Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1974-07-27 / 30. szám

14 eg*n*n pttTTwmn?g 1974. jfiHus 27 A KGST-tagországok szocialista gazdasági integrá­ciója előfeltétel az egyes országok népgazdaságá­nak, valamint a szocialista világrendszernek, mint egésznek további megszilárdításában. Ez a tudatos és szervezett folyamat kedvező feltételeket teremt a baráti országokban a tudomány és technika terü­letén meglevő kapacitások hatékony hasznosítására az egész szocialista közösség javára. A szocialista gazdasági integráció alapja az elkövetkező 10—15 évre valamennyi KGST-tagország által elfogadott Komplex Program, amely a népgazdaság valamennyi ágában elősegíti az együttműködés további elmélyí­tését és tökéletesítését. Az együttműködés részét képezi a mezőgazdasági növények bőter­mő fajtáinak és hibridjeinek közös előállítása. Ez a közös tevékeny­ség már évek óta folyik az NDK, a Szovjetunió, Magyarország, Ro­mánia és más szocialista országok nemesitől között. Miután 1972-ben az NDK területén rajonizálták az első közös silókukorica-hibridet, a ВЕКЕ 270-et. melyet az NDK és Magyarország nemesítőinek szocia­lista együttműködésével állítottak elő, az NDK Mező- Erdőgazdasági és Feldolgozóipari minisztere 1973- ban határozatot hozott további négy olyan újfajta és hibrid sza­porításáról és realizálásáról, me­lyeket a kutatók közös munkával állítottak elő. Ezek a BEMA 240, BEMA 250 ás a BETU 240 kukorica hibridek, me­lyeket a Bernbnrg-Hadmerslebeni Gabonatermesztési Kutató Intézet (NDK), a Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Kutató Intézete (Martonvásár) és a Fun­­duleai Kutatóintézet Turdai kísér­teti állomása (RSZK) között a ku­korica-nemesítés területén folyó szocialista együttműködés eredmé­nyeként állítottak elő. Előállítot­ták továbbá a Vertibenda lucerna­fajtát is, mely a Sundhausen— Griedrichwerth-i mag termesztő ál­lami gazdaság (NDK) és a Kom­­polti Kutatóintézet (MNK) együt­tes munkájának eredménye. A BEMA 240 ée a BETU 240 két­szeres szemeskukorica-hibridek, melyek az NDK viszonyai között nagy szemtermést biztosítanak, Magyarország és Románia éghaj­lati szempontból magtermesztésre alkalmas körzeteiben nagy csírázó­képességű és csírázási erejű jól beérett magtermést adnak. A hib­ridek az alábbi alapvető kedvező tulajdonságokkal rendelkeznek: — kevésbé érzékenyek a májusi és júniusi hideg időszakra; — jól növekednek a fejlődés első fázisaiban; — teljes mértékben egyszárúak; — a csövek erősen rögződnek a szárhoz; — E—512 típusú kombájn alkal- 4 I mazásakor a csövek jól levá­laszthatók és morzsolhatók; — korai érésnek (hasonlóan az INRA 200 standardhoz). Mint az kitűnt, az említett hibri­dek szemtermés tekintetében je­lentős mértékben felülmúlják az INRA 200 hibridet, melyet jelenleg standard fajtaként alkalmaznak az NDK fajta kísérleteiben. A BEMA 240 és a BETU 240 jól meghálálják az esőztető öntözést, különösen könnyű talajokon. Míg az INRA 200 öntözés esetén csak 4 q/ha terméstöbbletet ad, ami 5 kg terméstöbblet/l mm öntözővíz ön­tözési hatékonyságot jelent, addig a BEMA és a BETU 240 hibridek terméstöbblete 11, illetve 10 q/ha, ami 14,2, illetve 13,2 kg/1 mm ön­tözővíz öntözési hatékonyságának felel meg. Mindez lehetővé teszi, hogy meg­szervezzék a szemeskukorica ter­mesztését és nagy terméseket érje­nek el az NDK könnyű és gyakran száraz talajain. A szükséges agro­technikai követelmények betartá­sával, például a vetést április vé­géig az RSz—В típusú szemenként vető géppel hektáronként 60— 80 000-es növényszámmal végezve, az említett szemeskukorica hibri­dek bevezetése elősegíti e növény további terjedését az NDK-ban. A BEMA 250 ugyancsak kétsze­res hibrid, melyet az NDK-ban si­lóra termesztenek. A Schindelmei­­ser fajtával együtt a korai érési csoportba tartozik, ez utóbbi ed­dig volt termesztésben az NDK-ban és most fogja felváltani a BEMA 250. A csírázás idején tanúsított nagy hidegtűrőképessége mellett, mely az NDK-ban a silókukorica meg­bízható termesztésének fontos kri­tériuma, a fejlődés korai szaka-I szaiban mutatott nagy növekedés­sel és a megdőléssel szembeni nagyfokú ellenállóképességgel együtt, a hibrid alábbi tulajdonsá­gait kell megemlíteni:-*• örökletesen rögzített módon tö­venként két cső fejlesztésére képes; — igen magas a szárazanyagtar­talma, ebben a vonatkozásban 1,5 %-kal múlja felül a Schin­­delmeisert; — a csövek szárazanyagmennyisé­ge a teljes szárazanyag nagy százalékát adja. A szárazanyag-termés és a nyersfehérje hozam tekintetében a BEMA 250 megközelíti a közepes tenyészidejű ВЕКЕ 270 és SILOMA 2B1 fajtákat, és jelentős mértékben felülmúlja a Schindelmeiser fajtát valamennyi termésmutató tekinte­tében. Az adott hibrid biztonságos ter­méshozamokat ad. különösen az NDK északi és előhegyi övezetei­ben, melyek a silókukorica ter­mesztésére kevésbé kedvező ég­hajlati feltételekkel rendelkeznek. A három új, közösen előállított hibrid magvai a szemtípus tekin­tetében a lófogú kukoricához tar­toznak, színük sárga (világossár­ga). Az ezer-magsúly: a BEMA 240 hibridnél 330 g; a BETU 240-nél 290 g; a BEMA 250-nél pedig 280 g. A Vertibenda új lucernafajta, melyet az NDK és Magyarország nemesítőinek együttműködésével állítottak elő, elsősorban nagyfokú hervadás-ellenálló képességével tűnik ki, ennek következtében al­kalmas a nagyüzemi termesztésre. Ez a fajta lehetővé teszi, hogy a lucernát olyan körzetekben is ter­messzék, ahol a baktériumos her­­vadás kórokozója jelen van. A Ver­tibenda termeszthető az NDK min­den olyan talajtípusán, ahol a lu­cerna termesztése egyáltalán le­hetséges. A zöldtömeg nagy szárazanyag­tartalma a kisérleti évek átlagában (I. kaszálás 17,3 %; II. kaszálás 19,0%; III. kaszálás 21,7%), vala­mint nagy nyersfehérje-tartalma a szárazanyagban (I. kaszálás 19,4 százalék; II. kaszálás 18,4%; III. kaszálás 20,7%), a nagy zöldtö­meg termés mellett nagy és állan­dó szárazanyag és nyersfehérje hozamokat biztosít. A hasznosítás első évében a Vertibenda a Bende­­' lebener fajtát e mutatók tekinte­tében 50 %-kal múlta felül, a má­sodik évben a terméstöbblet még nagyobb volt. A Vertibenda fajta 20 %-kal ma­gasabb termése a Bendelebener fajtával szemben, elsősorban an­nak tulajdonítható, hogy ellenálló a Verticillíummal szemben. A ha­gyományos lucernatermesztő kör­zetekben a Vertibenda a nagyüze­mi módszerek alkalmazása és az adott növény nagy vetésterület­­aránya mellett lehetőséget ad ar­ra, hogy а II. és III. használati év­ben is nagy termést biztosít. Az új fajta a verticilliumos hervadás kórokozójával szembeni ellenálló­képessége vonatkozásában még a svéd Bertus-fajtát is felülmúlja, amely eddig kimagaslóan ellenálló volt ezzel a betegséggel szemben. Az alapvető lucernatermesztési körzetekben a Vertibenda a nem ellenálló fajtákhoz képest, külö­nösen a kórokozóval fertőzött ta­lajokon, nagy többlettermést bizto­sít. A négy új, közösen előállított mezőgazdasági növényfajta és hib­rid rajonizálása az NDK-ban ismé­telten aláhúzza a szocialista gaz­dasági integráció további elmélyí­tésének és tökéletesítésének jelen­tőségét a nemesítés területén. En­nek során nemcsak az új fajták és hibridek előállítása fontos, hanem az is, hogy a szocialista országok nemesítőinek együttműködéséből származó közös eredményeket gyorsan bevezessék a mezőgazda­sági termelési gyakorlatba, azaz megyorsítsák az új fajták és hib­ridek magvainak szaporítását. így a magtermesztő országok­ban, a nemesítők és a magtermesz­­tő gazdaságok közötti együttműkö­dés lehetőséget nyújt arra, hogy teljes mértékben fedezzék az NDK vetőmag igényét az új hibridekből, már a rajonizálást követő évben. A rajonizálás évében az NDK-ban kísérleti bemutató vetések céljára többszáz hektárra elegendő vető­mag áll rendelkezésre. Ezenkívül a Szovjetuniónak és Lengyelországnak adtak át vetőma­got nagyüzemi kísérletekre azzal a céllal, hogy ezeket a hibrideket az említett országokban értékeljék. A kukoricával és lucernával dol­gozó nemesítők szocialista együtt­működésének eredményei a Komp­lex Program által kitűzött fel­adatok megoldását, e növények termésátlagainak és össztermésé­nek növelését, valamint a mező­­gazdasági nyersanyag minőségének javítását szolgálják a feldolgozó ipar igényeinek megfelelően. M. V. Uj, közösen termelt takarmánynövény fajták Nyomelemes trágyázás Mongóliában ZS. AM GALAN, A BIOLÓGIAI TUDOMÁNYOK KANDIDATUSA 1. táblázat: A NYOMELEMEK MENNYISEGE mg/kg Talajszint Nyomelem bruttó Könnyen mozgó vegyületek cm Mn В Cu Zn Mo Со В Cu Zn Mo Со 0—1П 1080,00 38,8 24,0 27,4 2,0 10,2 108,00 2,0 0,20 0,10 0,23 20—40 800,0 86,0 11,0 15,5 1,8 9,2 0,54 2,5 0,11 0,9 0,23 Kezelés Termés q/ha Terméstöbblet q/ha A kontroll %-ában NPK (kontroll) 370+ 9,6 100,0 NPK + Mo 480+11,7 110 130,0 NPK + Со 420+ 4, 50 113,0 A „Batsz umber“ zöldségtermesztő állami gazdaságban különféle növé­nyekkel üzemi kísérleteket folytat­tunk 1964—1969 között. A Lorch bur­gonyával végzett kísérleteket 1,5—20 hektár közötti nagyságú parcellákon állítottuk be. NľoPľoKeo alaptrágyázás mellett a különféle nyomelemes trá­gyázásokkal hat év átlagában 10—80 q/ha terméstöbbletet értünk el a kontrolihoz képest (50,0—162,0 q/ha). Kísérleteztünk a Szlava káposzta­fajtával is. A káposztánál átlagosan az alábbi terméstöbbletet értük el: cink-levéltrágyázással 3,4 t/ha, molib­­dén plusz kobalttal 3,6 t/ha (kontroll: 40—50 t/ha). A hozamnövekedésen kívül gyakran tapasztaltuk, hogy a növények fejlődése meggyorsult. A gazdaságossági számítások sze­rint a zöldségtermesztésben a cink, kobalt, réz és molibdén nyomelem­trágyázás alkalmazásának haszna évente több, mint 60 ezer tugrik. (100 tugrik = 180 Kčs.) Vizsgálataink azt bizonyították, hogy az optimális nyomelemadagok idejében történő alkalmazásakor je­lentősen növelhető a gabonafélék ho­zama, különösen olyan talajokon, ahol valamelyik elemből hiány van. így pl. az „Altanbulak“ állami gazdaság kör­zetében jödhiány tapasztalható. Ebben az állami gazdaságban 1970-ben a Lu­­tescens 758 húzafajta magvait vetés előtt 0,05 %-os káliumjodid-oldattal csáváztuk 90 ha-on; ezzel 3,8 q/ha terméstöbbletet értünk el, ami a gaz­daságnak több, mint 15 ezer tugrik tiszta jövedelmet biztosított! 9 fáhlávnt* A gabonafélék terméshozama jelen­tősen növelhető réztrágyázással is. A „Harhorin“ állami gazdaság világos gesztenyebarna talajain a magvak ve­tés előtti rézszulfátos áztatásával 0,6—3,6 q/ha búza-terméstöbbletet ér­tünk el. Az üzemi kísérletet 200 ha-on folytattuk, az összes terméstöbblet 600 q volt Figyelemreméltó eredményeket ér­tünk el az „Amgalan“ állami gazda­ságban tipikus gesztenyebarna tala­jon folytatott paradicsom-kísérle­teinkben is. (2. táblázat.) A kobalt és molibdén alkalmazása a paradicsom terméshozamét a kontrolihoz képest 50—110 q/ha-val növelte. Emellett a nyomelemmel trágyázott parcellákon a termés 7—15 nappal korábban ért. Megfigyeléseink szerint a kobalt a termések számát, a molibdén pedig az egyes termések nagyságát növelte. Mongólia mezőgazdasága kemizálá­­sának központi problémája a műtrá­gyák tudományosan megalapozott rendszeres és differenciált alkalma­zása az ország éghajlati-talajtani sa­játosságainak figyelembevételével. A kemizálás jelenlegi problémájá­nak egyike a nyomelemes trágyázás helyes és időben történő alkalmazása. A különféle talajtípusok nyomelem tartalma erősen ingadozó, amit a ta­lajképződések és éghajlati sajátossá­gok okoznak. Az ország területén ta­lálható biogeokémiai körzetekre a talaj eltérő nyomelemtartalma jel­lemző. A mezőgazdasági növények vetéste­rületének mintegy 80 %-a az erdős­­sztyeppi-övezetben összpontosul. Ez a természeti régió rendelkezik a leg­kedvezőbb éghajlati- és talajviszo­nyokkal. Itt több mint 30 állami gaz­daság és szövetkezet található. Az övezetet megfelelően átszeli a folyók hálózata, — így öntözhető. Ezen a területen elsősorban a gesztenyebar­na talajok különféle változatai, s a csernozjom-jellegű és az ártéri talaj­változatok találhatók. Mindegyikre jellemző, hogy semleges kémhatásúak (pH 6,5—7,0), kicsi a humusztartal­muk (2,5—5,0 %), jó a káli-ellátott­ságuk (45 mg/100 g), Viszont nem ele­gendő egyes tápanyagok, így a nitro­gén, a foszfor és számos nyomelem mennyisége. Halaszthatatlan feladat, hogy a növények igényeinek fedezé­sét a hiányzó nyomelemekkel biztosít­suk. Zsamszran professzor, a Mongol Tudományos Akadémia levelező tagja kezdeményezésére és vezetésével a Kémiai Intézet 1962 óta számos vizs­gálatot folytatott, amelynek célja a molibdén, a réz, a cink, a bór, a kobalt és a mangán összes mennyiségének s a könnyen mozgó vegyületek meny­nyiségének a megállapítása, valamint a különböző talajtípusokban való el­oszlási törvényszerűségek tisztázása volt. Vizsgáltuk a nyomelemek fiziológiai szerepét is a termés minőségének a javításában. A Kémiai Intézet vizsgá­latai kimutatták, hogy a talajok több­ségére jellemző, hogy a bruttó molib­dén, bór, réz, kobalt, mangán, cink és más nyomelem készletük kielégítő. Ugyanakkor azonban a világos gesztenyebarna és a barna talajokra — amelyek az ország földalapjában túlsúlyban vannak — jellemző a fel­sorolt elemek csekély mozgékonysá­ga, aminek oka a talaj könnyű me­chanikai összetétele, a talajszelvény elkavicsosodottsága és a csekély szervesanyagtartalom. (1. táblázat.) Kutatóink osztályozása szerint, a különböző növényekkel végzett nagy­számú agrokémiai és fiziológiai kísér­let alapján, valamint a külföldi iro­dalmi adatokkal összhangban megál­lapítható, hogy Mongólia gesztenye­barna talajai mangánban és bőrban dúsak, közepes réz- és molibdén­­ellátottságuk, szegények kobaltban, valamint különösen cinkben és jódban. A könnyen mozgó nyomelem-vegyüle­­tek szintje azonban a talaj átnedvese­dést és hőmérsékleti viszonyaitól, va­lamint a talaj mikrobiológiai aktivitá­sától függően változik. A különféle növények nem egyfor­mán reagálnak a nyomelemes trágyá­zásra. A rézre kitűnően reagál a bú­za, a molibdénre pedig a zöldségfélék és a pillangósok. Arra nézve, hogy egyik vagy a másik nyomelemtrágya alkalmazása milyen hatásfokú a me­zőgazdasági növények termesztésében, többek között ítéletet alkothatunk a terméstöbblet alapján; ezek az üzemi és szabadföldi kísérletekben igen na­gyok voltak . Amellett, hogy vizsgáltuk a nyom­elemek hatását a zöldségfélék, a ga­bonák és a hüvelyesek hozamára, azt is tanulmányoztuk, hogyan befolyásol­ják a növények biokémiai sajátságait, vagyis a szénhidrát-, fehérje-, vita­min-, klorofill és szárazanyag-tartal­mat. Ha a burgonyát cink- és molib­­dén-levéltrágyázással kezeljük, ez számos anyag felhalmozását fokozza: a keményítőét 3—5 °/o-kal, a szaharó­­zét 1,5 %-kal, az aszkorbinsavét 11,0 mg °/o-kal. A nyomelemek ezenkívül serkentik a szénhidrátok vándorlását a levelekből a gumókba. Hangsúlyoz­zuk azonban, hogy más termesztett növényekkel is kaptunk olyan ered­ményeket, amelyek alátámasztják a molibdén és cink hatását a növények szénhidrát-anyagcseréjére; ilyen a káposzta, a paradicsom, az uborka, e saláta, a kínai káposzta, a retek és a búza. A jód növeli a fehérjetartalmat a búzában, a kobalt és a molibdén pe­dig a borsóban. Ezek a nyomelemek fokozzák a növénynek azt a képessé­gét, hogy a nem-fehérje nitrogént a fehérjék bioszintézisére mobilizálja. Megfigyeltük ezenkívül néhány lét­­fontosságú aminosav mennyiségének növekedését is pl. lizin, triptofán stb. Teljesen nyilvánvaló tehát, hogy a nyomelemes trágyázásnak nagy jelen­tősége van azoknak az agrotechnikai intézkedéseknek a komplexumában, amelyeknek a célja nagy és állandó terméshozamok elérése és a termesz­tett növények tápértékének a növelé­se a gesztenyebafna talajokon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom