Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1975-12-20 / 51. szám
197S. december 20. SZÖVETSÉGI SZEMLE, 5 szEleskörcbb társadalmi összefogással TÖBB ÓVODÁT, BÖLCSŐDÉT Ojsághír: „Hazánkban 1947 óta tavaly született a legtöbb gyermek. Számuk körülbelül hatvanezerrel meghaladja az 1970-ben született gyermekekét.“Szaporább tehát a gyermekáldás. Ennek úgyszólván mindannyian örülünk. Legifjabb honpolgárainkat a szó szoros értelmében ajnározzuk, ellátjuk őket minden jóval. Szebbnél szebb kelengyét, babakocsit, játékot vásárolunk számukra... Micsoda büszkeség tölti el a kismamákat — az öröm rózsájával az arcukon — ha a piciny emberpalántát sorra megmutathatják rokonnak, Ismerősnek. Hát még a nagyszülők mennyire boldogok, unokáik láttán. A kis jövevényeket elhalmozzák szeretetnyilvánltó ajándékkal, szép szóval... Manapság ez természetes dolog. Hiszen Jut a busás személyi jövedelemből. No meg olykor a nyugdíjból is... Aztán az emberiesség is így diktálja. örvendetes ez a tény. Napnál is fényesebben bizonyítja, mennyire helyes a CSKP népesedési- és szociálpolitikája. Mutatja azt a nagyonls számottevő szociális támogatást, amelyben a többgyermekes családok részesülnek. Példázza a dolgozó tömegek aránylag magas életszínvonalát, létbiztonságát, a szocialista társadalomba vetett hitet, a reményteljes jövőt. Ha társadalmi rendszerünk ennyire sokoldalúan gondoskodik az ifjú és legifjabb nemzedékekről, a népháztartás gondját emberközelből intéző, úgy a lakosság részéről is többet vár. Elsősorban cselekvőkészséget, nagyobb áldozatvállalást. Mert nemcsak egyéni, hanem közösségi társadalmi kötelesség is létezik. Miről van lényegében szó? Köztudott, hogy a szaporább gyermekáldás egész sor felemelő érzésen, sok-sok örömön túl nagyobb teherviseléssel is jár. Hiszen a fokozottabb gyermekszaporulat következtében több óvodára, bölcsődére, napközi otthonra, gyermekjátszótérre van szükség. S köntörfalazás nélkül, nyíltan meg kell mondanunk, az egyébként sikeres 1975-ös évben adósai maradtunk gyermekeinknek, az óvodai, bölcsődei férőhelyek számának gyarapítását illetően. Ebből adódik: az Idén hány, meg hány szülő kopogtatott hiába a gyermekintézményeink ajtaján?... A válasz csak egyértelmű lehetett: „Sajnos, helyszűkében vagyunk, próbálkozzék másutt...“ Persze, az ilyen tényálláson mit sem segíthet a gyermekintézmény vezetője; számára ez a legfájóbb, legkellemetlenebb, ha a kismama reményt vesztve, kedvszegetten távozik. Nem tehet rőla. Kik és milyen szervek tehetnek hát legtöbbet e nagyonls közügy érdekében? Az e téren a legkézzelfoghatóbban megmutatkozó fogyatékosság jórészt a nemzeti bizottságok, szövetkezetek, állami gazdaságok, vagy más mezőgazdasági-, illetőleg ipari üzemek, vállalatok, társadalmi és tömegszervezetek rovására Írandó — tisztelet a kivételnek! Egy szó, mint száz: nekik kellene többet vállalni a közteherviselésből, hogy kevesebb gond, kiadás nehezedjék az államra, amely úgyis megteszi a magáét. Többhelyütt segített már a szervezettebb, széleskörübb társadalmi öszszefogás. Úgymond, megmozdult az egész község: az óvoda, vagy bölcsődeépítés lázában élt a lakosság, flatalja-öregje. llymódon már számos községben hoztak tető alá új gyermekintézményt, korszerűsítettek, bővítettek régieket, gyarapítván eképpen is a férőhelyek számát, elégítették ki részben, vagy egészben a szükségletet. Az efféle, követésre méltó példát statuáló községek sorában említhető Pláštovce (Palást), a mátyusföldi Trstice (Nádszeg), Dolné Saliby (Alsószell) és más járások tucatnyi falva, települése. Megmutatták, miként gyűrhető le a férőhelyhiány, az ekörül eluralkodott nehézség. Értve ez alatt az anyagi-erkölcsi támogatást, az épltőanyagbeszerzési gondok enyhítését, a társadalmi munkavállalást, a szakember-kérdés megoldását, szállítóeszközök kölcsönzését, stb. A legutóbb Kamenný Moston (Kőhldgyarmaton) hatvan férőhelyes óvoda építésébe kezdtek. Már túljutottak az épületalapozási, betonozási munkák nehézségein. A közel másfélmilliós beruházási építkezés körül azonban távolról sem megy minden a maga rendjén. Annak ellenére, hogy a nemzeti bizottság illetékesei, a képviselőtestület tagjaival karöltve, sokat fáradoznak azért, hogy a lakosság megértse: az óvoda csak úgy készülhet el határidőre, ha félmillió korona értékű társadalmi munkával hozzájárul. Igaz, elejétől fogva példás segítőkészséget tanúsít a Stúrovol (párkányi) Állami Gazdasághoz tartozó, helyi üzemrészleg és a Kameníni (kéméndi) Efsz is — erőgépeket, szállítóeszközöket, munkaerőket kölcsönöztek. Az állami gazdaságiak 300 óra társadalmi munkára vállalkoztak, s a szövetkezet építési szakembere irányítja az óvoda építkezési munkálatait. Ez rendjénl Sőt, még többet is tehetnének, főleg a szövetkezetiek. Közügypártoló akad a gyarmati lakosok köréből is, mint például Fiala Vince, Pitnya Sándor, Tóth Jenő, az idősebb Retkes Jakab, Kuzma János, Kecskés Lőrinc a nők közül Matusné Velená Ilona, Ivanics Valéria, Verbók Franciska és mások, ök már eddig is többször bizonyították: szívügyük az óvoda mielőbbi felépítése. Mégpedig tettel: alapot ástak, betonoztak, téglát hordtak. Dehát, hol marad a többi...? A nemzeti bizottság illetékesei mindezek ellenére bíznak — még a közösség érdekeit helyesen értelmező, ügypártoló plébános is —, hogy a lakosság az eddiginél nagyobb segítőkészséget tanúsít majd a következő hónapokban, vagyis tömegesebben bekapcsolódik a semmiképp sem mellőzhető társadalmi munkába. A fontos gyermekintézmény csakis közös összefogással, áldozatkész munkával készülhet el 1977 nyárutójára, sarkig tárva kapuját a játékoskedvű, hancúrozó, vidám gyermeksereg, a Tegifjabb nemzedék számára. Tenni, tenni, tenni.. .1 Többet a tegnapinál, a Jövő nemzedékéértl Fiatalok — a néhány éven belüli szülők! —, a tömeg- és társadalmi szervezetek tagjai egyaránt. S főleg a mezőgazdasági üzemek dolgozói. Azzal a fennköit tudattal markolva a kézi szerszámot, munkaeszközt, forgatva a traktor, a tehergépkocsi kormánykerekét, hogy ez nem szívesség, hanem a legalapvetőbb emberi kötelesség .. .1 (kovács) Lerakták a baráti kapcsolatok alapjait Szövetkezeti földműveseink különböző tanulmányutak alkalmából egyre gyümölcsözőbb kapcsolatokat teremtenek a szocialista országok mezőgazdasági dolgozóival. A tarsolyukban hazahozott tapasztalatokat kamatoztatják a termelőmunkában. A kölcsönös látogatások után többen még hosszú ideig levelezés útján látják el egymást hasznos tanácsokkal. Érdeklődnek külföldi barátjuk családi életéről és gyakran előfordul, hogy ismét újra találkoznak. Ä nemzetközi együttműködés jegyében Szlovákiában az elsőnek az Ipeľský Sokolec-1 ajándékot és megígérték, hogy a legközelebbi magyarországi látogatásuk alkalmából viszonozzák. A találkozó alkalmával érdeklődtünk a két közös gazdaság vezetőitől arról, hogy a kétoldalú kapcsolatok milyen módon segítik elő a termelési folyamatok korszerűsítését. Boros elvtárs nagyon örül ennek a kapcsolatnak, mert úgy véli, hogy a járási méretben is élenjáró gazdaságból sok hasznos tapasztalattal térhetnek haza. Többek között tanulmányozzák a díjazási formákat, az állattenyésztés szakosításának kibonta-A két szövetkezet elnökének baráti kézfogása, balról jobbra P ö 1 h ö • Károly mérnök, a Suricei és Boros István a Széchényi Efsz elnöke. (ipolyszakállasí) szövetkezet vette fel a „Csehszlovák Magyar Barátság Szövetkezete“ nevet. Utána a Malinovo-i (éberhardi) Efsz mélyítette el baráti kapcsolatait hasonló elnevezéssel. Ezen kívül még számos közös gazdaság vezetői, tagjai találkoznak rendszeresen az előre meghatározott program szerint magyarországi barátjaikkal. A luőenecí (losonci) járásban a Surice-i (sőregi) Efsz rakta le a baráti kapcsolatok alapjait. Hozzájuk látogatott a magyarországi Széchényi II. Rákóczi Ferenc Tsz küldöttsége. A meghitt légkörben lezajlott kisebb ünnepséget a közös gazdaság korszerű szociális épületében tartották meg. Az ünnepi köszöntők után Boros Béla elvtárs, a Széchényi Efsz elnöke, szép és értékes emléktárgyakat adott át a Suricei Efsz vezetőinek, akik megköszönték a becses kozását, a törzstenyészet formált és a szőlő, valamint a gyümölcs teraszos termesztését. Az utóbbi számukra újdonság és remélik, hogy otthon is meghonosíthatják. Pölhös Károly mérnök, a Suricei Efsz elnöke különösen a magyarországi burgonyatermesztési módszerek iránt érdeklődik. Közös gazdaságuk szakember-gárdájával megvizsgálják a „bakhátas“ burgonyatermesztési eljárást. Csábító számukra, hogy baráti szövetkezetükben 350 hektáros területen 240 mázsás hektárhozamot is elértek burgonyából. A jövőben igyekeznek szintén hasonló eredmények elérésére. A kétoldalú együttműködés tehát előreláthatóan előnyös lesz mindkét gazdaság számára és egyben hozzájárul a népek barátságának elmélyítéséhez. (balia) SZOCIALISTA BRIGÁDOK A szlovákiai efsz ek szocialista brigádvezetőinek kétnapos tanácskozása sok tanulsággal szolgált: a brigádmozgalom а II. tanácskozás óta jelentősen kiszélesedett, s lényegesen hozzájárult a CSKP XIV. kongresszusa. az 5. ötéves terv, valamint a központi pártplénumok célkitűzéseinek megvalósításához. Mégpedig oly módon, hogy a szocialista brigádok a termelés —, az üzemszervezés és irányítás korszerűsítését, tökéletesítését segítik elő, véleményük kikérése, munkahelyi és társadalmi példamatatásuk, tapasztalataik általánosítása hat a dolgozó tömegek tudatformálására; a munka- és életkörnyezet rendszeres javítását befolyásoló tényező. Nagyon fontos, hogy a vezetők felismerjék e nemes mozgalomban rejlő lehetőségeket. Vagyis, lépten-nyomon segítsék — erkölcsileg és anyagilag — törekvéseiket, amelyeket a fejlődés érdekében tesznek (iparszerű termelési módszerek alkalmazása, jó munkahelyi, közösségi légkör kialakítása, a termelésben és gondolkozásban lemaradozók segítése, védnökség vállalása bölcsődék, óvodák, árvák, magános öregek, stb. fölött). Mint a találkozó vitájából is kitűnt: ott a legsikeresebb a szocialista brigádok — vagy az e címért versengő munkacsoportok tevékenysége —, ahol nemcsak követelményeket támasztanak velük szemben a vezetők, hanem az anyagi-műszaki feltételeket is biztosítják munkafelajánlásaik, vállalt kötelezettségeik teljesítéséhez. Nem véletlen, hogy a szocialista brigádok kezdeményezik komplex ésszerűsítő brigád létrehozását, hiszen közösségi, sót társadalmi érdeket tartanak szem előtt. Csakis helyeselhető tehát, ha a műszaki erőket, technikusokat, mérnököket toboroznak az ésszerűsítő brigádba, a tudományosműszaki fejlődést elősegítő célkitűzések megvalósításához. Hiszen az effejlődés élharcosai féle közgondolkozás segíti az előrehaladást. Mostanáig az 1770 brigád közül 300 a bronzfokozat tulajdonosa. Sok ez, vagy kevés? Egy tényezőt semmiképp sem szabad figyelmen kívül hagyni: nem a megtisztelő címért folyó versengés idöhossza a mérvadó, hanem a brigádmozgalom mennyiségi és minőségi követelményeinek teljesítése. Az a versenyző munkaközösség, amely nem méltányolja a mozgalom hármas jelszavát (abból csak a termelésre vonatkozó részt szorgalmazza például), ne csodálkozzék azon, hogy az illetékes szervek nem javasolják a cím bronzfokozatát számukra. Csak természetes, hogy a kezdeményezésben is a szocialista brigádok a leginkább példamutatók. A vranovi járás Sof-1 Efsz-ében hat munkaközösség versenyez a megtisztelő elmért. A központi szervek kongreszszusí felhívására elsőként válaszoltak járásukban. А XV. pártkongreszszus tiszteletére 382 ezer korona értékű kötelezettséget vállaltak. A trebaticei példa követőinek tartják magukat. A tehenészbrigád ebben az évben 200 literrel kívánja túlteljesíteni a tehenenként tervezett 380D literes évi tejhozamot — elérni a négyezer litert. Száz tehéntől kilencvennyolc borjút felnevelni. A hízómarhagondozók 1,12 kg-os napi felhízási átlag elérését, a sertéshústermelők 58 dekás napi súlygyarapodási átlagot, a kocagondozók 22 darabos évi malacszaporulati átlagot szorgalmaznak (az év tíz hónapjának végén már 19-nél tartottak). Rendszeresen látogatják a szövetkezeti iskolát, hogy szakmai-politikai ismereteiket gyarapítsák. Mindezt Perzsel Hona, az I. számú brigád munkaérdemrendes vezetője mondotta el a brigádvezetők III. szlovákiai találkozóján. A luöeneci járás szövetkezeteiben 49 kollektíva versenyez a büszke címért. Közülük 20 már az ezüstfokozatért küzd, mutatva a helyes irányt. A brigádtagok alkalmazkodnak a hármasjelszó követelményeihez. Beléphetnek a brigádokba olyan dolgozók is, akiknek nincs meg a megfelelő iskolai képzettségük, azzal a feltététellel, ha megszabott határidőn belül megszerzik azt. Csakis így válhatnak a dolgozó tömegek számára példaképekké. Általában elmondható: a szocialista brigádmozgalomban minőségi törekvések észlelhetők. Ehhez azonban az kell, hogy a brigádélet szervezettebbé váljon, mert az egységes fellépés segíthet a legjobban a formaiságok leküzdésében, a tevékenység még tartalmasabbá, tömegmozgósítővá tételében. (illés) Boros elvtárs átnyújtja a gyönyörű szőtteseket az efsz asszonyainak. (A szerző és Tóth felvételei.) Szívvel - lélekkel Októberben Tóth Imrének, a Hraničná prl Hornáde-i (Határfalva) Efsz elnökének 50. születésnapján meleg kézfogás közepette kívántunk erőt, egészséget, további munkájához. Tehetségét mindig a fejlődés szolgálatába állította. Az 1949-es év őszén tlzenharmad-magával megalakította a szövetkezetei. Már az induláskor elnökké választották. Eleinte bizony nagyon sok problémával kellett megbirkózniuk, de hamarosan gyarapodott a közös gazdaság taglétszáma és később a falu minden földművese az új útra lépett. Amíg idáig értek, bizony sok buktatón kellett keresztül menniük, de végül is a jő szervező-irányító munka következtében a közös gazdaság lábraállt és a košícei (kassai) járásban az elsők közé küzdötte fel magát. Ezt bizonyítja néhány adat is. A múlt évben minden hektár után 218 kg húst, 1434 liter tejet és 1659 kg gabonát adtak el. A gabona átlagos hektárhozama 50,6, az évelő takarmányoké pedig 66 mázsa volt. A tehenek évi tejhozamátlaga 3606 liter. A lelkiismeretes állatgondozást bizonyítja, hogy minden száz tehéntől 88 borjút, anyakocánként pedig 18,2 malacot neveltek fel. A szövetkezet a fennállása őta több elismerő oklevelet és más kitüntetést kapott. Az elnöki asztal fölött ott díszeleg a „Munkaérdemrend“ című kitüntetésről szőlő okirat. Nem akármilyen gazdaságot vezet tehát Imre barátunk. Akármerre járunk, politikai-szervező, irányító munkájának eredményeit látjuk. Nem túlozunk ha azt mondjuk, hogy szívét adja a közösnek. Mint öntudatos kommunista, példamutatóan tevékenykedik a helyi nemzeti bizottság tanácsában, tízévig a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője volt, jelenleg pedig tagja a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Országos Központi Bizottságának. Harcol azért, hogy a párt mezőgazdasági politikáját országos méretben a lehető legeredményesebben valósítsák meg. Az 50. évfordulón fiatalos lelkesedéssel tervezget, számításba veszi a további sikeres előrehaladás lehetőségeit. Érdemdús tevékenységére felfigyeltek a felsőbb szervek is, és születésnapján másodszor adományozták neki az „Építésben szerzett érdemeként" állami kitüntetést. Iván Sándor
