképességű tehénistállót helyeztünk üzembe, a legújabb termelési technológiával, és további ötöt a legközelebbi esztendőkben adunk át a termelésnek. Az említett épületek képezik a fokozatos, de igen szükséges szakosítás alapját a tejtermelésben, valamint a marhahús előállításában. Az állattenyésztés szakaszán az összpontosítás és a szakosítás megköveteli, hogy tökéletesebben oldjuk meg az üzemek közötti együttműködés és az üzemközi kapcsolatok szélesebb alapokra helyezésének kérdését. Jelenleg járásunk hegyi és hegyaljai körzetében hét mezőgazdasági üzem létesített kooperációs kapcsolatot a répa- és kukoricatermesztő körzet tíz mezőgazdasági üzemével 1200 üsző és 1900 hizlalásra szánt növendékmarha nevelése céljából. A juhtenyésztés szakaszán hat mezőgazdasági termelőegység az üzemközi kooperáció alapján 2000 pecsenyebirka előállítását biztosítja. A növénytermesztésben, amint azt a bevezetőben mér említettük, járásunk területén jelentős területi összpontosítást sikerült megvalósítani elsősorban egyes mezőgazdasági üzemek társulása útján. Viszont eddig kifejezőbben nem egyszerűsödött le a termesztett növények összetétele, tehát komolyabb szakosításról nem beszélhetünk. Még az egyesített üzemekben is fennmaradt a növénytermesztés eredeti összetétele, ami jelentősen megnehezíti a termelés szervezését és irányítását, komoly követelményeket támaszt az üzemek anyagi-műszaki ellátása iránt és lehetetlenné teszi a szakosított nagyüzemi termelési alap előnyeinek kihasználását. Az egyesítés előtt, amint ezt á tapasztalatok mutatják, fontos szerepet kap a kooperációs kapcsolatok megszervezése, ami a gazdasági adottságok és a munkaközösségek összehangolását segíti elő. Járásunkban az 5. ötéves terv éveiben a kooperációt sikeresen alkalmaztuk a kombájnos aratásnál, amikor is a járás és a kerület keretében 120 aratógép együttműködését szerveztük meg. Eddig azonban még nem sikerült megoldani az egyes mezőgazdasági üzemek, valamint az élelmiszeripar üzemel közötti együttműködést. Csupán a zöldborsó betakarítás utáni kezelésében sikerült említésre méltó együttműködést elérni. A kultúrnövények tápanyagellátásának és védelmének tudományosan megalapozott szakaszán Járásunkban 1972 óta sikeres munkát fejt ki a közös agrokémiai vállalat, amely 1975- ben 6000 hektáron végzett növényvédelmi munkát repülőgépek segítségével, 12 ezer hektáron gondoskodik a műtrágyák kiszórásáról és 2500 hektár területen végzi a talaj meszezését. Az agrolaboratórium tevékenységét, rendszerét és szervezési feltételeit Járásunkban még nem sikerült teljesen kialakítani, ezért ténykedése nem elég rugalmas és nem szolgálja kellőképpen a mezőgazdasági gyakorlatot. A növénytermesztés és az állattenyésztés fejlődésével kapcsolatban meg kellett oldani a talaj termőerejének fokozását, valamint új kapacitások felépítését. Ezt a mezőgazdasági üzemek anyagi eszközeinek összpontosításával, valamint a beruházási és meliorációs építkezések elvégzésére szolgáló közös vállalatnak -— az Agrostavnak létrehozásával oldottuk meg. E lépés helyességét igazolja, hogy az utóbbi években sikeresen és nagy méretekben vált lehetővé a talajjavítás és a tervezett beruházást építkezések megvalósítása. A legközelebbi Időszakban is számítunk azzal, hogy ennek az üzemnek teljesítménye tovább növekszik s így megvalósíthatjuk a talajjavítás és a beruházási építkezések tervezett feladatait. Az említettekből tehát látni, hogy járásunkban fokozatosan alkalmazzuk az üzemközi együttműködésnek ilyen, fejlettebb formáit is. A jövőben viszont következetesebben kell megkövetelnünk a fegyelem betartását, hogy ezáltal kiküszöbölhessük a kooperációban résztvevők kezdeti bizalmatlanságát. A párt- és állami szervek legutóbbi határozatainak értelmében járási szerveink is foglalkoztak azzal a kérdéssel, miképp folytassuk megkezdett utunkat. Az SZLKP járási bizottságának plénuma a 6. ötéves terv legközelebbi esztendeire a következő irányelveket hagyta jóvá: A burgonyatermesztés szakosítása keretében olyan kooperációs csoportosulást alakítottunk ki, amely biztosítja a kellő befogadóképességű burgonyatároló felépítését és tevékenységét fokozatosan kibővítené a növényvédelem elvégzésére, valamint a technika kihasználására. Ezáltal a burgonyatermesztés sikerességét szavatoló szervezetté válna Járásunkban. Hasonló kooperációs csoportosulást készítünk eló a takarmányszáritás és a szemcsésített takarmányok előállításának terén Is. Járásunkban pillanatnyilag három többcélú szárítóberendezés épül kooperációs társulások keretében. A további kapacitásokat csakis e társulás keretében valósítjuk meg, hogy kihasználásuk a legcélszerűbb legyen. A közvetlen fogyasztásra és a feldolgozó ipar céljaira növelni kell a zöldségtermesztést. Ennek érdekében zöldségtermesztő társulást hívunk életre, amelynek tagjai között találjuk majd a feldolgozó szervezetet is, amely az elkövetkező években szavatolja a zöldségtermesztéssel kapcsolatos kérdések megoldását. Sor kerül a növénytermesztés további szakosítására is ilyen társulások létrehozásával, éspedig a cukorrépa és a kukorica termesztése terén. Így megoldhatóvá válik a szakemberek kérdése és az üzemeket felszerelhetjük a nagyüzemi technológia eszközeivel, kielégíthetjük speciális szükségleteiket. Ezek a kooperációs csoportosulások gondoskodnak majd kizárólag a kukorica és a cukorrépa termesztésével kapcsolatos kérdések megoldásáról. A növények tápanyagellátását és a növényvédelmet, a komplex fitopatológiai és előrejelző szolgálatot, az agrokémiai vállalat további kibővítésével kívánjuk elérni úgy, hogy ide összpontosítjuk a szakembereket, a nagy teljesítményű gépeket és az üzemekben jelenleg található berendezéseket. Szeretnénk elérni ezt, hogy az említett tevékenységet közvetlenül ebből az üzemből irányítsák, a ez az üzem legyen felelős a foganatosított intézkedések hatékonyságáért, beleértve a szervestrágyák kellő kihasználását is. Szükséges lenne az is, hogy a termelési folyamatba való operatív beavatkozás érdekében e vállalat hatáskörébe kerülne az agrolaboratőrium. A 6. ötéves terv esztendeiben az állattenyésztés legfontosabb kérdése járásunkban is a szarvasmarhatenyésztés lesz. Feltételezhető, hogy 1980-ban a tehénállománynak több mint 50 százalékát tudjuk majd összpontosítani a szocialista szektor állattenyésztő farmjain, 500, esetleg ennél nagyobb számú egyed koncentrálása mellett. Ezek az üzemek • takarmányalapra való tekintettel, teljes mértékben képtelenek leemelt fedezni a tenyészéllomány újratermelésével kapcsolatos igényeket. Ezért arra a következtetésre jutottunk, hogy járásunkban legalább 1800 üsző elhelyezésére kell kapacitásokat teremtenünk é9 kooperációs társulást kell létrehoznunk e kérdés megoldására a hegyvidéki és a hegyaljai körzetek üzemeivel. Mivel a répa- és kukórioatermesztő körzet, valamint hegyvidéki körzetek üzemel közötti együttműködésről van szó, bizonyos elveket kell lefektetni, elsősorban a szarvasmarha fajtáját és típusát tekintve, továbbá meg kell oldani a cserekapcsolatok értékelszámolási elveit, biztosítani kell a borjak vásárlásának és eladásénak Időszaki rendszerességét és ki kell iktatni az Idényjelleg lehetőségét, össze kell hangolni a Járási Állategészségügyi Szolgálat, valamint a Járási Fajtanemesítő Igazgatóság szakembereinek szolgálatait a növendékállatokat tartó üzemekben, hogy ez kiegészítse az illető üzem szakembereinek tevékenységi körét. A juhtenyésztés szakaszán egy járási méretű kooperációs társulás megalapítását tervezzük, amely biztosítaná a juhtenyésztés további fejlesztését az új technológia és a termelés ipari módszereinek felhasználásával, különösen a hizlalásban, figyelembe véve a feldolgozó ipar lehetőségeit. E kérdésben a Jelenlegi kapacitásokból, a legelők intenzív kihasználásából, valamint azoknak a tényezőknek kihasználásából indulunk ki, amelyek nem követelnek további, nagyobb beruházásokat. Az Uzemközi baromfitenyésztő vállalat további kibővítésével a legrövidebb Idő alatt szeretnénk elérni azt, hogy a járásban kitermelt egész tojásraennyisóget ez az egy üzem állítsa elő. A kooperációs kapcsolatok fejlesztésének első lépései járásunkban is kiváltották az egyes üzemek bizalmatlanságát. Fokozatosan azonban ezek saját tapasztalatukon győződtek meg az együttműködés ilyen formájának előnyeiről, ami végeredményben az alapeszközök jobb kihasználásához és a mezőgazdasági termelés fokozásához vezet. Szilárd elhatározásunk, hogy tovább haladunk az összpontosítás és a szakosítás haladó Irányzatának útján. Megteremtjük a szakágazati Irányítás teljes kibontakozásának feltételeit. E folyamatban hatékonyan vesznek majd részt a szolgáltató üzemek. Mindezen túlmenően felhasználjuk a dolgozók kezdeményezését és gyakorlati tapasztalatait annak érdekében, hogy az előttünk álló igényes feladatokat az elkövetkezendő időszakban is sikeresen teljesítsük. Tapasztalataink a gabonatermesztésben és a jövő évi nagy hozam megalapozása (Folytatás az előző számból) (FOLYTATÁS AZ ELŰZŐ SZÄMBÖL) A múltkor elmondottakhoz csupán annyi megjegyzést fűznék hozzá, hogy azért vetjük a Kaukáz fajtát az első terminusban, mert már meggyőződtünk róla: ha szeptemberben vetjük, akkor a tövenként! bokrosodás száma kettő-három; ha októberben vetjük, akkor esetleg egy-kettő; ha novemberben kerül földbe a mag, akkor nincs bokrosodás. A Jubilejná 50 búzafajtát pedig azért vetjük a második terminusban, mert jó a bokrosoddal képessége, de legérzékenyebb a gyökérbetegségekre, tehát gabona után nem vethető. De az első terminusba sem sorolható be, mert nagyon érzékeny a nitrogénre, s az első terminusban pedig csak lucerna és hüvelyesek után lehetne vetni, ezek pedig sok nitrogént hagynak maguk után a talajban. Ezen okoknál fogva a Jubilejnát silókukorica után vetjük. A száva igen erősen bokrosodik, ezért a harmadik terminusban vetjük, nehogy nagyon elbokrosodjon, mert ez esetben a bokrosodás jelentős hányada nem hozna termést. A vetőmag szükséges mennyiségének megállapításakor figyelembe vesszük a talajnedvességet, az agrotechnikát, a tápanyagellátást, a vetés időpontját és a gabona fajtatulajdonságát. Ezek szerint Kaukázból 5 millió, Jubilejnából 4,5 millió, Szávából pedig 8 millió csíraképes magot juttatunk a talajba. A vetési mélység ezen fajtáknál könnyű talajokon 8 cm, a nehéz talajokon 6 cm. A kellő egyedszámra tapasztalataink szerint főleg a Jubilejnánál kell vigyázni, mert a besűrítés nagyon lerontja ezen fajta átlaghozamát. Ezt bizonyítja a nitrai Mezőgazdasági Főiskola kísérleti parcelláján elért eredmény is. Itt ugyanis a Jubilejná egyedszáma 1974-ben 206 volt négyzetméterenként,' s ekkor 75 mázsa lett az átlaghozam. Az idén 426 egyed volt egy négyzetméter termőterületen, a hektáronkénti átlaghozam pedig 71 mázsára alakult. A kalászon kénti szemek száma 1974-ben 31 db, az idén pedig 23 darab volt, vagyis huszonöt százalékkal kevesebb. Tanulság: a sűrű gabonánál több ugyan a kalász, de kisebbek és kevesebb szemet tartalmaznak, s kisebb az ezermagsúly is. A talajelőkészités legfontosabb alapelve az idejekorán elvégzett munka, hogy a talaj a vetésig jól megülepedhessen. Ez azért fontos, hogy száraz ősz esetén nagyobb mértékben tárolhassa a harmatból származó nedvességet, mert a harmatból nyert nedvesség képezi a búza csírázásához szükséges nedvességet. Száraz időjárás esetén halaszthatatlan követelmény a felszántott talajt azonnal elmunkálni és tömöríteni. Semmi esetre sem engedhető meg, hogy rögökben száradjon a talaj, mert a rögös föld képtelen a nedvesség befogadására, s még az esőből származó csapadékot sem képes megőrizni. Járásunkban vetés után is hengerezünk, e henger után aggregátumban azonnal járatjuk a könnyű fogast. A hengerezéssel elérjük, hogy a vetőmag szorosabb érintkezésbe kerül a talajjal és a nedvességgel. Ami az őszi gabonák boronálásét illeti, itt nem lehet szabályt felállítani, mert pl. a növényzet boronálésóval feltörjük a talajkérget s ezzel csökkentjük a talajnedvesség elpárolgásét, de a boronálás szükségességét mindig parcellánként kell mérlegelni. (Folytatjuk) SZUTTER FAL |#elet-§zlovákia mezőgazdaságl üzemeiben idén közel 100 ezer juhot kellett az ősz folyamén megtermékenyíteni. Ezért a berregtetésl idényre fel kellett készülni. A tavalyi fedeztetésekből származó idei szaporulat nagyon kicsi volt: kerületi átlagban 75 bárány született 100 anyajuhtól, ami 25-el kevesebb, mint amennyi a juh normális szaporasága alapján elvárható. Ez azt jelepti, hogyha tavaly ősszel jobb lett volna a termékenyülésl arány, a télen és a kora tavasszal kevesebb az elvetélés s az elhullás, akkor a kerületben 23 ezer báránnyal több nőhetett volna fel. Kerületi méretben a juhállomány csökkenő tendenciát mutat. Tavaly például 18 362 darabbal csökkent az állomány, ez év első felében pedig újabb 18 ezer darabbal. A józan ész tehát azt diktálja, hogy a fedeztetést, a tél és télutó folyamán pedig a bárányoztatást, a vemhes anyák gondozását és a bárányelhullások elleni küzdelmet sokkal jobban meg kell szervezni. Az anyajuhok befedeztetése a mezőgazdasági üzemek vezetőségének gondját kell, hogy képezze, hiszen a gazdaságok juhászaiénak Jövedelmezősége szempontjából nem mindegy, hogy az 100 ezer Juhtól mennyi bárányt nyernek, mert 25 000 báránynak az értéke szerényen számolva is több mint 10 millió korona, amit úgyszólván többletkiadás nélkül meg lehetne szerezni, ha a fedeztetésre, a vemhes anyák gondozására (takarmányozására), az elletésekre és a bárányok születése utáni egészségvédelmére, felnevelésére több gondot fordítanak a gazdaságokban. Hogyan lehetne kifogni a szelet abból a vitorlából, amely rossz irányba viszi Kelet-Szlovákia Juhászaiét? Fontos az elapasztás, a kiegészítő takarmányozás, meddő anyajuhok kiselejtezése, a kosok előkészítése a fedeztetésre. Tapasztalat szerint a sok terméketlenségnek, meddőségnek egyik oka az, hogy a berregtetésl idény elején a kosok a túlzott igénybevétel és a fehérjeszegény táplálkozás miatt kimerülnek, sok kosnak az ondója nem tartalmaz elegendő életképes ondősejtet. Ezen úgy kellene segíteni, hogy minden nyájban elegendő kos legyen. Amíg egyik csoport a nyájjal Jár és fedez, a másik, pihenőben lehet és bőséges, fehérjedús takarmányt fogyaszt. A rožňaval Járásban levő goColtovol szövetkezet juhászatában például a fedeztetést előkészítő Juhtenyésztési problémák idényben minden tenyészkos naponta 2 tojást és 2 liter fölözött tejet kapott a rendes napi takarmányadagon kívül, ami 40 deka zabból, 15 deka árpadaráböl, 30 deka borsódarából, 15 deka ocsuból állt, kaptak még lucernaszénát és csontlísztet Is, mert ezek mind elősegítik a megfelelő menynyiségü és minőségű ondó képződését. A bradejovi Járásban levő malclvl szövetkezetben a fedeztetés eredményét azzal is növelték, hogy idényben a legeltetés napi Időtartamát megnyújtották úgy, hogy éjszaka is legeltetnek pár órát. Sok hiba kiküszöbölhető ott, ahol mesterséges- beondózást alkalmaznak, mert akkor nem lehet szó a kosok túlzott Igénybevételéről, gyenge minőségű ondó felhasználásáról stb. De egyelőre Kelet-Szlovákiában csak 3300 anyajuhot termékenyítenek meg mesterséges beondózással. A fejlesztési terv szerint a hatodik ötéves tervidőszakban a kelet-szlovákiai kerületben 307 ezer darabbal kell növelni a juhállományt. Ezért már most meg kell állítani az anyajuh-állomány csökkenését a humennél, a mlchalovcei és a svldníki járásban. Korszerűsíteni kell a juhtenyésztést а trebišovi, a košicei és a rožňaval járásban. A számszerinti növekedés mellett nagy gondot kell fordítani a minőségre is. Mivel az anyajuh-állományt nem lehet egyik évről a másikra gyökeresen átalakítani, elsősorban a kosokról kell beszélni. Tudjuk, hogy az utódok tulajdonságaikat mindkét szülőtől öröklik. Még szabad pároztatéskor is egy kosra átlagosan 20—30 anyajuhot kell számítani, ez azt jelenti, hogy a születendő bárányok örökletességének a kialakításában a kos nyájnemesítő vagy lerontó hatása döntő módon érvényesül. Az állami tenyészetek, a juhtenyésztési központ gazdaságai megfelelő minőségű tenyészkosokkal rendelkeznek s ezekből adnak el a gazdaságoknak. A juhtenyésztő gazdaságok azonban kevés ellenőrzött fajtatiszta, tenyésztésre alkalmasnak minősített kost vásárolnak. A gazdaságok olyan kossal fedeztetnek, amilyen éppen rendelkezésükre áll. Minden gazdaságban nyilvántartást kell vezetni a fedeztetés helyzetéről. A helyzetnek megfelelően és az elmúlt évek kedvezőtlen tapasztalataiból kiindulva, helyre kell hozni az eddigi hibákat, ki kell küszöbölni a fennálló hiányosságokat, mert az utóbbi években költségessé vált juhászatot csak így lehet Jövedelmezőbbé tenni. I. B.
