Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1975-11-01 / 44. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 197S. november Ĺ 14 Tenyésztői munka a szarvasmarha-, sertés- és juhtenyésztésben folyamat az új fajtát előállító keresztezés elveiből Indul ki, ahol a fajtatiszta tenyésztés mellett a keresztezés megfelelő kombinációinak intenzív formáit is párhuzamosan alkalmazzák. Az egyszerű haszonállat-előállító keresztezést mint tartós vagy átmeneti belterjesítő intézkedést elsősorban a nagy mezőgazdasági vállalatokban érvényesíthetik, ahol lehetővé teszi a nem megfelelő egyedek 30 %-ának gyors és egyszeri helyettesítését nagy teljesítőképesség Fi inemzedékű keresztezettekkel. A Jó tenyészfeltételekkel rendelkező vállalatokban indokoltak a haszonállat-előállító keresztezés igényesebb formáinak az alkalmazása is, ezeket a keresztezett újratermelésére használják fel az egész állományban. A belterjes termelőkörzetekben a haszonállat-előállító keresztezésre a feketetarka lapálymarha bikáit használták. A szakosított üzemek belterjes viszonyainak megfelelő nagy termelőképességű marha populációjának kialakításában távlatilag kiveszik részüket a keresztezés más formáinak végtermékei is. A cseh tarka marha esetében a fajtaátalakító keresztezés és a szlovák tarka marha esetében az új fajtát előállító keresztezés, mindkét esetben a feketetarka lapálymarha bikáinak a segítségével. Ezenkívül számolunk a cseppvérkeresztezés érvényesítésével a szarvasmarha kiindulási populációinak (alappopulációnak) egész terjedelmében. A populáció döntő fontosságú részét továbbra is a hazai tarka marhafajták fogják képezni, ezek nemesítésére összpontosítjuk a legnagyobb figyelmet. A vázolt nemesítő programok kidolgozása és az első elért eredmények lényegében igazolták, hogy a tenyészkiválasztás használatos irányzatai és a nemesítő eljárások képesek nemcsak biztosítani a kívánatos átlagos tejhozamot, azaz a tehenek egész populációjának 3600 kg-os átlagát, amely az előirányzott tehénállomány esetében nemcsak elegendő a tej és a tejtermékek tervezett szükségletének a fedezésére, hanem még arra is lehetőséget nyújt, hogy a szakosított tejgazdaságokban tenyésztett populációk egyharmadának tejelési átlaga meghaladja a 4000 kg-ot. A fejőstehenek populációjának ilyen nagy termelőképességgel rendelkező részét elsősorban a feketetarka lapálymarha teheneinek, valamint a keresztezett tehenek és a legjobb állományok kiindulási populációjának a tenyésztésével biztosítjuk. SERTÉSNEMESÍTÉS A következő évek folyamán az egy lakosra átszámított húsfogyasztás további növekedésével számolunk. Ezzel egyidejűleg a marhahús, esetleg a bárányhús és a baromfihús javára megváltozik a hústermelés struktúrája is. A húsfogyasztás abszolút növekedése szempontjából azonban továbbra is szükség lesz a sertéshús termelésének növelésére. Az eddigi gyakorlattal szemben a lényeges különbség abban lesz, hogy állandóan növelni fogjuk a termelés minőségét. A fogyasztók, a feldolgozóipar, az egészségügyi dolgozók és diétások követelményeiből indulunk ki, akik nem hajlandóak kövér, húst fogyasztani és lédús, porhanyós sertéshúst kívánnak. Ennek következtében az állattenyésztők érdeklődésének előterében az egész világon a hústermelő sertéstípus áll. A régi zootechnikai felfogástól eltérően ma már a hasznosítási típus fontosabb, mint a tulajdonképpeni fajta s ezért a fajta ma már önmagában nem képezi a nemesítő tevékenység végső célját, csupán eszközt jelent a sertéshús lehető leghatékonyabb termelésének elérésére. Annak ellenére, hogy jelenleg csaknem minden sertésfajt elsősorban a hústermelésre nemesítenek, egész sor öröklött fajták közötti eltéréssel találkozunk. Némelyek termékenysége nagyfokú, másoké gyenge, némelyek nagy hízékonvsággal tűnnek ki, mások rossz hízékonyságúak, némelyek testrészei jól izmoltak, míg másoknál nagyon hamar sor kerül a zsír túlzott mértékű lerakódására. Az egyes sertésfajták alapvető biológiai jellemzőinek ismerete elsősorban azért nagyon fontos, hogy a nemesítő és termelő folyamatban kihasználhassuk minden sertésfajta előnyeit. Jelenleg az erősen húshasznosítású sertések termelését túlnyomórészt tudatos keresztezéssel — hibridizációval érik el. Ennek a keresztezésnek a végterméke — a véges hibrid a sertéshús kívánatos mennyiségének és minőségének nagyteljesítményű termelője. A sertéstenyésztésben a szükséges adatokat a termelékenység ellenőrzése, teljes termelőképesség-vizsgálat és a kombinált vizsgálat eredményeiből nyerik, amely egyesíti magában a klasszikus ivadékvizsgálat és a teljes termelőképesség-vizsgálat előnyeit. A sertések haszontulajdonságait általában három csoportra osztjuk. Az első az újratermelési bélyegek, amelyek ugyan mindkét nemre egyformán érvényesek, de elsősorban a nőivarú egyedekre vonatkoznak. Ide tartozik az tvarzás időtartama, az ivarzási ciklus, a vemhesülés és a vemhesség időtartama, a megszületett szopősmalacok száma és más, a kocák termelőkésségi ellenőrzése által vizsgált további mutatók. A második csoportba soroljuk a hízékonyság bélyegeit. Elsősorban az elért súlygyarapodás nagyságáról, valamint a termékegységre átszámított takarmány felhasználásról van sző, beleértve a többi bélyegeket is, mint amilyen a születéstől a végsúly eléréséig letelt napok száma, vagy a hízóbaállítástól a vágási súly eléréséig letelt napok száma. Á harmadik csoportba tartoznak a sertések vágóértékének mutatói — a vágási mérték, a vágósűly, az egyes testrészek vágósúlya, amelyet kettéhasított sertéseken állapítanak meg, a hús és a zsír kölcsönös aránya, valamint a vágottáru minősége. A nemesítés szempontjából fontos az ún. örökölhetőség! értékszám nagysága, amely lényegében az örökletességtől függő illetékes bélyeg változékonyságának számszerűen meghatározott aránya. Az örökölhetőségi értékszámnak fontos szerepe van olyankor, amikor el kell dönteni, milyen szelekciós módszereket kell alkalmazni az illetékes bélyeg nemesítésére, valamint az érvényesített szelekció hatékonyságának elbírálásakor. Annak az érvényben levő elvnek az értelmében, amely szerint minél nagyobb az az örökölhetőségi értékszám, annál egyszerűbb szelekciós módszert lehet alkalmazni és annál nagyobb szelekciós hatást várhatunk, az egyszerű egyéni szelekció esetén elsősorban a vágóérték mutatóinak esetében aránylag jelentős szelekciós hatást várhatunk. Á termékenység esetében, amely az újratermelés tipikus bélyege, ez a hatás még a szelekció aránylag bonyolult módszereinek alkalmazása esetén is gyakorlatilag jelentéktelen lesz. Ami a hízékonysági bélyegeket illeti, ezek megközelítőleg a két említett csoport között állnak. További kritériumnak tekintjük az egyes bélyegek reakcióját a keresztezésre, vagy a rokontenyésztésre. Ezzel a problémával szoros kapcsolatban áll a heterózishatás érvényesítése a gyakorlati sertéstenyésztésben. A sertéstenyésztésben a szükséges adatokat a termelékenység ellenőrzése szolgáltatja. Ez magába foglalja a kanok és a kocák haszontulajdonságainak vizsgálatát, továbbá a tenyészállatok utódainak hízékonysági és vágóérték-vizsgálatát, valamint a tenyészállatok és tenyésztett sertések egyéni termelőképességét. A jelenlegi ellenőrzés a nemesítő telepek és a szaporító üzemek nagyüzemi viszonyaihoz alkalmazkodik. Ä mesterséges termékenyítési hálózatba kapcsolt, valamint a nemesítő telepeken természetes pároztatásra használt kanok esetében az általuk mesterségesen termékenyített vagy búgatott kocák alomszámát ellenőrzik, vagyis az élve született szopősmalacok számát. A nemesítő telepeken a koca minden egyes almát, a malacozás napját, az élve és halva született malacok számát, valamint a 18—24 napos kort megért malacok számát, azok ivarát, a szopósmalacok esetében a csecsbimbók számát, továbbá a szopósmalacok súlyát és az alomsúlyt ellenőrzik a malacozást követő 18—24 nap múltán, méghozzá 0,1 kg eltéréssel. A szaporító üzemekben szintén minden almot ellenőriznek a bűgatás vagy a mesterséges termékenyítés időpontjával együtt, a kan azonosságát, a malacozás napját stb. is feljegyzik. Azonban a malacozást követő 18—24. napon csak az első és a második alom súlyát ellenőrzik és a csecsbimbókat csak a nőivarú malacoknál számolják meg. Ezeket a haszontulajdonságok ellenőrzéséből származó adatokat a nemesítő telepeken a szopósmalacok továbbtenyésztésre való előzetes kiválogatására, a teljesítőképességi és vágóértéki vizsgálatok céljaira és a kanok előzetes kiválasztására, a tenyésztés és a nevelőistállóban végzett vizsgálatok céljaira használják fel. Az ellenőrzés adatait a szaporító üzemekben az emsék továbbtenyésztésre való előzetes kiválasztására, valamint a híbridsertéseket vizsgáló állomásokon végzett vizsgálatokra való kiválasztására használik fel. A kanok örökletességi ellenőrzésére és azok tenyészkiválasztására szükséges kiindulási adatokat a hízékonvság és a vágóérték vizsgálatának eredménvei szolgáltatják. Ezeknek a vizsgálatoknak vetik alá a nemesítő telepeken tenyésztett fajták kanjainak és kocáinak az utódait, valamint a tenyésztési szervezet által kijelölt tenyészetekben tenvésztett hibridsertéseket. Ugyanakkor minden egyes kan esetében meg kell vizsgálni nemcsak a fajtatiszta, hanem a hibrid utódok legalább öt, különböző anyától származó párját. A kocák esetében legalább egy utódpár vizsgálására van szükség. A hízékonysági és vágóérték-vizsgálatokat a fajtatiszta utódok esetében 30—100 kg élősűlv között, a hibrid utódok esetében pedig 30—110 kg között folytatják le. A fajtatiszta szopósmalacok esetében az állatcsoportokat a felülvizsgáló állomáson külön-külön kutricákban szállásolják el, de ügyelni kell arra, hogy ezek súlyban kiegvenlítettek legyenek, ugyanazon apától és ugyanabból a tenyészetből származó hat különböző anyától származzanak. Az elválasztott malacokat egységesen, azonos takarmánykeverékekkel naponta kétszer a jóllakottságig etetik. Az élősúlyt 14 naponként ellenőrzik a vizsgálat kezdetét és befejezését kivéve, amikor az ellenőrzést hetenként végzik. Ezzel szemben a hibridsertéseket csak a vizsgálat kezdetén és végén mázsáliák. A hízékonysági vizsgálat befejezése után az állatokat leölik és azonnal megállapítják azok vágóértékét is. A sertéseket a leölés és kibelezés után még melegen kettéhasítják, az állat testének mindkét felét lemázsálják és egyúttal megmérik a szalonna vastagságát az utolsó hátcsigolya fölött. Másnap a kihűlt kettéhasított sertés mindkét felét lemázsálják. A fajtatiszta sertések jobb felét fark nélkül megmérik; a testhosszúságot. a hátszalonna vastagságát a második és az utolsó hátcsigolva, valamint az első keresztcsigolya fölött. Azután ezt a sertésfelet feldarabolják tarjára, karajra, csülök nélküli csontos lapockára, csülök és keresztcsont nélküli csontos combra és csont nélküli sonkahúsra. A sertés minden egyes részének súlyát megállapítják. A hízékonysági vizsgálat során és a levágás után is értékelik a sertések egészségi állapotát, és minden csoport számára kidolgozzák a komplex egészségügyi kiértékelést. Á sertések egyéni termelőképességének ellenőrzése az információk fontos forrása. Ezt az ellenőrzést a nemesítő telepeken minden felnevelt tenyészkan esetében, és a bánszállásokon 80—120 kg élösűljv között, a nemesítőtelepeken és a szaporítóüzemekben az emsék esetében 70—120 kg között, a hibridsertések esetében pedig 80—110 kg között. A napi átlagos súlygyarapodást a születésüktől kezdve a hátszalonna vastagságának ultrahang segítségével történő méréséig jegyzik, továbbá vezetik a hátszalonna átlagos vastagságát, a karai átlagos keresztmetszetét és ennek a bátszalonna vastagságához viszonyított aránvát. Az így szerzett adatokat azután átszámítják 100 kg-os egységes élősúlyra. Ezeket az adatokat pontosan és gyorsan kell feldolgozni. Erre a célra kidolgozták a sertéstenyésztésben érvényesített tájékoztatási rendszer tervezetét. Ez olvan széles körű, hógv megoldását három, időrendileg egymásra kapcsolódó szakaszokban valósítják meg: J. szakasz: termelőképesség! ellenőrzés, öröklődés! ellenőrzés, a kocák mesterséges termékenyítése, 2. szakasz: termelőképesség! ellenőrzés (vállalati jellegül, az egészségi állapot és az egészség öröklődésének ellenőrzése, a vágósertések húsának értékesítése, 3. szakasz: a hibridizáló program irányítására szolgáló bank kiépítése. Jelenleg a nemesítő folyamat és a hibridizáló program a tenyészetek három kategóriájának révén valósul meg. Ezek a nemesítő, a szaporító és a termelő tenyészetek. A hibridizáló program célja a csehszlovák sertéstenyésztésben az adagolt takarmányt jó' értékesítő, és elegendő jó minőségű húst termelő, nagy teljesítőképességű végső hibridek kitenyésztése. A nemesítő tenyészetek kategóriája magába foglalja az élenjáró hazai és importált külföldi fajták legjobb tenyészeteit. A nemesítő tenyészetek kategóriájának tulajdonképpeni feladata a kiváló örökletes alappal rendelkező apaállatokat termelni. Ezeket a szaporító és a tenyésztő vállalatokban használják fel, valamint a fajtatiszta állományok állományforgójának biztosítására a nemesítő tenyészetekben, továbbá a kiváló minőségű apaállatok termelésének biztosítására a szaporító tenyészetekben, vagypedig a nemesítő tenyészetekben a kocák törzsállományának felújítására. A szaporító tenyészetek feladata, amelyeket a nemesítő tenyészetek látnak el tenyészkocákkal, a közvetlen haszonállatelőállító keresztezés esetén a termelő tenyészetek számára elegendő fajtatiszta kocát termelni. Háromfajtájú keresztezés esetén fajtatiszta kanok felhasználásával kell Ft nemzedékü keresztezetteket termelniük a termelő tenyészetek szükségleteire. Ebben az esetben mindenekelőtt a negatív szelekcióról lesz szó mind az egyedi termelőképesség, mind az egészségi állapot alapján. A termelő tenyészetek feladata lesz a végső hibridek termelése a sertéshizlalásra szakosított üzemek számára, A tenyészeteknek ebben a kategóriájában is számolunk a negatív szelekció alkalmazásával. A hibridizáló program sertéstenyésztésben való érvényesítése megköveteli a nemesítő munka leghatékonyabb módszereinek alkalmazását a heterózishatás növelése érdekében. JUHNEMESlTÉS A Csehszlovák Szocialista Köztársaság Juhtenyészetében az utóbbi 25 év folyamán lényeges változásokat tapasztaltunk. Hatékony intézkedéseket dolgoztunk ki és léptettünk életbe, amelyek elősegítették a jövedelmezőbb és hatékonyabb tenyésztést. A múltban a legnagyobb figyelmet a gyapjútermelés mennyiségi és minőségi termelésére fordítottuk. Köztársaságunkban a gazdasági állatfajoknak csak kis része tud felmutatni a termelőképesség növelése szakaszán olyan jó eredményeket, mint a juhok. Sikerült új fajtákat kinemesíteni: szlovák és cseh merínó, nemesített racka és nemesített šumaval juh. Ezek a juhfajták tökéletesen alkalmazkodtak az éghajlati és táplálási viszonyokhoz és nagyon jó termelőképesség! mutatókat érnek el. A juhtenyésztés szakaszán végzett tenyésztői munka alapját a fajtatiszta tenyésztés képezi, amely a szelekció segítségével javítja a gyapjú-, hús- és tejtermelés mennyiségét és minőségét. A JUHOK ÖRÖKLÖDÉSI ELLENŐRZÉSE ÉS ÖRÖKLETESSÉGE A kosok és a juhok végleges besorolása a tenyésztésbe a tiszta gyapjútermelés 10 hónapos korban való megállapítása és osztályokba sorolása, valamint a gyapjútermelés mennyiségének és minőségének és a kiilem pontszámos értékelése alapján történik. A jelenlegi időszakban a gyapjútermelés menvnyiségi és minőségi bélyegeinek pontozásos értékelésére új bonitáló kulcsot készítenek, amely a genetikai kutatás legújabb felismeréseiből indul ki. Az úi bonitáló kulcs a mostanitól eltérően a gyapjú egyes tulajdonságait azok tényleges fontossága szerint pontokkal értékeli. Előnye, hogy a bonitálásba kizárólag a legfontosabb bélyegeket vonja be, és minden egyes juhfajt^pak saját bonitáló kulcsa lesz. A gyapjú következő tulajdotíiágait bírálják: a gyapjú finomsága (szortimentuma), a gyapjú sűrűsége, fürthosszúsága, a bőrfelület nagysága, a fej és az elülső végtagok alakulása, a has és a hátsó végtagok benőttsége, nemezesség, a felszőr előfordulási mértéke, a gyapjú (bunda) kiegyenlítettsége és színe, a gyapjúzsír színe. A bárányok növekedési intenzitását, amely a hústermelés legfontosabb mutatója, a bárányok születése utáni 100. napon mért élősúlya alapján (az elválasztás időszakában), valamint az anyajuh és a 10 hónapos bárány élősúlya alapján állapítják meg. A hízékonyságra irányuló szelekció alapvető kritériumai a napi átlagos súlygyarapodás, a hizlalási idő és az egy kilogramm súlygyarapodásra eső takarmányszükséglet. A vágóérték alapvető mutatói: a vágósűly, a karaj átlagos keresztmetszete, a comb százalékaránya vagy annak súlya, a vese súlva és a vesehéj mennyisége. A hízékonyság és a vágóérték becslésére legalkalmasabb testméretek: a mellkas és a medence mélysége és a szárkörméret. A levágott bárány mellében a háj nem kívánatos. A mellkasban levő zsiradék mennyisége nagyon szoros negatív kapcsolatban áll a növekedés intenzitásával. A nagy napi átlagos súlygyarapodásra irányuló szelekció a mellkasban lerakődó zsiradék mennyiségének a csökkenéséhez vezet. A juhok teielékenvségét hazánkban a tejhasznosságra nemesített kontroll nyájakban vizsgáljuk. A tejelékenységet minden anyajuh első laktációjában vizsgáljuk. A tejtermelést a tejszükséglet átszámított mennyisége alapján bírálják a bárányok szopása idején až 50 napos egyedek élősúlya szerint, továbbá a bárányok elválasztásától a fejés beszüntetéséig kifejt tej mennyisége alapján. Az előhasi anyák egyén! tejelését rendszeresen, havonta egyszer állapítják meg a ténylegesen kifejt tej mennyisége alapján. Napi háromszori fejés esetén a tejet csak a déli feiéskor mérik, napi kétszeri fejés esetén csak az esti fejéskor. Minden egyes előhasi anya tejelési idejét a bárányok elválasztásának napjától a feiés befejezésének napjáig számítják. A tejtermeléssel egyidejűleg a tejzsírtartalmat is vizsgálják. HIBRIDÍZAXÖ PROGRAM A juhtenyésztés feilesztési tervezete szerint Csehszlovákiában az 1975—1990-es évek folyamán a juhállomány lényeges növekedésével számolunk, fokozódni fog a iuhok húshasznossága és a juhtenyésztés iparosítása várható. Ezeket a perspektivikus intézkedéseket a jelenlegi időszakban a vágóbáránvok alapárához hozzászámított pótdíjakkal támogatjuk. Ezenkívül a mezőgazdasági termékek árának rendezésével kapcsolatban javaslatot készítenek elő a vágóállatok felvásárlási árának módosítására. Ezek az intézkedések a juhtenyésztők anyagi érdekeltségéhez vezetnek. Ezt az érdeklődést új adás-vételt kapcsolatokkal, a termelés belterjesítésével, a technológiai folyamatok megváltoztatásával, nemesítéssel, a termelés új szervezési formáinak bevezetésével, valamint az egyetemes és hatékony higiéniai és állategészségügyi intézkedésekkel is támogatjuk majd. A vágóbárányok termelésének fokozását mindkét köztárs'aság mezőgazdasági minisztériuma azzal támogatja, hogv az állami takarmányalapból bizonyos mennyiséget felszabadítottak a bárányok belterjes és félig belterjes hizlalására. Például 1975-ben Szlovákiában 150 000 bárányt, Csehországban pedig 25 000 bárányt hizlaltak szerződéses alapon. A HIBRIDIZÁLÓ PROGRAM KERETÉN BELÜL VÉGZETT NEMESÍTŐ MUNKA A nemesítő tenyészetekben végzett nemesítés alapvető módszere a fajtatiszta tenyésztés lesz. A juhok honi fajtáinak termelőképesség! mutatóinak megválasztása céljából a becsepegtetést és a meliorációs keresztezést is alkalmazni fogiuk. Indokolt esetekben a rokontenvésztést is alkalmazzuk. A hibridizáló program realizálása folyamán a tenyésztés legfőbb módja a haszonállat-előállító keresztezés lesz, amelyre a honi fajtákat (vonalakat) és a specializált termékeny és húshasznú fajtákat használjuk fel. A végső keresztezettet továbbtenyésztésre nem használják fel, hanem csak vágóhídi célokra. Ellenőrző kérdések! 1. Milyen Jelentősége van a tenyészbikák öröklődési ellenőrzésének és annak megvalósításában milyen szerepet Játszik az előhasi üszők istállója? 2. Melyek a sertéstenyésztés legfontosabb szelekciós kritériumai és milyen fontosságot tulajdonítunk nekik a végső hibridek termelése szempontjából? 3. Milyen jelentősége van a Juhok termelőképesség! és öröklődési ellenőrzésének a gyapjú-, hús- és tejtermelés növelése szempontjából? Kiadta a bratislavai Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Dolgozók Továbbképző Intézete a mezőgazdasági dolgozóknak a Csehszlovák Televízió közreműködésével megrendezett, Haladó Tapasztalatok Iskolája néven ismert szakképzésének lektorai és résztvevői számára. Ötödik évfolyam. A szöveget a prágai Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium hagyta jóvá.
