Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1975-11-01 / 44. szám
197S. november í. SZÖVETSÉGI SZEMLE ■ 5 és új díjazási rendszer az efsz-ekben AZ ÜZEMEN BELÜLI SZOCIALISTA VERSENY SZERVEZÉSE Ahhoz, hogy a szocialista verseny valóban elérje célját, vagyis maximálisan hozzájáruljon a termelés és a munkatermelékenység növeléséhez, az önköltségcsökkentéshez, s egyúttal az új, szocialista ember nevelésének Iskolájává váljon, elsősorban az szükséges, hogy a dolgozók saját ügyüknek tekintsék a fejlesztését. A szocialista versenynek elsősorban a mezőgazdasági üzemeken belül, az egyének, a kollektívák és a munkahelyek között kell kibontakoznia a szocialista kötelezettségvállalások alapján. A verseny fejlesztésének kezdeményezője és irányítója a pártszervezet, szervezője pedig a mezőgazdasági üzem vagy vállalat vezetősége, szoros együttműködésben — állami gazdaság esetében a szakszervezettel, — az ifjúsági szervezettel és a Szövetkezeti Földművesek Szövetségével. Nagyon fontos, hogy a pártszervezetek helyesen irányítsák és ellenőrizzék a versenyt, növeljék az igényességet a kommunistákkal szemben, s helyes kereteket adjanak a felvilágosító és népszerűsítő munkának. Szigorúan meg kell tartani azt az alapelvet, hogy a tervkészítés a dolgozók aktív részvételével történjen. A tervjavaslatokat, a lehetőségek és tartalékok feltárását, valamint a műszaki-szervezési intézkedések javaslatát meg kell vitatni a dolgozók kollektíváival, s figyelembe kell venni kezdeményező javaslataikat. Gondoskodni kell a terv lebontásáról az egyes munkahelyekre, s ha lehetséges, az egyes dolgozókra. Csakis ez teszi lehetővé, hogy_a tervet a dolgozók sajátjuknak tekintsék, s felelősséget vállaljanak a feladatok teljesítéséért. így a versenyt is a tervmutatók teljesítésére és túlszárnyalására lehet irányítani, s kitflzhetők annak konkrét feltételei. A MUNKAKEZDEMÉNYEZÉS KIBONTAKOZTATÄSA Mezőgazdasági nagyüzemek a szocialista versenyt a Jelenlegi időszakban a következő fő feladatokra irányítják: • a mezőgazdasági termelés növelésére és hatékonyságának fokozására, • a hektárhozamok és a gazdasági állatok termelőképességének növelésére, valamint a termelési beruházások hatékonyságának fokozására, • az 5. ötéves tervben előirányzott bruttó mezőgazdasági termelés és árutermelés döntő mutatóinak teljesítésére és túlszárnyalására. A DOLGOZOK MUNKAKEZDEMÉNYEZÉSE TOVÁBBFEJLESZTÉSÉNEK FŰ IRÁNYVONALA A mezőgazdasági üzemek, vállalatok gazdálkodásában főleg a tervezett önköltségek csökkentésére kell irányítani a dolgozók figyelmét. A dolgozók munkakezdeményezésének és a szocialista kötelezettségvállalások fő célja ezért a növénytermesztés szakaszán a növnéytermesztés hatékonyságának fokozása, főleg a termőföld Jobb kihasználásával, termékenységének növelésével, talajjavítással és öntözéssel, a mezőgazdasági növények, főleg a gabonafélék, a hüvelyesek, a cukorrépa és a takarmánynövények, a legelők és a rétek hektárhozamának növelése, a mezei munkák idejében történő és Jó minőségű elvégzése, a termés betakarítása minimális veszteséggel, valamint a gépeszközök magas fokú kihasználása a munkaszervezés célszerű formáival, az állattenyésztés szakaszán az állattenyésztési termelés hatékonyságának növelése a gazdasági állatok, különösen a tehénállomány magas fokú termelékenységének elérésével, az állategészségügyi feltételek Javításával, az elhullás csökkentésével, az állomány-felújítás rendszerességével, a takarmányalap lehető leghatékonyabb kihasználásával, a nagy munkatermelékenységet nyújtó, ipari termelési technológiák érvényesítésével, az állóeszközök és a beruházások kihasználásában gondoskodás az állóeszközök üzemképességéről és karbantartásáról, a beruházások ésszerűségéről, elsősorban az épületek korszerűsítéséről és újjáépítéséről — a nagyüzemi termelés követelményeinek megfelelően — továbbá az építkezések ütemének gyorsításáról, az új termelési kapacitások minél gyorsabb üzembe helyezéséről, az üzemgazdaságban és a dolgozókról való gondoskodás terén a termékegységre eső tervezett önköltségek legalább 1 százalékos csökkentése, a gazdaságosság növelése a takarmányok, a trágyák, az üzemanyagok, az energia és a többi anyag fogyasztásában, a gépjavitásl és karbantartási költségek csökkentése, a munkaidő Jobb kihasználása, a mezőgazdasági termékek minőségének Javítása, a szolgáltatások színvonalának emelése, valamint a munkatermelékenység növelése a termelés ésszerűsítésével és hatékonyságának növelésével. A MUNKA SZERINTI ELOSZTÁS ELVE A SZOCIALIZMUSBAN A munka szerinti elosztást a szocializmusban két gazdasági feltétel határozza meg: 1. A szocialista termelés színvonala, amely a gépi nagyüzemi termelésre épül, de a termelt fogyasztási cikkek mennyisége még nem elegendő az emberi szükségletek teljes és sokoldalú kielégítéséhez. 2. A munka szerinti elosztás a szocialista munkamegosztás Jellegéből is adódik. Az ember egyelőre csak olyan mértékben fogyaszthat, ahogy a szocialista társadalom javára dolgozik. Ez a kapcsolat létrehozza a gazdasági munkaösztönzés különleges formáját. Mivel más megélhetési források nincsenek, s az emberek képességeik szerint dolgoznak, ez kedvezően hat a termelés továbbfejlesztésére, s a szakképzettség elmélyítésére. A szövetkezeti tagok munkadíjazási rendszere A fizikai munkák szakaszán az efsz-ek munkadíjazási rendszeréhez tartoznak a minősítési katalógusok, a tarifaskálák és a szilárd munkadíj kiegészítők. A minősítési katalógusok A munkadljak megállapítása a munka értékelése és besorolása alapján történik, figyelembe véve a munkavégzés követelményeinek terjedelmét és mértékét. A fizikai munkáknál és a műszaki-gazdasági tisztségek betöltésénél egységes szempontokat veszünk figyelembe: • a szakképzettséget, főleg az elméleti felkészültséget (elméleti ismeretek és gyakorlati tapasztalatok), • az anyagi és erkölcsi felelősséget, ф a fizikai, idegrendszeri és érzékszervi igénybevételt. Ezeken kívül további különleges szempontok és követelmények is érvényesülnek. Az értékelés alapján a fizikai munkát 9 osztályba sorolják. Erre a munkáshivatások minősítési katalógusai szolgálnak. Az efsz-ek minősítési katalógusai a munkadíjazási előírások részét képezik, s felhasználásukat országos érvényű Irányelvek szabályozzák. A TARIFASKÄLÄK Az efsz-ek fizikai munkát végző tagjainak és munkaviszonyban levő dolgozóinak munkadljazása-bérezése az alábbi tarifaskálák szerint történik: a] az efsz-tagoknál, ahol a munkadíjazás független a munkabéradótól, b) a munkaviszonyban levő dolgozóknál, ahol a munkabéradó alá esik. A. A termelési és üzemelési munkaszakaszok és tevékenységek számára, beleértve a karbantartást, a gépek és berendezések Javítását is. osztály 1234 5678 9 KCs/6 a) 4,10-4,60 5,30 6,00 6,80 7,70 8,70 9,90 11,20 b) 4,80 5,40 6,20 7,00 8,00 9,00 10,20 11,60 13,20 B. Egyes kiválasztott közös hivatások számára osztály 1234 5678 9 Kős/6 a) 3,80 4,30 4,90 5,60 6,40 7,20 8,20 9,30 10,50 b) 4,50 5,10 5,30 6,60 7,50 8,50 9,60 10,90 12,40 A tarifaskálák 42,5 órás heti munkaidőre vonatkoznak. A munkadijazás alapértékéhez szilárd munkadfj-kiegészltéseket lehet folyósítani a nehéz körülmények között és egészségre ártalmas környezetben végzett munkákért (vetőmag és ültetőanyag előkészítése, trágyázás és permetezés, állatok gyógykezelése stb.), éjjeli órákban végzett munkákért (22 óra után) például a gabonaszárítókban stb., továbbá a munkacsapatok- és csoportok vezetéséért. Munkadljazási formák rendszere az efsz-ben A központi előírások, a módszertani ajánlások és a szövetkezet alapszabályzata értelmében az efsz-ekben egységesen érvényesülnek a következő munkadíjazási formák: — a munkaidő-díjazás, — a munkateljesítmény-díjazás (ezek modifikációival együtt, ilyen például a termékekért kifizetett munkadíjazás), — a részesedéses munkadíjazás, — a prémiumok, — a különleges teljesítményért Járó és rendkívüli Jutalmazás, — az eredményességi részesedés. A MUNKAIDÖ-DÍJAZAS A munkaidő-díjazást olyan feltételek között célszerű érvényesíteni, ahol legfőbb szempont a tagok tartós és egyenletes teljesítménye, a munka minősége, ahol a tagok is érdekeltek a szakképzettség növelésében, személyi képességeik fejlesztésében, a kezdeményezés kibontakoztatásában. Azokon a munkahelyeken akalmazható, ahol a tagok saját igyekezetükkel és kezdeményezésükkel hatékonyan befolyásolhatják a munka és a gazdálkodás eredményeit, továbbá ott, ahol a munkaszervezés és az automatizálás garantálja a munka minőségét, esetleg ott is, ahol a munka sokoldalúsága és véletlenszerű váltakozása miatt nem lehet megbízhatóan értékelni az eredményeket. A TELJESÍTMÉNYDÍJAZÁS A teljesítménydíjazás azokon a munkahelyeken érvényesül, ahol előtérbe kerül a mennyiségi mutatók teljesítése, ahol a dolgozók saját igyekezetükkel növelhetik az eredményeket, illetve ott, ahol előre megállapíthatók a teljesítménynormák, s ahol megbízhatóan ellenőrizhető a végzett munka mennyisége és minősége. A teljesítménydíjazás különleges formája az akkord-munkadíjazás, ahol egy meghatározott munkafeladat elvégzéséért előre megállapítják a munkadíjazás összegét. A RÉSZESEDÉSES MUNKADÍJAZÄS A részesedéses munkadíjazást olyan feltételek között lehet érvényesíteni, ahol közérdekű a tagok által jelentős mértékben befolyásolható teljesítmény növelése, amelyet az alkalmazott gazdasági mutatókkal megbízhatóan lehet mérni és ellenőrizni. Főleg azokon a munkahelyeken célszerű a bevezetése, ahol a munkadijazás más formál különböző okok miatt nem alkalmazhatók, s ahol a munkaszervezés egyszerűsítése céljából a szövetkezeti tag maga választja meg a munkavégzés módszereit. A PRÉMIUMOK A prémiumok a dolgozók anyagi érdekeltségét a termelés, a munkatermelékenység növelésére, a termelési költségek csökkentésére, a termelés, a munka és a szolgáltatások minőségi követelményeinek érvényesítésére irányítják. Egyéni és kollektív prémiumok folyósíthatók az év folyamán az előre meghatározott és gazdasági vagy műszaki mutatókkal mérhető munkaeredményekért. Az egyének és munkacsoportok premizálását a műszaki-gazdasági elemzések alapján kidolgozott prémiumrendszerek szabályozzák. A szövetkezet köteles figyelemmel kísérni a premizálás gazdasági hatékonyságát és azt rendszeresen, évente legalább egyszer értékeli. Különleges teljesítményért járó és rendkívüli jutalmak olyan esetekben fizethetők, amikor az egyének munkaeredményeit és érdemeit a munkadíjazás más formáival, főleg a prémiumokkal nem lehet hatékonyan jutalmazni. A szövetkezetek különleges Jutalmakat fizethetnek a munkafeladatok sikeres és kezdeményző teljesítéséért a megkövetelt terjedelemben és minőségben, rendkívül Jutalmakat az égetően sürgős feladatok teljesítéséért, valamint jutalmakat egyéneknek, kollektíváknak a szocialista munkaversenyben elért kiváló eredményekért, a kiérdemelt megtisztelő cím átvétele alkalmából, továbbá versenygyőzteseknek az első helyekre kerülés anyagi elismeréseként. Az efsz-ek további Jutalmakat is kifizethetnek az egységes előírások szerint. Az egységes földművesszövetkezetek az éves termelésipénzügyi terv készítésekor az évi munkadíjazási alap tervezett összegének öt százalékát irányozzák elő prémiumok, Jutalmak kifizetésére. Az eredményességi részesedés a közös anyagi érdekeltséget erősíti a szövetkezetben a társadalmi érdekekkel összhangban. Az efsz-ek feltételei között a munkadíjazás változó részének a jelentősége döntő. Az efsz-ek a tiszta Jövedelem egy részét a fejlesztési-, a szociális-kulturális és egyéb alapok feltöltése után osztalék formájában, eredményességi részesedésként osztják fel dolgozóik között. Erre a célra tervezett anyagi eszközök az efsz-ben a munkadíjazási alapnak legalább 8 százalékát képezik. A müszaki-gazdasAgi dolgozok MUNKADÍJAZÄSA A szövetkezetek műszaki-gazdasági dolgozói munkadíjazási rendszerének döntő összetevői az alapmunkadíjak és a munkadíjak kiegészítő formái. E dolgozók munkadíjazási rendszere hasonló a fizikai dolgozók tarifarendszeréhez. Itt a munkadíjazás a tisztségek, a munkaminősitési katalógus és a havi bértarifa-skálák szerint történik. A minősítési katalógus alapul szolgál a műszaki-gazdasági tisztségek megkülönböztetéséhez a bonyolultság, a felelősség és az igényesség szempontjából, figyelembe veszi a tisztség betöltéséhez szükséges politikai felkészültség mértékét, s lehetővé teszi a munkadijazás megkülönböztetését. Meghatározza a tisztségek és munkakörellátásához szükséges szakképzettséget, s ezzel feltételeket teremt a szakképzettség növeléséhez és a dolgozók célszerű széthelyezéséhez A minősítési katalógusban megtalálhatók a tisztségek és a munkakör jegyzéke, azok tarifaosztályokba sorolása és rövid jellemzése. Az efsz-ek műszaki-gazdasági dolgozóinak tevékenysége 17 osztályba tartozik. Ezek között szerepel az elnöki és elnökhelyettesi tisztség, a főmérnöki beosztás, a vezető üzemgazdász, valamint a további tisztségek. A tarifaosztályok viszonylag széles skálája lehetővé teszi a tisztségek célszerű és arányos megkülönböztetését. A műszaki-gazdasági dolgozók munkadíjazási rendszerének további tartozéka a havi tarifaskála. Az efsz-ek műszaki-gazdasági dolgozóinak tarifaskálája azonos a többi termelési ágazatban használt havi bértarifa-skálával. A műszaki-gazdasági dolgozók munkadíjazásának változó részét a szövetkezet gazdasági eredményeiben való részesedés képezi. A részesedés kifizetésére az év lezárása után, a szövetkezet és a vállalaton belüli részlegek gazdasági eredményeinek értékelése alapján kerül sor. A részesedésre előlegek is kifizethetők az egyes negyedévek gazdasági eredményeinek értékelése alapján, abban az esetben, ha az évi feladatok teljesítése kedvezően alakul, éspedig a feltételezett évi részesedés 60 százalékáig terjedő összegben. A műszaki-gazdasági dolgozók munkadíjazásának havi tarifái a következők: Tarifaosztály Ä tarifák terjedelme koronában a tagoknál az alkalmazottaknál I 750—900 850—1000 2 800—1000 950—1150 3 900-1100 1050-1300 4 1000-1200 1150—1450 5 1100—1350 1250—1600 8 1200—1500 1400—1750 7 1300—1650 1550—1950 8 1450—1850 1700—2200 9 1600-2050 1900—2450 10 1750—2300 2100—2700 11 1900—2500 2300-3000 12 2150—2800 2650—3500 13 2400—3100 2900—3800 14 2600—3400 . 3200—4200 15 2800—3700 3500—4600 16 3100—4000 3800—5000 17 3500—4400 4200—5500 Azoknak a tagoknak, akik közvetlenül a termelést irányítják (termelést, karbantartást, szállítást), az alapdíjazás felső határának értéke 10 százalékkal növelhető. Ide tartozik a gazdaság vezetője, a kooperáció vezetője (kivéve az V. kategóriát), a növénytermesztési csoportvezető, az állattenyésztési csoportvezető, az önálló agronómus, az önálló zootechnikus, az önálló gépesítő, a gazdaságok, valamint a növénytermesztési és állattenyésztési kooperációs termelőcsoportok agronómusa, zootechnikusa és gépesltője, az üzemegység vezetője, az üzemegységek vezetését ellátó mesterek, az önálló normázók, szabványtechnikusok és a munkahelyeken tevékenykedő normázók. '4.* J ■t 4
