Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1975-11-01 / 44. szám
4 SZABAD FÖLDMŰVES 1975. nblfönbet 1 Munkakezdeményezés A szövetkezeti munkaiskolák II. tananyaga Mottos „A versenyben elsősorban azt a célt követjük, hogy a lemaradozó üzemek, vállalatok az élenjárók színvonalára emelkedjenek, terjedjenek a haladó termelési tapasztalatok, erősödjön az élenjáró kollektívák és szocialista brigádok példájának vonzása, jokozódjék nevelő hatásuk a munkafegyelem szilárdításában, a dolgozók szervezettségében és a szocialista tudatformálásban.“ (Gustáv Husák elvtársnak a CSKP KB 1972 februári ülésén elhangzott beszédéből.) A MEZÔGAZDASÄGFEJLESZTÉS döntő tényezője A MUNKAKEZDEMÉNYEZÉS Közismert Marx Károly tézise, hogy a szocializmus csak magasabb fokú munkatermelékenységgel győzhet véglegesen a kapitalizmus felett, s hogy a szocializmus fokozatot, szakaszt jelent az alkotó kommunizmus felé vezető úton. A munkásosztálynak a társadalmi változásokért folytatott harca egész korszakot ölel fel, feltételezi a dolgozók millióinak alkotó, céltudatos törekvését, aktív részvételét. A burzsoázia ezzel szemben tudatosan korlátozza a dolgozók tevékenységét, hogy gátat vessen a kapitalista munkaadók érdekelt sértő változásoknak. KÉSZSÉG, KEZDEMÉNYEZÉS ÉS ÖSZTÖNZÉS A készség belső indíték bizonyos irányú emberi viselkedésre. Az emberre ható külső indítékok hatására jön létre, amelyeket szükségletei, nézetei, érzései szerint értékel elsősorban az ember, figyelembe véve az adott szociális-gazdasági szempontokat. Ha a külső indítékok összhangban vannak ezekkel, kialakulhat a készség. Azt a módszert, amellyel tudatosan fejlesztjük a készséget az emberekben, bizonyos irányú viselkedésre, késztetésnek (motivációnak), vagy elterjedtebb szóhasználatban ösztönzésnek nevezzük. A mezőgazdaság-irányítás gyakorlatában a munkaösztönzés alatt az egyének (szövetkezeti tagok, állami gazdasági dolgozók) és csoportok munkatevékenységére ható okok, feltételek és szabályozórendszerek összességét értjük. A szocialista mezőgazdaságban a munkaösztönzést úgy jellemezhetjük, mint a szocialista emberek alapvető életszükségleti komplexumának belső és külső kielégítését. Ez elsősorban arra Irányul, hogy a társadalmasított termelés és munka feltételei között sokoldalúan és harmonikusan fejlődjön a dolgozók alkotótevékenysége a munkában és azon kívül. A munkaösztönzés tehát az Irányítási folyamat egyik alapvető kérdése. 'A szocializmusban az ösztönzési folyamatok reális alapját egyrészt az össztársadalmi feltételek, másrészt pedig a szocialista munkamegosztás keretében dolgozó egyének és csoportok társadalmi, s főleg munkatevékenysége képezik. AZ ÖSZTÖNZÉS EREDMÉNYE A MUNKAKEZDEMÉNYEZÉS A kezdeményezés személyi vonás, képesség vagy Igyekezet bizonyos irányú intézkedések végrehajtására, függetlenül a külső közvetlen Indítékoktól. A cselekvőkészséget akkor nevezhetjük kezdeményezésnek, ha meghaladja a szűk, egyéni kereteket, ha kifljezetten politikai-szociális, társadalmi vonatkozása van. Ez azonban nincs ellentétben azzal, hogy az egyéni kezdeményezés a személyiség megnyilvánulása, az önrealizálás jellegzetes formája. A szocialista társadalomban gyakorlati szempontból úgy foghatjuk fel a kezdeményezést, mint alkotó aktivitást, amelynek nemcsak végrehajtó jellege van, hanem öntudatos részvételt is jelent a döntési folyamatokban. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a kezdeményezés az aktivitásra való gazdasági-erkölcsi ösztönzésből Indul ki. A szocialista mezőgazdaságban az egyének és csoportok munkakezdeményezését úgy jellemezhetjük, mint alkotó, javaslatokat és új megoldásokat termő, bíráló és önbíráló munkát, mint a munkát tökéletesítő emberi képességet, a szocialista társadalom érdekeit szolgáló önálló szocialista vállalkozást. A mezőgazdaságban a munkakezdeményezés legfontosabb formái a következők: — a szocialista munkaverseny különböző formái, — a tökéletesítő- és újítómozgalom, — a feltaláló mozgalom, — a szocialista vállalkozás. A SZOCIALISTA VERSENY A MUNKAKEZDEMÉNYEZÉS LEGELTERJEDTEBB FORMÄJA V. f. Lenin 1919-ben hangsúlyozta, hogy a kommunizmus ott kezdődik, ahol a munkások síkraszállnak a munkateljesítmény növeléséért, a gabona, a szén, a vas és a többi termék minden mázsájának védelméért. A szocialista versenyt a mezőgazdaságban általában úgy jellemezhetjük, mint a munkások, szövetkezeti földművesek és az értelmiség öntudatos és szabad döntését, hogy a szocialista társadalom számára többet tegyenek az átlagosnál. Ez céltudatos és alkotó tevékenység, amely a vállalatok, üzemek, farmok, csoportok és egyének számára megállapított népgazdasági tervfeladatok túlszárnyalására Irányul. A szocialista építés gyakorlatában azt tapasztalhattuk, hogy a szocialista versenyt nem elég csupán a gazdasági tervek túlszárnyalására irányítani. A társadalom szempontjából főleg a mezőgazdasági termelés gazdasági hatékonyságának növelésére kell törekedni, tehát csökkenteni kell a termékegységre (hús, tej, gabona stb.) eső munka- és anyagráfordításokat, javítani a termékek minőségét, fokozni a termelőeszközök és a beruházások célszerű kihasználását. A szocialista verseny két alapvető funkciót tölt be: gazdaságit és társadalmi-nevelésit. Mindkét funkció szorosan összefügg és kölcsönösen kiegészíti egymást. A szocialista verseny megköveteli az erkölcsi és politikai szempontok érvényesítését, ahogy azokat a „Szocialista módon dolgozni, művelődni, élni!“ jelszó tartalmazza. A szocialista verseny az új termelési viszonyok elválaszthatatlan része, kifejezi a munkához való új viszonyt, átformálja az emberek munkáról alkotott véleményét, s a dolgozókat bevonja a termelés aktív irányításába. A versenyzés a munkatermelékenység és a társadalmi termelés növelésének egyik szocialista módszere. ' AZ ANYAGI ÉS AZ ERKÖLCSI ÖSZTÖNZÉS A SZOCIALISTA VERSENY SZERVEZÉSÉNEK NÉLKÜLÖZHETETLEN ALAPELVE A munkakezdeményezés és a szocialista verseny fejlődése közvetlenül függ az anyagi és erkölcsi ösztönzők hatékony kihasználásától. Az egyénekre és kollektívákra ható anyagi ösztönzés elválaszthatatlanul összefügg a munka eredményességében való anyagi érdekeltséggel. Az erkölcsi és az anyagi ösztönzők kölcsönösen kiegészítik egymást, s hozzájárulnak a dolgozók szocialista tudatformálásához. A CSKP KB egységes feladatnak tekinti a személyi anyagi érdekeltség elvének érvényesítését, a szocialista lelkesedés fokozását, a tudatformálás és a munkafegyelem elmélyítését valamennyi mezőgazdasági vállalatban. AZ ANYAGI ÉS ERKÖLCSI ÖSZTÖNZŐK KIHASZNÄLÄSA A személyi anyagi érdekeltség rendszere az anyagi ösztönzés fő tényezője. Az állami mezőgazdasági szervezetekben az anyagi ösztönzés a bérrendszerben, az egységes földművesszövetkezetekben a közös gazdaság fejlettségi fokának megfelelő munkadíjazásí rendszerben nyilvánul meg. Az erkölcsi ösztönzők szakaszán megkülönböztetünk központi és vállalati ösztönzést. A központi ösztönzők közé tartoznak a május 1. és 9. alkalmából adományozott állami kitüntetések, az egyéni és a vállalati jubileumok alkalmából, valamint a kiváló munkaeredményekért adományozott állami kitüntetések. „A mezőgazdaság kiváló dolgozója“ ágazati kitüntetést szintén hasonló alkalmakkor nyújtják át. Az egyének és kollektívák a feladatok rendkívül eredményes teljesítéséért díszoklevélben, esetleg a szervezet keretében vándorzászlőkban részesülnek. Az erkölcsi elismerés említett esetei általában anyagi ösztönzéssel járnak együtt. Jelentős erkölcsi ösztönzés az is, ha a vezető köszönetét fejezi ki a becsületesen és odaadóan elvégzett munkáért. E fontos erkölcsi és lélektani ösztönzést azonban a gazdaságvezetők, a szakszervezeti funkcionáriusok és a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége tisztségviselői nem használják ki elegendő mértékben. A SZOCIALISTA VERSENY FORMAI A MEZÖGAZDASÄGBAN A szocialista verseny szervezési formái a csehszlovák mezőgazdaságban a termelőerők és a termelési viszonyok fejlődésével együtt változtak. A versenyzés lehet egyéni vagy kollektív. A mezőgazdasági munkák azonban egyre inkább kollektív jellegűek, a gépsorokat például több dolgozó kezeli, így a szocialista versenyben is főleg a kollektív törekvés érvényesül. SZOCIALISTA BRIGÁDOK A MEZÖGAZDASÄGBAN A versenyzés egyik legmagasabb szervezési formája a szocialista brigádmozgalom, amely az állandóan fejlődő új technikára és technológiára épül, s közvetlenül összefügg a dolgozók tudatformálásával, sokoldalú művelődésével. Hazánkban a szocialista brigádmozgalom 1959-ben kezdett meggyökerezni a Szovjetunióban működő kommunista brigádok példája nyomán. Dolgozók ezreit késztette a szovjet példa követésre, a. „Szocialista módon dolgozni és élnil“ jelszó jegyében. A „Szocialista módon dolgozni!“ nemcsak azt jelenti, hogy a dolgozó többet ad a társadalomnak, mint amennyi a kötelessége, hanem azt is, hogy ezt a többletet a szocialista tásadalomra jellemző módon éri el. Elsősorban az új technika és technológia, a nagy munkateljesítményt eredményező nagyüzemi munkaszervezés kihasználásáról van szó. Ennek fő feltétele az, hogy a kollektíva valamennyi tagja rendszeresen növelje szakképzettségét, felkészüljön az új technika tökéletes kezelésére, s hogy a tudományos ismereteket is fel tudja használni. A „Szocialista módon dolgozni“ Jelszóban már megnyilvánul a szocialista életstílus, amelyre további erkölcsi és kulturális tényezők is hatnak. A „Szocialista módon élni!“ alapelv már a munkafolyamatban kezdődik és azt jelenti, hogy a dolgozók növelik a munka kulturáltságát, gondoskodnak a fegyelemről és a rendről, a munkakörnyezet tisztaságáról. Egyúttal kollektív felelősséget is jelent a munkaközösség egyes tagjainak munkájáért és életéért. A kollektívák őszinte és elvtársi légkörében a szocialista brigádtagok könnyebben megszabadulnak a régi világ elavult csökevényeítől, és gyorsabban formálódnak bennük a szocialista típusú emberre jellemző vonások. Aktívan vesznek részt a társadalmi és a kulturális életben, harcolnak a fogyatékosságok és a hibák ellen, készségesen segítenek másoknak, átadják tapasztalataikat stb. A szocialista brigádmozgalom fejlődésének üteme az 1983— 1967-es években lelassult, majd az 1968—1969-es években az opportunizmus teljes megszüntetésére törekedtek. A jobboldali erők veresége után a szocialista brigádmozgalom a mezőgazdaságban is új lendületet kapott. KOMPLEX RACIONALIZÄCIÖS BRIGÁDOK A MEZÖGAZDASÄGBAN A komplex racionalizációs brigádok olyan alkotó kollektívák, amelyek vagy a szocialista brigádok keretében, vagy pedig önállóan jönnek létre, a párt, a szakszervezet, az ifjúsági szövetség és természetesen a vállalat gazdasági vezetésének hatékony támogatásával. Tevékenységük tartalmi szempontból nem olyan gazdag és sokoldalú, mint a szocialista brigádoké, hanem a vállalatotok és üzemek racionalizációs programjában szereplő intézkedések előkészítésére és megvalósítására irányul. A komplex racionalizációs brigádok önkéntes kollektívák, amelyek az alkotó kezdeményezés új formáit tükrözik, összekapcsolják a tapasztalatokat a tudományos és műszaki dolgozók ismereteivel, s a dolgozók realizáló képességeivel. A komplex racionalizációs brigádok nem helyettesíthetik a szocialista brigádokat, mert a dolgozók munkakezdeményezése tekintetében eltérő a feladatuk. Emellett ezek a mozgalmak kölcsönösen kiegészítik egymást, s kialakítják a feltételeket a komplex szocialista racionalizáláshoz. A komplex racionalizációs brigádok többnyire élenjáró munkásokból, műszakiakból, tudományos dolgozókból, újítókból és feltalálókból állnak. A brigádtagok a javaslatokat meg is tudják valósítani. ' KOMPLEX RACIONALIZÄCIÖS BRIGÁDOK SZERVEZETI FELÉPÍTÉSE A racionalizációs brigádok szervezeti felépítése bizonyos fejlődésen ment ét, és két alapvető formája állandósult. Az egyik a szocialista brigád keretében szervezett komplex racionalizációs brigád. Előnye az , hogy szoros kapcsolatban van a szocialista brigád egész tevékenységével. Elsősorban a teljes termelési ciklusú munkahelyeken szervezhető meg, például a tojás-, a baromfihús- és a sertéshús-termelő közös vállalatokban. Az ilyen brigádok hatásköre azonban általában nem terjed ki a vállalati jellegű racionalizációs intézkedésekre. További hátrányuk az is, hogy nehézségek merülnek fel a brigád szakképzett technikusokkal való megerősítésében vállalati és vállalaton kívüli forrásokból. A másik forma az, amikor a komplex racionálizációs brigádok a szocialista brigádok mellett fejtenek ki tevékenységet. Ezt rendszerszerű tevékenységnek nevezzük, melynek egész sor előnye van: — kiterjed a racionalizációs folyamat valamennyi láncszemére, — komplex módon magában foglalja az egész vállalat racionalizációs programját, — az ilyen racionalizációs brigádok nagyobb távlatokban és céltudatosabban dolgoznak. Ez a forma fokozatosan egybekapcsolja a racionálizációs tevékenységet végző hivatásos vállalati szerveket a komplex racionalizációs brigádok tevékenységével. így a racionálizációs folyamat a dolgozók széles körének közös ügyévé válik. Lényege az önkéntes alkotó kezdeményezés, amelyre megfelelő erkölcsi és anyagi ösztönzők hatnak. Ennél a formánál célszerű létrehozni a szocialista brigádok és a komplex racionalizációs brigádok vezetőiből álló brigádtanácsot, amely segítséget nyújt a vállalat vezetőségének az egyes kollektívák tevékenységének összehangolásában. Ennél a szervezési formánál azonban az is előfordulhat, hogy csökken az irányítás felelős szerveinek a szerepe, s hogy a brigádok egyoldalúan csak a szakmai kérdéseknek szentelnek figyelmet, s elhanyagolják a szakszervezeti munka, a politikai nevelőmunka szélesebb öszszefüggéseit. A „SZOCIALISTA VÄLLALAT“ A SZOCIALISTA VERSENY JELENLEGI LEGMAGASABB FORMÄJA Azoknak a vállalatoknak, üzemeknek, amelyekben a kollektívák többsége már elnyerte, vagy versenyez a szocialista brigád címért, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Központi Bizottságának elnöke a jmí és az SZFSZ járási bizottságának javaslatára a „Szocialista vállalat“ címet adományozhatja, miután a Javaslatot az efsz tagsági gyűlése is megtárgyalta és jóváhagyta. A miniszter és az SZFSZ elnöke az adományozott címet vissza is vonhatja. . A kitüntetésre előterjesztett efsz-ben az elemzés és ellenőrzés alapján elsősorban az állami terv fő mutatóinak teljesítését, a maximális gazdasági hatékonyság elérését, a szövetkezet fejlesztési koncepcióját, továbbá a dolgozók szakképzettségének növelését, a szocialista brigádok munkaidőn kívüli tevékenységét, politikai színvonalát, a munkakezdeméőnyezés széles körű és egészséges fejlődését, az elvtársi kapcsolatokat értékelik. SZÖVETKEZETI MUNKAISKOLA
