Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-12-28 / 52. szám
1974. december 28. SZABAD FÖLDMŰVES. 9 Egy vendég meghal A világhír soha nem kapta föl DÉVAI Zsigát, az öreg prímást, mint LAVOTTA Jánost, DANKO Pistát vagy RIGÖ Jancsit. A sors különös szeszélye elütötte öt a kalandos nagy szerelemtől is. Egyetlen világszép asszony sem bolondult bele a hegedűje hangjába, pedig a szárazfát épp úgy a nyaka alá szorította, és bús nagy fejét ugyanúgy ráfektette a hangszere hasára, mint a legsikeresebb többi muzsikus, akit egy jó darabon elkísért a szerencse, ha tovább nem is. Zsigának nem Jutott a régi világból egy ledér bárónő, vérszegény hercegkisasszony, bankár kikapós felesége, földbirtokos fiatalon hagyott özvegye sem, aki úgy mulatott volna éjszakáról éjszakára, hogy minden földi java és tulajdon teste-lelke szépen semmivé, hamuvá porlik a prímás kezében. Óvjuk . egészségünket! О A tél hagyományosan ai eszem- Iszom időszaka is, amikor hajlamosak vagyunk nagy mennyiségű zsíros ételek fogyasztására. S a különféle szeszes italoknak is nagyobb a keletje. Akár az egyik, akár a másik mértéktelen fogyasztása egyaránt káros az egészségre. О A szervezet télen nehezebben alkalmazkodik a környezethez, mint nyáron. Az orvosok szerint — a változékony időjáráshoz igazodva — célszerű rétegesen, melegen öltözködni. ф Tartózkodjunk minél többet szabad levegőn. Sportoljunk, mozogjunk, hogy megszabaduljunk az izomszövetekben leraködott fölösleges szénhidrát- és zsírmennyiségtöl. Védekezzünk a téli cseppfertőzés ellen, melynek' legfőbb forrásai a túlzsúfolt pályaudvarok, mozi-előcsarnokok, a roszszul szellőző, túlfűtött helyiségek, stb. Ügy tudott pedig sírni vonója alatt a húr, hogy az már felért a szívszaggatással. Ha viszont pattogós nóta kellett, szinte külön életre keltek a húrokon a játékos ujjak. A román zeneszerző nem álmodhatta meg különbül hírneves Pacsirtá-ja virtuóz röpdösését Dévaf Zsiga játékánál. Az a pici madár szinte ott ült a tenyerében, és csak neki trillázott, ragyogott énekével. Csengő aranyakat persze a muzsika sem hozott neki, hiába szelídítette a szívéhez. Mindig más volt a muzsika, és más volt a valóság, amely gyorsan váltakozó környezetbe állította hegedűjével a prímást. A zeneszerszámnak persze mindegy volt, hogy csillárok ragyogásában szólaltatták-e meg, vagy füstös, pislákoló fénybe szédült kiskocsmákban. Dévaj Zsigának se számított az éppen soros belvárost miliő agyoncicomázott zománca vagy a városszéli lebujok részegségébe olvadt patinája. Csak a hely változott, 6 nem. Mindenhol mindenki egyformán ember volt neki, s ugyanaz a lélek lakott benne is mindenkor, mint a hegedűiében. tüteséllk, hogy amikor már lefelé ment a csillaga, egy este nagyon megéhezett valamelyik külteleki kiskocsmában, ahol egyszál maga muzsikált. Egy hóbortos, bohém vendég, akiről az a hír járta, hogy mindenféle csínytevésre hajlik, kolbászos rántottát rendelt neki. Zsiga nem vette észre, hogy a bohém összekacsintott a söntéspult mögött álló kocsmárossal, aki a kacsintást továbbadta kint a konyhán a szolgálólánynak. — Édes egykomám, izllk-e a tojás? Mert szép lány sütötte ám azt — fordult hozzá a hóbortos bohém, mikor már falatozott. — Csak egy kicsit rágós benne a kolbász, biztosan nagyon száraz volt már — nézett rá bocsánatkérően az öreg primáš. — Hozzatok neki savanyúságot is hozzá! — rendelkezett vendéglátója, aki cinikusan ráhunyorított a kocsmárosra. Sós volt a vékonyra szegdelt és agyonra sütött kolbász, s még sósabb a rántotta, de azért elfogyott. Nyomtatásként egy bikanyeletet, — fél liter bort tisztán — tett eléje a kocsmáros. — Ezt meg én adom, tsten nevében — vigyorgott hozzá. Bütásnap este társaságában egy kapatos vendég tettetett kíváncsisággal megkérdezte Dévaj Zsigától: — Aztán tudod-e, hogy mit vacsoráztál tegnap? — Kolbászos rántottát, kérem alássan — válaszolta alázatosan. — Hogyne, te bolondI Fölszeletelt parafadugó volt az a kolbász, hehehe, hahaha — röhögött a vendég a testszagú, füsttől borzas levegőbe. Szinte vonaglott nevettében, mintha sírógörcs rángatta volna. Vele röhögött mindenki... Aztán hirtelen mintha valaki bekiáltott volna az utcáról, elült a borgőzös nevetés. A tekintetek odafordultak a prímásra. Szótlan matatással pakolta be hegedűjét, vonóját a tokba. Fejére tette kemény szélű, fekete kalapját, és megindult kifelé. Célút on volt, amikor hatalmas ■ puffanással lefordult székéről a leghangosabban röhögő. Társai kaptak érte, de már nem tudtak mit kezdeni a gutaütöttel, csak nézték elkéktilt szájaszélét, a puffadásig kivörösödött arcát, a . csodálkozva megállt szemgolyót, a láb, kar elernyedt rángásái. A döbbent csöndben Zsiga megemelte kalapját a tehetetlenül fekvő, vergődő fölött, aztán kiballagott, becsukta maga mögött az ajtót. Másnap este máshol muzsikált ugyanúgy, mint annak előtte. A szárazfát nyaka alá szorította és ráfektette bús nagy fejét. L. F. Az anyóka három Élt a falunkban egy öreg néni, akti mindenki anyókának hívott. Nem volt senkije, semmije, csak egy kis házikója a falu szélén, néhány kopott bútordarabbal. No meg volt neki három, fehér tollú, piros csórd, gyönyörű lúdja. Az anyóka úgy szerette ezeket a ludakat, mint anya a gyermekeit. Beszélgetett hozzájuk. S talán meg is értették öt, mert mindig visszagágogtak. Az anyóka amikor reggel felébredt, az volt az első dolga, hogy az ólból kiengedje a féltve őrzött hófehér ludakat. Megetette őket. Adott nekik kukoricát, árpát, sőt még kenyérdarabkákat is. — Csak egyetek, egyetek — bíztatta a mohón faló jószágot az anyóka. Ha jóllaktak, lehajtotta őket a Garamra s hagyta, hogy estéiig ott fűződjenek a folyó habjaiban. Estefelé kiállt a ház elé s várta, mikor jönnek haza a kedves állatok. Az anyóka egész nap egyedül volt s oly jólesett nekt, ha legalább lúdjaival elbeszélgethetett. Egyszer este hiába várta a ludakat. Már a csillagok is előbukkantak az égen, de csak nem jöttek. Az anyóka tipegett a havas úton, már fázott nagyon, de egyre csak várt... Végül aztán dideregve, de reménnyel a szívében, elment a Garam partjára. — Papajkám, pa-paj, pa-paj... — kiáltott százszor is a szürkületben, de választ nem kapott. Fáradtan, elkeseredetten ballagott haza. Egész éjjel nem tudott aludni, ült a kályha mellett és töprengett. Néha kinyitotta a kályha ajtaját, hogy fát dobjon a tűzre, s ilyenkor látszott, amint apró szeméből csillogó könynyek folydogálnak. Reggel még meg sem virradt, már elindult, hogy megkeresse a ludakat. Arra gondolt, hátha valami baj érte őket, vagy messzire leúsztak a vizen és soha többé nem talál rájuk. A Garam felett még teljes szürkeség honolt. Az anyóka ballagott a folyó szélén s egyszer csak keserves hangokat hall A hang irányába közeledik, lassan, óvatosan, hogy zajt ne csapjon. Majd megáll és hallgatódzik. A sírás csak nem szűnik. Nem tudja mi lehet az, de hirtelen nagyot dobbant szíve az örömtől, mert felismeri a lúdjai hangját. Szegények fáztak, dideregtek a Garam jegén. Egymást vádolták, hogy miért is nem mentek haza a jó anyóka kedves otthonába Miért lettek hűtlenek hozzá. Az anyóka megkönnyebbülten hallgata őket. Nagyon örült, de nem szólt hozzájuk egy szót sem. Hazaballagott. Tudta, hogy estére biztosan nem maradnak el, hiszen hallotta panaszos hangjukat. és valóban. Attól a naptól kezdve mindig időben hazamentek. Amikor már messziről meglátták az anyókát a ház előtt, elkezdtek gágogni és szaladni feléje. Az anyóka pedig boldogan nézte őket s kitárta az ajtót, mintha kedves vendégeket tessékelne beljebb. Sándor Károly APÄTI MIKLÓS: Kati-íánc Kocs, kocs kocsiszó, táncba megy Katikó, szalad vele négy ló. Trap, trap, trápi, tap tap, vége van a mulatságnak, nincs kérője Katinkának. Kocs, kocs kocsiszó, búsan lép a négy ló. MÖNIKÄ BOLUÖ6 OjfVET KIVAN Ssáet Vörös József, Milanovce Az erős к A gerontológiai irodalomban sokat emlegetik azt a kísérletet, amelyet az NSZK-ban végeztek több hatvanéves emberrel: rendszeresen sportoltatták őket, és tíz ^v múltán sokkal egészségesebbek lettek, mint amikor gyakorlataikat elkezdték. A Soüa-press hírügynökség még érdekesebb bolgár példáról számolt be. A szófiai testnevelési intézetben körülbelül tizenöt évvel ezelőtt idős embereket kezdtek súlyemelésre oktatni. Vannak az öreg nehézatléták között olyanok, akiknek szívműködési panaszaik voltak, sőt Dimitr Kirillovnak majdnem megírták a nekrológját is. De ő is csatlakozott Pavel Dobrev tanítványaihoz, akik közt sokan vannak sporttal csak most ismerkedő emberek. Á tréner szerint egyikük sem foglalkozott sporttevékenységgel. Lassú volt a bevezetés. Mindenkinek testére szabott gyakorlatokkal kezdődött. A legfontosabb volt az egészség helyreállítása. A 76 éves Apostol Apostolov hatvannégy éves korában kezdett súlyt emelni. Magasságához képest el volt hízva. Most csak 75 kiló a testsúlya, s úgy érzi magát, mint egv fiatalember. A legérdekesebb eset Georgij Jordánov grafikusé. 55 éves korában kificamodott a válla, s idő előtt nyugdíjba kellett mennie, öt évvel később szerzett tudomást arról, hogy Pavel Dobrev időseket toboroz súlyemelésre. Jelentkezett. Nemcsak vállfájdalmairól feledkezett el, hanem már százkilós súlyokat emel. A 70 éves Szavva Abadzsijev 140 kilónál tart. Pavel Dobrev bebizonyította, hogy az öregség nem betegség. Jordánov és a többiek ismét dolgoznak, egyesek közülük építkezésen. Vidámak, egészségesek. Egy kis kalandtól sem riadnak vissza. A 69 éves Ivan Karanesev egyszer fáradtan tért haza a horgászásból. A villamoson rendre intett két garázdát. Egvikük torkon ragadta az öreget. De ő elpenderítette magától a támadót. De az újból nekiment, s ekkor az öreg a levegőbe emelte a fickót. A másik azonban rátámadott. Ezt a lábával „utasította rendre“. Ki hinné: az orvos ennek a bácsinak néhány évvel ezelőtt megtiltotta, hogy felkeljen az égvból. Akkor a szívére panaszkodott. K. J. ERrSZTHEJTVfHY 0 J Ё V VÍZSZINTES: 1. A kívánság első része. 11. Nem engedélyez. 12. Zola Emil ismert regénye. 13. Folyó Szlovákiában. 15. Az USA elnöke. 16. Kínai férfinév. 17. Neves angol egyetemi város. 18. A növényszár alsó része. 19. Kongóban van! 20. Szín. 21. Temérdek. 22. Férfinév. 23...........in — ___ készült“ — a gyártó ország nevével kiegészítve az illető áru származását jelenti. 24. Zima egyik típusú betűi. 25. Fegyver. 26. Szlovák lelkész. 27. Angol portyázás. 28. Gyakori női név. 30. Személyem. 32. Izomkötő. 33. Tartalmatlan. 35. ...í Géza, magyar író. 37...........I Montand, francia énekes, színész. 38. Darab papírka. 40. Szélhárfa. 41. Malájl súlyegység. 42. Angol grófság. 43. Hangtalan téma. 44. Égitest. 45. Flotow híres operája .46. Az amerikai autó-király. 47. Folyékony kőzet. 48. Magyarországi város. .50. Női név (é. h.j. 51. Lapféleség. 52. A hegedű tartozéka. 53. Bolgár pénzegység. 54. Angol sör. 55. Folyó Lengyelországban. FÜGGŐLEGES: 2. Szlovák rabszolga. 3. Növények kapaszkodására szolgál. 4. Ötszázötven és ezer római számmal. 5. Totó közepe. 6. Leányom gyermeke. 7. Én németül és korhol. 8. Kenderben van (é. h.). 9. Nem egészen vak. 10. A kívánság második része. 14. Hatalmas energiaforrás. 15. A kívánság befejező része. 16. Ady szerelme. 18. A láb része. 20. Hazai szőrmefeldolgozó szövetkezet. 22. Francia fürdő. 23. E napon szintén. 25. Ábel testvére. 26. Eperszínű s—z (é. h.j. 29. Területmérték és igekötö. 31. Nyomdában van! 34. Nem bent. 36. Sertéslak. 37. Angol hosszmérték. 38. Női név. 39. Indító. 41. Göngyölegsúly. 42. Szlovák kávé: 44. Autós. 45. Nem megy el (é. h.j. 46. Hiányos fonal. 47. Város Szlovákiában. 49. Idegen tagadás. 50. Az államosított vállalatok neve az NDK-ban. 51. A szónak és késnek is lehet. 53. Francia névelő. 54. Juttat. Beküldendő a vízszintes 1., a függőleges 10. és 15. számú sorok megfejtése. MEGFEJTÉS, NYERTESEK, DICSÉRET A 49. szám keresztrejtvényének helyes megfejtése: A hiba az, hogy a hibákra csak rámutatnak, ahelyett, hogy kiküszöbölnék. Könyvnyertesek: Moskó János, Trhové Mýto (Vásárvámos), — Üjpál Piroska, Janice — Tóth István, Vyškovce nad Iplom (Ipolyvisk). A „Könyvek“ című gyermekrejtvény közmondása: „A könyvek néma mesterek“. Nyilvános dicséret illeti a helyes megfejtésért Pavlík Máriát (Vojnice), Nászaly Máriát (Kam. Kosihy), Kara Lászlót (Kam. Most), Suvert Ilonát (Hajnáčka), Bódi Irént (Sirkovce), Gál Jenőt (Fiľakovo), Kis Máriát (Gemer. Jablonec), Szabó Lajost (Diakovce), Rinkács Sándort (Kr. Chlmec), Seregély Máriát (Moldava nad Bodvou) és másokat. A szerkesztőség arra kéri a felnőtteket — tisztelet a kivételnek! —, hogy a gyermekek rejtvényét, fejtörőjét, találós kérdését ne sajátítsák ki maguknak! ... A gyermek-keresztrejtvényt is emiatt kellett beszüntetni. Piri, Ica, Mara, Peti, Gyuszi, Lali! Ti mit szóltok a felnőttek kapzsiságához? Helyes, vagy helytelen?! írjátok meg, várjuk leveleteiket.
