Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1974-11-02 / 44. szám

SZABAD FÖLDMŰVES

1974. november 2.

Ä Szövetségi Gyűlés jóváhagyta a mezőgazdasági adó új rendszerét

Felmérések és helyzetelemzések bizonyítják, hogy a mezőgazdasági adó eddig érvényben levő rendszere már nem felel meg a mezőgazdasági termelés tudományos-műszaki fejlesztésével járó követelményeknek. Fékezi a termelő erűk további fejlődését, a mezőgazdasági termelés céltudatos összpontosítását és szakosítását, vagyis a mezőgazdaság általános, komplex fejlődését. Ezért, vagyis a mezőgazdasági termelés további zavartalan fejlődésének biztosítása céljából, a Szövetségi Gyűlés a múlt hét közepén törvénybe iktatta a mezőgazdasági adó új rendszerét.

A MA MÉG ÉRVÉNYBEN LÉVŐ MEZŐGAZDASÁGI ADÖ SZEREPE

kis igényű felújításához is kölcsönt kérni, tehát eladósodni. A tapasztalatok arra utalnak, hogy a mezőgazdasági adó jelenleg még érvényben levő rendszere ezeket az elfentmondásokat képtelen felszámolni. Akárhogyan nézünk a kérdésre, azt tapasztaljuk, hogy az adó eddigi formájának hatása abban jut kifejezsére, hogy minél magasabb színvonalú a vállalat rentabilitása, viszonylagosan annál kisebb az adóterhe, tehát az adókiegyenlítés utáni nyeresége növekszik, míg a kedvezőtlen természeti viszonyok között gazdálkodó szövetkezetek nyeresége — a rentabilitás alacsony színvonala miatt — viszonylagosan csökken, tehát a szövetkezeti szektoron belüli ellentmondások is elmélyülnek.

A mezőgazdasági adó törvénybe iktatott új rendszerét — amely 1975. január 1-vel lép életbe — ez említett tények alapján kell megítélnünk. A helyzet teljes ismerete hiányában helytelen lenne elmarasztalni egy‘ olyan intézkedést, amely a mezőgazdaságon belüli ellentmondások felszámolását, a termelés- és gazdaságfejlesztés előfeltételeinek megteremtését egyformán szolgálja mind a kedvező, mind pedig a kedvezőtlen természeti és közgazdasági előfeltételek között gazdálkodó szövetkezetekben.

A szocialista mezőgazdaságunk fejlesztésében huszonöt éven keresztül szerzett tapasztalataink már meggyőzhettek bennünket arról, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja, amelynek történelmi küldetése a szocialista népgazdaság — azon belül a mezőgazdaság — fejlesztésének irányítása, a gazdaságfejlesztéssel járó ellentmondások kiküszöbölésének mindenkor olyan formáját választotta, ami a fejlődés bizonyos távlataiban ésszerűnek bizonyult, vagyis a termelés és a társadalmi jólét tervszerű növekedéséhez vezetett.

Ellentmondásba kerülnének a szocialista erkölccsel mindazok, akik a sajátos, jobb természeti és közgazdasági előfelételeik — s gyakran e kedvező körülményekkel párosuló állami támogatás folytán — rendkívüli méreteket öltő vállalati nyereségük egy részének elvesztése miatt megtorpannának és az elvtelen kispolgári pánikkeltés eszközeivé válnának. A helyzet és az intézkedések milyenségének megítélésében ki kell indulnunk a társadalmi érdekekből, amely a jelen esetben a mezőgazdaság komplex fejlesztéséhez szükséges előfeltételek megteremtésében jut kifejezésre, s j egyben tudatosítanunk kell azt, hogy az egyén, valamint a szövetkezeti közösség boldogulása is, a társadalom gazdagodásának függvénye.

★

Mivel a mezőgazdasági adó új rendszere feltételezhetően a mezőgazdasági dolgozók, főleg a szövetkezeti tagok érdeklődésének középpontjában áll, lapunk jövő heti számában e kérdés megvilágítására visszatérünk.

PATHÖ KÁROLY

Kétségtelen, hogy a mezőgazdasági adó eddigi rendszere is a gazdaság tervszerű irányításának szerves részét képezte. Küldetése és szerepe elsősorban is az volt, hogy hatást gyakoroljon a termelésre. Elősegítse az élelmiszerek iránt növekvő igények kielégítését, a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság osztálya szövetségének szilárdulását. Tehát ösztönzőként kellett hatnia a mezőgazdasági termelés sokrétű és tervszerű fejlődésére. Ökonómiai nyomást kellett gyakorolnia abból a célból, hogy a mezőgazdasági termelés hatékonysága növekedjen. Segítenie kellett a mezőgazdasági termelés intenzitásának növeléséhez szükséges előfeltételek létrejöttét a különböző termelési körzetekben, tehát mind az eltérő természeti előfeltételek között, mind pedig a hasonló adottságok mellett gazdálkodó mezőgazdasági üzemekben, a mezőgazdasági termelés komplex fejlődésének biztosítása céljából.

Azt, hogy a mezőgazdasági adó eddig érvényben levő rendszere — hoszszú éveken keresztül helyesnek bizonyult, a tények és eredmények egész sora igazolja. így például az is, hogy a mezőgazdasági össztermelés — 1967. január 1-től 1973-ig 20,5 százalékkal növekedett, s a múlt esztendőben 75 milliárd 300 millió korona értéket képviselt. Teljes kibontakozásnak indult a termelés összpontosítása és szakosítása, korszerű termelő központok, üzemközi vállalkozások és vállalatok jöttek létre. S a mezőgazdaság tiszta jövedelme az 1967. évi 6 milliárd 400 millió koronával szemben, 1973-ban 13 milliárd 200 millió korona volt.

A mezőgazdasági üzemek jelentékeny hányada anyagi helyzetének szilárdsága folytán lényegesen csökkentek a beruházási hitelek, amelyek 1967-ben hétmilliárd száznegyvenmillió koronát, ezzel szemben 1973-ban csak'négy milliárd koronát tettek kt. Az Is Ismert, hogy nagyon sok szövetkezetnek többmillió korona fekvő pénze, kamatozó bankbetétje van. E fejlődés természetes következményeként — az efsz-ek többségében — lényegesen növekedett a dolgozók személyi jövedelme is.

MIÉRT NEM FELEL MEG TOVÁBB A MEZŐGAZDASÁGI ADÓ EDDIGI RENDSZERE?

Lényegében azért, mert az említett pozitív vonások mellett — a mezőgazdasági termelés komplex fejlesztésének viszonylatában — fékező tényezőként is szerepein Közismert ugyanis, hogy az egységes földművesszövetkezeteink és a mezőgazdasági üzemeink általában, a sajátos természeti és gazdasági adottságaik és egyéb körülmények folytán is különböző gazdasági színvonalon vannak. A mezőgazdaság komplex fejlesztése azonban feltételezi a mezőgazdasági üzemek színvonalának kiegyenlítődését, vagyis azt, hogy a termelés korszerűsítésének elemei mindenhol tért hódítsanak és a dolgozók személyi jövedelme is — az egyenlő értékű munkáért egyforma bért elv alapján — kiegyenlítődjön.

A tények azonban arról tanúskodnak, hogy a mezőgazdasági adó eddig érvényben levő rendszere a mezőgazdasági üzemek gazdasági színvonalának további differenciálódását eredményezte. Ez azért történhetett meg, mert a mezőgazdasági adó viszonylagosan a kedvezőtlen előfeltételek között gazdálkodó és általában gyengébb szövetkezeteket sújtotta. Például azok a szövetkezetek, amelyek öt százalékos rentabilitás mellett gazdálkodtak, a tiszta jövedelmük 27,7 százalékát adófizetésre fordították. Ezzel szemben a 40—50 százalékos rentabilitást elérő szövetkezetek a tiszta jövedelmüknek csupán a 11,3 százalékát használták fel az adóterhek kiegyenlítésére. Ez a tény szemléltetően bizonyítja, hogy a kedvezőtlenebb kő rülmények között gazdálkodó szövet kezetek nemcsak abszolút értelemben hanem viszonylagosan is kevesebbe fordíthattak a termelés korszerűsítő sére, mint a jobb természeti és gaz

dasági előfeltételek mellett termelő, jól szituált szövetkezetek. így nem véletlen tehát az a kedvezőtlen jelenség sem, hogy az egy hektár mezőgazdasági területre jutó alapeszközök értékében aggasztó differenciálódási folyamat bontakozott ki. Például 1967—1970-ben csupán 3400 korona különbség mutatkozott ezen a téren. Ezzel szemben 1972-ben a gazdag szövetkezetekben, az egy hektár mezőgazdasági területre jutó alapeszközök értéke már 5700 koronával haladta meg a rossz körülmények között termelő gazdaságok egy hektárra jutó alapeszközeinek értékét.

A helyzetelemzések arra is fényt derítettek, hogy például az árpa termesztése 90, míg a búza termesztése 80 százalékkal jövedelmezőbb a kedvező természeti adottságok között gazdálkodó mezőgazdasági üzemekben, mint azokban, amelyek rendkívül rossz természeti viszonyok között gazdálkodnak.

A termelés korszerűsítésében mutatkozó — objektív tényezőkkel bizonyítható — lényeges különbség, valamint az egyes termények jövedelmezőségében tapasztalható jelentős eltérések, a Cseh Szocialista Köztársaságban oda vezettek, hogy a magas színvonalú szövetkezetekben egy állandó dolgozó jövedelemképzése harminc százalékkal magasabb, mint a kedvezőtlen természeti viszonyok között termelő gyenge szövetkezetekben. Szlovákiában ez a különbség még sokkal kirívóbb, mivel a hatvan százalékot Is eléri.

A termelés fejlesztésében, valamint a jövedelmezőségben tapasztalható lényeges eltérések kihatással voltak a szövetkezeti tagok személyi jövedelmének alakulására, fokozatos differenciálódására is. így például 1972- ben az ország egységes földművesszövetkezeteinek 24 százalékában egy átlagdolgozó évi jövedelme nem érte el a 17 000 koronát. Ezzel szemben a szövetkezetek 12,4 százalékában meghaladta a 23 000 koronát. Az említett évben azonban még tizennyolc olyan efsz is létezett, ahol az egy átlag dolgozó évi jövedelme 11000 korona alatt volt. Ugyanakkor negyvennégy szövetkezetben 30 000 korona felett.

Érthető, hogy a különbségek elmélyülése bizonyosfokú munkaerő áttolódáshoz is vezetett. így például a jól szituált szövetkezetekben az ezer hektárra jutó munkaerő száma 85-ről, 92- re emelkedett, nem beszélve arról, hogy a szakemberek jelentékeny része is az erősebb gazdaságok felé orientálódott. Ez a körülménv a fennálló különbségek további elmélyüléséhez vezetett.

ELLENTMONDÁSOK A SZÖVETKEZETT SZEKTORBAN

Az említett tények törvényszerű következménye lett, hogy az ellentétek sorozata jelentkezett a szövetkezeti szektoron belül. Egyik oldalon, ott látjuk a gazdaságilag erős szövetkezeteket, amelyek nagy mennyiségű anyagi eszközöket fordíthatnak a termelés további fejlesztésére és szakképzett vezető káderek megnyerésére. Míg a másik oldalon csoportosulnak a gyenge gazdaságok, tehát azok, amelyekben nagyobb szükség lenne a szakképzett dolgozókra és a termelés tudományos-műszaki fejlesztéséhez szükséges előfeltételek megteremtésére, de ezek olyan gyenge anyagi helyzetben vannak, hogy a társadalmi érdekeket Is kifejező gazdaságfejlesztési követelményeknek képtelenek eleget tenni.

A múlt esztendőben végzett elemzések is rámutatnak arra, hogy a jövedelemképzés színvonalában lényeges eltérések vannak mind a hasonló, mind pedig a különböző természeti feltételek között gazdálkodó szövetkezetekben. Ennek a nem kívánatos jelenségnek lett a következménye, hogy a szövetkezetek egy részének módjukban áll az anyagi eszközök nagy mennyiségét felhalmozni, de különböző okok miatt nem tudják a milliókat hatékonyan felhasználni. Velük szemben azonban létezik a szövetkezeteknek egy másik, vagyis szegényebb csoportja, amely kénytelen még a korlátozott méretű újratermeléséhez, vagyis a termelő eszközeinek

^sehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szövetségi Kormány és a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága felhívást intézett az ország dolgozóihoz, hogy minden lehetőség felhasználásával, az emberek és gépek teljesítőképességének kihasználásával, brigádosok ezreinek munkába állításával, a lehelő legtöbbet mentsünk meg az idei gazdag termésből, és minél nagyobb területen végezzük el a vetést.

A közös felhívás megállapítja, hogy az utóbbi időben a kedvezőtlen időjárás — különösen a tartós esőzések — nehézségeket és károkat okozott a népgazdaságban és veszélyezteti a burgonya, a cukorrépa és a kukorica betakarítását. A mezőgazdasági dolgozók, a lakosság, a csehszlovák és a szovjet hadsereg katonáinak segítségével, fokozatosan sikerül legyőzni az elemek okozta nehézségeket, és csökdalmi segítséget. Felhívással fordul valamennyi üzemhez, hivatalhoz, iskolához, a Csehszlovák Autó-Közlekedési Vállalat dolgozóihoz és más intézményekhez, hogy a nemzeti bizottságok igénylése alapján megfelelő számú dolgozót és járművet bocsássanak a mezőgazdasági üzemek segítségére, és a szükségletnek megfelelően más módon is segítsék elő a burgonya, a cukorrépa és a kukorica betakarítás befejezését. A közlekedés, a távösszeköttetés és az ipari üzemek dolgozóitól elvárják, hogy a legrövidebb időn belül felújítsák a munkákat az árvízsújtotta területeken.

A CSKP KB a, a Szövetségi Kormány és a nemzeti kormányok, a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága megfelelő intézkedéseket hoz az időjárás kedvezőtlen következményeinek helyrehozására és kitűzi ennek érdekében az állami és gazdasági szervek feladatait. Felhívja a

Minden dolgozó, mozgósításával mentsük meg a termést

kenteni a károkat. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szövetségi Kormány és a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága nagyra értékeli a szövetkezeti tagok, az állami gazdaságok dolgozói és a lakosság áldozatkész munkáját. A közös igyekezetnek köszönhető, hogy eddig 158 ezer hektárról sikerült betakarítani a burgonyát és 72 ezer hektárról a cukorrépát. Kedvezően értékeli a lakosságnak, a párt és állami szerveknek az árvíz következményeinek elhárításában kifejtett erőfeszítéseit. A színvonalas szervezésnek, a dolgozók fegyelmének köszönhető, hogy az egyes körzetekben a lakosságot és az anyagi javakat idejében biztonságos helyre szállították.

A sikeres erőfeszítések ellenére a helyzet továbbra is komoly. Közös, társadalmi összefogással még 17 ezer hektárról kell begyűjteni a burgonyát, 115 ezer hektárról a kukoricát és betakarításra vár még a cukorrépa kétharmada is. A népgazdaság számára nagyon fontos termények gyorsított ütemű betakarítása és a veszteségek elkerülése céljából szükséges, hogy a mezőgazdasági üzemek, a párt-, állami- és gazdasági szervek minden szinten a lehető legnagyobb erőfeszítést fejtsék ki, hogy megbirkózzanak ezzel a helyzettel, s haladéktalanul hatékony intézkedéseket foganatosítsanak.

A CSKP KB a, a Szövetségi Kormány és a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága a mezőgazdasági dolgozókhoz fordul, hogy használják fel valamennyi erőforrásukat, a lakosság segítségét, jól szervezzék meg az önkéntes segítők munkáját, és megfelelőképpen gondoskodjanak mindazokról, akik résztvesznek a begyűjtés befejezésében.

Rendkívül nagy felelősség hárul a nemzeti bizottságokra, amelyeknek főfeladata, hogy a helyi feltételeknek megfelelően szervezzék az őszi munkák menetét és az egyes mezőgazdasági vállalatoknak nyújtandó társamezőgazdasági- és ipari üzemek, a hivatalok és iskolák összes párt-, szakszervezeti- és ifjúsági szervezeteit, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket az őszi terménybetakarításra, ezeket a feladatokat tekintsék e napok fő feladatának.

A felhívást a párt-, állami- és közigazgatási szervek, az intézmények, az ipari és mezőgazdasági üzemek vezetői ás dolgozói országszerte megvitatták és hatékony intézkedéseket tett8k a termés megmentésének és a veszteségek csökkentésének érdekében. Ahol dolgozni lehet, brigádosok ezrei gyűjtik a burgonyát,a cukorrépát és a kukoricát. A védnökség! üzemek a dolgozók segitségén kívül szállítóeszközeiket és szárítóberendezéseiket bocsájtották a megszorult mezőgazdasági üzemek rendelkezésére. Naprólnapra szaporodik a búzával bevetett hektárok száma. Jelentések érkeznek arről is, hogy lelkes földműveseink hazafias kötelességérzettel, a rendkívüli nehéz körülmények között is igyekszenek teljesíteni szerződéses eladási kötelezettségeiket.

A kelet-szlovákiai kerület földművesei levélben értesítették Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságát és az SZSZK kormányát arról, hogy a burgonya állami felvásárláis tervét 100,5 százalékra teljesítették, összesen 129 077 tonna étkezési és 33 210 tonna ültetőburgonyát adtak át a felvásárló szerveknek.

Megmozdult az egész országi A különböző szakaszokon dolgozó honpolgárok éjt nappallá téve küzdenek az idöjárás-okozta nehézségekkel. Meg kell azonban mondanunk azt is, hogy egyes mezőgazdasági üzemek még mindig vonakodva fogadják a különböző intézmények és ipari üzemek segítségét.

Ilyen esetekben a párt- és a közigazgatási szerveknek határozottan kell közbe lépni, hogy a közös összefogás minél hatásosabban nyilvánuljon meg a betakarítási és vetési munkálatokban. —b—

Védjük a nép vagyonát«

ez nem fedte a valóságot, ebben az üzemben is létrejött a „fekete alap“. Népgazdasági szempontbál súlyosbítja a helyzetet, hogy a különböző spekulációk, szabotázs-akciók, lopkodások által okozott károknak csak a jelentéktelen részét terítik vissza. Az élelmiszeriparban például az 1973-as évben okozott károk értéke 33 millió korona volt, de a tettesek alig 10 millió koronát fizettek be az állam kaszszájába. A mezőgazdasági felvásárló és ellátó vállalatok üzemeiben 17 millió korona értékű hiány keletkezett a spekulációk miatt, de sajnos, a mankók okozói csak 666 ezer koronát térítettek meg.

Az egységes földművesszövetkezetekben a nyomozó szervek a múlt évben 1196 bűncselekményt állapítottak meg. A tettesek által elkövetett kár meghaladja a 7 millió koronát. Tehát még mindig sokan vannak olyanok, akik a „miénket“ összetévesztik az „enyémmel“. Ezzel a jelenséggel rendszeresen foglalkoznak a felsőbb szervek is és nevelő jellegű kisebb dorgálásokkal, esetleg pénzbüntetésekkel igyekszenek jó útra téríteni a tévelygőket. A Nővé Zámky-i Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság 531, a galántai 398, a komárnoi 101, a Rim. Sobota-i (rimaszombati) 210 esetben büntette meg a vétkező szövetkezeti vezetőket és tagakat. A Nové Zámky-i járásban ismétlődő kihágások miatt 12 tagot zártak ki a szövetkezetekből. De a jövőben még szigorúbb intézkdéesekkel igyekszenek jobb belátásra bírni azokat, akik becstelen módon igyekszenek javakra szert tenni. (balia)

A szocialista országápítésben elért sikereink egyre nagyobbak. Ez főleg annak köszönhető, hogy dolgozóink igazi jó gazda módjára végzik termelőmunkájukat. Azonban — bár egyre kevesebben — még mindig vannak olyanok, akik mások munkájának gyümölcséből akarnak élni. Különböző módon a szocialista vagyon eltulajdonításával, sikkasztásokkal, termelést iékező szabotálásokkal okoznak jelentős károkat népgazdaságunknak. A szocialista vagyon védelmével foglalkozott a Szlovák Nemzeti Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi bizottságának XXVIII. ülése is. Az elhangzott beszámolókból és felszólalásokból több következtetést, illetve tanulságot vonhatunk le.

A felmérések azt bizonyítják, hogy az üzemek gazdálkodásának rendszertelen ellenőrzése is nagy teret nyit a spekulánsok számára. A Nitra-i Prior áruház a vásárló közönség számára még meg sem nyitotta ajtóit, igazgatóját máris letartóztatták, 200 ezer koronás sikkasztás miatt. „Érdekes", senkinek sem tűnt fel, hogy rendkívül rövid idő alatt közel félmillió korona értékű házat épített. Csak a véletlennek köszönhető, hogy gyorsan lebukott. Ez az eset szinte vészjelként figyelmeztet arra, hogy egyesek túl gyorsan meggazdagodnak. Bár a mostani jogi normák nem engedik meg, hogy számonkérjük a polgárokat, honnan szerezték a pénzt a különböző építkezésekhez, azonban a kirívó esetekben ügyes módszerekkel könnyen rá lehetne jönni a meg nem érdemeit pénzszerzés titokzatos útjaira.

Nyugtalanító jelenség, hogy elég sok üzem vezetősége alacsony terveket készít, hogy azokat könnyen túlteljesíthessék és több tízezer korona értékű prémiumot zsebelhessen be. Felsőbb szerveinknek kellene ezzel a problémával foglalkozni, mert több esetben a dolgozók egy része elkedvetlenedik a vezetők határtalan harácsolása miatt. Végre meg kellene szabni „az égig érő prémiumok“ felső szintjét. Sajnos, vezetőink közül még jónóhányan nem a munka termelékenységének fokozásával igyekszenek a terveket teljesíteni és ezáltal töb összeget teremteni a dolgozók jobb bérezésére, hanem inkább kivételeket kérnek az árútermelés csökkentésére. Előfordulnak olyan esetek is, hogy a felvásárló szervek a különböző száradási százalékokat a megengedettnél magasabbra emelik, ezáltal úgynevezett „fekete alapot“ hoznak létre, amelyet jó pénzért — ismerősöknek és esetleg üzemeknek is — eladnak. Az ellenőrző szervek például megállapították, hogy a Levicei Mezőgazdasági Ellátó és Felvásárló Üzem vezetősége a gabona tisztításakor 3,5 százalékos poroződást számított. Mivel