Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1975-12-27 / 52. szám

1975. december 27.

SZABAD FÜLDMOVES

13

Tojásgyár a javából

Engels* Járás a Volga folyó bal partján terül el. A kedvezőtlen természeti adottságú körzetek közé tartozik. Ez a körülmény természetesen rányomja bélyegét a Járás mezőgazdaságára Is. A gyakran Jelentkező aszály sok éven keresztül gátolta a mezőgazdaság fejlődését. S hogy a mezőgazdasági üzemek ennek ellenére Is gyarapodtak és dolgozóiknak Jó módot biztosítottak, az a színvonalas munkaszervezéssel, a termelés gyorsütemű gépesítésével, az adott természeti előfeltételek ésszerű kihasználásával magyarázható.

Ebben a Járásban Ipari méretű állattenyésztő egységek sora épült az utóbbi években: ultramodern hizlalda, a tejtermelésben máris kerületi rekordot elért (4600 literes Járási fejőst átlag) állami tehenészet, ennek szomszédságában pedig ott sorakoznak egy hatalmas tyúkfarm épületei. A Marx Károly nevet viselő baromfiüzemben nagy a sürgés-forgás. Kaviccsal, téglával és más építőanyaggal megrakott teherkocsik sorjáznak az udvaron. Ez a tyúkfarm tíz évvel ezelőtt létesült s lám, most — a félreérthetetlen jelekből ítélve — ismét tanyát vertek itt az építők.

— Bővítenék?

— Nem — mondja a farmvezető, A1. V. Pinnekep elvtárs. — Korszerűsítünk.

Eszembe Jut, hogy évekkel ezelőtt még ezt a farmot emlegették a szovjet sajtóban a modern baromfinevelés követendő példájaként.

— Korszerűsítenek egy korszerű egységet?

— Ipari Jellegű állattenyésztésben már nem feltétlenül korszerű, ami tegnap még a kor színvonalán állott. Tíz évvel ezelőtt nem is gondoltunk sok mindenre, ami ma nyilvánvaló.

A mai baromfitartásban a beépített terület jobb kihasználása, a gazdaságosság az elsőrendű követelmény. Eredetileg ez a farm 100 ezer tojó számára épült.

Amennyire a dolgozó szerelőktől, kőművesektől, hegesztőktől közel férhettünk, Igyekeztünk szemügyre vénüli a változásokat. Ha kintről nézve érintetlenül is maradt minden, az épület belsejére alig lehet ráismerni. A hosszú csarnokokban szinte végeláthatatlan sorokban a háromszintes egymáshoz kapcsolt drótkalitkák százait, sőt ezreit láthattuk. Éppen most feszítették ki a ketrecsorok mentén az egész épületet végig érő széles, műanyag futószalagokat. Felszerelve állnak a drótkötélpályán gördülő „mini-csillék“, amelyek a takarmányt és az ivóvizet szállítják a jószágnak. Minden rekeszben tojólabbancs, mind feltűnően kisméretű, mint ahogy szokatlanul kicsiknek találtuk a ketre-GENETIKAI MEGELŐZÉS

(Folytatás a 48. számból)

Az anatómiai és fiziológiai rendellenesség az állati szervezetnek a normálistól eltérd felépítettsége és működése. Ebbe a fogalomkörbe tartoznak mindazok a defektusok, amelyek az állati szervezet valamely szervét vagy egészét és funkcióját érintik. Jóllehet bizonyos anatómiai és élettani aberrációkat esetenként külső (nem genetikai) tényezők is kiválthatnak, a gazdasági állatok tenyésztése és tartása szempontjából döntő Jelentősége mégis az öröklődő rendellenességeknek van. Ezek a defektusok az állatorvos előtt endogen kórokként Jelentkezhetnek. Az általánosan alkalmazott orvosi beavatkozások útién ezeknek bizonyos következményei tiinetileg néha ugyan gyögykezelhetők, az aberráció gyökeres kiküszöbölése állatállományainkból azonban csak a genetikai terheltségek felderítése útján remélhető. Állattenyésztésünk fejlesztése megköveteli a legkorszerűbb tenyésztéstechnikai módszerek és eljárások széleskörű alkalmazását. Ezért Játszik egyre nagyobb szerepet egyes állatfajokban pl. az okszerűen alkalmazott bel-, rokon- és vonaltenyésztés, továbbá az apaállatok ivadékvizsgálata. Az egyre nagyobb és gazdaságosabb termelésre törekvés eme módszereivel szükségszerűen együttjár olyan gének gyakoriságának (frekvenciájának) megnövekedése egyes állatállományokban, amely gének a fejleszteni

ceket is: alig valamivel nagyobbak mint egy madárkalltka.

— Annyi tyúk lesz majd itt, ahány ketrecük van? — kérdezzük a szakembert.

— Nem — mondja —, minden kalitkába négy tyúk kerül.

Erre szükségesnek tartottuk előkeríteni egy mérőrudat. De akárhogy is méricskéltük, egy-egy rekesz semmilyen irányban sem bizonyult hoszszabbnak negyven centinél.

— Nem luxusvillákat, hanem termelést sokszorozó rendszert építünk — mondja csodálkozásunkat látva az igazgató.

— Alig füzetlap nagyságú élettér egy tojótyúk számára?

—^Ennyi lesz és ezt kell „beosztaniuk“. Egyébként éppen a mozgási lehetőség korlátozása teszi lehetővé, hogy itt, megszabott időre, beosztott mesterséges fény és megfelelő takarmányozás mellett, a baromfi minden energiáját, anyagi tartalékát a tojástermelésre hasznosítsa. Gyakorlatilag pedig úgy férnek el, hogy míg az egyik tyúk tojik, a másik kettő a takarmányból „szemel“, a negyedik pedig vizet iszik, vagy meghúzódik az itató mellett.

Biológiai ismeretem alapján nyomban a normális anyagcseréhez szükséges mozgási lehetőséget hiányolom.

— Nincs ok aggodalomra, ez már bevált módszer. A ketrecek lakóinak nem lesz szükségük sétálgatásra. Farmunkat rendkívül termékeny hibridekkel népesítjük be, amelyek jól tojnak és a takarmányt is jól hasznosítják.

— Nyilván itt már nem is négyzetcentiméterekben, hanem négyzetmilliméterekben számolják a kihasználható területet. Hogyan változik a hasznosítási mutató az átalakítás nyomán?

—- Az eddigi egy tyúkra számított területegységen, matematikai értelemben véve, ezentúl majdnem három tyúknak kell megélnie. Ennek tudatában már könnyen felfogható az egész átalakítás lényege: ugyanakkora beépített területen közel háromszor annyi tojást termelünk még akkor is, ha minden tyúk csak annyit tojik, mint azelőtt.

Feltételezhető, hogy a nagy sűrűség nem csupán gazdasági, hanem a biológiai problémák egész sorát is felveti. Gondolok itt elsősorban a nagyobb járványveszélyre, de például az ilyen esetekben gyakran jelentkező kannibalizmusra is. Cs. Ny. Vaszilics elvtárs, a tyúkfarm főmérnöke azonban megnyugtat.

— A trágya szállítószalagokon való gyakori eltávolítása már egymagában

is jelentős mértékben biztosítja a szükséges higiéniát, pláne, ha ezt az új lehetőséget az eddigi almozásos

kívánt öröklődő, értékmérő tulajdonságok genetikai bázisát képezik. Sajnálatos módon azonban a kívánatos tulajdonságokat predesztináló gének mellett káros, genetikai terheltséget jelentő faktorok gyakoribb megnyilvánulásával is számolnunk kell. Különösen nagy veszélyt rejthet magában ebből a szempontból egy-egy apaállatnak a mesterséges termékenyítés útján történő széleskörű favorizálása, ha a kérdéses egyed heterozigóta állapotban hordozza valamely genetikai terheltség recesszív génjét vagy

génjeit. Az a körülmény, hogy az ondókonzerválás technikájának rohamos fejlődése következtében, egy-egy kiválónak minősített apaállat öröklődő tulajdonságai ma már időben és térben szinte korlátlanul elterjeszthető k, tovább fokozza a genetikai terheltségek feltárásának és vizsgálatának jelentőségét. Jóllehet egyes bonctani és élettani defektusok hazánkban általában ma még viszonylag ritkán és esetenként egészen enyhe formában jelentkeznek, az állatik tenyészértékét minden esetben súlyosan, haszonértékét pedig kisebb-na gyobb mértékben érintik. A jövőben a genetikai terheltségek megnyilvánnrendszer nyújtotta higiéniai feltételekhez viszonyítjuk. S ma már sokkal hatékonyabban védekezhetünk a betegségek ellen is. A körülményes egyedenkénti védőoltás helyett ezentúl porlasztással fogjuk a levegőbe permetezni a szérumokat, ami nemcsak idő- és energiamegtakarítást eredményez, de lehetővé teszi, hogy az akciót egyidőben bonyolítsuk le akár az egész állománynál. S ha már a gazdaságosság is szóba került, elég csak azt említeni, hogy ezentúl a gondozók Itt közel háromszor annyi baromfit láthatnak el — éppen a gépesítésnek és az automatizálásnak köszönhetően — mint amennyivel a korszerűsítés előtt alig bírtak.

— Hány dolgozója van az üzemnek? — érdeklődöm-K. Ny. Klocskov elvtárstól, a baromfiüzem fiatal ökonómusától.

— Jelenleg 310 dolgozónk van. Ha befejezzük farmunk korszerűsítését, száz dolgozónk felszabadul a növénytermesztés számára.

Ugyanis a baromfifarm üzemeltetéséhez kaptunk 1000 hektár szántóterületet, aminek a megműveléséről is gondoskodnunk kell, 800 hektárt öntözünk, így az alaptakarmányokból önellátók vagyunk.

K. ,Ny. Klocskov elvtárs üzemlátogatásra invitál. A szépen sorakozó épületek egyikébe benézünk. A szállítószalagok megállás nélkül hordják a tojásokat az osztályozó pultra. Az osztályozó pultnál A. Z. Grebenevová gondozónő a tojásokat a ládákba rakja, amit teherautókra emelnek és rögtön visznek a felvásárló üzembe.

A 7-es számú istállóba is benéztünk. Itt is hasonló kép fogadott bennünket. T. Sambaevová és P. Rumjancevová gondozónők megállás nélkül pakolták az osztályozott tojásokat a ládákba.

P. Rumjancevova gondozónőt megkértem, beszéljen a munkájáról.

— Ebben az épületben egy műszaklása által okozott gazdasági károk növekedésére kell felkészülnünk. E károk megelőzése a genetikailag is képzett állattenyésztők és állatorvosok közös feladata!

Napjainkban már egyre ismertebb felfogás, hogy a genetikai szemlélet az állategészségügyi prevenciónak is egyik nélkülözhetetlen alapját képezi. Az állattenyésztés produktivitásának legfőbb akadályai a rövid hasznos élettartam, a csökkent szaporaság, a takarmányhasznosulás, ill. az anyagcsere zavarai, a perinatális

veszteségek stb., amelyek a tartásihigiéniai és egyéb külső környezeti ártalmak egyidejű jelenléte esetén lehetővé teszik az olykor hibás elképzelésen alapuló tenyésztési módokkal előállított nagyüzemi állományok öröklötten gyenge konstitúciója miatt a tömeges egészségügyi károsodásak, betegségek manifesztálódását.

Közismert, hogy a vegyes Ivarú ikrek közül az üszőknek kb. 90 százaléka terméketlen a nemi szervek hypoplasiája következtében, ezenkívül az egyet ellett tehenek üszőborjai között is előfordul a nemi szervek, elsősorban a méh és petefészek öröklött fejletlensége. Mindezek a meddőben ketten dolgozunk. Tavaly például 2,8 millió tojást termeltünk. A tyúkonként! évi tojáshozam 270 darab volt. Száz tojást 4,3 rubel önköltséggel termeltünk ki, vagyis olcsóbban a tervezettnél.

— És a munkafeltételek? — érdeklődtem tovább.

— Elégedettek vagyunk — válaszolják szinte egyszerre. — Minden második napunk szabad — toldja meg

T. Sambaevová. — Havi keresetünk 200 rubel.

— Mit csinálnak szabad idejükben?

— Fiatalok vagyunk, szórakozni járunk. Én például tagja vagyok a tánccsoportnak. Az üzemi klubban minden nap van rendezvény. Mindenki kedve szerint szórakozhat.

— És maga? — fordulok a csinos P. Rumjancevovához.

— Én az énekkarnak vagyok tagja. Ä próbák elég sok időt elvesznek.

— Sok fiatal dolgozik az üzemben?

— A dolgozók hetven százaléka fiatal. Tizenkét nemzetiség lányaifiai dolgoznak együtt a baromfiüzemben, mégis jól megértjük egymást. Mint egy nagy család, úgy élünk itt.

Időnk lassan lejár, búcsút intünk a kedves, szorgos gondozónőknek, akiknek beszéd közben is megállás nélkül mozgott a kezük.

— Mennyi idő alatt térülnek meg a korszerűsítés költségei? — kérdezem az üzem ökonómusátől.

— Szükségesnek tartom elmondani, hogy ebben az ötéves tervidőszakban a tervünk 30 millió tojás termelését irányozta elő. Mi azonban 85 millió tojást termeltünk. Csupán az idén 22 millió tojást termelünk. Ha 14 milliós költséggel befejezzük a baromfiüzem korszerűsítését, akkor évente 80 millió tojást fogunk termelni, s emellett 2000 tonna baromfihúst adunk a közellátásnak. A költségek három év alatt megtérülnek! A személyzetet a megváltozott körülményeknek megfelelően képeztük ki, állandó fiatal gárdánk van, termelő állományunk magas biológiai értékű, s reméljük, tervfeladatainkat a jövőben is teljesítjük. Jelenleg 1 kg hús előállításához 1,5 kg erőtakarmányt használunk fel.

A gazdaságfejlesztés mellett ez az üzem rendkívüli figyelmet szentel a községfejlesztésnek. Az új kultúrház, az iskola új épülete, a gyermekotthon, a sportuszoda, a sportpályák, az üzemi klub étterme és az a tény, hogy a baromfiüzem évente félmillió rubelt fordít kulturális célokra, arra enged következtetni, hogy az emberről való sokrétű gondoskodást a legfontosabb feladatok egyikének tartják.

A. V. Pinnekep elvtárs, a baromfiüzem, igazgatója e szavakkal vett búcsút tőlünk:

— Minden feltétel adott ahhoz, hogy gazdasági életünknek ebben a szerény sejtjében is valóra váltsuk az SZKP XXIV. kongresszusának határozatában foglalt igényt, miszerint egyre nagyobb hatékonysággal, még korszerűbben kell gazdálkodnunk.

Illés Bertalan

séget szaporítják a szarvasmarhaállományban.

Minthogy a nőivarú utódokban a szelekció lehetősége igen korlátozott (mivel lehetőleg minden felnevelt üszőt be kell fedeztetni a létszám biztosítása végett) ezért mesterséges termékenyítésre beállítandó bikákat a termékenységre, ill. termékenységi zavarok örökítésére (beleértve természetesen az öröklődő defektusok felderítésére a bika által saját leányai egy részének bizonyos esetekben történő fedeztetését) is utódvizsgálnl szükséges. Első teendő e tekintetben a bikanevelő teheneknek és azok családjának termékenységre is történő szigorú szelekciója. Tehát mint látható, a genetikai szemlélet az állategészségügyi prevenció egyik nélkülözhetetlen tényezője.

A nemi szervek veleszületett fejletlensége, az intersexuális típus okozta meddőség azonban sokkal kevesebb kárt okoz szarvasmarha-állományunkban, mint a konstitúcionális érzékenység a külső, környezeti ártalmak iránt, amelynek következménye a termelés csökkenésén kívül igen korán a szaporodási szervek zavaraiban nyilvánul meg. Ezért az állomány összkonstitúcióját lényegesen javítani kell. Csak úgy tudunk preventive is védekezni a fokozatosan intenzívebbé váló mezőgazdaság viszonyai között a természetes tartási módtól mindinkább eltávolódó iparszerű szarvasmarha-tenyésztésben, az egyre nagyobb termelési követelmények mellett, ha ésszerűen fellépünk az állományok szaporodási zavarai ellen.

MVDr. BERÉNYI TIBOR, a Kerületi Tenyésztési Vállalat levicei járási központjának vezetője.

uilllllllllllllllllllllllllllllllllllliüllllllillllllllllillllllllilllilUI

Több tömegtakarmány - Kisebb abrakfogyasztás

A Výčapy-Opatovce-1 szövetkezet főállattenyésztője 1966 óta Kučera Anton. Ez idő alatt számtalanszor ébredt hajnalban, esetleg aludni sem tudott a gondoktól. Ojabbnál újabb munkaszervezési, irányítási tervet dolgozott ki. Oj és ésszerű módszereket igyekezett alkalmazni a gyakorlatban. Elgondolkozott afölött is, hogyan lehetne az állattenyésztés színvonalát emelni, hogy a szövetkezet tervfeladatait teljesíteni tudja. Célkitűzéseinek megvalósításához mindenekelőtt a szövetkezeti dolgozók kétkezi, becsületes munkájára volt és van szükség. Olyan dolgozókra, akik bármilyen nehéz körülmények között helytállnak.

Vitathatatlan, hogy az állattenyésztés szakaszán vannak még hiányosságok. Az istállók nincsenek teljes mértékben gépesítve stb. Ennek ellenére a tej- és hústermelésben bizonyos előbbrelépés történt. Az utóbbi években 2400 literről 3000 literre növekedett az évi fejési átlag. Ezt a színvonalat továbbra is tartani szeretnék, sőt igyekeznek még többet és olcsóbban termelni. Ennek érdekében nagy haszontulajdonságokkal rendelkező törzsállományt hoznak létre. Rendszeresen gondoskodnak az utánpótlásról. Például a kosení részlegen fiatal szlovák tarka fajta növendékállataik (140 db) vannak, amelyekből a megfelelő ellenőrzés és válogatás után a legjobb egyedeket továbbtartásra sorolják be.

A termelés gazdaságosságának fokozása érdekében a közeljövőben fő feladatuknak tartják a szemes takarmányok napi adagjának csökkentését. Figyelmük középpontjában a takarmányféleségek termesztésének és felhasználásának ésszerűbbé tétele áll. Sokáig fáradoztak azon, hogyan tudnának minél olcsóbban kitermelni egy liter tejet vagy egy kilogramm húst. Rájöttek, hogy a bőséges és jó minőségű takarmányok etetésével csökkentett abrakfogyasztás mellett is lehet jő eredményeket elérni. A múlt évben aránylag sok abrakot használtak fel egy liter tej, illetve egy kilogramm hús előállítására. Az idén, miután nagyobb gondot fordítottak a tömegtakarmányok termesztésére, időbeni betakarítására és előkészítésére, csökkenteni tudták az abrakadagot. A nyári időszakban a fehérjedús zöldtakarmányozás mellett a tejhasznosság szerint saját készítésű daraféleségeket — naponta és darabonként 1 kg-ot — etettek az állatokkal, ami minőségileg megfelelt az iparilag előállított erőtakarmányok minőségének. A háromnegyedéves kiértékelés alapján egy liter tej kitermelésére csak 0,23 kg szemes takarmányra volt szükség. Tejeladási tervüket 106 százalékra teljesítették.

A téli időszakra elegendő menynyiségű és jó minőségű szenázst és silőtakarmányt biztosítottak állatállományuk részére. A növendékállatokat nem szemes takarmánnyal etetik, hanem szenázzsal és silótakarmánnyal.

A hízóállatoknál is jelentős mennyiségű abrakot takarítottak meg. A napi súlygyarapodás 98 dkg. Ezt 2,253 kg abraktakarmány fogyasztásával érték el. A takarmányeles'ég etetésében változást eszközöltek, fokozták az ellenőrzést, a dolgozók becsületesebb munkája is jobban érvényesült. Az abrakadagot az év utolsó hónapjában 1,90 kg-ra csökkentették.

— A sertéstenyésztésben nem nagyon dicsekedhetünk takarékossággal — mondotta Kučera elvtárs. — Az anyasertések 8—10 kg marharépát kapnak naponta és darabonként. Ehhez naponta két kilogramm abrakkeverék elég, tehát nincs szükség 3—4 kg szemes takarmány felhasználására, mint ezelőtt. Legfeljebb ezt lehet takarékosságnak nevezni, mert a hústermelés egyelőre sok abrakot igényel. —nt—

Tartalékok

a tehenek meddőségének megelőzésében