Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)

1975-01-11 / 2. szám

• TANULMÁNYI SEGÉDANYAGOK • TANULMÁNYI SEGÉDANYAGOK • tanulmányi segédanyagok • TANULMÁNYI SEGÉDANYAGOK • TANULMÁNYI SEGÉDANYAGOK ф TANULMÁNYI segédanyagok 12 SZABAD FÖLDMGVES 1975. január 11. TANULMÁNYI SEGÉDANYAGOK ф TANULMÁNYI SEGÉDANYAGOK • TANULMÁNYI SEGÉDANYAGOK ф TANULMÁNYI SEGÉDANYAGOK Л TANULMÁNYI fártunk XIV. kongresszusa a % gabonakérdés megoldását el­sőrendű felada­tul tűzte ki. Ez egyben egész mezőgazdasági termelésünk és ökonómiánk ___ kulcskérdésé is. tCir^t ЙГ.ЖЛ Válaszoljuk ^ meg azt a kérdést, hogy elérke­zett-e az idő és vannak-e feltételek ilyen feladat teljesítésére? A fele­let igennel válaszolható meg, mert mezőgazdaságunkban megértek az alapfeltételek ezen kulcskérdés megoldására. Nevezetesen megszi­lárdult és konszolidálódott mező­­gazdaságunk szocialista szektora. Ma már olyan közép- és felsőfokú ismeretekkel rendelkező munka­erők állnak rendelkezésünkre, akik megtudják oldani az igényes ter­melési és ökonómiai feladatokat közvetlenül a termelésben, s az irányításban is. A gyakorlat ren­delkezésére állnak a biológiai, va­lamint az agronómiái tudomány ismeretanyagai, továbbá a vegyé­szeti és a műszaki tudomány anya­­giasított eredményei, nagyteljesít­ményű gépek, hatékony műtrágyák stb. formájában. Igénybe vehetők továbbá a bevált haladó gyakorlati ismeretek és a tudományos kuta­tás eredményei hazai és külföldi vonatkozásban, de főleg a szocia­lista országokból, s kiváltképpen a Szovjetunióból. Tekintettel erre az előnyös helyzetre, a CSKP céltuda­tosan készítette elő gabonater­mesztési programunkat. Elmondhatjuk, hogy a történel­mileg rövid 25 év alatt olyan hely­zetbe kerültünk, hogy a szocialista mezőgazdász három kalászt ter­meszt ott, ahol korábban a kis­gazda csak egy kalász búzát vagy árpát ért el. Szocialista mezőgaz­daságunk a világ legjobb gabona­­termesztő államai közé sorakozott! Alapjában véve az eddigi fejlő­dés öt szakaszra bontható. Ezek közül a legrövidebb az első sza­kasz volt, amelyre jellemző, hogy akkor került sor a mezőgazdasági üzemek szocializálására, a mező­­gazdasági vállalatok kialakítására. Ez a fejlődési szakasz gyakorlati­lag három évig, azaz 1951-ig tar­tott. Ezt a második szakasz követte, amely kilenc évig tartott. Ekkor rendeztük a földalapot. Fokozato­san javult a műtrágya- és a gép­­ellátás. Ezen fejlődési szakaszban alkalmazásra kerültek a korabeli tudományos kutatás ismeretei a gyakorlatban, ami meghozta az el­ső részeredményeket. A harmadik fejlődési szakaszra jellemző volt, hogy megtörtént a mezőgazdasági dolgozók eszmei­gyakorlati képességének tökélete­sítése. Ez a marxista fejlődési alapelv érvényesülésének időszaka A gabonafélék hozamfokozásának útja volt a növénytermesztésben, de kü­lönösen a gabonatermesztésben. A mezőgazdaskgi üzemekben a bio­lógiai ismeretek alapján áttértek a nagyhozamú vetőmagvak haszná­latára. A szakasz utolsó éveiben a vetésterület 10 százalékát a nagy­hozamú szovjet búzafajták foglal­ták el, amelyek termesztését a további években 99 százalékra bő­vítettük. Ebben a fejlődési sza­kaszban kerültek a mezőgazdasági gyakorlatba az első nagyteljesít­ményű szovjet gabonakombájnok. Megteremtettük az alapokat a ne­gyedik és az ötödik fejlődési sza­kasz jó eredményeinek. A negyedik fejlődési szakaszban 1966-tól 1970-ig igen érdekes fel­adatot teljesítettünk. A tudomá­nyos-műszaki fejlődés kapcsán cé­lul tűztük ki a 30 q/ha gabonater­més elérését. A gabonaprogram megoldását nem zavarták meg a válságos évek sem. Ezt követően előnyös politikai-ökonómai légkör alakult a gabonatermesztés továb­bi fejlesztésére. Az ötödik fejlődési szakaszt gya­korlatilag 1974-ben fejezzük be. A tudományos-kutatási intézmé­nyekben és az irányításban már gondolkoznunk kell a további, so­ron következő fejlődési szakaszok sorsáról is. A hatodik fejlődési szakaszban szeretnénk megvalósí­tani legfelsőbb politikai szervek több elgondolását és határozatát. Ezek között a hasonló természeti feltételek között gazdálkodó, le­maradó üzemek kérdésének meg­oldása kerülne porondra. A felett is el kell gondolkoznunk, hogy mit is tegyünk az egyetemes szocia­lista ésszerűsítés megvalósítása ér­dekében. Megoldást kell találni ar­ra is, hogy a tudományos ismere­teket és a műszaki fejlődés ered­ményeit milyen módon lehetne leg­jobban gyümölcsöztetni. Nagyok a tartalékok, például az egyes járások és gazdaságok hek­tárhozamának a különbözete kö­zött. Az egyes járások közötti ter­méskülönbség szempontjából idén igen érdekes eredményekhez ju­tottunk. Ha például a Nitra folyó közelében levő járások terméskü­­lönbözetét vizsgáljuk prievidzaitól kezdődően a komáromi járásig, megállapíthatjuk, hogy a termés­különbözet hányadosa a gabona­féléknél 143 százalék. Ha azonban a prievidzai járást kihagyjuk és csupán a nyugat-szlovákiai kerület járásainak eredményeit vizsgáljuk, úgy a terméskülönbözet kielégítő, mert a hányados 106,6 százalék, ami 14 százalékkal jobb ered­mény, mint amit célul tűztünk ki! Ez azt jelenti, hogy gabonater­mesztésünkben valóban történik valami. Alapjában itt három erő érvényesül. Politikai erő, amelyre a gabonatermesztést megoldó dol­gozók a politikai szervek minden fokozatán támaszkodnak, a párt központi bizottságától kezdődően, egészen az alapszervezetekig. Ha­tást gyakorol továbbá a termelési­­ökonómal erő, beleértve ennek irányító szerveit is. További ható­erő a tudomány, amely az üzemek gyakorlati feltételei között reali­zálódik. Ha a Nitra mentét a Vág menti járásokkal összehasonlítjuk, úgy a gabona hozamának terméskülön­bözeti hányadosa, amennyiben a Považská By8trica-i járást kihagy­juk — és csak a nyugat-szlovákiai kerület járásait vesszük figyelem­be — 118 százalék. Ez is igen ki­elégítő eredmény, jobb mint a 120 százalék, amelyet célul tűz­tünk kil Ennek ellenére bennün­ket és a kerületen dolgozó elvtár­sakat is, ez arra késztet, hugy megvizsgáljuk, vajon az agroöko­­lógiai különbözet a két folyóvölgy között olyan nagy-e. Ezidáig ugyanis csak kis különbözette! számoltunk! Érdekesség szempontjából vizs­gáljuk meg horizontálisan a hely­zetet a duna-menti járásokban. Itt a gabonafélék terméskülönbözeté­­nek hányadosa 128,7 százalék. Eb­ből a búza hányadosa 126,6; az ár­pa hányadosa pedig 114,1 százalék. Ezt á különbözeiét az eltérő talaj­­viszonyokkal lehet magyarázni. Ez arra a tényre mutat, hogy ebben a körzetben jobb árpatermesztők, mint búzatermesztők vagyunk! Az egyes járások keretein belül a mezőgazdasági üzemek termés­­különbözete az előbbieknél jóval nagyobb. Például a nitrai járás üzemeinek terméskülönbözeti há­nyadosa a gabona esetében 150 százalék. A búza hányadosa 151, az árpáé pedig 176,4 százalék. A gabonafélék hektáronkénti átlag­termése egyes gazdaságokban 42,6 és 63,7 mázsa között ingadozik. A Topoföany-i járásban a terméskü­lönbözeti hányados a gabona te­kintetében 191 százalék, búzában 205, árpában pedig 207,9 százalék. Felmerül a kérdés, hogy ez a kü­lönbözet indokolható-e a talaj- és éghajlati viszonyokkal, amikor a biológiai anyag egyforma s alap­jában véve a tápanyagellátás is hasonló szintű. Ez azt jelenti, hogy figyelmünket arra az ember­re kell irányítani, aki a tudomány és a technika eredményeit reali­zálja és feladata, hogy állandóan nagy hozamokat érjen el. El kell tehát távolítani a létező szubjek­tív tényezőket! El akarjuk érni, hogy a hatodik fejlődési szakasz végén a gabonafélék terméskülön­­bözetének hányadosa átlagosan 120 százalékra csökkenjen. Feltétlenül érdekeljen bennün­ket az, hogy egy kilogramm NPK- ból (nitrogénből, foszforból és ká­liumból) amit a gabonafélék alá használunk 10 vagy 16—17 kg szemtermést érünk-e el. A Pieš­­t'any-i konferencián a jelenlevők rendelkezésére bocsájtották az irányszámokat, amelyek a búza I., II. és harmadik generációjára vo­natkoztak és ezt valamely későbbi értekezlet alkalmával kiegészítik az árpára vonatkozóan is. A nagy­hozamú búzafajták I. generációjá­ra vonatkozóan 1 kg NPK-ból 16 kg szemtermést, а II. generációban 19 kg szemtermést, а III. generá­cióban pedig 22 kg szemtermést kell elérni. А III. generáció ered­ményeinek elérése a számítások szerint 1990-ig reális. Vajon milyenek ezek a mutatók a nyugat-szlovákiai kerület néhány járásában? Az 1973-as évre vonat­kozóan a szemtermés 1 kg NPK át­lagában 12,3—15 kg volt. Csupán a Dun. Streda-i (dunaszerdahelyi) járásban értük el a kívánt hoza­mot! Ennél jobb eredményeket ho­zott az 1974-es év. Például a trna­­vai járásban 1 kg NPK-ból 16,4, a nitraiban pedig 16,2 kg búzatermés volt az eredmény. A Nové Zámky-i járás 15,95 kg-os és a Topol'éany-i járás 18,5 kg-os eredménye szintén kielégítő volt. A luöeneci (losonci) járás idén 12,4 kg-os termést ért el. Ogy is mondhatnánk, hogy 3 kg búzával adósak maradtak. Ugyancsak 1974- ben a Rimavská Sobota-i (rima­­szombati) járás 1 kg NPK-ból 13,8 kg, a prievidzai járás pedig 14,2 kg búzatermést mutatott ki. Az árpa esetében az eredmények valamivel jobbak, mert 1974-ben 1 kg NPK használatával például a trnavai járásban 21,5, a nitraiban 15, a Nővé Zámky-i járásban 18,75, a Topuléany-i járásban pedig 21,25 kg árpatermést értek el. Továbbá a luöeneci járásban árpából 15,2, a Rim. Sobota-iban 13,9, a prievidzai­­ban pedig 14,2 kg eredményt ér­tek el. Kérdéses, hogy területi vonatko­zásban elérhetők-e azok az ered­mények, amelyeket egyes kutató munkahelyek tartanak számon. Például a jubilejná búzafajta ese­tében 1 kg NPK alkalmazásával 20 kg szemtermést értek el. Tehát ezen fajtánál megvan az előfeltétel arra, hogy a várt eredmény elér­hető. Az Aurora búzafajta 1974-ben 17—21,7 kg szemtermést adott kü­lönböző helyeken. Az Aurórát ez évben sikerült megvédeni a levél­betegségek ellen, s így megmutat­hatta képességeit. A Kaukaz búza­fajta az 1 kg NPK műtrágya adag­ra 19—23 kg-os búzaterméssel rea­gált. Felvetődik a kérdés, ha a búza második generációjában 19 kg az egy egységnyi tápanyagra vonatkoztatott szemtermés, akkor ez a fajta 23 kg-os eredményt is el képes érni, s úgy a növény nyilvánvalóan több NPK-t vesz fel. Ez vajon jó-e vagy sem? Termelé­si szempontból ez természetesen jó. A talajerő fenntartása szem­pontjából viszont nem, mivel töb­bet vontunk el a kívántnál és ezt ki kell egészítenünk. A talaj műtrágyaellátását és a műtrágya elvonást a talajból az el­ért termelési eredmények alapján szükséges a mezőgazdasági üze­mekben figyelemmel tartani, még­pedig az egyes parcellák szerint. Ez a biológiai ésszerűsítés egyik módja. A búzatermesztés kérdésé­nek megoldását a hatodik fejlődési szakaszban a gabonában való ön­­ellátottság elérése időszakának ne­vezhetjük. Ezen fejlődési szakasz sikerének eléréséhez elég tudomá­nyos ismerettel, valamint haladó gyakorlati tapasztalattal rendelke­zünk. Birtokában vagyunk a szovjet nemesítésű nagyhozamú búzafaj­táknak. A következő ötéves terv­időszakban a nemesítők kitűnő ve­tőmagvakat adnak a gyakorlati búzatermesztőknek. Ezenkívül ki­váló hazai nemesítésű árpafajták állnak majd rendelkezésünkre. A gabonatermesztés, a betakarítás és az ezt követő kezelés gépesítése is fokozatosan eléri a kívánt szintet. Növekedik majd a tiszta tápanyag, a mésztrágyák, a növényvédő vegy­szerek mennyisége is. Ezzel a ga­bonatermesztés, valamint a nö­vényvédelem helyzete tovább javul. Elegendő jó szakemberünk vám akik képesek kihasználni mindazt amit a tudományos-műszaki fejlő­dés nyújt az állandó nagy termés­hozam eléréséhez. Emil Spaldoü akadémikus beszámolója nyomán (Feldolgozta: K. Sz.) Jk kutatás előre-mutatás — ** halljuk sokszor. Tény, hogy amíg valamiben a tudomány előre mutathat, sok minden történik. Nem lehet például szálastakarmá­nyokból jelentősebb hozamnöveke­dést elérni anélkül, hogy a kuta­tók az összehasonlító kísérletek sokaságát el ne végeznék. A PieS- tany-l Növénytermesztési Kutatóin­tézetben Jamriška Pavel mérnök, valamint Ambrus Pavel mérnök adott választ a legfontosabb kér­désekre. Az intézetben foglalkoznak töb­bek közt az évelők növénytelepí­tése legmegfelelőbb módjának a megfigyelésével, mivel a takar­mánytermelési technológiának ez a leggyengébb pontja. A termelés belterjességét elősegíteni hivatott tényezők az évelő takarmányokra sajnos negatívan hatnak. Ha pél­dául a vörösherét vagy a lucernát tavaszi takaró növénnyel vetik, akkor a gabona nemhogy védi, ha­nem elnyomja az évelő takar­mányt. Dél-Szlovákiában ehhez még a növény vízért folyó harca is hoz­zájárul. A konkurrencia-harcból persze az árpa kerül ki győztesen! Aratáskor és utána jön a száraz­ság, s a különféle gépek kerekei­nek a növénytiprása. A mezei takarmányok növény­élelmezési kérdéscsoportjában fő­ként a belterjes körülmények kö­zött termeszthető bükkönyön kívül más takarmányok összehasonlítá­sával is foglalkoznak. Régebben pl. a herefélék előnyben voltak a töb­bi takarmányokkal szemben. A nit­rogénellátást maguk biztosították. Ma minden takarmánynövényt mó­dunkban áll műtrágyázni és éppen ez tette szükségessé annak vizsgá­latát, mely takarmánynövényeket részesítsük előnyben. A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a herefélék egyszinten vannak a bükkönyön kívüli takarmányok termelőképességével. Ezek közé tartozik a kukorica, a zab, a fű­félék stb. A vizsgálatot mindenek­előtt a száraz anyag, valamint a nitrogéntartalmú anyagok meny­­nyisége szempontjából végzik. A nagy mennyiségű szerves anyagra van szükségünk. Bebizonyosodott, hogy a lucerna termelőképessége a legjobb. A kísérletet öntözés nél­küli területen végezték, s a nö­vényt négyszer kaszálták. Az előt­­tevaló évben még jobb eredményt értek el, amikor hektáronként 180 mázsa lucernát takarítottak be száraz állapotban, de akkor a fej­lődés idején több volt a csapadék. A kísérlet eredménye a gyakorlati lucernatermesztéshez képest any­­nyi, hogy a kultúrát védőnövény nélkül, tehát tisztán termeszthe­juk, hogy a baltacím termésmeny­­nyiség szempontjábó vetekszik a lucernával. Bár kevesebb a levele mint a lucernáé, azonban a szára kevesebb rostanyagot tartalmaz és így a tehenek aránylag nagymeny­­nyiségben fogyaszthatják. A balta­cím termesztésének nagyobb elter­jedését csupán az akadályozza, hogy igen mészigényes növény, te­hát termesztéséhez nem mindenütt vannak feltetélek. Gyökérrendsze­re egyébként a lucernáéhoz ha­sonlóan 1,5—2 méter mélységig hatol le a talajba. Kivételesen 4 A ieriméstakarmány-termesztés jövője lucerna például a múlt évben 130—140 q/ha hozamot adott szá­raz anyagban. A trágyát ható­anyagban évi 60 kg foszfor és 100 kg kálium képezte. Nitrogéntrá­gyát a lucerna nem kapott, mivel ezt maga állíthatja elő. A bükkönyön kívüli takarmány­félék csoportjában a fűfélék közül főleg a csomós ebír aránylag a legszárazságtűrőbb, ezért Dél-Szlo­­vákia száraz körzeteiben, ahol fő­képpen a lucernát termesztjük összehasonlításra legjobban meg­felel. Az eredmények azt mutatják, hogy a lucerna szárazanyagban is a legnagyobb termést adta. Egye­sek azt állították, hogy nem en­gedhetjük meg magunknak a lu­cerna termesztést, mert manapság tik, ezért sűrűbb. A további érde­kesség abban van, hogy kis gépe­ket használnak a betakarításhoz. Ezek nem tapossák a talajt. A lucernatermesztés sikertelen­ségét mindenekelőtt a belterjes árpák (mint védőnövénynek) al­kalmazásában látják. Az árpa a lu­cernát elnyomja. Az árpán kívül minden más belterjes növény is alkalmatlan a luecrnatermesztés­­ben védőnövénynek. Az intézetben Zaťko mérnök CSc foglakozik a baltacím megfigyelé­sével — különböző védőnövényben és tápanyagellátási variációban. Több fajtáját termesztik s ezek kö­zött termésmennyiségbeli különb­ségek vannak. Azonban állíthat­méter mélységre is lenyúlhat, sőt 9 méteres mélységben is megtalál­ható, — ha ott talált vizet. A mészben gazdag köves tala­jokra a lucerna helyett inkább baltacím ajánlható. Terméshozama az első évben 120 mázsa körüli volt. A belterjes védőnövény, akár­csak a lucernát a baltacimot is el­nyomja. Hátránya a lucernával szemben az, hogy mint évelőnö­vény hamarább elöregszik, előnye viszont az, hogy a gyökérzete le­­szántáskor hamarabb elbomlik. Ahol a feltétel biztosított, ott sikeresen termeszthető zöldtakar­mányra a magas fűféle, mint pél­dául a csomós ebír, a réti csen­­kesz, az angol perje stb. A figyel­met azonban főként az olasz perje egyéves, úgynevezett westerwoldi változata ébresztette fej. Ez öntö­zés esetén évi 200—300 kg nitro­gén hatóanyag adaggal 100—200 mázsa * takarmányt ad — száraz anyagban. Az így termesztett füve­ket Dél-Szlovákia néhány mező­­gazdasági üzemében főként legel­tetéssel hasznosítják. A takar­mányszárítók folyamatos üzemelte­tése szempontjából számításba jö­het a lucerna kaszálása közötti időszakban amikor a taposásra ké­nyes lucernába nem tanácsos gép­pel behajtani. Tehát kisebb terüle­ten a westerwoldi perje termeszté­se is ajánlatos. A jövőben fontos volna a továb­bi takarmánynövényekkel foglal­kozó tájékoztatás bővítése legalább annyira, mint a gabonafélék eseté­ben. A jelenlegi, néha '50 százalé­kos veszteséget a betakarító gépek tökéletesítésével a jövőben a -mi­nimálisra kell csökkenteni. A Tachovi Állami Gazdaság pl. már minőség szerint értékeli a ta­karmányokat. A növénytermesztés chozrascsot rendszer alapján szál­lítja a takarmányt az állattenyész­tésnek. Az átadásnál 1 kg emészt­hető fehérjét 2 Kés-ben, egy kemé­nyítő egységet pedig 1 koronában számolnak el. Ha 100 kg lucerna 12 kg emészthető fehérjét és 30 keményítő egységet tartalmaz, könnyen kiszámítható az átvett termék pénzértéke. A helyzet reális értékelése meg­követeli, hogy ilyen elszámolási rendszer bevezetésén másutt is el­gondolkozzanak! KUCSERA SZILÁRD TANULMÁNYI SEGÉDANYAGOK ® TANULMÁNYI SEGÉDANYAGOK • TANULMÁNYI SEGÉDANYAGOK • TANULMÁNYI SEGÉDANYAGOK » TANULMÁNYI • TANULMÁNYI SEGÉDANYAGOK ф TANULMÁNYI SEGÉDANYAGOK # TANULMÁNYI SEGÉDANYAGOK ф TANULMÁNYI SEGÉDANYAGOK Л TANULMÁNYI SEGÉDAN YAGOK Ш TANULMÁNYI SEGÉDANYAGOK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom