Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1975-07-19 / 29. szám
SZABAD FÖLDMŰVES ww. miiu« is hét^v ándódás, Qfytuáhdoelás Az országúton a velünk szembejövő terepjáró gépkocsi tetején sárgán csillogó lámpájával és kitűzött, lengedező vörös zászlócskájával a mögötte közeledő' menetoszlopra figyelmeztet, és már ki is bukkannak a kanyarból a rendezett sorban egymás után haladó kombájnok. Érdekes, de egyben lelket melengető jele ez annak az elvtársi összefogásnak, mely minden évben megismétlődve, Így aratásidőben már megszokottá válik, s mégis újszerűén hat. Az egymást előzni akaró, igyekvő autók között ez a lassan haladó karaván megnyugtatólag hat, mert annak bizonyságát adja, hogy a még lábon álló gabona nemsokára kicsépelve a magtárba kerül. Megnyugtató érzés, hogy mezőgazdasági üzemeink ezzel a segítséggel könnyebben megbírózhatnak igényes, sokszor igen nehéz feladatokkal — gyorsan és minimális veszteséggel begyűjteni mindnyájunk kenyerét. Megnyugtató érzés tudni azt, hogy számíthatunk olyan hathatós segítségre, amely erőnket megsokszorozza. A kombájnok rendszámtáblája elárulja, hogy ez a tíz SZK—5-ös aratócséplő gépből és két szalmaprésből álló menetoszlop a dél-morvaországi, znojmoi járásból- indult el. Végeredményben azonban talán nem is lényeges. honnan, hová mennek. Az elkövetkező héten vagy hetekben Dél- Szlovákia egyik mezőgazdasági üzemében találnak átmenetileg otthonra, ahol épp oly gondosan, szorgalmasan végzik majd munkájukat, mint szőkébb hazájuk jól ismert gabonatábláin. Nyár van — aratásidő. S ezzel nemcsak a szabadságosok népvándorlása, hanem ugyanakkor a kombájnok gépvándorlásának ideje is megkezdődött. Örömteli időszak ez, amit a jól végzett munka megnyugtató érzése hatványoz majd az aratás sikeres befejezése után. (ben) Akárhová érkeztünk, a meglátogatott szövetkezet irodájában alig akadtunk valakire. Csupán az adminisztratíva dolgoxái végezték megszokott, mindennapi munkájukat. A vezetőség tagjait aratáskor csak a határban, a gépek zajátél hangos gabonaföldeken lehet nagyobbára megtalálni. De ez így is van rendjén, hiszen a vezérkar, ha jól és rugalmasan akarja Irányítani a munkát, ilyenkor nem is Jehet másutt. Z e 1 m a n László, a seneci szövetkezet gépesítöje csak egy pillanatra szaladt be a gazdasági udvarba, hogy néhány halaszthatatlan ügyet intézzen el, kiadja a szükséges utasításokat a javítóműhelyben szolgálatot teljesítő szerelőknek. — Öt saját kombájnunk — mondotta Zelnian elvtárs. amikor néhány percre kérdéseinkkel feltartottuk — éspedig három SZK—4-es. valamint .ét SZK —5-ös Niva arató-cséplő gépünk már a földeken dolgozik. Ma estére várjuk a kromčŕíži járásból ígért két SZK—6-os, Kolosz kombájn megérke-Ütemesen, de nem elhamarkodva zését. Egy további kombájnt, éspedig egy E—512-est a Bernolákovo! Mezőgazdasági Technikum bocsát rendelkezésünkre. További géptartalékot képez a Pezinoki Gépállomástól biztosított négy E—512-es kombájn. Ez a felsorolt technika előreláthatóan elegendő lesz az aratás sikeres elvégzéséhez. • Rövid beszélgetésünk során megtudtuk, hogy összesen 700 hektárnyi gabona vár szövetkezetükben betakarításra, ebből 180 hektár az árpa vetésterülete. Az aratás első napján 30 hektárt, a következő nap pedig körülbelül 50 hektárnyit arattak le. Mindenre gondoltak és emberi számítás szerint mindenre felkészültek. Ami azonban a vezetőséget, de különösképpen a gépesítot rendkívüli mértékben aggasztja, a még mindig megoldatlan és állandóan fennálló alkatrészhiány. Az időjárás mellett ez az egyetlen, ami mindannyiunknak fejfájás okoz. Csak azért fohászkodnak, hogy az időjárás megfelelő legyen, és hogy a kombájnok kibírják a megterhelést, mert máskülönben foltozóvarga szerepére kényszerülnek. Véleményük szerint sajnálatos, hogy még a hazai traktorokra is nehezen tudnak néhány lényeges, másképpen nem helyettesíthető alkatrészt beszerezni. Ebbúi az okból már fél évet rostokolt egy Z—1811-es Krista) traktoruk, amelyet csak nagy nehézségek, hosszas utánjárás árán tudtak a legutóbbi napokban üzembe helyezni. A NOVÁ DEDINKA-I (újfalusi) Efsz irodájában csupán Ven esi cs István főkönyvelőt találtuk. Itt is teljes ütemben megkezdték az aratást, és a 130 hektár területű árpaföldjükről learatott első termést már be is szállították a felvásárló vállalat seneci raktárába. Öt saját kombájnuk mellett további négy dolgozik gabonatábláikon, melyeket a Szenei Gépállomásról küldtek kisegítésképpen a szövetkezetbe. Bíznak abban, hogy az aratást a kitűzött határidőre befejezik, habár igen nagy területen dőlt meg gabonájuk a legutóbbi viharok következtében. A TOMÁŠOVI (féli) szövetkezetben Hérics József elnököt és Mózes Ferenc agronómust csupán azért találtuk a szövetkezet irodájában, mert éppen aznap költöztek be a még festékszagú új épületbe. — Már legfőbb ideje volt -*• jegyezte meg az elnök elvtárs — hiszen eddig a község különböző részein, szétszórva hivataloskodtunk. Jelenleg, hogy már egy fedél alatt vagyunk, reméljük, a munka is eredményesebb lesz. • Náluk is megkezdték az aratást és négy^SZK—4-es, valamint egy SZK — 5-ös Niva kombájnuk dolgozik. Egy kombájnt a Szenei Gépállomástól várnak. Összesen 683 hektár a gabona termőterületük, amelyből 140 hektár árpa. Túlnyomó részt vetőmagnak termesztik az árpát, de vagy 40 hektárnyi merkantil, fogyasztásra szánt árpájuk vau. Az 540 hektárt kitevő búzájuk nagyobbára Kaukáz fajtájú, de termesztenek Mironovszkája. jubilejná és egyéb fajtájú búzát is, ami szintén várja a „kaszát“. Az eddigiek alapján úgy tűnik, hogy a hektárhozam a tavalyinál valamivel alacsonyabb lesz. Azonban még néhány nap szükséges, hogy gabonájuk elérje a szükséges érettségi fokot. S a végleges hektárhozainot majd az aratás befejezésével látják meg. OBENAU KAROLY Ezekre az emberekre lehet támaszkodni... Említette a napokban Urbán Ferenc, a Veiké Ludincei (nagyölvedi) szövetkezet elnöke amikor szóbakerült a gazdaság szocialista munkabrigádja. A gépesítésben levő szocialista brigád tagjai Moncz István és Martinkovics József tavaly a levicei (lévai) járás legjobb kombájnosai címet nyerték el s az 1973-as évben is fűződik egy ilyen „trófea“ a brigád nevéhez. A kiérdemelt dicsérő szó után Urbán elvtárs az idei betakarítás menetét ismertette: — Lehet, nem állítok újat, de az idei és az utolsó néhány év aratásairól az a véleményem; hogy a betakarítás könnyen, nem sok ember „bevetésével“ megy végbe. Mert ugye, ha van gép és alkatrész, — a többi már csak rajtunk múlik. A betakarítások után jönnek csak igazi gondok; a szállítás — hová? — raktározni — hogyan? — problémák. Hogy ezt példákkal is igazoljam: Tavaly „bizonyos“ okok miatt még áprilisban is a szövetkezetük raktározó helységeiben — ha Így nevezhetem ezeket — volt elhelyezve — nagy mennyiségű gabona. Ezzel kapcsolatban az idei év is szállítanunk kellene a sörárpát... De aratunk, így a hurbanovoi és a levice! erjesztő üzemekkel kötött megállapodás értelmében részükre már szállítanhnk kelle a sörárpát... De milyen választ kaptunk? — „Kérem mi még nem ' készültünk fel a mag fogadására csak ekkor és ekkor ...“ S enneél a pontnál már „lőttek“ is a folyamatos szállításnak ... Persze a kukoricával sem könnyebb a helyzetünk. Még a kisteljesítményű szárítóberendezésünket sem tudjuk szükség esetén üzembe helyezni, mert képtelenek vagyunk kokszot beszerezni. Tehát a jövőben a gabona folyamatos felvásárlása ügyében van mit tennünk központilag, mivel ennek bebiztosításával problémamentessé tehetnénk az ország részére oly fontos aratási és az ekörüli munkafolyamatokat. Szalma Ferenc, agronómus a termelésről, a várható eredményekről beszélt.’ Elmondta, hogy a gabona megsínylette a múlt év őszét, a laza talaj, a szálak számának hiányossága, nagyban „beleszól“ az idei eredményekbe. Az idén körülbelül 50 mázsa átlag hektárhozamra számítanak, ami a múlt évi átlaghoz viszonyítva nem bíztató. A mag nedvességtartalma kielégítő, így az esetleges hoszszabb idejű gabonatárolás nem okoz majd különösebb gondot. Mikor a rekkenő hőségben Duchoň Dezső mechanizátor társaságában figyelemmel kísértük a gazdaság kombájnjainak, aratóinak munkáját, jóleső érzés volt látni azt, hogy minden rendben, probléma-mentesen folyik. Ez a három E—512-es és öt SK—4-es kombájn elsőként kezdte meg a levicei járásban a gabona aratását, s ha az idő is kedvez, a tervezett időn belül vágják le 564 hektárról a búzát és a 429-ről az árpát. Mikor a mechanizátort arról kérdeztem, felkészültek-e az esetleges esőzésekre, ilyen értelemben válaszolt: — Területeinken a talajvíz nagyon alacsonyan van, így természetesen a föld hamarabb elnyeli a vizet, mint más helyeken. Ennek ellenére néhány kombájn részére előkészítettük a segédkerekeket is. Az aratás közvetlen irányítását is megoldották a fudinceiek: Volter Béla mérnök — aki az idén végzett a nitrai mezőgazdasági főiskolán — a főagronómus „jobkezeként“ állandóan az aratók között tartózkodik, akikkel együtt a helyszínen igyekszik megoldani az esetleg előforduló kísebbnagyobb problémákat. Nagy István kombájnossal munka közben beszélgettem, mikor E—512-e rövid „pihenőre“ állt meg, hogy a magot kiszórja egy traktor pótkocsijába. О 1962 óta dolgozik a szövetkezetben. Ez idő óta minden aratásból részt vállalt és munkája dicséretet érdemel. Ahhoz, hogy az aratás a dolgozók részére is kedvező legyen, szükséges a róluk való gondoskodás, az étkezés, a frissítő bebiztosítása. Nagy Istvánt kérdeztem afelől, hogy szövetkezetükben milyen az ezzel kapcsolatos helyzet. Elég negatív választ kaptam. Jó lenne, ha mi is követhetnénk azokat a szövetkezeteket, ahol van szövetkezeti konyha. Hiszen a gazdaság anyagilag áll olyan jól, hogy volna módja ezt biztosítani ... A fentiekben egy araátsi pillanatkép egyes mozzanatait, sikereit, gondjait elevenítettük fel. Többek között olyan negatívumok is mutatkoznak, amelyeket központilag szükséges a jövőben megoldani. Ez azért szükséges, mert azok a gondok, melyekről beszélünk, nem foglalkozunk velük, továbbra is problémák maradnak. Kalita Gábor B^ovák Gyulával, a Dun. Streda-1 TM (dunaszerdahelyl) Városi Nem.zeti Bizottság kereskedelmi osztályának dolgozójával a koradélelőtti Órákban toppanok be a Lenin utcai zöldségüzletbe Mária Királyuvá üzletvezetőim. ugyancsak jókedvű, mert a Zelenina Orecjiová Potôň-i (díóspatonyil raktárából igazán jó minőségű. friss zöldség érkezett. A vásárlók máris abból kérnek, de uem kapnak, mert az árut már előre lefoglalták pz üzemi konyhák. Várni kell tehát. A város zöldségellátásáról hosszabb ideig elbeszélgettünk kísérőmmel, Pavel Ciniuiraval, a járási fogyasztási szövetkezet dolgozójával. A négy zölÖ- ségüzlet már nem felel meg a követelményeknek. Újabbakat kellene tehát nyitni. Az áruszállítás is döcög. A kískertészkedök például — és néhány közeli efsz — szívesen adná el zöldségét egyenesen az üzleteknek, de ennek különböző akadályai vannak. Az említett főútvonalon levő zöldségüzletben például csak azért nem kerülhet be egyenesen a helyi efsz zöldsége, mert traktorral tilos megállni még rövid időre is az üzlet előtt. Persze meglehetne oldani a problémát, ha a közös gazdaság egy kisebb teherautóval juttatná oda naponta többször is a zöldséget. De egvenlöre a probléma megoldásra vár. A járási fogyasztási szövetkezet vezetősége arra törekszik, hogy a lakosokat a lehetőségekhez mérten jól ellássa zöldséggel. Ennek érdekében több mintaboltot nyitott. Azonban — főleg a kisebb falvakban — a dolgozók egy része sokszor nem vásárolhat olyan zöldséget, amilyenre szüksége lenne. Činčura elvtérs. amikor felteszem neki a kérdést, bogy miért nem vásárolhatnak helyben a kiskertészkedőktől zöldséget, arra hivatkozik, hogy ez jelentősen metgerhelné a béralapot. Szerinte a zöldség helybeli átvétele jelentős adminisztrációs munkát igényel és ezért prémiumot kellene juttatni az üzletek dolgozóinak. Néhány üzlet látogatása után Csöllei józseftal. a Zelenina Orechová Pôtoii i kirendeltségének igazgatójá-Miért csak három napig? tói kértem felvilágosítást a zöldségellátással kapcsolatban. Az igazgató nagyon örül annak, hogy a kískertészkedök is hozzájárulnak a lakosság zöldségellátásához. Évente mintegy négymillió korona értékű vitamíndús zöldséget vásárolnak fel. Különösen jó az együttműködés a kískertészkedök helyi és környékbeli szervezeteivel, amelyek tagjai főleg az annyira keresett gyökérzöldséget szállítják a központi raktárba. Amikor eddig jutunk a be-Megállás nélkül, gyors ütemben folyik a rakodás az Orechová Pôtoň-i központi raktárban. szélgetésben, parázs vitába bocsátkozunk. Én azt állítom, hogy a zöldséget minden községben fel kellene vásárolni a Zelenina, vagy a járási fogyasztási szövetkezet üzleteibe. Az igazgató viszont különböző érvekre támaszkodva, úgy vélekedik, hogy nincs más megoldás, az árut vagy a központi, vagy két körzeti raktárba kell felvásárolni. Ugyanis a kiskertészkedök a helyi üzletekbe nem minden esetben szállítanak be a fogyasztók által kívánt zöldségféléket. Azonban egv kis rugalmassággal talán ezt a problémát is meg lehetne oldani, mert két-három faluba is lehetne ideiglenes felvásárló központokat nyitni, esetleg néhány ügyes embert megbízni a zöldségátvétellel. Ilymódon biztosíthatnák a választékot is. A zöldségellátás problémáit tehát jelenleg a nagyüzemektől felvásárolt zöldséggel oldják meg. Tíz efsz és két állami gazdaság az időterveknek megfelelően juttatja áruját a raktárakba. A zöldség több esetben jóformán pár óra múlva, de általánban 12—24 órán belül kerül az üzletekbe. Ez ideális lenne, de sajnos a gyakorlat mást mutat. Az üzletek péntek délután, szombaton, vasárnap, hétfőn már nem veszik át az árut. Hétfőn tehát a vásárló már háromnapos vagy ennél öregebb árut kap. A Zelenina dolgozói hajlandók lennének vasárnap is felvásárolni, ha az árut azonnal lenne hová szállítaniuk. A múlt év tavaszán például négy vasárnap dolgoztak, idén nem volt rá szükség. Hetenként a cseh országrészekbe négy zöldséggel megrakott vonatot indíthatnának, de eddig ennyi menynyiségű zöldség szállítására az illetékesek nem tartottak igényű Csak egy rövidebb időszakban 300 vagon zöldségfölösleg mutatkozott, ugyanakkor Szlovákia északi részében és Gsehországban zöldséghiány mutat-Indulás előtt vízzel locsolják a teherautóra rakott zöldséget. (A szerző felvételei.) kozott. Ezek a gyorsvonatok az éjjeli órákban robogva, rövid idő alatt és aránylag kevés költséggel szállítják a zöldséget. A jövőben tehát jobban ki kellene használni ezt a lehetőséget. A Csallóközben ugrásszerűen tör előre a fóliás zöldségtermesztés, mind a nagyüzemekben, mind a kiskertészetekben. A primőrárut már korán piacra dobják, tehát lehetőségük nyílik a behozatal mérsékelt csökkentésére. Sajnos, sok esetben előfordul, hogy a zöldségüzletekben a már kevés vitamint tartalmazó külföldről behozott fonnyadt zöldséget kínáljuk a vásárlóknak, ugyanakkor a belföldi áru jórésze tönkremegy. A Dunajská Streda-i járásban is sok saláta magbaszökött, viszont Bratislavában, és más városokban hiány mutatkozott belőle. A lakosság zöldségellátása tehát elég sok nehézségbe ütközik a járásban. Amint meggyőződtünk róla. a termelők igyekeznek minél jobb minőségű árut előállítani, a legfontosabb feladat tehát a szállítás jobb megszervezése és az üzlethálózat bővítése. Arra kell törekedni, hogy a zöldség lehetőleg a legrövidebb úton jusson a fogysztóhoz. Néhány gazdaság már közvetlen az üzletekbe szállítja áruja egy részét. Ezen a téren tovább kell haladni. Valamilyen módon, az érdekek összehangolásával lehetővé kellene tenni, hogy a kiskertészkedők a helyi üzletekbe adhassák el áruikat. Jó lenne, ha a Zelenina „betörne“ a városok piacára is és vállalná a konkurrenciát a kiskertészkedőkkel. Ez egyrészt arra ösztönözné a felvásárlószerveket, hogy jobb minőségű árut adjon a fogyasztóknak, másrészt hozzájárulna egyes esetekben a kískertészkedök által túlmagasra szabott árak „lefaragásához“. A Zelenina ma már megteheti ezt a gesztust, mert igazán jóminőségű árut kap a termelőktől, és ha idejében helyre juttatja, nem kell miatta szégyenkeznie. BÁLLÁ JÓZSEF
