Szabad Földműves, 1975. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1975-10-18 / 42. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES 1975. október 18. élelmiszeripar A mezőgazdaság és Kivonat Ján Barylnak a CSKP KB titkárának előadói beszédéből Fontos feladatok állnak szocialista mezőgazdaságunk és az élelmiszeripar előtt is. Ezért helyes, hogy a Központi Bizott­ság ülése ellenőrzi, hogyan teljesítik ezen a területen a XIV. pártkongresszus határozatát, a Központi Bizottság 1972. évi áprilisi és 1974. évi novemberi plénumának határozatait. Reá­lisan akarjuk értékelni az elért sikereket, tanulni akarunk a fogyatékosságokból, s általánosítani akarjuk annak a nagy gyümölcsöző munkának a tapasztalatait, amelyet a párt a XIV. kongresszus óta fejtett ki. A XV. kongresszus és a hato­dik ötéves terv előkészítésével kapcsolatban értékeljük a me­zőgazdasági és, élelmiszeripari komplexum további fejleszté­sének kérdéseit, s figyelmet szentelünk az időszerű feladatok­nak, elsősorban ami a gabonával és a takarmányokkal való Jó gazdálkodást Illeti. A MEZŐGAZDASAG BECSÜLETTEL TELJESÍTI A XIV. KONGRESSZUS CÉLKITŰZÉSEIT Á CSKP KB Elnökségének jelentése megállapította, hogy a mezőgazdaság becsülettel teljesíti feladatát — azt, hogy saját termelésünkkel fedezzük az élelmiszerfogyasztás növekedését. Becslések szerint az ötödik ötéves terv folyamán a mezőgaz­dasági termelés mintegy 15 százalékkal emelkedik, míg a terv 14 százalékos növekedést irányzott elő. Az árutermelés csak­nem egyharmadával magasabb, mint ahogy azt a terv előirá­nyozta, miközben a mezőgazdasági dolgozók száma 142 ezerrel csökkent. 1971—1974-ben a növekedés átlagos évi üteme 3,5 százalék volt, ami több, mint az Európai Gazdasági Közösség államaiban elért átlagos növekedés. A növénytermesztésben az ötödik ötéves terv legfontosabb eredménye a gabonatermesztés fejlesztésében elért fordulat. Idén a szemes takarmányok termesztését befolyásolják a ked­vezőtlen időjárási viszonyok, de ennek ellenére az ország harmadik legnagyobb termését értük el. Az ötödik ötéves tervidőszakban az előirányzott 42 millió tonna helyett mintegy 47 millió tonna gabonát termelünk. 1971—1975-ben az átlagos hektárhobam mintegy 34,4 mázsa, míg a negyedik ötéves terv­időszakban 27,1 mázsa volt. Ez szocialista mezőgazdaságunk­nak, pártunk mezőgazdasági politikájának jelentős sikere. Az állattenyésztésben is jelentősen túlteljesítik az ötéves terv által előirányzott feladatokat. A vágómarha-felvásárlási tervet legkevesebb 420 ezer tonnával, a baromfi-felvásárlását 120 ezer tonnával, a tejfelvásárlásét 640 millió literrel telje­sítik túl. Ennek köszönhetően önellátóak lettünk a vaj, a to­jás, sőt alapjában véve a hús termelésében is, pedig a hús­­fogyasztás gyorsan növekszik, az egy személyre eső húsfo­gyasztás az 1970. évi 71,9 kg-ról az idén 80,5 kg-ra emelkedett. Ezt a mutatót Illetően a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Európa élenjáró államai közé tartozik. A mezőgazdasági termelés gyors növekedése következtében az élelmiszeripar Is jelentősen túlteljesítette az ötéves terv feladatait. Termelése a tervezett 18 százalék helyett mintegy 27 százalékkal emelkedik. Ez lehetővé teszi, hogy a hazai piacot folyamatosan és jól lássuk el élelmiszerrel és állan­dóan javítsuk az élelmezési helyzetet. A XIV. pártkongresszus határozatainak teljesítéséből adódó másik alapvető következtetés abban rejlik, hogy a szocialista iparral folytatott együttműködés elmélyítése alapján gyorsan fejlődnek a mezőgazdasági termelőerők. Az ötödik ötéves terv­időszakban a negyedik ötéves tervidőszakhoz viszonyítva 67 százalékkal emelkednek a gépi berendezések szállítmányai, 40 százalékkal a műtrágya- és 55 százalékkal a védővegyszer­szállítmányok. Hogy milyen mértékben érvényesül a nagyipari technológia az állattenyésztésben, arról az tanúskodik, hogy az így felszerelt üzemek termelik az egész tojástermelés mint­egy 75 százalékát, a baromfihús-termelés mintegy kétharmadát ás a sertéshús mintegy 40 százalékát. Nagy előrehaladást értünk el elsősorban a sertéshúst, a ba­romfihúst és tojást termelő közös üzemek építésében. Gyorsan haladt előre az efsz-ek egyesítésének folyamata. Az ötéves terv elejétől számuk 6270-ről 2747-re csökkent. Átlagos föld­területük több mint megkétszereződött, s ma már több mint 1500 hektár. Az efsz-eket az illetékes szövetkezetek tagságá­nak önkéntes döntése alapján, a gazdasági előnyösség követel­ményeinek és a társadalmi érdekeknek figyelembe vételével egyesítik. Az állami gazdaságok száma 336-ról 251-re csök­kent, s átlagos földterületük 4260 hektárról 5740 hektárra növekedett. Természetesen a termelési és gazdasági fejlődés jelentősen emelte a mezőgazdasági dolgozók életszínvonalát, megszilár­dította a szövetkezeti földművesek osztályának szocialista Jel­legét. Említésre méltó, a mezőgazdaság fejlesztését az tette lehe­tővé, hogy a párt állandó figyelmet szentel a mezőgazdasági és élelmiszeripari komplexum fejlődésének, valamint a kong­resszusi határozatok ezen a területen való teljesítésének. A pártszervek és szervezetek széles körű politikai szervező mun­kát fejtettek ki a kongresszusi irányelvek és az áprilisi plé­num határozatainak teljesítése, a tartalékok mozgósítása, a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés fejlesztése, vala­mint a lemaradó üzemek és szakaszok színvonalának az élen­járó üzemek és szakaszok színvonalára való emelése érdeké­ben. Mezőgazdaságunk a XIV. pártkongresszus éta elért eredmé­nyeit értékelve jogosan leszögezhetjük, hogy kommunista pár­tunk, munkásosztályunk, a dolgozó földművesek és a falusi nincstelenek hosszúéves küzdelme a kapitalista kizsákmányo­lás felszámolásáért és a mezőgazdaság győzelméért meghozta gyümölcsét. Viszonyaink között is teljes mértékben realizáló­dott a lenini szövetkezetesítést terv, amely az egyedüli utat jelenti falvaink boldog, nyugodt szocialista életéhez. Teljes mértékben bebizonyosodott tehát pártunk mezőgazdasági poli­tikájának helyessége is. A MEZŐGAZDASAG ALAPVETŐ FELADATA AZ ÖNELLÁTÁS FOKOZÁSA E nagy jelentőségű gazdasági-társadalmi feladattal kapcso­latban Baryl elvtárs többek között a következőket mondotta: — a CSKP XIV. kongresszusa stratégiai feladatként hatá­rozta meg önellátottságunk elérését gabonaneműekből és az önellátottság további növelését élelmiszeripari termékekből. Az önellátás -irányvonala úl programot képez a mezőgazda­ságnak és az élelmiszeriparnak egyaránt a népgazdaságban betöltött szerepe meghatározásához, valamint fejlődésük szer­kezetének kialakításához. A CSKP KB júliusi ülésének határozata értelmében folya­matban van a hatodik ötéves terv irányelvei javaslatának ki­dolgozása a XV. pártkongresszusra. A hatodik ötéves tervidőszakban is kulcsfontosságú kérdés lesz a gabonaprogram megoldása. Ki kell használni mindazo­kat a tapasztalatokat, amelyeket az elmúlt években szerez­tünk, de egyúttal tanulnunk kell a hibákból s fogyatékossá­gokból is. Az idei tapasztalatok megmutatták, milyen sok munka áll még előttünk, ha a következő tervidőszakban tovább akarjuk növelni a hektárhozamokat és a kitermelt gabona mennyiségét. A gabonatermés növelése szempontjából döntő jelentőségű lesz a termelés intenzifikálása, a gabonaneműek összetételének javítása, valamint a veszteségek csökkentése. A gabonatermés további növelésében a leggyorsabban moz­gósítható tartalékot jelenti az átlagon aluli és az átlagos üzemek és járások hektárhozamának növelése, a gabonafajták összetételének Javítása, a vetésforgó meggyorsítása, a techno­lógiai fegyelem szilárdítása, az agrotechnikai követelmények következetesebb érvényesítése és a növények helyes tápanyag­ellátása által. Nagy tartalékaink vannak a gabonafélék összetételének ja­vításában, elsősorban a szemes kukorica termelésének lénye­ges fokozásában. — Szükséges, hogy a Dél-Morvaország és Nyugat-Szlovákia megfelelő területein minden késedelem nél­kül határozott intézkedéseket tegyünk a kukoricatermelés növelésére és a kukorica optimális kihasználására a takar­mánykeverékek gyártásában. Azt a célt kellene kitűzni, hogy a hatodik ötéves tervidőszak folyamán a szocialista szektor­ban fokozatosan évente egy millió tonna kukoricatermést ér­jünk el. (lényegesen fokoznunk kell a betakarítási veszteségek csök­kentéséért és a gabona raktározásánál előforduló veszteségek csökkentéséért folyó küzdelmet. Tovább kell tehát tökéletesí­tenünk a betakarítási munkák szervezését, a gépek kihaszná­lását és áthelyezését úgy, hogy optimálisan kihasználjuk őket. A raktározási veszteségek csökkentése céljából nagykapacitású acélsilókat kell építenünk legalább 5,6 millió tonna össz­­firtartalommal. A mezőgazdasági- üzemekben és kooperációs csoportosulásokban pedig 300—500 vagon gabona befogadá­sára alkalmas könnyű, faszerkezetű raktárokat kell építeni, összesen 1,5 millió tonna kapacitással. Amikor a gabonaproblémáról beszélünk, természetesen nem a lakosság kenyér- és lisztfogyasztására gondolunk — mon­dotta a CSKP KB titkára —, mert azt teljes mértékben bizto­sítjuk, hanem az állattenyésztés további növeléséhez szüksé­ges takarmányalap biztosítására. Nyíltan meg kell monda­nunk, hogy nem reális és népgazdasági szempontból nem is fontos, hogy a hatodik ötéves tervidőszakban is folytatódjon az a jelenség, hogy a szarvasmarha tenyésztésben gyorsan nő a szemes takarmányok fogyasztása, gyakran mint a rossz gaz­dálkodás és pazarlás következménye, A gabonával és minden­fajta takarmánnyal való szigorú gazdálkodás különösen az idén és jövőre lesz fontos követelmény. Azt is meg kell mon­danunk, hogy nem tartjuk kívánatosnak a tojás-, a malac- és a baromfihús termelésében a tervezett állományok és felvá­sárlási feladatok ösztönös túlteljesítését. Szükségessé vált, hogy a hatodik ötéves terv folyamán el­mélyítsük és megszigorítsuk a gabonával való gazdálkodás egész rendszerét. Gyors és határozott intézkedéseket kell ten- 1 nünk elsősorban is a mezőgazdasági üzemekben a betakarított szemesek mennyiségének nyilvántartásában és felhasználásá­ban. Objektívebbé kell tenni a felvásárlási feladatok lebontását is összefüggésben a tervezett állattenyésztéssel, valamint az egyes üzemek termelésének szakosításával. Az üzemeknek és a járásoknak nagyobb felelősséget kell vállalniuk a saját takarmányalapjuk kihasználásáért és nem szabad megengedni, hogy a terimés takarmányok termesztésében, valamint a faj­nemesítő és zootechnikai munkában előforduló fogyatékossá­gokat aránytalan szemes takarmány-fogyasztással kendőzzék el. A gabonaprobléma megoldásának elválaszthatatlan része a terimés takarmányok termesztése — folytatta Baryl elvtárs. — Ki kell dolgoznunk, még kell valósítanunk a terimés ta­karmányok termesztése fokozásának komplex programját, a magnemesítéstől, a tápanyagellátástől, a betakarítás gépesíté­sétől kezdve a konzerváláson keresztül egészen a hőlégszárl­­tókig és a préselt takarmányok gyártásáig. A gabona- és a fehérjeprogram megoldása szempontjából kulcsfontosságú a forró levegővel történő szárítás fejlesztése. A gabonaprogram megoldásának további alapvető tényezője az összes hozzáférhető hazai takarmányfehérje-forrás kihasz­nálása. A növényi fehérjék nyerésének leggyorsabb és leg­olcsóbb módja a lucerna és a hüvelyesek szárítása. Terme­lésük növelése érdekében mindenekelőtt elegendő kiváló mi­nőségű vetőmagra van szükség. További gyorsan mozgósítható forrás az élelmiszeripari hulladék, amely még mindig nincs kellőképpen kihasználva. Az, hogy a gabonaprogramnak rendkívüli figyelmet szente­lünk, nem vezethet a többi növények termesztésének elhanya­golásához. Mindenekelőtt helyre kell állítanunk a cukorrépá­nak — mint a legintenzívebb terményünknek — hagyományos helyzetét, annál is inkább, mert a cukorrépa-termesztésben nem teljesítjük az ötéves terv feladatait. Meg kell teremteni e nagyhozamú termény termelése bővítésének előfeltételeit, növelni kell az egv hektárra eső cukortermést, míg a répa­fejet, a répaszeletet és a melaszt a leghatékonyabban ki kell használni a takarmányozásban. Kötelező Intézkedéseket kell hozni a burgonyatermesztés fntenzifikálására úgy, hogy az ét- és az ipari burgonyával való ellátását1 mind a Cseh, mind pedig a Szlovák Szocialista Köz­társaságban teljes mértékben a salát termésünkből fedezzük. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a látszólag másodren­dűnek tűnő speciális termékeket: a mustárt, a lencsét, a kö­ménymagot, a fokhagymát és más növényeket sem. 1974-ben az e termékek behozatali költségei csaknem 170 millió koro­nára rúgtak. Fokozott figyelmet kell szentelnünk a gyümölcs- és a zöld­ségellátásnak is. Az előforduló hibák kiküszöbölését azzal kell kezdeni, hogy Jobban kihasználjuk a gyümölcs- és a zöldség­­termesztés növelésének összes lehetőségeit, továbbá azzal, hogy sokkal rugalmasabbá tesszük a gyümölcs és a zöldség felvásárlásának eddigi rendszerét, a termelésből közvetlenül az üzletekbe történő szállítás rendszerének nagyobbfokű érvé­nyesítésével. A hosszútávú fejlesztés szempontjából a gyümölcs- és a zöldségtermesztésben is fejleszteni kell az összpontosítást és a szakosítást. Lényegesen megjavult a búza- és az érpafajta összetétel*, de lemaradtunk a kukorica, a cukorrépa, a herefélék, a hü­velyesek és a zöldségvetőmag nemesítésében. Ezért a hatodik ötéves tervidőszakban gyors ütemben kell fejleszteni a vető­mag-nemesítést, s ki kell építenünk a vetőmagtermesztés bá­zisát. A növénytermesztéssel kapcsolatban hangsúlyozni kell a földalappal való takarékoskodás fontosságát is — mondotta Baryl elvtárs. — A mezőgazdasági üzemektől és az irányító szervektől fokozott erőfeszítést kívánunk a föld termővé téte­lére, s a meliorációs műveletek terén megköveteljük a lecsa­polt és az öntözött területek ésszerűbb kihasználását. — A mezőgazdasági üzemeknek erre kell törekedniük, hogy a nem­zeti bizottságokkal együttműködve maximális mértékben pó­tolják a szántóföldek elkerülhetetlen csökkenését a terméket­len földek rekultiválásával, s ahol arra lehetőség van, növel­jék a szántóterület terjedelmét. A jövő időszakban fokozott gondot kell fordítani az állat­­tenyésztési termelésre. Tekintettel az állattenyésztési termelés elért színvonalára és fejlesztésének új feladataira, a hatodik ötéves tervidőszakban erőteljesebben kell törekednünk a struk­túra tökéletesítésére a piaci igényekkel összhangban, továbbá a minőség javítására, valamint arra, hogy lényegesen nagyobb megtakarítást érjünk el. A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésében olyan szakaszhoz érkeztünk, amikor előtérbe lép az a követelmény, hogy az eddigi egyetemes irányzatról áttérjünk a szakosításra, egy­részt a tejtermelésre, másrészt a marhahús termelésére. A sertéstenyésztésben ahol lényegében sikerült elsajátí­tani a nagyüzemi termelési technológiát, folytatjuk a koope­ráció bevált formáinak terjesztését, elmélyítjük a termelés összpontosítását és szakosítását. Határozottabban kell érvé­nyesíteni a vágósertés húshozam alapján való felvásárlását is. Megfelelő figyelmet kell szentelni a baromfitenyésztés fej­lesztésének, ki kell használni a juhtenyésztés növelése, vala­mint az édesvízi halak termelése növelésének lehetőségeit is. Az állattenyésztési termelés fejlesztésével és a szemes ta­karmányok hatékonyabb kihasználásának követelményével egyidejűleg növekszik a jó minőségű takarmánykeverékek termelésének jelentősége. A takarmányiparnak felelősségtelje­sebben kell biztosítania a termelt keverékek minőségét, szer­ződésileg kell szavatolnia hatékonyságát és korszerű számí­tási technikát kell alkalmaznia az optimális összetétel meg­határozásához. Országosan kötelező receptúrát kell bevezetni az egyes állatfajták és kategóriák számára, s meg kell hatá­rozni a fogyasztási normákat. A mezőgazdaság fejlődésének új szakaszában a tudományos­­műszaki fejlődés előrehaladásával, a ' táplálkozás minősége igényes növelésével számolunk, s így fokozottabb követelmé­nyek hárulnak az élelmiszeriparra. Továbbra is feladata, hogy jó minőségben, idejében és minimális veszteséggel feldolgozza a mezőgazdasági termékeket, biztosítsa a piac jó ellátását és a hagyományos kivitelt is. AZ ANYAGI TERMELÉSI ALAPOK TOVÁBBI ERŐSÍTÉSE A műtrágya és egyéb eszközök fokozott szállításával, a tudományos kutató munka, az építkezési beruházás és a szol­gáltatások rendszerének fejlesztésével megteremtjük az ön­ellátás növelésének előfeltételeit, s ebben a mezőgazdasággal együtt részt kell venniük a szállító ágazatoknak is. Az intenzifikálás kulcskérdése a mezőgazdaság kemizálásá­­nak további fejlesztése. Feltételezzük, hogy a hatodik ötéves tervidőszakban, 1980-ig, hatóanyagban számítva legalább 268 kg műtrágyát juttatunk a mezőgazdasági terület minden hek­tárjára. Szükséges azonban, hogy a műtrágyázás alapja talaj-, növény-, takarmány- és trágyaelemző laboratóriumok stb. komplex rendszere legyen. Be kell vezetni a műtrágyaelosztás új szabályait is, mégpedig a vetésterületek, a talaj összetétele és termőereje, a hozamok színvonala és a tervfeladatok alap­ján. Szervezetten kell folytatni az agrokémiai vállalatok léte­sítését Is, de felül kell vizsgálni az építésükről eddig alkotott elképzeléseket. Alapvető fordulatot kell elérni a meszes trágyafélék, az Istálló- és egyéb szerves trágyák kihasználásában. El kell gon­dolkoznunk azon Is, hogy hol és milyen mértékben haladha­tunk a szarvasmarha almozatlan Istállózásának útján. A vegyipartól aktív hozzáállást követelünk a trágyaszállítás teljesítéséhez és túlteljesítéséhez, valamint a minőség Javítá­sához. A hatodik ötéves tervben tovább folytatjuk az állattenyész­tés és a .növénytermesztés gépesítését az eddigi eredmények és tapasztalatok alapján, de ugyanakkor a még előforduló fogyatékosságok leküzdésére törekszünk a szállítások minő­sége és összetétele tekintetében. 1 Ä hatodik ötéves tervidőszakban feltételezzük az új típusú nagyüzemi termelési gépi eszközök szállításának további nö­velését, amelyek teljesítményükkel lehetővé teszik a mező­­gazdasági munka meggyorsítását, minőségének javítását keve­sebb munkaerővel, továbbá a betakarítási veszteségek csök­kentését, valamint a termelés összpontosítását és szakosítását. A gépek és gépi eszközök jobb kihasználása megköveteli, hogy állandóan növekedjen a dolgozók szakképzettsége, emel­kedjék a munka irányításának és szervezésének színvonala, betartsák a technológiai fegyelmet, megelőző gondoskodást és szakképzett karbantartást végezzenek a gépeken. A legutóbbi ötéves tervidőszakban a mezőgazdaság terme­lés-technikai fejlődése összekapcsolódott egy széles körű be­ruházási program megvalósításával, amely jelentősen meg­szilárdította a mezőgazdasági termelés alapjait — hangsúlyoz­ta a CSKP KB titkára — A beruházások hatékonyságának nö­velése — a hatodik ötéves tervidőszak folyamán — azonban megköveteli: 1. Olyan irányvonal meghatározását, amely összhangban van a párt mezőgazdasági politikájából eredő fő feladatokkal, az önellátás fokozáséra való törekvésekkel. Ezért a beruházá­sokban első helyre kell állítanunk azokat a feladatokat, ame­lyek összefüggnek a talaj termőképességének fokozásával, a gabonaneműek, a kukorica és a terimés takarmányok ter­mesztésének fokozásával, ideszámítva a begyűjtés utáni fel­dolgozásukat és raktározásukat is, továbbá az ipari növények, a gyümölcs- és zöldségtermesztés növelésével, a takarmány­­fehérje hazai forrásainak biztosításával, valamint a magneme­sítéssel stb. Az állattenyésztésben fokozott figyelmet kell for­dítani a szarvasmarha-istállók rekonstrukciójára, a korszerű­sítésre és új Istállók építésére

Next

/
Oldalképek
Tartalom