Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-11-02 / 44. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1974. november 2. r r 10. Lenin a Szmolnijban — V. BONCS-BRUJEVICS VISSZAEMLÉKEZÉSEIBŐL — Az októberi forradalom éjszakáján négy óra tájt fáradtan és felkavart indulatokkal kezdtünk szétszéledni a Szmolnijból. Felajánlottam Vlagyimir lljicsnek, hogy töltse nálam az éjszakát. Előzőleg odatelefonáltam a rozsgyesztvenszki kerület pártbizottságába, — amelynek titkára voltam — és megbíztam a harci csoportot, hogy haladéktalanul vizsgálja végig a Herszoni út mellékutcáit, gondosan ügyeljen minden arrajáréra. A hátsó ajtón mentünk ki a Szmolnijból, végigmentünk a sötét utcán, ahol az előre megállapított helyen ott várt a gépkocsi Rjabov matrózzal, a kipróbált sofőrrel, majd kerülő utakon hozzám hajtottunk. Vlagyimir Iljics bizonyára nagyon fáradt volt, mert elszenderedett a gépkocsiban. Otthon úgyahogy megvacsoráztunk. Igyekeztem minden lehető kényelmet biztosítani Vlagyimir Iljics számára. Alig tudtam őt rábeszélni, hogy elfogadja szobámat. Leginkább az az érv hatott rá, hogy ebben a kis különszobában íróasztal, papír, tinta és könyvek állnak rendelkezésére. Végül is Vlagyimir Iljics beleegyezett. Bezártam a bejárati ajtókat, fölakasztottam az összes láncokat és biztosítózárakat, lövésre kész állapotba helyeztem a pisztolyomat és mindenesetre külön papírdarabra felírtam kerületünk, a Szmolnij, a szomszédos kerületi munkás- és szakszervezeti bizottságok telefonszámát, hogy esetleges kapkodás közben minden szükséges kéznél legyen ... Azután eloltottam a villanyt és a szomszéd szobában lefeküdtem a díványra. Vlagyimir Iljics szobájában már hamarább kialudt a világosság. Hallgatóztam, vajon alszik-e? Semmi zajt nem hallottam, alszik, kétségtelen. Már éppen elszenderedtem, amikor egyszerre csak kigyúlt a fény Leninnél. Hallom, hogy felkelt az ágyból, csöndesen benézett hozzám, és mikor úgy látta, hogy alszom, alig hallható léptekkel, lábujjhegyen odament az íróasztalhoz. Leült mellé, kinyitotta a tintatartót és az asztalra könyökölve munkába mélyed t. Persze, ezután már nem tudtam többé elaludni. Ö pedig csak írt, néha áthúzott valamit, olvasott, újból írt és végül nekikezdett a letisztázásnak. Már beköszöntött a késő őszi pétervári reggel, amikor Vlagyimir Iljics eloltotta a lámpát, lefeküdt az ágyba és elaludt. Reggel figyelmeztettem a háziakat, hogy ne lármázzanak, mivel Vlagyimir Iljics egész éjszaka dolgozott, és bizonyosan rendkívül fáradt. -Egyszer csak felpattant az ajtó és ő lépett ki a szobából, energikusan és vidáman, mint mindig. — lóreggelt mindenkinek, a szocialista forradalom első napján! — üdvözölt minket. Elvtársak jöttek, kijött Nagyezsda Konsztantyinovna is, aki szintén nálunk töltötte az éjszakát. már fiatal korában előadásokat tartott, írt és agitált. Neve nemsokára a párt köreiben is ismertté vált és már mint fiatal kommunistát igényesebb feladatokkal bízta meg. Ezerkilencszázhuszonhatban pedig Moszkvába, a Lenin-iskolába küldte. Hazatérése után politikai tapasztalatait mindjárt érvényesítette, és rövidesen Klement Gottwald közvetlen munkatársa lett. Ezerkilencszázharmínchatban a Rudé Právo főszerkesztőségét vette át. A müncheni árulás után részt vett a párt munkájának előkészítésében az illegalitáshoz, majd 6 maga is emigrált. A Szlovák Nemzeti Felkelés kitörése után Jan Svermát, a CSKP moszkvai vezetőségének képviselőjét és a szlovákiai partizáncsoportok törzskara katonai tanácsának tagját Szlovákiába küldték. Ezerkilencszáznegyvennégy szeptember 28-án érkezett meg Banská Bystricába. Nagy kedvvel és energiával látott munkához, illetve a felkelés területén a politikai élet megszervezéséhez. Harci tevékenység Mikor valamennyien összegyűltünk, hogy megteázzunk, Vlagyimir Iljics tele lapokat vett elő zsebéből és felolvasta a földről szóié dekrétumot. — Most már nincs más hátra, minthogy bejelentsük, nyilvánosságra hozzuk és elterjesszük. Próbálják meg akkor visszavenni! Nincs hatalom, amely el tudná venni ezt a dekrétumot a parasztoktól és visszaadhatná a földet a nagybirtokosoknak. Ez a mi Októberi Forradalmunk legfontosabb vívmánya. Az agrárforradalmat még ma befejezzük és megszilárdítjuk — mondta öröfnmel Vlagyimir Iljics. Részletesen magyarázni kezdte, hogy ennek a dekrétumnak az alapját azok a követelések képezik, amelyeket a parasztok adtak a szovjetek kongresszusára utazó küldötteiknek, s ezért a parasztok maguk fognak harcolni a dekrétum valóra váltásáért. — De hiszen ezek az eszerek követelései voltak, s majd mondják, hogy átvettük tőlük — jegyezte meg valaki. Vlagyimir Iljics elmosolyodott: — Hadd mondják. A parasztok tisztában lesznek azzal, hogy mi mindig támogatjuk az ő jogos követeléseiket. Közel kell kerülnünk a parasztokhoz, életükhöz és óhajaikhoz. S ha néhány ostoba nevet ezen, hadd nevessen. Soha nem kívántunk monopóliumot adni az eszerekenek a parasztokra! Vlagyimir Iljics minél hamarább nyilvánosságra akarta hozni a kongresszuson ezt a dekrétumot. Ggy határoztunk, hogy mindjárt több példányban legépeljük és átadjuk, hogy szedjék ki a mi újságjainknak, azután holnap reggel mindjárt közölhetik. Miután pedig a szovjetek kongresszusán elfogadták a dekrétumot, haladéktalanul megküldjük az ország valamennyi újságjának azzal az utasítással, hogy „közöljék a legközelebbi számban“. Javaslatom, hogy a földről szőlő dekrétumot adjuk ki külön brosúrában, legalább ötvenezer példányban, s azokat osszuk szét legelsősorban a falura hazatérő katonáknak, mivel rajtuk keresztül jut el a dekrétum a leggyorsabban a tömeghez. Vlagyimir Iljics egyetértett javaslatommal. A továbbiakban a dekrétumot piakát formájában is kinyomtatták és kiragasztntták szerte a városban, sőt a pályaudvarokról kifutó mozdonyokra és vasűtkocsikra is felragasztották, hogy mindenütt olvashassák. ★ Nemsokára ezután gyalog indultunk a Szmolnij felé. Vlagyimir Iljics még sokáig érdeklődött, hogy a földről szóló dekrétumot hány példányban osztották el a katonák, valamint a parasztok között. Különleges jelentőséget tulajdonított ennek a dekrétumnak. Számtalanszor kiadtuk a földről szóló dekrétumot brosúra formájában és ingyen terjesztettük nagy példányszámban nemcsak a kormányzósági és a megyei városokban. hanem Oroszország valamennyi járásban is. közben, 1944. november 10-én vesztette életét, 43 éves korában, amikor a partizán törzskar Chabenecen keresztül az Alacsony-Tátrába vonult. Jan šverma számos művet, cikket írt a nemzetiségi problémáról, többek között: A cseh kérdés az 1848-as forradalomban, Marxizmus és a cseh kérdés. A háborús években pedig Moszkvában Irta meg „A szláv eszme a cseh politikában“ című könyvét. Ezekben a művekben, valamint számos cikkeiben, amelyek a kommunista sajtóban megjelentek, a lenini nemzetiségi politikáért harcolt. Ezerkilencszáznegyvennégyben többek között Jan Šverma ezt Irta: „ ... az új Csehszlovákiának igazán újnak kell lennie nemzetiségi politikában is... a szlovák nemzet független és önálló és mint minden nemzetnek, teljes joga van gazdának lennie hazájában. Az új Csehszlovák Köztársaságot, mibt két szabad és egyenjogú nemzet testvéri szövetségét kell felépíteni. Csehországban a cseh az úr, Szlovákiában pedig a szlovák. És mi mindnyájan közös erővel fogjuk felépíteni közös hazánkat...“ A népünk felszabadításában szerzett rendkívüli érdemeiért és a nép érdekében kifejtett több éves erőfeszítéséért 1969-ben — in memórián — a Csehszlovák Köztársaság Hőse címet adományozták neki. Jan Šverma bár nem élte meg a nép győzelmes felszabadulását, de a szabad nép őróla sohasem feledkezik meg. rp. Ez a dekrétum valóban az egész nép körében ismeretessé vált. Talán egyetlen törvényt sem hoztak nyilvánosságra olyan széles körben, mint ezt, új, szocialista törvényhozásunk egyik alaptörvényét, amelynek Vlagyimir Iljics oly sok erejét és energiáját szentelte. — Ha szétosztják a leszerelt katonák között a földről szóló dekrétumot, mindegyiknek jói meg kell magyarázni a dekrétum értelmét és jelentőségét — mondotta — s ne feledkezzenek meg arról sem, hogy megmondják nekik: ha a földbirtokosok és kulákok még ott ülnek a kisajátított földeken, okvetlenül el kell űzni őket, és a földet át kell adni a parasztbizottságoknak, hogy rendelkezzenek vele. Állítsanak be erre a munkára egy oly értelmes matrózt, aki ügyel rá, hogy hová teszik a katonák a dekrétumot; lehetőleg, hogy minél mélyebbre dugják a kenyérzsákjukba, a holmik alá, nehogy elvesztísék. Ami pedig tízesével összekötve került kiadásra, azt tartsa kéznél, fel kell osztani a vagonokban ... Egyszer csak elgondolkodott, elmosolyodott és megszólalt: — De van ám még egy baj: papír nincs, újság nincs, dohányozni pedig kell. A katona tehát fogja magát és a dekrétumból ekkora cigarettát sodor — és Vlagyimir Iljics az ujjával mutatta, hogy mekkorát. — Mire hazaér, társaival együtt elszívja az összes dekrétumokat. .. Okvetlenül elszívja. Vlagyimir Iljics elhallgatott, egy perc múlva ravaszkásan elmosolyodott és hozzám fordulva mondta: Tudja mit, Vlagyimir Dimitrijevics. Menjen el a Szitin-boltba és kérdezze meg, nincs-e nekik naptárjuk leszakítható lapokkal. Ha van, adjanak belőle ... Amikor aztán a dekrétumokat minél mélyebbre beleteszik a kenyérzsákba — lelkűkre kötik, hogy a falujukig hozzá ne nyúljanak! — a cigarettasodráshoz mindegyiknek adnak egy-egy naptárt. Az kényelmes is, hiszen leszakítható, a papír megfelelő, puha, és éppen elég egy mahorka cigaretta megsodrására. Van benne összesen 365 lap. elég az a katonának sajátmagának is, meg a társainak is... A dekrétumokat pedig vigyék haza a faluba ... Így azután megmentjük a dekrétumokat — és csöndesen elnevette magát, mulatott azon, hogy megtalálta a probléma megoldását. Elmentem a Nyevszkijre a Szitinboltba. Az üzletvezető szívesen odaadta nekem az összes eladatlanul maradt 1917-es, leszakíthatős naptárakat. Elvittük a Szmolnijba és minden katonának, aki bejött hozzánk, adtunk egy földről szóló dekrétumot és azonfelül egy leszakítható naptárt, hogy „cigarettát sodorjon belőle“. A katonák rendkívül elégedettek voltak, mondva, hogy „ez már igen“, s megígérték, hogy a földről szóló dekrétumra vigyáznak, okvetlenül szétosztják a parasztok között és felolvassák a falubelieknek. Moszkva legimpozánsabb történelmi nevezetességű épülete a Vörös-téren. A Kreml látképe a Moszkva folyótól. —tt—■ Pillanatképek egy negyedszázadból Huszonöt évvel ezelőtt Košicén (Kassán) egy kis csoport megalakította a CSEMADOK helyi szervezetét. 1950-ben, amikor a kerületi titkárság egy három helyiségből álló irodát kapott a Lenin utcában-— a volt Andrássy-palote udvari részén, kezdett kialakulni a munka Jellege, módja és minősége. Igazi tömegalapja a munkánknak csak az 1951-es év elejétől kezdődött. Akkortól, amikor sok utánjárással megkaptuk a postások volt kultúrházát, — a később ismertté vált Olympiát, — a CSEMADOK székházának. Már az első években megalakult a tánccsoport mellett a színjátszó együttes is és az énekkar. Volt népi zenekarunk, minden felszereléssel — harmonika, vonós hangszerek, zongora stb. A kellékek, kuliszszák, ruhák, olyan mennyiségét teremtettük elő, hogy külön fizetett raktárost tudtunk és kellett tartanunk — amolyan gazdasági főnökfélét, már 1953-ban! A kultúrcsoportok járták a košicei, moldavai (szepsi), a K. Chlmec-l (királyhelmecí), rožftavai (ro2snyói) járásokat és segítettek a szövetkezeti gondolat elterjesztésében és meggyökeresedésében Is. Aktív hozzájárulásukkal jöttek létre az efsz-ek és szilárdultak meg. De a CSEMADOK az Ipar fejlesztésénél is részt vállalt. Tagjainkkal ott voltunk a rozsnyói és környéke bányáiban, Ingyenes műszakok a „HUKO“ (a vasmű elődje), majd a vasmű alapjainak lerakásánál is. Az 1960-as évek a CSEMADOK-ra is a válság évei voltak. Már az évtized elején érezhető volt a visszaesés. Ahogy ez hamarosan kiderült, tulajdonkép csak' az ismeretanyag kibővítéséről volt szó, az igényesebb, kulturáltabb közönség szüksége szerint. Ez az igény abban Is jelentkezett, hogy a helýi könyvtárakat ki kellett egészíteni, a nagy — tehát az anyanyelvi-kultúra új szellemi kincseivel is. Részben ez az irodalmi és ismeretterjesztő igény adta a CSEMADOK akkori járási vezetőségének a döntő érvet, hogy a vezetőség mellett egy külön segítő-szervet: egy irodalom és ismeretterjesztő kört kell létrehoznunk, hogy a munkába be tudjuk kapcsolni a dolgozók szélesebb körét, mint aktivistákat. Így alakult meg 1964-ben — most éppen tíz éve — az első alig húsztagú csoport, amelyik 1965-ben már mint Bacsányi-kör folytatta a megkezdett munkát. S nemcsak a kassai járásban, hanem szinte az egész Kelet-Szlovákiában szerveztek kulturális megmozdulásokat. A Bacsányl-kör rendezvényeiből: Kodályest, Kodályné közreműködésével, Bartók-est, Bartókné részvételével, népballada-est, Ady-est, a Virágnak virága c. összeállítás és még soksok más rendezvény. A CSEMADOK ekkori járási bizottsága a Bacsányi-körrel együtt több megmozdulásnál is ott volt. Közreműködött a II. Rákóczi Ferenc emléktábla visszahelyezésénél. De nem kis mértékben hozzájárult a haladó hagyományok megőrzéséhez a falvainkon, helyi kultúrotthonok, néprajzi szobák megteremtéséhez Is, segített a honismereti mozgalom elterjedésében. Sok mai hazai és magyarországi íré, költő, művész vált ismertebbé a járásunk területén a CSEMADOK segítségével. Író-olvasó találkozók, Irodalmi-estek, kiállítások szinte napirendén voltak. A hatvanas évek elején megújult a színjátszás is a kassai járásban. Az évtized végén magában a városban, Kassán három színjátszócsoport működött (Marossy Gyula, Kovács Károly és Spisák Géza voltak a rendezők), többé-kevésbé állandó jelleggel. De a járásban is Szepsiben, Nagyidán, sőt Jánokon, Tornán, Csécsen, Buzitán és máshol is két-két, néha három színjátszó csoport is betanult egy-egy színdarabot, esztrádműsort. Ennek eredményeképpen 1967-től minden évad járási szemlével fejeződött be. Eddig már hat járási fesztivál valósult meg. A fellendülés annak volt köszönhető, hogy községeinkben az előbbi évekhez képest nőtt az életszínvonal, emelkedtek az igények s több lett a szabad idő is. Egyre-másra alakultak az „új“ községekben a csoportok, és épültek társadalmi munkával a társadalmi otthonok. Mindez azt hozta magával, hogy a 70-es évek elejére már egy új igény jelentkezett: kiszélesíteni a járási szemléket az irodalmi színpadok, szavalók és prózamondók járási vetélkedőjével is. így alakult ki a CSEMADOK járási bizottsága kezdeményezésére és a jnb kultúrügyl, valamint a járási népművelési központ rendezésében a Fábry Zoltán irodalmi és kulturális napok körvonala. JJgyanolyan jó eredmények születtek a népitánc területén is. Ezen a kúltúrterületen még több csoport működött — és részben még működik is — állandó jelleggel. így például a legismertebbek a színalak, akik ott voltak minden járási, de sokszor kerületi vagy országos rendezvényen is, s nem egyszer az élvonalban — 1974-ben. is ők hozták el a fődíjak egyikét Zselízről. Ma már senki sem vonja kétségbe, hogy az a sok tízezer, sőt százezer óra, amit a falvak lakossága a CSEMADOK keretében, vagy annak felhívására a munkahelyeken, a községeikben a faluszépítési akciókban ledolgoztak Vagy a kulturális tevékenységgel eltöltőitek, jelentős értékeket hozott létre és így hozzájárult a lakosság sokoldalú művelődéséhez. SZANYI JÖZSEF Jan Šverma
