Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)

1975-03-29 / 13. szám

шБшт&ь-Aövidm — Győri Irén trsticei (nádszegi) levelezőnk a Szlovákiai Kísker­­tészkedők és Gyümölcstermesztők Szövetsége helyi szervezetének évzáró gyűléséről adott hírt. Leve­léből megtudtuk, hogy a száztagú szervezet a múlt évben további harminc személyt nyert meg a szervezeti tevékenység számára. A szervezet vezetői elismerésre méltóan gondoskodnak a tagság szakmai-politikai továbbképzésé­ről, a jó minőségű vetőmagok és ültetőanyagok, valamint a műtrá­gyák és különböző vegyszerek be­szerzéséről. Mindez természetesen kedvezően befolyásolja a szerve­zet tagjainak tevékenységét. A múlt évben például 458 ezer ko­rona értékű zöldség- és gyümölcs­­féleséggel járultak hozzá a közel­látás színvonalának javításához. Ezenkívül részt vettek községük szépítésében, az óvoda építésénél és a gyermekjátszótér létesítésé­ből is kivették részüket. A múlt év folyamán összesen 1200 órát dolgoztak le társadalmi munká­ban. Részt vettek a járási gyü­mölcs- és zöidségkiállításon is, ahol több értékes díjat nyertek. A szervezet tagjai által gondozott parkban 150 tő tulipánt és 70 ró­zsafát ültettek el, azonkívül 50 tő tulipánt és ugyanannyi rózsafát ültettek ki a KAI diákjaival együttműködve az iskola udvarán és vállalták, hogy a jövőben szak­mai előadásokat is szerveznek az iskola diákjai számára a kisker­­tészkedés iránti érdeklődés foko­zása, illetve elmélyítése céljából. Majoros András gemeri olva­sónk levelében két — szakmellék­letünkben nemrég megjelent — írással kapcsolatos észrevételeit tolmácsolja. íme: Az idén február elsején megje­lent szakmelléklet „Levelesláda“ rovatában olvastam, hogy a szőlőt bekerítésen kívül Carnoffenes vagy Fosfotionos kezeléssel lehet megvédeni a sok kárt okozó nyu­­lak ellen. Én egy öreg seprővel szoktam híg trágyával bekenni a fák alját és a tőkéket vagy karó­kat, azután tavaszig oda se nézek az ültetvény felé. De a nyulak se! Már vagy húsz éve alkalmazom ezt a módszert s még nem csalód­tam benne. A múlt év december 21-én meg­jelent mellékletben érdeklődéssel olvastam Elsnic „Az alma üvege­­sedésének megelözée“ című cik­két. Annál is inkább, mert nekem is van egy almafám, amely már évek óta üveges termést hoz. Azt nem tudtam, hogy ez betegség. 1973 telén sok hamu gyűlt össze a háztájon (hogy milyen, azt saj­nos elfelejtette megírni levele­zőnk — a szerk. megjegyzése) és én szétszórtam a kertben a fák alá. Az említett almafa alá is ju­tott vagy négy kannával. Érdekes, tavaly már egyetlen alma sem volt üveges! A metszés célja a meg­” felelő növekedés és termöegyensúly fenntartása, valamint az egyenletes, gaz­dag virágzás kialakítása. Ha rövidre metszünk, kisebb számú, de hosszabb hajtá­son nagyobb virágok fej­lődnek. Ha hosszúra met­szünk, akkor viszont a haj­tások száma nagyobb, a vi­rágzás dúsabb, az egyes vi­rágok azonban apróbbak. A vágási célra termesztett ró­zsákat tehát mindig rövi­­debbre, a díszítésül kiülte­tetteket pedig hosszabbra metsszük. A rózsa az azévi hajtások végén hozza virá­gát. A vessző felső rügyei­ből induló hajtásokat rövi­­debbre, az alsók hosszabb­ra fejlődnek. Legelőször és legkönnyebben mindig a legfelső 1—2 rügy hajt ki. A kúszó- és a legtöbb park­­rózsa esetében viszont más a helyzet: itt az éves vesz­­szők kétharmadában az ol­dalrügyek többsége kihajt, és a vessző egyenletesen be­rakódik virágzó rövidhajtá­sokkal. Az erős tavaszi visz­­szametszés itt tehát az az­évi gazdag virágzástól foszt­hat meg bennünket. A metszés ideje szerint megkülönböztetünk kihajtás előtti fásmetszést és kihaj­tás utáni, ún. zöldmetszést. A fásmetszést tavasszal, a tövek kitakarása után, a kihajtás előtt végezzük el. Megtisztogatjuk a bokrot: tőből eltávolítjuk a beteg, sérült, torzult növekedésű, befelé törő vesszőket, az idősebb, legyengült ágré­szeket. Tőből kimetsszük az esetleg előtört vadhajtáso­kat. Ezután kerül sor a tu­lajdonképpeni metszésre. Mindig jól beérett, egészsé­ges, kifelé álló rügyre metsszünk. A metszés mód­ja fajtacsoportonként kü­lönbözik. TEAHIBRIDEK A gyönge növekedésűek vesszőit 4—8 szemre [vágá­si célra 3—6 szemre), az erős növekedésűekét 6—10 szemre (vágási célra 6—8 szemreJ vágjuk. Kihajtásnál egy-egy tövön 8—12 kihajtó rügyet hagyjunk. Ha a leg­felső rügy nem hajtott ki, az alatta levő, duzzadó rügyre visszametsszük. A nyári metszés a virág­vágással kötődik egybe. A virágot mindig rügy felett vágjuk le. Vágásra termesz­tett rózsákat a szabvány ál­tal előírt hosszúságú szár­ral vágjuk, minél nagyobb lombfelületet hagyva meg. Ügyeljünk, hogy legalább a legalsó, jól fejlett rügy meg­maradjon, még akkor is, ha rontja a minőséget. Fejlet­len rügyekből a kihajtás körülbelül két héttel később indul meg. A növény a nagy lombveszteség miatt így visszaeshet fejlődésében. Díszítési céllal kiültetett rózsákról — saját felhasz­nálásra — rövidebb szárral vághatjuk a virágot. A hosz­­szabbra hagyott hajtások végéről kihajtó rügyek ha­marabb hoznak új virágot. Ha a vágott virágra nem tartunk igényt, az elnyílot­­takat a legfelső ötös levél­ke felett levágjuk. Erre azért van szükség, mert a kifejlődő termés tápanyagot vonna el a növénytől. REMONTÄNS RÓZSAK Általában erősebb növe­kedésűek, ezért jóval hosz­­szabbra, 10—15 szemre (vá­gási célra 6—8 szemre) metsszük őket. A túl ma­gasra nőtt növényeket a tő­ből előtörő nemes vízhajtá­sokra ífjítjuk vissza. Nyári metszésük azonos a teahibridekével. POLYANTHAK, POLYANTHA HIBRIDEK, FLORIBÜNDAK ÉS GRANDIFLORÄK A floribundák és grandi­­flórák fás- és zöldnielszése azonos az erős növésű tea­hibridekével. A polyanthákat és poly­­anthahibrideket általában csoportrózsaként, folytonos gazdag virágzásukért ültet­jük. Metszésük ennek meg­felelően minél kisebb mér­tékű legyen. Csak az előző évi virágbugákat vágjuk le, a legfelső 1—2 szemmel együtt. Célunk, hogy minél hamarabb, minél nagyobb tömegű virágzást kapjunk. Az öreg, beteg részeket tá­volítsuk el. Bár a fajták nagy része tűri a rövidmetszést — egyesek még kopaszmetszés után is kihajtanak —, rö­vidre metszve azonban a virágzás 1—2 héttel elhúzó­dik, egyenetlen lesz, és sok erős vízhajtás tör elő. Nyáron különösebb zöld­metszés nem szükséges. Az elnytlt virágok sziromleve­leit szedjük le, hogy ne rontsák a többi virág díszí­tő hatását. Ezek a rózsák általában folyamatosan ké­ső őszig virágoznak. Ha a termést nem szedjük le, té­len is díszíti a növényt. A PARKRÔZSÄK Legtöbbje az éves vesszők oldalrügyeiből fejlődő rö­vidhajtásokon virágzik. A metszés itt, a bokor kialakí­tása után, főleg tisztogatás­ból, a 3—4 évnél idősebb, elöregedett részek eltávolí­tásából áll. így rendszere­sen Újítjuk a bokrot, és az évente bőségesen fejlődő, erőteljes hajtások a követ­kező évben gazdag virág­zást tesznek lehetővé. A fagyott vesszővégeket az egészségesig vágjuk vissza. A nyár folyamán az elnyí­lott virágokat ne vágjuk le, mert a fejlődő álterméstö­­meg ősszel és télen is dí­szít. Ha a téli termésdíszre nem tartunk igényt, a- fás­metszést tavasz helyett ősz­szel vagy télen is elvégez­hetjük. Ezek a rózsák ugyan­is nem szenvednek különö­sebb fagykárt. KÜSZÖRÖZSÁK Metszés szempontjából há­rom csoportra oszthatók: 1. Egyszer virágzó fajiak. Ilyen pl. a Paul’s Scarlet Climber. A metszés» ideje a virágzás után következik be. Az idősebb részeket, a be­teg, sérült vesszőket eltávo­lítjuk, a levirágzott oldal­hajtásokat 10—12 cm-esre visszavágjuk, megszabadítva így a növényt az elnyílott virágoktól is. 2 Remontáló kúszórózsák. Ilyenek a Dorothy Perkins, az Excelsa, a Lady Gay. Ta­vasszal metszünk. Eltávolít­juk az idős, beteg, elhalt részeket. A helyükbe fiatal, egészséges vesszőket hajlí­tunk. Ezekből, erősségüktől függően, kétharmadukra, fe­lükre vágunk vissza. így az egész növény, tövétől a csú­csáig, virágzani fog. A met­széssel egyidőben kötözzük ki a hajtásokat a támrend­­szerhez. 3. Teahibridek, polyan­­thák, polyanthahibridek. flo­ribundák, grandiflorák kú­szó sportjai (Climbeling). Mivel ezek a kúszörózsák virágzási jellegükben meg­egyeznek azzal a fajtával, amelyből rügymutációval kialakultak, metszésük a kúszörózsák és az eredeti fajcsoport metszésének kombinációja. Az első évben erős metszéssel a fejlődő erőteljes vesszőkből kine­veljük a vázágakat. A kö­vetkező években tavasszal rendszeresen eltávolítjuk az elhalt, beteg, sérült része­ket. Az oldalvesszőket a ve­zérvesszőn 2—3 szemre metsszük, a vesszőket a támrendszerhez kötjük. Az idős, kimerült részeket köz­vetlenül az elvirágzás után távolítjuk el, a helyükre fiatal hajtásokat kötözve. Ha az alapág kezd felko­paszodni, a kopaszodás he­lyére fiatal hajtást veze­tünk. (Következik: A rózsa növényvédelme) A rózsa metszése A kevés néha több! »ríbeta a komárnoi járás ■ nagyközségei közé tar­tozik. Lakosainak száma meg­közelíti a négy és fél ezer főt. Szinte minden háznál tartanak nyulat, galambot, néhány tyú­kot, libát, kacsát. Pár évvel ez­előtt még a juhok, kecskék is közkedveltek voltak, ma vi­szont egyre csökken a számuk. A nutriatenyésztők pedig már rég felszámolták állományukat. Ellenben mind többéiig érdek­lődnek az egzotikus madarak — elvétve az ebek — iránt. A kisállattenyésztők a hatva­nas évek elején kezdtek szer­vezkedni, végül 1963-ban élet­­rehívták a kisállattenyésztők szövetségének helyi szerveze­tét. Szó ami szó, a kisállatte­nyésztés helyi hagyományai­hoz képest aránylag kicsi volt az érdeklődés a szervezeti te­vékenység iránt. Ezt bizonyítja, hogy az alapító tagok mind­össze tizenketten voltak. Ök döbbentek rá először e község­ben, hogy sokkal célravezetőbb fajtatiszta, garantált hasznos­­ságú tenyészállatokat tartani, mert sokkal jobban hasznosít­ják a takarmányokat, többet és jobban termelnek. A minap Prlbetán jártunk, s felkerestük lakásán Bukai Lászlót, a kisáilatteiyésztők he­lyi szervezetének agilis elnö­két, akitől az alapszervezet tagjainak tevékenysége, ered­ményei és célkitűzései iránt ér­deklődtünk. A többi között megtudtuk, hogy a szervezetnek a múlt évben huszonhét tagja volt Túlsúlyban nyulak, baromfiak és galambok, kisebb mértékben egzotikus madarak, juhok, kecskék és ebek tenyésztésével foglalkoztak. A nyúltenyésztők a francia kosorrút — ebből van legszebb tenyészetük —, a cseh tarkát, nagy csincsillát, belga óriást, kaliforniait és a francia ezüst nyulat tartják. A barom fitenyésztők a hemsír, sávos plimut és az olasz fogolyszínű fácán fajta mellett döntöttek, de néhányan díszbaromfit is tartanak. A galambászok közül többen tartanak postagalambot is, bár röptetéssel nem foglal­koznak. Ezenkívül cseh be gyest, komáromi bukót, külön­böző színű strasszergalambo­­kat, Kingeket stb. is tenyész­tenek. Az ebtenyésztők a do­berman, a colba és a magyar-' puli hívei. Pár évvel ezelőtt népesebb volt a helyi szervezett kisállat­tenyésztők tábora, ám a tevé­kenység színvonalán ez nem látszott meg. Ennek okát a ve­zetők abban látták, hogy soka­kat csak egyéni érdekeik szem előtt tartása ösztönzött arra, hogy belépjen a szövetség tag­jainak sorába. Szemrebbenés nélkül követelték és elfogadták állataik számára a központi alapokból kiutalt takarmány­féleségeket, arra azonban nem is gondoltak, hogy ezért cse­rébe vár is tőlük valamit a szö­vetség, a társadalom. Arra sem voltak képesek egyesek, hogy beszerezzék a megkövetelt faj­tatiszta állományt. így azután — a szervezet tevékenységének 5 színvonalasabbá tétele és az előírások következetes betartá­sa céljából — megváltak ezek­től az általánosságban passzív és csak takarmányt követelő kistenyésztőktől. Most általá­ban minden tag kétfajta tiszta vérvonalú, törzskönyvezett ál­lománnyal rendelkezik. Az újonnan felvett tagok egy évet kapnak a megkövetelt fajta­tiszta állomány beszerzésére. Az ezirányú munka megköny­­nyítése érdekében az alapszer­vezet vezetői törzskönyvezett állatokat vásárolták a nyúlte­nyésztők számára Csehország­ból, vérfrissítés céljából. Így a kezdők helyben is beszerezhe­tik az induláshoz szükséges tenyészállatokat. Ha a szervezeti életről be­szélünk, két nagy és fontos akcióról is meg kell emlékez­nünk. Az első a szervezet fenn­állásának 10. évfordulója al­kalmából rendezett kiállítás volt, amely valóban jól sike­rült, hiszen a helyi kisállatte­nyésztőkön kívül a környékbeli községekből is ide vonzotta a tenyésztőket. Még a járási székhelyről, Komárnoból is részt vettek néhányan a kiállí­táson. Nemcsak mint látoga­tók, hanem mint kiállítók is. A másik megmozdulás a SZNF 30. évfordulója alkalmá­ból rendezett kiállításon való részvétel volt. Tóth Alfonz hnb-elnök erről így nyilatko­zott: — Községünk kisállattenyész­tői oroszlánrészt vállaltak a je­lentős évforduló tiszteletére rendezett kiállítás szervezési­kivitelezési munkálataiból. A kiállításon is önálló részlegük volt, ahol a szervezet eddigi eredményeit propagálták. Sike­rekben gazdag munkájukat a bemutatott érmek és oklevelek sokasága igazolta. A kistenyésztők más terüle­teken is aktívan kivették ré­szüket a társadalmi életből. A faluszépítési akcióban pl. 400 órát dolgoztak le társadalmi munkában 1974-ben. Főleg az óvoda és a Szolgáltatások Há­zának építésénél, valamint a parkosításnál segítkeztek, s összesen 9800 korona értéket hoztak létre. Ősszel a szövet­kezetben, a termésbetakarítás­nál nyújtottak segítséget. Szom­bat-vasárnaponként legalább 15—17 kisállattenyésztő szor­goskodott a szövetkezet föld­jein. Itt hadd említsük meg mind­járt, hogy az idén hazánk fel­­szabadulásának 30. évfordulója tiszteletére felajánlották, hogy a községszépítésben 300 órát dolgoznak le társadalmi mun­kában, s ezzel 6500 korona ér­téket hoznak létre. Az összképhez hozzátartozik még, hogy a príbetai kisállat­tenyésztők 1974-ben összesen 1003 darab vágónyulat adtak el a Branko Közös Szövetkezeti Vállalat felvásárlóinak, ami több mint 28 mázsa húsnak felel meg, élősúlyban számítva. Tenyészállományukat — saját nevelésből — ötven darabbal növelték. Az idén tovább szeretnék nö­velni a t ^létszámot. Nyolc új tag felvételét tervezik, de csak azokat veszik fel, akik komo­lyan veszik a szervezeti életet és hajlandók a lehető legrövi­debb időn belül beszerezni a megkövetelt fajtatiszta állo­mányt. A tyúktartás iránt ér­deklődők számára a gbelcei efsz-ből hemsír, a komárnoi te­nyésztőktől pedig sávos plimut fajtát tudnak szerezni. Aki más fajták iránt érdeklődik, annak ha kell akár Csehországból Is meghozatják a kiválasztott faj­tát. Azt akarják ezzel elérni, hogy mindenki a maga válasz­totta, személyes igényeinek legjobban megfelelő fajtát tart­sa, kedvvel, örömmel sürgölőd­jön az állatok között, mert csak így lesz eredményes a munka. A tenyésztői munka színvo­nalasabbá tétele érdekében az idén már sort kerítenek né­hány szakmai előadásra is, mert ennek hiányát valameny­­nyien érzik. Tavaszi és őszi előadásra gondolnak. A szak­oktatásba bekapcsolják a fiata­lokat is. Főleg az állategész­ségügy és az ésszerű takarmá­nyozás tudnivalói iránt érdek­lődnek. Ők is megismerkedtek a novemberi pártplénum irány­elveivel és elhatározták, a le­hető legtakarékosabban bán­nak a takarmányokkal. Azon­kívül egy А-tenyészetet is sze­retnének létrehozni a baromfi­­tenyésztés szakaszán. A lehető­ségek megvannak hozzá. S végül hadd idézzem ismét Tóth Alfonznak, a hnb elnöké­nek szavait: — A Szlovákiai Kisállatte­nyésztők Szövetségének helyi szervezete a Nemzeti Front legaktívabb tömegpolitikai munkát végző szervezetei közé tartozik községünkben. Tagjai a társadalmi munkában is jó példával járnak az élen s nagy­ban hozzájárulnak a háztáji kisállattenyésztés ésszerűbbé, gazdaságosabbá tételéhez. Mi­óta tevékenykedik e szervezet, lakosaink közül már sokan ki­cserélték a csenevész, elkor­­csosodott baromfi- vagy nyúl­­állományukat. Még azok is, akik egyébként vonakodnak a szervezeti tevékenységtől. Egy­szóval — kisállattenyésztőink dicséretre méltó munkát végez­nek. Kár, hogy ilyen kevesen vannak. Ámbár néha — ezt sa­ját példánk is bizonyítja — a kevés több. Vagyis, nem mindig a létszámon múlik! Nem a létszámon múlik. En­nek ellenére reméljük, hogy a elkövetkezőkben a príbetai kis­­állattenyésztők eredményeik javítása mellett az eddiginél nagyobb figyelmet szentelnek majd az ésszerű kisállatte­nyésztői tevékenység népszerű­sítésének, s a taglétszám növe­lése céljából nagyobb gondot fordítanak a fiatalok érdeklő­désének felkeltésére is. kAdek gábor Bukai László a többi között baromfitenyésztéssel is foglalko­zik. A felvételen hemsír állományának néhány egyedét mutat­juk be. (A szerző felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom