Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1974-12-28 / 52. szám

10.

SZABAD FÖLDMŰVES

1974. december 28.

^TÉWÍ^É^ES

H@IH ^ та . i ®

Ш iuiSTL

Az emlékmű 30 évvel ezelétt lezajlott „nagy“

Dargúi csata hőseinek

emlékét érzi kegyelettel

Foto: —tt—

Az isten sem győzné őket

■■ ■

Száz évvel ezelőtt, 1674. december 30-án született Mártonban Janko Jesenský, a szlovák irodalom ma már klasszikusnak számító költője, elbeszélője és műfordítója.

Jogi tanulmányokat végzett — többek közt Budapesten lakott —, majd Bánovcén telepedett le, és az első világháború után magas közigazgatási tisztségeket töltött be. Elesszemű megfigyelője volt, jól látta a kispolgárság álszenteskedését, a Csehszlovák Köztársaság társadalmát bíráló művel kiemelkedő alkotásai, szati-Ili 111

Első önálló kötet

TÉLI TÄJ

A labdarúgó-világbajnokság idején történt.

— Ma délután már négy órakor kezdődik a közvetítés — mondta elégedetten Stolz a főnökének.

— Ml viszont egy gyilkossággal leszünk kénytelenek foglalkozni — hütötte le Bergel felügyelő. S már Indultak is a kertvárosi villa felé.

A házban a redőnyök le voltak engedve. A nappaliban a televízió működött, természetesen a II. műsor. Javában folyt a mérkőzés. A halott a karosszékben, a tévé előtt ült. Hátából egy nagy kés nyele állt ki.

— Az orvos és a többi nyomozó azonnal jön — jelentette Stolz.

A szakértők egykettőre elvégezték munkájukat.

— A szobában sehol nem találtunk Idegen ujjlenyomatokat. A kés nyelén sem. Nincs nyoma harcnak, az áldozat valószínűleg ismerte a gyilkost, vagy pedig hirtelen támadtak rá.

— A halál este 6 és 9 óra között kövekezett be — állapította meg az orvos. — A kés a szívbe hatolt.

— Tehát a futballközvetítés idején történt — bólogatott Berger felügyelő.

Elsőnek a halott titkárnőjét hallgatta ki.

— Tud valamit főnökének magánéletéről?

— Úgyszólván semmit, felügyelő űr.

— Barátnői voltak?

— Nem ismertem egyet sem. Úgy láttam, hogy főnökömet elsősorban a munka érdekli.

— Mit csinált tegnap este, kisaszszony?

— A tévét néztem.

— A lábdarúgómérkőzést?

— Nem, a filmet az I. műsoron. A

labdarúgás nem érdekel.

— Volt a főnökének olyan ismerőse vagy barátnője, aki többet mondhatna magánéletéről?

— Csak egy ilyent tudok, munkatársát, Rüttmann urat. Nagyon jóban voltak.

— Beszélhetnénk most vele? Itt van a vállalatban?

— Nem. Szabadnapot vett ki a mérkőzések miatt.

öt óra lehetett, amikor Berger felügyelő munkatársával becsengetett Rüttmannhoz. A fiatalember szívélyesen betessékelte őket.

— Tudja, hogy miért jöttünk? — kérdezte a felügyelő.

— Igen, a titkárnő értesített.

— Hol volt tegnap este 6 és 9 Óra között?

— Itthon, a televíziót néztem, nagyon érdekes mérkőzést közvetítettek. Pontosan öt órakor jöttem el az irodámból, háromnegyed órával később már itt voltam. A mérkőzés hat órakor kezdődött.

Berger fáradtan ereszkedett egy székbe. Ez már a második gyanúsított, s neki sincs alibija. A tévénézés ugyanis nem mondható szilárd alibinek.

— Esetleg találhatok egy tanút — mondta Rüttmann.

— Látta magát itthon valaki?

— Nem éppen közvetlenül, de erkélyéről valószínűleg látott. A szemközti házban ugyanis egy nyugalmazott tisztviselő él, aki kíváncsikodásával halálra idegesíti a szomszédságot. Mindent tud, és mindent lát. Egész nap az erkélyen üldögél, és lesi a szomszédokat.

A felügyelő és Stolz átmentek a

szomszédba. A nyugdíjas bácsika szívélyesen fogadta őket.

— Igen, tegnap este az erkélyen üldögéltem.

— Nem nézte a mérkőzést?

— Nem szeretem a labdarúgást.

Berger felügyelő most Rüttmannhoz

fordult:

— MeiyiK műsort nezte tegnap; аг elsőt, vagy a másodikat?

— Természetesen a másodtkat, a mérkőzéseket azon közvetítették.

— Éppen ezért ts csodálkoztam — vágott a szavukba a nyugdíjas.

— Miért csodálkozott — érdeklődött a felügyelő.

— Mindent megmagyarázok. Kérem, jöjjön velem az erkélyre. A szemközti ház álig 16 méterre van innen. Tisztán látható, hogy a szomszédok közül kt nézi a tévét.

— Es Rüttmann ár nem nézte?

— De Igen, nézte — hangzott a válasz.

— Hát akkor végleg nem értem — rázta a fejét a felügyelő.

—' Rüttmann úr tévéje be volt kapcsolva — magyarázta a nyugdíjas — de nem a második, hanem az első műsort nézte. Ezt nemigen értettem, mivel tudom, hogy imádja a labdarúgást. Az utóbbi hetekben másról sem beszélt. Aztán meg ilyen érdekes mérkőzés van, és az I. műsort nézil

— KéptelenségI — háborgott Rüttmann. — Honnan láthatta, hogy melyik műsort nézem? Természetesen, hogy a másodikat néztem.

— Az elsőt nézte — mondta határozottan a nyugdíjas.

— Honnan tudja ilyen biztosan? — kérdezte Berger felügyelő. Az öreg karon fogta, kivezette az erkélyre, és átmutatott a szemközti ablakokra.

— Ezt a négy ablakot szoktam nézni — mondta. — Az elsőben egy fiatal lány lakik, nem szereti a futballt. Soha nem szokta a II. műsort bekapcsolni. A másik három ablak mögött lelkes futballrajongók laknak. Most figyelje meg, milyen sorrendben villannak fel a fények az ablakokban.

— Három ablakban egyszerre.

— Na látja, mind a hárman ugyanazt a műsort nézik, kétségkívül a másodikat. Valahányszor a képernyő megvilágosodik, mindhárom ablakban felvillan a fény.

Berger felügyelő megbabonázva nézte az ablakokat. A fény és árnyék háromban egyszerre változott, a negyedikben egészen más ritmus szerint.

— Ön gyűlölte a főnökét, ugye? — fordult Rüttmannhoz. — Munka után hazasietett, bekapcsolta a tévékészüléket, és visszament, hogy megölje. A nagy sietségben azonban nem vette észre, hogy az I. műsort kapcsolta be.

Rüttmann ellenkezés nélkül hagyta, hogy elvezessék.

GERTY SCHIP

A segítő kéz mindig aranyat ér.

** Különösen ezen a cudar őszön volt szükséges a társadalmi összefogásra, a termés megmentéséért. Még azokban a mezőgazdasági üzemekben Is örömmel üdvözölték a brigádosokat, ahol az előbbi években csak legyintették az említésük hallatára.

— Nálunk ez már a múlté.

A Leszvalahogy falu szövetkezetében — ahol Pató Pál módjára használták ki a kevés jő Időt — szintén lelkesedéssel fogadták, — amikor a járásiak hírül adták, hogy jönnek a gyáriak segíteni.

— Csak minél előbb — lelkendeztek a vezetők. — A fránya időjárás miatt kint van még a cukorrépa és egy kukoricacsövet sem törtünk le.

Szerencsére már a dohány elfagyott, a szőlő meg az előző tél hidegének nem tudott ellenállni, s így aztán nem kellett szüretelni. Egyszórögtön a katlanok alá gyújtottak. De a biztonság kedvéért berendelték az „ölő“ csoport tagjait is, hátha túl sokat kebeleznek be az örökké éhes városiak és esetleg agyon kell még csapni egy százkilóst.

Tizenhét javakorbeli férfi és aszszony várta készenlétben a kisegítésre érkező vendégeket. Végre befutott az üzemi autóbusz, amelyből vagy húszán lépdeltek a közös székházának latyakos udvarába. A meleg üdvözlő szavak után a csoportvezető vette át a jövevényeket és irányította a határba. A többiek maradtak „beosztásukban“, s mivel már igazán megérdemelték, felhajtottak egy dupla rumosteát. Közben egyre íncselkedőbb lett a párolgó gulyás szaga és alig váriák, mikor ad jelet a főzőbrigád vezetője a kóstolgatásra. Ahogy ott lebzseltek, azt vették észre, hogy újból megeredtek az ég csatornái. Még szerikus hangvétel, kitűnő elbeszélő készség jellemzi regényeit, elbeszéléseit.

Jesenský nagyon termékeny irő volt. Első verselt még magyar nyelven irta. Ismertebb művei: Kisváros (elbeszélések) — Demokraták (regény) — A régi jő időkből (elbeszélések) — Vőlegény (elbeszélések), stb. Egyetemi hallgató korától írt és publikált verseket, eleinte romantikus színezetű, hazafias társadalmi és népi-nemzeii, erkölcsi és kulturális problémákat feszegető költeményekkel jelentkezett, majd háborúellenes, antifasiszta versei jelentek meg: A fogságból, Viharok után, Az éj ellen, Az őszi virágok, Fekete napok, Harag napja című köteteit már csak halála után adták ki.

Jesenský az első világháborúban átszökött az oroszokhoz és fogolytáborba került, ahol nagyon hatott rá a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. A második világháborúban a német fasiszta megszállás idejét emigrációban töltötte, verseiben harcolt a fasizmus és a németekkel együttműködő szlovák politikusok ellen. Az 1944-es nagy nemzeti felkelés idején Andrej Plávka, Stefan Záry mellett 0 juttatta érvényre ezt a tematikát a legmagasabb szinten.

Janko Jesenský jeles műfordító Is volt, Puskin,- Biok, Lermontov, Jeszenyin verseit ültette át szlovák nyelvre, többek közt az Anyegint is lefordította. -rp-Janko

jesenský

val még több lenne a gond, ha azzal is bajlódni kéne.

Az értesítés után a szövetkezet berkeiben meg is indult a sokoldalú szervező tevékenység, összehívták a funkcionáriusokat, megbeszélték miként fogadják a városiakat, hogyan lássák el őket illően. Megalakult az öttagú operatív bizottság az agronőmussal az élen, akik egy hattagú sütű-főző brigádot hoztak létre.

Szerencséjükre a brigádosok érkezése előtti napon kikukucskált a napocska és Jő Időben került sor a hízók ülésére, amelyet egy hattagú csoport végzett nagy szakértelemmel. Nem feledkeztek meg a vörösen csillogó rumosüvegekről sem, amelyből jócskán nyelegettek a szervezők és az „ölő“ brigád. Ettől olyan étvágyuk kerekedett, hogy be kellett rendelni a fiőzőbrigád tagjait, egy kis pirított máj és friss pecsenye készítésére. Szóval, a verőfényes napon jól eltelt az idő és estére még a katlanokat is sikerült a helyére állítani.

Másnap hétkor már „haptákban“ állt a szervező bizottság és ugyancsak legorombították a későn érkező főzőbrlgád tagjait, akik ijedtükben

rencse, hogy a fészer alatt voltak a katlanok és a gulyás nem ritkult meg az esőcseppektől. Alig telt el egy jó órácska, megérkezett a csuromvizes répaszedő brigád. Meg kell hagyni, csúfosan néztek ki az istenadták. A szervező bizottság elnöke egyik társának kissé gúnyosan meg Is jegyezte:

— Hadd tudják meg, ml a paraszti munka!

A gulyás lassan fortyogott s kint az eső egyre jobban bugyborékolt. A gyáriak vezetője kémlelgette az

eget, de az komor, feketás-szürke volt, nem sok jót ígért.

— Amondó lennék, szedjük a sátorfánkat, — invitálta a többieket a vezető —, nem tudunk ma már itt dolgozni.

— De hiszen lassan készen lesz a gulyás, — mondta kissé kelletlenül az agronómus.

— Nem azért jöttünk. Van nekünk otthon betevő falatunk, — szerénykedtek a gyáriak.

— Hát ahogy gondolják ... Akkor majd holnap találkozunk. Ne féljenek, lesz még a finom gulyásból.

A brigádosok nem sokat törték a koponyájukat, beszállingóztak a buszba és elrobogtak.

Alighogy elpöfögött az emberszállító masina, előkerültek az üvegek és ittak a gyáriak egészségére. Nemsokára megfőtt a gulyás is, és nekifogtak a lakmározásnak. A három katlannal mégis csak sok volt és a legjobb akaratuk mellett is csupán az egyikből tudták bekebelezni. Szakadó eső miatt azonban se másnap, se harmadnap nem jöttek a brigádosok és a rossz nyelvek szerint a gulyást azoknak a „rokonai“ kapták meg, amiknek a húsa ízesítette a sűrű levest.

A közös ökonómusa egy kissé fura, okoskodó ember lévén, mindig azt állította, hogy a brigádosokra csak rá lehet fizetni. Most is a ceruzához nyúlt és matikázni kezdett. Kiderült, hogy a „malacok“ és a 17 ember munkadíja, meg a „nyakolaj“ megközelítőleg hétezerbe került. Ehhez jött még a brigádosok által kiásott 10,5 mázsa répáért az üzemi szakszervezetnek átutalt összeg.

Summa-summárum a könyvelő bizonyított és a decemberi vezetőségi gyűlésen „alátámasztva“ kimondta az igazságot:

— Remélem, most már megértitek, hogy nem érdemes, — oktatta a „vezérkart“.

— Az már szent igaz, állt elsőként az ökonómus véleménye mellé az agronómus. — Megzabálnák azok a házfedelet is, itókával meg az isten sem győzné őket, Tóth Dezső

A közelmúltban jelent meg a MADÁCH Könyvkiadó gondozásában В e - reck József „VIHAR ELŐTT“ című novelláskötete. A fiatal prózaíró Dolný Báron (Albáron) született, s Dunajská Stredán (Dunaszerdahelyen) a CSALLÓKÖZ nevű járási újság kultúrrovatának szerkesztője.

— Mi a novelláskötet mélye? Mit szeretne Bereck József elmondani?...

A fiatal prózaíró próbálkozása vitathatatlanul új színt hoz a csehszlovákiai magyar irodalomba. Hősei küzdő emberek, akik drámai ütközetekben vívják harcukat a maradi erők ellen.

Bereck József dráma kereső alkat. Az emberek közti és társadalmi ütközésekre figyel, s a létért folyó harcot tartja szem előtt. Szereplői néha diadalmasan, máskor vesztesen kerülnek ki ebből a küzdelemből, de harcukat mindenképp megvívják.

„A lélektanilag gazdagon ábrázolt emberi tettek és cselekvések sodrában a környezetrajz és a tárgyak is fontos szerepet kapnak; az író tudja, hogy az ember környezete belső

indítékait és lehetőségeit is magszabja és erősen befolyásolja. A világ, melyben hősei élnek, pontosan körülhatárolható és fölismerhető. Írásaiból a Csallóköz levegője árad, ami történeteit e helyhez köti, s ezzel jellegzetessé teszi.“

A kötet elolvasása után az ember mégis jogosan kérdezheti, — mivel első olvasásra talán nehezen bontakozik ki a drámaiság, — Bereck József valóban probléma kereső alkat? Igen. az. Írásaiban sohasem általánosít, hanem kimondja kereken az igazat. Egy személyben ítél és dicsér, hogy az ember akaratlanul is magára ismerjen. Szereplői falusi emberek, akiknek életét, gondolat- és lelkivilágát hűen tükrözik vissza az írások.

Örvendetes megemlíteni, hogy a „FEKETE SZEL“ antológia szerzői közül még csak Bereck József jelentkezett önálló elbeszélő kötettel. Reméljük, a folytatás nem marad el és a többiek is felsorakoznak, s újabb kötetekkel gazdagítják a csehszlovákiai magyar irodalmat. -óváry-