Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1975-12-27 / 52. szám

x Vto7& december 27. SZABAD FÖLDMŰVES lOY IS MÜVELßDHBTOMfc Két iskola Ki mit tud?" vetélkedője Sokan ezidják-szapulják a mai fiatalságot, főleg azért, hogy kényelemszeretőbb, mint az idősebb nemzedékek soraiba tartozók, s nem egyengeti saját boldogabb, megalapozottabb jövőjének útját, ügy, mint ahogyan azt egyesek elképzelik. Ezek azonban elkövetnek egy nagy hibát: általánosítanak. Márpedig tudvalevő, hogy az ifjúság számottevő része — elsősor­ban a tanulóifjúság — komolyan veszi a szak­mai-politikai tudásgyarapítást, sokoldalú mű­veltség megszerzésére törekszik. S ez az, ami semmiképp sem lebecsülendő, sőt dicséretes do­log. Ezzel együttjár az is, hogy a tanulóifjúság tudatosította: a tudományos-műszaki haladás tempója egyre gyorsuló, s a társadalmi elvárás nagyobb követelményeket támaszt, mint évek­kel ezelőtt... Ehhez kellőképpen igyekszik alkalmazkodni, a tudásszerzés új, hatékonyabb, érdekfeszítőbb formáitól sem visszariadva ... Az alábbiakban két mezőgazdasági középis­kola szakmai-politikai, illetőleg kulturális ve­télkedőjéről adunk ízelítőt, azzal a céllal« hogy hátha követik a jó példát, nemcsak a mező­­gazdasági iskolák tanulói, hanem a mezőgaz­dasági üzemek szocialista brigádjai is. MIT TUDSZ BARÁTAINKRÓL? Ezt a elmet adták vetélkedőjüknek a Dun. Streda-i (dunaszerdahelyi) Mezőgazdasági Műszaki Középiskola tanulói. S nem véletlenül — tudato­san. Hiszen a barátsági hónap leg­­méltőbb záróakkordjaként zajlott le. Tanúságtétel volt ez a rendezvény amellett, miként ápolható a felszaba­dítóink Iránti tisztelet, s becsület, ami ebben az iskolában immár sok­éves hagyományon alapul. A másik nagy plusz: a fordulatos, mindvégig lebilincselő. Izgalmas tanulási, műve­lődési forma. Sokrétű tudásra ösz­tönző, tehát ebben nyilvánul meg leg­inkább a hatékonysága. No meg ab-, ban, hogy az egész iskola nyolc osz­tályának (négy ökonómiai, s négy ál­talános tagozatú) 258 tanulója érde­kelt a tanulásban, s csak a legjobbak kerülnek az elődöntőbe, majd a dön­tőbe. Sajnos, részletekbe nem bocsátkoz­hatom, csupán tanulságlevonásra. Ar­ra, mi-mindent lehet Jól csinálni, ha az akarat mellett jó szervezőkészség, s a járási pártbizottság segítőkészsé­ge kézzelfoghatóan munkál. Miként ér­telmezhető ez a ténymegállapítás? Elsősorban úgy, hogy Molnár Ferenc tanár — a vetélkedő főrendezője —, az iskola pártelnöke alapos szervező­­készségét bizonyítja a gondos előké­szítés. Az immár másfél évtizedes múltra visszatekintő vetélkedők, ver­senyek lebonyolításának értékes ta­pasztalatait nem rejtve véka alá, be­kapcsolta ebbe az előkészítő munkába a legügyesebb, legtehetségesebb tanu­lókat: Szeif Ildikó SZISZ-elnököt, Végh Etát és másokat, akik segítet­tek a vetélkedő kérdéseinek össze­állításában, borltékozásában. Kitűnően ellátta tisztét Székely Ist­ván tanár, fő-játékmester, akitől Eta, a segéd-játékmester is sokat tanul­hatott, melynek jól hasznát veheti majd a gyakorlati életben. És most hadd szóljunk röviden a vetélkedőről. Az elődöntőben, mind­járt az elején nagyon szoros mezőny alakult ki. Már-már úgy tűnt, hogy 25 pontos lesz mind valahány részt­vevő eredménye, később ez a helyzet változott. Megleptésnek számít, hogy míg az előbbi versenyekben, vetélke­dőkön az általános tagozatúak bizo­nyultak jobbnak, most meg a négy ökonómiai osztályt képviselők törtek előre az elődöntőben. Pótkérdés dön­tötte el az elődöntő négy győztes versenyző csoport kerül a döntőbe. A döntő bővelkedett izgalmakban, örömujjongásban, kisebb meglepeté­sekben. Az öt tagú zsűrinek — élen Plavy Dezső elnökkel, a járási párt­­bizottság ideológiai osztályának fele­lős dolgozójával — elfogulatlan, tár­gyilagos döntései lényegesen hozzá­járultak a vetélkedő igényességéhez és színvonalasságához. Végül sor kerülhetett az eredmény­­hirdetésre, mely szerint az I. helyre Matics Ágota, Kántor Magda került a III. ökonómiai osztályból; ugyan­annyi ponttal a II. helyet vívta ki Fehér Éva, Bemer Apollónia a IV. ok. osztályt képviselve, s a tisztes III. helyet az I. ök. osztályt képviselő Majoros Gabriella és Luspai Erzsébet érdemelte ki. Persze, valamennyi osztály győztes­nek vallhatja magát, hiszen a vetél­kedő tudásuk sokrétű gyarapítását segítette elő. A jó ügy pártfogójaként említhető a járási pártbizottság és a járási népkönyvtár; az egyik a poli­tikai, a másik a szépirodalmi műve­ket bocsátotta a vetélkedő résztvevői­nek rendelkezésére. Horváth Ágota, illetőleg Sántha Mária könyvtárosok szíves közreműködésével. Plavy Dezső elvtárs, zsürielnök kö­szönő és további kezdeményezésekre buzdító szavaival zárult a tanulságos vetélkedő, ehhez hasonlóra tanéven­ként háromszor kerül sor. N. Kovács István A másik iskola vetélkedőjéről a gömörl Kovács István számol be, „Színvonalat kultúrmunka“ címen: A Safarikovol (tornaijai) Mezőgaz­dasági Műszaki Középiskola tanulói nagyon helyesen kapcsolják össze a kellemeset a hasznossal. Hagyomá­nyos „Ki, mit tud?“ vetélkedőt ren­deztek a napokban. Dicséretükre le­gyen mondva, náluk nem „babra megy a Játék“, óriási a konkurren­­cia! A népes mezőnyben első helyet szerezni bizony nem könnyű dolog. A 32 műsorszámban több mint száz diák volt érdekelt. Jóba igazgatóhe­lyettes — a bíráló bizottság elnöke — büszkén beszélt a verseny körüli kellemes gondokról. A több mint három órás vetélkedő műsorszámait hat kategóriába sorol­ták. Az értékelést feszült várakozás előzte meg. Nagy volt az üdvrivalgás, amikor egy-egy osztály, vagy csoport végül is átvehette a megérdemelt tár­gyi jutalmat. Szép számmal indultak szavalók is. Az első helyet Pályi Mária szerezte meg Kisbenedek Valéria és Dósa Má­ria előtt. Mindenki jól szórakozott az ötletes, rövid jeleneteken. Igaz, itt-ott hiány­zott a megfelelő jelmez, de az igye­kezet ezt is pótolta. A legjobb telje­sítményt a IV. osztály tanulói érték el, akik között Troska Alica szemé­lyében talpraesett szereplőt ismerhe­tett meg a hálás közönség. Nagy öröm volt hallgatni az éneke­seket, akik főképp népdalokat, nótá­kat adtak elő. A sok jóhangú lány közül többen is remélték az első he­lyet, ám a zsűri nem osztotta meg azt — Csala Erzsébet került az élre. A modern táncokat szintén sok diák kedveli. Bár sok hasonlóság mu­tatkozott az egyes műsorszámokban, a kivitel szerint mégis igazságos kü­lönbséget tettek a bírálók. Első he­lyezettként a II. felépítményi osztályt értékelték. A népi táncok és cigánytáncok szintén nagyon jól sikerültek. Az I. felépítményi osztály méltán vitte el a pálmát. Az egyéb kategóriákban néma jele­netet, paródiát és zongoraszámot lát­hatott, hallhatott a közönség. Természetes, hogy a diákok szép teljesítménye mögött mindenütt ott állnak a nevelők, a tanárok, s az iskola igazgatósága. Csak helyeselhe­tő, hogy a mezőgazdaság jövő szak­emberei között egyre többen lesznek majd olyanok is, akik szülőfalujukba visszakerülve a kulturális munka zászlóvivői lesznek. Kovács István Befejeződtek az őszi me­­zögazdasági munkák. Az eredménykutatások általában biztatóak. Gazdag termést ér­tünk el cukorrépából és kuko­ricából. A terménybetakarítás­ban s a további őszi munkák elvégzésében pedig szinte min­den gazdaságban tanúi lehet­tünk a dolgozók becsületes helytállásának. A Horná PotÔň-l Efsz párt­­szervezetének elnökével a né­hány héttel ezelőtt befejezett őszi munkákról beszélgettünk. Arról, hogy az idei őszön mi jellemezte Horná Potôň-ban a főbb mezőgazdasági munkákat, Tóth István így nyilatkozott: — Jó tanulság, jó „edzés“ volt számunkra az 1974-es év csapadékdús ősze. S mivel a szövetkezetünk dolgozói el akarták kerülni a lemaradókat jogosan megillető bírálatot és a lemaradással járó károkat, az idén sokkal odaadóbban, alapo­sabban készültek fel a gabona­betakarítás utáni munkákra. S ha a munkák folyamán neta­lán bosszantó jelenségekkel, nehezen megoldható nehézsé­gekkel találkoztak nem kese­redtek el. Talán az vigasztalta őket, hogy a múlt évben sok­kal nehezebb problémákat kel­lett megoldani. A lényeg tehát az, hogy az őszi mezőgazdasági munkák idején a szövetkeze­tünkben jó hangulat uralko­dott. Míg más években az em­berek apró-oseprő dolgokon órákhosszat vitatkoztak, napo­kon keresztül panaszkodtak, addig a jelenlegi viszonyokat az jellemzi, hogy szinte min­denki, a saját munkaterületén igyekszik megoldani a felmerü­lő problémákat, s nem panasz­kodik ,nem hivatkozik örökké az úgynevezett objektív nehéz­ségekre. A szövetkezet gazdasági ud­varán a gépjavító műhely dol­gozói a gépeket javították, istá­­polták, az ősszel esett „sebe­ket“. A hatalmas — félig fe­dett — gépparkban téli pihenőt Keressük az Embert tartottak a gépek. Az egyik ara­tó-cséplőgép mellett egy barett­sapkás dolgozó szorgoskodott. — A rozsda ellen harcol? — szólítottam — s ő letéve kezé­­bőly a szerszámot, ennyit mon­dott: Az E—512-es nagyon is megérdemli, hogy gazdája még a tél folyamán se feledkezzen meg róla! Majd a továbbiakban kiderült, hogy Renezés Ferenc az ősszel százötven hektárról takarította be a kukoricát. S ez bizony mind az ember, mind pedig a gép viszonylatában szép teljesítmény! A sok munka közben termé­szetesen akadtak gondok, prob­lémák is bőven. Vajon milyen problémákkal küzdöttek a Hor­ná Potôň-i gépesítők?! — Azt már megszoktuk, hogy mi gépkezelők a legtöbbször nehéz körülmények között dol­gozunk — mondotta Renezés Ferenc — majd így folytatta — de mivel kemény fából farag­tak bennünket, a körülménye­ket megszoktuk, s azokra nem panaszkodunk. A legnagyobb gondot a bolgár adaptérok okozták. Véleményem szerint nem a legszerencsésebb gyárt­mányok ezek. Gyakran meghi­básodnak és egyébként is elég­gé silány minőségű munkát vé­geznek. S nem dicsekvésként . mondom, azt, hogy a kukoricát aránylag időben betakarítottuk a munkaszeretettel párosuló emberi kitartásnak köszönhet­jük. A hangár melletti lebetono­zott parkolón traktorok, nehéz vontató gépek sorakoztak. Egy piros színű DT mellett hárman sürgölődtek-forgolódtak. Az e­­gyikük kezében szerelő kulcs. A Szalay testvérek — Zoltán és József — azon tanakodtak, va­jon mi „fájhat“, milyen hibája lehet a gépnek?! Végül is kö­zös nevezőre jutottak: biztosan a kompresszorral van baj! A kis csoport harmadik tagja, Polák elvtárs, a szövetkezet komplex gépesített brigádjának vezetője talán másként véleke­dett, még komolyabb hibát ész­lelt és a szerelők beavatkozá­sát javasolta. Én természetesen a brigád­vezetőtől a dolgozók helytállá­sáról, s az őszi munkák felől érdeklődtem. — Az idén a mélyszántás bi­zonyult a legnehezebbnek. Megviselt, próbára tett embert és gépet egyaránt — mondotta Polák elvtárs. —■ Hosszabbított műszakokban dolgoztunk, s bi­zony néhány héttel ezelőtt még este kilenc órakor is gépek zú­gásától volt hangos a határ. Ez a DT, amely mellett állunk „hős“ volt az ősz folyamán! Kiesés és szinte hiba nélkül működött. Ez persze becsületé­re válik a gép gondos kezelő­jének, Kovács Zoltánnak is. Nem lehet panaszunk a többi traktorosra sem, akik közül, még külön dicséretet érdemel az itt álló ZT—300-as vezetője. Kiss Sándor traktorossal olaj­cserélés közben váltottam né­hány szót. Kérdésemre, hogyan vélekedik a szocialista brigád cím elnyeréséért versenyző cso­port munkájáról, s a jó együtt­működést, közös felelősségvál­lalást eredményező kollektív szellem kialakulásáról? — így válaszolt. — Nagyon jó érzés abban a tudatban élni és dolgozni, hogy egy összetartó, erős csoportnak én is tagja vagyok. S igazán örülök annak, hogy a szocia­lista brigád cím elnyeréséért versenyző munkacsoport nagy­szerű teljesítményéhez és ered­ményeihez a képességemhez mérten én is hozzájárulhatok. — Nem kételkedek az egyéb­ként eléggé szűkszavúnak bizo­nyult traktoros szavaiban. Csu­pán annyit fűzök hozzá, hogy mindaz, amit Horná Potôňban hallottam és láttam bennem is jó érzést váltott ki. Ügy érez­tem, hogy nemcsak a találomra megszólítottak, hanem mind­azok, akik az őszi mezőgazda­­sági munkák sikeres befejezé­séhez jő munkájukkal hozzá­járultak, tehát a termelő mun­kának ezek a „csendes hősei“, megérdemlik a jó szót, a na­gyobb mércével mért dicséze­­tet. Végezetül még annyit: köze­lednek az évzáró közgyűlések, a teljesítmények és az eredmé­nyek összegezésének hagyomá­nyos fórumai. Kívánatos, hogy a gyűléseken elhangzó beszá­molókban ne csupán a rideg számokkal hivalkodjunk. Az eredményeket tükröző szám­adatok mögött keressük és mu­tassuk be az embert, mint a termelés legfőbb tényezőjét, aki olykor-olykor, egy-egy „ki­lométerkőnél“ jogosan elvárja a jó szót, a megérdemelt dicsé­retet. Kalita Gábor > ______________________3 Szervezettség, gondoskodás -kiváló eredmények Illés László, a szövetkezet központi pártszervezetének elnöke, a' fiatalok által készített propagációs táblánál. Foto: Kaltta A zemnéi (szímöi) „Haladás“ Efsz üzemi pártszervezetének elnöke Illés László, befejezte ebédjét s egy jóízűt kortyln­­tott az ásványvízből. — Üdv, Lajoskáml — köszöntötte az ebédlő ajtajából integető traktorost. Sietett. Már napok óta a szervezet évzáró gyűlésének elő­készítésén fáradozott. Az elvégzett munkát tette mérlegre, az eredményeiket értékelte. Volt is miről írnia. Most az ötödik ötéves terv végén, a hatodik küszöbén jó érzés tudni, hogy a közös dolgozói már egy évvel ezelőtt teljesítették az 5. ötéves terv feladatait. A minap tértek vissza a közös vezetői Prágából. Gustáv Husák elvtársnak, a CSKP KB főtitkárának, köztársaságunk elnökének tettek erről jelentést. Nagy megtiszteltetés és szor­gos munkájuk elismerése volt ez. Hiszen Szlovákia élenjárói —a legjobb eredményeket elért mezőgazdasági üzemek képvi­selői — számoltak be közös munkájukról, eredményeikről az államfőnek. A pártelnököt tehát szorgos munka közepette találtuk. Mégis szakított ránk időt. Kérésünkre röviden a szövetkezet ered­ményeiről, majd a pártszervezet fontos munkájáról, a dolgozók szociális és kulturális lehetőségeiről beszélt: — Nem lazsáltunk ám az idén sem. 138 vagonnal teljesítet­tük túl a gabonaleadás tervét. Annak ellenére, hogy állat­­betegség ütötte fel fejét, — amely tehénállományunkat alapo­san megtépázta — 130 ezer literrel fejtek több tejet állatgon­dozóink a tervezettnél. A felszabadulás 30. évfordulója tiszteletére mintegy három millió korona értékű kötelezettségvállalás született. A tagok ezt másfél millió koronával teljesítették túl. Központi szerveink felhívására is reagáltak. A XV. párt­­kongresszus tiszteletére tett vállalásaik értéke további másfél millió korona. Nyilvánvaló: azt, hogy a túlteljesítők közé tartoznak, a ter­melésben alkalmazott korszerű agrotechnikai módszerek al­kalmazásának. a kitűnő munkaszervezésnek köszönhetik — ami a közösben dolgozó szakemberek és gépkezelők érdeme —, de nagyban hozzájárult ehhez a dolgozók politikai szervezett­sége, a szociális gondoskodás magas színvonala is. — A szövetkezetnek 769 állandó dolgozója van — mondta az elnök. — Ebből 170 párttag, tagjelölt. Három szervezet mű­ködik a közösben, tehát mindhárom részlegen (Zemnén kívül Kamočán és Andovcén) aktív pártmunka folyik. A három pártszervezet munkáját 11 tagú központi bizottság irányítja. Ennek a bizottságnak vagyok az elnöke. A termelési feladatokat először a párttagokkal tárgyalják meg. Ezután ismertetik a szövetkezeti tagokkal. Nagy szövet­kezet lévén ezt úgy oldottták meg, hogy a dolgozók valameny­­nyi ágazatból képviselőket választották. Ezek a képviselők járnak negyedévenként a taggyűlésekre, ahol részletes képet kapnak a szövetkezet munkájáról, eredményeiről, a teljesí­tésre váró feladatokról. így — a képviselők által — informá­lódik a szövetkezet valamennyi dolgozója. Nyilvánvaló hát, hogy ilyen szervezéssel — jó szakmai hoz­záértés mellett — csak jó eredmények láthatnak napvilágot a közösben. Szemléltető agitáció is sokat segít — folytatta mosolyogva. — A SZISZ-tagok végzik ezt a rendkívül hasznos munkát. 150 tagot számlál egyébként a közös mellett működő ifjúsági szer­vezet. A közös mindhárom részlegén ötletes faliújságok, pro­pagációs táblák ismertetik az eredményeket, mutatják be a legkiválóbb dolgozókat. A szövetkezet vezetősége — csak az idén — 2 millió 193 ezer koronát költött szociális, kulturális célokra. Ide tartoz­nak a különböző szakmai és politikai iskolázások (BIO hallga­tója van a szövetkezeti munkaiskolának), a bel- és külföldi kirándulások szervezése, különböző jutalmak, nyugdíjasok anyagi támogatása, szociális helyiségek építése, valamint a fiatalok kulturális igényeinek kielégítése, a sportélet fejlesz­tése. Nem csoda hát, hogy a dolgozók kezdeményezöen, becsüle­tes hozzáállással teljesítik a rájuk bízott feladatokat. Tizen­négy kollektíva versenyez a szocialista brigád címért. Négy csoport már a bronzfokozat büszke birtokosa. Munkájukkal, életmódjukkal példaként állnak a többiek előtt. Arra a kérdésre igyekeztünk választ kapni, minek köszön­hető, hogy a „Haladás“ szövetkezet a legjobbak közé tarto­zott az ötödik ötéves terv folyamán. — Rendkívül fontos dolog, a termelés bármely szakaszán, hogy a dolgozók meggyőződéssel, örömmel végezzék munká­jukat, lássák annak értelmét. Ennek elsőrendű alapfeltétele a politikai szervezettség, tájékozottság, valamint a szociális kö­rülmények állandó javítása. Ezt sikerült a legmesszemenőbben biztosítani a vezetőségnek, szorosan együttműködve a párt szer-ezettel — válaszolta Illés elvtárs. Barak László Renczés Ferenc: „Ha a gépet nem konzerváljuk, bizony télen hamar kikezdi a rozsda.“

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom