Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-02-22 / 8. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1975. február 22. Ma már tudjuk, hogy a tej és termékei (vaj, sajt, túró) az emberek legalapvetőbb élelmiszerei közé tartoznak. A teljes tej könnyen emészthető fehérjét, ásványi anyagokat, vitaminokat tartalmaz. Éppen ezért különös gondot kell fordítani mindazon tényezők elvégzésére, amelyek a tejtermelés eredményét kedvezően befolyásolják. Az ekeli szövetkezetben ezen a téren jobb a helyzet, ami azzal magyarázható, hogy itt már a hatvanas években nagy gondot fordítottak a tehénállomány minőségi összetételére, már akkor likvidálták a tébécés, gyenge hasznú teheneket. Fokozatosan selejteztek. A feltöltéssel 1973-ban — mennyiségileg — teljesítették az ötéves terv feladatát. Ezt úgy érték el, hogy szakszerűen végezték a borjak, vagyis az alapanyag nevelését. Tisztában vannak azzal, hogy egészséges, ellenálló képességekkel rendelkező borjak felnevelésétől függ a következő évek tehénállományának hasznossága! A szarvasmarha-állomány 490 db. ebből 186 a fejőstehén, túlsúlyban a szlovák-tarka fajták vannak. Tavaly 177 db borjú született, ebből csak há-Ezzel kapcsolatban a közelmúltban a Zlatná na Ostrove-i (aranyosi) szövetkezetbe látogattam. Arról érdeklődtem, hogy mi a helyzet a szarvasmarha-tenyésztésben? Sukola Imrével, a szövetkezet zootechniknsával beszélgettem. Elmondta: annak ellenére, hogy a múlt évi tejeladási tervet teljesítették, az állomány mostani eredményével elégedetlenek, mivel 1970- hez viszonyítva az elmúlt évek során csökkent a fejési átlag. Míg 1970-ben 3300 liter volt a tehenenkénti fejési átlag, addig 1972-ben és az ezt követő két évben csnpán 2774—2888 litert fejtek. Sukola elvtáre véleménye szerint ez több okra vezethető vissza. Ama okok közül, amelyek befolyásolták és befolyásolják a szarvasmarhagyarapodást és a fejlődést, a fejőstehenek tejtermelő képességét — a helyes istállózáson, a jó fajtakiválasztáson kívül — legfontosabb a takarmányozás és a szabadban való mozgás lehetősége. A szövetkezetben éppen ezek az alapvető feltételek hiányoztak azért, mert a szövetkezet pénzügyi helyzete nem tette lehetővé, hogy a régi istállókat korszerűsítsék. Olyan „elöregedett“ istállóik vannak, amelyekben télen lehetetlen tartani a megfelelő hőmérsékletet és páratartalmat. Állítólag részben ezért csökkent a tehenek termelőképessége. Az istállók mellől még 1972-ben hiányzott a kifutó. Amint már említettem, kevés volt a tápanyagokban — főleg fehérjében gazdag takarmány, s ez bizony a szövetkezet hibájául róható fel. 1972-ben a földterületnek csak mintegy 18 százalékát használták takarmánytermelésre, megaztán a felvásárló üzemtől nem tudták beszerezni a takarmánytápot. Saját harmadrendű termésből (pl. bűzaocsú, árpa hulladék stb.) pótolták a tejtermeléshez szükséges táplálékot, ami jóval gyengébb minőségű volt a kelleténél. Egyébként az állomány Is kiöregedett. A borjak rossz körülmények között nevelkedtek. Gyakran megkapták a fertőző tüdőgyulladást, így az elhullás is nagy volt. Márpedig a borjak felnevelése egyike azoknak a döntő tényezőknek, amelyeken az egészséges és nagy termelőkép ességfi állatok nyerése múlik. A szövetkezet szakemberei, az alapvető okokat feltárva, legfőbb feladatnak a régi állomány kicserélését, új termelési módszerek bevezetését, az istállók korszerűsítését s nagyobb termelőképességö fajták beszerzését tartották. Évente fiatal üszőkkel töltik fel állományukat. Persze a selejtezés nem megy egyik napról a másikra. Kivel nem volt kellő utánpótlás, s hogy a tervezett létszám meglegyen, egyelőre a selejtet is tartani kényteüszőt átvisznek a tehénállományba és az év végére 380-ra szaporodik az állományuk. Mint már arról szó volt, a szövetkezeti szakembereknek gondot okozott a hiányos takarmányalap. A múlt évben szintén a jó minőségű széna hiányzott. A napi 4 kg helyett csak 1 kg-ot etettek tehenenként — tájékoztatott Sukola elvtárs. A hiányzó mennyiséget jó minőségű kukoricasilóval és darával pótolták. A fehérje- és a foszfor pótlására 20 dkg karbamidot és 20 dkg dikalciumfoszfátot, valamint 46 százalékos hugyant használtak. Egy liter tej termelésére 0,35 kg fehérjét számítanak, ami nem sok. De jó minőségű terimés takarmány fogyasztása mellett ez kevesebb is lehetne. A borjak főleg koratavasszal kapnak vitaminpótlékot. pasztalatok azt mutatják, hogy a környező szövetkezetek a fent említett hektárhozamoknál jóval többet érnek el a kukoricatermesztésben. Éppen ezért az ekeli szövetkezet szakembereinek is meg kellene keresniük annak a módját, hogy a hektárhozam emelkedhessen: Ez a megfelelő fajta kiválasztásával és az agrotechnikai határidők pontos betartásával érhető el. Van itt még egy .^kényes“ kérdés. A kis szövetkezet nem rendelkezik szárítóval. Ezért szerződést kötöttek a Zem. OlCa-i (nemeéőcsai) szövetkezettel granulált takarmány készítésé re. Azok sajnos ezt nem tartották be — jegyezte meg Korcsek Ernő ökonómus. Vannak olyan szövetkezetek, a melyeknek egy mázta terményt 105 koronáért szárítanak, nekik azonban Pozitív és negatív jelenségek a tejtermelésben lenek. Tehénállományukban még mindig van 30—40 igen gyönge termelékenységű egyed. A zootechnikus szerint az év végéig befejezik a tehénállomány szaporítását, jövőre pedig a gyönge hasznú teheneket kiselejtezik, tehát teljesen fiatal állomány kerül a régi helyére. Bíznak abban, hogy az eredmény a tejtermelés fellendülésében nyilvánul meg. Máskülönben nagy haszontulajdonsággal rendelkező teheneik is vannak. Állományuk 80 százaléka szlováktarka, 20 százaléka vörös-tarka. Jelenlegi szarvasmarha-állományuk 750 db, ebből 340 db a tehén, beleértve az Blőhasú üszőket is. Tudjuk, hogy a jó termelőképességhez nem csak megfelelő állomány, hanem ideális környezet is szükséges. Ennek érdekében az egyik K—96-os istállót átalakították rostos állásúra és azt 110 tehén elhelyezésére tették alkalmassá hagyományos gépesítéssel. Az év első felében egy borjúistállő is elkészül, ahol az állatokat egyedi ketrecekben helyezhetik el. Itt az itatásos módszerre térnek ót, mely gazdaságosabb a régi módszernél, egyrészt, mert így pontosan ellenőrizhetik a tehén tejtermelését, másrészt csökkentik a fertőző betegségeket. A takarmányt pontosabban kioszthatják és nem utolsó sorban egy gondozó kétszerannyi borjút gondozbat, mint szoptatással. így válik lehetővé a kitűzött terv teljesítése. Ugyanis 100 tehéntől 90 borjúra számítanak, 96 Gondok a takarmány körül Az előző évek tapasztalataiból okul- rom pusztult el s 40 előhasú üszőt tárva a szövetkezet vezetői az idei tervet úgy állították össze, hogy elegendő takarmányuk legyen. Földterületük 23 százalékán termelnek tömeg-Sukala Imre, zootechnikus (Foto: tt.) takarmányt. Hamarosan elkészül az MGF—OB típusú szárító is, ahol már a második kaszálásból nyert zöldanyagból fehérjében gazdag takarmánylisztet készíthetnek. Ilyen feltételek mellett bíznak abban, hogy idén elérik a 3000 literes fejési átlagot. tanak számon. Így érték el a múlt évben a 3030 literes évi fejési átlagot. Ebből következik, hogy a tavalyi tejeladási tervüket túlteljesítették. Németh Dénes zootechnikus elmondotta: 186 db tehenet tizenkét ügyes fiatalember gondoz. Vagyis egy dolgozóra mindössze 15,5 tehén jut. Hol van itt a munkatermelékenység? Igaz, ezek a fiatalemberek mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a lehető legjobb legyen a tejelékenység. A körülmények persze nem a legmegfelelőbbek, mert az istállók régiek, bennük a termelés kisüzemi módon, kézi erővel történik. Oj istállókat építeni vagy a régieket átalakítani nem akarják, mert egyesülés előtt állnak. Egyelőre az a cél, hogy a meglevőkben, az adott körülmények mellett a lehető leggazdaságosabban termeljenek. Itt is takarmányhiánnyal küzdenek; a napi 8—9 literes fejési átlagot egy tehénre számítva 2,70 kg dara, 40 kg siló etetésével érték el. Hogy az elkövetkező időszakban ilyesmi ne forduljon elő, a tervben megfelelő területet tartalékoltak a takarmányoknak. Веке László, a szövetkezet raktárosa azon a véleményen van, hogy csökkentsék a kukorica vetésterületét, mert akármilyen agrotechnikai intézkedést hozhatnak, nem termelnek többet 35—38 mázsánál hektáronként, míg búzából elérték az 56 mázsát, árpából pedig az 53 mázsát hektáronként, sokkal kevesebb ráfordítási költséggel. Azonban a gyakorlati ta112—119 koronáért (!) beleértve a szállítási költségeket is. Így minden mázsa takarmányliszt veszteséges. A múlt évben több mint 35 vagonnyit készítettek 1:5-ös alapon. A szálastakarmányhiány is ebből ered. A szövetkezetnek nincs teherautója, a szállítást csak traktorral végzik, ami nem gazdaságos, sok esetben előfordult, hogy az ekeli traktorosokat „félre lökték“ annak ellenére, hogy napjában csak egyszer fordulhattak. Remélik, hogy az idén ez a probléma megoldódik. Vásárolnak egy teherautót, hogy a szállítást gyorsítsák. Végezetül: az említettekből is kitűnik amit a CSKP KB novemberi plénuma is hangsúlyozott; a jó eredmények mellett még mindig sok lehetőség van a mezőgazdaságban a termelés fokozására. Minden dolgozónak tudnia kell azt, hogy a növénytermesztés eredménye a helyes hozzáállás függvénye, az állattenyésztés további fejlődésének az alapja. Ezért szükséges, hogy tárják fel az üzemi tartalékokat. Komoly hiba például, hogy a fejérjedús takarmányok termőterülete ezen gazdaságokban évről-évre csökkent, holott ezeknek a világpiaci ára egyre emelkedik. Ezért fontos, hogy már most, kellő intézkedést tegyenek a terimés takarmányok termesztésének fokozására. Keressék a módját, hogyan lehetne a megadott földterületen a lehető legjobb hozamot minimális veszteséggel elérni. Nagy Teréz |||§||1Д Előzzük meg a háziállatok gombák okozta takarmánymérgezését A nagyüzemi állattenyésztés állatorvosi problémái között egyre jelentősebb helyet foglalnak el a gombás eredetű mérgezések (mycotoxicoslsok). Erre utal az 1973-as év október haviban Budapesten megtartott Nemzetközi Allathigiénial Társaság I. kongresszusa, ahol külön hangsúllyal foglalkoztak a különféle takarmánymérgezések megelőzésének lehetőségeivel és a takarmányok mikrobiológiai minősítésének Időszerűségével. Az időjárás viszontagsága miatt, valamint a helytelen tárolás következtében átnedvesedett szálas takarmányok, abrakok és takarmánytápok jó táptalajai a különféle gombáknak, amelyek az ilyen takarmányokon néha igen nagy tömegben képesek elszaporodni. Mérgező anyagaik (toxinjaik) a takarmányokkal együtt bejutnak az állatok szervezetébe, s különféle káros folyamatok okozói lehetnek. Azonkívül bekerülnek az állati eredetű élelmiszerekbe (tejbe, tojásba, húsba), és azok fogyaszthatóságát közegészségügyi szempontból aggályossá teszik. SAjAT MEGFIGYELÉSEIM Pár évvel ezelőtt az ondrejovcei (endrédi) szövetkezet tehénállományában étvágytalanságot észleltünk. Az étvágytalanságot bágyadtság, nyálzás, híg bélsár, magas láz (álál,5 °C) követte. A beteg állatok egy részén, az orrüreg nyálkahártyáján nagykiterjedésű, szürkésfehér felrakódással borított fekélyek voltak láthatók. A betegség mintegy 10—12 nap alatt zajlott le, s a korai diagnózis és a szakszerű állatorvosi beavatkozás ellenére Is minden megbetegedett állat (98 darab tehén) elhullott, illetve kényszervágásra került! Az elhullott tehenek boncolása során nagykiterjedésű vérzéseket találtunk a bőr alatti kötőszövetben. A májon nagyszámú kerekded, különböző nagyságú elhalásos gócokat lehetett látni. A bendő, recésgyomor, -százrétű és az oltógyomor nyálkahártyáján fekélyeket észleltünk. TAPASZTALATOK Az esetből leszűrt tapasztalatok ismételten ráirányítják a figyelmet arra, hogy a penészes takarmány milyen súlyos kimenetelű, járványszerfien fellépő megbetegedés forrása lehet. A tehenek takarmánya jó minőségű lucernaszéna és kombájnnal aratott, géppel kazlazott tavaszi árpaszalma, továbbá répafejből álló siló és iparilag előállított takarmánykeverék volt. A takarmányvizsgálat során a keveréket és a lucernaszénát megfelelő minőségűnek találtuk, de ebből viszonylag keveset kaptak az állatok. A szalma és a siló egy részén viszont sötétbarna-fekete bevonat volt látható, mely koromszerűen a kézre tapadt. A fekete bevonatot a későbbi mikroszkópos vizsgálat eredménye alapján Stachybotrys alternans-gombának határozták meg. E gombák által okozott mérgezés (Stachybotryotoxlcosis) egyike a legsúlyosabb lefolyású takarmány okozta mérgezéseknek! A mycotoxicosísok orvoslására nincs gyógyszeres lehetőség! Az általuk okozott károk felszámolására egyetlen lehetőség a megelőzés. A szálastakarmányokat és szalmaféléket megfelelően kell tárolni. A szálastakarmányok esetében gondoskodni kell arról, hogy a takarmányok 10—12 százaléknál ne tartalmazzanak több nedvességet. Ilyen víztartalom esetén ugyanis sem a baktéruimok sem a penészgombák nem szaporodnak, még akkor sem, ha történetesen a hőmérséklet ehhez kedvező is lenne. Ez a legfontosabb megelőző szabály. Az állatokkal csak jó minőségű takarmányt szabad etetni, a „gyanús“ takarmányt pedig tüzetes vizsgálatnak és kísérleti etetésnek kell alávetni. A megelőző munka sokrétű és több szakember jól összehangolt munkájának lehet az eredménye. A növénynemesítőkuek a gombákkal szemben ellenálló hibrideket kéne előállítaniok. A növénytermesztőknek a fertőzött talajok fertőtlenítéséről kell gondoskodniuk az Időben történő mélyszántással, az alkalmas fungicidekkel, a csávázott vetőmaggal, a fejlődő növények rendszeres alapos megfigyelésével száraz és nedves Időjárás esetén egyformán. Az állattenyésztőnek minden egyes gyanús takarmányfajta etetésének megkezdése előtt 2—3 héttel el kell végeztetnie a takarmánytoxinra történő vizsgálatát az állategészségügyi diagnosztikai laboratóriumban, s egyúttal a kísérleti etetést a takarmányt értékesítő állatfaj 5—10 egyedével a gazdaságban. A betegség megelőzésében fontos szerepet játszhat a talajok meszezése is. A szovjet szerzők adatai szerint a gomba a savanyú talajokon termett takarmányokat fertőzi leginkább, meszezés pedig elpusztítja a gombát. Ma a nagyüzemben a betegség megelőzése céljából a higiéniai viszonyok Javítására irányuló törekvés került előtérbe, és egyre szélesebb körben elismerik, hogy az állategészségügyi feltételek biztosítása nélkül nincs rentábilis állattenyésztési termelés. Az állategészségügyi helyzet helyes megítélése tekintetében is döntő szemléleti változás következett be. Mind szélesebb körben adnak hangot ma már annak, hogy a megbetegedések és elhullások egyik fő forrása a nem megfelelő elhelyezés, tartás, takarmányozás. A megbetegedések és elhullások okainak helyes felismerése, a felelősség közös vállalása, az értelmetlen, meddő védekezés és magyarázkodás helyett, lehetővé teszi a gazdaságok vezetőivel, állattenyésztőivel való egészséges együttműködést, és ennek eredményeképpen a károk megelőzését. Dr. Berényi Tibor, körzeti állatorvos MfíGYRRORSZfíG! TfíPfíSZmUffOK Az utóbbi időben rohamosan megnőtt a húsipar termelése, s ezáltal a keletkező vágóhídi hulladékok — belsőség, vér, csont, szaruanyagok — mennyisége is. (Egy levágott sertés után 9—10 kg, egy marha után 48 kg hulladék képződik.) A vágóhídakon felgyülemlő, gyorsan bomló hulladékok komoly köz- és állategészségügyi veszélyt jelentenek, ha a folyamatos szállításuk fennakad. Éppen ezért hasznos kezdeményezés e hulladékoknak a helyszínen, tehát a feldolgozás és higiénikutabban szállítható a felhasználás helyére, mint a feldolgozatlan hulladék. A berendezés főbb része: ф nyersanyagdaráló; 9 csigapreses zsírtalanító; ф fűtőköpíjnyes főződob; ф szárítót obok; ф kalapác sós daráló. A berakoti nyersanyagból kb. másfélőr Ss kezelés után lesz kész hú díszt, amelynek nyersfehé: Je-tartalma 40 a —50 tartalma 20 mozog. Húsliszt vág hulladékból százalé|c között, százalék zsírkörül befejező fázisaként történő hasznosítása. A Zala megyei Allatforgalmi és Húsipari Vállalat zalaegerszegi üzemében 1974-ben az MNK-ban elsőként helyeztek üzembe helyj. húslisztgyártó gépsort. A berendezést a Szovjetunióból vásárolták, a gépek Januárban érkeztek, s a próbaüzemelés már júliusban megkezdődött! A húslisztgyártó vftnal kapacitása 260—300 kg nyersanyag óránként. A feldolgozott anyag, csontokból, belsőségekből, s a vágás során elkobzott húsrészekből tevődik össze. Nagy előnye, hogy a hulladékok a vágást követő néhány óra múlva már feldolgozásra kerülnek, megelőzve a romlás megindulását. Ugyanakkor a végtermékként nyert húsliszt sokkal könnyebben A kísérleti üzem napi termelése 10—11 mázsa húsliszt. A próbaüzemelés során szerzett tapasztalatok általában kedvezőek. Gondot jelent azonban, hogy a berendezés viszonylag kis teljesítményi i, s a zsírtalanítás nem tökéletes. Ugyancsak szabváiy alatt marad a húsliszt fehérjetartalma. A zalai szak|emberek egy új, lengyel s: árítóberendezés üzembe állításával vérlisztkészítéssel is próbálkoznak, amely lehetővé tenné a húsliszt fehérjetartalmának szükség szerinti változtatását, egalizálását. Szó van arról, hogy e kedvező példa nyomán a többi, nagy húsipari és baromfi üzemben s felállítanak ilyen helyi húslisztgyártó üzemet, ami Ív a vágóhídi hulladékok!) íl értékes húslisztet gyár hal H. P.
