Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)

1975-03-29 / 13. szám

A színezett tápoké a jövő

Az USA-beU Clemson Egyetem kutatói megerősítették azt a már korábban felvetett lehetőséget, hogy a jövőben talán érdemes lesz a baromfitápokat színezni, és a jelenlegi egységes szürke színű tápok helyett zöld, piros, kék vagy más élénk színű táplálékot fognak fogyasztani szárnyasaink.

Pulykapipékkel végzett kísérletekben J. B. Cooper bizonyságot talált arra, hogy a takarmánytáp színe és a súlygyarapodás. között szoros az összefüggés. Színes és ízletes takarmány etetésével a nevelés első Időszakában növelni lehet a súlygyarapodást a pulykáknál.

Élénk színű takarmány hasz nálata esetén jobb étvágyat kap a pulykapipe, és kevesebb

az „eléhezett“, „kelésgyenge“ állatok száma, amelyek a nevelés első 10 napjában elpusztulnak. A kísérletek szerint a pulykapipék elsősorban a zöld színű tápot kedvelik. Ez után sorrendben a piros, a sárga, s a kék színt választják, utolsónak pedig a természetes, nem színezett tápot. A zöld ta karmányon nevelt kísérleti pulykacsoportok Cooper szerint — szignifikánsan nagyobb súlygyarapodást értek el, mint bármely más színű takarmányt fogyasztók.

Ha a jövő kísérletei a mostaniakat megerősítik — mond ják a kísérletezők —, akkor a pulykák, s valószínűleg a brotlercsirkék is, a jövőben „színesebb“ takarmánynak örülhetnek. (Bt)

Jóból is megárt a sok

A tudományos dolgozók megállapították, hogy a jászén korlátozza a baromfi fó egészségi állapotát biztosító vitaminok, enzimek, hormonok és egyéb anyagok hasznosulását.

A faszenet puffadás vagy emésztési zavarok esetében adagoljuk állatainknak. Helytelenül cselekszenek azok, akik okkal-ok nélkül, megszakítás

nélkül etetik csirkéikkel és tyúkjaikkal — a napi adaghoz keverve — a faszenet. Gyakran szükség van rá, de néha a jóból is megárthat a sok!

A faszenet egyébként is külön edénykében ajánlatos az állatok elé tenni, hogy annyit vegyenek belőle, amennyit akarnak. A tapasztalatok szerint, csak ritkán fordul elő, hogy a baromfi többet vesz fel belőle, mint amennyire szüksége van emésztésének szabályozásához.

(Ptyicevodsztvo)

A nyulak ellesi időközének csökkentése és ennek hatása a szaporulatra

A vegetációs idő alatt a vadnyulak évente négyszerötször fialnak. Az alom nagysága a hőmérséklettől és a rendelkezésre álló takarmány mennyiségétől, minőségétől függ. Optimális életkörülményeket biztosító, fűthető, megfelelő szellőzőberendezéssel ellátott istállóban, teljes értékű tápok etetése esetén a házinyulak — amelyek a vadnyulaktól származnak — többször fialnak és több utódot képesek felnevelni. A kérdés az, hogy évenként többszöri — maximálisan tíz-tizenegy — fialás milyen hatású az anyák testalkatára, teljesítőképességére, továbbá a három-négy hétre rövidített szoptatási idő hogyan hat a növendéknyulak egészségére, növekedésére és takarmányértékesítésére.

A kérdéscsoport vizsgálatát 1988-ban fehér új-zélandi, és kaliforniai nyulakkal

kezdték meg és a következő eredményeket kapták. Az anyákat átlagosan 55,6 napra rövidített elletési időközzel 6,6-szor fialtatták, a születési 8,2, a felnevelési átlaguk 8 volt. Anyánként évente átlagosan 39,6 lett a szaporulat. Az öt legjobb anya évente nyolcszor-tízszer ellett, átlagosan 68 fiókát, ebből 63 volt az élveszületettek és 56 a felneveltek száma.

A kísérlet bizonyította, hogy a húsnyulak szaporítása s a felnevelés eredményei javításának még sok a tartaléka. Születéstől 21 napig átlagosan 26,7 százalék volt az elhullás s ez az életkörülmények, az Istálló klímája, a higiénia és általában a tartástechnika javításával lényegesen csökkenthető.

Deutsche

Geflügelwirtschaft

A baromfibetegségek és a tengerszint feletti

magasság

Német állatorvosok tapasztalatai szerint a 3U00 méter tengerszint feletti magasságban tartott, 5 hetesnél idősebb csirkékre: hasvízkór, a szívizom és májelfajulás, a szívkamra és a pitvar kitágulása, valamint a májvénák rendellenessége volt jellemző. A kórszövettani vizsgálatok a májban főként vizenyőt, vérbőséget, degenerációt mutattak ki. Az orvosok között nincs egységes vélemény arra vonatkozóan, hogy a fenti baromfibetegségeknek mi az okozója, a nagy tengerszint feletti magasság, genetikai tényezők, vagy táplálkozási faktorok, esetleg E-vítamin hiány.

Angóranyúl

Népiesen csupán angúrának nevezik. Valószínűleg Oroszországból származik. Első ízben Angliába exportálták 1723-ban, ahonnan a 18. század végén elkerült Csehországba. Testalakjával a középnagy testű fajtáknak felel meg. Feje kerek, lábvégei erősek. Fülei elállók, szőrpamacsosak, a tövüktől jól szőrözöttek, kb. 12 cm hoszszóak (szőrpamacs nélkül).

Legfőbb követelmény a finom, selymes szőrzet, jó és sfi rfi pehelyszálakkal. A pehely szálakon télérő felszőrök ne legyenek durvák és előfordulások a szőrzetben ne haladja meg a 2 százalékot. Minél finomabb és sűrűbb a gyapjú, annál értékesebb az állat. Az állat dísze és termelőképességének jegye a gyapjú túlnövése a füleken, a homlokon, a felsó állkapcson és a lábfejeken. Az angóranyúl leggyakrabban fehér, de engedélyezett a fekete, a kék, a sárga, a barna és a madagaszkár szín is. A fő kö vetelmény, hogy a színeződés egyenletes legyen az egész tes ten. A színes angóranyúlak feje sötétebb és tettebb színezésű. A pehelyszálak színének meg kell felelnie a fajta színezetének, amelyből az angóranyulat kinemesitették (kék a morva kék nyúl esetében). Nem engedélyezettek a tarka angóranyulak. A fehér angóranyulak szeme piros vagy kék, a színes nynlaknak olyan szeműeknek kell lenniük, amilyen szemű a nemesítésre felhasznált fajta volt. A fehér angóranyúl karmai fehérek, a színesé sötétek, sőt szaruszínűnk.

Súlyos hibának számít az erősen koloncsos, vagyis filces gyapjú, a nagyobb csupasz helyek, mégpedig akkor is, ha gyapjú takarja őket, erősen

szennyezett szőrzet. A színes angóranyúlak esetében hiba, lia fehér a karmuk, erősen rozsdás színű a gyapjúk és fehér szőrszálcsoportok találhatók benne. További súlyos hiba a 2,5 kg-nál kisebb és 4,5 kg-nál nagyobb súly, valamint a 6 cm-nél rövidcbb gyapjú.

Kisebb hibák: Enyhén szenynyezett szőrzet, ritkább gyapjú, enyhén kolnncos gyapjú, a színes angóranyúlak esetében el vétve található fehér szőrszálak.

Az angóranyulat főleg kedvtelésből tenyésztették, miközben a cél a leghosszabb gyapjú elérése volt. Ma az angóranyúl már nem sportfajta, hanem gyapjútermelő nyúlfajta, gyap ja középhosszú (8—8 cm) szálú. Általában a nőstények jobb gyapjútermelők, mint a hímek (kb. 15 százalékkal).

A legjobb és leggazdaságo sabb gyapjútermelő nyulak az ivartalanított hímek, mégpedig 2 éves kortól 5 éves korig (8 továbbtenyésztésre tartott angóranyúl annyi takarmányt fo gyászt el, mint 10 ivartalanttott nyúl). Ami a gyapjú finomságát és kiszineződését illeti, elmondható, hogy az angórauyólakat még nem nemesi tették ki kellő fokon.

Az angóranyúl szapora, edzett és életképes nyúl. Rendkívüli gazdasági tulajdonságainál fogva (gyapjútermelés) a legrentábilisabb fajta; igen al kalmas a nagytenyészeteink számára. (—1

Klimatizált

paradicsomhajtató termesztösejt

Minden kertészkedő leghobb vágyát — hogy tavasztól késő őszig friss paradicsomot szedhessen — elégíti ki egy igen egyszerű és főleg olcsó segédeszköz. Tulajdonképpen az egész egy műanyag fóliaház miniatűr kivitelben. Azáltal, hogy a teriuesztőscjtet körülvevő fólián belül a napsugárzás következtében a levegő gyorsan felmelegszik, a zsenge növényeket kellőképpen óvjuk a hidegtől. Később, amikor a paradicsomnak már több levegőre van szüksége, a fólia felső szélét legöngyölítjük, a paradicsom vezérhajtását az így keletkezett nyíláson kivezetjük és a dróthúzalhoz kötjük.

Miből áll egy ilyen fóliás hajtatósejt? Négy, kb. 1 méter hosszú műanyag csőből, egy 50X50 cm nagyságú műanyagtálból — amit a csövekre helyezünk — és a méretre készült fólia képezi az egész berendezést. A csöveket — hogy könynyebben lehessen a talajba kb. 25 cm mélyre leszúrni — alul laposra képezték ki. A csövek földbe kerülő részén néhány lyuk arra szolgál, hogy a tálból az olt összegyűlt esővizet, illetve öntözővizet esetleg tápoldatot a növény gyökérzetének közelébe lehessen juttatni.

A négy műanyag csövet a kellő távolságra négyzet alakban leszúrjuk a földbe. E négyzeten belül a sarkokba ültetjük ki a paradicsompalántákat akkor, amikor a talaj hőmérséklete már legalább 10 C fok és nem fenyeget a tavaszutói fagyok veszélye. A tápkockákban nevelt palánták már virágzásban legyenek, sőt lehetnek rajtuk apró termésképződmények is. Szükséges, hogy minden egyes paradicsomnövényt egy fő hajtásra termesszük, tehát a meliékbajtásokat időnként eltávolítjuk.

A felállított klimatizáló sejtet addig tarthatjuk zártan, amíg a növények hajtáscsúcsa el nem éri a tetőt képező műanyag tálat. A sejt szellőztetését a fóliakeret legöngyölítésével csupán meleg és napos időben végezzük, hogy a virágok kellőképpen beporozódjanak. Mielőtt a növények főhajtását kivezetnénk a klimatizáló-sejtből, feltétlenül szoktatnunk kell őket a külső környezethez azáltal, hugy a fóliát időnként legöngyölítjük, s így a belső mikroklíma a külső feltételekhez alkalmazkodjék.

Hogy a paradicsomot a termesztősejten kívül tovább vezethessük a magasba, a műanyagcsövekhe 5 mm vastagságú és legalább 2,5 méter hosszú gümbvasakat dugunk. A négy gömbvaí pákát fent összekötjük, s így gúla alakú építményt kapunk. Ha több sejtegységet helyezünk el egymás mellett, úgy helyesebb a szomszédosak két-két gömbvas-pákáját összkötni. Ilyen esetben a két szélsőnél hat huzalt kötünk össze. Ezeken a huzalokon vezetjük tovább a hajtásokat egyre feljebb.

A termesztés helyes módszereinek betartása mellett minden sejtből, tehát négy paradicsomtőről legalább 25 kg jó minőségű termést érhetünk el. A Brnoi Mezőgazdasági Főiskolán végzett kísérletek alkalmával egy-egy termősejtből átlag 36 kg termést takarítottak be és az első paradicsomot június 20-ika körül szedték. Az elmúlt évben nagyszerű terméseredményt értek el ezzel a módszerrel a vyskefi szövetkezetben (Észak- Csehország, Semily-i járás) 400 méter tengerszint feletti magasságban is.

E nagy intenzitású paradicsomtermesztési módszer tökéletes elsajátítása és a kellő tapasztalatszerzés szempontjából ajánlatos legfeljebb 10—25 árnyi területen 400 -1000 termesztösejttel kezdeni. Megjegyezhetjük még, hogy 1000 ilyen termesztősejt növényegyedeinek gondozásához két dolgozó, két ^asszony elegendő.

S most még egy fontos kérdés, mennyibe kerül egy ilyen klimatizált termesztösejt és hol lehet beszerezni? Kiskereskedelmi ára 88,— Kés, a szocialista mezőgazdasági üzemek nagykereskedelmi áron, azaz 49 koronáért szerezhetik be darabját. Megrendelhető a Sempra szakágazati vállalatnál a következő címen: SEMPRA, oborový podnik, odštepný závod záhradníckych služeb, FLORA, 767 51 Kroméŕíž.

A termesztés módszereinek aprólékosabb magyarázatát dr. Karel Polák, CSc. brosúrája szolgáltatja, amit az érdeklődők szintén az előbbi címen rendelhetnek meg 5 korona ellenében.

Összefoglalva, mi az előnye ennek a módszernek? A kiskertben néhány ilyen klimatizált termesztősejt létesítésével aránylag kis területen tekintélyes mennyiségű és jó minőségű termés érhető el. A nagyüzemi feltételek között szintén jelentős előnyöket biztosít. Ha az első évben talán nem is hoz különösen nagy gazdasági hasznot — mivel a befektetés a jövedelem nagyobb részét felemészti — de a következő esztendőkben már feltétlenül nyereséggel kecsegtet. Ugyanis egyszerű eszközökkel nagyobb mennyiségű primőrárut lehet így termeszteni. További előny, hogy a növény jól értékesíti a napfényt, mivel a hajtások nem árnyékolják egymást és így a gyümölcs kellőképpen, egyenletesen beérhet. A racionális termelés szükségletét szem előtt tartva tehát ez a módszer — amelyet egyébként Cseh- és Morvaországban már tübblielyüit sikerrel akalmaznak — a kiskertekben csakúgy, mint a nagyüzemi termelés feltételei között is beválik és eredményes. Csupán egy kis vállalkozó kedv kell és bárki megpróbálhatja.

(ben)

Mexikóból származó töb- a a , II*’

bé kevésbé kúszó, léggyöke- (\/J Л П ОТ QfQ Í~Í Cb i I O i O Q Q

reket fejlesztő cserje. Ked IVI Vl lOlvI Cl UvIlvlUOU veit szobanövényként tartjuk számon. A fiatal levelek szívalakúak, épszélűek, az idősebb növény levelei ha sogatottak, lyuggatottak.

Húsos, hengeres torzsnvi rágzatot hoz, s ezt fehér színű fellevél takarja, amely később lehullik. Izeit szára húsos, bőrszerű levelei né ha az 1 méteres nagyságot is eléri. Kisebb növésű változata (var. borsigiana) kisebb leveleket fejleszt, amc lyek kevésbé hasogatottak.

A Monstera dellciosa közismert (sokan filontlendron néven ismerik), tartós és kedvelt szobanövény. A vi Iágos, félárnyékos és árnyékos helyiségekben egyaránt szépen díszük. Levelei fé nyesen zöldek. Földjének pH-értéke 5,5—6,5 lehet, a helyiségben télen-nyáron 10—25 C fok hőmérsékletnek kell lenni. Nyáron bő ségesen, télen mérsékelten

kell öntözni. A levegő páratartalma nyáron az átlagosnál magasabb legyen, télen pedig a lakásokban uralkodó átlagos szinten vagy azon alul mozogjon.

Törzsfeldarabolással, fejdugványozással, esetleg magvetéssel is szaporítható. A tapasztalatok szerint bármikor szaporítható. A decemberi szaporításból származó növények őszre már időskori leveleket fejlesztenek. A tápanyagban gazdag, vízáteresztő földkeverékbe ültetett növényeket nyáron árnyékolt, párás légterű üvegházban kell nevelni. A magvetésből származó növények melegtalpra ültetve fél év alatt már lyuggatott leveleket is hoznak. Vigyázat! A fajon belül nagy a változékonyság, ezért legjobb csak kijelölt anyanövényekről szerzett maggal kísérletezni. A törzsfeldarabolás vagy fejdugványozás viszont biztos sikerrel jár.

Kép és szöveg: —bor—