Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)

1975-01-11 / 2. szám

1975. január 11. SZABAD FÖLDMŰVES 11 Kétnapos szemináriumon vettek részt 1974. de­cemberében Nitrán a beruházási jellegű mezőgazda­­sági építkezések tervezésével és kivitelezésével, va­új istállók 20 százalékát villanymeg­hajtású takarmányozó kocsival, 40 százalékát vályú feletti szállítóberen­dezéssel, 40 százalékát pedig terimés­­takarmány elosztó kocsival látják majd el. lamint a gépgyártással és kereskedelemmel foglal­kozó intézmények vezetőségének képviselői, hogy megoldás céljából megbeszéljék a mezőgazdasági igazgatóságok küldötteivel a szarvasmarha-tartással összefüggő jelenlegi és jövőbeni kulcskérdéseket. A SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­rium képviseletében bevezetőül Jozef Malo fej-Az új istállók 60 százaléka fülkés­­rendszerű lesz, 30 százalékban önlefo­­gós, a fennmaradó 10 százalékban pe­dig bekötős rendszert alkalmaznak. Az 1976—1980 közötti években épülő új istállók 60 százaléka alom nélküli fekvőhellyel üzemel majd. A korsze­rűsített istállókban ez az arány for­dított lesz. A hígtrágya raktározását földfeletti tartályokban tervezik. A fejőstehenek új épületeinek 90 százalékában fejő­helyiséget rendeznek be, ami a kor­szerűsített istállók vonatkozásában 40 százalékos arányban történik meg. tette ki irányítószervünk álláspontját a szarvas EGYÉB CSOPORTOK marha-tartás gépesítésével kapcsolatban. Eszerint a szarvasmarha-tenyésztés továbbra is állattenyésztésünk alap­vető ágazata marad. A munkatermelé­kenység szükséges fokozása olyan gé­pek és gépsorok alkalmazását teszi szükségessé, amelyek az emberi mun­kát a szerkezetek működésének ellen­őrzésére korlátozzák, ami az automa­­tizációt hozza előtérbe. BERUHÄZÄS átlagosan 14 fejőstehenet kezelt, ad­dig 1975-ben 21-et, 1980-ban pedig 27 tehenet kezel majd. Míg jelenleg egy gondozó 45 borjút, illetőleg növen­dékállatot kezel, addig a következő ötéves tervidőszakban már 93 állat napi gondozásával számolunk. Hízó­­marhából a jelenlegi 32 darab helyett 1980-ban egy gondozó naponta 79 ál­latot kezel. A borjak és a növendékmarhák ré­szére főleg szenázstornyok építésével, a hízómarhák részére pedig silógöd­rök építésével számolnak. A takarmányozás nagyobbrészt be­épített takarmányozó vonal segítsé­gével történik majd. A hízómarhák 15 százaléka szemcsézett takarmányt kap. Ennek érdekében megkezdődött a takarmányszemcséző vonalak terv­szerű létesítése közvetlenül a mező­­gazdasági üzemekben. A hízó- és a növendékmarhák ré­A szarvasmarha­­tenyésztés gépesítésének jövőbeni iránya A 198 1972 számú kormányrendelet a következő irányszámokat tűzi célul: 1. összpontosítással elérni, hogy egv üzemben 500—1000 fejőstehenet, 800 —1500 borjút, 500—1500 üszőt, vagy 500—1000 hízómarhát helyezhessenek el. 2. Az újonnan épülő istállókban egy gondozóra 60 fejőstehén, 120 borjú, 250 növendékállat vagy 500 hízóállat jusson. A korszerűsített istállókban egy gondozó 40 fejőstehenet, 150 bor­jút, 200 növendékmarhát, vagy 300 da­rab Mzómarhát gondozzon. 3. Az egy fejőstehénre jutó beruhá­zási költségeknek az új épületek ese­tében nem szabad meghaladnia a 33 ezer koronát, a többi állatokra vonat­kozóan pedig marhánként a 14 ezer koronát. Korszerűsítés esetén ennek az összegnek a fejőstehenek vonatko­zásában nem szabad meghaladnia a 16 ezer koronát, egyéb marhaféleség­nél pedig a 6000 koronát állatonként. Ezt túlmenően a kívánt minimális koncentráció alapján ma már lehető­vé vált a szakosítás, amihez a gépesí­tés mai foka, a növénytermesztés szervezése, a trágyaeltakarítás lehe­tősége a környezetvédelem szempont­jából stb. a következő összpontosítást teszi lehetővé: — borjúból 1000— 2000 darab, — üszőből az alföldeken 800—1500 darab, a hegyi és hegyaljai körze­tekben pedig 500—1000 darab, — fejőstehénből az alföldi körzetek­ben 600—1000 darab, a hegyi- és hegyaljai körzetekben pedig 400— 100Ó darab, — hízómarhából az alföldi körzetek­ben 2000—5000 darab, a hegyi- és hegyaljai körzetekben pedig 1000— 3000 darab. A JÖVŐBEN A tartástechnológia fejlődése ma­gával hozza a munkatermelékenység növelését. Amíg 1970-ben egy gondozó Az említett kormányrendelettel összhangban kidolgozták a következő ötéves tervidőszakra vonatkozó gép­szükségletet, amely a következő mun­kafolyamat arányból indult ki. FEJŐSTEHENEK Távlatilag a hegyi és hegyaljai kör­zetek új istállóiban elhelyezett fejős­tehenek 16 százalékát, a korszerűsített istállók tehénállományának pedig 26 százalékát legeltetik. Egyébként az új épületek tehénállományának 20 szá­zalékával, a korszerűsített istállók te­hénállományának pedig 35 százaléká­val etetnek majd szénát. A következő ötéves tervidőszakban a takarmány tartósításának aránya a szilázs és a szenázs között a teljesen új farmokon 60—40 százalék, a korszerűsített tele­peken pedig 70—80 százalék lesz. A tartósított takarmány anyagmozgatá­sához nagy teljesítményű gépeket al­kalmaznak. A jövőben egyre nagyobb mérték­ben érvényesülnek a beépített auto­matizálható takarmányozó vonalak. A következő ötéves tervidőszakban az szére alom nélküli istállőzást vezet­nek be, és az állatokat csoportos fül­kékben szabadon tartanák. A bor­jakat 70 százalékban alomnélküli boxokban nevelnék. A hígtrágyát ez esetben is nagyobbrészt földfeletti tartályokban tárolnák. Az új tartástechnológia számos gép alkalmazását kívánja, ami egyben megköveteli, hogy az eddigi állatgon­dozó fokzatosan gépesítővé is váljon. A fejlődés egyre több nagyteljesítmé­nyű géjj alkalmazását igényli, ame­lyek maximális kihasználást és szak­szerű gépkezelést követelnek. Az ön­álló gépeket feltváltják a gépsorok, amelyek a mezőgazdasági munkát „iparosítják“ és fokozatosan önműkö­dővé teszik. Ezt az is igazolja, hogy ma már a fejőberendezések, a takar­mány-vonalak, a takarmányozó ko­csik, a vályú feletti takarmányszállí­tók, a tejkezelő és tároló berendezé­sek részben önműködőek. Mivel a bo­nyolultabb szerkezetek kezelését már csak szakképzett gépesítő láthatja el, ezért kiképzésükre egyre fokozottabb figyelmet kell szentelni. KUCSERA SZILÁRD----- 1Ő ÖTLET -----1 hasznos újítás 1 A legnagyobb érték... A koltai szövetkezetben Koloman Stacho gépe­sítő és Imrich Rácko gépjavító már több hasznos újítás értelmi szerzője. Egy alkalommal felfigyel­tek arra, hogy a szolgálatos traktorosok panasz­kodnak a Z—4011-es — unifikált sorozathoz tar­tozó — kerekestraktor tengelykapcsolójának a nehéz járatára. Köztudomású, hogy a tengelykapcsoló igénybe­vétele műszakonként nagyon gyakori, s ha az szo­rul, nehezen kezelhető, bizony igénybe veszi az ember erejét. A két újító ezt követően tüzetes vizsgálat alá vette a Z—4011-es kerekestraktort és úgy döntött, hogy a tengelykapcsoló nehéz járatát kiküszöböli. Erre hamarosan sor is került. A módosítás abból állt, hogy a kikapcsolást szolgáló kart 150 mm-rel, a kinyomót pedig 70 mm-rel hosszabbították meg. A jelentéktelennek tűnő módosítás azt eredmé­nyezte, hogy a tengelykapcsoló üzemeltetésénél a traktoros most már lényegesen kisebb erőt fejt ki mint régebben. A pontos mérések arról adtak szá­mot, hogy a módosított tengelykapcsoló igénybe­vételénél a korábbihoz képest kétszer kisebb az emberi erő kifejtés. Azóta a szövetkezetben négy Z—4011 traktor tengelykapcsolóját tökéletesítették a traktorveze­tők örömére. Az újítók a munkavégzésnél abból az alapvető tényezőből indultak ki, hogy a legna­gyobb érték az ember! —-hai—• ■Mi lelkiét suz ©lkai? 1 Az egyik RS—-09-es NDK gyártmányú kerekes-traktoron a gépjavító vállalat motorcserét végzett. Megjavították a ten­gelykapcsolót, valamint a kormányszerkezetet. Bejáratás után a gép folyamatosan dolgozott, azonban egy heti üzemelés után a sebességfokozatot lehetetlen volt bekapcsolni, mert recsegést észleltek a sebességváltóban. Leállították a gépet, s ellenőrizték a tengelykapcsoló pedál holtjáratát, ami jónak bizonyult. Nem marpdt más megoldás, a traktort visszaküldték a javító vállalathoz. Egy nap múlva kész is volt, s jói működött, — sajnos csak másfél hétig. Ojra ugyanazt a hibát észlelték. Ekkor már a gépet a gazdaság szerelőműhelyében szedték szét s megállapították, hogy két kiemelő villa eltört. Beszerelték az új villákat, s a gép két hétig kielégítően dolgozott, azonban a recsegés megint jelentkezett. A motor kiemelése után kiderült, hogy az egyik villa eltört. Készlet­ben nem volt új, erzért a régit összeforrasztották. Beszerelés­kor tüzetesen megvizsgálták a tengelykapcscflót, s a 9 rugó­ból hármat kivettek, arra gyanakodva, hogy a rúgók erősek és feltételezhetően ezért törik el a kiemelő villa. Három nap múlva sajnos a szóbanforgő hiba ismét előfor­dult. Már nagyon bosszúsak voltak, mert a gép oktatási gya­korlathoz fellett. Újra szétszedték azt, s tüzetesen átvizsgál­ták, majd gondosan összeszerelték. Akkor jöttek rá a hiba okára! A hibái egy alkatrész cseréjével szüntették meg, s azőta zavarmentesen működik a tengelykapcsoló. A hibát a javító vállalat követte el. Kérdés: Mi volt a hiba? I 4 I s 1 ! s I s I 4 к N I 4 I s í i 5 I N I S A TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA •v-ĹčcLfciíyó-O A HERMÁI és az ember A Hermái finom világosszürke, vízben nem oldódó por, amellyel a vetőmagon parazitáié gombákat pusztíthatjuk. Tet­­rametiltiuramsulfidot (TMTD) tartalmaz, amely 70 százalékban kénes vegyület. Csávázásra használják. Vízzel még szuszpen­ziót. sem alkot. A Hermáinak a vetőmagból kelő termésre vo­natkozóan nincs fitotoxikus hatása ezért használható a vető­magok csírázásánál már tárolás előtt. Ezzel megelőzhető a magok penészesedése is. Felmerül a kérdés, hogy ha érintkezésbe kerül az emberi szervezettel, bőrrel, szemmel stb. milyen hatást vált ki. Sajnos a Hermái is káros az emberi szervezetre. Ezért használatkor be kell tartani az óvintézkedéseket (gumikesztyűk, védőszem­üveg, védőruha stb.) mivel ingerli a bőrt (bőrkiütések, bőr­gyulladás) és a nyálkahártyát (szemgyulladás), stb. N. G. Uj gép Gabonavetésre és műtrágyázásra szolgál a szovjet „Krasznaja Zvez­­da“ Kirovograd mezőgépgyár SzU— 3,6 vetőgépe. A hegesztett vázszer­kezeten elhelyezett vetőmagtartály alján tolóhengeres vetőszerkezet adagolja a magot, mely rugalmas gépcsöveken keresztül tárcsás cso­­rosziyákhoz, majd onnan a talajba jut. A műtrágyatartályból bütykös­hengeres adagoló elemek juttatják a műtrágyát a magvezető csőbe. Az adagoló elemek tengelye a járókerékről kapja a hajtását. A hajtásrendszerbe iktatott belső ki­lincsműves szerkezet a csorosz­­lyák kiemelésével egyidejűleg meg­szünteti az adagoló tengelyek haj­tását. A vetőmag mennyisége a to­lóhengerek működési hosszának, valamint az adagoló tengely for­dulatszámának változtatásával sza­bályozható. A kijuttatandó műtrá­gya mennyisége ugyancsak a ten­gely fordulatszámának változtatá­sával állítható be. A rugós terhelésű tárcsás cso­­roszlyák kiemelése és süllyesztése a traktor vezetőüléséből vezérel­hető. A kiemelést hidraulikus munkahengerek végzik. A vetési mélység a hidraulikus munkahen­gerekhez kapcsolódó szögemAln csavarorsós mechanizmusával ha­tárolható. A csoroszlyák kiemelé­sével egyidejűén megtörténik a kezelő járda alatt elhelyezett ru­gós magtakaró borona kiemelése is. A csoroszlyák száma 24, a sorok száma 48, sortávolság 75 mm. A magtartály térfogata 300 liter, • műtrágya tartály térfogata 200 11« tér. A gép tömege üresen 1490 kg. —megé—1 Búzaszalma takarmányozásra Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának kuta­tói megállapították, hogy a felaprított és pelletált búzaszalmá etetésével növelhető a tehenektől kifejt tej vajtartalma. A kísérletek során a búzaszalmapelletet szálas takarmányok­hoz keverték, és a keveréket tehenek etetésére használták. 15 százalék szalma adagolásával a tej vajtartalma 2,13 %-ról 2,93 %-ra, 30 százalék szalma hozzáadásnál pedig 3,32 %-ra emel­kedett! A búzaszalma tehát, amely igen jelentős mezőgazdasági mel­léktermék, felhasználható állattenyésztést oélokrá ls< (TJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom