Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-11-02 / 44. szám
1974. november 2. SZABAD FÖLDMŰVES A „könnyek völgye" A szalánci hegy völgyében fekszik Zlatá Baňa (Aranybánya) község. Ez a falu aranybetükkel írta be nevét a Szlovák Nemzeti Felkelés és hazánk felszabadftási mozgalmának történelmében. Már a község neve is sejteti, hogy itt valamikor aranyat bányásztak. — Nagyapáink valóban aranyat bányásztak a József és a Rák patakban, melyek a községünkön folynak keresztül — tájékoztat Kovács János, a hnb elnöke. — Később az aranymosást felváltotta az agyag bányászás, amelyből az ügyeskezű emberek csuprokat, tányérokat és különböző dísztárgyakat égettek. Emellett az emberek favágásból és földművelésből éltek. A kis földecskéiken saját szükségletükre árpát, zabot, lent és burgonyát termesztettek, hogy a megélhetésüket úgyahogy biztosítani tudják. Nehezen éltek, nemcsak az első köztársaság alatt, de a szlovák burzsoá köztársaság idején is, amikor csak a gárdistáknak volt jó munkalehetőségük. Aztán jött a második világháború és vele együtt a nélkülözések időszaka. Zlatá Baňa romantikus, eldugott helyen terül el a szalánci hegyek között és ebből kifolyólag ideális helynek bizonyult a partizánmozgalom megteremtésére. Itt működött sokáig a „Csapajev“ partizán hadtest, amelynek élén Ľudvík Kukorelli, a legendás vezérkari parancsnok állt. Az első sikeres akciójuk a német helyőrség likvidálása, valamint a hanušovcei felüljáró híd felrobbantása volt, miáltal meglassult a német katonaság frontra való áthelyezése. A Hanusovcén székelő SS parancsnokságon hamar tudatosították a partizán egységek veszélyét és elhatározták „csapájevék“ megsemmisítését. Az akcióval a 108. gépesített hadosztály egységét bízták meg. A nácik hamarosan körülzárták az egész szalánci hegységet és több irányból kezdték a partizánok elleni támadást. Hogy ennek milyen szörnyű következménye volt a kis községre, arról inkább hadd beszéljen Štefan Zajac elvtárs, a partizán-mozgalom egyik résztvevője. — Engem Kukorelli a hírszerzéssel és az összeköttetés fenntartásával bízott meg. Ezen a téren nagyon sokat segített nekem DocimáK csendőrparancsnok, aki állandóan tájékoztatott a titkos parancsokról, a hitleri katonaság mozgásáról és a gárdisták minden akciójáról. 0 tájékoztatott 1944. szeptember 6-án a partizánok elleni akció tervéről is. Éjfél után megérkeztem ezzel a fontos hírrel a partizánok főhadiszálására, Kukorelli őrnagyhoz. A községtől vagy ötszáz méterre voltak a partizánok bunkeréi. A helyzet kiértékelése után Kukorelli őrnagy parancsot adott a riadóra, úgyhogy a partizánok többsége a kávét sem érkezett meginni. — Ogy emlékszem, mintha ma volna, hajnalodni kezdett, az eső erősen szemergett, amikor megérkeztek a német felderítők, akiket rögtön likvidáltunk. Azután kész pokollá változott a völgy. A nácik páncélautókon érkeztek és csak úgy vaktában lövöldöztek a fák közé, az erdőbe. Mi megvártuk, míg a nácik kiszállnak az autókból és csak aztán kezdtük a támadást. Valamennyiüket likvidáltuk. Néhány percen belül többszáz német katona esett el. Igen ám, de jöttek az újabb erősítések. Megjelentek a Tigris tankok is, úgy, hogy végül is a túlerőtől kénytelenek voltunk visszavonulni a hegyekbe. A sziklák közé. A fasiszták a községén, Zlaté Banán álltak bosszút. Kirabolták az egész falut és utána rakétákkal, gránátokkal és benzinnel sorba felgyújtották a szegényes faházakat. Szörnyű volt a látvány. A puskák ropogásába és a robbanásokba belevegyült az anyák jajgatása, akik álmos gyerekeiket igyekeztek megmenteni az égő házakból. Mindenki úgy védte magát, ahogy csak tudta. Akiknek már nem volt lehetőségük elfutni a közeli erdőbe, azok a pincékbe menekültek. Ott sem voltak biztonságban. A pincékbe a nácik gránátokat dobáltak. Csak az egyik pincében 15 ember sebesült meg és többen meghaltalk. A nácik felgyújtották a bunkerokat is, amelyekben a partizánok az élelmet tárolták.Az összes állatokat teherautókra rakták és elvitték. A németek elfogták a munkából hazatérő Ján Zelákot és Kastaloviűot és a falu előtt agyonlőtték őket, azután némelyiket, mint például a négy Puiikovot, Kovács Antalt és Ján Furíikot kényszermunkára vitték a „birodalomba“. Csak a szovjet hadsereg által törismét ténö felszabadulás után térhettek vissza a községbe, hogy újra elkezdhessék az életet. Ha nehezen is, de lassan megkezdődött Zlatá Banán az új élet. Üj házakat építettek, új iskolát. 1953-ban a község lakossága az iskola elé szobrot állítatott, amely gyereket kezén tartó anyát ábrázol, amint fut az égő faluból. Szocialista társadalmunk nem feledkezett meg az annyi sokat szenvedett Zlatá Baňaiakról. Kommunista pártunk önzetlen segítségével teljesen újjá épült a falu. 1960-ban villanyt kaptak, majd új üzletházat és vendéglőt építettek. — Hol van már az az idő — mondja Kovács János a hnb elnöke —, amikor az öreg Štefan Beluškának a háború után megmaradt német ágyúpatronon kellett „dobolni“, mert a tűznél megégett a dobja is. Ma a Zlatá Baűaiak mindent a helyi hangszóróból tudnak meg. Már a két patak sem veszélyezteti a községet, mert szépen szabályozva van. Az utcákat portalanították. A hnb is új épületben székel, amelyben színpad és ifjúsági klub is van. — Mivel foglalkoznak ma a Zlatá Baűaiak? — érdeklődöm a hnb elnökétől. — A munkaképesek Prešovra járnak dolgozni, csak aludni járnak haza. Az idősebbek és a nyugdíjasok gazdálkodnak. Nem is nagyon azért, mert ez itt kifizetődik, de a 100 hektárnyi föld nem maradhat parlagon. Sokan alig várják már, hogy az erdők közötti földeket valamelyik szomszédos szövetkezethez csatolják. Mi is nagyon szeretnénk, ha ez minél hamarább megvalósulna. Itt helyben mini gazdaságot alapítani nem lenne gazdaságos. Ma a fiatalok különböző közép- és szakiskolákon tanulnak szakmát. Többen egyetemre és főiskolára járnak. Zlatá Baňának 135 szép új háza van, minden ötödik házban személykocsi, minden házban televízió és megtalálható a mai követelményeknek megfelelő modern háztartási berendezés is. Községük felszabadulásának 30. évfordulójára az új hnb épületébe emlékszobát létesítettek, ahol felelevenítették a harminc évvel ezelőtti borzalmas eseményeket a felnövő nemzedék okulására. Talán még idetartozik, hogy Zlatá Bánát a duklai emlékéremmel, az SZNF emlékplakettjével és a Vörös csillag renddel tűntették ki. Ma a szalánci völgyben új, szocialista élet lüktet. ILLÉS BERTALAN llllllllllllllllllllilillllllllllllllllllllllllllli^ llllllllllllllllllllllllllllllllllllllli IIIIIIIIIIIIIIIIIM Őszi napsütésben Kisvárosunk főutcáján ülök egy pádon. Hosszú idő óta nem ültem itt. Élvezem az ökörnyálas, bágyadt őszi napsütést. A széles utat szegélyező Jókról a legkisebb fuvoláira hullnak az elsárgult levelek. Libegnek és amikor az aszfaltra érnek, halkan megrezdül a már ottlévő avar. Körülöttem siető emberek sokasága. Ügy tűnik, mindenkinek sürgős dolga van. Be kell vásárolni, munkába, iskolába, értekezletre kell menni, egy csomó dolgot kell elintézni. Már-már restellném is a tétlenséget, amikor váratlanul egy idős bácsi telepedik le. mellém. Ismerősként köszönt, pedig mindössze csak párszor találkoztunk, váltottunk néhány szót a nyáron az utcán. — Hogy tetszik lenni? — teszem fel most is a szokványos kérdést és ez láthatólag jólesik az idős embernek. Szeme megcsillan az érdeklődésre, megigazítja hójehér haját és bajuszát, majd munkában megfáradt ráncos kezeit ölében összekulcsolva csendesen válaszol. —Köszönöm a kérdését, hol jobban, hol rosszabbul. Most egy kicsit kínoz a reuma, biztos időváltozás lesz, de egyébként nekem egyformán telik el minden nap. Hosszabbak lettek már az esték, korán lefekszem, mivel hajnalban úgyis felébredek. Befütök, főzök valamit, adok a kutyának és egy kicsit eltopogatok az udvaron, a kiskertben, azután ha jó az idő kijövök az utcára. Ha nem tehetem, akkor az ablakból nézelődöm, vagy ■ újságot és könyvet olvasok. Érdekének az országban, a világban történtek és nagyon szeretem az irodalmat. — Kedvelem a klasszikus költőket, Petőfit, Adyt, József Attilát, Hviezdoslavot és a többit, de legközelebb talán mégis Váci Mihály áll hozzám. Nem ismeri például a „Mindenütt otthon" cmű versét? Nagyon szép! Ennek néhány sorát már betéve tudom: h0rházikók előtt, akárhol is, apám tiszteleg, s ha sorompók közt suhannak, megint gyerek leszek és minden állomáson én mindig megérkezem. Szinte leszállnék mindenütt, ahol lámpa int nekem ...“ Talán mondanom sem kell, hogy az apám is vasutas volt egykor, én pedig lakatosként mentem nyugdíjba néhány éve a szövetkezetből. ' A bácsi hetvenhat éves múlt. Van mire emlékeznie, hiszen a háta mögött kemény, dologban eltöltött esztendők öröme-baja húzódik meg. Néhány éve meghalt hűséges élettársa, azóta egyedül él. Négy testvére évtizedekkel ezelőtt „elhagyta“. Egyik elesett a háborúban a Szovjetunióban, a másik a Szlovák Nemzeti Felkelésben, a hegyekben vérzett el a legkisebb pedig Csehországban nősült és telepedett le. Ritkán szánják rá magukat arra a testvérek és rokonok, hogy meglátogassák egymást. Két gyermeke közül a fia mérnök, a lánya pedig tanítónő lett. Messze laknak innen, de legalább félévenként aszszonyostól, férjestől hazajönnek. Ilyenkor nagytakarítást és mosást rendeznek, a nagyapa pedig a három kis unokát dédelgeti-babusgatja addig. — Higgye el, — sóhajt fel emlékezés közben — az a pár nap az én legnagyobb örömöm, amíg ilt vannak a gyerekek, az unokák. Addig nem vagyok egyedül, nem érzem a magány nyomasztó súlyát. Igaz, mehetnék hozzájuk, hívtak már, de nem tudnám itthagyni az otthonomat és a feleségemet a temetőben. Hozzá minden héten kimegyek. A kocsmába különben sem járok, alkoholt nem iszom, beosztom a kis nyugdíjamat. Különösebb igényem most sincs, csupán szeretek az emberek között lenni, egy kicsit elbeszélgetni. Néha azért elmegyek a nyugdíjas otthonba és jövök ki ide a padra. Dehát. végül itt is csak magam vagyok leginkább. Az utcán ugyanis mindenki siet, ritkán akad beszélgető társ. Mit tapasztalt, így van? Az élet rendje az, — mondom — hogy tele vagyunk teendőkkel, tervekkel, gondokkal, ezért sietünk, rohanunk. Hajszoljuk a boldogság kék madarát. Magyarázkodom, miközben felötlik bennem, hogy milyen sok hasonló sorsú, egyedülálló öreg él közöttünk, akiknek el lehetne mindezt mondani. Sokan vannak,, akik vágynak a csendes szóra, beszélgető társra. Akivel emlékezhetnek, élményt cserélhetnek. Ha alkalom adódik keressük és hallgassuk tehát meg az idősebbeket. Üljünk le melléjük a padra, nem bánjuk meg. Mindegyik öreg élete egy kész regény, sokat tanulhatunk tőlük. Azután arra sem árt gondolni, hogy egyszer mi is megöregszünk. Amikor majd nekünk is jólesik a megértő együttérző szó az őszi napsütésben. KANIZSA ISTVÁN I 3 A szólő leszedését főleg az ügyeskezű lányok, aszszonyok és a kisegítő diákok végzik, de a nehezebb munka, a szállítás már férfierőt igényel. —tt— A jó politikai agitációs munka gyümölcse Veiké Blahovó (Nagyabony) a felszabadulás óta gyors ütemben fejlődött. A falu arculata azonban az utóbbi években, a választási program megvalósítása következtében változott meg lényegesen. Pősa Móricz elvtárs, a helyi nemzeti bizottság elnöke ottjártunkkor elmondotta, hogy a nemzeti bizottság képviselői jó politikai agitációs munkával mozgósították választóikat a kitűzött feladatok teljesítésére. Körzetükben rendszeresen találkoztak a lakosokkal és megbeszélték velük, hogy milyen módon lehetne kevesebb költséggel többértékű középületet, intézményt építeni, parkokat létesíteni. Társadalmi munkában 170 ezer koronás költséggel felépítették és átadták rendeltetésének a 70 férőhelyes korszerű óvodát. A dolgozó asszonyok tehát nyugodtan végezhetik napi munkájukat, mert gyermekeikről az óvónők gondoskodnak. A választási programterv keretében a község új transzformátort kapott, ami lényegesen hozzájárul a zavartalan villanyenergia ellátáshoz. Kicserélték a már elavult hangosbeszélőt is Társadalmi munkával rendbehozták a temetőt. A háziasszonyok örülnek az új péküzemnek, amely jó kenyérrel látja el a falu lakosságát. A járdák építése is elég jól halad, ha azonban több cement lenne, akkor jóval több munkát végezhetnének el. Az ifjúság számára egyre jobb élet- és munkakörülményeket teremtenek. A „Z“-akcióban például nagyarányú társadalmi munka segítségével átadnak egy 498 ezer korona értékű sportstadiont, amelyben igazán jó lehetőségek nyílnak a különböző sportágak fejlesztésére. A futballpálya mellett kézilabda, röplabda és atlétikai pálya is épült. A falu lakói a Szlovák Nemzeti Felkelés és hazánknak a Szovjetunió általi felszabadításának 30. évfordulója tiszteletére már eddig 5120 órát dolgoztak le társadalmi munkában, 53 211 korona értékben. A helyi sportegyesület 4120, a nőbizottság pedig 1321 korona értékű munkát végzett. De a SZISZ és a Vöröskereszt helyi szervezete is aktivizálta tagjait, minél több társadalmi munkára. Hegedűs Erzsébet, az ifjúsági szervezet elnöke jó politikai meggyőző munkával, magasszintű szervezéssel és irányítással mozgósította a fiatalokat a választási programterv teljesítésére. Igyekezetüket értékelte a szövetkezet vezetősége is, és 15 ezer korona értékű hangszereket vásárolt a fiataloknak. A helyi nemzeti bizottság képviselői azokról a gyermekekről is gondoskodnak, akik nem járhatnak óvodába. Az ő számukra külön gyermek-játszóteret építettek. A zárt téren veszélytelenül játszadozhatnak a gyerekek. Pósa elvtárs általában elégedett a választást program teljesítésével, de szeretné ha minél hamarább megkezdhetnék az új kilencéves iskola építési munkálatait is. Ez annál is inkább indokolt, mert az új évben Abony Hódossal egyesül és ezért már igen nagy szükség lenne egy korszerű iskolára. Reméli, hogy a felsőbb szervek végre hozzájárulnak az új iskola építéséhez. A jövőre vonatkozóan örömmel újságolta, hogy korszerűsítik a kultúrházat, az ifjúság számára pedig egy önálló "klubhelységet építenek. De emellett még sok olyan apró-cseprő munkát végeznek, amelynek következtében szebbé, jobbá válik a falu lakóinak élete. A helyi nemzeti bizottság nagyban elősegíti a lakosok politikai és szakmai nevelését is. A párt alapszervezet javaslatára a járásban az elsők között rendezték be a falu forradalmi múltját visszatükröző emlékszobát, és a vörössarkot. Ebben kiállították a párt veterán harcosainak és az egységes földműveszövetkezet alapítóinak fényképeit, valamint mindazokat a kitüntetéseket, okleveleket, amelyeket a község dolgozói a szocialista építésben elért sikerekért kaptak. Krascsenics Géza A gyermekek gondtalanul játszadoznak a körülkerített játszótéren. A szerző felvétele.
